Evangélikus Élet, 1999 (64. évfolyam, 1-52. szám)

1999-01-17 / 3. szám

1999. JANUAK 17. 3.oldal Evangélikus Élet Folytatás az első oldalról pályázatok díjazottjaként is nevet szerzett magának. Versei, fordításai többek között a Hébében, a Koszorúban és a Felső-magyarországi Minervában, tanulmányai a Tudományos Gyűjte­ményben és az Athenaeumban, kisebb cikkei pedig a Társalkodóban, a Hazai Vándorban és a Vasárnapi Újságban je­lentek meg. Enciklopédikus munkássá­gának elismeréseként 1835-ben a Ma­gyar Tudós Társaság levelező tagjává választották. Kétségtelen tény, hogy kiadott nyelvé­szeti, irodalmi dolgozatainak egy része ma csupán tudománytörténeti érdekes­ségként kelti fel figyelmünket, népisme­reti feljegyzései, gyűjtései azonban for- rásértékűek. A Magyar Tudományos Akadémián őrzött kézirathagyatéka első­sorban helytörténeti szempontból fontos. A márciusi forradalom kitörésétől kezd­ve papírra vetette a környezetében látot­takat és hallottakat. Vas megyei króniká­ja a korszak színes dokumentuma. Igen szép és szakszerű „hozzájárulás” volt az ünnepséghez a Könyvtárban megrendezett kiállítás, melyet dr. Bellámé Horváth Cecília, a könyvtár munkatársaival állított össze. Edvi Illés Pál írásai, könyvek, melyekben megje­lent egy-egy munkája, vagy méltató írá­sok munkásságáról mutatták meg a tár­lókban azt az életművet, melyet az ün­nepség előadásai rajzoltak a hallgatók szeme elé. Egyházunk delegációja az igazgató vezetésével tekintette meg a ki­állítást és az volt a meggyőződésünk, hogy az ünnepségen elhangzottakkal együtt a kiállítás gazdag dokumentációs anyaga méltó bemutatása volt egy múlt századi evangélikus lelkésznek, aki gyü­lekezete hitéletének emelése mellett sok­oldalú tevékenységével kora falujának társadalmán túl egy egész régiónak adott előremutató, segítő, tudományosan meg­alapozott szellemi táplálékot. Köszönet érte, hogy ezt a bemutatást, megemléke­zést a város önkormányzata, kulturális és szellemi munkásai előhozták a múltból és egy evangélikus lelkész életén és munkáján keresztül megmutatták, hogy egyházunk a múltban is sokat tett a nép, a társadalom felemeléséért, szellemi mű­veléséért. Hálaadó istentisztelet , a megújult templomban A városházi ünnepség után a hallgató­ság együtt vonult a megújult celldömöl- ki templom elé, hogy ott felavassák az Edvi Illés Pál működését megörökítő emléktáblát. D. Szebik Imre püspök áldó szavai után az egyházközség és a város több kivonult testületé nevében koszorút helyeztek el az emléktáblánál. Ezután foglalta el helyét a templomot egészen megtöltő gyülekezet. D. Szebik Imre püspök, Vető István esperes és Sághy András, a gyülekezet lelkésze vé­gezte a liturgiát. A püspök igehirdetését a vasárnap textusa, Róm 13,11-14 versei alapján végezte. Hogyan éljen az az em­ber, akit Krisztus megragadott? Hogyan váljon életté a mindennapjában az, amit Krisztustól kapott. Példának hozta fel Augusztinuszt, akiért édesanyja több, mint 30 éven át imádkozott, hogy Isten “ szabadítsa meg kicsapongó, feslett élet­ből, részegségből és dobzódásból. 33 év után a meghallgatott imádság nyomán fordult meg élete. Isten életünket tudja templomává tenni, régi életből új életre tud fordítani. A világosságban járás er­kölcsös életet kíván. Erre kell felébred­nünk. Az alvás életveszélyt jelent. És fe­lelősségre kell felébrednünk. Áll a templom, most meg is szépült, le­hetőségünk van ennek a szónak meghall- ására. A felébredés után így szól tovább: járjatok a világosságban. Nem az ösztö­nök szerint, hanem a megújult életben, megváltozott erkölcsiségben. Egy jövőt látó, jövőt építő néppé kell lennünk, melyben a család és a gyermek lesz az érték. Nem a sötétség, a világosság a mi utunk. Erre ad áldást a mi Istenünk. Fo­gadjátok szívetekbe, otthonotokba, templomotokba, egész életetekbe az ér­kező Jézust! „Öt évig tartott a munka és eredménye templomunk szépsége’-kezdte beszá­molóját Bedy Zoltán, a gyülekezet fel­ügyelője. Beszámolójában ismertette az egykori Nemesdömölk helyét az artikuláris helyek időszakában, a korábbi templom építésének és lebontásának sor­sát, hiszen mocsárra építették és az elvi- zesedés tette sürgőssé ezt a nehéz elhatá­rozást. A most elvégzett felújításban ép­pen ezért egyik legfontosabb feladat volt a víz felszívódásának meg­akadályozása. Ezt un. léleg­ző vakolattal tudták megol­dani. Ha ez nem hozna si­kert, úgy a jövő generáció fontos teendője lesz a vize­sedés megakadályozása, megszüntetése. A munkálatok végösszege elérte a 17 millió forintot. Ennek 30%-át tudták saját erőből biztosítani, másik 30%-ot a közegyház adta se­gítségképpen, volt külföldi és önkormányzati segítés is, de sokat jelentett az ÁFA befizetések méltányossági alapon történt visszautalása, mely 20%-ot tett ki. Beszámolóját a nap aktua­litása miatt is Edvi Illés Pál szavaival fejezte be: „Őse­ink e szentegyházat erős ka­rokkal fölállították és mi azt tőlük örökségül vettük ké­szen által... S íme nektek, maradéknak csak ez a tiszte­tek, hogy a készet ne hagyjátok veszen­dőben, hogy hálátlan maradéknak ne mondassatok. " Tóth-Szöllős Mihály Testvérek tanácskozása V A bajor-magyar testvéregyházi kapcsolat szükségessé teszi, hogy időnként le­üljenek a két egyház felelősei és megbeszéljék az elvégzett és elvégzendő felada­tokat. Decemberben Sopronban a Zerge utcai Evangélikus Vendégházban talál­koztak a két egyház munkásai. Bajor oldalról Claus-Jürgen Roepke egyházfőta­nácsos és Karl-Heinz Ulrich lelkész. Egyházunk részéről Harmati Béla és Szebik Imre püspök, Sólyom Jenő egyházkerületi felügyelő vezetésével az országos egy­ház több osztályvezetője, Szirmai Zoltánná külügyi osztályvezető és Reuss And­rás a Hittudományi Egyetem képviseletében volt jelen. Áttekintették az egyes osztályok munkáját, az ifjúság, a női missziói, az isko­lák és általában az oktatás, nevelés kérdéseit, a sajtó és a rádiómisszió tevékeny­ségét és a diakónia közös elvégzett és következő feladatait. Ezekben a feladatkö­rökben szó esett az 1999 év munkaprogramjáról is. Meglátogatta a megbeszélést Prőhle Gergely kulturális államtitkár is, aki az ál­lam és az egyház kapcsolatáról adott tájékoztatást. Külön kitért a most megkötött egyezményre, melyre azért volt szükség, mert a rendszerváltozás óta nem történt meg a rendezés. A tanácskozás után a vendégek megtekintették a győri evangéli­<s. kus intézményeket, az iskolákat és a szeretetotthont. \ Tóth-Szöllős Mihály AZ EZREDFORDULÓRA Emlék- és lélekharang Péteriben „Az ezredforduló már itt van a kertek alatt” - emlegeti gyakran dr. Szászik Károly polgármesterünk. A Péteri Ön- kormányzat helytörténeti- és emlékbi­zottságának elnökeként dr. Foltin Brúnó lelkész, a bizottság tagjai, s ma már - és egyre jobban - az egész falu visszhan­gozza ezt, hozzátéve: méltóképpen akar­juk megünnepelni. - Hiszen csak az Úr­nak nagy kegyelme, hogy még nincsen végünk, s még nagyobb kegyelme lesz, lehet /?/, ha megérhetjük e nevezetes év­fordulót... Nem csupán egy rendkívüli, speciális szilveszteri éjszakára, és újév-ünneplés­re készülünk. Bár biztos, hogy ilyenek, s nagyon látványosak, szépek lesznek majd ama órák, napok. Hisz- szük azonban, hogy ennél több a mi, na­gyobbrészt már az el­múló évezredből e ponthoz érkező nem­zedékünk kötelezettsé­ge. Mert nagyon vér­szegény, erőveszett lenne, ha csak pár elér- zékenyült szóval, ki­buggyanó könnycsep­pel állnánk meg az ez­redváltás Himnuszt és „Erős várunk”-at éneklő perceiben. A magunk reménytel­jes élményén túl maradandó emléket, de mindenekelőtt üzenetet kell hagynunk a jövő évezred gyermekeinek, melyben ott lüktet az élettapasztalatunk, az eleink iránti tisztelet, és az.a bizonyságtevő há­laadás az idő és az élet Urától, aki eddig mindig „védő kart” nyújtott nemzetünk fölé, és „erős vár” volt a sorsunkban. így készülve a nagy alkalomra, minden gondolatot, elképzelést e mondanivaló tartalmi-lelki fonalára igyekeztünk fel­fűzni. A hely kiválasztása is már üzenet. A temető az, amely a már elment és majd eljövendő generációk utolsó, földi „öröklakása”. Ez az a végső „metsző­pont” az összes emberi élet koordináta- rendszerében, mely csöndes békességé­be fogad - érdemtől függetlenül - min­denkit. Ugyanakkor egyfajta „horizont” az örök és a múlandó, az evilági és az égi valóság találkozásában. így az „egymás­ba olvadás” helye is a Teremtő és a te­remtménye között, melynek határvona­lán ott áll Krisztus keresztje. A sok-sok sírkeresztként megjelenő jel a vízszintes száraival átöleli hosszabb-rövidebb éle­tünket, emberi közösségeinket. A függő­leges száraival azonban az Égre, örök hazánkra mutat, ahova vár és hív Iste­nünk bennünket. - A harangok hangja is erről beszél mindig... Ezért egy kis „emlék-, és lélekharan­got” készítettünk, (nálunk ilyen még nincs) melyet majd egy szerény emlék­parkban helyezünk el fazsindelyes ha­ranglábon a temetőnkben. A harangocs­ka már elkészült. A súlya: 34 kg. A fel­irata: „Öntette Péteri község népe az ezred­fordulóra Gombos La­jos harangöntő mester műhelyében”. A hom­lokoldalán Péteri köz­ség templomunkat is megjelenítő címere lát­ható. A harang már most megtekinthető a temp­lomunkban Búzás Kár­oly képviselő és mun­katársai jóvoltából ka­pott provizórikus állvá­nyon. Jelesebb alkalmakkor meg-meg kondítjuk, mintegy az ezredfordulóra ké­szülés „visszaszámlálásának” jeleként. A harangláb készítését, és egy emlék­oszlop faragását Bognár István erdész, fafaragó mester vállalta Üllőről. A park­kialakítást és látványtervezést dr. Foltin Brúnó végzi. Az emlékoszlopon, ame­lyen - terveinkíszerint - emberi voltunk és községünk mindenkori életének áldo­zatos szolgálattevői egymásbakaroló, fu- zérszerűen összefonódó, jelképes alakjai jelennek meg (egy-egy) sokgyermekes édesanya, tisztes