Evangélikus Élet, 1999 (64. évfolyam, 1-52. szám)

1999-09-26 / 39. szám

2. oldal 1999. SZEPTEMBER 26. Evangélikus Elet r UJ NAP - UJ KEGYELEM „Az a győzelem, amely legyőzte a világot, a mi hitünk." ÍJn 5,4 21,18-22) Ha bajban, nyomorúságban vagyunk az szokott az első kérdésünk lenni, hogy hová menjek? Ki fog meghallgatni, ki vigasztal, ki segít? Ki áll mellém az életben, a halálban, az ítéletben? A zsoltáros az Urat hívta segítségül, aki meghall­gatta és meg is segítette. Kövessük példáját. VASÁRNAP ”^efáj’ mert ve^ vagyok!" Ézs 43,5a (Mt 8,26; Mt 15,21- 28; Zsolt 25,1-22) Életünkben sokszor előfordul, hogy erőt vesz rajtunk a félelem. Félünk a jövőtől, a nehézségektől, az egyedül maradástól, a be­tegségtől, a haláltól. De ilyen „Súlyos napokban csak Jézusra nézz, Mondd el neki. CSÜTÖRTÖK; ezt mon4Ía Ábrámnak: „ Menj el földedről, rokonságod bátran, ami nehéz. Mondd meg, hogy rábízol mindent híven, „Hisz te az enyém / ..... közül és atyád házából arra földre, amelyet mutatok neked." vagy” - szól szelíden. Tekint« fel fel Jézusra, nyomor ha nyom, Hatalmas király ő,/ lMóz 12,1 (Fii 3,13-14'; Ézs"M9,7-13; Mt 21,23-27) Hit és engedelmesség mindig gazdag nagyon. Rá nézz, ha gyötörnek búbánatok, Szelíden ißy szól majd: „Veled együtt jár a Bibliában. Az engedelmesség nélküli hit nem hit a Biblia mércéje sze­vagyok.’ / HÉTFŐ ”Meggyógyítja a megtört szívűeket, és bekötözi sebeiket. ” Zsolt 1473 (Mt 4,24; Zsid 11,1-7; Mt 21,1-11) Jézus jfr a betegségeink fölött is. Ő meg tudja gyógyítani a testi és lelki betegségeket. Ha betegek vagyunk,'menjünk bátran Őhozzá, az áldott orvoshoz és bízzuk rá mainkat. „Ó, áldott orvos, a leg­nagyobb bűnösnek, a legnagyobb betegnek legnawobb orvosa, jöjj! Én várlakjTu­dom nem hiába.’ KEDD Jézus így szólt Péterhez: „Én könyörögtem érted, hogy elme fogyatkoz­zék a hited. ” Lk 22,32 (Mai 3J8; ÍJn 4,4-11; Mt 21,12-17) Velünk is előfordulhat, ahogyan az énekköltő írja: „Éitem pedig, mint a változó holdUíamar elfogy, tölte alig hogy volt; Hol felhat a homályban késik. Kövér évek után a soványak Hitemben is egyre be-beállnak. Bár szcp a'WífiLl1,1 Még | a célig minden el is veszhet.” (ÉK. 383) Jézus imádkozik értünk is, hogy hitünk el ne fogyatkozzék. Őneki köszönhetjük megmaradásunkat. V ÍERD/ „Nyomorúságomban az Urat hívtam segítségül. Az Úr meghallgatott, tágas térre vitt engem. ” Zsolt 118,5 (Lk 22,42-43; Lk 10,17-20; Mt rint, mert a hit nemcsak bizonyos dolgok ismerete, hanem a hit mozgás. Isten hívott és én elindultam. Ábrám nemcsak hallotta fc||en szavát, hanem hitt és engedelmeske­dett is neki. Mikor az Úr mondott neki va||mit indult és megtette, még akkor is, ha emberi szemmel nézve nagyon különösnél tűnt a phrancs. Mi is engedelmeskedhe­tünk az Úrnak, követhetjük utasításait, mert tudjuk, hogy bármit mond nekünk, hogy cselekedjünk, bármit parancsol vagy tilt meg, mindig a legjobbat akarja nekünk. „Az Úr fölemeli a pórból a szűkölködőt. " 1 Sám 2,8 (Jak 2,5; Jn 9,35- 41; Mt 21,28-32) Isten nem személy válogató. Ő törődik a szegénnyel is és olyan gazdagságot ad neki, amely nemcsak itt a földön teszi