Evangélikus Élet, 1999 (64. évfolyam, 1-52. szám)

1999-08-22 / 34. szám

1999. AUGUSZTUS 22. 3. oldal Evangélikus Élet „Hol vagy István király?” Országalapító nagy királyunk ünnepe: augusztus 20. A nyúlszájú Mózes, az infantilis József és a csőlátású Góliát „Ah, hol vagy magyarok Tündöklő csillaga? Ki voltál valaha országunk istápja? Hol vagy István király? Téged magyar kíván. Gyászos öltözetben Te-előtted sírván. ” Szól az egyházi ének, minden augusz­tus 20-án, István király ünnepén. A kör­menet elindul a budapesti Bazilika elől a Szent Jobb ereklyével, és római katoli­kus testvéreink meghatott, áhítatos csendben vagy énekelve elindulnak utá­na. A menet lassan kanyarog a budapesti utcákon, kimegy az ősi Duna partjára, mely már első királyunk uralkodása alatt is itt folydogált az ország Szívében. Majd visszatérve kiindulási helyére - a tömeg csendben feloszlik. Az emberek haza­mennek otthonaikba. Felemelkedett ér­zülettel. Szívükben feltöltődve minden­napi gyarló gondjaikat feledtető áhítat­tal. S ha máskor talán nem, most bizto­san mélységes szeretetet éreznek nemze­tük, hazájuk iránt. Evangélikus hitemet meg nem tagadva, én is megjártam a körmenetek útját nem egyszer, fiatal koromban. S bevallom, ma is követem a szertartás TV által be­mutatott részleteit. Mert úgy érzem, Ist­ván király az enyém is. Ezt az országot — melyet magaménak vallók - nekem is építette. S örökül hagyta, évszázadok távlatán át - nekem, nekünk lutheránu­soknak is. Hogy őrizzük. Vallásfeleke­zethez való tartozástól független, egyen­lő felelősséggel. Keresztyén hitünk Is­tenbe vetett erejével és reménységével. A kereszt tisztaságával. Tudom, ez a fel­adat - ahogy az elmúlt évezredben volt - ma is nehéz. De csodálatos is! „Hol vagy István király?” - zeng az ének. Pedig a válasz benne van ezeréves államiságunkban. Benne van keresztyén egyházaink erejében. Az ő általa építte­tett templomaink elpusztult romjaiban. A kiásott alapjaik töredékéből próbáljuk lelki szemeinkkel elővarázsolni a régi .pompát, amivel első királyunk ékesítette fel őket, szentéletű feleségével, a bajor '‘származású Gizellával. Ránk hagyott ke­resztyén hite és tisztasága ma is irányítja mindennapi cselekedeteinket. Hiszem, hogy - a látszat ellenére - még sokan va­gyunk hívei a Krisztus-követésben. Mit köszönhetünk István királynak? Az államalapítás munkáját! Ebben segített neki apja, Géza fejede­lem, aki - felismerve a történelem intő szavát - megnyitotta az ország kapuit a nyugati keresztyénség előtt. Keresztyén papokat hívott a térítés nagy munkájához. Fiát, Vajkot - Istvánt megkereszteltette és Krisztus hitében ne­veltette... Amikor István 997-ben átvette apjától a hatalmat, „a keresztyén szellem és vallásos világnézet már szilárd gyöke­reket vert benne. ” (Szentek élete) Uralkodása elején véres csatákat kellett vívnia az ellene fellázadt törzsfőkkel. Csak azután kezdhetett hozzá országépítő munkájához. Nagy feladatok vártak rá. Meg kellett kedveltetni a ke- resztyénséget az ország népével s fel kel­lett venni a kapcsolatot az apostoli szék­kel és Nyugattal. Meg kellett őriznie az ország függetlenségét két oldalról is: a német-római és a bizánci császársággal szemben. Ki kellett építenie egy erős központi hatalmat tervei véghezvite­léhez. Ennek érdekében meg kellett szüntetnie a törzsi önállóságot. Ez véres áldozatokkal is járt. A magyarság önálló­ságának a megőrzésével kellett megte­remtenie a Nyugat-Európába való beil­leszkedés feltételeit. Diplomáciai és