édesapa, múltbeli köz­ségvezető, lelkész, tanító stb.), szöveg­szerű üzenetként majd Konfuciusz intése olvasható: „Elől menni, és nem elfárad­ni”. Egy pad háttámláján Sütő András szava lesz látható: „Mert ahogy nem kezdődött, nem is végződik velünk a vi­lág”. A haranglábon pedig ez az imád­ság: „Jövel, Uram Jézus” (Jel 22, 20) Dr. Foltin Brúnó Az Ökumenikus Imahét Országos Megnyitó Istentiszteletének rendje Kálvin téri református templom Budapest 1999. január 17. délután 18 óra 1. A kórus szolgálata, a szolgálattevők bevonulása 2. Gyülekezeti ének: Győzhetetlen én kószálom 1-3. versszak 3. Apostoli köszöntés, üdvözlés: D.dr. Hegedűs Lóránt református püspök 4. Zsoltárolvasás, imádság: D.dr. Harmati Béla evangélikus püspök 5. Apostoli hitvallás: Csernák István metodista szuperintendens 6. Gyülekezeti ének: Erős vár a mi Istenünk 1-2 v. 7. Meditáció: Dr. Paskai László bíboros, prímás, esztergom-budapesti érsek 8. A kórus szolgálata 9. Igehirdetés: Dr. Márkus Mihály református püspök, az Ökumenikus Tanács elnöke 10. Gyülekezeti ének: Isten szívén megpihenve 1-2 v. 11. Közbenjáró imádság: Dr. Almási Mihály baptista egyházelnök 12. Miatyánk: Bencze Márton unitárius püspök 13. Gyülekezeti ének: Tebenned bíztunk... 1. v. 14. Áldás saját liturgikus nyelven: Ardeleán Pál román őrt. püsp. vikárius, Simeon bolgár őrt. metropolita, Dr. Danilo Kristyc szerb őrt. püpsök, Dr. Berki Feriz magyar őrt. esp. admin. 15. Gyülekezeti ének: Himnusz 16. A kórus szolgálata, a szolgálattevők kivonulása Emlékvers az ökumenikus imahétre Testvér, én nem kérdezem, melyik a te templomod,- a harangok egyformán üzennek. Azt se kérdezem, melyik vallásban jutottál hitre, ez mind lényegtelen. A lényeg: sugárzó hited és alázatod, s boldog vagyok, hogy a te keresztvetésedben és az én főhajtásomban egyaránt Krisztus van jelen. Testvér, te se kérd számon protestáns puritánságom, ami benned szép, az bennem egyszerű, de örök értékké ötvözheti a hit. Krisztus közös nevezőre hozhatja egyházait. ízesítő só, világító gyertya közös szolgálatunk. Ki-ki saját helyén ott legyen hűséges. Mint jó keresztyén ott formálódjék szilárd téglává, s ha megedződött a Lélek által, ott épüljön erős fallá, testvéreivel együtt Krisztus testévé, tartó boltozattá. így lehetünk valamennyien bűnös kövekből, szolgáló emberek, konok téglákból, megszentelt életek Isten tenyerében, és alkalmatos időben egységet munkáló eszközei az Urnák, aki végtelen hűségéből tölti meg mécseinket, korsóinkat. Testvér, ne kísértsen a múlt, fogadjuk el egymás jobbját, a mában mindent feloldhatunk. Legyen jobbító kovász, S ha csordultig megtelünk égő szeretetével, adjuk tovább azt szavaink és kézfogásaink melegével. Szigeti Györgyné Lelkészeket iktattak az ősi pápai gyülekezetben Pápa gyülekezete a dunántúli reformá­ció történetében az egyik legjelentősebb hely, Sopron és Sárvár mellett központi szerepet töltött be. Keletkezését bizonyos adatok alapján 1531 -re lehet tenni. Ebből az időből ismert egy Gyzdawyth Péter nevű iskolamester és káplán, aki a refor­máció híve volt. Ez időtájt működött Pá­pán egy Bálint pap nevű prédikátor is, akit néhány év múlva Debrecenbe hívtak meg. Az ő működésükről közelebbit nem tudunk. 1565-1574 között Sztáray Mi­hály püspök volt a pápai evangélikus lel­kész, majd az ő halála után rövid ideig Huszár Gál. Utána Huszár Dávid, majd Pathay István jött Pápára. Ők már a hel­vét reformáció hívei voltak. Pathay után Kanizsai Pálfy János református esperes volt a lelkész, aki heidelbergi mintára szervezte meg a gyülekezetei. Szolgálata idején már kevés evangélikus volt. Ezek a református templomba jártak, de az úr­vacsorát a környékről bejáró evangélikus lelkészektől vették. Az önálló evangélikus gyülekezet szer­veződése 1705 körül történt meg. Az el­ső ismert lelkészek Kövesdy János, majd Tóth Sipkovits János (a későbbi győri egyházmegyei esperes, majd püspök). 1714-ben az ellenreformáció kiűzte a lelkészt és a tanítót, a paplakot elfoglal­ták. Ezt követően mintegy 70 évig nem volt az evangélikusoknak lelkészük. 1757-ben a világi hatóság engedélye nél­kül a homokbödögei gyülekezethez csat­lakoztak. Csak 1784-ben kapta meg Pá­pa, Takácsi és Nagyacsád evangélikusai­nak közössége az önálló szabad vallás­gyakorlathoz az engedélyt. Először egy pajtában tartottak istentiszteleteket, majd a régebben elvett épület helyett a mai tel­ket kapták meg templomépítésre. Az el­készült templomot 1786-ban avatták fel. 1800-ban iskolát építettek. A mai temp­lom 1884-ben épült. Nevezetes lelkésze volt a pápai evangélikusoknak Gyurátz Ferenc, aki a Dunántúli Egyházkerület püspöke is volt. A december 5-i lelkésziktatáson Varga György esperes, pápai lelkész nyugdíjba menetelével megüresedett lelkészi állás­ra két lelkészt iktatott be Pintér Mihály esperes, várpalotai lelkész, mégpedig Koczor Györgyöt lelkészként, s Koczor Györgynét másodlelkészként. Igehirde­tésének alapigéje Zsid 13,20-21 volt. Ar­ról a békességről szólt, aminek a keresé­sére és munkálására Isten elhívott min­ket, amelyet azonban mégis maga a bé­kesség Istene munkál mibennünk. Isten akaratát úgy lehet teljesíteni, ha maga Is­ten tesz minket készségessé az ő akaratá­nak teljesítésére. A beiktatott új lelkészházaspár a bemu­tatkozó igehirdetést közösen tartotta. A párbeszédes formában elhangzott bi­zonyságtétel arról a Jézus Krisztusról szólt (1 Kor 2,2), aki azért jött, hogy eltö­rölje bűneinket, kihullott vérével meg­tisztítson és az utolsó eljövetelére elké­szítsen bennünket a fehér ruhákba öltö- zés örömére. Szép külső keretet adott eh­hez a prédikációhoz az előző éjszakán frissen lehullott vastag hótakaró, ami be­takart minden sáros, fekete foltot és az utakon levő egyenetlenséget. így takar be minket is Istennek a Jézus Krisztus­ban megjelent megváltó szeretete. Az igehirdetést követően a lelkészhá­zaspár egy gitárkísérettel elhangzó éne­ket énekelt, majd úrvacsoraosztás volt, melyen az egész gyülekezet részt vett. Végül a szokásos ünnepi közgyűlés kö­vetkezett, amelyen három egyházmegye lelkészei és felügyelői, valamint a refor­mátus és katolikus egyház, a Pápai Re­formátus Kollégium képviselői köszön­tötték nagyon melegen a szolgálatba lé­pő lelkészeket. A beiktatási ünnepséget fehér asztal melletti együttlét zárta, amelyen még to­vábbi köszöntésekre és jókívánságok át­adására is volt alkalom. Isten áldja meg a nagy múltú pápai gyülekezet új lelké­szeinek szolgálatát. Vető Béla

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom