Evangélikus Élet, 1999 (64. évfolyam, 1-52. szám)

1999-08-01 / 31. szám

2. oldal 1999. AUGUSZTUS 1.

Evangélikus Élet

ÚJ NAP - ÚJ KEGYELEM

ISTENTISZTELETI

REND

VASARNAP

„Akinek sokat adtak, attól sokat kívánnak, és akire sokat bíztak, attól többet kérnek számon.”

Lk 12,48b

„Egy a törvényadó és az ítélőbíró, aki megmenthet és elveszthet. De ki vagy te, hogy ítélkezel felebarátod felett?" Jak 4,12 (Zsolt 7,9; Mt 25,14-30; Zsolt 40,1-18) Ki vagy te? Én ismerlek. ítélkezem feletted, és azt mondom: megváltásra szorulsz - megváltásra... mert emberré lettél. Megváltásra, mert felülbíráltál engem, mert nem bíztál bennem. Megváltásra szorulsz, ahogy mindenki, akit továbbra is felülbírálsz, ítélgetsz. Egyek vagytok: megváltásra szorulók. * /

f fm

„Az Úristen kiáltott az embernek, és ezt kérdeÉe: Hol vagy? -Az ember így felelt: Meghallottam hangodat a fjértben, és megijedtem. " lMóz 3,9-10 (Zsid 4,13; lKir 3,16-28; Mt 9,9-13) N#n marad más háttá, mint hogy keresselek, mert... de te megijedsz tőlem... Márrfiagaddal sem, döntéseiddel, terveiddel sem tudsz szembenézni. Többé engem sein láthatsz. Hiányotn éget, s mindig megrettensz, ha majd szólok hozzád. Perszöíe már erre is kitaláltál valamit: hajtogatod frázisaidat. /

KEDD

/ /

„ Várva vártam az Urat, és ő lehajolt hozzám, meghallotta kiáltásomat. ” Zsolt 40,2 (Mt 9,22; Péld 8,12-21 Alt 9,14-17) KiáltottáMÍert mar a tükörbe sem tudtál belenézni. Fájtak a szavak/a hangok, a zaj, de fájt a csönd is. Fájtak a tettek, a gondolatok, fájtak a sehová sem vezető utak. Fájt a hiány... Fájt, hogy nélkülem mindennek értelme csak porban összpontosul, amit Szétfúj a szél. Már elbújni sem tudtál sehová, a minden üressé vált. Vaftál... Hátha hallak még téged, hátha hallasz még engem. S én ott voltam veled a szélben, a fájdalomban, a kies várakozásban: lehajoltam hozzád.

<37FRDA "Még távol volt, amikor apja meglátta őt, megszánta, elébe futott, '*^*^®* nyakába borult, és megcsókolta őt. ” Lk 15,20 (Zsolt 145,9; lPt 4,711; Mt 9,18-26) Tudom, mi történt veled. Elhagytál, elindultál... Megaláztak, a világ szennyével etettek. A végén már az sem jutott neked... - Tőlem távolabbról már nem is jöhetsz. De én benned továbbra is azt látom, akiért mindent megteremtettem. S lásd, én alázkodom meg előtted: eléd rohanok a porban, izzadt-koszos arcodat csókolom. Meghalok érted... ott azon a hegyen...

r _ v-„Ki vádolná Isten választottait? Isten, aki megigazít? Ki ítélne

V9U1UKIII1 kárhozatra? A meghalt, sőt feltámadt Jézus Krisztus... " Róm 8Í33-34 (Péld 14,26; Ez 3,17-19; Mt 9,27-34) Most már ne szólj! Minden csöndben maradt. A csöndben, abban a halk. mozdulatban, amellyel magamhoz öleltelek. Tudom, elsírod minden' bűnödet, mindert elhibázott döntésedet - de lásd: én lettem átkozottá helyetted. *y

p£-|__K „Maradjanak szívedben azok az igék, amelyeket ma parancsolok ne- * ked. Ismételgesd fiaid elő(jí" 5Móz 6,6-7 (2Tim 3,15; Jer 1,11-19; Mt

9,35-10,4) Az én igém tett, mindaz, |mit érted tettem. Ahogy kerestelek, ahogy megítéltelek, ahogy szólok hozzád alpKor is, amikor figyelni sem akarsz rá, ahogy testté lett az Egyszülöttben. Az igém az, amit megértesz belőlem, az igém, amely neked szól, amely befogad téged, amelyet befogadhatsz. Benne magadra ismersz, s általa végre újra megismersz engefn: „Maradjanak szívedben azok az igék...”

ff

970MR4T ” Megmentettél engem a haláltól, szememet a könnyhullatástól, lábamat az elbukástól. "Zsolt 116,8 (Jn 5,24; Lk 12,54-59; Mt 10,5- 10) Mit szólhat az elveszett, de megtaláltatott - a magát kitagadó, de újra befogadott? Mit szólhat akkor, araikor annak mérgétől mentette meg az Úr, ami emberi létével együtt osztályrészéül jutott: a halál, a vigasztalan Jcőnnyhullatás, az elbukás mérgétől? Mért megtette... megtette akkor is, amikor észrevenni sem akarjuk, észrevenni sem tudjuk. ,j5kinek sokat adtak...” Az Úr a megváltást adta nekünk. A sokat...

Kendeh-Kirchknopf Péter

SZENTHÁROMSÁG ÜNNEPE UTÁN 9. VASÁRNAP

ÚTIKALAUZ AZ ÉLETRE

lKor 10,1-13

Az utazás mindig izgalmakkal jár. Még a gyakran és rutinból megtett úton is érhet bárkit meglepetés, a hosszú utazásra készülők pedig jól teszik, ha alaposan tájékozódnak, felkészülnek a várható és váratlan eseményekre. Ilyenkor jó, ha beszerezzük a hasznos tanácsokat azoktól, akik már „ismerik a járást”, mert személyes tapasztalataik példákká lehetnek számunkra.

Életünket szintén gyakran hasonlítjuk úton járáshoz. A bölcső és a koporsó közötti mozgalmas szakasz az életút, melyre érvényes, hogy mások is járták és járják velünk egyidőben, de sohasem ugyanúgy, vagy ugyanazt az utat, amit az egyes ember. Mindenkinek más a menetrendje: az indulás és az érkezés, az állomások, a kényszerű vagy feltételes megállók, útelterelések és pihenők - de még az utastársak is. Az életpályán való helyes közlekedésben sok neves „utazó” tapasztalatai segítenek.

Isten népe is úton van. így élte át az Úrral való kapcsolatot az Ószövetség embere, a Pál hatására gyarapodó korinthu- si gyülekezet, sőt, az egész keresztyén egyház is a történelem folyamán mind a

mai napig. Az apostol épp ezért a pusztai vándorlás ismert példáját állítja a gyülekezet elé, hogy az Isten oltalma alatt vándorló zsidó nép tapasztalataiból a keresztyének is okuljanak. Vallásközi ökumenikus téma is lehet ez napjainkban! Az apostol a vándorló nép megpróbáltatásainak bemutatásakor kétszer is utal arra, hogy „ezek példaképpen történtek azokkal, de figyelmeztetésül írattak meg nekünk”.

Hálásak lehetünk Istennek, hogy nemcsak a lefutandó távot engedélyezi nekünk, hanem gondoskodik a figyelmeztetésekről is. Nemcsak küzdőtérre állít, hanem fel is fegyverez és vértez Isten népének örömteli és keserű tapasztalataival is, hogy megóvjon minden leselkedő veszélytől, bajtól és elbukástól.

Melyek azok a megszívlelendő tanácsok, amelyeket nem hagyhatunk figyelmen kívül? Az első és legfontosabb az a tudat, hogy Isten népe nem magára ha- gyottan, hanem az Ő oltalma alatt vándorol. Az egykoriak útja nem volt könnyű, relaxáló séta. Veszedelmes, megpróbáltatásokkal teli, küzdelmes szakaszokon át vezetett testileg és lelkileg egyaránt.

Mégis Isten védelmének felhője alatt voltak és még a tenger sem lehetett akadály előttük. Volt eledelük és volt mit inniuk, mert nem pusztulásra, hanem célba érésre rendelte őket az Úr.

Ezért int az apostol minden keresztyént, korinthusikat és maiakat egyaránt: ahol ilyen hatalommal vezeti az Úr népét, ott nincs helye sem az aggodalmaskodásnak, sem a nélküle való felelőtlen életstílusnak. Minden lépés, amit a bennünket felkaroló Atya nélkül teszünk, a bukás és teljes pusztulás veszélyét hordozza.

