Evangélikus Élet, 1999 (64. évfolyam, 1-52. szám)

1999-07-04 / 27. szám

2. oldal 1999, JÚLIUS 4. Evangélikus Elet r UJ NAP ÚJ KECsYELEM „Kegyelemből van üdvösségetek a hit által, és ez nem tőletek van: Isten ajándéka ez.” (Ef 2,8) wacádmao „Amikor este lett, sok megszállottat vittek Jézushoz, őpedigszó- ' * val űzte ki a tisztátalan lelket, és minden beteget meggyógyított. " Mt 8,16 (Jer 8,21.22; Lk 5,1-11; Zsolt 114,1-8) A teremtett embernek az életében mindig ott van a vágy, gyógyulni akar. Alig jövünk a világra és máris a betegségét emberileg meg szeretnénk szüntetni. Sokszor gondoljuk, a fejlett orvostudomány / nem igaz, hogy ne tudna segíteni rajtunk. Valóban van segítség, de élőbb Jézus ön-' magához szeretne hívni, igazi terápiát akar alkalmazni a muéletünkben. Velünk, bennünk, a lélek kórházában adja a lehetőséget! Van gyógyítás, de nem önmagá­ban, hanem az Emberfiában. Kegyelem, ha nem visznek tjlízzá minket, hanem mi' megyünk, míg a lehetőség megadatik. Talán a lélek betegéért rendezetlenek a dol­gaink, és ahhoz, hogy ki tudjuk mondani, jól vagyunk, Jézus szeretne szólni, csele­kedni, s majd gyógyítani is. Engedjük, hogy az Ő tette.^egyen hatalmas életünkben. r HÉTFŐ szeretet ne legyen képmutató. Iszonyodjatok a gonosztól, ragasz­kodjatok a jóhoz." Róm 12,9 (Jóby5,12; Lk 14,25-33; Mt 4,18-22) Sokmindentől iszonyodunk életünkben, de leginkább nem a gonosztól, a bűntől, sőt mintha mágnesként húzna bennünket. Ellenbe tf igen sok mindenhez ragaszkodunk, ami számtalanszor hátráltat bennünket. Élélünkben ragaszkodunk 'emberekhez, pedig ök lehet, hogy szeretnének elhagyni ^bennünket, - mert úgy gondolják, tud­nak nélkülünk élni. Ragaszkodunk földi dolgainkhoz, pedig tudjuk, megemészti a moly és rengeteg időt elvesz életünkből rA- helyes utat az Ige mutatja meg,- mer­jünk eszerint élni és jó gyümölcsöt hoz. „ KEDD ” Üdvösségünk reménységre szól. ” Róm 8,24 (Jer 31,13/b; Lk 9,51-56; Mt 4,23-25) Van reménység. Van öröm nemcsak a földi életünkben, nemcsak akkor, amikor sikeres az életünk, hanem az üdvösségben és a gyász küszöbén is. Üd­vösség, melyet csak el kellene fogadni, és annak fényéből nézni az életünket, és így lesz igazán világosság az életünkben. Ezt pedig Jézus Krisztus tudja megadni nekünk. „Amilyen bőséggel részünk van a Krisztus szenvedéseiben, Krisztus által olyan bőséges a mi vigasztalásunk is. ” 2 Kor 1,5 (Zsolt 73,26; 2 Kor 8,10-15; Mt 5,1-12) Szenvedés, amit szeretnénk elhagyni, másnak odaadni. De a Jézustól kapott szenvedések áldásosak, sőt mindig a javunkat szolgálják. Merünk­e igent mondani a szenvedésekre? Fáj és úgy gondolod, csak te viszed, pedig ha az Úrra nézel, látod, hogy Ő viszi a terhet és a kereszttel együtt vállára vesz minket. Nem ő vár vigasztalást, hanem Ő erősít. CSÜTÖRTÖK ’' ^aSa Pedig a mi Urunk Jézus Krisztus és az Isten, a mi ' Atyánk, aki szeretett minket, és kegyelméből örök vigasztalással és jó-reménységgel ajándékozott meg, vigasztalja meg a ti szíveteket és erősítsen meg titeket minden.jó,cselekedetben és beszédben. ” 2Thessz 2,16-17 (Zsolt 73,1; lKir 19,19-21; Mt 5,13-20).Ma a beszédek sokaságában éljük életünket. Tapasztal­juk, kevés a tiszta beszéd, és'égype ritkább a jó cselekedet, pedig mi is így várunk valakire, valahol. Otthonunkban, münkahelyünkön, a buszmegállóban? De ki áll meg mellettünk, ki szól hozzánk, ki emelik fel a táskánkat, ki biztat bennünket a Krisztus szavával? Várunk, de lehet, hogy másutt miránk várnak, mert ott üres az otthon, a szív a jó szóra, a krisztusi jó :NTEK „Az ördög magával vitte Jézust egy igen magas hegyre, megmutatta neki a világ minden or0ágát és azok dicsőségét, és ezt mondta neki: Mindezt neked adom. ha leborulva imádsz engem. ” Mt 4,8-9 (2Móz 20,23; Lk 9,18-26; Mt 5,21-26) Nemcsak Jézusnak ajánlotta fel az ördög, „neked adom”, hanem a Szentlélek vilá­gosságával nézzük meg életünkét, és rádöbbenünk, napról napra mondja, mutatja, mit akar Jézus Krisztus helyett adni. Még részletezi is, hát nem jó, hogy adni aka­rok? De vizsgáljuk meg, ki akar „ajándékozni”, közben pedig megfoszt oly sok mindentől, és mit akar adni! Nem az a lényeg, hogy valamink legyen, hanem mi­lyen úton lesz az a mienk. jLeborultunk érte? Hódoltunk érte? így szól az Úr: „Én vagyok az Úr, a te Istene „JézuTKrisztus mondja: Ha ti megtartjátok az én igémet, valóban tanítványaim vagytok, megismeritek az igazságot, és az igazság megszabadít titeket. ” Jn 8,31-32 (Zsolt 119,37; Jn 1,35-42; Mt 5,27-32) Milyen sokszor hallottuk, „boldogok, akik hallgatják és megtartják Isten beszédét!” Érez­tük, megtapasztaltuk, mennyire sok áldást kaptunk, amikor az Ige szerint mertünk élni. Jézus elmondja, milyen használati utasítást lenne jó betartani ahhoz, hogy ta­nítványai lehessünk és követhessük a mi Urunkat. Merjük megnyitni a mi szívün­ket őelőtte, és az ő szavának a Lélek által. Tóth Melinda SZENTHÁROMSÁG ÜNNEPE UTÁN 5. VASARNAP AZ ELŐ REMÉNYSÉG TANÚI lPt 3,8-15 A mai ige kapcsán nem lehet figyelmen kívül hagyni a levél írójának megelőző sorait: „ Ti azonban választott nemzetség, királyi papság, szent nemzet vagytok, Is­ten tulajdonba vett népe, hogy hirdessé­tek tetteit annak, aki a sötétségből az ő csodálatos világosságára hívott el tite­ket: akik egykor nem az ő népe voltatok, most pedig Isten népe vagytok, akik szá­mára nem volt irgalom, most pedig irga­lomra találtatok.” (2,9-10) Isten meg­szólította az embert, hitet ajándékozott neki, ezzel pedig minőségi változás kö­vetkezett be. Az élet bizonyos dolgai átértékelődtek, a kilátástalanság helyett a boldog örök­létbe tárult a jövő. A környezet azonban nem változott meg, a megszólítottak kö­zössége számára pedig ugyanúgy küzde­lem maradt a jóra való törekvés, mind addig. A levél írójának soraiból kiderül, hogy a gyülekezet üldözések között él, szüksé­ges mindenki számára az intés, a figyel­meztetés, hogy mi módon kell megfelel­ni Isten akaratának: a Krisztus-követés nem diadalmenet. Saját korunkra nézve is meg kell látnunk, hogy nagyon erős el­lenhatások között kell megmaradnunk. Egyetértés, együttérzés, testvérszeretet, könyörület, alázat, a bosszúról való le­mondás: mindezeket önmagukban is meg kell harcolni, hogy életté legyenek, de így, hogy ezek egyre inkább kiszorul­tak a mindennapok gyakorlatából, talán megmosolyogni való régi szép elméletté válnak. Mi tarthat meg? Mi tesz képessé mégis arra, hogy megvallott hittel, kimondott szóval ne kerüljön szembe a tett? Csak ajándékul kapott készenlét: hogy tudom, kiben hiszek, hogy bennem nem halott elmélet, hanem élő reménység a Krisztus keresztje, húsvéti diadala és az az ígéret, hogy aki hisz benne, az átment a halálból az életre. Bátran tehetem a hitemből fa­kadó jót, mert ha a világ nem is ad örök­séget múlandó javaiból, az Istentől ka­pott áldást senki nem veheti el. Enélkül a reménység nélkül a keresz- tyénség sokszor képmutatással és hazug­sággal kísért görcsös igyekezet lenne egy hamis valóság felépítéséért. A Krisz­tus-hit szilárd alapján azonban tanúság­tétel valami másról: „De még ha szen­vednétek is az igazságért, akkor is boldo­gok vagytok. ” Nem egy mesterséges vi­lág, vagy az együgyüség boldogsága ez, hanem a várakozásé: értünk valaki jön, és beteljesíti mindazt, amit itt még csak hittünk. Ámen. Ördög Endre IMÁDKOZZUNK! Urunk erősítsd bennünk a reménységet, hogy hitünk harcaiban el ne bukjunk, sze­retetünk pedig a te szereteted fényét ra- gyogtassa az emberek között. Ámen. ISTENTISZTELETI REND Budapesten, 1999. július 4. I., Bécsi kapu tér de. 9. (úrv.) Bencéné Szabó Márta; de. 10. (német) Dietrich Tiggemann; de. 11. (úrv.) Bence Imre; du. 6. dr. Zsigmondy Árpád; II., Mo- dori u. 6. de. fél 10. Sztojanovics András; Pest- hidegkút, II., Ördögárok u. 9. de. fél 11. Fodor Viktor; Bé­kásmegyer, III., Víziorgona u. 1. de. fél 9. Donáth László; Csillaghegy III., Mátyás kir. u. 31. de. 10. Donáth László; Óbuda, III., Dévai Bíró M. tér de. 10. Bálintné Varsányi Vilma; Újpest, IV. , Leibstück M. u. 36-38. de. 10. Blázy La­jos; V, Deák tér 4. de. 9. (úrv.) Cselovszky Ferenc; de. 11. (úrv.) Takácsné Kovácsházi Zelma; du. 6. Gerőfi Gyuláné; VII., Városli­geti fasor 17. de. 11. (úrv.) Szirmai Zoltán; du. 6. Muntag Andomé; VIII., Üllői út 24. de. fél 11. Kertész Géza; VIII., Rákóczi út 57/b. de. 9. (szlovák) Cselovszky Ferenc; VIII., Karácsony S. u. 31-33. de. 9. Kertész Géza; VIII., Vajda P. u. 33. de. fél 10. dr. Fabiny Tamás; IX., Thaly Kálmán u. 28. de. 11. dr. Rédey Pál; Kőbánya, X., Kápolna u. 14. de. fél 11. dr. Fabiny Tamás; X., Kerepe­si út 69. de. 8. (úrv.) Tamásy Tamásné; Ke­lenföld, XI., Bocskai út 10. de. 8. (úrv.) Schulek Mátyás; de. 11. (úrv.) Schulek Má­tyás; du. 6. Órosz Gábor Viktor; XI. Német­völgyi út 138. de. 9. Orosz Gábor Viktor; Bu- dagyöngye, XII., Szilágyi E. fasor 24. de. 9. Bence Imre; Budahegyvidék, XII., Tartsay V. u. 11. de. 10. (úrv.) Takács József; du. fél 7. Mihályi Zoltán; XIII., Kassák Lajos u. 22. de. 10. ifj. Kendeh György; XIII. Frangepán u. 43. de. fél 9. ifj. Kendeh György; XIV, Lőcsei út 32. de. 11. (úrv.) Tamásy Tamásné; XIV, Gyarmat u. 14. de. fél 10. Tamásy Tamásné; Pestújhely, XV, Templom tér de. 10. Kendeh K. Péter; Rá­kospalota, XV, Régi Fóti út 73. (Nagy­templom) de. 10. (úrv.) Veperdi Zoltán; Rá­kosszentmihály XVI., Hősök tere 11. de. 10. dr. Kamer Ágoston; Cinkota, XVI., Bat­thyány I. u. de. fél 11. Blatniczky János; Má­tyásföld, XVI., Prodám u. 24. de. 9. Blatniczky János; Rákoshegy, XVII. Tessedik tér. de. 9. (úrv.) Szebik Károly; Rá­koscsaba, XVII., Péceli út 146. de. 9. (úrv.) Marschalkó Gyula; Rákoskeresztúr, XVII., Pesti út 111. de. fél 11. (úrv.) Szebik Károly; Rákosliget, XVII., Gózon Gy. u. de. 11. (úrv.) Marschalkó Gyula; Pestszentlőrinc, XVHI., Kossuth tér 3. de. 10. Győri Gábor; Pestszentimre, XVHI., Rákóczi út 83. (ref. templom) de. háromnegyed 8. Győri Gábor; Kispest, XIX., Templom tér 1. de. 10. Széli Bulcsú; Kispest, XIX., Hungária út 37. de. 8. Széli Bulcsú; Pesterzsébet, XX., Ady E. u. 89. de. 10. Győri János Sámuel; Csepel, XXI., Deák tér de. fél 11. Lehoczky Endre; Budafok, XXII., Játék u. 16. de. 10. Soly­már Gábor; Budaörs, (ref. imaház) de. 9. Endrefly Géza; Törökbálint (ref. templom) du. 3. Endrefly Géza; Budakeszi, de. fél 9. SZENTHÁROMSÁG ÜNNEPE UTÁN 5. VASARNAP a liturgikus szín: zöld. A va­sárnap evangéliuma (oltári ige): Lk 5,1-11; az epistola (igehirdetési alapige): lPt 3,8­15. HETI ÉNEKEK: 467, 284. GONDOSKODÁS A SZENVEDŐKRŐL 150 millió forintos PLUSSSZ magyar segítség a koszovói menekülteknek i*Jlk gmmmm A Pharmavit Rt. Plusssz divíziójának köszönhetően tovább folytatódik a Magyar Ökumenikus Szeretet­szolgálat koszovói menekülteket segítő akciója. Mint ismeretes, a Szeretetszolgálat Magyarországról első­ként küldött közel 20 millió forint értékben gyorssegélyt az Albániába menekült koszovói albánoknak. A Szeretetszolgálat erőfeszítéseit látva, a Pharmavit Rt. Plusssz divíziója úgy határozott, hogy - napja­inkban, amikor Magyarország határaitól nem messze emberek százezrei kénytelenek otthonuktól távol em­berpróbáló körülmények között élni - a hazai nélkülözők iránti folyamatos elkötelezettsége mellett, a se­gélyszervezettel együttműködve részt kíván venni a koszovói menekültek megsegítésében is. Ezért felvet­te a kapcsolatot a Magyar Ökumenikus Szeretetszolgálat vezetőjével és $t cég történetének legnagyobb mértékű adományát ajánlotta fel, hogy azt a segélyszervezet minél hamarabb juttassa el a Macedóniába menekült albánok számára. A Pharmavit Rt. Plusssz felajánlása azért rendkívül fontos és hasznos, mivel a menekültek teljesen leromlott fizikai és egész­ségi állapotban élnek macedóniai táborokban. Regenerálódásukhoz, egészségi állapotuk javulásához elengedhetetlenül szük­ségesek a cég által felajánlott Plusssz vitamin- és ásványi anyag tartalmú pezsgőtabletták és gyermektápszerek. A Pharmavit Rt. és a Magyar Ökumenikus Szeretetszolgálat együttműködési megállapodásának értelmében 1999. június 25- én, pénteken indult útnak Macedóniába a minden eddiginél nagyobb magyarországi segélyszállítmány. A szállítmány összér­téke meghaladja a 150 millió forintot. A segélyszállítmányt dr. Somody Imre, a Pharmavit Rt. vezérigazgatója és Lehel László lelkész, a Szeretetszolgálat igazga­tója indította útjára a cég budaörsi raktárából. . ' f Megjelent:#™# G. Hallqvist IMÁDSÁGOK GV£RM£K£KN£K című könyve, dr. Hafenscher Károly fordításában. Ára: 298 Ft- Alkalmas ajándék tan­év végére. Kapható a Sajtóosztály Könyvesboltjában. Életünk Isten előtt Istenünk, bocsásd meg hallgatásunkat, amikor szólnunk kellett volna. Bocsásd meg üres szavainkat, amikor tennünk kellett volna. Bocsáss meg nekünk, amikor evangéliumodat felcseréljük a mi bölcsességünkkel. Bocsáss meg nekünk, amikor szolgálatunkat csak azokra korlátozzuk, akik nekünk megfelelnek. Bocsásd meg középszerűségünket, szeretetben és nagyvonalúságban való fogyatékosságunkat. Bocsáss meg nekünk, amikor megbántunk másokat amint mi is megbocsátunk azoknak, akik minket megbántottak. Istenünk, hadd gyakoroljuk naponta, hogy afelől kérdezzünk, amit Te akarsz nekünk mondani. fordította: Görög Zoltán Betegség és úrvacsora „Ezért erőtelenek és betegek közöttetek sokan. ” (lKor 11,30) Miért betegedtek meg sokan a korin- thusi gyülekezet tagjai közül? Az előző részben Pál apostol arról beszél, hogy nem különböztetik meg az Úr testét más eledeltől és ez az „összemosás” veszé­lyes helyzetbe hozta a gyülekezetét, mint szeretetközösséget. Ugyanis a gazdagok előveszik vacsorájukat, miközben a sze­gények éheznek. így nem lehet az úrva­csorával élni. Aki mégis ilyen lelkülettel él vele, az nem a kegyelem, hanem az ítélet „csatornájából” merít, melynek kö­vetkezménye a betegség és erőtelenség. Ami áldásul, erőforrásul adatott, az a gyengeséget nemcsak napvilágra hozza, hanem benne hagyja, sőt veszélyessé vá­lik a „méltatlan” számára. Úgy van, mint az árammal való élés. Lehet áldás forrá­sa, otthonok boldogságának előmozdító­ja. De aki nem „rendeltetésszerűen” használja, annak veszélyessé válhat „a vezeték érintésében”. Az úrvacsorában Krisztus teste és vére beteg életünket gyógyítja. Olyan „gyógy­szer”, amely nem csupán egy betegség eltávolítására alkalmas, hanem lelki éle­tünk, erőtlenségünk gyökérbajait veszi el, ami magányossá, elhagyatottá, két­ségbeesetté tesz és halálba akar kergemi. Ez pedig a bűn, amely elszakít Istentől, emberektől. Az úrvacsora éppen a bűneink miatti elszigeteltségünkből, és kétségbeesé­sünkből akar kiszakítani. Úgy, hogy Jé­zus Krisztus közösséget vállal velünk, adja önmagát és bűneink bocsánatát. így gyógyul beteg életünk és így kerülhe­tünk közösségbe egymással is. „De én méltatlan vagyok, mert mindezt nem is értem” - mondják sokan. Viszont Jézus nem azt mondja, hogy értsétek meg elő­ször mindezt, csak azután jöjjetek. Eny- nyit mond csupán: egyétek, igyátok. En­ni és inni olyan egyszerű és természetes tény, amit a csecsemő, sőt haldokló is tud. Mielőtt ébredezik az értelem, eszünk és iszunk, életerőt veszünk ma­gunkhoz. Akit méltatlansága visszatart az úrvacsorától, ne aggályoskodó értel­mébe kapaszkodjon, hanem Krisztus igéjébe, mely hív: Jöjjetek énhozzám megfáradtak... Nem az a méltó, aki fel­fogja, hanem aki elfogadja az önmagát értünk adó Jézust. Az a méltatlan, aki ér­demei .jóllakottságával” akarja méltóvá tenni magát. Az egymással való úrvacsorái közös­ség megélése folytatódjék a hétközna­pokban. Egy úrvacsoravételnél az oltár­nál térdeplő megjegyezte szomszédja arcvonásait. Az utcán másnap találkoz­tak és örömmel üdvözlte. „Ne zaklasson az utcán, nem ismerem magát.” - hang­zott. Az úrvacsorái közösség nem folyta­tódott. „Nem ismerem ezt az embert” - mondta Péter Jézusról és ez megismétlő­dik, ha ma a velünk közösséget vállaló Krisztust nem ismerjük fel a minket megismerő testvérben, akivel együtt vet­tük az úrvacsorát. Erőtlenségünkből, be­tegségünkből, hályogos látászavarunk­ból úgy gyógyulhatunk, ha Krisztus ben­nünk van és mi Őbenne! Sz J >1 *

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom