Evangélikus Élet, 1999 (64. évfolyam, 1-52. szám)
1999-06-13 / 24. szám
2. oldal 1999. JÚNIUS 13. Evangélikus Élet r UJ NAP - UJ KEGYELEM Krisztus mondja: Jöjjetek énhozzám mindnyájan, akik megfáradtatok, és meg vagytok terhelve és én megnyugvást adok nektek. (Mt 11,28.) \/acá okiad Amikor dicsőséges Urunkba, a Jézus Krisztusba vetett hitetek VA szerint éllek, ne legyetek személyválogatók. Jak 2,1 (5Móz 1,17; Lk 14,15-24; Ef 2,17-22). Nekünk, embereknek van egy rendkívül érdekes tulajdonságunk: sokkal könnyebben tudjuk a negatívumokat észrevenni, mint pozitívan gondolkodni. Talán nem is könnyű ma annyira pozitívnak lenni, amikor minden hírforrásban szinte csak az bír hírértékkel, ami negatív szenzáció. Túlságosan befolyásoltak vagyunk, túlságosan arra figyelünk, amivel nap-nap után mindig szembesülünk az újságokban, Tv-ben, rádióban. Azt szeretjük, azt kell elfogadnunk, amit készen kapunk a feldolgozott hírekben, ami szokatlan, ami rendellenes, ami agresszív, tragikus, szomorú, elítélendő. Mert mindezt nagyon jól lehet bemutatni, kritizálni és hírré téve, beszélni róla. Azután ennek az a hatása, hogy a szűkebb közösségünk- , ben is arról tudunk sokat beszélni, ami nem mindennapi, szokatlan és rossz. Mindez nagyon jó talaja a kritikának, az emberek megkülönböztetésének és hovatovább elutasításának. De mi a Krisztus lelkülete? „Ne legyetek olyajjók, mint a világ!” Po- , zitívan, az Istennek tetsző módon próbáljunk élni és gondolkodni, utasítsuk el a' rosszat és vegyük észre mindenben és mindenkiben a jót*)Ihogyan a mi Urunk is á jót keresi bennünk. Krisztus ereje a bűn ellen való harc p a szeretetben való növekedés záloga! 0 arra vezet bennünket, amerre az O útja visz: és ez az út nem az elutasítás, hanem az elfogadás, a szeretet útja. / HÉTFŐ Pál írja: Az Úr ezt mondta nekem: „ 0ég neked az én kegyelmem, mert az én erőm erőtlenség által ér célhoz. ” Legszívesebben tehát az, erőtlenségeimmel dicsekszem, hogy a Krisztus erei lakozzék bennem. 2Kor 12,9 (Ezs 31,1; Préd 4,17.5,1-6; 1 Móz 39,1 -23). Valakfegyszer azt kérdezte tőlem: ,rTe nem bízol eléggé magadban?” Elgondolkodtató él a kérdés. Mit jelent m^'gamtíán bízni, mit jelent magabiztosnak lenni? Amíg az^ember életében minden-rendben van és minden sikerül: mindent! De ha nem ígyAran: semmit!; Sokszor az embernek szembesülnie kell önmaga képességeinek végcsségével. feltéve a kérdést: „Te nem bízol eléggé magadban?” - ki kell tudni mondania a választ: bízom, aéwaégjinkább bízom abban, Akinek a kezében van az életem! Én sokszor erőtlen vagyok, de azUr Isten ereje nem az erőseknek adatik, hanem akik kérik Tőle! Nem csak most, hanem mindig. KEDD ^zus mondja: „Azt gondoljátok, hogy az a tizennyolc, akire rádőlt a to- rony Siloámban, és megölte őket, vétkesebb volt minden más embernél, aki Jeruzsálemben lakik? Nem! Sőt - mondom nektek ha meg nem tértek, mindnyájan ugyanúgy vesztek el. ” Lk 13,4-5 (Ézs 45,6-7; Jn 4,4-14; IMóz 40,1-23). Ha valaki életében történik egy