őt gazdaggá, ha­nem megmarad az örökkévalóságban is. HtfffllBfVT ” m%’ elpártolt fiaim! - így szól az Úr - mert én vagyok • •■i '• Uratok. Kiválasztalak titeket és elviszlek benneteket a Sionra. " Jer 3J4xín 637; Zsid 11,23-31; Mt 21,33-46) Hálát adunk neked Urunk, hogy még mindig reményseggtfl*SÍKÍntesz reánk és várod megtérésünket. Könyörülj rajtunk és rázz fel minket, hogy felébredjünk hitetlenségünk közönyéből és megtérjünk hoz­zád az Úr Jézus Krisztus által. B.M. SZENTHÁROMSÁG ÜNNEPE UTÁN 17. VASARNAP „Egy reménységre kaptatok elhívást. Ef 4,1-6 Nagyon nehéz megfogalmazni ennek az igének a hangsúlyait, fontos, hogy hű­ek maradjunk az eredeti szándékhoz, il­letve a vélhetően eredeti szándékhoz és ahhoz találjunk megfelelő mai párhuza­mot, amelyben működik ennek a sza­kasznak az értelme. Pál apostol a gyülekezet egységét sür­geti, a feszültségek, a tanításbeli különb­ségekből eredő feszültségek felszámolá­sát, nem elhallgatását, nem is figyelmen kívül hagyását, hanem megszüntetését. Ehhez kell az alázat és a türelem, de leg­főképpen a szeretet. Ezek azok a meg­nyilvánulások ugyanis, amelyek egy ta­nítás híveit hitelessé teszik emberileg, mintegy a misszió eszközei. Az egység alapja nem megalkuvás, nem az, hogy én is engedek egy kicsit, meg te is és akkor egy-egy alapon meg­egyezünk. Ha ez így működne, működ­hetne, akkor az Isten igazsága, a Jézus Krisztusról szóló kijelentés ki lenne szolgáltatva egy emberek által megfo­galmazott békesség fogalomnak, a „min­den áron békesség” fogalmának, pedig csak egy áron, drága áron van békesség, a Jézus vére árán. Aki utálja ezt a gondo­latot, az nem keresztyén. Nem ugyanab­ban az Istenben hisz, akiben a keresztyé­nek, az olyan dolgokat akar összeegyez­tetni, amiket nem lehet. Pál apostol meg is fogalmazza a keresztyének tárgyalási alapját: „egy reménységre kaptatok elhí­vást is ”, És egy csekély vizsgálódás elég ahhoz, hogy kiderüljön, valóban egy van csak. Egyféle jogos reménység van, egy­valaki tud ilyet ébreszteni és meg is fe­lelni ennek a reménységnek, Jézus Krisztus. Meggyőződésem, hogy Pál apostol még nem a különböző keleti vallások misztikus inváziójával számolva ' írta ezeket a sorokat, mégis ebben az össze­függésben is segítségnek minősülnek. Pál egyszerűen a keresztyén testvérek közötti hangsúlyeltolódásokat próbálta kezelni. Ezek a nézeteltérések is valószí­nűleg arra a „szubjektív” okra voltak visszavezethetők, hogy mindenki szeret­né, ha tisztelnék, sőt mi több, ha jobban tisztelnék, mint másokat. Mindenki sze­retné, ha különlegesebbnek, nagysze­rűbbnek tartanák, mint a többieket csu­pán azért, mert ők jobban csinálják, „hi­telesebb eszközökkel vagy külsőségek­kel” mondjuk a keresztséget (pl. a Jor­dánban, vagy „élő” vízben, felnőttkor­ban stb.)... Pedig a keresztyénségnek nem ezek a szempontjai, hanem az, hogy van a bűnökre bocsánat, van új élet a Jé­zus Krisztus által. Ez a mi reménysé­günk. Ez az, ami miatt nem gőg kimon­dani: egy út vezet csak örök életre, mert nem tőlünk van ez, nem mi találtuk ki, nekünk csak adatott a kegyelem, hogy mi már „láthatjuk” ezt. És ezért van jo­gos vágyódás a keresztyén testvérek szí­vében, hogy minél többek számára „lát­hatóvá”, hihetővé tegyék az igazságot. És az is igaz testvérek emiatt, hogy az igazság nem ökumenikus, hanem feleke- zetközi. Jézus Krisztus az, rajta nem kell megegyezni, mert kijelentette magát, akinek van füle hallja alapon. És aki sza­badulni akar, az hallja is, és ez az, ami miatt semmilyen más vallással nem lehet minket egy kalap alatt emlegetni, nem lehet összemosni, mert az igazságnak az a természete, hogy valami és ugyanan­nak a valaminek az ellentéte nem fér meg benne szép csendesen. Ne gondoljátok azt, hogy nagy lelkese­désemben figyelmen kívül hagytam az utolsó versét a kijelölt szakasznak. In­kább úgy látom, csak az eddigiek után érthető meg jól ez az ige. „ Egy a kereszt ség, egy az Istene és Aty­ja mindeneknek; ő van mindenek felett, és mindenek által, és mindenekben. ” - Efezus 4,6. Szorongató igazság arra a kérdésre vá­laszt kapni, hogy „Akkor miért van any- nyi sokféle vallás?” Azért, mert különös módon, a saját elesettségére rádöbbenő ember ezt nem mindig kívánja őszintén kezelni. A feszültségeket, a bűnök miatti lelkiismeret-fúrdalást szívesebben felej­tené, hallgatná el, hagyná figyelmen kí­vül, pedig az Élő Isten a kezdetektől fog­va kijelentette az ember számára, és min­den ember számára, hogy az őt szoron­gató tisztátalan dolgoktól hogyan szaba­dulhat meg. Ennek nyomait is találjuk a különböző népek áldozati kultuszában. A ma embere számára, amelyik viszolyog az ilyen véres eseményektől, (talán így van), megoldás, hogy megtörtént az ál­dozat, Jézus Krisztus halála a bűnökért. Mi úgy hozunk lelki áldozatokat, hogy ezt ágáló, magát feltolni vágyó elménk lázadása ellenére elhisszük. így lehet va­laki foglya Jézus Krisztusnak, az O iga­zának. „ ...Egy az Istene és Atyja mindenek­nek, Ő az, aki mindenkit hív magához és senkit sem vetett el, csak Jézust. 0 van mindenek felett, vagyis megteheti azt, amit eddig elmondtunk róla. „és mindenek által, és mindenekben ’’ ez azt jelenti, minden és mindenki lehet esz­köz arra, hogy az Ő igazságát megis­merd, csak el kell fogadnod, ha szembe­sülsz vele. Isten igazságát minden más megfogalmazással ellentétben Jézus Krisztusnak hívják. Egy más vallás is­merete is lehet olyan megdöbbentő ta­pasztalata az embernek, ami Krisztus­hoz hajtja. Nem tudom, hogy lehet ne­mesebb a „vak végzet”, a „sors”, a „kar­ma” tanítása a kegyelem tanításánál, ami által még élni is lehet szabadon, szabadon a lelkem terheitől. Azt szok­tuk mondani, nekünk keresztyén embe­reknek a legjobb őreink a hit nélkül, vagy más hitben élő emberek, mert „utálatos, ha azok, akiknek keresztyé­neknek kellene lenniük nem azok”. így van. Ámen Fűke Szabolcs ISTENTISZTELETI REND Budapesten, 1999. szeptember 26. I., Bécsi kapu tér de. 9. (úrv.) Balicza Iván; de. 10. (német) Dietrich Tiggemann; de. 11. (úrv.) Bence Imre; du. 6. Bozóky Éva; II., Modori u. 6. de. fél 10. Sztojanovics András; Pesthidegkút, II., Ördögárok u. 9. de. fél 11. Fodor Viktor; Békásmegyer, III., Víziorgo­na u. 1. de. fél 9. Gálos Ildikó; Csillaghegy