politikai érzéke felül­múlta kortársait. Politikai, vallási és tár­sadalmi szempontból - bátran állíthatjuk •- ő teremtette meg Magyarországot. Nagy érdemeket szerzett a magyar ke­resztyén egyház megteremtésében. Szer­zetes papokat hívott Bajorországból, Csehországból, Olaszországból. Meg­alapította a pannonhalmi apátságot. Sok kolostort létesített, melyek központjai lettek a vallásos és kulturális életnek. O rendelte el a vasárnap megünneplését és minden tíz falu számára,templom építé­sét. Saját költségén emelt Esztergomban székesegyházat, Veszprémben egy női apátságot, Budán a Szent Péter és Pál templomot. Más templomokat gazdagon megajándékozott. (Szentek élete) Megvetette a magyar vármegyerend­szer alapjait. A törvényhozásban szigorú volt. Meg kellett teremteni az ország né­pei számára a biztonságot. Első törvény- könyvének bevezetésében olvashatjuk: ..Mivel minden nép saját törvényei sze­rint él, azért mi is... országunkat kormá­nyozván, a régi és új császárok példáját követve, törvényhozó elmélkedéssel meghatároztuk népünk számára... mi­képpen éljen tisztességes és békés éle­tet. ” (Győrfíy György: István király és műve) A keresztyén magyar szellemet a kül­földiekkel is megismertette: Jeruzsálem­ben bencés kolostort, Rómában zarán­dokházat, Konstantinápolyban díszes templomot építtetett. II. Szilveszter pápától Asztrik szerzetes útján koronát kért, mellyel az 1000. év karácsonyán királlyá koronázták. Királyi hatalmával és apostoli küldetésének ere­jével megszervezte a magyar egyházat. Tíz egyházkerületet alapított, köztük két érsekséget: az esztergomit és a kalocsait. Utódjának fiát, Imre herceget készítet­te fel az ország vezetésére. A hozzá írott latin nyelvű Intelmek-ből ismerhetjük meg igazán István király lelki nagyságát, uralkodási képességeit, vezetési elveit. „ Uralkodjál szelíden, alázattal, béké­sen, harag és gyűlölködés nélkül. A ki­rály koronájának legszebb ékszerei a jó­tettek; azért illő, hogy a király igazsá­gossággal és irgalmassággal... ékesked­jék. Minden nép a saját törvényei szerint él; add meg az országnak a szabadságot, hogy aszerint éljen. ’’ (Szentek élete) Még életében meghiúsult a vágya. Im­re herceg 1031 -ben tragikus hirtelenség­gel meghalt. A fájdalomtól megtört ki­rály nővérének fiát, Pétert választotta utódjául. Aki - mint tudjuk - nem váltot­ta be a belé vetett reményeket. Az ország István király halála után még gyakran vált lázadások színhelyévé. Csak László és Kálmán királyunk vezet­ték vissza a nemzetet első királyunk ke- resztyénségébe. Ennek egyik jeleként 1083. augusztus 20-án, Istvánt Imrével és Gellért püspökkel együtt szentté avat­ták. István király ezeréves államiságunk szimbóluma lett és maradt. Évszázadok csapásain, harcain és testvérháborúin át. A ő koronája, a Magyar Szent Korona legszentebb nemzeti jelvényünk. Kirá­lyaink fejét ékesítő, az önálló nemzeti lé­tünket jelképező nemzeti örökségünk. Egy eszme - a keresztyén magyar esz­meiség hordozója. Ordas tanok ellen keresztyén hitünket védelmező, megtartó szellemi erő. Jelen­tőségét kisebbíteni vagy megsemmisíte­ni törekvő torz időkben magyarságunk megőrzésében hű segítőnk. A körmenet lassan visszatér kiindulási helyére. A TV befejezi a közvetítést. El­múlt az ünnep. Az 1900-as évek utolsó au­gusztus 20-a. Készülünk az új évezredre. El nem keseredve azon a szomorú va­lóságon, hogy ezer év gyötrelmei után, ma még mindig - vagy újra? - csak ké­szülünk beilleszkedni Európába, hiszem, hogy István királyunk