tragédia, sokszor sokan magyarázatokat próbálnak keresni a miértjére. Olyan sokszor kérdezzük az Istentől: „miért Uram?”, olyan sokszor kérdezzük magunktól is és másoktól is: miért? Közben elveszünk a miértek kérdésözönében és olyan kevésszer tesszük fel a kérdést: mit? - mit kellene tennem, mit kellene mondanom, mit gondoljak, mit érezzék? - ... Pedig milyen nagy dolgokra képes a határozatlan, tétova miért helyett, a cselekvő, kibontakozni - változtatni akaró mit kérdése! Mit tehetek másképp? Mit kell tennem, hogy az életemben még nagyobb teret kapjon az Isten? A válasz pedig csak ennyi: átadni az életemet a Megváltó Krisztus szeretetének! SZERDA Jézus Krisztus mondja: „Aki cselekszi az én mennyei Atyám akaratát, az az én fivérem, nővérem és az én anyám. ” Mt 12,50 (5Móz 11,26- 28; JKor 14,1-3. 20-25; IMóz 41,1-36). Van szabad akaratod? Igen! Azt tehetsz, amit akarsz? Igen! Választhatsz? Igen! És választottál már? Olyan ígéret és bíztatás van ebben az igében, amelyet lehet, de nem érdemes nem választani. Sokan mást választanak, sokan mástól, másban érzik boldognak magukat. Vajon szabadnak érzik magukat? Vajon boldogok attól, hogy azt választják, amit a világ diktál nekik? Vajon teljes az életük, nincsenek félelmeik, kétségeik, megtalálták az életük végső értelmét? Vajon nem tesznek-e fel kérdéseket soha? Amikor arra gondolunk másnak milyen jó, eszünkbe jut-e, hogy nekünk, keresztyéneknek milyen jó? Eszünkbe jut-e, hogy mi mennyire szabadok vagyunk a világ terhétől? Krisztus ad egy olyan nagy dolgot, amit csak a Benne hívők érezhetnek: az élet végső értelmét és célját: az örök életet! CSÜTÖRTÖK J‘^ta szeplőtlen kegyesség az Isten és Atya előtt ez: meglátogatni az árvákat és az özvegyeket nyomorúságukban. Jak 1,27 (Hós 14,4c; lKor 9,16-23; IMóz 41,37-57). Magam előtt látok egy Magyar Posta reklámot, a képeslapküldés karácsonyig kedvezményéről: egy megfáradt idős asz- szony az óriásplakátokról néz le kissé szomorúan... Sokszor milyen jó adni másoknak, sokszor milyen keveset kell csak adífi és mennyire kevéssel is egy nagy dolgot lehet létrehozni! Egy képeslap, egy szó... Sokszor mennyire kisszerűek tudunk lenni és mennyire spórolósak a jó szóval, az odafigyeléssel. Nem is értjük már egymást, nem is akarjuk érteni, de mennyire kívánjuk mástól a megértést! Mennyire a saját problémáinkat akarjuk csak észrevenni. Akármilyen gondjaink is vannak, mindig érdemes és kell mérlegelmlmit akar tőlem az Isten. A válasz nagyon sokszor kézenfekvő, a válasz nagyon sokszor ott van előttünk. Érdemes átgondolni: szoktam az Isten „kérdéseire”, tftégkereséseire válaszolni? pjr^yjrj^ Jézus Krisztus gondja: „én élek, és ti is élni fogtok. ” Jn 14,19 (Zsolt 103.14; Jón 3,1-10; IMóz 42,1-28). Krisztus Jézus ígérete mindig bizonyosság! Ha pénzért lehetne vásárolni örök életet, már nagyon sokak megvették volpa. És milyen érdekes az ember: az ingyen kegyelem nem kell neki. Ami ingyen van, sokaknak nem kelljfem jó, sokszor nem elég divatos, sokszor lejárt dolog. De a kegyelem, amit az isten ingyen,, Krisztus véréért adott nekünk, nem járt le, de nem divatos, kell és jó, de^túl nehéz a terhe”... Pedig mennyire szükségünk van rá és mennyire hálával kell tartoznunk az Úrnak érte! SZÓM BAT Amikor Jézus meglátta a sokaságot, felment a hegyre, és miután leült, odamentek hozzá tanítványai. O pedig megszólalt, és így tanította őket: Boldogok, akik sírnak, mert ők megvigasztaltatnak. Mt 5,1-2. 4. (Zsolt 121,1-2; Jer 3,14-17; IMóz 42,29-38). Bajban, bánatban lévő emberek néha emberektől várnak vigasztalást, emberi módon. Egy elmondott panaszra néha elég egy meghallgatás, egy pár tehetetlenül elmondott szó. Az eredménye pedig? Egy újabb meghallgató ember, egy újabb pár, vigasztalni próbáló szóval. Kell, nagyon kell ez is! De nem százszor és ezerszer kell-e inkább az Úr Isten? Nem néhány szóval, hapern az Ő igazi vigasztalásával, erejével! Mert amit elé viszünk, azt Ő meghallgatja, felveszi és hordozza... helyettünk. És már nem kell ember, nem kell szó, csak az az erő, amit egyedül Ő tud adni, nekünk: az Ő szeretetének ereje... Kelemen Péter SZENTHÁROMSÁG ÜNNEPE UTÁNI MÁSODIK VASARNAP r Aldozathozatal „A szeretet megalapozásához az áldozattal kell hozzákezdened. " (Antoine de Saint-Exupéry) „ Gyermekeim, ne szóval szeressünk, ne is nyelvvel, hanem cselekedettel és valóságosan. ” A cselekvő szeretet megalapozása viszont áldozatot kíván. Fel, illetve oda kell, hogy áldozzuk magunkat a másik emberéért, akár saját időnk, erőnk, energiánk kárára is. Ki képes ilyen áldozatra? Egy gyermekét szerető szülő, egy lelkiismeretes orvos, egy jó barát igen. Ezt meg tudja tenni az ember a maga erejéből - segíteni annak, akit ismer, szeret, aki közel áll hozzá és fontos a számára. Persze akadnak olyanok is, akik tudják szeretni az ismeretleneket, a tőlük távol állókat is. Még kora tavasszal olvastam egy XVIII. századi cipész, William Carey életrajzát. „1786-ban egy lelkészkonferencián beszélt először a pogányok helyzetéről. A résztvevők azt mondták, hallgasson s maradjon ülve. 'De mi van Jézus parancsolatával: Menjetek el a világba és hirdessétek az evangéliumot?!' - kérdezte újólag. A konferencia . elnöke durván leintette: 'Te reménytelen álmoA DIAKONIAI TESTVÉRKÖZÖSSÉG Békéscsabán a Szeretetotthonban 1999. július I-3-ig CSENDESNAPOKAT tart - Mindennapi kenyerünk Jézus - összefoglaló témával. Szolgálnak: Bohus Imre, Kutyej Pál és Csizmazia Sándor. A diakóniában dolgozó munkatársakat és minden érdeklődőt szeretettel várnak! Jelentkezni lehet: Csizmazia Sándor, 1021 Budapest, Völgy u. 55. Tel.: 06-1-397-2227. ÍJn 3 dozó vagy. Ez a parancs akkor csak a tanítványoknak adatott.' „William Carey ezután visszatért cipészműhelyébe, tanult, dolgozott, imádkozott. 1792-ben végül családjával együtt elutazott Indiába. Iskolát épített, nyomdát állított fel, prédikált. Nemcsak szóval szeretett, hanem cselekedettel és valóságosan. Minderre azért volt képes, mert áldozatát Krisztus golgotái keresztje alá helyezte. Életének, hitének biztos alapja volt: Krisztus halála, az egyetlen igazi áldozat. Igen, az egyetlen igazi, hiszen nincs senkiben nagyobb szeretet annál, mintha valaki életét adja barátaiért. (És ellenségeiért is...) Jn 15,13. Mai igénk komoly önvizsgálatra ösztönöz, mert arra kérdez rá, hogy mi mire - pontosabban kire - is alapoztuk az életünket? Saját erőnkre és elképzeléseinkre, vagy az egyetlen, minden körülmények között biztos reménységre és támaszra, az élő Jézus Krisztusra? Testvérem! Kérlek, felelj most őszintén: Életed alapja Krisztus bűntörlő áldozata? Ha a válasz1 nem, tudnod kell, hogy te attól még tudsz segítséget nyújtani a rászorulóknak, tudsz szeretni, de szerete- tednek mindig lesznek határai és re- II. II. EVANGÉLIZÁCIÓS ÉS MISSZIÓI NAP NYÁREGYHÁZÁN 1999. június 26-án, szombaton de. 10 órától kb du. 5 óráig. Helyszínek: közös evangélikus-református templom, evangélikus gyülekezeti ház és parókiákért, valamint a Nyáry Pál Általános Iskola. Igehirdetők: Bozorády Zoltán evangélikus esperes és Márkus Gábor református lelkész. Személyes bizonyságtételek - Megbeszélés csoportokban. Missziói beszámolók: Lakatos Gabriella és Márkus Gábor református lelkészek. Záró istentisztelet úrvacsorával. Minden érdeklődőt szeretettel hívnak és várnak, különösen is Pest megye gyülekezeteiből. ,13-18 ménykedni fogsz abban, hogy szavaid és cselekedeteid viszonozni fogják majd. Ha pedig a válasz igen, akkor te is képes leszel, (képes vagy!) arra, hogy életedet (=időd, erőd, energiád, figyelmed, sőt pénzed) áldozd föl mindazokért, akiknek erre szükségük van. Még akkor is, ha ezt esetleg nem is hálálják meg. Ráadásul nem fogcsikorgatva és vért izzadva, nem azért, mert kell, nem azért, mert Isten ezt így várja el tőled, hanem azért, mert te magad akarod, hiszen tudod, mennyire szeretett téged és mit tett érted Jézus. Ha mindenkor Krisztusban bízol, az Ő szeretetéből élsz és hiszed, hogy életed Isten kezében van, akkor már „kész” is vagy. Áldozat-kész. Gazdag Zsuzsanna IMÁDKOZZUNK! Ó, Uram, tégy engem békességed eszközévé, hogy szeretni tudjak ott, ahol gyűlölnek, megbocsássak ott, ahol sértegetnek, összekössek ott, ahol széthúzás és harc van, reménységet ébresszek ott, ahol kétség- beesés gyötör, világosságot gyújtsak ott, ahol sötétség uralkodik, örömet vigyek oda, ahol bánat lakozik. Ó, Uram, add, ne arra törekedjem, hogy DIAKÓNIAI EVANGÉLIZÁCIÓS KONFERENCIÁT rendez a Diakóniai Osztály 1999. augusztus 23-27-ig Gyenesdiáson a gyülekezeti és intézményes diakóniában dolgozó munkatársak részére. „Miért van szükség ma a diakóniai szolgálatra” összefoglaló címen bibliatanulmány, előadások hangzanak el ebben a témában. (Előadásokat, áhítatokat olyan lelkészek és diakóniai munkatársak végzik, akik évtizedek óta elkötelezettei a szeretetszolgálatnak.) Jelentkezés: 1999. július 15-ig ifj. Kendeh György diák. üv. lelkész címén: 1134 Budapest, Kassák u. 22. Részvételi díj: 3.500.