Evangélikus Élet, 1999 (64. évfolyam, 1-52. szám)
1999-10-31 / 44. szám
2. oldal 1999. OKTÓBER 31. Evangélikus Élet r ÚJ NAP - ÚJ KEGYELEM ■v ISTENTISZTELETI REND VASÁRNAP -• Bizony, itt van Isten, a mi Istenünk örökkön örökké, ő vezet min- két mindhalálig." Zsolt 48,15 (Kol 1,23; Mt 18, 21-35; Zsolt 22,23-32) Reformáció ünnepén a lutheránus egyház keresve nem találhatnak, szebb és igazabb hitvallást. Közhelyszámba megy, de igaz: életünkben egyvalami állandó: a változás, és egy dolog tűnik biztosnak: a bizonytalan. Új évezred beköszönte előtt állítsuk egyházunkat ennek az igének a fényébe: hűségesen megőriztük-e a reformáció örökségét, merünk-e újulni a lutheri bátorsággal, melynek alapja az örök" g ké változatlan Úristen. Ő ugyanaz marad - azért, hogy mi napról napra tnegreloi- málhassuk életünket. / „ íme a hajókat, bármilyen nagyok, és bármilyen erős szelek hajtják is ' őket, egy egész kis kormányrúddal oda lehet irányítani, ahová a kor- mányos akarja. Ugyanígy a nyelv is milyen kicsi testrész, tfégis nagy dolgokkal kétkedik. ” Jak 3,4-5a (Péld 12,18; Mk 11,24-25; Jób 42, \Jb) A nagy kérdés itt az lehet számunkra, hogy ki lakozik bennünk? Hiszen a nyafv annak a szolgálatában áll, aki betölti a testet, lelket. Pálra asszociálhatunk: „...,p Isten temploma vagytok, és az Isten Lelke bennetek lakik”, s ennek egyenes következménye, hogy „Jaj nekem, ha nem hirdetem az evangéliumot.” Nagy dolgokkal a kisgyerekek szerétnek; kérkedni, túlzó módon dicsekedni. A nagykorúvá váft keresztény „szent kérkedésének” egy tárgya van, a legnagyobb: a Krisztus. / / 7 \ fi KEDD gyümölcse, szó szerint. A gondos munka, a jó növényvédő szerek, a megfelelő időben elvégzett metszés megtette a magáét. Ám a legjobb gazda sem képes csodára: arról a tőkéről, amelyről levált, letört a szőlővessző, nem fog szüretelni. Nincs kapcsolat - nincs keringés - nincs élet. Jézus szava kijózanít, minden porban heverő, keringés nélküli kis szőlővesszőt: „nélkülem semmit...” Vizsgáljuk meg: éltető nedvek keringenek-e bennünk? ;A, századosnak pedig ezt mondta Jézus: Menj el, és legyen a te hited szerint. - És meggyógyult a szolga még abban az órában. ” Mt 8,13 (Zsolt 55,17; ÍJn-3,19-24; Jak 1,1-11) Érzelmeknek, lelki beállítottságnak nincs mértékegysége, nem is lehet mérlegserpenyövel méricskélni. A hit nagy sága, teherbírása, másokat is hordoznitudó és merő ereje csak Isten előtt ismeretes pontosan, az ember annak gyümölcsáru látja. Ez a jézusi félmondat, úgy érzem, telibe talál: aktuális hitállapotunkkajjszembesít. Ebből pontosan kiderül, hogy mekkorának látjuk Jézust. A kicsiny hit Jficsiny Jézust tételez fel! PÉNTEK , Te magad okoztad ezt éiagadnak, mert elhagytad Istenedet, az Urat, „Isten letöröl minden könnyet aízemükről, és halál sem lesz többé, sem gyász, sem jajkiáltás, sem fájdalom nem lesz többé, mert az elsők elmúltak. ” Jel 21,4 (Ézs 60,18; lKor 5,9-13; Jób 42.7-9)-Ábfol(&^$5óta viseli atefem- tettség annak minden következményét. Isten kegyelméből ennek a*tesszaknak. melyet János apostol találóan jellemezett, egyszer vége szakad. De mi ad kapaszkodót* a mában? A „szép holnap” próféciáját a gyász, a jajkiáltás hangja nyomja el? Miért hirdethetjük lelkészként mégis a sírnál az evangéliumot? Mert Isten Krisztus keresztjében és feltámadásában hajolt le hozzánk. Szerd/É -*®zus Krisztus mondja: „Én vagyok a szőlőtő, ti a szőlővesszők: aki énbennem marad, és én őbenne, az terem sok gyümölcsöt, mert nélkülem semmit sem tudtok cselekedni. ” Jn 15,5 (Ézs 5,4; lSám 26,5-25; Jób 42, 10-17) Épphogy túlvagyunk a szüreten, a szőlősgazdák, bortermelők képviselői elégedetten nyilatkoznak a tévében: jó volt az idei termés. Egyéves munkának érett be a amikor a helyes ütonmkart vezetni. " Jer 2,17 (Mt 7,26; Jsir 3,37-44, 55-57; Jak 1,12-18) A mondat elsőrfelét de gyakran és de szívesen? - mondjuk egymásnak, némi gúnyos felhanggal. Szülő a gyermekének, férj a feleségének, tanár a diákjának, testvér a testvérinek. Épp ezért helyezzük a hangsúlyt a folytatásra: a konokságunk, önfejüséjlnk, Istenről tudni nem akaró magabiztosságunk okozza életünk megannyi nyomorúságát. Csak amíg az ember hajlamos kárörvendeni a más baján, addig Istennek fájdalmas látni az elbukásunkat. „Mivel az Isten mind e mai napig megsegített, itt állok és bizonysá- ’ ApCsel 26,22 (Ézs 50,7; ÍJn 2,7-17; Jak 1,19-27) Itt állok, másként nem teBftek... - a reformációi ünnepségek végén induljunk tovább Luther jól ismert gondolatával. Mind Pál apostol Agrippa előtt mondott védőbeszédében, mind Luther nem csupán fizikai értelemben „állt ki”, hanem lelkileg is megállt és számot vetett, mielőtt bizonyságot tett. Ok így, ilyennek ismerték meg Istent, azt adták tovább. S ennek tükrében a börtönnel, halállal, birodalmi átokkal való fenyegetés másodlagossá vált. Ne értsük félre: nem „bagatell” dologgá. Csak éppen tudták: Isten nagyobb. Agrippánál, a császárnál, a halálnál is nagyobb. Kőháti Dorottya REFORMÁCIÓ ÜNNEPE Megigazulás - Krisztusért - kegyelemből - hit által! Gál 5,4-6 Igazi, a reformáció lényeges mondanivalóját tartalmazó bibliai rész fölött elmélkedhetünk a mai nagy ünnepünkön. Nem kisebb dologról van szó, mint az üdvösségünk ügyéről, annak útjáról. Üdvösségünkről, amelyre mindnyájan hivatalosak vagyunk. Mi emberek - ha már ez szóba került, vagy netán már egzisztenciális kérdésünkké lesz, mint egykor Luthernek volt, - magunk is szeretnénk ehhez valamivel hozzájárulni. Erőlködünk is becsületesen, mert érezzük, vagyunk valakik. Reményik Sándor Kegyelem című versében nagyon szépen kifejezésre jut az ember magatartása: „Először sírsz. Azután átkozódsz, Aztán imádkozol, Aztán megfeszíted Körömszakadtáig maradék erőd. Akarsz egetostromló akarattal, s a lehetetlenség konok falán Zúzod véresre koponyád. Azután elalélsz, S ha újra eszmélsz, mindent újra kezdesz. Utoljára is tompa kábulattal, Szótalanul, gondolat- talanul Mondod magadnak: mindegy, mindhiába: a bűn, betegség, a nyomorúság, A mindennapi szörnyű szürkeség Tömlöcéből nincsen, nincsen menekvés. ” - De így folytatja: „Akkor - magától - megnyílik az ég. ” És fölragyog a Krisztus. Ahogy az ágostonos barátnak felragyogott az erfurti kolostor cellájában. Propter Christum! Igen, Krisztusért nyilvánít, fogad el Isten igaznak. Szabadít meg bilincseimből. Ez nem csupán valami elméleti, szép kijelentés, hanem abban a pillanatban kijöhetek a „börtönből”, és visz- szahelyezést nyerek „állampolgári jogaimba.” Isten visszahelyez eredeti állapotomba úgy, hogy közelébe, vele közös- * ségbe von, és részt ad dicsőségéből és szentségéből. Egyszerűbben mondva: a megigazulás új teremtést, új életet jelent, így lesz békességünk Istennel a mi Urunk Jézus Krisztus által. (Róm 5,1) Mindez kegyelemből - sola gratia - történt és történik ma is anélkül, hogy én arra érdemes vagy méltó volnék. „Magától - kegyelemből megnyílik az ég, Mely nem tárult ki átokra, imára, Erő, akarat, kétségbeesés, Bűnbánat hangtalanul ostromolták... Akkor magától szűnik vihar, Akkor magától minden elcsitul, Akkor - magától éled a menny. ” Még pedig hit által, sola fide, amely hit egyedül a Krisztusra tekint, ki örök érdeme szerint Közbenjáró lett értünk, ahogy a 330. énekünkben ez oly félreérthetetlenül kifejezésre jut. „Mert a törvény tudása nem tesz senkit keresztyénné, mert hiszen rajtunk marad Isten haragja és nem számíthatunk kegyelmére, mivel képtelenek vagyunk azt megtartani, amit Isten követel tőlünk. A hit ellenben merő kegyelmet nyújt felénk, istenfélőkké és kedvesekké tesz bennünket Isten előtt. " (Nagy Káté) „Akkor ... Alomfáidnak minden aranyágán - friss gyümölcs terem" Mert az a hit, amiről itt szó van, az isteni szeretet által munkálkodik az egyén, a gyülekezet, az egyház, az egyes egyháztestek, az egész keresztyénség életében. De még valami nagyon figyelemre méltót és fontosat! 1999. reformáció ünnepén nem hallgathatjuk el, hanem Isten iránti nagy hálával kell nyugtáznunk azt a eseményt, ami a mai napon délelőtt 11 órai kezdettel Augsburg-Ágosta városában történik, amely városban 469 évvel ezelőtt a birodalmi gyűlésen eleink előterjesztették a Melanchthon Fülöp által mégszö- vegezett ún. Ágostai Hitvallásunkat: aláírásra kerül az a Közös Nyilatkozat, amit a Lutheránus Világszövetség és a Vatikáni Keresztény Egységet Előkészítő Főpapi Tanács Bizottsága több év munkája nyomán dolgozott ki az Isten előtti megigazulás teológiai kérdéséről. Ebben a Nyilatkozatban - az egymás kölcsönös kiátkozásának visszavonása mellett - együtt valljuk meg: „Egyedül kegyelemből, Krisztus üdvözítő munkájába vetett hit által és nem a mi részünkről meglévő bármely érdem szerint fogad el minket Isten és kapjuk a Szemléiket, aki megújítja szívünket és egyúttal fölkészít és felhív a jócselekedetekre.” Közel ötszáz év után, az ezredforduló kapujában ezzel a - hisszük, az Egyház Ura által munkált ajándékkal - búcsúzhatunk megpróbáltatásokkal teli századunktól, és léphetünk további reménységgel az új évszázadba, a harmadik évezredbe! Soli Deo Gloria!!! Lábossá Lajos Budapesten, 1999. október 31. L, Bécsi kapu tér de. 9. (úrv.) Bencéné Szabó Márta; de. 10. (német) Dietrich Tiggemann; de. 11. (úrv.) Balicza Iván; du. 6. Bence Imre; II., Modori u. 6. de. fél 10. Sztojanovics András; Pesthidegkút, II., Ördögárok u. 9. de. fél 11. Fodor Viktor; Békásmegyer, III., Víziorgona u. 1. de. fél 9. Gálos Ildikó; Csillaghegy III., Mátyás kir. u. 31. de. 10. Donáth László; Óbuda, III., Dévai Bíró M. tér de. 1Ó. Orosz Gábor Viktor; du. 6. Orosz Gábor Viktor; Újpest, IV., Leibstück M. u. 36-38. de. 10. Blázy Lajos; V., Deák tér 4. de. 9. (úrv.) Cselovszky Ferenc; de. 11. (úrv.) Zászka- liczky Péter; du. 6. ünnepély; VII., Városligeti fasor 17. de. 11. (úrv.) Szirmai Zoltán; du. 6. (ifjúsági) Gazdag Zsuzsanna; VIII., Üllői út 24. de. fél 11. Kertész Géza; VIII., Rákóczi út 57/b. de. 9. (szlovák) Cselovszky Ferenc; VIII., Karácsony S. u. 31-33. de. 9. Kertész Géza; VIII., Vajda P. u. 33. de. fél 10. Bolla Árpád; IX., Thaly Kálmán u. 28. de. 11. Szabó Julianna; Kőbánya, X., Kápolna u. 14. de. fél 11. Bolla Árpád; X., Kerepesi út 69. de. 8. Tamásy Tamás; Kelenföld, XI., Bocskai út 10. de. 8. (úrv.) Szeverényi János; de. 11. (úrv.) Szeverényi János; de. 11. (gyermek) Németh Péter; du. 6. Németh Pétemé; XI. Németvölgyi út 138. de. 9. (úrv.) Németh Pétemé; Budagyöngye, XII., Szilágyi E. fasor 24. de. 9. Balicza lyán; Budahegyvidék, XII. , Tartsay V. u. 11. de. 9. (úrv.) Bácskai Károly; de. 11. (úrv.) Bácskai Károly; du. fél 7. ünnepély; XIII., Kassák Lajos u. 22. de. 10. ifj. Kendeh György; XIII. Frangepán u. 43. de. fél 9. ifj. Kendeh György; XIV., Lőcsei út 32. de. 11. (úrv.) Tamásy Tamás; XIV., Gyarmat u. 14. de. fél 10. Tamásy Tamás; Pestújhely, XV, Templom tér de. 10. Kendeh K. Péter; Rákospalota, XV, Régi Fóti út 73. (Nagytemplom) de. 10. Veperdi Zoltán; Rákosszentmihály XVI., Hősök tere 11. de. 10. dr. Kamer Ágoston; Cinkota, XVI., Batthyány I. u. de. 11. Blatniczky János; Rákoshegy, XVII. Tessedik tér. de. 9. Blatniczky János; Rákoshegy, XVII. Tessedik tér. de. 9. Kosa László; Rákoscsaba, XVII. Péceli út 146. de. 9. Szabó János; Rákoskeresztúr, XVII., Pesti út 111. de. fél 11. Kosa László; Rákosliget, XVII. Gőzön Gy. u. de. 11. Szabó János; Pestszentlőrinc, XVIII., Kossuth tér 3. de. 10. Győri Gábor; Pestszentimre, XVIII., Rákóczi út 83. (ref. templom) de. 8. Győrv Gá* bor; Kispest, XIX., Templom tér 1. de. 10, Széli Bulcsú; Kispest, XIX., Hungária út 37. de. 8. Széli Bulcsú'; Pesterzsébet, XX., Ady E. u. 89. de. 10. Győri János Sámuel; Csepel, XXI., Deák tér de. fél 11. Lehoczky Endre; Budafok, XXII., Játék u. 16. de. 10. Solymár Gábor; Budaörs, (ref. imaház) de. 9. Endrefly Géza; REFORMÁCIÓ ÜNNEPÉN a liturgikus szín; piros. Az ünnep evangéliuma (oltári ige): Mt 5,1-10; az epistolája (igehirdetési alapigéje): Gál 5,4-6. HETI ENEKEK: 254, 258. EVANGÉLIKUS ISTENTISZTELETET közvetít a Magyar Rádió a Kossuth adó hullámhosszán a reformáció ünnepén de. 10.05 órakor Nyíregyházáról, az evangélikus templomból. Igét hirdet Bozorády Zoltán esperes. „ERŐS VÁR A MI ISTENÜNK” címmel evangélikus félórát közvetít a Magyar Rádió a Kossuth adó hullámhosszán 1999. november 1-jén, hétfőn 13.30 órakor. Előtte 13.20-kor evangélikus korálok. A Biblia tanulmányozása 1. A keleti ember, ha közölni akarta gondolatait, akkor elmondott egy történetet. A hallgatók tudták, hogy nem a történet részletei a fontosak, hanem az igazság, amit a történet hordoz. A Biblia emberei nem várták el a szentíróktól, hogy a múltbeli eseményeket pontosán rögzítsék. Őket az érdekelte, hogy a történeti eseménynek mi volt az üdvösségtörténeti jelentősége a jelen és a jövő számára. A Szentírás könyvei az eseményeket nem időrendben őrzik. Sokszor a múlt és a jelen váltogatják egymást. Az írók nem történészek módján örökítették meg az eseményeket. Az Istenre figyelés - teológiai szemlélet - érezhető munkájukban. Az események mögött a cselekvő Istent kell keresni. A Biblia tartalmát Isten állította össze. Bemutatta üdvösségtervének gondolatát. Több esetben látszólag jelentéktelen eseményeket állított előtérbe, mert ezek jelezték szándékát. 2. A festőművész először vázlatot készít képéhez. Azután kezdi felrakni a festéket a vászonra, papírra. Kis részletekben. Lassan megjelenik, kirajzolódik az egész kép. A művész agyában már kezdettől fogva készen volt. A kép elkészülése után alakul ki a szemlélőben a festő elképzelése, elgondolása. Isten fokozatosan nyilatkoztatta ki magát. Tekintettel volt az ember korlátozott befogadó képességére. Alkalmazkodott a lassú haladáshoz, kulturális emelkedéshez. A teljes igazságnak csak egy kis mozzanatát közölte egy-egy kor emberével. Annyit közölt, amit az adott kor embere képes volt befogadni. Az egymást követő nemzedékek átvették a korábbiak hitörökségét. Ehhez tették hozzá a nekik juttatott újabb kijelentést. A teljes kijelentés, egy sokszázados folyamat során, a kinyilatkoztatott részigazságok sorozatából jött létre. Isten úgy irányította az Ószövetség üdvösségrendjét, hogy az előkészítője a Megváltó eljövetelének. Az ókor népei közül Isten kiválasztotta Izraelt. Ez a nép felfigyelt az élő Istenre. Saját életén át egyre teljesebben megtapasztalta, hogy a vele élő, cselekvő Isten - így tisztelte: JAHVE - a nép pártfogója. Elején csak annyit értett meg, hogy rajta kívül nem szabad más Istent imádnia. Későbbi korban már azt is felismerte, hogy az élő Úron kívül nincs más Isten. Egy újabb nemzedék hite azt is elfogadta, hogy valamennyi nép sorsát az egyetlen Isten irányítja. Végül felismerte Izrael, hogy Isten az idegen, pogány népek iránt is kegyelmes, irgalmas, szerető Isten. Ez volt az idők teljessége. Isten elküldötte Fiát a Világ megváltására. A Szentírás folyamatosan megvilágosodik, amint Jézushoz érünk. A Jézusban felragyogó világosság érvényteleníti az előző korszak árnyékait. Mindazt, ami Krisztussal ellenkezik (vallási törvények, áldozatbemutatás, kegyetlenségek, bosszúállás, bálványimádás, szombat megünneplése, körülmetélkedés, idegen népek gyűlölete) Az Ószövetséget Krisztus felől nézzük. Áz apostolok Jézus hatását fokozatosan élték át. Újabb és újabb élmények, felismerések gyűltek össze érzelemvilágukban, tudatukban. Ahogy telt az idő, egyre hatalmasabbnak, fenségesebbnek, csodálatosabbnak tűnt föl előttünk a Mester. Alakja állandóan nőtt. Rádöbbentek arra, hogy hinni lehet Krisztusban. Lehet Őt szeretni. Élni lehet Krisztussal és Krisztusból. Valóban Ő a megígért Messiás, Megváltó, Szabadító. 3. Jézus, amikor Istenről beszélt, tanított, emberi módon szólott. Hasonlatokat, képeket használt. Mi emberek a számunkra ismeretlen fogalmakat képekhez kötjük. Istenről emberi módon gondolkodunk. Értelmünknek korlátái vannak. Amikor isteni titokról hallunk, akkor derül ki, hogy az emberi szellem korlátozott. Isten igazsága meghaladja az emberi értelmet, gondolkodást. Isten nem volna Isten, ha lényét, szándékait, terveit tökéletesen meg tudnánk ragadni. Isten rejtett, elérhetetlen számunkra. A bűn miatt elveszett a Vele való kapcsolatunk. Jézus, amikor képekben beszélt Istenről, nagy hangsúlyt fektetett arra, hogy megértesse velünk: amit mondott, azok csak képek Istenről. ISTEN - ISTEN! Nem ember. Abban van az ember méltósága, hogy hasonlít Istenhez. De egészen más. Istent nem lehet senkivel összehasonlítani. Otthona az egész Világ. Az egész Mindenség. Hatalmát semmi sem korlátozza. Örökké létező. Megközelíthetetlen. Földöntúli. Világ feletti, (latinul: transcendens) Isten önmagát nyilatkoztatta ki azért, hogy az ember találkozhasson vele. Isten és ember között azért jöhet létre kapcsolat, közösség, mert az Örökkévaló hatalmával és erejével megszabadítja az embert szűk látókörétől. Megnyitja szívét a látásra, értelmét az igazság megragadására. A -Szentlélek Isten hitet ébreszt. Amikor az ember hinni kezd, csoda történik. Isten a Teremtő, Megváltó szeretetébe fogadja az embert. Gyermekévé formálja. Ez a kapcsolat itt kezdődik a Földön. Teljességre az örökkévalóságban jut. Amikor Isten üdvösség teremtő műve befejeződik, akkor színről- színre meglátjuk a Felségest. Dicsérjük mindazért, amit értünk tett. Ferenczy Zoltán Nyílt nap az Evangélikus Hittudományi Egyetemen Az Evangélikus Hittudományi Egyetem szeretettel meghív minden érdeklődő középiskolást és gyülekezeti tagot 1999. november 10-én, szerdán - Luther Márton születésnapján - rendezendő hagyományos nyílt napra. Ennek keretében de. fél 12-kor koszorúzás lesz a Luther szobornál, ahol Korányi András doktorandusz tart rövid megemlékezést. Jelentkezés és információ a rektori hivatalban: 1141 Budapest, Rózsavölgyi köz 3. Tel: 3636-451; 3834-537, Fax: 3637-454