szellemi, erkölcsi öröksége segítségével egyszer célt érünk. Magyar államiságunk megalapí­tójának hagyatéka ebben segíteni fog ne­künk. Késői utódoknak. Lenhardtné Bertalan Emma Néhány héttel ezelőtt a rádió szom­bat délelőtti adásában (1999.07.03.) a műsor szerkesztője úgy vezette be az egyik részletet, hogy témájaként a Bibliában szereplő „nyúlszájú Mó­zest”, valamint egyéb betegeket és be­tegségeket jelölte meg. Előadója egy olyan kutatóorvos, aki a többezer éves írásokból egyes „orvosi esetek” diag­nózisát állította fel. Eredménye meg­hökkentő, ugyanakkor nagyon tanul­ságos. A felsorakoztatott gazdag anyagból ezúttal a három legfontosabbat eme­lem ki. (1) Mózesről megállapítja, hogy nyúl- szája és farkastorka volt, melynek követ­keztében nem tudott tisztességesen és érthetően beszélni. Ezért kellett az Úris­tennek melléje rendelni Áront, aki tol­mácsolni tudta a Mózesen keresztül ér­kező isteni rendelkezéseket. A tudós ku­tató - saját praxisára hivatkozva - azt is megállapítja, hogy a „Mózes” név azért ragadt rajta, mivel ezt minden ilyen fej­lődési rendellenességben szenvedő is ki tudja mondani. A baj lényegében abban áll, hogy a kisgyermeknek nem fejlődik ki a szájpadlása és ajkait sem tudja meg­felelően használni, vagyis nem tud meg­felelő módon szopni és nyelni, így élet­ben maradási esélyei általában minimáli­sak. Hozzá kell tennünk még, hogy az arc jelentősen eltorzul. Nem akarom az Olvasót azzal fáraszta­ni, hogy a cáfolat minden részleténél megjelölöm az íráshelyeket. Elég, ha csak arra utalok, hogy a kórlelettel szem­ben perdöntő ellenadatokkal szolgál a Biblia 2 Mózes 2-4. fejezeteiben. Megír­ja ugyanis, hogy Mózes szép gyermek volt, s hogy gond nélkül szopott, vagy hogy felnőttként értelmesen beszélt. A tudós kutatót nyilván az a jelenet hozta izgalomba, amely Mózes elhívásával kapcsolatban a csipkebokor lángjában megjelenő Jáhvével folytatott beszélge­tést írja el. A népvezéri - s ezzel együtt a fáraó előtti megjelenés - ellen kétség- beesetten tiltakozó Mózes többek között azzal érvel, hogy „nem a szavak embe­re”, illetve hogy „ügyetlen a beszédben”, azaz járatlan a hatalmasságok előtti szó­noklatok megformálásában. Nagy me­részség ebből a tiltakozásból kiolvasni, hogy Mózes nem tudta tisztességesen és érthetőén kiformálni a szavakat. Egyéb­ként a pusztai vándorlás egész ideje alatt (Mózes 2-5. könyve) sehol sem esik szó arról, hogy Áronnak „tolmácsolnia” kel­lett volna Mózes szavait, mert a nép kü­lönben nem értette volna meg őt. (2) Józsefről megtudjuk, hogy nem­csak hiú dicsekedő volt, aki nagyratörő álmait mesélgette testvérei bosszantásá­ra és cifra ruhában mászkált odahaza, valamint a mezőn, hanem szexuálisan éretlen is, aki 17 éves korában kezdett borotválkozni, s Potifárné csábítása is hidegen hagyta. A Józseffel kapcsolatos hagyomány 1 Mózes 37-50. fejezeteiben található. Alapvető üzenete az, hogy Isten megtart­ja választottait az életveszélyben: Jákob és családja Egyiptomba kerül, ahol nagy néppé válik. Az elbeszélés egyes részele­meinek is az a szerepe, hogy Isten csodá­latos vezetését aláhúzzák, nyomatékossá és érthetővé tegyék. Éppen ezért már az is bizonyos mértékű torzulást okoz, ami­kor az események szereplői szinte kizá­rólag úgy kerülnek a bibliaolvasó ember elé, mint a jó és rossz erkölcsiség példa­képei. Az álmok az isteni ígéretet adják tudtul Józsefnek és egész környezetének. Dicsekvésről szó sincs. Sokkal inkább arról, hogy a kibeszélt álmok igazolják évek múlva azt a kijelentést, miszerint Isten ígéretei mindig beteljesednek. A cifra ruha sem azért szerepel az elbeszé­lésben, hogy József hiúságát, vagy Jákob kivételező kényeztetését jelezze, hanem azért, mivel ez az egyedi ruhadarab volt az ismertetőjele annak, hogy megtépve és vérrel itatva a fiatalember halálát iga­zolja apja előtt. József kórlapjának meg­hökkentő vonása, hogy teljesen figyel­men kívül marad az az ismételt állítás, miszerint József Potifár feleségének csá­bító ajánlatát egyrészt ura iránti tisztele­te, másrészt istenfélelme alapján utasítja vissza. Az erkölcsi állhatatosság még hangsúlyosabbá válik, ha számba vesz- szük, hogy abban az időben még nem volt meg a tételes törvény, a Tízparan­csolat. Ami pedig a felnőtt korra datált első borotválkozást illeti: a börtönből a fáraó elé kerülő József magától értetődő­en kapott tiszta ruházatot és - egyiptomi szokás szerint - borotválta simára az ar­cát. A végére hagytam azt a tényt, hogy Józsefnek Egyiptomban fiai születtek: Manassé és Efraim, akik két izráeli törzsnek voltak az ősei. (3) A filiszteus Góliátról olyan orvosi vélemény hangzott el, miszerint egy agyi hormon, vagy mirigy rendellenes tevé­kenysége következtében alakultak ki a különleges méretei: a mintegy 240 centis magasság és a 90 kilónyi hadfelszerelést könnyedén elbíró erő. Ez a fejlődési rendellenesség viszont a látómező kóros beszűkülésével - azaz „csőlátással” - járt, minek következtében a hatalmas el­lenfelet oldalról ügyes módon megköze­lítő Dávid halálosan meg tudta sebezni őt a halántékára kilőtt kődarabbal. Az esemény leírását megtaláljuk 1 Sámuel 17-ben. A fantázia szabadon szárnyalhat a rendkívüli méretek okainak vizsgálatá­nál. A Biblia számára ezzel szemben az a fontos, hogy pontos adatokkal érzékel­tesse a helyzetet. A párviadalra egyrészt egy 288,6 centis óriás állt ki, akinek a páncélzata 81,2 kilót nyom, s dárdájának vashegye is eléri a 10 kilót. Az eltérések eddig a pontig elviselhetők. Az igazi baj ott kezdődik, amikor a tudós kutató az orvosi kórlappal letakarja a Bibliát és egyúttal átírja az elbeszélést. Nagyvona­lúan eltekint attól, hogy a két egymással szemben felálló seregből kilépnek a pár­viadal szereplői és egymás felé halad­nak. Kihagyja azt a tényt, hogy Góliát előtt egy fegyverhordozó szolga megy, akinek nyilván jeleznie kellett volna a lá­tászavarral küszködő óriásnak Dávid ol­dalirányú mozdulatait. Végül lényegte­lenné válik az a részlet is, mely szerint a Dávid parittyájából elhajított kő nem a halántékát, hanem a homlokát találja el az óriásnak. Mindenkinek szíve joga, hogy tetszése szerint játszadozzék el régi szövegek ér­telmezésével, ahogyan qsak kedve tartja. Ha azonban a tudomány, illetve a reális ismeretek terjesztésének igényével kö­zösségi szinten szólal meg, akkor az az elvárható etikai minimum, hogy tiszte­letben tartsa a rendelkezésre álló forrá­sokat, s ne hamisítsa meg őket. Id. Magassy Sándor Kettős portré Az Üllői úti könyvesboltban, a Sajtóosztályon gyakran megfordulók számára jólesően ismerős két női arc a barna Gizikéé és a szőke Anitáé. Még egy különbség van köztük, egy teljes generáció, de ezen túl több az azonosság: a mosolygós, csöndes kedves­ség és hát az azonos vezetéknév. Hogyan került két Rezessyné is a Sajtóosztályra. Ennek története van. Rezessy Miklósné azt mondja magáról, hogy szeren­csés, mert olyan munkát végez, amit nagyon szeret. Szerinte csöppet sem száraz munka a könyvelés, csak éppen nem kell beleragadni a számok világába, hanem figyelni kell a célokra és az összefüggésekre is.- Ma már egyáltalán nem bánom, hogy nem vettek fel az óvónőképzőbe, ahová először jelentkeztem. Könyve­lő lettem, 22 évig a szülőfalumhoz, Ipolyvecéhez tarto­zó téeszirodákban. Ebben a kis nógrádi falumban is­merkedtem meg későbbi férjemmel, aki odakerült lel­késznek. Valahogy feltűnően sok megbeszélni valója akadt a téeszirodán, ahol a gyülekezet jegyzője, egyéb­ként a sógorom dolgozott... Addig-addig intézte a sür­gős gyülekezeti ügyeket, mígnem 1973-ban megtartot­tuk az esküvőt. Egy év múlva született Szabolcs, rá egy évre Dóri. Nagyon szerettünk ott élni, ma is gyakran ha­zajárunk, de 18 év szolgálat után mégis váltottunk. így hát a fasori gimnáziumban tanuló lányunk után jöttünk. Férjem megpályázta a vecsési lelkészi helyet, most már kilenc éve itt, a főváros szomszédságában élünk. Ami­kor pedig megtudtam, hogy a Sajtóosztály könyvelője nyugdíjba megy, jelentkeztem az állásra, s azóta ingá­zom. Giziké ma az osztály főkönyvelője, korán jön, későn megy, van munka éppen elég. Mindjárt hozzáteszi, hogy ez azért azt is jelenti, hogy nagy a készlet, sok jó könyv kapható. Most heten dolgoznak itt, de elkelne még egy-két munkás kéz. Hetük között van az ifjabb Rezessyné is, Anita, akit a vevők másképp, mint moso­lyogva nem láttak még. No, de abban, hogy ő idekerült, még valaki szerepet játszott. O pedig nem más, mint Gi­ziké fia, Szabolcs, aki a sajtó-szamárlétrán szépen ha­ladva, raktáros-pakolóból - a szükséges stúdiumok el­végzése után - számítógépes tördelő-szerkesztővé avanzsált, ami, tekintve, hogy még mai is csak 25 éves, nem is kis teljesítmény. Hamarosan mindnyájan megis­merték oldalán azt a csinos, szőke lányt, akiről kiderült, hogy kereskedelmi szakközépiskolát végzett. így hát, amikor a sajtóosztály átköltözött és bővítésre került sor, kellett egy új eladó, volt kit hívni. Pedig se leendő fér­je, se leendő anyósa nem interveniált érdekében: a Saj­tóosztály vezetője látta meg benne jó szemmel az elkö­telezett könyvest. Mert a könyves szakmára születni kell, aki beleszeret, az ott is marad. Ezért oly gyakori a könyves dinasztia, mint ahogyan már kicsit annak ne­vezhetjük őket hármójukat is. Anita persze továbbtanul, főiskolán levelező hallgató. Német tudásának jó hasznát veszi a boltban is.- Nagy örömömre sok fiatal törzsvásárlónk van. A szomszédos orvosi egyetemről és főleg a közeli Károli Egyetemről járnak be sokan. Úgy látszik, szükségük van saját Bibliára, főképpen ők veszik. A boltunk sajá­tossága a számos visszatérő vásárló, köztük idősek is, akik szívesen beszélgetnek, el-elmondják gondjaikat. Néha elég egy jó szó is nekik... De nagyon szeretem a betévedőket, a bizonytalankodókat is, mert akkor tu­dom kissé terelgetni a választásukat. Majdnem minden kiadványunkat olvastam, de hát ez elengedhetetlen, hi­szen tudnom kell, mit ajánlok. A Bibliát először apósom adta kezembe. Érzem a felelősségemet, hiszen olyan könyveket árulok, amelyek spirituális és erkölcsi tartal­mat hordoznak.- Itt nem lehet kapkodva dolgozni - fűzi hozzá Gizi­ké. - Néha be kell ugranunk egymás helyére, úgyhogy itt nincsenek senki számára ismeretlen területek. Min­denkivel, aki igényli, foglalkozni kell, még akkor is, ha este kell bepótolnom a munkát. De ezt szoktuk meg, nem is lehet másképpen. Ez nem csupán munka, hanem szolgálat is, prédikáció, Isten igéjének továbbadása be­tűkben. Újlaki Ágnes

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom