Evangélikus Élet, 1999 (64. évfolyam, 1-52. szám)

1999-11-07 / 45. szám

64. ÉVFOLYAM 45. SZÁM 1999. NOVEMBER 7. SZENTHÁROMSÁG ÜNNEPE UTÁN HUSZONHARMADIK VASÁRNAP „ ...Minden megkeresztelt keresztyén a mennyország született polgára. Úgy viselkedjünk hát, mint akik oda tartoznak, a mennyben vannak otthon... ” ÁRA: 48 Ft Luther A Nyugati Egyházkerület püspöki székhelye: Győr A leendő Nyugati Evangélikus Egyházkerület Előkészítő Bizottsága a májusi ülésen elfogadott időpontban, október 8-án tartotta ülését ismét Révfülöpön, az Evangélikus Oktatási Központban. - A tanácskozáson öt egyházmegye 30 szavazati joggal rendelkező képviselője hozott határozatokat a leendő püspök és egyházkerületi felügyelő jelölését illetően. Lackner Pál, az Előkészítő Bizottság elnöke ismertette először az egyházmegyék presbitériumainak állásfogla­lását. Több hozzászólás után a bizottság döntése alapján két személyt jelöl a leendő püspöki székbe: Smidéliusz Zoltán súrdi lelkészt, a Somogy Zalai Egy­házmegye esperesét és Ittzés János kőszegi lelkészt, a felügyelői tisztre Schmidt János gazdasági tanácsadót és dr. Weltler János gyógyszerészt. „A bizott­ság elnökének beszámolóját és a jelölteket a küldöttek egyhangúlag elfogadták. ” Ugyancsak szavazott az Előkészítő Bizottság a jövendő püspöki székhely ügyében. Vincze Csaba, a Székhely Bizottság elnöke ismertette a bizottság állás­pontját. miszerint két város, mégpedig Sopron és Győr jöhetett számításba. Pro és kontra érvek elhangzása után az elnöklő rangidős esperes. Lábossá La­jos szavazásra tette fel a kérdést. 29 szavazat érkezett, aminek a megoszlása a következő: Győr 27, Sopron 2. % Így dőlt el, hogy a leendő Nyugati Egyházkerület püspöki székhelye Győr városa lesz.. A készült jegyzőkönyv alapján közli: Lábossá Lajos rangidős esperes A TARTALOMBÓL Békesség(?!) A fasori templom még szebb lett Húszéves az Evangélikus Országos Múzeum E gy sokakat foglalkoztató, nagy kérdés eldőlt. A leendő Nyugati Egyházkerület püspöki székhelye Győr lesz. Erről döntöttek a közelmúltban a Révfülöpi Oktatási Központban megren­dezett előkészítő tanácsokozáson az érintett egyházmegyék küldöttei. A 29 szavazó közül 27-en voksoltak Győr mellett, míg két küldött Sopront preferál­ta. A rangidős esperes, Lábossá Lajos és a rangidős egyházmegyei felügyelő, Kiss Attila által összehívott találkozón azon­ban még sok egyébről is döntöttek a résztvevők. A leendő Nyugati Egyházkerületet al­kotó öt egyházmegye harminc küldöttét, Lábossá Lajos az Útmutató napi igéjének felolvasásával köszöntötte. Öt Lackner Pál győri lelkész követte, aki a tanácsko­zás másik lényeges témáját, a püspök és egyházkerületi felügyelő személyére tett egyházmegyei presbitériumi ajánlásokat ismertette. A bizottság előzetesen abban állapodott meg, hogy függetlenül ajelöl­tek számától, mind a püspök, mind az egyházkerületi felügyelő esetében csak két-két jelölt kandidálhat a tisztségre. Döntésüket azzal magyarázták, hogy csak kettős jelölés esetén biztosítható a széles körű támogatás, ami a legimitáció szempontjából döntő jelentőségű. Az egyházmegyék négy személy nevét vetették fel a püspöki tisztségre. Ketten eleve visszautasították a felkérést, így egyértelművé vált, hogy melyik két jelölt közül választhatnak majd püspököt a gyülekezeti közgyűlések. Egyikük Smidéliusz Zoltán, a Somogy-Zalai Egy­házmegye esperese, másikuk pedig Ittzés János kőszegi lelkész. Az egyházkerületi felügyelői tisztre öt név hangzott el. A bizottság itt is két je­löltet támogatott, mégpedig Schmidt Já­nost, Somogy-Zalából és Weltler Jánost, a Veszprémi Egyházmegyéből A gyüle­kezeti közgyűléseknek 2000. április 30- ig kell dönteniük a püspök és egyházke­rületi felügyelő személyéről. Az időbeli ütemezés szerint az új egyházkerület közgyűlése megalakulásának, a püspök és egyházkerületi felügyelő beiktatásá­nak, továbbá a többi tisztségviselők megválasztásának és beiktatásának októ­ber 15-ig kell történnie. Ezzel összhang­ban döntötték el a tanácskozáson, hogy a Nyugati Egyházkerület püspökének és felügyelőjének ünnepélyes beiktatása 2000. szeptember 9-én lesz, ami hat nap­pal később, szeptember 15-én egyházke­rületi közgyűlés követ, ahol a kerület többi tisztségviselőjének megválasztása és beiktatása megtörténik. Ezután került terítékre a püspöki szék­hely kérdése. Vincze Csaba, az illetékes bizottság vezetője részletesen mutatta be a püspöki székhely megtisztelő címre pá­lyázó két város, Győr és Sopron adottsá­gait, a megvalósíthatóság előnyeit és hát­rányait. Ám a bizottság nem tette le vok- sát egyik város mellett sem, a döntést rá­bízta a küldöttekre. A vita során a prakti­kus érvek lassan előtérbe kerültek azték­kal szemben, akik főleg érzelmi szem­pontból kardoskodtak Sopron mellett. A döntő érv a győri önkormányzat képvise­lőtestületének és Balogh József polgár- mesternek az a gesztusa volt, miszerint ingyen az evangélikus egyház tulajdoná­ba adtak egy belvárosi ingatlant a püspö­ki hivatal kialakítása céljából. Sőt, ezen túlmenően garantálta a polgármester, hogy a város jövő évi költségvetésébe kötelező jelleggel beépítenek egy 25 mil­lió forintos tételt, amelyet szükség esetén az egyház rendelkezésére bocsátanak. Fontos, Győr mellett szóló érv volt a vá­ros központi fekvése és jobb megközelít­hetősége. A szavazás eredménye végül azt mutat­ta, hogy ezek a praktikus érvek egyértel­műen meggyőzték a döntéshozókat arról, hogy az új egyházkerület székhelyének Győrött kell megtenni. Lassan tehát kristályosodik a jövő. A mostani, második révfülöpi előkészítő tanácskozás, bár voltak viták, mégis jó hangulatban zajlott. Jó reménységgel, optimistán várhatjuk ezeket a változáso­kat. Legalábbis, amíg nem bizonyosodik be az ellenkezője, senki sem állíthatja, hogy ezek a változások nem fogják szol­gálni egyházunk lelki, spirituális életé­nek megújulását. El kell kezdeni az érde­mi munkát, az építkezést. A növekedést pedig Isten adja majd azzal, hogy meg­áldja mindazok szolgálatát, akik hűséges munkásként szolgálatot, feladatot vállal­nak majd új egyházkerületünkben. Kiss Miklós 1994. óta gyülekeznek össze rendszere­sen igét hallgatni. Laborcziné Sztankó Gyöngyi gondozza ezt a kis gyülekeze­tei, mintegy 600 lelket. A vasárnap délutánt a püspök és kísére­te itt töltötte. A kis templom elé harang­lábat készítettek és harangot is öntöttek. Ennek felszentelését végezte a püspök az istentisztelet keretében. Krubiczer Antal volt a tervező, a kivitelező, a harangot is ő öntötte. Öntevékenyen, házilag készí­tettek el mindent, mert szeretik Isten há­zát, szeretnek összegyülekezni és erre most már a harangszó hívogatja őket. Az igehirdetésben a régi mondást idéz­te a püspök. „A harang hívja az élőket, elbúcsúztatja a holtakat és megtöri a vil­lámokat". Ehhez a hármas hivatásához választott egy-egy textust. Ézs 55,6 ver­se szerint az Isten-kereséshez segít a ha­rang szava, hogy mi is segítségül hívhas­suk Őt. Jn 14,2 szerint az atyai ház elké­szült lakóhelyére kísér el bennünket és 2Pt 2,9 szerint pedig az ítélet napjára fi­gyelmeztet. A gyülekezet szépen kitartott, szinte végigkísérték az alkalmakat, keresve az igét, szeretettel emlékezve és megerő­södve a jövendő feladataira. T.-| májusában iktatták be első alkalommal püspö­ki tisztébe Túróczy Zoltánt. A hat­vanéves évfordulóra készült el az az em­léktábla, mely a volt lakóhelye falán jel­zi, hogy ebben a házban élt, dolgozott a püspök. A szép és méltó módon megörö­kítő táblát a nyíregyházi Orr Lajos szobrászművész tervezte és Martinovszky István kivitelezte. A tábla leleplezése október 10-én, vasárnap volt, és ez alkalommal látogatta meg a gyüle­kezetei D. Szebik Imre püspök, aki ünne­pi beszédében méltatta püspök elődjét. (A megemlékezés előző heti, reformációi számunkban olvasható.) A templomi istentisztelettel kezdődött a nap. A püspököt elkísérte dr. Rainer Stahl, a Martin Luther Bund (Luther Márton Szövetség) főtitkára Erlangen- ből, akit a gyülekezet előtt köszöntöttek, és ő maga is résztvett a liturgiában a he­lyi lelkészek mellett. A püspök a vasárnap textusa, Ef 4,20- 28 alapján prédikált. Az új emberiségről, újjászületésről és megtérésről szólt és ez teljesen egybehangzóit azzal a bizony­ságtétellel, melyet Túróczy Zoltán is hir­detett a nyíregyházi szószéken is és min­denütt, ahol megszólalt ajkán az ige. Romlott emberi természetünk miatt alig van bűn, melynek elkövetésére ne len­nénk készek. Már a „csúsztatás” is sza­lonképes bűn lett. Nyíregyháza ünnepe Új értékrendre van szükségünk, minő­ségileg másra! Van-e rá esély? Van, csak élni kell vele. Az új emberség, ha megta­nuljuk a Krisztust. Nála lehet megújulni, felöltözni az új embert. Aki a Krisztus­ban van, új teremtés az! A gyülekezet nagy figyelemmel hall­gatta a megemlékező beszédet, és kö- szöntöttaa körükben megjelent Túróczy - család tagjait. Dr. Manninger Jenő főor­vos és felesége, Túróczy Erzsébet, vala­mint Manninger Jenő államtitkár és fele­sége voltak a család emlékező tagjai. A püspök leánya, Túróczy Erzsébet emlé­kező szavaiban megköszönte a gyüleke­zet szeretetét. Elmondta, hogy mennyire szerette ezt a templo­mot az édesapja. Ami­kor a börtönből kisza­badult, első útja ide ve­zetett, az oltár elé ros- kadt és imádkozott. Ké­sőbbi beszélgetésben így jellemezte édesapja munkáját: nagyon sokat dolgozott. Dolgozószo­bájában állandóan egy­másnak adták az embe­rek a kilincset, sokan keresték fél. Szinte csak ebédelésre jött ki on­nan. Gyülekezetéért, kerületéért és a lelkészekért dolgozott, imádkozott. Nem volt politikus alkat, így egyházpolitikus sem. Győrből, második püspökségének he­lyéről hozott köszöntést Lackner Pál igazgató-lelkész és Laborczi Géza a nyíregyháziak nevében üdvözölt. Ezután leplezték le és koszorúzták meg a volt püspöklakás épületének külső falán az emléktáblát. Az új kollégium alapkőletétele Istentisztelet és az emléktábla leleple­zése után együtt vonult át a gyülekezet a szemben lévő, visszakapott iskola udva­rán felépítendő új kollégium alapkövé­nek megáldására. Az épület jobb oldalán, a már meglévő szárny hosszabbításában tervezték meg a kollégiumot. Képünk rajzban mutatja az új szakasz homlokzatát. D. Szebik Imre püspök rövid beszédé­ben a kollégium kettős rendeltetéséről szólt. Elsősorban fészekmeleg otthont kell biztosítani a város környékéről be­iratkozó és naponta bejárni nem tudó di­ákok számára. Ezzel együtt jár másod­sorban az, hogy megteremtődik a fiata­lok számára a tanulás nyugodt lehetősé­ge, a diákközösségbe és gyülekezetbe való beépülés, tehát nem az utcán neve­lődnek, hanem lelkészi-tanári felügyelt- tel és segítéssel megfelelő programokkal készülhetnek fel tartalmas életre. Az alapkő-okmányban kifejezésre ju­tatták az utókor számára is, hogy a ko­rábbi épület, melyben most elhelyezést nyert a kollégium, nem alkalmas diákott­honi ellátásra. „ Új épület szükséges ah­hoz', hogy közoktatási feladatainkat meg­felelő színvonalon tudjuk ellátni. ” Szabolcsiné Rezsőfi Ágnes építész terve alapján döntöttek a kollégium ezen a he­lyen történő megépítéséről, és ezt a fenn­tartó Országos Egyház Elnöksége is jó­váhagyta. Az építés szervezésére Intéző­bizottságot hoz­tak létre. Az alapkőok­mány e szavakkal fejeződik be: „Is­ten és emberek előtti felelősség­gel helyezzük el az alapkövet. Nyíregyházán, is­kolákat alapító és szerető elődök nyomdokaiban járva, az evangé­likus hagyomá­nyokat megőriz­ve, oktatjuk és neveljük a ránk bízott fiatalokat - egyházi törvényeink szerint - országunk, városunk polgárai­vá, egyházaink hűséges, hitvalló tagjai­vá. Reménységgel helyezzük el intézmé­nyünk alapkövét: az eddig megtapasztalt gondviselés, az emberi jóakarat kíséri munkánkat. ” Az alapkőbe helyezett okmányt D. Sze­bik Imre püspök, Bozorády Zoltqn espe­res, Laborczi Géza igazgató-lelkész, Tar Jánosné a gimnázium, Takács Ferenc az általános iskola igazgatója, Martinovszky István, a kollégium igazgatója, Csabai Lászlóné polgármester és Ficsóri Péter, a diákönkormányzat elnöke, valamint a tervezők, kivitelezők.írták alá. Harangszentelés Rozsréten A Nyíregyháza környéki tanyatelepülé­seket tanyabokroknak nevezték el. Több ilyen bokorban tartanak régi iskolaépüle­tekben vagy vásárolt, épített házakban istentiszteleteket a lelkészek. Az egyik ilyen bokorban. Rozsréten az önkor­mányzattól kapott épületben már öt éve, 1 i

Next

/
Oldalképek
Tartalom