Evangélikus Élet, 1999 (64. évfolyam, 1-52. szám)

1999-01-17 / 3. szám

2.oldal 1999. JANUÁR 17.

Evangélikus Élet

r

UJ NAP - UJ KEGYELEM

~\

„A törvény Mózes által adatott, a kegyelem és az igazság Jézus Krisztus által jelent meg. (János 1,17)

VASÁRNAP Útmutatónk sajátossága, hogy a kiemelt heti igét a hét napjainak különböző igéi más-más oldalról közelítik meg. Ä régi („törvény”) és az új („kegyelem”) összefüggéseit és ellentéteit ízlelgethetjük,, ha együtt olvassuk a heti igét és a napi igéket. (Zsolt 4,8; Fii 3,1; Jn 2.1-11; Zsolt 77, 1-21).

..Jézus mondja: Vajon böjtölhet-e a násznép, amíg velük van a vőlegény? Addig, amíg velük van a vőlegény, rém böjtölhetnek. " (Márk 2,19) Jób 34,12; Mt 20,15; Mk 2,18-22; 1 Mózes 8,1-jí. Böjtölés és lakodalom, éhezés és jóllakás, komor tekintet és felszabadult jókéig. Első igénk közel hozza az ellentétet. A Jézustól kapott kegyelem hangulatában is. külsőségeiben is különbözik a törvények előírásaitól.

..Jézus így szóit hozzájuk: Szabad-epzombaton jót tenni, vágy rosszat tenni, életet megmenteni vagy kioltani?" (Márk 3,4) Ha választásra kényszerülünk a törvény betűi és az irgalom cselekedetei között, akkor mindig a kegyelem és az irgalom a nagyobb. Ez nem azt jelenti, hogy semminek tartjuk a törvényeket, hiszen a Tízparancsolat ránk is érvényes, hanem azt, hogy látva Jézus jóságának nagyságát, elismerjük és magasztaljuk Őt. 5Móz 15,7; Mt 25.40; Mk 3,1- 6; 1 Móz 8,13-22.

g2ERDA ■■ Uram. Te vagy Izrael reménysége, megszégyenülnek mind, akik elhagynak téged. ” (Jer 17,13a). Ha elvetjük, elhagyjuk a törvényadó Urat, a megtartó Igét, akkor menthetetlenül szégyen, gyalázat, végül ítélet, pusztulás zúdul ránk. Ha reménységgel fordulunk az Úrhoz, akkor soha nem maradunk szégyenben. Zsolt 14,1; Zsid 3,12; Jer 17,13-17; lMóz 9,1-17.

CSÜTÖRTÖK ^<!|zes '8y tanltotta Izraelt: Tartsátok meg (az Úr rendelkezéseit), és teljesítsétek azokat, mert az által lesztek bölcsek és értelmesek a népek szemében. Mert melyik nagy nemzethez vannak olyan közel az is- /tettei, mint hozzánk a mi Istenünk, az Úr, valahányszor kiáltunk hozzá?! ” (5 Mózes 4,6-7) A Törvény nem betűk, szavak, mondatok és számok tömege. A hozzánk kö- zellévő Úr hangját halljuk, aki Jézus Krisztus születésével szívhez szólóan beszél hozzánk. Józsué 24,23; Mt 6,24; 5Móz 4,5fl3; lMóz 11,1-9.

PÉNTEK

Pál apostol írja: (Jézus Krisztusról szóló) igehirdetésem sem az emberi bölcsesség megejtő szavaival hangzott hozzátok, hanem a Lélek bizonyító erejével, hogy hitetek ne emferek bölcsességén, hanem Isten erején nyugodjék. ” (lKor 2,4-5) Ézs.53,11; Fii 2,8-9; lKor 2,1-5; lMóz 12,1-9. A törvény szavában is erő rejlik, de a Jézusról szóló, erőtlennek tűnő beszéd munkálja ki azt a hitet, amely szilárd alapon, Istert erején nyugszik. Feltűnőbb, ha sokaság hangosan, látványosan dicséri az Urat, íiégis maradandóbb, ha hitünk valódiságát az Igén keresztül áradó Szent Lélek erősíti meg, nem pedig emberi szó.

SZOMBAT

Pál írja: ,, Ügyeljetek arra, hogy senki se hajoljon el Isten kegyelmétől. ” (lKor 12,15a) 5 Mózes 28,12; Mt 5,45; Zsid 12,12-15a; lMóz 12,10-20: A hívő embert a törvény előírásai mellett a hitből fakadó szeretet vezérli. Emiatt próbál segíteni, tanácsolni tettekkel és szavakkal, emiatt imádkozik a másikért, s kéri a testvér számára az Úr Jézus őrző kegyelmét.

Magassy Zoltán

Vízkereszt ünnepe után második vasárnap

ISTEN SZERET - EZÉRT LEHET ÉLŐ A MI SZERETETÜNK IS

Róm 12,6-16

A Rómaiakhoz írott levél 12. fejezetét olvasva, megérthetjük, mit jelent, hogy a Biblia megértéséhez egy emberi élet sem elegendő, hogy bizony koldusokként halunk meg mindannyian, a bölcsesség, az írás ismeretének koldusaiként. Ebben a fejezetben számos iránymutató gondolat szerepel arról, hogyan éljünk lelki ajándékainkkal, hogyan viszonyuljunk embertársainkhoz. A két téma, a két szakasz között pedig igénk centrumaként, vízválasztóként áll a 9. vers: A szeretet ne legyen képmutató. Centrum ez a vers, mert ebben a gondolatban foglalhatjuk össze a

12. fejezet tartalmát. És vízválasztó, mert előtte az Isten szeretetéről szóló rész áll, utána pedig már az ember szeretetéről van szó.

Ez a gondolat azonban nem csak a fejezet centruma, hanem egész életünk is e gondolat körül gyűrűzik: Szeretetre és szeretni vágyunk. Szükségünk van valakire, arra, hogy figyeljenek ránk, hogy törődjenek velünk, hogy időt szánjanak ránk. Éhezünk a jószóra, a gyöngédségre, a törődésre. Olyan mértékben igaz ez, hogy sokszor már inkább megcsaljuk vagy megcsalatjuk magunkat, csak hogy legalább valami hasonló élményben lehessen részünk.

Jól értjük a 'képmutató szeretet' fogalmát. Az út menti óriásplakátok, a tévé- és a rádióreklámok mind-mind arról igyekeznek meggyőzni bennünket, hogy az adott terméket pusztán szeretetből, a mi épülésünkre és hasznunkra szánják. A háttérben mégis jól kivehetően a pénz- és hataloméhség mozgatja a szálakat. Nekünk mégis jólesik ez a kis törődés, mert jó, hogy figyelnek ránk, hogy minket sem felejtettek el egészen, hogy van még valaki, akinek fontosak vagyunk. Megint mások a figyelő és törődő társat az állatokban, vagy egy állatban találják meg, mert az emberek között nem akad az állatokhoz fogható szerető társ, szeretetkö- zösség. És vannak olyan emberek is, akik már egyáltalán nem is hisznek abban, hogy valaki még szeretheti őket, hogy valaki még odafordulhat hozzájuk. Egy kedves ismerősöm szerint azon mérhetjük le a hitünket, hogy hogyan élnek az emberek körülöttünk. És mit tehetünk akkor, ha a közvetlen környezetünkben sem mennek már rendben a dolgok? Hol ronthattuk el? Hogyan lehetne ez másképp? Lehet-e egyáltalán másképp?

A Római levél 12. fejezete válaszol erre a kérdésünkre, anélkül, hogy sablonokat, konkrét megoldási mintákat adna a kezünkbe. A 9. vers két oldalán sorakozó versek végül abban a gondolatban foglalhatók össze, amiben - mint valami alapképletben - az akadémiai teológia követhetetlenül magasröptű eszmefuta- tásai is újra és újra leegyszerüsíthetők: A szeretet kettős nagy parancsolatában: Szeresd az Urat a te Istenedet teljes szívedből, teljes telkedből és teljes elmédből, illetve szeresd felebarátodat, mint magadat. Mai igénk ezt a gondolatot részletezi, és ezt a gondolatot kell részleteznünk, aprópénzre váltanunk az életünkben nekünk is. Nem szeretet-sablo- nok ezek, amikben konkrét receptet kapunk a szeretet mikéntjére: Hogyan cselekedjem, hogy szeressem Istent? Hogyan cselekedjem, hogy szeressem embertársamat?

Nem szeretet-sablonok ezek, amiket egyszerűen csak ráhúzhatunk a másik emberre vagy a szituációra, anélkül, hogy mi felvállalnánk vagy megélnénk a találkozást. Isten, aki megteremtett minket, ismeri különbözőségünket, hogy ahogyan nincs két egyforma ember, úgy nincs két egyforma élethelyzet sem ezen a világon. Irányelveket, útmutatást ad az életünkbe, de (!) nem spórolhatjuk meg az odafigyelést, az önátadást. Óvakodnunk kell attól, hogy meszelt sírokká legyünk — ahogyan Jézus a farizeusokat nevezte - ahol a külső forma tökéletesen

rendben van, de odabent nincs már semmi élet.

Hiábavaló az az istentisztelet, ahol a legpontosabban végrehajtják a liturgia előírásait, a legszebben éneklik istentiszteleti énekeinket, ha nem vagyunk jelen benne, ha mindez csak sablon marad. És hiábavaló a szeretet minden cselekedete is, ha nem adjuk oda magunkat „élő és szent áldozatul”.

Ezt a gondolatot állíthatjuk tehát igénk középpontjába: A szeretet ne legyen képmutató, a szeretet legyen élő. Ez pedig egyedül Istennel lehetséges, a hit élő kapcsolatában, a teljes önátadásban, amikor már nem félünk odaadni, szétosztani magunkat, mindent. Amikor már nem félünk úgy szeretni, ahogyan Krisztus is szeretett minket. Amikor már nem félünk találkozni, mert minden következő lépést Istenre bízhatunk.

Lénárt Viktor

ISTENTISZTELETI REND

Budapesten, 1999. január 17.

I., Bécsi kapu tér de. 9. (úrv.) Balicza Iván; de. 10. (német) Dietrich Tiggemann; de. 11. (úrv.) Bence Imre; du. 6. dr. Széchey Béla; II., Modori u. 6. de. fél 10. Sztojanovics András; Pesthidegkút, II., Ördögárok u. 9. de. fél 11. Fodor Viktor; Békásmegyer, III., Víziorgona u. I. de. fél 9. Füry Eszter; Csillaghegy III., Mátyás kir. u. 31. de. 10. dr. FrenkI Róbert; Óbuda, III., Dévai Bíró M. tér de. 10. Bálintné Varsányi Vilma, Újpest, IV., Leib- stück M. u. 36-38. de. 10. Blázy Lajos, V., Deák tér 4. de. 9. (úrv.) Cselovszky Ferenc; de. 11. (úrv.) dr. Harmati Béla; du. 6. Cselovszky Ferenc; VII., Városligeti fasor 17. de. 11. (úrv.) Bolla Árpád; du. 6. Muntag Andorné; VIII., Üllői út 24. de. fél 11. Kertész Géza; VIII., Rákóczi út 57/b. de. 9. (szlovák) Cselovszky Ferenc; Vili., Karácsony S. u. 31-33. de. 9. Kertész Géza; VIII., Vajda P. u. 33. de. fél 10. dr. Fabiny Tamás; IX., Thaly Kálmán u. 28. de. 11. dr. Rédey Pál; Kőbánya, X., Kápolna u. 14. de. fél 11. dr. Fabiny Tamás; X., Kerepesi út 69. de. 8 Tamásy Tamás; Kelenföld, XI., Bocskai út

10. de. 8. (úrv.) Szeverényi János; de. 11. (úrv.) Szeverényi János; du. 6. Orosz Gábor Viktor; XI. Németvölgyi út 138. de. 9. (családi) Orosz Gábor Viktor; Budagyöngye, XII., Szilágyi E. fasor 24. de. 9. Bence Imre; Budahegyvidék, XII., Tartsay V. u. 11. de. 9. (családi) Vári Krisztina; de. 11. (úrv.) Bácskai Károly du.fél 7. (imaheti); XIII., Kassák Lajos u. 22. de. 10. if). Kendeh György; XIII., Frangepán u. 43. de. fél 9. ifj. Kendeh György; XIV., Lőcsei út 32. de.

11. (úrv.) Tamásy Tamás; XIV., Gyarmat u. 14. de. fél 10. Tamásy Tamás; Pestújhely,

XV. , Templom tér de. 10. Szabó István; Rákospalota, XV., Juhos út. 28. (Kistemplom) de. 10. Veperdi Zoltán; Rákosszentmihály

XVI. , Hősök tere 11. de. 10. dr. Karner Ágoston; Cinkota, XVI., Batthyány I. u. de. fél 11. Tóth-Szöllős Mihály; Mátyásföld, XVI., Prodám u. 24. de. 9. Tóth-Szöllős Mihály; Rákoshegy, XVII., Tessedik tér. de. 9. Marschalkó Gyula; Rákoscsaba, XVII., Péceli út 146. de. 9. Kosa László; Rákoskeresztúr, XVII., Pesti út 111. de. fél 11. Marschalkó Gyula; Rákosliget, XVII., Gőzön Gy. u. de. 11. Kosa László; Pest- szentlőrinc, XVIII., Kossuth tér 3. de. 10. Győri Gábor; Pestszentimre, XVIII., Rákóczi út 83. (ref. templom) de. 8. Győri Gábor; Kispest, XIX., Templom tér 1. de. 10. Széli Bulcsú; Kispest, XIX., Hungária út 37. de. 8. Széli Bulcsú; Pesterzsébet, XX., Ady E. u. 89. de. 10. Győri János Sámuel; Csepel, XXL, Deák tér de. fél 11. Lehoczky Endre; Budafok, XXII., Játék u. 16. de. 11. Solymár Gábor; Budaörs, (ref. imaház) de. 9. Endrefly Géza;

VÍZKERESZT UTÁNI MÁSODIK VASÁRNAPON a liturgikus szín: zöld. A vasárnap evangéliuma (oltári igéje): Jn 2, 1-11; az igehirdetés alapigéje (epistola): Róm 12, 6-16. HETI ÉNEKEK: 336, 437.

Itt fekszem a kórház betegágyán. Erőmet túlértékeltem, most erőtlenül sóhajtozom. Ami otthon érték volt, itt a kórházban szóba sem kerül. Most látom, amit eddig értéknek tartottam, nem is az. Hogyan jutottam ide? Erre választ kell kapnom. De kitől?' Orvostól, lelkésztől, családtagoktól? Mindenki másra helyezi a hangsúlyt. Az orvos a testemre, a lelkész a lelkemre, családtagjaim meg ezt mondják: ha rájuk hallgatok, nem kerülök ide. Beteg Testvér, egy bizonyos: gyógyulni akar. Ne az gyötörje, miért vagyok itt és Isten hogyan engedhette meg, hogy éppen velem történik ilyesmi?! Egyszerűen fogadja el a tényt: most itt van, hogy gyógyuljon. De fontos a teljes gyógyulás! Nem szabad megelégednünk félmegoldásokkal!

Ha az orvos azt mondja, hogy még itt kell maradnia, ne mondja a kedves beteg, hogy már meggyógyultam. Saját felelősségre hazamenni, felgyógyultam kockázatos. Egy ember meg akart szabadulni az árnyékától, de nem sikerült. Földre vetette magát, vízbe ugrott, próbálta árnyékát átugorni, de nem távozott tőle. Valaki bölcsen ezt mondta: „Egyszerű, be kell állni egy fa árnyékába.” Meg szeretnénk szabadulni betegségünktől, mert árnyékként követ. Isten a kórház betegágyát adja a „fa árnyékaként”, hogy megszabaduljunk testi gyötrelmeink sötét árnyaitól. Valamikor ezért vitték a bénát is Jézushoz, hogy testi gyógyulást kapjon. (Mt 9).

De Jézustól még többet lehet kapni: a

A teljes gyógyulás

vádoló szív nyugalmát, békességét. Amikor a szív vádol: te vagy testi betegséged oka, mert... és jönnek a pörölycsapások. Vádoló szívünknél hatalmasabb az Isten bűnbocsátó szeretete. Ha ezt Krisztus érdemeként elfogadtuk hittel, testi betegségünket is átértékeljük: nem büntetésként vesszük, hanem próbatételnek, belső életünk tisztulásának. - Egy régi történet szerint az öreg szerzetes fiatal társa kezébe adott egy kosarat ezzel: eredj a folyóhoz és hozzál nekem vizet. Engedelmesen megmerítette a kosarat és jött visz- sza úgy, hogy közben minden víz kifolyt.

„Eredj másodszor is...” és így ment tizedszer is. „Atyám, hiába járok, mindig üres marad a kosár” - mondta a fiatal szerzetes. „Igazad van - válaszolta az öreg, - de nézd, milyen tiszta lett közben a kosár”. Nem egyszer tesszük fel a kérdést: miért folyik el az erő testünk „kosarából” és miért nyúlik olyan hosszúra a gyógyulás? Isten így tisztít, hogy tisztábban, világosabban értsük meg igéjét, akaratát és megállhassunk színe előtt, mint akik kegyelemből, bünbocsánatból élünk!

Szimon János

^ Könyvajándék v

Billy Graham: Angyalok című könyvének legújabb kiadását kaptam karácsonyi ajándékként. A világszerte ismert evangelizátor tizenöt fejezetben, elsősorban a Biblia szövege alapján tárja fel az angyalok kilétét, tevékenységüket és szerepüket a gonosz elleni harcban, az isteni rend érvényesítésében.

A Bibliában gyakran olvashatunk látható és láthatatlan hatalmakról, angyalokról, akik Isten teremtményeiként egy-egy küldetést teljesítenek. Együtt érzünk Máriával, akiről azt olvassuk, megdöbbentette őt Gábriel angyal megjelenése (Lk 1,29). Természettudományos ismereteink alapján sok kérdés fogalmazódik meg számunkra személyükkel kapcsolatban.

Tudjuk, a Szentírásban nem ők a főszereplők, nem bennük kell hinnünk, de „áldó hatalmukat” sokan megtapasztalhatták az idők folyamán. Tagadhatatlan, hogy körülöttünk jó és gonosz erők egyaránt hatnak, minket befolyásolni igyekeznek. Ajánlom ezt a könyvet azoknak, akik erről a személyes hatalomról többet kívánnak tudni.

A tudományos igényességgel megírt tanulmánykötet lebilincselő olvasmány. Könnyed stílusa a fordító Udvamoki Erzsébet érdeme. A művészi reprodukciókkal illusztrált kötet a Hungalibri Könyvkiadó Kft (1149 Bp. Fogarasi u. 17/b.). ..Angyalos könyvek” sorozat legújabb tagjaként jelent meg.

Cs. F.

r

Áldott fáradtság!

Néhai dr. Szabó József püspökre emlékezésként egy 1955-ben elhangzott áhítatát adjuk közre. „Jézus az utazástól elfáradva, azonmód leült a forráshoz”. János 4,6.

Kedves Testvérem! - Este van megint. Szombat este. Fáradt vagyok. O, az a nyomorult emberi fáradtság, amelyet olyan jól ismerek. Mellém telepszik alkonyaikor: nagy, nehéz zsákot tesz a vállaltira, súlyos ólmot csorgat kezembe-lá- bamba s húz-húz lefelé...

Bánt ez a fáradtság. Otromba akadály lelkem és az Isten között. Elzsibbasztja lelkierőmet, megakasztja buzgalmam lendületét. Miért nem lehet az ember mindig friss, eleven, tettrekész, ruganyos akaratú?!, hogy így állhatna mindig Isten audienciájára...?!

Aztán elgondoltam: nem vagyunk-e mi a fáradtsággal sokszor úgy, mint a tanítványok agyszer Jézussal: rémnek nézték? Márk 6,49. Pedig Ő volt Jézus. S úgy találtam, hogy ha az ember elég alázatos tud lenni, akkor még a fáradtság is evangéliumi örömhírt tud jelenteni. Igen, mert Jézus is elfáradt. Aki világokat tart a kezében és a csillagokkal lab- dázhatik, egyszer úgy elfáradt az úton, hogy „azonmód” leült. Elcsigázott teste restelkedés nélkül azonmód leroskadt Jákob kútjának kávájára. Úgy elaludt a hajóban, hogy még a vihar táncoltató ereje sem tudta felzavarni s úgy elgyengült a kereszt alatt, hogy erőtlenül hullott Jeruzsálem utcaköveire.

Azóta a fáradtság szent dolog lett, mert ő megszentelte. Jézus akkor volt leginkább ember, mikor elfáradt. Sohasem hasonlított jobban hozzánk, mint amikor az utazástól elfáradva, azonmód leült a kútkávára.

De ez azt jelenti, hogy amikor fáradt vagyok, akkor hozzá hasonlítok. Minden tisztességes fáradtságunk mélyén van valami titkos kapocs, amely Ahhoz fűz bennünket, Aki fáradtságunkat is magára vette és hordozta. - Viseljük hát a fáradtságot szelíd békességgel, Vele... Érte, aki értünk fáradt el halálosan...

Sőt! Gyakran tűnődik az ember, hogy mit adhatna Jézusnak? Mit helyezhetnék jóillatul az -ő láthatatlan parazsára?! Most már megtaláltam az én estvéli áldozatomat. Csak azt adhatom néki, ami az övé és csak az kedves előtte, amit ő megszentelt. A fáradtság az övé volt, és megszentelte azt. íme hát: felajánlom néki fáradtságomat, gyengeségemet, kimerültségemet, szaporodó éveim letört- ségét. Odateszem az ő láthatatlan parazsára, mint az est porhüvelyének hallgatag hódolatát, halotti illatát... Ahogy Pál írja a korinthusiaknak - 2 Kor 2,6 - „a halál illatát”, melyet azonban a feltámadott Jézus Krisztus az örök élet illatává tehet...

O, fáradt esték toromé..., átvirrasztott éjszakák letörtségének csendes sóhaja..., ó, betegség, öregség és minden nyomorúság, melyekben a test a maga módján a földi fáradtság halk jajszavait hallatja... Uram, köszönöm, hogy néked ezek is kedvesek!

S tudom már, mivel lássam el magamat, mikor jön majd az utolsó halálos fáradtság, amikor elnyűtt testemtől már semmi sem telik, egyetlen szó, egyetlen mozdulat, mikor a végső kimerültség győzedelmeskedik rajtam és meghalok... Uram, ki ezt is ismered, fogadd el majd ezt az utolsó fáradtságot is, mint kihagyó szívem szeretetének feléd szálló utolsó földi hódolatát...! Ámen.

i