Evangélikus Élet, 1999 (64. évfolyam, 1-52. szám)

1999-11-07 / 45. szám

Evangélikus Élet 1999. NOVEMBER 7. 3. oldal Békesség (?!) ,JSincs békességük a bűnösöknek! - mondja az Úr!" (Ézs 48,22.) Barátokkal, ismerősökkel beszélgetve mostanában egyre többször került elő a békétlenség kérdése. Nem arra gondo­lok, hogy közülük valaki nem tud jól ki­jönni - mondjuk - a szüleivel, a testvé­rével vagy a főnökével, hanem valamifé­le általános nyugtalanságra és elégedet­lenségre. Majdnem mindenki elégedet­len a sorsával. Beszélgetőtársaid! vagy érdekesebb, felelősségteljesebb munka­kört szerettek volna, vagy több fizetést, vagy éppen egy boldog, kiegyensúlyo­zott kapcsolatra vágytak. De miért van az, hogy már előre tu­dom, ha egyiküknek sikerül is egy jó munkát kapnia, utána még jobb kellene, ha megemelik a fizetését, még több pénzt szeretne, ha egy boldog kapcsolat­ban él, egy idő után unni kezdi a kötött­séget, szabadságra, valami újra, valami másra vágyik? Egy rövid ideje kezdtem el gyűjtögetni híres emberek híres mondásait. így buk­kantam rá Jean Paul Sartre mondatára: ,y4z ember nem ilyen, vagy amolyan o- kok miatt szenved, hanem egyedül azért, mert ezen a földön semmi sincs, ami csil­lapíthatná vágyakozását. ” Ki tudja? Ta­lán ezért nincs békessége a bűnösöknek. (A Károli fordításban „a hitetleneknek”.) És a hívők? Nekik boldognak és elége­dettnek keli(ene) lenniük. Nem azért, mintha ők valami miatt különlegesek lennének. Ok is csak olyanok, mint min­denki más - keresik a helyüket a világ­ban. De a hívőknek (vagyis nekünk) meg­van a lehetőségünk arra, hogy megkap­juk a békesség ajándékát. Elnyerhetjük a békességet, de csak akkor, ha nem pusz­tán a magunk erejére támaszkodva küz­dünk és törekszünk, hanem az élő Isten­től remélünk segítséget. Blaise Pascal írja: ,yt boldogság nem mibennünk és nem is rajtunk kívül kere­sendő. Boldogság egyedül Istenben van. És ha Ót megtaláltuk, akkor bárhol meg­találjuk a boldogságot is.” Ez ugyan­olyan igaz akkor is, ha nem a boldogság­ról, hanem a békességről beszélünk. A békesség nem mibennünk és nem is raj­tunk kívül keresendő. Békesség egyedül Istennél van. És ha Őt megtaláltuk, ak­kor megtaláltuk a békességet is. Most már csak az a kérdés: Hogyan juthatunk el Istenhez? Lehet Őt keresni, kutatni a Bibliában, a természet szépségeiben, a másik ember tekintetében, vagy akár egy templomban, az ima csöndjében. Csak az a fő, hogy keressük. Mert Isten min­denüttjelen van, és ha tiszta szívből kér­jük Őt, akkor megajándékoz békességé­vel. Gazdag Zsuzsanna A fasori templom még szebb lett Egyházunk egyik legszebb temploma Budapest-Fasorban, ha lehetséges, még szebb lett: immár a régi teljességében ra­gyog, ahogyan 1905-ben alkotói megál­modták, s ahogyan a háborús bomba pusztításáig ismerte gyülekezete. A faso­riak erőfeszítéseiről, s az eredmény lát­tán érzett nagy öröméről a templom fel­szentelésének évfordulóján így számolt be Szirmai Zoltán lelkész, esperes:- Bizony, hosszú idő telt el azóta, hogy a háború után Kemény Lajos elődöm a védettséget jelentő Luther-kabátban húz­ta a kétkerekű kordét, amelyen üvegtáb­lákat hozott a templomba a megsemmi­sült ablakok pótlására... Most, 54 év múltán jött el az idő, hogy végre mara­déktalanul helyrehozzunk a háború okozta károkat. Presbitériumunk néhány évvel ezelőtt elhatározta, hogy a millen­niumi évre elvégzi ezt a feladatot. Elő­ször két éve ünnepelhettünk, amikor Kiss Miklós, Marosvásárhelyről szárma­zó, Magyarpolányban élő üvegművész Róth Miksa eredeti tervei alapján elké­szítette szentélyünk három középső abla­kát, a négy evangélista és középen Krisz­tus alakjával. A szépséges alkotást látva egyértelmű volt, hogy a fennmaradó négy ablak nem illik az újakhoz. Érez­tük, hogy nem állhatunk meg félúton. Idősebb gyülekezeti tagjainknál és levél­tárakban keresgéltünk régi fényképeket Egyiptomi Arab Köztársaság Napjainkban egyre többet hallunk az arab világról, melyet általában az iszlám vallással kötünk össze. Az arab világ va­lóban a sáriára, az iszlám jogrendszerre épül. Azonban vannak olyan országok, amelyekben keresztyének is élnek szép számmal. Libanonban például, ha a kor­mányfő keresztyén, akkor az államfő mohamedán, és ha az államfő keresz­tyén, akkor a kormányfő mohamedán. Szíriában is élnek keresztyének hivatalo­san a mohamedán lakosság mellett. Jor­Didaszkaleionnak nevezett első keresz­tyén iskola, amely később teológiai köz­ponttá fejlődött. AII. században fordítot­ták egyiptomi nyelvre a Bibliát. Ekkor már a görög ábécét használták, a bonyo­lult hieroglif vagy démotikus írás he­lyett. A keresztyén vallás túlvilághite kö­zel állt az ősi egyiptomi túlvilágfoga­lomhoz. Az új hit elfogadása a keresz- tyénség üldözése idején szembenállást jelentett az egyre jobban gyűlölt Rómá­val. Alexandriában egyre újabb teológiai dániában, Ammanban a keresztyén templom szemben áll a mohamedán me­csettel. Az arab világban minden ország­ban működik hivatalosan keresztyén egyház egy kivétellel: Szaúd-Arábia. Magam - mint aki több mint 5 évet töl­töttem az arab-iszlám világban, ebből egy évet a Kuvaiti Egyetem arab szakán, ahol arab nyelvet és iszlám történelmet hallgattam, - úgy gondolom, hogy fog­lalkoznunk kell,: az iszlám és Nyugat, az iszlám és keresztyénség közötti kapcso­lattal, konfliktussal. Az arab országok közül Egyiptom talán az egyik legérdekesebb, hiszen a 60 mil­liós lakosságból 6 millió kopt keresz­tyén, I millió katolikus, és egymillió protestáns. A koptok úgy különböztetik meg magukat az iszlám tengerben, hogy bal csuklójukra egy kis kopt keresztet te- továltatnak. Ezzel mindig látható válik, hogy ők Krisztus-követő keresztyének. A keresztyének megjelölésére ma is használt „kopt” szó az arab megszállás korából származik. A görögök az egyip­tomiakat aigüptiosznak nevezték, ennek elarabosított változata a „gipt” vagy „gubt”, ebből alakult ki a kopt szó. Ez kezdetben általában az egyiptomiakat, később az egyiptomi keresztyéneket je­lentette. A keresztyénség - üldözése elle­nére - valószínűleg gyorsan terjedt Egyiptomban, kezdetben az új befogadá­sára mindig kész, művelt alexandriaiak között. A sok istent befogadó és a sok is­tenben hívő egyiptomiak számára kez­detben bizonyára idegen volt az egyis- tenhit. 180 körül megalakult a tételek születtek, amelyeket a keresz­tyénné vált Róma, majd Bizánc is táma­dott. Az egyiptomi keresztyének nem fo­gadták el azt a dogmát, hogy Jézusnak isteni és emberi természete van egy sze­mélyben, hanem a monofüzitizmust val­lották, amely szerint Jézusnak csak iste­ni természete van. A monofúzitizmus ma is alapvető tanítása a kopt egyháznak. Egyiptomi tartózkodásom alatt meglá­togattam a híres kairói kopt keresztyén kórházat, ahol a kórház igazgatója el­mondta, hogy itt a keresztyén orvosok és a mohamedán orvosok egymás, mellett dolgoznak. A kórházba nemcsak keresz­tyének, hanem mohamedánok is jöhet­nek betegség esetén. Végigjárva a kórhá­zat, érezhető volt az orvosok és ápolók szeméből, hogy itt keresztyén szellemi­ség uralkodik. A kolostorokban szinte megelevenedik a remeteség előttünk. A remeteség a III. századtól kezdve terjedt el. A kolostorok a sivatag határán épültek, így a remeték nyugodt és visszahúzódó életet tudtak él­ni. Szent Antal volt az, aki elsőként gyűj­tött maga köré laza szövetségben más re­metéket, amiből később a szilárd kolos­tori közösségek alakultak ki. így tehát ő tekinthető a szerzetesség megalapítójá­nak. A Szent Antal kolostor annak a hegynek a lábánál terül el, ahol a hegy tetején lévő barlangban élt remeteként Szent Antal. A barlangba belépve és leül­ve, félelmetes belegondolni abba, hogy ott éveket töltött el valaki azért, hogy gondolkodását és életét teljesen az Isten­nek adja. A Sínai-félsziget igen sok ószövetségi történetet hordoz magában. Itt található azAin Musza, a Mózes-forrás, amelynek poshadt vizét Mózes ihatóvá változtatta. A Szent Katalin-kolostor a félsziget gyöngyszeme, amely 1570 m-es magas­ságban, a Mózes-hegy lábánál lévő szűk völgyben terül el. A Mózes-hegy 2285 m magas, ahová érdemes zarándokutat ten­ni. A hegy tetején a napfelkeltét megnéz­ve, csodálatos látvány az, amikor a Nap első sugara a Mózes-hegy csúcsára su­gárzik, ezzel is jelezve, hogy azzal a heggyel terve volt a Teremtőnek. A he­gyen emléktábla jelzi a kőtáblák feltéte­lezett helyét. A hegy lábánál az Égő Csipkebokor kápolnája található, amely a Szent Katalin-kolostor legszentebb he­lye. Amennyiben lehetséges, csak mezít­láb szabad belépni. A kápolna külső falá­nál a szent bokor ivadéka nő. Az Ószövetség világa újra és újra meg-' mutatja számunkra azt, hogy Isten nem hagyja magára ezt a világot, hanem gon­doskodik róla. Egyiptom tehát gazdag kulturális örökséggel rendelkezik. Ez persze nem csak bibliai alapokat jelent, hanem gondolhatunk a piramisokra^ az asszuáni gátra vagy a luxori királyok völgyére. Az egyiptomi történelmet vé­giggondolva, az egyiptomi nép megpró- báltsága és kitartása tükröződik. Kívá­nom, hogy az egyiptomi nép, mely ke­resztyének és mohamedánok, valamint zsidók összességén alapszik, tudjon min­dig Isten akarata szerint élni egymással, és a világ népeivel. Fischl Vilmos az eredeti ablakmotívumokról. Végül mindössze néhány fekete-fehér fotó alapján próbáltuk rekonstruálni a régit. Ezután Kiss Miklós tervek sorozatát ké­szítette, amelyeket véleményezett a pres­bitérium, többször mentünk le a mester műhelyébe, míg végül kiválasztottuk a végső formát. Aki most megtekinti ké­szen, remélem, igazat ad abban, hogy a magyar szecesszió legnagyobb üvegmű­vészéhez méltó, nem szolgaian másoló, hanem szellemében és eszközeiben hű alkotás született.- A másik gazdagodásunk: az 55 évvel ezelőtt, háborús célokra elvitt középső nagyharangunk pótlására Gombos Lajos aranykoszorús harangöntő mester őr- bottyáni öntödéjében, régi harangunkkal azonos méretű és hangolású, gyönyörű új nagyharang készült. A harang dr. Kéry Lajos presbiter testvérünk nemes adomá­nya szülei és családja emlékére. A har­madik háborús kár pótlására is most ke­rítettünk sort: 55 méter magas templom­tornyunk csúcsára visszakerült a záró kődísz. A visszahelyezés során derült ki, hogy a tartórúd annyira rozsdás volt már, hogy szélroham bármikor ledönthette volna. így hát sikerült egy életveszélyt is elhárítani. A zsúfolásig megtelt templomban ok­tóber 9-én Harmati Béla püspök hirde­tett igét Pál levele az Efézusbeliekhez alapján (Ef 4,20-28), összekapcsolva a templom megújulásának ünnepét a lelki megújulás szükségességével. Amikor pedig megáldotta az új ablakokat és nagyharangot, azt hangsúlyozta: az em­beri kéz alkotta szépség Krisztushoz vi­gyen közelebb. > Az ünnepi istentiszteletet gyülekezeti közgyűlés követte, amelyen Szirmai Zoltán köszönetét mondott számos olyan embernek, akinek közreműködése nélkül a templom megújulása nem lett volna le­hetséges. (A krónikás hadd tegye hozzá: köztük az első hely illeti meg magát a fa­sori lelkipásztort.) A fasoriak ünnepére érkezett sok-sok levélbeli és személyes köszöntés közül most csak egyet emel­nénk ki: a budafoki gyülekezet háláját a régi ablakokért. A szecessziós alkotások­hoz ugyan már nem illő, de azért esztéti­kus és nemes kivitelezésű régi üvegtáb­lákat ugyanis a fasoriak nekik ajándé­kozták. Harmati Béla püspök, kiemelve a faso­ri gyülekezet példaszerű áldozatvállalá­sát, emlékeztetett arra, hogy ezzel is kö­zelebb kerültünk a magyar egyházak fo­gadalmának teljesítéséhez, mely szerint a magyar keresztyénség ezeréves évfor­dulóját hazánk megújult templomokkal ünnepli. Azért fohászkodott, hogy a régi klasszikus eszme: a szép és a jó együttes ereje emelje életünket és lelkünket a spi­ritual itás tartományába. U.Á. Turóczy Zoltán: Miért szeretem én Luther Mártont? 1. Szeretem, mert büszke vagyok arra, amit Jézussal és Jézusért tett. (A reformáció lelki áldással!) 2. Szeretem, mert közülünk való. A nép gyermeke és ezt sohasem szégyenli. Feje­delmek udvarában is az marad, aki volt: a bányász gyermeke. 3. Szeretem Luthert, mert szeretetre méltó. Élete drámának is beillik. Ott jár a fen­séges, legmagasabb hegy csúcsain. De nem akar mindenáron az egyedül valóság drá­mai fellegébe burkolózni. Családi körének melegsége, barátaihoz való viszonya, tré­fálkozó hajlandósága, a lutheri kedély, mind azt bizonyítják, hogy kedélyes társas lény. Bámulom Wald áldozatos lelkét, a tudós Wiclif kitartását, Húsz haiáltmegvető hitét, Savonarola tüzes, gyújtó lelkét, Zwingli kardforgató bátorságát, Kálvin vaskö- vetkezetességű logikáját, de arra az érzésre, amit szeretetnek nevezünk, egyedül Lu­ther mellett gyúl fel a szívem. 4. Szeretem Luthert, mert örök modem. Némelyik ember egy évtized alatt elavul. Luther, minden kortörténeti adottsága mellett is, örök modern, mert az üdvösség örökegy kérdése uralkodik benne. Lelki tusáiban minden kor embere magára ismer. Igehirdetésében minden kor embere talál neki szóló üzenetet. 5. Szeretem Luthert, mert nem akarja, hogy megszeressem. Ez az alázatosság teszi leginkább szeretetreméltóvá. „Hagyjátok békében Luthert, legyen ő akár gazfickó, akár szent ember. Isten Ézsaiás, Kajafás, Péter, sőt még egy szamár által is tud be­szélni. Én magam sem ismerem ezt az embert és nem is akarok róla tudni. Vigye el őt az ördög, ha tudja, csak Krisztust hagyja békében. " (1522. március) Ha szeretni akarod Luthert, szeresd úgy Krisztust, mint ő. Az elvek emberei soha­sem személyük, mindig az elveik diadaláért könyörögtek. Magyar evangélikus lelkészgyűlés Szlovéniában A nyugat-európai országokban szolgáló magyar lelkigondo­zók munkaközössége, amely 1957 óta tagjait évenként leg­alább egyszer összegyűjti egy találkozóra, ennek az évnek a szeptemberében a Muraszombat melletti Moravske Toplice (a község magyar neve Alsómarác) fürdőhelyen. Szlovéniában tartotta évi összejövetelét. Ezen - néhány jelenlevő családta­gon kívül, akik a résztvevőkkel együtt eljöttek Szlovéniának erre a magyar határhoz közeleső vidékére - 12-en jelentek meg. Angliából, Ausztriából, Franciaországból, Németország­ból, Svéd-országból és Svájcból érkeztek erre az együttlétre, továbbá jelen volt Magyarországról, mint előadó Fasang Ár­pád zongoraművész. Vendégként résztvettek Szlovákiából Rusznyák Dezső lel­kész és egy sajógömöri presbiter. Valamint egy Bécsben tanuló erdélyi teológus. A szlovéniai egyházat, amelyhez három ma­gyar nyelvű anyagyülekezet és egy leánygyülekezet is tartozik, Skalics Gusztáv alsólendvai lelkész képviselte. Az évi gyűlés tengelyében négy előadás állt. Az első „Az ér­telmiség felelőssége a társadalomban” címet viselte, ezt Fasang Árpád tartotta. A másodikat Joób Olivér zürichi lelkész, aki az idősek lelkigondozásának a problémáiról beszélt. Pósfay György Genfben élő ny. lelkész megemlékezett a munkaközös­ség első elnökéről, Vájta Vilmosról, akit az Úr 11 hónappal ko­rábban hazahívott. Az előadások sorozatát Pátkai Róbert lon­doni lelkész fejezte be: „Egyházunk és a magyarság” témáról beszélt. Az értekezletnek fontos részét képezték a gyülekezeti beszá­molók, a közösségi munkát jelentő feladatokról (Ifjúsági Kon­ferencia, „Útitárs”, „Koinonia”) szóló jelentések és a reformá­tusokkal való jövőbeni együttmunkálkodás terveinek a megbe­szélése. A reggeli és esti áhítatok, valamint az úrvacsorával egybekötött záróistentisztelet is fontos, részei voltak az együtt- létnek. Legtöbb résztvevőnek alkalma volt megtekinteni Mura­szombat városát, az ott levő evangélikus templomot, a Szécsi kastélyt és a bibliafordítók emlékművét, valamint egyéb helye­ken négy olyan evangélikus templomot, ahol magyarul is tarta­nak (vagy tartottak a múltban) istentiszteletet. Többen élvezték szabadidejükben a fürdőhely gyógyhatású vizét is. Szeptember első szombatján az alsólendvai vár és a város egyéb nevezetes­ségeinek megtekintése után magyar istentisztelet volt a helyi evangélikus templomban, amelyen a munkaközösség elnöke, Pátkai Róbert hirdette Isten igéjét, a liturgikus szolgálatot Skalics Gusztáv gyülekezeti lelkész végezte. Ezt egy, a vendé­geket és gyülekezeti tagokat egybegyűjtő szeretetvendégség követte, amelyet az egyik helyi család szőlőhegyi otthonában tartottak. A következő napon, amely vasárnap volt, nagy ünnepe volt a szlovéniai evangélikus egyháznak, ugyanis aznap minden gyü­lekezetből igen sokan jöttek el a bodónhelyi (a községet szlo­vén nyelven Bodonci-nak hívják) templomhoz, amely aznap 100 éves jubileumát és temploma felújításának az örömnapját ünnepelte. A lélekemelő istentisztelet és együttlét méltó befejezése volt a Külföldön Élő Magyar Evangélikus Lelkigondozók Munka- közössége 1999. esztendőben, a magyar határ közelében tartott találkozójának, mert bizonyságot tett az evangélium távolságo­kat, országhatárokat és nyelveket áthidalni tudó hatalmáról.-y-y f 1

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom