Evangélikus Élet, 1999 (64. évfolyam, 1-52. szám)

1999-09-26 / 39. szám

Evangélikus Elet 1999. SZEPTEMBER 26. 5. oldal A mi tíz évünk a kétezerből nak számunkra. Kapcsolatban vagyunk a Bajoror­szági Evangélikus Egyház oktatatási intézményei­vel. így a rendszeres hospitálások alkalmával ismer­kedhetünk meg az új német óvodapedagógiai alap­elvekkel és módszerekkel. Ebben a munkában az összekötő kapocs számunkra Sabine Wiegmann, aki tizenkét magyarországi evangélikus egyházi óvoda koordinátora. Terveink között szerepel, hogy helyi adottságaink­nak megfelelően átvegyük az ottani pedagógiai el­veket és módszereket. 1998 nyarán két óvónőnk a németországi Bad-Tölzben a Bajorországi Evangé­likus Egyház által szervezett továbbképzésen vett részt. Olyan óvodába látogathattak el, ahol már si­keresen alkalmazzák Maria Montessori módszerét. Reméljük, gyermekeink olyan indíttatást kapnak majd ezalatt a néhány év alatt Isten-hitből, Jézusi szeretetből, gyülekezeti életből, közösségi szellem­ből, amelyhez majd törés nélkül kapcsolódhatnak az iskolai hittanórák és a konfirmációi előkészítő fog­lalkozások. így válhat a vasárnapi istentiszteletre já­rás természetes lelki szükségletté, s így válhatnak ezek a gyermekek aktív cselekvő felnőttéivé a gyü­lekezet életének! Reméljük, gyermekeink a keresztyén nevelésen keresztül, a Biblia segítségével nemcsak tudásban, hanem lelkiekben is gyarapodnak. Ehhez kérjük Is­ten áldását! Lakatosné Hachbold Éva vezető óvónő Az idei óvodai évben jubilálunk...immár évtizedes történelemre, múltra tekintünk vissza. így tehát ünneplünk-hiszen az elmúlt történelmi időszakban elfelejtettek ünnepelni az emberek. Óvodánk épülete az Evangélikus Templomunk kertjében van, mely a fordulat évében, 1990-ben ke­A 2. óvodai tanévzáró rült vissza államosított tulajdonból az Evangélikus Egyházhoz. Az ötletet, hogy itt óvoda nyíljék, lelké­szünknek (Káposzta Lajos) köszönhetjük. így a Soltvadkerti Evangélikus Gyülekezet az országban elsőként lehetőséget teremtett arra, hogy gyermeke­inket keresztyén nevelésben részesíthessük oktatási intézményben is. Mivel Soltvadkert őslakossága né­met származású, ezért fontosnak tartottuk már az óvodában elkezdeni a német nyelv oktatását. Kez­detben segítségünkre volt két német nyelvű óvónő is. Pedagógiai alapelvünk ez a Bibliából vett Ige: „Engedjétek hozzám jönni a kisgyermekeket, mert ilyeneké az Isten országa!” Ez a felirat, ami a bejá­rattal szemben látható lassan 10 éve várja az óvo­dánkba érkezőket. Célunk: evangélizálni! Az óvoda misszióját a gyermekeken keresztül az otthonokban fejti ki. Keresztyén szellemiségünk abban is meg­mutatkozik, hogy minden héten pénteken hangsú­lyozottan keresztyén napot tartunk óvodánkban. Ezen a délelőttön a közösen elkészített gyertyafé­nyes reggeli után bibliai történetekkel ismertetjük meg gyermekeinket. A mindennapjainkat is a ke­resztyén szellemiség hatja át. Minden foglalkozás­nak van bibliai kicsengése. A reggelik előtt és után imádkozunk, a foglalkozásokat reggeli áhítat előzi meg. Egyházi ünnepeink alkalmával az óvodások Luther-rózsával díszített egyenruhát öltenek ma­gukra. így vesznek részt az istentiszteleten. Ezek az apró emberkék keresztyén műsorral szolgálnak ezeken az alkalmakon, ezáltal a gyülekezet is bepillantást nyer­het óvodai munkánkba. Ilyen egyházi ünnepeink: az ádvent, karácsony, vízkereszt, húsvét, áldozócsütörtök. Fontos esemény még az óvo­da életében az október elején megrendezésre kerülő Avató Ünnepség, amikor az új gyer­mekek bemutatkoznak a temp­lomban a gyülekezet előtt. Itt öltik fel először egyenruhácskái- kat, s most kapják meg azt az emléklapot, mellyel az Evangéli­kus Egyházi Óvoda tagjaivá fo­gadjuk őket. Ezek az ünnepek egyben családi ünnepek is, hi­szen így lehet folytatása az óvo­dában megkezdett keresztyén er­kölcsi nevelésnek, mely megha­tározója a családi életnek is, s amely a későbbiekben új lendülettel ajándékozhat meg bennünket egymás javára és épülésére. A gyermek-szívekkel együtt örülhetünk a legújabb gyülekezeti terv megvalósításának, a TALÁLKO­ZÁS HÁZ megépí­tésének. Ez a ház lesz új otthona szín­vonalas egyházi rendezvényeinknek, tartalmas, boldog Az avató ünnepség együttléteinknek. A két havonkénti szülői szemináriumok, melyeket Ká­poszta Lajos esperes-lelkészünk tart, szintén a szü­lőkkel való jó kapcsolat forrása. Szintén a jó kap­csolatainknak köszönhető, hogy a helyi oktatási in­tézmények pedagógusaival minden évben a hospitá­lásokon keresztül bepillanthatunk egymás oktató-, nevelőmunkájába. A helyi Kossuth Lajos Általános és Művészeti Alapiskola Zenetagozata zeneóvodai A 3. óvodai tanévzáró foglalkozásokat szervez gyermekeinknek. Városunk logopédusa rendszeresen foglalkozik beszédhibás óvodásainkkal. Állandó kapcsolatunk van aNevelé- si Tanácsadóval és a Kecskeméti Pedagógiai Inté­zettel, ahol évenkénti továbbképzéseket biztosíta­A gyermeksarok készítőinek címe: Boda Zsuzsa, 1085 Budapest, Üllői út 24. SABOB Kedves Gyerekek! A mai alkalommal a Soltvadkerti Evangélikus Óvodával ismerkedhettek meg közelebbről a vezető óvó néni, Lakatosné Hachbold Éva néni segítségével. Tudjátok, az országban több evangélikus óvoda működik és én bizony nagyon szeretek ezekben járni, mert jó érezni azt, hogy itt valami más, több van. A közös imák, a hittan foglalkozások hangulatát más óvodákban nem találjuk meg. Ezért is érdekes be­kukkantani egy-egy ilyen óvoda életébe, szokásaiba, játékaiba-ahogyan azt nemrég a győri óvodával tettük. Most olvassátok szeretettel milyen a soltvadkerti ovi! Pötty bohóc FI AT A L O K N K Kedves Ifivezetők és Ifitagok! — Mit kezdjek az ifinkkel? L assan itt az ősz és hulldogálnak a fa­levelek. Tgyre hűvösebbek a reggelek és az esti órák. Szomorúan vesszük észre, hogy vége a nyárnak. A nyári ifjúsági tábo­rok szép emlékké válnak, beolvadnak a múlt emlékei közé. Milyen kár, hogy olyan sokat kell várni a következő vízi-csatáig, számhá­borúig, vagy éppen a csillagos ég alatti tá­bortűzig! Szomorú a mi sorsunk: megkez­dődnek a szürke, unalmas hétköznapok, amikor „semmi sem történik velünk az isko­lában”. De még az ifin sem. Azt hiszem, hogy talán ez utóbbi nyomaszt inkább ben­nünket. Hogyan szervezzek eleven ifjúsági életet? Hogyan tudom megőrizni a vidám és közvetlen nyári hangulatot az ifi szervezésé­ben és vezetésében? Hogyan lesz pezsgő lel­ki élet az ifiben? Nem tudom, hányán ültetek össze megbe­szélni lelkészetekkel, vagy magatok között, a tábori élményeket figyelembe véve, hogy mi is legyen az ifi negyedéves vagy féléves (esetleg éves) programja. Biztos vagyok benne, hogy a csoportnak megfelelő progra­mok összeállításában nagy segítség egy ilyen „ vezetői megbeszélés ”, ahol mindenki elmondhatja véleményét, gondolatait a ter­vezéssel kapcsolatban. Nagyon hasznos, ha összejöttök és így kezditek el közösen a munkát. Fontos, hogy először felmérjétek a csoport lelki és szellemi igényéit, hiszen ak­kor lesz sikeres a programszervezés, ha az a csoport érdekeit és jelenlegi igényeit szol­gálja. Van olyan közösség, ahol előbb egy­mást kellene jobban megismerni, és van olyan, ahol a lelki élet fejlesztésére kellene nagyobb hangsúlyt fektetni. A közösségi élet hatékonyabb szervezésé­ben sokat segít az ifi lista (név, cím, telefon, születésnap, névnap). Innen már csak egy ugrás a születésnapok és névnapok megün­neplése, aminek hogyanja csak a fantáziáto­kon múlik. Gondolhattok éneklésre, esti sze­renádra, közös tortasütésre, egy-egy közö­sen aláírt képeslapra, közösen eljátszott ze­neszámra, felolvasott versre, novellára, saját kezűleg készített igés lapra és egyéb szívhez szóló ajándékokra. Mindehhez szükséges egy felelős, aki rendszeresen figyeli, kit mi­kor esedékes ünnepelni. (Aki nyáron szüle­tett, vessen magára... Vagy nyárra is szer­vezzetek ifit!) A lista alapján figyelni tudjá­tok, ki az, aki elmaradozik, akit fel kellene hívni telefonon, vagy meg kellene látogatni, mert már régen nem járt felétek. Érdemes arra is egy kis figyel­met fordítani, hogy milyen alak­ban ültök az órákon, egy nagy kör­ben, ahova a késve érkező is be­csatlakozhat, vagy zárt és bővíthe- tetlen alakban, ami kirekesztő. Aki tud bármilyen mozdítható hangszeren játszani, nyugodtan vigye el az ifire. Minél sokszínűbb a zenei élet, annál szebben szólnak az énekek, ami természetesen a lelki hangulatot is befolyásolja. Létrehozhattok alkalmi duókat, triókat, kis zenekarokat is. Ha nincs köztetek zenész, ösztönöz­zetek valakit a zenetanulásra. En­nek alapján kórust is szervezhettek. Remek spirituálékat lehet gyűjteni, amikhez maga­tok is barkácsolhattok hangszereket. Ha a közösségépítés magas fokára szeret­nétek hágni, hívjatok meg valamely más fit magatokhoz vendégségbe. Mindig izgalmas más keresztyén fiatalokat megismerni, akik a szomszéd faluban, városban, az egyház­megyéteken belül (vagy épp kívül) laknak. Ilyenkor készüljetek egy kis sütivel és üdítő­vel. Azt is jó megbeszélni, hogy ki hozza a témát az első találkozáskor. Szervezzetek egyházmegyei fiúsági talál­kozót félévente, vagy évente, egyházmegyei kirándulásokat, táborokat. Sokat jelent, ha roegérzitek a nagyobb létszámú keresztyén közösséget. De maradhatunk még gyülekezeten belül. Az ifjúság nemcsak a jövő egyháza, hanem ahogy nemrégiben hallottam, fordítva is igaz: az egyház az ifjúság jövője. A gyüleke­zeti életben részt tudtok venni, ha besegíte­tek a családi-, gyermek- és hagyományos is­tentiszteleteken a liturgiában, a gyermek­bibliakörben. A konfirmandusoknak is sokat tudtok segíteni, ha rájuk is odafigyeltek, pl. két-háromnapos tábort szervezhettek nekik, vagy „konfirmandus fogadásra” hívhatjátok meg őket a konfirmációt követően, ahol ve­télkedővel, játékkal és sok-sok sütivel várjá­tok őket. Gyülekezeten kívül is segíthettek, ha elláto­gattok öregotthonokba, vagy egyéb közelet­ekben levő egyházi szeretetintézménybe, vagy kórházakba, pl. gyerekekhez, ahová kis műsorral« készülhettek, karácsonykor betlehemes játékkal, énekekkel, versekkel, áhítattal stb. Az fi újság sok energiát vesz igénybe, de nagyon megéri, ha ketten-hárman felvállal­játok az ügyet. Természetesen nem ők írják az egész lapot, hanem ők azok, akik az újsá­got szerkesztik. Válasszatok neki jó nevet, ami leleményességeteket tükrözi! Gyüjthet- tek bele riportokat a gyülekezeti tagokkal, lelkészekkel, érdekes emberekkel, vagy épp magatok közül is választhattok valakit. Tűz­deljétek meg néhány szép és elgondolkodta­tó verssel, idézettel. Készíthettek bele rejt­vényeket is értékes jutalmakkal. (Pl. egy gyerekkori fénykép vagy néhány mondat alapján kell kitalálni egy közismert gyüleke­zeti tagot, presbitert vagy lelkészt stb.) írjá­tok le benne az ifi híreit, terveiteket, beszá­molóitokat. A jól sikerült fényképeket, kari­katúrákat és a legújabb yicceket nehogy ki­felejtsétek belőle! Ha van köztetek valaki, aki szívesen írna bele áhítatot is, az bátran tegye meg. Ha ilyen eset nem állna fenn, megkérhetitek lelkészeteket erre a megtisz­telő feladatra. A TT-t a titkos testvért majdnem elfelejtet­tem. Ha táborozni mentek, mindig húzzátok ki egymás nevét (és egy valaki írja is fel, hogy ki kit húzott, hogyha valaki korábban elmegy, tudja annak TT-jét mozgósítani), és lepjétek meg egymást saját kezűleg készített ajándékokkal. (Ne csak túrórudikat vegyetek!) Az utolsó este pedig - tábortűznél - igés la­pokkal fedhetik fel egymást. Mindezek mellett szervezhettek havonta egy fit azok számára, akik valamilyen oknál fogva nem tudnak abban az időben ifire járni, amikor azt tartjátok. Lehet ilyen alkalmak­kal is kísérletezni. Szervezhettek olyan havonkénti alkalmakat is, amikor csak játéko­kat tanultok. Amíg jó az idő, egybe­köthetitek kirándulással is ezeket a Játszó­házakat”. Szervezhettek filmklubot is, igény szerinti rendszerességgel, a filmek megbeszélésével. Hogyha pedig mindezek mellett a lelkiek­re is szeretnétek jobban odafigyelni, bátran indítsatok be ifjúsági istentiszteleteket. Ha úgy gondoljátok, hogy kevesen lennétek hozzá, tarthatjátok a gyülekezeti teremben is. A közös úrvacsoravétel mindannyiunkat megerősít a hitben és a testvéri közösség­ben. Ebben is, mint bármi másban, bátran kérhetitek az egyházmegyétek ifjúsági megbízott lelkészét, hogy segítsen nektek megszervezni ezeket az alkalmakat. Igehir­detőnek is meghívhatjátok őt. (Azt is el tu­dom képzelni, hogy havonta más gyüleke­zetben legyen ifjúsági istentisztelet egy egyházmegyén belül, az egész egyházme­gye fiataljai számára.) Az ifjúsági istentisz­teleten, amiben csak tudtok, szolgáljatok úgy, hogy ezekre az istentiszteletekre a gyülekezet más korosztályából is eljöhes­senek. A gyülekezetek pedig vegyék aján­déknak a fiatalok szolgálatát. Az offertóri- umot pedig, amennyiben reménység szerint ehhez a gyülekezet, illetve annak vezetősé­ge hozzájárul, az ifjúsági munka céljaira fordíthatjátok. Az ifiken nélkülözhetetlen az áhítat, az imádság. Ezeket sose hagyjátok ki az együttsetekből, mégha „vallásos témákról” is beszéltek. Beoszthatjátok, hogy mikor ki vállalna szívesen áhítatot. Kérjétek meg lel­készeiteket is ezekre az alkalmakra. „A hit hallásból van.” Ne hallgassátok el egymás elől az örömhírt. A programotok között mindenképp szere­peljen bibliamunka. A kiválasztott szakaszt együtt, vagy kis csoportokban beszéljétek meg, hiszen az együttlétünk alapja a hitben való növekedés. A csoportvezetéshez kérjé­tek lelkészetek segítségét, vagy üljetek ösz- sze néhányan egy héttel az óra előtt, hogy legyen elég idő felkészülni a tanulás és egyebek mellett. Az ifióra előtt egy órával szervezhettek imakört is. Csodálatos azt megtapasztalni, hogy mennyi áldást és erőt kapunk ez által a másokért való munkálkodásunkhoz. Beiktathattok olyan jellegű ifiórákat is, amelyeknek ez a címe: „Ami a szívedet nyomja Néha a közösség érdekében szük­séges, hogy a másokkal megosztható problé­mákról is szó essék a csoportban. Amennyire csak tehetitek, járjatok együtt istentiszteletre. Ne szakadjatok el, ne szepa- rálódjatok el a felnőttektől, az idősektől. Úgy szép a gyülekezet, ha az istentiszteleten „kicsi és nagy” együtt van jelen. Tudatosít­sátok azonban a gyülekezetben, hogy ez for­dítva is érvényes: a felnőttek felelősséggel tartoznak a fiatalok felé. Ne csak a fiatalok­tól várjanak el mindig mindent, hanem ők is hasonló nyitottsággal forduljanak a fiatalabb korosztályhoz. Talentumaikat ne rejteges­sék, hanem az idősebbek is szervezhetnek valamit a fiatalok számára. Gondolok egy- egy külföldi utazáson készült diavetítésre, vagy egy-egy művészettörténeti előadásra stb., kinek-kinek képességei szerint. Nem igaz az, hogy a mai fiatalokat semmi sem ér­dekli. Csak meg kell találni a hozzájuk veze­tő utat. ' Ézsaiás könyvében olvasom: „Ne félj, én megsegitlek! ” (Ézs 41,13) Legyen előtettek Istennek ez az ígérete, amikor bármi újba kezdtek az ifiben. Ha bármilyen más új- és mások számára is hasznosítható ötletetek van, vagy bármiféle gondolatotok - gondotok, problémátok - az ifivel kapcsolatban, bátran írjatok. (Cím: If­júsági Osztály, 1085 Budapest, Üllői út 24.) Németh Péterné, Eszter k l A 1 V

Next

/
Oldalképek
Tartalom