Pál másról is beszél. Játszadozó korban élünk, ahol a hit mellé könnyen oda- lopódzik az idegen tanítások kecsegtető és félrevezető átka. A mának élés féktelensége ötvöződik a bálványimádás egy- ügyűségével. Sokaknál jól megférnek az egyébként ellentétes gondolatok. A gazdasági élet istentelen és embertelen farkastörvényei keverednek a szektás rajongással, a dúskáló jólét a zúgolódással, a kegyetlen nyers ateizmus a horoszkópok, jóslatok és világvégevárás mámorával.

Játszadozó és ezért veszedelmes korban élünk. Az egyház ma sem tehet mást,

mint amit Pál tett: emberi példákon keresztül figyelmezteti gyülekezetét. Ahol csak játék az a szerep, hogy szeretjük és becsüljük egymást, vigyázzunk, le ne lepleződjünk! Aki azt játssza, hogy állva tud maradni, vigyázzon, mert akkor bukik el, amikor nem számít rá! Aki azt játssza, hogy maga teremti meg létalapját, kézben tartja indulását és érkezését, vigyázzon mert egy pillanat alatt mindent elveszíthet!

Biztonság csak ott van, ahol mernek ráhagyatkozni az Úrra. Sokszor nem is értjük, mi történik velünk, mégis olyan csodákat élünk át, mintha kősziklából innánk. Pál apostol megmagyarázza: az a csodás kőszikla ma a Krisztus.

Érthetetlen és megmagyarázhatatlan a Benne és Általa kapott kegyelem, mégis életmentő és ezért nélkülözhetetlen. Az élet vándorútját járó embernek és a történelem buktatóin botladozó egyháznak egyaránt örök útitársa és útravalója az élő Jézus Krisztus, aki önmagát adta, hogy az övéi ne tévedjenek el, hanem nyomdokán járva, célba érjenek: Isten országába. Ámen.

Zügn Tamás

A gyógyító Úr kiemel a bajból

„Nem bocsátók rád egyet sem azok közül a bajok közül... Mert én, az ÚR vagyok a te gyógyítód. ” (2Móz 15,26)

Ordass Lajos egy monori igehirdetésében mondta 1958-ban: „A Megváltó szenvedése szenvedőkhöz szól. Mindannyiunkhoz... S ha nem tévedek, akkor az általunk ismert emberi történelemnek kevés olyan korszaka volt, amelyben annyira egyetemes kérdése lett volna az embereknek a szenvedés, mint ma. ” Valóban, a szenvedés mindannyiunk kérdése ma is, az új évezred küszöbén. Bizonyos az is, hogy nem az új évezred fogja megoldani ezt a súlyos kérdésünket. Az orvostudomány fejlődésével lehet köny- nyíteni a műtétek lefolyását, megrövidíteni a kórházi időt, altatással kikapcsolni a kritikus szakaszt, de a szenvedésből való kijutás, a bajokból való megszabadulás rejtély marad. Ugyanis az orvostudománynak is vannak ilyen rejtély-faktorai. Több évvel ezelőtt, amikor a kórházban egy betegség gyötört, és a fájdalom enyhítésére több próbálkozás történt gyógyszerrel, injekcióval és a szenvedés nem szűnt, így szóltam az orvosbarátaimhoz: „ Hát tényleg nem tudtok segíteni? ” A közelmúltban egy főorvos hittestvérünk alázatosan kimondta, amikor a fájdalommentesebb műtéti megoldást helyezte kilátásba: „Nem biztos ez sem, mert mi sebészek nem mehetünk a biztos eredmény elé. ” Mi keresztyének sem,

bibliaismeretünkkel, teológiánkkal, hittudományunkkal. Mindez csak horgony, amellyel belekapaszkodhatunk a gyógyító Úrba, aki kiemelhet a bajból.

Ára van: a gyógyító Úr Krisztus, aki sebeivel gyógyít a legnagyobb kínból, a bűn gyötrelméből. Tud Ő más bajból is kiemelni. Nem bocsátja népére az egyiptomiakat ért veszedelmeket. Nem csapnak össze a Vörös tenger hullámai népe felett és a viharzó tengeren Jézus lecsendesíti a háborgó habokat. De a bűnök hullámverésének elnémítása Jézus életébe került. Nagy ára van, melynek nyomában felbuzog a hála.

Feltétele van: figyelni a Gyógyító szavára. Nem lehet saját alkotta receptjeinkkel gyógyulni. A közmondás szerint „mindenki saját sorsának kovácsa”, de betegségből való gyógyulásunkban nem vagyunk orvos, aki önmagát meggyógyíthatja. A belgyógyásznak a sebészhez kell mennie, ha műtétre szorul és hallgatni az utasításaira. Gyógyulásunknak lelki életünk vonalán is feltétele, hogy hallgassunk Isten törvényére, mely felnyitja, feltárja bűnsebünket és ezután örülhetünk a bűnbocsánat életünkben megnyilvánuló, gyógyító erővonalainak.

Kilátás van: nem kilátástalan a helyzetünk, mert Urunk kezében maradunk,

hogy gyógyultan tudjunk szolgálni azokban a közösségekben, amelyekbe beállított. Vannak, akik a magányban keresnek kiutat, de itt sem találják meg. „Mert már nem ízlett, rossz ínyű betegnek, A remény hamujában sült pogácsa sem. ’’ (Tóth Árpád)

Isten gyermekeinek közösségben és csendes magányban is azért van kilátása, mert megízlelte a „reménység hamujában sült pogácsa” jóízét, amit Ő nyújt gondviselő szeretetének és gyógyító szavának erejében!

Szimon János

„Ti kinek mondotok engem?”

Ez a kérdés volt a mottónk az ezévi piliscsabai kül- és rádiómissziói konferencián. (Béthel Missziói Otthon, 1999. július 7-10.)

„ Ti kinek mondotok engem? ” - határainkon innen és túl, a magyarországi gyülekezetekben, Erdélyben, a Vajdaságban, a Felvidéken, és a Kárpátalján - kérdezhettük meg jelképesen és szó szerint is mindnyájan ezalatt a néhány nap alatt.

„Ti kinek mondotok engem?" - Finnországban, Észtországban, Németországban - tehették fel a kérdést a résztvevők a konferencia külföldi előadóinak. A válaszadást számos színes és érdekes program segítette, többek közt például kiscsoportos beszélgetések, bibliatanulmányok, délutáni és esti előadások és evangélizá- ciók. Mindezek nagy segítséget jelentettek abban, hogy ezalatt a négy nap alatt mindenki számára egészen személyesen hangozzék a kérdés: „ Te kinek mondasz engem? "

Körülbelül 80-100-an lehettünk együtt ezen az esős júliusi héten. Különböző korúak, eltérő gyülekezeti hátterüek, az ország (és a világ) más és más tájáról érkezők. Egyben azonban egyek: Abban, hogy szem előtt szeretnénk tartani a keresztyén ember missziói felelősségét és feltenni a kérdést Jézussal együtt mindenkinek, akinek csak lehet: „ Ti kinek mondotok engem?”, „Te kinek mondasz engem?"

Reméljük, hogy egyre több helyen és egyre többször hangzik majd a válasz: „ Te

vagy a Krisztus, az élő Isten Fia. ”

Gazdag Zsuzsanna

Budapesten, 1999. augusztus 1.

I., Bécsi kapu tér de. 9.

(úrv.) Bence Imre; de. 10. (német) Dietrich Tigge- mann; de. 11. (úrv.) Balicza Iván; du. 6. dr. Zsigmondy Árpád; II., Modori u. 6. de. fél 10. Sztojanovics András; Pesthidegkút, II., Ördögárok u. 9. de. fél 11. Fodor Viktor; Békásmegyer, III., Víziorgona u. 1. de. fél 9. Görög Tibor; Csillaghegy

III. , Mátyás kir. u. 31. de. 10. Görög Tibor; Óbuda, III., Dévai Bíró M. tér de. 10. Bálintné Varsányi Vilma; Újpest,

IV. , Leibstück M. u. 36-38. de. 10. Blázy Lajos; V, Deák tér 4. de. 9. (úrv.) Bolla Árpád; de. 11. (úrv.) Zászkaliczky Péter; du. 6. Zászkaliczky Péter; VII., Városligeti fasor 17. de. 11. (úrv.) Muntag Andomé; du. 6. Bolla Árpád; VIII., Üllői út 24. de. fél 11. Kertész Géza; VIII., Rákóczi út 57/b. de. 9. (szlovák) Cselovszky Ferenc; VIII., Karácsony S. u. 31-33. de. 9. Kertész Géza; VIII., Vajda P. u. 33. de. fél 10. dr. Fabiny Tamás; IX., Thaly Kálmán u. 28. de. 11. dr. Rédey Pál; Kőbánya, X., Kápolna u. 14. de. fél 11. dr. Fabiny Tamás; X., Kerepesi út 69. de. 8. (úrv.) Tamásy Tamásné; Kelenföld, XI., Bocskai út 10. de. 8. (úrv.) Orosz Gábor Viktor; de. 11. (úrv.) Orosz Gábor Viktor; du. 6. Orosz Gábor Viktor; XI. Németvölgyi út 138. de. 9. Bence Imre; Budagyöngye, XII., Szilágyi E. fasor 24. de. 9. Balicza Iván; Budahegy- vidék, XII., Tartsay V. u. 11. de. 10. (úrv.) Bácskay Károly; du. fél 7. Gyurkáné Urbán Eszter; XIII., Kassák Lajos u. 22. de. 10. ifj. Kendeh György;

XIII. Frangepán u. 43. de. fél 9. ifj. Kendeh György; XIV, Lőcsei út 32. de. 11. (úrv.) Tamásy Tamásné; XIV, Gyarmat u. 14. de. fél 10. Tamásy Tamásné; Pestújhely, XV, Templom tér de. 10. Kendeh K. Péter; Rákospalota, XV, Régi Fóti út 73. (Nagytemplom) de. 10. (úrv.) Veperdi Zoltán; Rákosszentmihály XVI., Hősök tere 11. de. 10. dr. Kamer Ágoston; Cinkota, XVI., Batthyány I. u. de. fél 11. Blatniczky János; Mátyásföld, XVI., Prodám u. 24. de. 9. Blatniczky János; Rákoshegy, XVII. Tessedik tér. de. 9. (úrv.) Szebik Károly; Rákoscsaba, XVII., Péceli út 146. de. 9. (úrv.) Marschalkó Gyula; Rákoskeresztúr, XVII., Pesti út 111. de. fél 11. (úrv.) Szebik Károly; Rákosliget,

XVII. , Gőzön Gy. u. de. 11. (úrv.) Marschalkó Gyula; Pestszentlőrinc,

XVIII. , Kossuth tér 3. de. 10. Győri Gábor; Pestszentimre, XVIII., Rákóczi út 83. (ref. templom) de. háromnegyed 8. Győri Gábor; Kispest, XIX., Templom tér 1. de. 10. Széli Bulcsú; Kispest,

XIX. , Hungária út 37. de. 8. Széli Bulcsú; Pesterzsébet, XX., Ady E. u. 89. de. 10. Győri János Sámuel; Csepel, XXI., Deák tér de. fél 11. Lehoczky Endre; Budafok, XXII., Játék u. 16. de. 10. Solymár Gábor; Budaörs, (ref. imaház) de. 9. Endreffy Géza;

SZENTHÁROMSÁG ÜNNEPE UTÁN 9. VASÁRNAPON a liturgikus szín: zöld. A vasárnap evangéliuma (oltári ige): Lk 16,1-9; az epistolája (igehirdetési alapigéje): lKor 10,1-13. HETI ÉNEKEK: 395, 439.

ISTENTISZTELETE^

A BALATON PÁRTJÁN

Balatonakali (ev. templom): de. fél 10; Balatonalmádi (Bajcsy Zs. u. 25.): du. 4; Balatonboglár (ev. templom): de. 11; Balatonfenyves du. 6; Balatonfüred (ref. fehér templom): du. 6; Balatonszárszó (Jókai u. 21. Ev. üdülő): de. 10; Balatonszárszó (ev. templom): déli 12 (német); Balatonszepezd de. 9; Felsődörgicse (ev. templom) de. 11; Fonyód du. 4; Hévíz de. 10 (német), du. fél 5 (magyar); Keszthely de. 10 (magyar), du. 6 (német); Kőröshegy du. 3; Kővágóőrs de. 11; Mencshely de. 11; Nemesleányfalu du. 3; Révfülöp de. 10; Siófok: de. fél 10 (német); de 11. (magyar); Sümeg: du. fél 3; Szentantalfa: de. háromnegyed 10; Tapolca: de. fél 9; Veszprém de. 10; Zamárdi du. 4; Zánka: de. fél 9.