Evangélikus Élet, 1999 (64. évfolyam, 1-52. szám)

1999-09-26 / 39. szám

4. oldal 1999. SZEPTEMBER 26. Evangélikus Elet „A MEGREPEDT NÁDSZÁLAT NEM TÖRI ÖSSZE, A FÜSTÖLGŐ MÉCSEST NEM OLTJA EL.” (ÉZS 42,3) A Somogy-Zalai Egyházmegye presbiteri napja Kaposváron Augusztus 28-án a kaposvári evangéli­kus templomban presbiteri csendesnapra gyülekeztek a Somogy-Zalai Egyházme­gye érdeklődő presbiterei. A mindenhol aktuális téma - „Vezetői, testületi konf­liktusok megelőzése és kezelése” - szá­mos érdeklődőt vonzott, hisz ha valaki nem is küzd éppen ilyenekkel, felkészül­ni szükséges rájuk. Különösen érdekes­nek ígérkezett, hogy a három, szomszé­dos egyházmegyéből meghívott előadó - Bencze András székesfehérvári lelkész, Mészáros Tamás, a csákvári gyülekezet felügyelője és egyben a Fejér-Komáromi Egyházmegye felügyelő-helyettese, va­lamint dr. Bányai Béla pszichiáter szak­orvos Enyingről - három oldalról (lel­kész, presbiter, orvos) járta körül a té­mát. Az előadások előtt Halász Sándor iharosberényi lelkész bevezető áhítata segítette a témára való ráhangolódást, előrebocsátva a fenti vezérigét. Bencze András első előadóként leszögezte, hogy minden jól működő, élő gyülekezetben adódik konfliktus, hisz éppen ez az elő­relépés záloga. Nem jó ugyan, de szük­séges, meg kell próbálni megelőzni, ki­alakulása után pedig megfelelően kell kezelni. Ezután rendszerbe foglalta a konfliktusok lehetséges fo okait. Meglá­tása szerint ezek a következők: vallási irányzatok, kegyességi típusok ütközése (1.), vezetési célok, elképzelések külön­bözősége (2.), generációs különbség (3.), a gyülekezetre való rálátás, a problémák átlátásának eltérő volta (4.), valamint a leggyakoribb, a személyiségi, etikai problémák (5.). A kialakuló ellentétek feloldására ajánlott módszerek, illetve lelki eszközök közül a rendszeres imád­ságot, az alázatot, az egyenességet, a ha­mis békesség elkerülését, és a rugalmas­ságot ajánlotta. Mészáros Tamás a konfliktusok egyik legfőbb okát a tisztségviselők felkészült­ségében, illetve éppen annak hiányában látja. A legfontosabb e kérdésben, hogy valaki ne csak akarjon tenni a gyülekezet érdekében, hanem keresse meg a képes­ségeinek megfelelő területet a tevékeny­kedésre. Hangsúlyozta emellett, hogy a mai egyház - Luther szavaival élve - „két világ hatalma alatt” áll, s meg kell felelnie nem csak a lelki, hanem a világi (törvényi) kritériumoknak is. Ez csak pontossággal és fegyelemmel lehetséges, amelyekkel számos konfliktus megelőz­hető. Ha azonban ez nem sikerül, a belő­lük fakadó feszültséget feloldani és a konfliktust kezelni, illetve feloldani csak egyféleképpen lehet: a problémák őszin­te, testvéri hangú, egyenes megbeszélé­sével. Dr. Bányai Béla először a vezetéslélek­tan szempontjából közelítette meg a té­mát, s ezen belül számos lehetséges hi­baforrást említett. Ezután rátért a konf­liktus kérdéskörére. Kiemelte, hogy a konfliktus megváltozást, feszültséget eredményez. Olyan csoport azonban nem létezhet, amelyiknek egyik tagja sem frusztrált, vagyis nem áll bizonyos kérdésekben ellentétben, konfliktusban a csoport vezetésével. Harmadikként az egyházközségen belüli konfliktusok ke­zeléséről szólt, s ezeknek az ellentétek­nek az alapjaként a protestáns gyüleke­zetek kettős vezetését emelte ki, hisz - mint hangsúlyozta - valódi vezető csak Magunkból kiindulva Ha csak egy kicsit is hajlamosak va­gyunk el-elgondolkozni az élet néha különös jelenségein, már fiatal korunk­ban is észrevesszük, hogy az emberek igen sokszor a saját lelkületűk, indula­taik, gondolati és vágyviláguk szerint ítélik meg egymást. Ebből aztán köny- nyen lesz lenézés, bántó vagy veszé­lyes tévedés, olyan is, mint Petőfi apja esetében: „Mert ő becsületes lelkű, igaz, azt gondold, hogy minden ember az. ” Többnyire azonban az előlegezett gyanakvás, vagy éppen rosszindulat ta­pasztalható, amely ha minket illet, azt „nagyon észrevesszük”. Ám ez nem akadálya annak, hogy könnyedén, tuda­tos szándék nélkül, mondhatni automa­tikusan hasonlóképpen cselekedjünk a magunk módján. A gyerekkori légkör csaknem mindig „szemüveg” abban, hogy miképpen lát­juk, érzékeljük, minősítjük külvilágun­kat s annak embereit, kicsiket-nagyo- kat. Nem lehet eléggé hangsúlyozni, mennyire sorsformáló, hogy főként éle­tünk tavaszán kaptunk-e folyamatosan mesterkéletlen szeretetet és tiszteletre­méltó példát arra, hogyan érdemes és kell élni. Természetesen más behatások is érnek bennünket, amelyekre most nem térhetünk ki, de az alapvető „hozo­mány” (férfiaknak is) a szülői ház haté­kony szelleme, melyben megbecsülést kapunk és rendet is tanulunk - jobb esetben. Ennek hiányosságait nehéz pótolni. Az is igaz: tökéletes nevelés nincs, amint tökéletes szülők sincse­nek, hibátlan társadalomról stb. nem is beszélve. Ki milyen testi és lelki alkatú, s kit milyen kedvező vagy káros hatások ér­tek (számtalan sok változatban), asze­rint éli meg a világot s benne önmagát. Csak abból indulhat ki, amije van, s nem abból, amije másnak van, neki nincs, bárhogy szeretné is. Csak való­ságos lelki tartalmait vetítheti rá hely­zetekre, emberekre, az színezi életlátá­sát, elképzeléseit, jövőképét, hitét vagy hitetlenségét, kiegyensúlyozottnak ne­vezhető vagy ingatag életstílusát. Eb­ből az egyénileg úgy-aljogy kialakult „önmagából” kiindulva, ítél meg máso­kat, alkot véleményt s jut döntésekre. Eközben meg van győződve, hogy a többiek okvetlen olyanok, amilyennek véli őket. Őket?! Minket! Mi pedig?... Különbül járunk el, mint ő, tehát becsü­letesen számolunk sokarcú tévedhető- ségünkkel? - amiben hiú és önző szí­vünk virtuóz átváltozó művészként nagy szerepet játszik. S erre a hit dolga­iban is képes lehet. Kristálytisztán kitűnik az Újszövet­ségből: Jézus átlátott mindenkin, előtte semmik lettek a valakik, és irgalmasan felkarolta a „kinevezett” senkiket, akikre ujjal lehetett mutogatni. (S akik ha nem volnának, szörnyű hiányérzet gyötörné az írástudók és a farizeusok fölként Jogutódait”.) Nem kell valami vámszedő-romantikába esnünk. A megtérők Krisztus tündökletes vilá­gosságában összeomlanak, hiszen ők nem címzetes elveszettek egy ősi pász­torjátékban, amint az Úr sem címzetes megváltó - benne és körülötte fényé­ből áradóan minden félelmetesen és gyönyörűségesen valódi. Olyannyira, hogy ezt a sokakat zavaró csodát „mu­száj” volt megfeszíteni: túl szép, túl jó, túl kellemetlen, hiszen isteni! Egy nyu­godt, konszolidált vallásosság pedig nem lehet ilyen érdes... Ilyesfélekép­pen a közszükségletet minden idők papjai jobbára igyekeztek is kielégíte­ni. Ezért honorálták őket. Magukból indultak ki, ennyi a titkuk. (Csak ritkán több.) Isten viszont a szeretetéből indult ki, mert ő szeretet. Övéi, az irgalom hordo­zói, akiket ő életre térített s ebben „kar­ban tart” naponta, maguk is ebből in­dulhatnak ki, ennek a lélegzetelállító lehetőségnek a megajándékozottjai­ként. Ami belőlünk könnyen kitelik: ha például bevallatlanul irigyek vagyunk, fokozottan felháborodunk mások irigy­ségén, abból fakadva ki, ami bennünk lefojtottan feszül. (Ennek fő jele az aránytalan hév.) Az isteni ajándékkosár föbb tételei azonban: szeretet, öröm, békesség, türelem, szívességjóság, hű­ség; szelídség, önmegtartóztatás (Gál 5,22-23) - amihez Pál apostol aligha­nem némi ironikus humorral hozzáte­szi: „Az ilyenek ellen nincs törvény. ” Az „ilyeneket” érdemes befogadni, s belőlük kiindulni... Dr. Bodrog Miklós egy lehet. E helyzet megoldására a kom­petencia-határok pontos meghúzását ajánlotta. Ő is aláhúzta, hogy konfliktus nélkül nincs élet, de ez éppen az egyhá­zon belüli spirituális háttérrel viszonylag könnyen kezelhető, s a szükséges, sőt előrevivő viták kiéleződése és szemé­lyeskedésbe fordulása megelőzhető. A három, tanulságos és valóban szá­mos szempontot felvető előadást követő rövid szünet után a csendesnapot Aradi György balatonboglári lelkész igeolvasá­sa és rövid elmélkedése, majd úrvacsora­osztás zárta. Dr. Kostyál László Az Evangélikus Kórházmissziói Szolgálat felhívása Szeretnénk felajánlani egy új lehetőséget gyülekezeteink lelkészeinek és tagjai­nak. Szeretnénk szervezettebbé tenni munkánkat, melynek fontos része a kórház­ba került gyülekezeti tagok lelkigondozása, segítése. Nem csak budapesti híveink kerülhetnek budapesti kórházakba, hanem az ország bármely területéről utalhat­nak ide betegeket. így ők kiszakadnak otthonukból, egy számukra idegen közeg­be kerülnek, ahol betegségükben, magányossá válva még inkább igényelnék Iste­nünk vigasztaló szavait, melyek erőt adhatnak gondjaik elhordozásában. Mi meg­látogatnánk őket betegágyuknál itt a budapesti kórházakban, ahová talán a Buda­pesttől messzebb élő lelkészek idő hiányában nem tudnak eljönni látogatni. Mi ki­segítenénk őket, ha üzenetrögzítős telefonunkon meg tudnák adni, hogy Ki? Hol? Melyik kórházban? Milyen osztályon található? Ez a felhívás gyülekezeti tagok­hoz is szól, akik talán még hamarabb értesülnek szomszédjuk, vagy egy másik gyülekezeti tag betegségéről, kórházba kerüléséről. Őket is kérjük, hogy jelezzék .lelkészeiknek értesülésüket a kórházba került gyülekezeti tagokról - így a lelké­szek telefonálhatnak nekünk. Reméljük, hogy így szervezettebben és nagyobb arányban tudjuk elérni az erre leginkább rászoruló testvéreinket. Tel: 06/1/429- 2038. Ügyelet: hétfő- szerda- péntek 10.00-13.00 és kedd- csütörtök 13-15-ig. Bajuszné Orodán Krisztina A bagolyirtási Názáret-templom ünnepe Nem tudtuk, akik együtt indultunk kora reggel egy busszal a Mátrába, hogy néhány óra múlva nemcsak útitársak, hanem gyülekezet leszünk az öt éve felszentelt Fébé Evangélikus Di­akonissza Egyesület Názáret-templomában. Maga az út is szin­te elégnek bizonyult a napsütötte erdei utakon, hogy a lélek ün­nepi ruhát öltsön felfelé haladva célunk felé. Bagolyirtáson de­rült ki, hogy az utasok majd egyharmada a Názáret-templomba jött az ünnepi istentiszteletre. Régi, negyven éve nem látott ismerősök is akadtak, minthogy mi sem láttuk negyven éve az egykori Fébé-üdülőt. Mások is, mi is egy kicsit emlékezni jöttünk. A régi épületből semmi sem maradt, sajnos odalett a végtelenbe vesző kilátás is, de az új templom láttán elfelejtettünk emlékeket keresni. Még üres a templom. A gyülekezet kinn a zöldben a megterí­tett asztalok mellett ismerkedik. Aki először látja a templomot, valami olyasmit érez, amit a három tanítvány: Péter, Jakab és János érezhetett a megdicsőülés hegyén: „Mester, jó nekünk itt lenni...” A Hajlék, amire ők vágytak, készen van itt fenn a he­gyen, talán egy kicsit közelebb Istenhez, mint a nagyvárosok zajos, olykor lelketlen tülekedésében. Az ablakokon át Isten te­remtett világával közvetlen kapcsolatba kerülünk, s aki olykor a „természet templomába” vágyik, itt a Názáret-templomban együtt örülhet az elkülönített, szent hajléknak és Isten szép vi­lágának. A csúcsba végződő faszerkezetű mennyezet pedig épp úgy vonzza a tekintetet, mint az egykori gótikus ívek a kated- rálisok misztikus félhomályában. Ebbe a szép, modem templomba Tóth Lajos belsőépítész egy kőoltárt álmodott, amely tovább mélyíti a gondolatot, hogy amit Isten megteremtett, az szép. A faragatlan mátrai szikla­tömb az ószövetségi oltárra emlékeztet, és blokként tartja a fe­hér márvány lapot, a menzát, amely az Újszövetség népének úr­vacsorái asztalául szolgál. Az oltáron a fehér terítő Jézus feltá­madásának szimbóluma, nem takarja el a márványt, s szép a fe­hér fonallal hímzett kehelytakarón (velumon) a Krisztus-mo­nogram, mert ezen az oltáron semminek sem szabad kihívónak lennie, csak nemesen egyszerűnek, mint a márvány menza és a mátrai sziklatömb. Ilygn nemesen egyszerű az oltár fölött füg­gő, nagy méretű kereszt, amely Jézus megváltó szenvedésére és halálára emlékeztet. A gyülekezetben ott látjuk a budapesti Anyaház diakonisszá­it és a Fébé piliscsabai Siló otthonából érkező mozgássérült testvéreinket is. D. Szebik Imre püspök végzi az ünnepi isten- tisztelet szolgálatát a zsúfolásig megtelt templomban. Az oltár régi és új rendeltetéséről beszél. Az Ószövetségben az oltár az áldozat bemutatásának helye volt. Krisztus egyházában majd­nem minden egyházi funkció itt történik: az úrvacsora, eseten­ként a keresztelő, a liturgikus szolgálat, konfirmáció, házassá­gi áldás, lelkészi szolgálatra való felszentelés. Itt a Názáret- templomban az oltár elől hangzott az igehirdetés is, és az oltár körül állva szinte az egész gyülekezet részesült a bűnbocsánat szentségében. Túrmezei Erzsébet a templom felszentelésére írt énekét a gyülekezet az oltár felavatása előtt énekelte: Mátrai hegycsúcson és mátrai csendben Názáretben mindig dicsőséged zengjen, Irgalmasságodról tegyen tanúságot! Áldott ez a templom, hogyha Te megáldod. Az áldás most itt a bűnbocsánatban az új oltár szolgálatba ál­lásával Krisztus áldásaként realizálódik. Az istentiszteleten elhangzott Túrmezei Erzsébet Otthonom című verse is: Otthonom a templom Ajtaján belépve mindig hazaérek. Ismerősen csendül fiilemben az ének. Mintha minden hangja simogatás lenne! Égi Atyám keze simogat meg benne. Megterített asztal. Éhező mellőle sose kel éhen, Megelégedhetik mennyei kenyéren: élet kenyerével, élet italával, igében, szentségben Krisztussal magával. Mesterem műhelye. Azért keresem fel, hogy kezébe vegyem, hogy régi emberből új emberré tegyen: hogy amíg templomát látogatom híven, templommá formálja egész bűnös szívem. Otthonom a templom. Mennyei otthonom halvány földi mása, drága tükörképe, szent hívogatása. Míg egykor ménnyei hajlékod befogad, köszönöm, Istenem, földi hajlékodat! Lefelé a hegyről ugyanolyan meleg, őszi napfény aranyozta utunkat, mint felfelé menet. Felmentünk a hegyre, hogy imád­kozzunk... és még soká, talán évtizedeken keresztül a Názáret- templom az imádság helye, a békességet és áldást adó Isten ott­hona és a természet áldott közelségében elsősorban a mi ottho­nunk. Szitáné Bérezi Margit OLVASÓI LEVEL A hanyattejtő gyógyítókról Egy barátom problematikusnak, a taní­tás mellett taszításnak érezte BS cikkét az Evangélikus Élet augusztus 8-i szá­mában. Nem biztos, hogy az egyetlen vágott tévé-fölvételsor hű képet ad. Mégis szükséges figyelmeztetés, hogy a testi gyógyulás és anyagi-földi boldogu­lás, a „siker-keresztyénség” nem biztos kísérője Isten magához fogadó, visszafo­gadó kegyelmének, sőt esetleg a Gonosz figyelemelterelő csalétke is lehet. Jézus szenvedéseket, üldöztetést és próbákat ígér követőinek: Mt 16,24; Mk 10,30. Csodák, természetfölöttinek tűnő jelek lehetnek emberi bizalomból létrejött, lel­ki eredetű testi jelenségek, sőt - ne adja Isten! - sötét erők műve is. Mt 7,22-23! A prófétai igényű lelkeknek a megkülön­böztetése mértékéül Jézus a gyümölcse­ikre utal: Mt 7,16. Pál (lKor 12,3) és Já­nos (ÍJn 4,2-3) pedig még emellett a Megváltóról szóló tanításra figyelmez­tet. Testi, anyagi bajaink lehetnek bűnök következményei, de nincsenek okvetlen fölcímkézve. - Jézus csodái jelek: Őrá szorultságunknak, hatalmának és szere- tetének jelei. Jézus Istennel és emberek­kel hoz új, helyes viszonyba. A testi gyógyulás szabad ráadás: Mt 9,2-7. A történeti egyházakban ritkák a hit által gyógyulások (és nem teszik kirakatba). Van, mikor a megpróbáltatás, testi baj megmarad az igaz hit ellenére, mint Pál apostolnál: 2Kor 12,7-9. Van, mikor a felkínált lelki ajándék nem terem gyü­mölcsöt, kárba vész: Lk 17,17-19 szerint a tíz meggyógyított leprásból csak egy hálás, és őt tartotta meg a hite. Jn 5,15 szerint a Betesda tavi beteg bejelentette a hatóságnak, hogy csodagyógyítója, Jé­zus volt az, aki szombatmegtörő fekhely cipelésére utasította. A vallásoskodás, Istent-kifizetni-akarás (kegyelemkérés és megtérés helyett) az ószövetségi próféták szerint is veszedel­mes: Mik 6,6-8. Ha a vallásoskodás Isten kinyilatkoztatása helyett más utat keres, kétszeresen veszedelmes. A természet és a történelem teremtett erőinek függősé­gébe kerülés: pogány bálványimádás, Gál 4,9-10; Ef 1,21-22; Kol 2,8.15-18. Ne a csillagok vezessenek, hanem a test­té lett Igéhez vezető betlehemi csillag, sőt őmaga: ama fényes Hajnalcsillag, Jel 22,16. Testi-lelki képességeink, agyunk tudatos használata lehet helyes is, meg visszaélés is. Válhatik „csak” az üdvös­ség útjától eltereléssé, de függőségbe is vihet. Akinek BS hangja túl éles, tehet vattát a fülébe, de a vészcsengők éles hangúak szoktak lenni. Ahol műtőkés kell, ott azt nem helyettesítheti a kenőcs. A hanyattesésről felsorolt íráshelyek­hez és azok alkalmazásmódjához mégis hozzá kell tennem valamit. Az idézett helyek vaskos hétköznapi szavait aligha szánták a szentírók titkos rejtjelezésnek. Isten a Szentírásban emberi szóba aláz- kpdott. Nem érthetetlen mennyei nyel­ven szól, nem is rejtjelezve, vagy számí­tógépes fordítóprogrammal, amely egy bizonyos dolgot mindig csak ugyanazon egyetlen szóval jelez, és azzal az egy szóval mindig ugyanazt a dolgot fejezi ki. Nem a hanyattesés a biztos jele a go­nosznak. Bálám leborulva látta Isten né­pe jövőjét, 4Móz 24,3-4, de fajtalanság­ra és pogányságra csábításukat tanácsol­ta Móáb királyának, 4Móz 31,16; 25,1 -3. Dágónnak, a filiszteusok bálványistené­nek szobra, lSám 5,3 szerint arcra borul­va esett le a láthatatlan Úr szövetséglá­dája, azaz trónja előtt. De hódolatát - ha ez az volt - nem fogadta el az Isten, amint a folytatásból kitűnik. - Viszont történt pár éve Budapesten olyan eset, hogy egy hívő édesanya - lánya és veje unszolására - elment velük áldáskérő hallgatónak egy „hanyattejtő” gyüleke­zetbe, bizonytalankodva, és azt kérte lányáéktól: imádkozzanak vele, hogy ha ez az áldó kézrátétel alatti hanyattesés nem az Úrtól van, nála ne sikerüljön. Há­romszori kézrátétel után a csodaprédiká­tor abbahagyta, mondván: „Ma ez nem megy”. Ne essünk hasra, se hanyatt hamis pró­féták előtt, hanem tiszta tanításon tájéko­zódva hallgassuk és hallassuk Isten élő és ható igéjét: törvényét és evangéliumát! Dr. Zsigmondy Árpád

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom