Evangélikus Élet, 1999 (64. évfolyam, 1-52. szám)
1999-06-13 / 24. szám
Evangélikus Élet 1999. JÚNIUS 13. 5. oldal »&4A0B Kedves Gyerekek! Ne haragudj kedves Nóriü! Két héttel ezelőtt megjelent csömöri konfirmációi cikket Tihanyi Nóra írta, akinek a neve lemaradt a: írás végéről. Most szeretnénk őt kárpótolni ezzel a virággal! Most már csak napok vannak hátra az iskolából és ÚJRA ITT A NYÁR!!! Jön a szünidő, pihenés, táborok. A mai számtól többek között játékötleteket is találtok itt, a Gyermeksarokban. Ezeket megtalálhatjátok a KIÉ (Keresztyén Ifjúsági Egyesület) által kiadott játékgyűjteményben. Levelezőlapos ismerkedés Létszám: 10 fő fölött Helyszín: tetszőleges Eszközök: Félbe-vagy háromfelé vágott képeslapok, annyi, hogy mindenkinek jusson egy darab. Időtartam: 5-10 perc Játék menete: Minden játékos kap egy képeslapdarabot, és meg kell keresnie a képeslap hiányzó részeinek tulajdonosát. Ha megtalálták egymást, üljenek le együtt, mutatkozzanak be néhány szóval egymásnak. A párok utána egymást is bemutathatják a többieknek, majd újra kioszthatjuk a képeslapdarabokat. Ha a csoport tagjai már ismerték egymást, találjanak közös tulajdonságokat. Adj hozzá egy mozdulatot! Létszám: 6-15 fö Helyszín: tetszőleges Eszközök: - Időtartam: 5-15 perc Játék menete: Körben állunk. A játékvezető kitalál egy egyszerű mozdulatot, pl. megérinti az orrát. A mellette álló játékos megismétli a mozdulatot és hozzátesz egy másikat. A harmadik játékos megismétli sorrendben az első két mozdulatot és ő is hozzátesz egyet... Minden soron következő játékosnak meg kell ismételnie az összes mozdulatot, sorrendben. Aki téveszt, kiesik. Változat: mozdulat helyett játszhatjuk hangokkal, és keverhetjük a kettőt. Szerintetek melyik bibliai történet szereplője van a képen? Miért? írjátok le és küldjétek el! Sugovicától a Balatonig Egy életpálya állomásai FIATALOKNAK Jézus Krisztus mondja: „ Engedjétek hozzám jönni a kisgyermekeket. ” (Lk 18,16) „... a szivárvány mindig egy marad S színei meg nem fakuló csodák. Örökijjan és egyformán lebeg. Halványan, mint egy álom És testetlenül, mint egy lehelet. Mint a művészet az élet felett. ” (Remcnyik Sándor: Szivárvány) Udvardi Erzsébet művészetére és életére egyaránt ráillenek az erdélyi költő régen papírra vetett sorai. Festményei - választott témáinak tárgya, legyen az személy, virágzó fa, növény vagy egy szék a kertben, szinte lebegnek az álom és valóság határán. Ezt segíti sajátos színvilága s egyes műveinél a csaknem visszafogott színeiben az aranyföst- lemez s az ezüstfólia együttesének bevitele. Ez különösen bibliai tárgyú képeiben jelentkezik rendkívüli hatással. A Biblia világába való elmélyülése révén az O- és Újszövetségből merített jelenetek ábrázolása ezért hat oly lenyűgözően a képeit nézőkre. Nem sok ecsetvonás kell ahhoz, hogy akvarelljei vagy olajfestményei visszaadják a megörökítésre választott tájat, történést, sőt a művész gondolatvilágába is bepillantás nyújtsanak. Udvardi Erzsébet Baján Született. A pedagógus szülők nyújtotta biztonságos, szeretetteljes családi környezetben nőtt fel, fejezte be középiskoláit. Itt kezdett komolyabban foglalkozni a rajzolással s hamarosan az akvarellezés is kedves időtöltése lett. A budapesti Képzőművészeti Főiskolán 1948- ban sikeres felvételi vizsga után, Bernáth Aurél osztályában kezdte tanulmányait. 1953- ban szerzett művészettörténet és rajztanári diplomával folytatta a családi hagyományt, tanítani kezdett, de mind többet foglalkozott festéssel is. Első kis műtermét az iskola padlásán alakította ki, modelljei tanítványai voltak. Később budai kis műtermes lakásában már a kísérletezéssel, a festéstechnika változatainak elsajátításával is foglalkozott. Első díjat nyert arcképe mindinkább a művészi pályára irányította. Egy balatoni kirándulás, a balatoni táj megfogta a festő képzeletét. Időnként ugyan hazalátogatott, megörökítette a szülővárost, a gyermekkor, az iskolás évek szépsége, a csónakázás a Sugovicán is egyre gazdagodó palettájára került -, de a Balaton magához ragadta a művészt és az embert is. Az 1958-as őszi badacsonytomaji festés, pihenő vezette új otthonába s művészete kiteljesedéséhez. A harmonikus környezet újabb munkára serkentette. A balatoni táj, a vidék változó, de a szépséget sugárzó világa, az ott élő emberek közelsége, megismerése portréfestészetében, tájképfestészetében egyaránt jelentős szerepet kapott. Es itt lett erőssége az egyházművészet szolgálata, a bibliai jelenetek ábrázolása... Erről ad számot a hetvenedik születésnapjára megjelent gyönyörű album a SZEMIMPEX KIADÓ értő, áldozatos munkája segítségével. A könyvet Szemenkár Mátyás szerkesztette, tervezte és tipografizálta. Az élete egyszerűségében is csodálatos festő-sorsot a művészettörténész és barát szeretetével Kratochwill Mimi mutatja be. És két mondat a könyv előszavát író dr. Korzenszky Richárd gondolataiból: „Fények és ragyogások, komor sötétből felrémlő, majd felragyogó sejtelem: Udvardi Erzsébet képei nem mesélnek, nem erőszakolják magukat a szemlélőre, — szemlélődésre késztetnek... Udvardi Erzsébet művei szelíd fényességükkel mintha kiáltanának: Emberek, ezt a világot meg kell őriznünk, - ez a világ a mienk, mert „reánk bízatott az élet”. Az életmű megjelenésével egyidejűleg a Tihanyi Apátság Galériája termeiben nyílt kiállítás augusztus 1-ig tekinthető meg. Reméljük, a gazdag életmű rövidesen Budapesten is látható lesz. Schelken Pálma Jól ismert mondat ez, s valamennyiszer halljuk, megdobban a szívünk. Minden egyes keresztelőkor elhangzik az a pár mondat Lukács evangéliumából, amit a gyermekek evangéliumának hívunk, amikor kisgyermeket hoznak Isten házába, hogy a keresztség szentségében részesüljön, s ezáltal Isten gyermeke, és a gyülekezet tagja legyen. Mindenki mosolyogva, örömmel a szívében figyeli ezeket a keresztelőket, s hallgatja az ott elhangzó mondatokat. Mégis, az utóbbi időben ha ezt hallom, már az öröm mellé beköltözik valami félelem is a szívembe. Mert a keresztelés előtt a szülők és a keresztszülők vállalják, hogy az egyházunk segítségével hívő keresztyéni neveltetésben részesítik a gyermeket. Sajnos, ez az, ami nagyon sok esetben elmarad. Mert amikor arra kerül a sor, hogy a már felcseperedett gyermek járhatna hittanra, akkor különböző érvekkel szokták ezt nagyon sok esetben elhárítani: „... az óvodába játsszon, majd később is ráér Isten ügyeivel foglalkozni. Rábízom a gyermekemre, ha akar járni, akkor járjon...” Ezekkel a mondatokkal, ha közvetlenül nem is, de közvetve eltiltják a gyermekeket az igétől és az Isten ismeretétől. S ahol így állnak a szülők a dolgokhoz, ott kicsi az esélye annak, hogy a felnövő gyermek bármilyen információt szerezzen az Istenről. Leszámítva azokat a negatívumokat, amit már egészen korán hallhat, vagy meg is tanulhat. Ezekből a fiatalokból lesznek aztán később a kereső emberek, akik érzik, hogy valami hiányzik az életükből, de maguk sem tudják, mi, mert még nem találkoztak Istennel, vagy olyan régen történt, hogy nem is emlékeznek már. A baj az, hogy ezek a fiatalok a keresés közben nem mindig jutnak el az Istenhez, hanem sokszor valami földi dologban keresnek vigaszt, kielégülést. Amikor ilyen fiatalokat látok, mindig felmerül bennem a kérdés: emlékszik-e a szülő és a keresztszülő, hogy mit is ígért akkor, ott Isten és a gyülekezet előtt. Tud-e bátran belenézni a tükörbe, s szembesülni nap mint nap azzal, hogy valamit elrontott. Többször hallottam a gyülekezeteinkben is olyan mondatokat, hogy a gyermekeket nem kell templomba hozni, mert úgyse bírnak nyugodtan a fenekükön ülni, s csak zavarják azokat, akik ott vannak. Ezekkel a megnyilvánulásokkal, mi templomba járók, zárjuk ki magunk közül a gyereket, s ezzel vétünk Isten parancsolata ellen is, megszegjük a keresztelőkor elhangzott ígéreteket. Mert a szülőkön és keresztszülőkön kívül a gyülekezet feladata a gyermek keresztényi nevelése. Nem hiszem, nem akarom elgondolni sem, hogy az Istennek csak a szépen, hagyományosan megtartott istentiszteletek lennének kedvesek, s haragudna akár csak a gyermekek „rosszal- kodása”, elevensége miatt is. Mindezt csak mi képzeljük, s ezzel kizárjuk, a gyermekeket, a gyülekezet utánpótlását jelentő fiatalokat a közösségből. Persze, amikor meg mi szeretnénk, hogy jöjjön közénk, akkor már talán ő másfelé menne. Gondoljuk végig, megéri ez nekünk? Amikor bosszant a gyermekek zsivaja vagy elevensége, gondoljunk a Jézus által mondott ige folytatására: „...wert ilyenekké a mennyek országa... ” Jéckel Gábor MEGHÍVÓ AZ EVANGÉLIKUS PEDAGÓGUSOK ÉVES KONFERENCIÁJÁRA, melyet 1999. június 27-30. között Budapesten tartanak. A konferencia helye: Budapesti Kollégiumok, 1077 Rózsák tere 1. Előadók: Vasárnap: Dr. Reuss András teol. tanár, Raduch Zsolt lelkész (Brassó) Hétfő: Dr. Jeleníts István piarista tanár, D. Szebik Imre püspök. Hangversenyen ifj. Fasang Árpád zongoraművész Kedd: Dr. Sineger Eleonóra pszichoterapeuta, ifj. dr. Fabiny Tibor egyetemi tanár, dr. Végh László kandidátus, Weltler Rezső lelkész Szerda: Szakmai nap a Deák téri Evangélikus Gimnáziumban (1052 Sütő u. 1.) Tornyosiné Nagy Éva országos szakértő. Az evangélikus tanárok egyesületének szervezeti kialakítása. Közös istentisztelet úrvacsoraosztással. Utána ebéddel zárul a konferencia. Az előadásokat kiscsoportos megbeszélések követik. Reggeli és esti áhítatokat a Hittudományi Egyetem doktorandus hallgatói tartanak. Az esti áhítatot követően városnéző séták. Egyházunk Női Misszió Osztálya szeretettel hívja és várja az Egyedülálló asszonyokat és gyermekeiket révfülöpi konferenciájára 1999. július 25-31 közt. A már második alkalommal megrendezésre kerülő konferencia a délelőttök és esték tematikus programjain túl, lehetőséget kíván adni arra, hogy a szűkösebb anyagi körülmények közt élő egyedülállók gyermekeikkel együtt eltölt- hessenek egy olyan nyári hetet, mely alkalmas a kikapcsolódásra és az Isten előtti elcsendesedésre is. A konferenciára 1999 június 20-ig kérjük a jelentkezéseket a következő címre elküldeni: Brebovszkyné Pintér Márta, Női Misszió Osztálya 1095 Budapest, Üllői út 24. 4 Érettségizett fiatalok! xAz Eötvös József Evangélikus Gimnázium és Egészségügyi Szakközépiskola az Egészségügyi Szakképző és Továbbképző Intézet lebonyolításában érettségire épülő iskolarendszerű, két éves gyógyszertári asszisztensképzést indít (OKJ 525052 01), mely mint első szakképesítés, a résztvevők számára ingyenes. A képzés helye: ÉTI Sopron, Szent György u. 7. Kezdete: 1999. szeptember Egyéb tudnivalók:- vidékiek számára kollégiumi elhelyezés biztosított- utazási kedvezmény diákigazolvánnyal igénybe vehető- a felvételhez a gyakorlóhely (gyógyszertárvezető) befogadó nyilatkozata szükséges-jelentkezéseket érkezési sorrendben fogadunk el -jelentkezési határidő: 1999. július 23. Érdeklődés: Egészségügyi Szakképző és Továbbképző Intézet 'X 9400 Sopron, Szent György u. 7. Telefon: 99/312-130. Az Evangélikus Oktatási Központ konferenciát szervez fiatal házasok és fiatal családosok részére Révfülöpön 1999. augusztus 8-14 között. Az egy hét alatt a házaspároknak szeretnénk segítséget adni egymás jobb megismerésére, a keresztyén családi életre, gyermekvállalásra és nevelésre készülésben. Célunk, hogy a jelen levő párok és családok egymás segítségére legyenek és a sok közös beszélgetés, kirándulás, éneklés mellett a lelkészek segítséget nyújtsanak a közös problémák megbeszéléséhez, illetve az egyéni kérdések végiggondolásához. A gyermekek mellé napközben szakavatott munkatársakat biztosítunk. Igény szerint az intézményünk kiságyai és pelenkázói is a konferencia résztvevőinek rendelkezésére áll. • Részvételi díj: 14.000 Ft, amely ár tartalmazza a házaspár és két 6 éves kornál fiatalabb gyermek költségeit. Minden további gyermek után 4.000 Ft A konferencia vezetője: Szemerei János kaposvári lelkész Jelentkezni és érdeklődni az Evangélikus Oktatási Központ címén lehet 1999. június 10-ig. (8253 Révfülöp, Füredi út 1. Tel/fax: 87/464-107) t