III., Mátyás kir. u. 31. de. 10. Donáth László; Óbuda. III., Dévai Bíró M. tér de. 10. Bálintné Varsányi Vilma; Újpest, IV., Leibstück M. u. 36-38. de. 10. Blázy Lajos; V., Deák tér 4. de. 9. (úrv.) Zászkaliczky Pé­ter; de. 11. (úrv.) Cselovszky Ferenc; du. 6. (orgonazenés) Gerőfi Gyuláné; VII., Városli­geti fasor 17. de. 11. (úrv.) Szirmai Zoltán; du. 6. (ifjúsági) Gazdag Zsuzsanna; VIII., Üllői út 24. de. fél 11. Kertész Géza; VIII., Rákóczi út 57/b. de. 9. (szlovák) Cselovszky Ferenc; VIII., Karácsony S. u. 31-33. de. 9. Kertész Géza; VIII., Vajda P. u. 33. de. fél 10. dr. Fabiny Tamás; IX., Thaly Kálmán u. 28. de. 11. Szabó Júlianna; Kőbánya, X., Ká­polna u. 14. de. fél 11. dr. Fabiny Tamás; X., Kerepesi út 69. de. 8. Tamásy Tamásné; Ke­lenföld, XI., Bocskai út 10. de. 8. (úrv.) Szeverényi János; de. 11. (úrv.) Szeverényi János; du. 6. Schulek Mátyás; XI. Németvöl­gyi út 138. de. 9. Schulek Mátyás; Buda- gyöngye, XII., Szilágyi E. fasor 24. de. 9. Bence Imre; Budahegyvidék, XII., Tartsay V. u. 11. de. 9. (úrv.) Vári Krisztina; de. 11. (úrv.) Vári Krisztina; du. fél 7. Bácskai Kár­oly; XIII., Kassák Lajos u. 22. de. 10. Holecska Anikó; XIII. Frangepán u. 43. de. fél 9. Holecska Anikó; XIV., Lőcsei út 32. de. 11. (úrv.) Tamásy Tamásné; XIV., Gyar­mat u. 14. de. fél 10. Tamásy Tamásné; Pest­újhely, XV, Templom tér de. 10. Kendeh K. Péter; Rákospalota, XV, Régi Fóti út 73. (Nagytemplom) de. 10. Veperdi Zoltán; Rá­kosszentmihály XVI., Hősök tere 11. de. 10. dr. Karner Ágoston; Cinkota, XVI., Bat­thyány I. u. de. fél 11. Blatniczky János; Má­tyásföld, XVI., Prodám u. 24. de. 9. Blatniczky János; Rákoshegy, XVII. Tessedik tér. de. 9. Wiszkidenszky András; Rákoscsaba, XVII. Péceli út 146. de. 9. Marschalkó Gyula; Rákoskeresztúr, XVII., Pesti út 111. de. fél 11. Wiszkidenszky András; Rákosliget, XVH. Gőzön Gy. u. de. 11. Marschalkó Gyula; Pestszentlőrinc, XVIII., Kossuth tér 3. de. 10. Győri Gábor; Pestszentimre, XVIII., Rákóczi út 83. (ref. templom) de. háromnegyed 8. Győri Gábor; Kispest, XIX., Templom tér 1. de. 10. Széli Bulcsú; Kispest, XIX., Hungária út 37. de. 8. Széli Bulcsú; Pesterzsébet, XX., Ady E. u. 89. de. 10. Győri János Sámuel; Csepel, XXI., Deák tér de. fél 11. Lehoczky Endre; Budafok, XXII., Játék u. 16. de. 10. Soly­már Gábor; Budaörs, (ref. imaház) de. 9. Endreffy Géza; SZENTHÁROMSÁG ÜNNEPE UTÁN 17. VASÁRNAPON a liturgikus szín: zöld. A vasárnap evangéliuma (oltári ige): Lk 14,1-11; az epistolája (igehirdetési alap­igéje): Ef 4,1-6. HETI ÉNEKEK: 446, 265. OLVASÓI LEVEL 1999. augusztus 29. Ne higgye a kedves olvasó, hogy a fenti dátum valamilyen fontos történelmi évforduló. Nem, korántsem az. Ellenben a győri evangélikus gyülekezet (elsősorban annak iskolájában) életében egy örömteli, ünnepélyes tanévnyitó. Ezen a tanévnyi­tón közel félezer kis- és nagy diák töltötte meg öreg templo­munk padsorát és hallgatta D. Szebik Imre püspök úr szószéki szolgálatát, majd a templomi ünnepség után a megújult, meg­nőtt iskolaépület felszentelését. Én azon szülők egyike vagyok, akinek gyermeke az iskola megindítása óta annak pedagógusa. Emlékszem, évekkel ez­előtt, amikor pályázott az iskola matematika-német tanári állá­sának betöltésére nem tudtuk, vajon „evangélikus múltja” elég lesz-e ahhoz, hogy evangélikus általános iskolai tanárnak érez­hesse magát. Elég volt. A megkeresztelt, konfirmált lányom nagy örömmel kezdett tanítani abban a kicsi iskolában, mely­ben én is elemi iskolás koromban lelkészeimtől, tanítóimtól na­gyon jó útravalót kaptam vallási és pedagógiai nevelés terén egyaránt. Az elmúlt nyolc évben nagy kedvvel, szeretettel tanított és ta­nult ő is, hogy megfeleljen a gimnáziumi tanári elvárásoknak. Hogy munkája mellett tanulhatott, a legnagyobb segítséget az iskola igazgatónőjétől, pedagógus társaitól és családjától kap­ta. A győri Evangélikus Gimnázium, Általános Iskola és Óvo­dának jó híre van városunkban, mutatja ezt a diákok évről-év- re növekvő létszáma, akik természetesen valamennyi történel­mi vallás képviselői. Gondolataimat, emlékezésemet azzal zárnám, hogy 1999. au­gusztus 29-én a győri Öregtemplomban és annak udvarán jó volt evangélikusnak lenni. Öröm volt látni és olvasni a meg­újult iskolaépület bejárata felett evangélikus himnuszunk kez­dősorát: „Erős vár a mi Istenünk.” Ezt az énekünket valameny- nyi jeles ünnepen elénekeljük, így volt ez a mostani tanévnyi­tó ünnepségen is. A megnövekedett létszámú iskolában a régi és új tanároknak, vezetőiknek óriási feladatuk van - (tudják ők ezt bizonyára) többek között vallásosságra is nevelni tanulóikat. Nagy szük­ség van erre, nehogy megtörténjen az, hogy templomainkban a mi korosztályunk (gondolok itt a 60-.70 évesekre) kihalása után megüresedett padsorok legyenek istentiszteleteken. Ennek a gyönyörű iskolának népes gyerekhada, egyházi ve­zetői, lelkészei, tanárai garancia az előző mondatban leírt kéte­lyeim eloszlatására. Ehhez kívánok valamennyiük számára evangélikus hitet, munkájuk végzésére jó Isten áldását, jó egészséget. Győr, 1999. szeptember hó özv. Hajnal Ferencné MEGHÍVÓ EGYHÁZTÖRTÉNETI FÓRUM KERESZTYÉN ÖRÖKSÉGÜNK Evangélikus Hittudományi Egyetem (1141 Budapest, Rózsavölgyi köz 3.) 1999. október 27. (szerda) 14.00 óra 14.00 Megnyitó áhítat, köszöntés Dr. Szabó Lajos, az Evangélikus Hittudományi Egyetem rektora 14.20 Előadás: A keresztyénség felvételétől a reformációig - mit adott a keresz- tyénség hazánknak? Előadó: Dr. Borián Tibor, a veszprémi római kato­likus gimnázium igazgatója 15.00 Kérdések, hozzászólások 15.30 Előadás: Protestantizmus és magyar kultúra Előadó: Dr. Kosa László tanszékvezető egyetemi tanár (ELTE) 16.10 Kérdések, hozzászólások 16.30 Kávészünet 16.50 Vitafórum: A magyar protestantizmus hatása századunkban A fórumot vezeti: Dr. Fabiny Tibor professzor Felkért résztvevők: Albert Gábor író (református) Dr. Odor László egyetemi tanár (evangélikus) Szebeni Olivér egyháztörténész (baptista) Dr. Hecker Frigyes lelkipásztor (metodista) 18.00 Záróáhítat Dr. Márkus Mihály püspök, az Ökumenikus Tanács elnöke Minden érdeklődőt szeretettel vár a Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsa. \ t

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom