Evangélikus Élet, 1999 (64. évfolyam, 1-52. szám)
1999-10-10 / 41. szám
64. ÉVFOLYAM 41. SZÁM 1999. OKTÓBER 10. SZENTHÁROMSÁG ÜNNEPE UTÁN TIZENKILENCEDIK VASÁRNAP ÁRA: 48 Ft „A keresztyén ember vigyázzon magára. Már csak azért is, hogy legalább az Isten dicsőséges nevét megkímélje a káromlástól.” Luther A TARTALOMBÓL Isten előttünk jár és cselekszik A teológusképzésről szóló LVSZ-konzultáció után Az Országos Protestáns Napok programja ORSZÁGOS EVANGÉLIZÁCIÓ, DEÁK TÉR, NOVEMBER 6. SZOMBAT Néhány változás Hatodik alkalommal hirdetünk országos evangéli- zációt, melynek színhelye immár negyedszer az „ ország temploma " a Deák téren. Az idén néhány ponton eltérünk a lassan már hagyományos keretektől. Az evangélizációt nem október közepén tartjuk, mivel el akartuk kerülni az ütközést a Révfiilöpön első ízben meghirdetett értelmiségi konferenciával. Ma már - hála Istennek - annyi a program egyházunkban, hogy elkerülhetetlenek a párhuzamos rendezvények, de itt mégsem lett volna szerencsés hamis alternatívát állítani: evangélizáció vagy értelmiségi konferencia. Az időpont áthelyezésével is jelezni szerettük volna: az értelmiségieknek is szüksége van az evangélizáció remélt áldásaira, és természetesen az evangélizációra készülőknek is fontos mindaz, amit a révfülöpi konferencia kínál. A másik rugalmas döntés a szervezésben, hogy ezúttal az evangélizáció programját egy napra koncentráljuk. Öt év tapasztalata nyomán el kell fogadnunk, hogy csak kevés vidéki testvér tudja vállalni időben a teljes hétvégét. Az viszont semmiképpen sem szerencsés, ha elkezdjük az evangélizációt egy szombati gyülekezettel és befejezzük egy egészen más összetételű, vasárnapi gyülekezettel... Újdonság, hogy az idei evangélizációt úrvacsorái istentisztelet vezeti be. Többnyire megszoktuk, hogy az úrvacsora lezár valamit, az istentisztelet végén kap helyet, csendesnapok, konferenciák záróakkordja, egyfajta „ lelki útravaló ”. De hisszük és reméljük, hogy november 6-án sokan meg is tapasztaljuk, hogy az úrvacsora lehet közösségteremtő nyitány is, olyan intonáció, ami ráhangol minket az Urunkkal és egymással való közösségre. A nyitó istentiszteletnek lesz még néhány meglepetése, amire az Evangélikus Elet következő számában szeretnénk felkészíteni a résztvevőket. Gáncs Péter „Áldjad, lelkem, az Urat, és ne feledkezz el mennyi jó tett veled! ” Zsolt 103,2 Ebben az esztendőben sokat forgatjuk egyházi lapunk tíz évvel ezelőtti, sárguló lapjait. Sorsdöntő nagy eseményekről adnak híreket egyházunk és hazánk életében, amelyekről sokszor hálátlanul megfeledkezünk. Pedig a hála Isten történelemformáló és sorsunkat irányító gondviseléséért keresztyén hitünktől elválaszthatatlan. Aki megfeledkezik Isten kegyelméről a múltban, nem várhatja azt a jelenben és a jövőben sem! Ilyen elfelejthetetlen eseménye volt Isten gondviselésének 1989 őszén - együtt Fasori Gimnáziumunk akkori újranyitásával - egyházunk új, modem teológiai-lelkészképző intézményének megnyitása és fölavatása, október 21-én. Ennek előzményeiről, magáról a nagy eseményről és jö- vőnkre is kiható jelentőségéről emlékezzünk Urunk iránti hálaadással a tízéves évfordulón! 1. Küzdelmes vándorlás volt az idáig vezető út’. Teológiai-lelkészképző intézményünknek az I. világháború óta hatszor kellett költöznie, - a legtöbbször próbás, nehéz körülmények között. A Pozsonyból 1920 után menekülni kényszerülő Teológiai Akadémiát a soproni Evangélikus Líceum épülete fogadta be. Onnan költözhetett át 1923 után az új Evangélikus Hittudományi Kar szép és tágas épületébe a Deák téren. Akik még ott végeztük teológiai tanulmányainkat, hálával gondolunk vissza az ott töltött évekre, kiváló professzorainkra és a soproni gyülekezet meleg szeretetére. AII. világháború után azonban megkezdődött az újabb, küzdelmes vándorlás. Az 1951-es költözés után először a Fasori Gimnázium fogadott be minket, amikor a Rákosi-rendszer száműzte az egyházakat az egyetemekről. Hamarosan innen is tovább kellett vándorolnunk. Először a Lendvai utcai, nem ilyen célra épült, szűkös elAz Evangélikus Hittudományi Egyetem első éves hallgatói az 1999/2000 tanévben Teológia szak A kihelyezett tagozatok hallgatói: Blázy Árpádné (Gebe Márta) Győri Apáczai Csere János Tanítóképző Gál Orsolya Főiskolán: Gerlai Pál Burányi Zsuzsa Lackner Eszter Ekliné Tóth Julianna Major Rita Magassy Gergely Maricza Andrea Mikó Dániel Mónus Györgyi Nyíregyházi Bessenyei György Petri Gábor Tanárképző Főiskolán: Pécz Lilla Lenke Csire Erzsébet Prohászka Pál Finta Éva Szántó Enikő Gulyás Gabriella Széli Ágnes Erzsébet Kátai Erzsébet Zsamai Krisztián Papp Levente Patak Gábor Hittantanári szak Szabó Krisztina Farkas Ildikó Charlotte Szádóczki Boglárka Sztrókay Edit Tiba Csaba Norbert Ureczky Lilla Vajóczki Babett Hálaadás egy határkőnél- Tízéves egyházunk új teológiai központja Budapesten helyezésbe, rövid időre az Üllői úti székházba, majd a hetvenes évek közepén a zuglói Evangélikus Szeretetotthon épületébe, közösen a Teológus Otthonnal. Mai lelkészi karunk jelentős része még átélte ezeket a vándorlásokat, nehéz éveket. Az Egyház Urának gondviselő kegyelme azonban az akkori küzdelmes külső és belső körülmények között is megadta számunkra a lelkészi szolgálatra való fölkészítés és fölkészülés lehetőségeit, egyházunk történetének legnehezebb évtizedeiben. 2. 1987-ben már az új idők első szelei fújtak. Országos Presbitériumunkkal ebben az évben hoztuk meg, akkori szegénységünkben a hit merész bizodalmával, a határozatot egy új, az eddiginél háromszor nagyobb Teológiai Akadémia fölépítéséről és a Teológus Otthon kibővítéséről. A főváros zuglói kerülete által ajándékozott hatalmas telken, még ebben az évben megáldhattam új Teológiánk alapkövét. Az ezt követő két évben igazi csoda ment végbe. Isten láthatatlan, gondviselő kegyelmének eszközei ebben a „csodában” egyfelől a Lutheránus Világszövetség genfi központja és tagegyházai voltak, kiváltképpen a német és a skandináv testvéregyházak, sok millió dolláros és márkás segítségükkel, mind a Fasori Gimnázium helyreállításában, mind az új Teológia fölépítésében. Soha nem felejthetjük el, amit akkor tettek egyházunkért! Másfelől mély hálával kell gondolnunk gyülekezeteink, híveink áldozataira, anyagi támogatására nehéz külső körülmények között is a két nagy cél - a Fasor és az Akadémia - érdekében. Nem mehetünk el az idei évforduló mellett anélkül sem, hogy hálás szívvel ne emlékezzünk azokra, akik Isten gondviselésének emberi eszközei voltak ebben a csodában. Ttllay Ernő neves pécsi evangélikus építész-tervezőre, aki megtervezte négyszintes, gyönyörű és modem új teológiai központunkat. Pintér Győző országos presbiterünkre, aki mint építési szakértő, fővárosi tanácsos, gondos felügyeletével kísérte a kétéves építkezés minden részletét. Dr. Cserháti Sándor teológiai professzorra, aki a tanári kar részéről felügyelte megvalósítását. És dr. Szabó Lajosékra, az akkori zuglói lelkészre, mai rektorunkra és feleségére, akik áldozatos szeretettel segítették hallgatóinkat az építkezés két éve alatt. Legyen értük is a hála Istené! így érkeztünk el októberi nagy ünnepünkhöz, egyházunk országos örömünnepéhez. Október 21-én délelőtt - hatalmas külföldi és hazai ökumenikus vendégsereg jelenlétében történt meg az új Akadémia megáldá- sa és a hálaadás érte a zuglói templomban. Délután megnyithattuk az új tanévet és tíz neves külföldi és hazai tiszteletbeli teológiai doktort avathattunk föl. Másnap nemzetközi teológiai konferenciával, nagynevű előadókkal vehettük használatba az új, modern konferenciai auditóriumot az Akadémián. Az ezt követő nap október 23-a ünnepe volt, az új Magyar Köztársaság kikiáltásának és az új Alkotmány kihirdetésének történelmi napja, amely biztosította egyházainknak és népünknek a teljes vallásszabadságot is. így fonódott egybe - soha el nem fe- lejthetően - egyházunk ünnepe hazánk történelmi megújulásával! Rövidesen követte mindezt az 1990. évi IV. törvény, amelynek következményeképpen megalakulhatott, a tudományos képzés legmagasabb szintjén Evangélikus Hittudományi Egyetemünk. 3. Történelmi határköveknél azonban sohasem elég, ha csupán - hálás emlékezéssel - csak visszafelé tekintünk! A múlt mindig arra is tanít, milyen úton induljunk tovább a jövőbe? Krisztus egyháza csak ott van jelen a világban, ahol „az evangéliumot tisztán tanítják - hirdetik és a szentségeket helyesen szolgáltatják ki” - tanítja az Ágostai Hitvallás (VII. cikk). Egyház-voltunk megmaradásának a legfontosabb föltétele az lesz majd teológiánk, igehirdetésünk, egyházi életünk és szolgálatunk számára: hűségesek maradunk-e Isten tiszta, teljes evangéliumához, ahogyan erre a reformáció megtanított? Megőrizzük-e azt minden szektás egyoldalúságtól és torzulástól, a csábító „ modernizmustól", a liberális, individualista modern ember-központúság korszellemétől? Megőrizzük-e a tiszta és teljes evangéliumot ökumenikus nyitottsággal a többi egyház iránt és szüntelen, elkötelezett párbeszédben a mai tudományokkal, filozófiai nézetekkel és a mai ember új, mai kérdéseivel? Másfelől: az elmúlt negyvenöt év jól megtanított rá, hogy lelkészképzésünknek és lelkésznevelésünknek milyen irányban kell tovább haladnia? A világkeresztyénségben, elsősorban a protestáns egyházakban, ma három jellegzetes lelkészképzési típus van: a nyugat-európai, a tudományos-akadémiai képzésre a fő hangsúlyt helyező típus; a szemináriumi-gyülekezeti, gyakorlati képzés észak-amerikai és ázsiai típusa; és ezek mellett az új, harmadik típus, a gyülekezetekbe kihelyezett és ott a társadalmi kérdéseket is erősen előtérbe állító latin-amerikai - afrikai nevelési típus (teologi- cal education by extension, contextual theology). Az elmúlt fél évszázad megtanított arra, hogy a mi helyzetünkben az első és a második lelkészképzés szoros összekapcsolására van igazán szükségünk! Ez segített minket a mögöttünk lévő, legnehezebb időkben. Ezen az úton kell járnunk a jövőben is. Isten tiszta és teljes igéjéhez való föltét- len hűségben. A legszorosabb kapcsolatban gyülekezeteinkkel, egyházunk valóságos életével. És elkötelezett párbeszédben a mai tudományokkal (hittudományi egyetemi), más vallásokkal és a másfajta világnézetekkel. így indulhatunk tovább reménységgel ettől a határkőtől az ismeretlen jövőbe, a 21. századba és a harmadik keresztyén évezred útjára! Dr. Nagy Gyula \ t