-Ft. engem vigasztaljanak, hanem hogy én vigasztaljak, ne arra, hogy engem megértsenek, hanem hogy én legyek megértő, ne arra, hogy engem szeressenek, hanem hogy én szeressek. Mert aki ád, az kap, aki magáról megfeledkezik, az talál, aki megbocsát, az nyer bocsánatot, és aki meghal, az éled fel örök életre. Ámen. (Assisi Ferenc imádsága) ISTENTISZTELETI REND Budapesten, 1999. június 13. I., Bécsi kapu tér de. 9. (úrv.) Balicza Iván; de. 10. (német) Dietrich Tiggemann; de. 11. (úrv.) Balicza Iván; du. 6. Bozóky Eva; II., Modori u. 6. de. fél 10. Sztojanovics András; Pesthidegkút, II., Ördögárok u. 9. de. fél 11. Fodor Viktor; Békásmegyer, III., Víziorgona u. 1. de. fél 9. Gálos Ildikó; Csillaghegy III., Mátyás kir. u. 31. de. 10. Donáth László; Óbuda. III., Dévai Bíró M. tér de. 10. Bálintné Varsányi Vilma; Újpest, IV., Leibstück M. u. 36-38. de. 10. Szalay Tamás; V, Deák tér 4. de. 9. (úrv.) Cselovszky Ferenc; de. 11. (úrv.) Zászkaliczky Péter; du. 7. (Bach-hét, h-moll mise) dr. Harmati Béla; VII., Városligeti fasor 17. de. 11. (úrv.) Szirmai Zoltán; du. 6. Muntag Andomé; VIII., Üllői út 24. de. fél 11. Kertész Géza; VIII., Rákóczi út 57/b. de. 9. (szlovák) Cselovszky Ferenc; VIII., Karácsony S. u. 31-33. de. 9. Kertész Géza; VIII., Vajda P. u. 33. de. fél 10. Aradi György; IX., Thaly Kálmán u. 28. de. 11. dr. Rédey Pál; Kőbánya, X., Kápolna u. 14. de. fél 11. Aradi György; X., Kerepesi út 69. de. 8. Szabó Lászlóné; Kelenföld, XI., Bocskai út 10. de. 8. (úrv.) Joób Máté; de. 11. (úrv.) Joób Máté; du. 6. Orosz Gábor Viktor; XI. Németvölgyi út 138. de. 9. Orosz Gábor Viktor; Budagyöngye, XII., Szilágyi E. fasor 24. de. 9. Madocsai Miklós; Budahegyvidék, XII. , Tartsay V. u. 11. de. 9. (úrv.) Bácskai Károly; de. 11. (úrv.) Bácskai Károly; du. fél 7. Bácskai Károly; XIII., Kassák Lajos u. 22. de. 10. (tanévzáró) ifi. Kendeh György; XIII. Frangepán ú. 43. de. fél 9. ifi. Kendeh György; XIV, Lőcsei út 32. de. 11. (úrv., tanévzáró) Tamásy Tamásné; XIV, Gyarmat u. 14. de. fél 10. (úrv.) Szabó Lászlóné; Pestújhely, XV, Templom tér de. 10. Kendeh K. Péter; Rákospalota, XV, Régi Fóti út 73. (Nagytemplom) de. 10. Szabó István; Rákosszentmihály XVI., Hősök tere 11. de. 10. dr. Kamer Ágoston; Cinkota, XVI., Batthyány I. u. de. fél 11. Veperdi Zoltán; Mátyásföld, XVI., Prodám u. 24. de. 9. Veperdi Zoltán; Rákoshegy, XVII. Tessedik tér. de. 9. Marschalkó Gyula; Rákoscsaba, XVII., Péceli út 146. de. 9. Wiszkidenszky András; Rákoskeresztúr, XVII., Pesti út 111. de. fél 11. (családi) Kosa László; Rákosliget, XVII., Gózon Gy. u. de. 11. Wiszkidenszky András; Pestszentlőrinc, XVIIL, Kossuth tér 3. de. 10. Győri Gábor; Pestszentimre, XVIII., Rákóczi út 83. (ref. templom) de. háromnegyed 8. Győri Gábor; Kispest, XIX., Templom tér 1. de. 10. Széli Bulcsú; Kispest, XIX., Hungária út 37. de. 8. Széli Bulcsú; Pesterzsébet, XX., Ady E. u. 89. de. 10. Győri János Sámuel; Csepel, XXL, Deák tér de. fél II. Lehoczky Endre; Budafok, XXII., Játék u. 16. de. 10. Solymár Gábor; Budaörs, (ref. imaház) de. 9. Endreffy Géza; SZENTHÁROMSÁG ÜNNEPE UTÁN 2. VASÁRNAP a liturgikus szín: zöld. A vasárnap evangéliuma (oltári ige): Lk 14,15- 24; epistolája (igehirdetési alapige): ÍJn 3, 14-18. HETI ÉNEKEK: 61,435. „ERŐS VÁR A MI ISTENÜNK!” címmel evangélikus félórát közvetít a Magyar Rádió a Kossuth adó hullámhosszán 1999. június 14-én, hétfőn 13.30 órakor. EVANGÉLIKUS ISTENTISZTELETET közvetít a Magyar Rádióban a Kossuth adó hullámhosszán 1999. június 27-án, vasárnap de. 10.05 órakor a Celldömölk-al- sósági templomból. Igét hirdet: Vető István esperes. A beteglátogatás fontossága „...beteg voltam és meglátogattatok. ” (Mt 25,36) Miért fontos a beteglátogatás? Sok szempontot lehetne felsorolni, de ezek között döntő fontosságú - sorrend felállítása nélkül is hogy ismerős vagy ismeretlen embertársam gyógyuló vagy gyógyíthatatlan sebe nemcsak orvosi feladdt, mert közeledésem megnyithatja a beteg ajkát és szívét, ha látja, hogy a látogató őszintén beleéli magát helyzetébe, van empátiája. Előfordul, hogy ilyenkor a beteget kell meghallgatni és én szavaimmal háttérbe szorulok, hallgatok. Amikor kórházban meglátogatott fiatal szolgatársam, észrevettem, hogy nagyon beszédes lettem és csak magamról, műtétemről számoltam be. Saját példámból erősödtem meg abban, hogy ilyen esetben ne a látogató bőbeszédűsége domináljon. Lehet esetleg egy odaillő igével befejezni a látogatást. - Előfordul, hogy a fájdalmakban gyötrődő nem tudja kifejezni a látogatáskor örömét, ne alkalmazzunk ilyenkor „lelki masszázst”, mert fokozhatjuk fájdalmát, különösen ott, ahol a betegnek egyébként sincs „lelki antennája”, és mindaz ismeretlen számára, amit mondunk. Még szenvedő hittestvémél is ilyenkor rövidre kell fogni az ige mondanivalóját és imádságot. De egyről nem szabad megfeledkeznünk, hogy szenvedő embertársamban, testvéremben a szenvedő Jézus vonásai válnak transzparenssé, aki testileg gyötrődött, mint valóságos ember. Felismerjük-e Őt, mert Ő ma így is jön hozzánk és a végső számadás mérlegére nemcsak szép szavaink kerülnek, hanem a hit szemével felismert és a szeretet cselekedeteivel megajándékozott beteg embertársam megsegítése. Ennek lesz súlya! Ismerős az az elbeszélés, amely arról szól, hogy valaki nagy vendég érkezésére kapott bejelentést: Jézus jön hozzá! A készülődés lázában valaki kopog, de gyorsan elutasítja a nyomorultat azzal, hogy ő most nem ér rá, mert előkelő, sőt a legnagyobb vendég fogadására készül. Ez megismétlődik többször, de mindig idegesen elutasítja a betegeket, elesetteket. De csak nem jön a legnagyobb vendég, mert már ott volt és elutasításban részesült az erőtlenekben. Kapja a hírt: ott voltam többször ajtódnál, de nem fogadtál be! Addig látogassuk a betegeket és adjuk meg, ami egészségüket, testi-lelki gyógyulásukat munkálja, amíg nem késő. Mert a sebesültben, testi-lelki sérültben Jézus sebeinek sztigmái, nyomai jelennek meg, mintegy tükörben. Ezért ne vonjuk meg könyörülő, sebkötöző szeretetünket! Szimon János 1