Evangélikus Élet, 1999 (64. évfolyam, 1-52. szám)

1999-10-10 / 41. szám

2. oldal 1999. OKTÓBER 10. Evangélikus Élet r UJ NAP UJ KEGYELEM -------------\ ,STENI™ETI „Gyóg yíts meg, Uram, akkor meggyógyulok, szabadíts meg, akkor megszabadulok.” Jer 17,14 VASÁRNAP "^a va^‘ Krisztusban van, új teremtés az: a régi elmúlt, és íme mmmnmm’ ü..ön léfre „ 2Kor 5>,7 (Zsolt 56,14; Mk 2,1-12; Zsolt 74,1 -23) „Új teremtés vagy: vetkezd le a régit! Ördög ha üldöz, e világ ha rémít, Csak meg ne hátrálj, maradj meg az újban, Véled az Úr van!” (EK. 460) Az Úr Isten tervé" mindenki számára: az új én, az új teremtés, új irány, új életfelfogás, új viszony má- J sokkal és a teremtett világgal. j HÉTFŐ Jézus Krisztus mondja: Tudjátok, hogy a népfc fejedelmei uralkód- ' ~ " ; nak rajtuk, és a nagyok hatalmaskodnak rajttjjk. De közöttetek ne így legyen: hanem aki naggyá akar lenni közöttetek, az legyen a szolgátok. " Mt 20,25- 26 (Zsolt 138,6; 2Móz 34,4-10; Jób 1,1-12) Ez ajézusi út: alá, alá, alá. Aki közöt­tetek nagy akar lenni, legyen az utolsó és legyen minddíkinek a szolgája. ,/Meki nö­vekednie kell, nekem pedig alább szállnom.” Jézusról ez a sorrend: egyre lejjebb. Jézus is ezt az utat vállalta: engedelmes volt, megalázta magát egészen a keresztha­lálig. Alárendelte magát mindenben az Atyának, f I ■ KFnn „Mindennapi kenyerünket add meg fékünk ma. ” Mt 6,11 (3Móz 2Ó,5; Jer 17,12-17; Jób 1,13-22) Mennyei Atyánk! Hálával áldunk mindennapi ke­nyerünkért, amely gondviselő szereteted naponként ismétlődő bizonyítéka. Kérünk, tedd ezt világossá számunkra, hogy hálaadásai, tőled nyert javainkkal naponként meg­újuló szereteted életünk nehéz napjain is rhegöriÄn minden aggodalmaskodástól. „Fénysugarai ad nekem Istenem a sötétségben. ” Zsolt 18,29 (2Kor 4,6; Mik 7,18-20; Jób 2,1-10) Nem lehetünk olyan kilátástalan és ne­héz helyzetben, amibe Isten igéje ne tudna bevilágítani és fia, Jézus Krisztus által utat mutatni, reménységet, erőt, vigasztalást adni. Csak nyissuk ki Bibliánkat és fi­gyeljünk Istenünk szavára. CSÜTÖRTÖK ” Most töredékes az ismeretem, akkor pedig úgy fogok ismerni, ahogyan engem is megismert az Isten. ” lKor 13,12 (Ézs 55,9; 4Móz t2,I-tS; Jób 2,11-13) Földi életünkben csak a hit által és alkotásaiból követ­keztetve ismerhetjük roeg Istent. „Most csak tükör által homályosan láthatunk, de szemtől szembe majd, ha már célhoz jutunk.” Az örök életben látjuk majd Istent színről színre, azaz közvetlenül.-, % „Az Úr látja az ember útjait. " Péld 5,21 (ApCsel 9,4; 2Móz 15,22- 27; Jób 3,1-11) Isten elől nem rejthetünk el és nem titkolhatunk el semmit sem. Ő nem hunyja be a szemét. Ő mindent lát, még a szívünkbe is belelát. „Nem látja senki, senki, aki néz, Mi vgfí a szívben, szívnek mi nehéz. Nem látja senki, senki, aki néz, Mi van a szívben; szívnek mi nehéz. Csak egyedül Jézus, csak egyedül ő, Csak egyedül Jézus, csak egy edül ő.” (ÉK. 569) SZOMBAT „Nemcsak kenyérül él az ember, hanem mindazzal él az ember, ami az Úr szájából származik.’’ 5Móz 8,3 (Róm 14,17; lMóz9,12- 17; Jób 4,1-11) # Az ember test és lélek. Ahhoz,»ogy bírjuk az életet, enni kell. Sokan vannak, akik csak testileg táplálkoznak és csodálkoznak, ha lelkileg olyan könnyen megingatha­tok. Mert nemcsak a testnekfde a léleknek is szüksége van a naponkénti táplálék­ra. Olvassuk, hallgassuk rendszeresen Isten igéjét, hogy lelkünk is erősödjék és el­len tudjon állni a kísértésnek, a gonosznak. r B.M. SZENTHÁROMSÁG ÜNNEPE UTÁN 19. VASÁRNAP Öltsétek fel az új embert! Ef 4, 20-28 Kedves Testvérek, bármilyen furcsán is hangzik, ezek a szavak nem egy térítő beszéd, egy evangelizációs igehirdetés szavai. Pál apostol keresztyénekhez be­szél, gyülekezeti tagokhoz szól, olya­nokhoz, akik már szembesültek Isten igazságával, sőt a közösség tagjai úgy­mond. Nincs új a nap alatt, úgy látszik. Már akkor is voltak sokan, akik a Krisztus evangéliumát kijátszották (logikai ala­pon), vagyis a bűnök bocsánatát nem sokra becsülték, a bűnbánatot nem tartot­ták komoly dolgoknak. Ez lesz a legtisz­tább tanítás sorsa is akkor, ha követői nem veszik komolyan, hanem rutinból gyakorolják. „Elkövettél egy bűnt, test­vérem? Egyet se búsulj, majd megval- lod, Isten meg megbocsátja (aztán kezd­heted az egészet elölről).” Ez a pogány felfogás, ez az, amit sokszor „komoly hí­vő” keresztyének is „vallanak”, ponto­sabban gyakorolnak. Emiatt van az, hogy a bűnbánat és a bünbocsánat fogal­ma annyira erejét veszítette, annyira vi­szonylagossá lett, szinte nem számít. Le­járattuk. Sokan hallani sem akarnak róla, egyháztagokról beszélek. Pedig ez az evangélium közepe, és „így kaptunk ta­nítást felőle, ahogyan az megvalósult Jé­zusban.” Mi a baj? Az, hogy kiszolgáltatottjaink lettek a szavak. Ismét mondom, „logikusan” ez a maga­tartás belefér a kegyelem tanításába, sőt az erről szól, de nem lehet játék. Nem játék másnak a szeretete, nem játék az Isten kegyelme, főleg azért nem, mert úgyis visszaesők vagyunk, hosszú küzde­lem egy megszokott bűntől végre tényleg búcsút venni. A bűnbánat ezért legyen va­lóban bánat, bánkódás a bűn felett, annak elhagyásáról való döntéssel. Addig hiába bánsz meg valamit, (emberi módon szó­lok), amíg nem döntöttél, nem győződtél meg arról, hogy el is akarod azt hagyni, vissza fog szivárogni az életedbe. Az is lehet, hogy azért nem tudunk sa­ját magunkkal szemben következetesek lenni, mert kísért az ősi kísértés, „nem látom Istent” ezért valahogy nehéz hinni, hogy ő itt van, valóban itt van és ismeri a bennem feltoluló gondolatokat is... „Ti nem így tanultátok a Krisztust” - írja Pál és beszél az óemberről, „akit” a csalárdság lelkülete határoz meg, tart fogva és „akit le kell vetkőzni”. Kérdez­hetnénk, „bújjak ki a bőrömből, én már csak ilyen vagyok, nem tudok már meg­változni”? Nem tudsz, vagy nem akarsz? Hadd bátorítsalak, Isten akarja a te meg­változásodat. Beszéltem egy fiatalemberrel, egy au­tószerelővel. Mikor elmondtam neki, hogy lelkész vagyok, azt válaszolta: „Nehéz dolgod lehet, mert ma divat át­verni a másikat”, aztán megbíztam egy munkával... Mi néha Istent is szívesen „átvernénk”... még egyszer. Kárhozatos pogányság azt hinni, hogy Istennek az a dolga, hogy megbocsásson, mert „nem ez a dolga”, O ezt szeretetből teszi. Kü­lönben is, a „logikusan gondolkodó” em­ber könnyen arra a meggyőződésre juthat, hogy az embernek meg az a dol­ga, hogy „megbocsátanivalókat” „ter­meljen”. Nem tudom, sikerült-e rávilágí­tani, hogy az emberi logika igen romlott tud lenni. Isten ismerete, befogadása nél­kül, szentségének tagadása miatt. Mégis, milyen büszkék vagyunk rá... De „Ti nem így tanultátok a Krisztust”- írja Pál. A jó, az egészséges gondolkodás nem vetemedik szívtelenségre. Az élet dolgai felett való gondolkodásról szólok, nem egy száraz matekpélda feletti gör- nyedezésről, amihez úgymond, hideg fej kell. A két dolgot összekeverni nagy hi­ba. Ha e két „műfaj” természetes módon keveredik össze, mint az esetek többsé­gében, nem maradhat hideg a fejed, illet­ve nem fog az maradni. Csak az nem mindegy, mi jön ki a szádon. Felöltözni az „új” embert elménk meg­újulása által, például azt jelenti, „Igazsá­godról beszél a szám és szabadító tetteid­ről mindennap, bár nem tudom felsorol­ni őket,” szívemben forgatom az Isten beszédét, és nem érzek különös vágyat arra, hogy ellene mondjak már szívem­ben is. Egészen pontosan, elhajtom ma­gamtól a kétség rabul ejtő árnyait. Ez az, amire az ember egyedül nem képes, eh­hez kell Isten Szentleikének munkája bennem. Ez egy program, ami Isten Szentlelke által kezd bennem futni és le- vezérli, (vagy inkább föl) az életemet. Engedelmesség Istennek, ami azt jelenti, engedem, hogy Ő teremtsen újjá engem igéjével. Ez nem valami misztikus létre való ébredés, Pál valóságos igazságnak és valóságos szentségnek, Isten számára elkülönített személyiségnek írja le. Ma­gyarul, hozzá ragaszkodom, igéjét nagy­ra, a legtöbbre becsülöm, és O meg tud, hiszem, meg akar tartani általa. Ebben nincs semmi logikus, csak ő állja a sza­vát. A hívő élet ezen az alapon indul és áll meg. Nem emberi erőlködés, hanem új teremtés, amit nem hagyott el teremtője, hanem formálja, alakítja, befejezi az O napjára. Ámen. Fűke Szabolcs Budapesten, 1999. október 10. I., Bécsi kapu tér de. 9. (úrv.) Bencéné Szabó Márta; de. 10. (német) Dietrich Tiggemann; de. 11. (úrv.) Bence Imre; du. 6. dr. Zsigmondy Árpád; II., Mo- dori u. 6. de. fél 10. Sztojanovics András; Pest- hidegkút, II., Ördögárok u. 9. de. fél 11. Fodor Viktor; Bé­kásmegyer, III., Víziorgona u. I. de. fél 9. Gálos Ildikó; Csillaghegy III., Mátyás kir. u. 31. de. 10. Donáth László; Óbuda, III., Dévai Bíró M. térde. 10. Orosz Gábor Viktor; Újpest, IV., Leibstück M. u. 36-38. de. 10. Blázy Lajos; V, Deák tér 4. de. 9. (úrv.) Gerőfi Gyuláné; de. 11. (úrv.) Zászkaliczky Péter; du. 5. szeretetvendégség; VII., Városligeti fasor 17. de. 11. (úrv.) Har­mati Béla; du. 6. Pocsai Istvánná; VIII., Üllői út 24. de. fél 11. Kertész Géza; VIII., Rákó­czi út 57/b. de. 9. (szlovák) Cselovszky Fe­renc; VIII., Karácsony S. u. 31-33. de. 9. Kertész Géza; VIII., Vajda P. u. 33. de. fél 10. Bolla Árpád; IX., Thaly Kálmán u. 28. de. 11. Szabó Julianna; Kőbánya, X., Kápol­na u. 14. de. fél 11. (családi) Kinczler Irén, Bolla Árpád; X., Kerepesi út 69. de. 8. Tamásy Tamásné; Kelenföld, XI., Bocskai út 10. de. 8. (úrv.) Ferenczy Erzsébet; de. 11. (úrv.) Ferenczy Erzsébet; du. 6. Szeverényi János; XI. Németvölgyi út 138. de. 9. Né­meth Péter; Budagyöngye, XII., Szilágyi E. fasor 24. de. 9. Bence Imre; Budahegyvidék, XII., Tartsay V u. 11. de. 9. (úrv.) Vári Krisztina; de. 11. (úrv.) Bácskai Károly; du. fél 7. Mihályi Zoltán; XIII., Kassák Lajos u. 22. de. 10. Holecska Anikó; XIII. Frangepán u. 43. de. fél 9. Holecska Anikó; XIV, Lőcsei út 32. de. 11. (úrv.) Tamásy Tamásné; XIV, Gyarmat u. 14. de. fél 10. Tamásy Tamásné; Pestújhely, XV, Templom tér de. 10. Kendeh K. Péter; Rákospalota, XV, Régi Fóti út 73. (Nagytemplom) de. 10. Veperdi Zoltán; Rákosszentmihály XVI., Hősök te­re 11. de. 10. dr. Kamer Ágoston; Cinkota, XVI., Batthyány I. u. de. 11. Blatniczky Já­nos; Mátyásföld, XVI., Prodám u. 24. de. 9. Blatniczky János; Rákoshegy, XVII. Tessedik tér. de. 9. Kosa László; Rákoscsa­ba, XVII. Péceli út 146. de. 9. Szabó János; Rákoskeresztúr, XVII., Pesti út 111. de. fél II. Kosa László; Rákosliget, XVII. Gőzön Gy. u. de. 11. Szabó János; Pestszentlőrinc, XVIII., Kossuth tér 3. de. 10. Győri Gábor; Pestszentimre, XVIII., Rákóczi út 83. (ref. templom) de. háromnegyed 8. Győri Gábor; Kispest, XIX., Templom tér 1. de. 10. Széli Bulcsú; Kispest, XIX., Hungária út 37. de. 8. Széli Bulcsú; Pesterzsébet, XX., Ady E. u. 89. de. 10. Győri János Sámuel; Csepel, XXI., Deák tér de. fél 11. Lehoczky Endre; Budafok, XXII., Játék u. 16. de. 10. Soly­már Gábor; Budaörs, (ref. imaház) de. 9. Endreffy Géza; SZENTHÁROMSÁG ÜNNEPE UTÁN 19. VASÁRNAPON a liturgikus szín; zöld. A vasárnap evangéliuma (oltári ige): Mt 9,1- 8; az epistolája (igehirdetési alapigéje); Ef 4,20-28. HETI ÉNEKEK: 291, 47. ÖRÖMHÍR címmel evangélikus műsort közvetít a MTV 1. csatornája 1999. október 10-én, 13.30-kor. Isten előttünk jár és cselekszik Tanévnyitó a Hittudományi Egyetemen S záznyolcadik tanévét nyitotta meg Hittudomá­nyi Egyetemünk szeptember 17-én. A tanévnyitó istentisztelet igehirdetői szolgálatát dr. Harmati Béla püspök végezte, aki ebben a tanév­ben felügyelő püspöke egyetemünknek. Textusát Jé­zus főpapi imádságából vette (Jn 17,20-21). Veni Sancte... Szentlélekért való könyörgésre gyűltünk ma össze, de az a legnagyobb dolog, hogy Jézus könyörög értünk. Egyek legyenek! Ez ma az egyházban a leglényegesebb ügy. Az ökumenében, - és ezért jelentős az, hogy október 31-én Augsburg- ban a Vatikán és a Lutheránus Világszövetség kép­viselői nyilatkozatot írnak alá, melyben kiátkozá- sok, elítélések visszavonásra kerülnek. Egy lépés az úton, melyért Jézus könyörög. De fontos ügy ez egyházunkban, és itt a Teológián is. Belefogódzhatunk abba, hogy Jézus könyörög értünk: mindnyájan egyek legyenek! Dr. Reuss András rektorhelyettes megnyitó beszé­dében megemlékezett az egyetem két jelentős év­fordulójáról. „25 évvel ezelőtt, 1974-ben két évig tartó munká­val készült el az új Teológia, amely egy fedél alatt Október 15. Este Előadás; Hafenscher Károly: Merre tart a magyar evangélikus értelmiség?! Esti áhítat: Szabó Vilmos. * Október 16. Reggeli áhítat: Turnay Béla. Délelőtt: Előadás: Hafenscher Károly: Kommuniáció - média- egyház. Fórum: Kommunikáció, médiumok az egyházban, egy­ház és társadalom között, evangélikusok a közéletben. Résztvevők: Tóth-Szöllős Mihály, Szabóné Mátrai Marianna, Hafenscher Károly, Gáncs Péter, Nagy László, Fabirty Tamás, az egyházi médiumok szerkesztői. helyezte el az Akadémiát és a 40 hallgató számára helyett kínáló Teológus Otthont. A Sopron utáni évek vándorlása ezzel ért véget...” „Tíz évvel ezelőtt pedig, nem nagyzási hóbortból, hanem szükségből, megépült a Teológia új épülete, amely lehetővé tette az Otthon átépítését és befoga­dóképességének növelését is... A következő tanév tavaszán a magyar országgyűlés nem állami egye­temként elismerte intézményünket és megkezdődött a felsőoktatási intézményként való támogatás.” „Isten előttünk járt, felülmúlta legszebb reménye­inket, megszégyenítette merésznek tűnő elképzelé­seinket is, megadott olyan dolgokat is, amelyekért talán még imádkozni sem mertünk. Megtudtuk, hogy az egyetem teológiai (lelkészi) szakán 14, a nappali hittantanári szakon 3 hallgató kezdi meg az első évét. Kihelyezett tagozaton: Győrött 3, és Nyíregyházán 10 hallgató iratkozott be. Felkért hozzászólók: Újlaki Agnes, Murányi László, Novotny Zoltán. Moderátor: Frenkl Róbert. Délután: Előadás: dr. Harmati Béla: Az egyház gazdálkodása. Korreferátum: Szemerei Zoltán. Az előadások megbeszélése kis csoportokban. Este: Előadás: dr. Reuss András: A teológia és a tár­sadalomtudományok. Esti áhítat: Piri Zsuzsanna. * Október 17. Istentisztelet Igét hirdet: dr Fabirty Tamás. Záró plenáris ülés: Csoportok beszámolója. Jövő évi konferencia megbeszélése. Dr. Szabó Lajos rektor tanévnyitó beszédében mai témával foglalkozott. Négy bibliai szimbólum segít­ségével vizsgálta, esélyünket a „lelki környezetvé­delemben”. „Égető kérdésként szeretném megfogalmazni, hogy hogyan lehetne kilépni abból a beszorultság- ból, amely ma nagyon jellemző ránk. Hogyan talál­hatunk olyan utakat, amelyek egyértelműen az em­berek közé, az élet aktuális kérdéseihez, a minden­napok világához visznek közelebb.” A lelki környe­zetvédelem „azon körülmények és külső kapcsoló­dások területe, ahol megvalósul és éli a mindennapi keresztyén kegyességet a hívő keresztyén ember a napi küzdelmeiben.” Bibliai képekkel, a bárka, a hajó, a ház és a hal ké­pével mutatta be, hogyan kell és lehet keresnünk társainkat, akikkel együtt élünk. Lelki károsodást, lelki környezeti katasztrófát átélő társainkat igye­kezzünk bárkához, hajóhoz és házhoz juttatni. Attól függően, hogy hányszor és hol tudjuk meghirdetni és meg is építeni a Lélek segítségével a bárkát, a ha­jót és a házat, lesz igazán ereje a mentő küldetésnek. Egyre kevesebbet foglalkozunk ekkor önmagunk­kal, érdekeinkkel és egyre többet tehetünk a körü­löttünk élőkért, a „templomajtón kívül élő gyüleke­zetért!” Elsőként Prőhle Gergely közigazgatási államtitkár köszöntött. Jó megállni Isten emberei között. A hit­ben gyökerező élő fáról szólt, mely a közélet erde­jében áll. A teológus nem zárhatja ki a környezetet, az egyház jövője a kezében van. Súlyosak a felada­tok, nagy felelősség rajtuk. A hallgatói önkormányzat nevében a szenior, Barthel-Ruzsa Zsolt szólt az elsőévesekhez, de vala­mennyiünkhöz is. Teológusnak lenni nagy kihívást jelent. Egy teljesen más világba csöppenni, mint amilyenhez eddig szokott az ember, mindig küzdel­mek sorát hozza magával. Kettős küzdelem ez. Egy­részt az ide kerülő teológusnak meg kell harcolnia a hit harcát, másrészt pedig meg kell harcolnia a tudo­mány harcát... Nagy változások zajlottak le és zajlanak még ma is itt a Teológián, ezek a változások pozitív irányba történnek. Változóban és megújulóban van az Ott­honban folyó hitélet is.” Rektori bejelentésből tudtuk meg, hogy október 1 - jei hatállyal nyugdíjba megy dr. Fabiny Tibor, az egyháztörténeti tanszék vezetője, aki a napokban töltötte be 75. életévét. A rektor köszöntötte ez alka­lomból. Mivel dr. Csepregi Zoltán adjunktus jelen­leg több hónapos külföldi tanulmányúton van, meg­kérték, hogy ebben a tanévben végezze tovább mun­káját. Csepregi András lelkész külföldi tanulmányútjáról hazaérkezve, főiskolai adjunktusi kinevezést kapott és a Nyíregyházi Pedagógiai Főiskolán a kihelyezett hittantanári szakon tanít. Köztársasági ösztöndíjjal folytatja tanulmányait Deák László és Szűcs Petra hallgató. A Teológus Otthon vezetéséből visszahívta az ET és az OK Zászkaliczky Pál igazgatót, helyét hárman töltik be: dr. Fabiny Tamás, aki különben az újtesta- mentumi tanszék adjunktusaként végzi ezután szol­gálatát. Mellette Varga Gyöngyi és Korányi András doktorandusok szolgálnak még. Joób Máté svéd, Nagy Szilvia svájci ösztöndíjat nyert és ott folytatják tanulmányaikat. Dr. Frenkl Róbert országos felügyelő üdvözlésé­ben örömmel állapította meg, hogy az egyetemünk a magyar felsőoktatásnak teljes jogú része. Tartal­mas spirituális közösség, tudásbeli és hitbeli közös­ség. Legyen céljuk a teológusoknak lelkiismeretben feldolgozni a kihívásokat és bátran tovább lépni. Az istentisztelet liturgikus közössége, a teológu­sok énekkarának és a füvóskamak szolgálata már megszokott, de nagyon lélekemelő kísérője volt az istentiszteletnek és a tanévnyitó ülésnek. T. r Értelmiségi konferencia (október 15-17. Révfülöp) A a t

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom