Evangélikus Élet, 1999 (64. évfolyam, 1-52. szám)
1999-06-13 / 24. szám
4. oldal 1999. JÚNIUS 13. Evangélikus Élet Egyházi konferencia a balkáni válságról A lebombázott híd... Evangélikus Leánygimnáziumi találkozó a Deák téren Visszatekintéssel az elmúlt 50 évre Előző számunkban jeleztük már, hogy május 26-27- én Budapesten több mint 40 kelet- és nyugat-európai, valamint északamerikai egyházi vezető találkozott, hogy megvitassa, mi legyen az egyházak válasza a balkáni válságra. A Jugoszláv Köztársaság egyházainak (evangélikus, református, metodista és szerb ortodox) képviselői szintén részt vettek a tanácskozáson. A konzultációt az Egyházak Világtanácsa (EVT) és az Európai Egyházak Konferenciája (EEK) közösen szervezte a Lutheránus Világszövetséggel (LVSZ) és a Református Világszövetséggel (RVSZ). A vendéglátó a Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsa volt. A konzultációt sokban segítette az Európai Katolikus Püspökkari Konferenciák Tanácsa képviselőjének jelenléte. A nemzetközi ökumenikus szervezetek a válságra adott válaszként több kezdeményezést tettek, többek között küldöttségeket menesztettek a Jugoszláv Szövetségi Köztársaságba, Albániába és a korábbi jugoszláv tagköztársaságba, Macedóniába. A konzultáció fő célkitűzései a következők voltak:- Információcsere az egyházak tevékenységéről és nyilatkozatairól a válságra adott válaszként;- Elmélyülés a párbeszédben az egyházak véleményének és állásfoglalásainak jobb megértése céljából;- Az egyházak szerepének és bizonyságtételének megvitatása a válságra adott válaszként és a béke elősegítésére. A konzultáció osztotta azt a széleskörű nemzetközi aggodalmat, amelyet a konfliktus kiszélesedése, a koszovói tömeges emberi jogsértésekről szóló beszámolók, a NATO légicsapásainak pusztító hatása és a polgári.lakosságot érintő tragikus hatásai, továbbá a majdnem egymillió koszovói menekült szenvedései keltenek. A konzultáció tudatában volt a válság bonyolult történelmi gyökereinek, a Júniusban megjelenik Britt G. Hallqvist IMÁDSÁGOK G V £R M£K£KN£K című könyve, dr. Hafenscher Károly fordításában. Alkalmas ajándék tanév végére. konfliktust különféleképpen értékelő nézeteknek, továbbá a koszovói albánok tömeges menekülését közvetlenül kiváltó okoknak. A konzultáción döntően fontosnak tartották, hogy tárgyalásokra kerüljön sor minél előbb, és felszólították a feleket, ■hogy mindennemű gyűlölködést szüntessenek meg. Kerüljön sor minden nemzetiség és etnikai csoport egyenlő jogának elismerésére, a lakóhelyüket elhagyni kényszerűiteknek joga legyen a visszatéréshez és ott a biztonsághoz. Az ENSZ és az EBESZ kapjon központi szerepet a megoldásban. A humanitárius segítségnyújtást az EVT/LVSZ az Egyházak Közös Akciója keretében tovább folytatja a helyi egyházakkal. Egyes kérdésekben további párbeszédre és vitára van szükség. Ezek:- Az igazságos háború fogalma és a konfliktus békés megoldásának eszközei.- A nemzeti szuverenitás és a humanitárius beavatkozás egymással versengő igénye.- A vallás, identitás, terület és nemzetek közötti kapcsolat.- A nemzeti háttér, a kisebbségi/többségi helyzet és a történelem szerepe a különböző nézetek kialakításában.- A megbízható információforrások kialakítása, ismertetőjelei és az információ megfelelő elosztása. A konzultáció nem tartotta befejezettnek a balkáni válság kérdésének tárgyalását, hanem jövőbeli akciókra adott iránymutatást. Mivel a válság az egész délkelet-európai régiót érinti, a tartós megoldást döntően az segíti elő, ha a nemzeti, etnikai, kulturális és történelmi vonásokat sikerül bevonni az európai integráció folyamatába. Különösen is az ortodox tradíciót kell elismerni az európai örökség szerves részeként.- A folytatással kapcsolatban különleges várakozás irányul az Európai Egyházak Konferenciája felé. Az együttműködés különösen is az Európai Katolikus Püspökkari Konferenciák Tanácsával és más római katolikus partnerekkel erősíthető, válaszul a regionális kihívásokra. Az észak-amerikai egyházakkal és ökumenikus szervezetekkel való együttműködés kereteit szintén erősíteni kell, építve az egyházak helsinki egyezménnyel kapcsolatos emberi jogi programjának tapasztalataira.-A jövőre tekintettel a megelőző akciók, a nevelés, a civil társadalomban meglévő és új hálózatok és a vallásközi párbeszéd fontosságát hangsúlyozva, komolyan meg kell fontolni délkelet-európai szinten a keresztyén válaszadás új eszközeinek megteremtését. A nyolcvanas évek közepe óta (tehát amikor még csak vendégek voltunk) vált hagyománnyá, hogy a Deák téren végzett lányok minden év májusában ösz- szegyűlnek a templomban, utána a Díszteremben. Ez évben Pintér Károly lelkész alapigéjét a Hegyi Beszédből („Ne gyűjtsetek magatoknak kincseket a földön, hol a rozsda és a moly megemészti, és ahol a tolvajok kiássák és ellopják”) és Pál apostol Filippibeliekhez írt levéléből választotta. Van-e maradandó életünkben? - kérdezte, s tudott-e ebben az iskola segíteni: Tudunk-e hatni a mai fiatalokra? A válasz: igen! Hiszen ha az iskolának nem lenne hatása, ugyan miért vették volna el annakidején? Fontosságát ők is felismerték. Számunkra pedig a kincs, ami örökre megmarad: a hit. A Díszteremben dr. Harmati Béla püspök üdvözölte az egybegyűlteket. Megállapította, hogy amíg iskolába járunk, alig váijuk, hogy kikerüljünk belőle, aztán hogy kikerülünk, lám, vissza-vissza- járunk! Nem volt még miniszter, aki ne akarta volna megreformálni az iskola- rendszert, vagy igazgató az iskolát. Pedig a lényeg nem a külsőségekben van, hanem ahogy Széchenyi mondta: a kiművelt emberfőkben. Rájuk van szükség, ott dől el minden. Egy ígéretet közvetített: őszre kívülről is teljes műemléki szépségében megújul az iskola. - Üdvözölte dr. Kékén Andrásnét, ki a találkozások hagyományát (kezdetben saját lakásán) megteremtette, s ezért a hallgatóság helyeslése mellett hálából tiszteletbeli Deák téri növendékké nyilvánította. Novobátzkyné Nagy Paula, az Evangélikus Leánygimnázium Alapítvány képviselője annak anyagi helyzetéről számolt be. Itt is szóbakerült Kékén András neve (kinek hamvait Farkasrétről a Deák téri kolombáriumba helyezték át): az egyik volt növendék az ő emlékére ösztöndíjat hozott létre, egy tehetséges tanuló megsegítésére. Tehetség van sok, pénz kevés, különösen a nagyobb családoknál. Bár többen követnék példáját! Schulek Mátyás igazgató többek között elmondta, hogy ez évben az evangélikus pedagógusok országos találkozójának házigazdája a mi iskolánk, színhelye a dísztermünk (háziasszonyok kerestetnek!). Beszámolt arról, hogy az iskola újraindítása óta eltelt hét esztendő alatt már hét osztály érettségizett, 180 ifjú öregdiákkal szaporítva számunkat. Közülük egy, az 1997-ben végzett bájos Farkas Ildikó rövid előadásával be is mutatkozott. Reméljük, hogy lassanként bekapcsolódva a közösségbe, ahogy mi fogyunk, úgy nő majd az ő számuk, s végül át is veszik a stafétabotot... Az egészen fiatalok, mai növendékek is szerepeltek több zeneszámmal az est folyamán. Ilus néniről, a tavaly meghalt Léviusz Ernőné tanárunkról Bánkuti Judit emlékezett meg, írását Bagarus Szilvia olvasta fel. Végül, de nem utolsósorban, idén először, az 50 évvel ezelőtt érettségizettek is megszólaltak. Az 1949-ben végzett A- és B- osztály 1-1 képviselője beszélt, összesen 56 növendék nevében. Volt, amiben feltűnt a különbség a két osztály között. Az A-ból (32) 13-an távoztak külföldre (hárman hazalátogattak az évfordulóra), a B-ből (24) csak egy, e sorok írója, de ő viszont visszajött, amint saját erejéből legalább egy új otthonra valót megkeresett ahelyett, amitől családját kitelepítésükkor megfosztották. Az A- osztályban a háború után több, a rendszerrel kezdetben lelkesen rokonszenvező diák volt, de ugyanakkor két lelkészt is adott az egyháznak. Közülünk senki sem hitt Rákosi elvtárs megideologizált irigységre, emberek üldözésére, tönkretételére épített földi Paradicsomában, így nem is csalódott. Amiben hasonlítottunk: mindkét osztályból - a nehézségek ellenére - aránylag nagy számban jutottak be diákok az egyetemre. De mindnyájukból, a többiekből is lett valami - néhányukból „Valaki” is. Az iskola magas színvonalú nyelvoktatásának is megvolt az eredmétjye, megvan a mai napig, amikor több nyugdíjas foglalkozik fordítással, nyelvtanítással. Amiben feltűnő volt az azonosság: mindkét előadó őszinte lelkesedéssel, hálás szeretettel emlékezett meg iskolánkról, a benne töltött évekről, valamennyi tanárunkról külön-külön, és Kékén Andrásról, kinél az ostrom után a mi osztályunk az elsők között konfirmált. Végül csak azt kívántuk, legyenek a miénkhez hasonló tudatosan élménydús éveik azoknak a szerencsés fiataloknak, akik az iskola egyházunkba való visszatérése óta idejárhatnak., HELYESBÍTÉS Szeretném egy hibámat kijavítani: március 28-án megjelent Nyelvőrség 2. c. cikkemben tévesen idéztem dr. Zelenka Margó néni SZEMBE egyesületének nevét, mely helyesen így hangzik: Szép Magyarsággal Beszélők Egyesülete Kovács Mária ... újjáépítésre várva Levél hat teológusnak Kedves Katika, Márta, Zsuzsa, Anikó, Dorottya és Balázs! N emrég a soproni Evangélikus Líceumban tanulmányi látogatáson voltatok. Néhány hittanórán nálam is jártatok. Örültem annak, hogy csillogó szemmel és érdeklődéssel figyeltetek, jegyzeteltetek órán is, óra után is. Sajnálom, hogy nem volt időnk arra, hogy beszélgethettünk volna a látottakról és hallottakról. Ezért néhány gondolatot, tapasztalatot és szelíd intést utánatok küldök Teológiánkra. Fogadjátok szeretettel egy 56 év óta tanító, idős lelkésztől. Mi, „Öregek”, szeretnénk látásainkat átadni Nektek, szeretnénk segíteni. Örülünk annak, ha a utánunk jövő lelkésznemzedék tisztelettel és készséggel elfogadja tőlünk, például a hitoktatásban, ebben a nagyon fontos szolgálati ágban tapasztalatainkat. Érdeklődésetek pedig megható. Mindenekelőtt is szeretettel közeledjetek tanítványaitokhoz. Ezt ők megérzik. Úgy Jézus módján, aki ölébe vette a gyermekeket, kezét rájuk tette és megáldotta őket. Erről a jézusi szeretetről ismerhetők meg Jézus tanítványai, de ez az első ismertetőjele a hitoktatóknak is. Ez a szeretet türelmes, bölcs és reménykedő, hogy munkánk, óráink nem hiába- valóak. Mint mondtátok, ezt az örömöt és szeretetet meg- éreztétek az órákon. Úgy vagyunk ezzel, hogyha ez a szeretet nincs bennünk, tanítókban, akkor valóban „semmik” vagyunk, és mintha ott se lennénk az osztályban. Titokzatos, a Lélek munkája maga a tanítás. Mos( erről nem írok Nektek. De arról igen, hogy különös szeretettel kell tanítványaink fölé hajolni, mert kísértéseknek, veszedelmeknek kitett fiatalok. Az a bizonyos „oroszlán”, a sátán, közöttük is jár, keresve, melyiküket nyelheti már most el. Tanítványaink sokszor elhozzák a hittanórákra is családi gondjaikat, a szülői otthon sok- és sokféle gondját, baját, bűnét. Táskájukban talán ott lapul a kábítószer, pornóújság, propaganda szórólap, nem nekik való iromány, netán fogamzásgátló tabletta. Bizony, a féltő szeretet úgy látja, hogy fiaink és leányaink életveszélyben vannak és nekünk kell „megérinteni”, megfogni és felemelni őket. Ne felejtsük, hogy hittanóráinkon a gyülekezet részére nevelünk ' leendő lelkészeket, presbitereket, gondnokokat, hűséges templombajáró gyülekezeti tagokat. A lutheri reformáció éppen ezzel a céllal hangsúlyozta az egyházi iskolai nevelés és oktatás fontosságát. Soproni Líceumunkban minket szívünk mélyéig meghat, hogy iskolánk már 442. tanévében neveli, tanítja hazánk, egyházunk ifjú nemzedékét. Bárcsak a tanult és tanított tananyag érett meggyőződéssé érne szívükben! Óráinkra lelkiismeretesen kell készülni. Erre mindig legyen gondotok! Szánalmas és alávaló dolog készületlenül bemenni egy órára. Nem arról van szó, hogy „megtartani” az órát, valami módon „elmulatni” azt a 40-45 percet. Minden órán úgy álljunk oda az osztály vagy csoportunk elé, hogy nemcsak szent ismereteket szeretnénk fejükbe önteni, hanem a Lélek által hit támadjon abban az ifjú szívben. Ne feledjétek el, hogy az iskolában a harcoló egyház első frontvonalában vagyunk, ahol az ifjúság támadhat, kérdéseket lőhetnek felénk, elmondják véleményüket és kifogásaikat. Megkérdezik: „hogyan képzeli el Jézus visszajövetelét?” „Miért tiltja az egyház a házasság előtti nemi életet?” „Milyen az első szerelem?” Üdvözülnek-e a Krisztus előtt élt emberek? A kőszegi diákok megrázó temetése láttán: „miért engedte meg Isten ezt a szörnyű katasztrófát?” És sokszor jönnek, záporoznak a kérdések. Kell ezekre, és a válaszokra időt hagyni! Sokfelől hallani, hogy panasz van a hittanórákon résztvevők fegyelmezetlensége, a „hittanosok” rendetlen viselkedése miatt. Nem hiszem, hogy általánosjelenségről lenne szó! Lehetséges, hogy a hitoktató „tetszeni” akar a gyermekeknek, hogy azok jól érezzék magukat a hittanórán. Kívánságukra sétálni mennek, játszanak. Ne használjunk ilyen csaloga- tót! Persze van ideje a játéknak, vidámságnak, a diák-derűnek - de fegyelmezett akarással meg kell adnunk a hittanórának az Úristennek tartozó fegyelmet. Egyházi iskoláinkban a hittan nem melléktantárgy, vagy valamiféle fakultatív szakköri foglalkozás. Adott esetben bátran és keményen emlékeztessük növendékeinket a tanítás előtti imádság szövegére: „tégy figyelmessé, fegyelmezetté és türelmessé, hogy a tanulásban előre haladjunk!...” Felelősek vagyunk a ránk bízott gyermekekért és az órákért is! Nagy ajándék és lehetőség a hittanóra! Természetesen fegyelmezni elsősorban a mondanivalóval kell és lehet. Bár sokszor az éhes és fáradt, 5. 6. 7. csatlakozó órában jelenlévő gyermekek bölcsességünket és türelmünket is próbára teszik. Ne féljünk kemény, szigorú szóval rendet tartani! (Minket gyermekkorunkban, annakidején „körmös- sel” - pálcával neveltek a fegyelmezett magaviseletre!) A fegyelmezés dolgában segíthet egy-egy beírás, egyes osztályzat, vagy levél a szülőknek. Határozott rendtartással kell megőriznünk a hittanórák „más” hangulatát. Jó tapasztalatom: adjuk kézbe a Bibliát és tanítsuk meg tanítványainkat a Biblia használatára. Fegyelmező ereje is van annak, amikor egy-egy igét, vagy bibliai történetet csendben keresnek a Bibliában. Minket annakidején így nem vezettek be a bibliaolvasás „technikájába”. És ha már itt tartunk, legyen szó az éneklésről is. Kedves, ahol a gyermekek szívesen gitáros, új, ifjúsági énekeket énekelnek. (Bár sokszor a gitáros ének szelíd dünnyögéssé válik az óra elején vagy végén.) Legyen gondunk arra, hogy megismerjék, megszeressék és használják egyházunk Evangélikus Énekeskönyvét! Ennek hatalmas dallam- és szövegkincse gazdagítja ifjúságunk hit- és érzésvilágát! És, kedves látogató Teológusainkat kérjem arra, hogy tanítványainkkal tekintsünk ki a hittanórák világából magyar, hazai helyzetünkre. Szólnunk kell az Ige alapján az országos közrendről, köztisztaságról, sőt közerkölcsről. Hiszen nekünk, teológusoknak az egész élet, világ: teológia! Keresztyén életünk alapvető tanításával kapcsolatban, - a Hiszek egy... Tíz- parancsolat... Miatyánk - a társasélés emberi szabályai, társadalmi kérdései is előkerülnek. A hitoktatással, - ami végeredményben igehirdetés - kapcsolatban üdvözítő Urunknak egy nagyon súlyos mondanivalójára emlékeztetlek Benneteket. Lukács evangéliuma 10. része 16. verse szerint ezt mondta Üdvözítő Urunk tanítványainak: „Aki titeket hallgat, engem hallgat! ” Bizony, szent megbízatás a hitoktatás! No, és még valamit! El ne felejtsem javasolni: vezessetek haladási, oktatási naplót! Tartalmazza a tanulók névsorát, fontosabb adatait, hányadik órában, mikor, mit tanítottunk. -Több szempontból is hasznos ez. Szeretettel kívánok áldásos, örömteli órákat! Erős vár a mi Istenünk! Szíves üdvözletekkel: Sümeghy József I
