Evangélikus Élet, 1999 (64. évfolyam, 1-52. szám)

1999-05-09 / 19. szám

4. oldal 1999. MÁJUS 9. Evangélikus Elet Nemzetközi börtönpasztorációs konferencia Elsőízben tartottak konferenciát azok szá­mára, akik világszerte a börtönök lakóinak lelkigondozását vég­zik. Szegeden a Csil­lagbörtön „vendégei” voltak a résztvevők, akik beléphettek és ki is engedték őket. A több napos konferenciának a Mécses Szeretetszol­gálat Börtönpaszto­rációs Társaság volt házigazdája. A magyar résztvevőkön kívül szá- •SaR.v Gábor, a népművészet ifjú mestere, dudaszóval köszönt mos külföldi börtönlelkész volt jelen Ausztriából, Szlovákiából, Romániából, Len­gyelországból, Olaszországból, sőt még Japánból is, a Nemzetközi Katolikus Börtönlelkipásztori szervezet elnöke L T. Kosatka. A konferencia megnyitója a bör­tön dísztermében nagy hallgatóság jelenlétében volt. A börtönszolgálatot több oldalról mutatták be az előadók: dr. Majzik Mátyás, a Mécses elnöke, Csáti András, a Büntetésvégrehajtás országos parancsnoka, Karl-Josef Räuber pápai nuncius, aki ko­rábban szintén volt börtönlelkész, Gyulay Endre szegedi megyéspüspök, dr. Harmati Béla püspök, dr. Márkus Mihály püspök, az Ökumenikus Tanács elnöke, Kosatka ja­pán és Sikorszki lengyel börtönlelkész, Csapó József ezredes, a börtön parancsnoka. Harmati Béla püspök előadása „Ökumenizmus a börtönpasztorációban” címmel a múlt feldolgozását sürgette, - ezen a téren már történtek lépések (Debrecen, Eszter­gom, Csepreg) - és a jövő magyar „Krisztus-csapatának” feladataként jelölte meg: a börtönpasztorációban csak ökumenikusán lehet célt érni. A Mécses Szeretetszolgálat ma már kiterjedt munkát végez. Nem csupán a börtön­ben lévőkkel foglalkozik, és mindenütt kisebb-nagyobb gyülekezetek születtek a kü­lönböző felekezetű gondozás eredményeként, de különös figyelmet fordítanak a bör­tönből szabadultak utógondozására is. Otthonokban és mezőgazdasági telepeken se­gítik a szabadultakat a társadalomba való visszatérésre, beilleszkedésre. (Szeged kör­nyékén Mórahalmon, és a Vas megyei Kámon.) A konferencia programja keretében látogatást tettek a közeli Mécses tanyán (strucc- farmon), valamint a börtön lakói között is. T. MEGNYÍLT A MISSZIÓI INTÉZET KÖNYVTÁRA Könyvtár és misszió 1999. április 10-en ünnepi istentisztelet keretében nyílt meg a Protestáns Missziói Tanulmányi Intézet Könyvtára, mely mostantól a nagyközönség rendelkezésére áll, a magyar protestáns misszió szolgálatában. A megnyitó alkalmából az Intézet missziói konferenciát is szervezett „ Gondolkodj globálisan - cselekedj a saját környezeted­ben ” címmel. A hálaadó istentiszteletnek a Budapest- Kálvin téri református templom adott he­lyet. A Missziói Intézet négy fő célkitűzé­sének egyike - a missziológiai oktató- és kutatómunka, a missziói gyülekezetépí­tés elősegítése és a misszionáriusképzés mellett - egy missziói könyvtár és for­rásközpont létrehozása és működtetése. A Könyvtár alapítása tehát egybeesett az Intézet fétrejöttével, mára azonban mint­egy 3000 kötettel, méltó környezetben, szakszerű irányítás alatt, megfelelő tech­nikai háttérrel áll egyházaink nagykö­zönségének a rendelkezésére. Az elmúlt négy év megalapozó munkájáért és a Könyvtár létrejöttéért adott hálát az is­tentisztelet nemzetközi közönsége: a Missziói Intézet mintegy hétszáz főt számláló Baráti Köréből sokan, a ma­gyar protestáns egyházak képviselői és több mint harminc külföldi vendég. Dr. Bölcskei Gusztáv püspök, a Ma­gyarországi Református Egyház Zsinatá­nak lelkészi elnöke igehirdetése után Lábossá Lajos, az Északi Evangélikus Egyházkerület püspökhelyettese imádko­zott és mondott áldást. Dr. Szűcs Ferenc egyetemi tanár, a Protestáns Missziói In­tézet Alapítvány kuratóriumának elnöke az Intézet és a Könyvtár egyházainkban betöltött szolgálatáról szólt, majd Niek Tramper református lelkész, a Hollandi­ai Történelmi Református Egyház Misz- sziói Szövetségének képviselője adta át a Könyvtár létrejöttét kezdettől fogva tá­mogató holland testvérek áldáskívánása­it. Az Amerikai Református Egyház ré­széről David Dethmers missziói vezető köszöntötte az egybegyűlteket, majd Horkay László, a Kárpátaljai Református Egyház püspöke méltatta a Könyvtár missziói jelentőségét. Végül dr. Anne- Marie Kool, teológiai tanár, a Protestáns Missziói Intézet igazgatója intézett üze­netet a jelenlévőkhöz hangsúlyozva, hogy az Intézet szolgálatának, s így a Könyvtár létrehozásának fö értelme és motívuma az, hogy „Krisztus szeretete szorongat minket" (2Kor 5,14) A Könyvtár ünnepélyes átadására a Missziói Intézet új olvasótermében ke­rült sor, mely nemzetközi összefogással, ez év januárjára készült el. Dr. Fabiny Tibor egyetemi tanár, az Intézet Kurató­riuma Könyvtárbizottságának vezetője rövid beszédében hangsúlyozta dr. Anne- Marie Kool áldozatos munkájának jelen­tőségét, mellyel lehetővé tette a Missziói Intézet és benne a Könyvtár létrejöttét majd imádságban kért áldást a Könyvtár­ra, hogy az a magyar protestáns misszió ügyét szolgálva, Isten dicsőségét hirdes­se. Az ünnepélyes megnyitó után lehető­ség nyílt a Missziói Kiállítás megtekinté­sére a Kálvin Teremben, ahol mintegy húsz magyar protestáns missziói szerve­zet mutatkozott be. Az Intézet meghívá­sukkal is demonstrálni kivánta, hogy hídépítésre vállalkozik a különféle szer­vezetek között, hogy elősegítse a sokszor szétforgácsolódó misszió erőfeszítések összehangolását. A délután a Missziói Konferencia je­gyében telt. Célja fiatalok motiválása és mobilizálása (volt), hogy vegyenek részt aktívan a misszióban, mind helyi szin­ten, mind világméretekben. A konferencia mintegy százhúsz részt­vevője előadásokat hallgatott meg a cím­ben foglalt témáról, majd misszionárius­jelöltek bemutatkozása után csoportfog­lalkozásokon vitatták meg a misszió kü­lönféle vonatkozásait. A Protestáns Missziói Tanulmányi In­tézet Könyvtára minden hétköznap reg­gel 9 órától délután 4-ig áll mindazok rendelkezésére, akik csendes környezet­ben, elmélyülten kívánják tanulmányoz­ni a keresztyén misszió kérdéseit. Göbelné Zászkaliczky Borbála, a Könyvtár vezetője készséggel szolgál to­vábbi információval a 216 2054 számú telefonon, vagy személyesen a Budapest, Kálvin tér 7. szám alatt található olvasó­teremben. Gonda László Cserkész-világtalálkozó Január 6-án ért véget a cserkészek 19. világtalálkozója Chilében, a fővá­ros, Santiago közelében, az Andok lán­caival körülfogott óriási táborhelyen, mely tíz napig a világ 165 országából érkező 31 000 cserkésznek adott ott­hont. Magyarországot 55 fos jamboree-csa- pat képviselte, közülük 28-an érkeztek Magyarországról. A csapat többi részét a Dél-Amerikából származó, argentin, bra­zil és venezuelai magyar fiúk és lányok tették ki. A résztvevők 14-E8 év közötti­ek voltak, vezetőik egyetemista korúak, a kontingens vezetője is csak 28 éves. Összehasonlításképpen érdeke­sek lehetnek a következő adatok: Csehország 60, Lengyelország 200, Szlovénia 300 fős csapatot állított ki, az angolok 2000 tagú kontingensükkel há­romszor annyi emberrel képviseltették magukat, mint az atlantai olimpián. Ter­mészetesen mi európaiak voltunk ki­sebbségben, szemben a nagy számú dél­amerikaival. A nagy tábor, felépítését tekintve, há­rom nagy falura oszlott, majd ezek to­vább sok-sok altáborra, mindennek kö­zepén helyezkedett el a központi aréna, amit a tábor nyitó- és záróünnepségén, valamint a szilveszteri bulin zsúfolásig megtöltött a vidám társaság. Leginkább egy kisebb városhoz lehetne hasonlítani a jamboree helyszínét, ahol a több kulturális központtól a bevásárló- központig minden megtalálható volt, még szükség esetén a jól felszerelt kór­ház is. A legkülönbözőbb arcszínű és vallású fiatal gyűlt egybe, hogy az évez­redben utoljára együtt építsék a békét a nemzetek közt. A tábor hivatalos nyelve a spanyol és az angol volt, de ez utóbbi kevésbé érvényesült, úgyhogy előfor­dult, hogy kedves gesztusokkal igyekez­tünk megérteni egymást, ami többnyire sikerült is. Az egyenként kb. 1000 főt kitevő altáborok a Kolumbusz előtti dél- és kö­zép-amerikai indián törzsekről kapták nevüket, a miénk a Guaranies volt, akik a mai Paraguay területén éltek. Hogy ki­csit közelebb kerüljünk ezekhez az ősi népekhez, különböző érdekes programo­kon vehettünk részt: az ősi kézművessé­gek iránt érdeklődők 40 féle mesterség közül választhattak, mások az indiánok hiedelemvilágával ismerkedhettek meg, vagy akár a sámán- és kultikus táncok­kal. A választékkal nem volt gond, in­kább az idő rövidségével. Nem csak a ré­gi idők népeinek kultúrájával foglalkoz­tunk: tudomány és technológia témakör­ben érdekes kísérleteket, kutatásokat le­hetett végezni, a környezetvédelemmel foglalkozó sátraknál pedig sok hasznos gyakorlati tanácsot kaptunk. A globális problémákkal (menekültügy, éhínségek, AIDS, ...) foglalkozó sátoregyütteseknél kisebb nemzetközi csoportokban próbál­tunk közösen megoldásokat keresni és láttunk arra példát, hogy az egyes orszá­gok cserkészei mi módon segítenek a rá­szorulók helyzetén, például a bolíviai cserkészszövetség és az UNICEF évek óta sikeresen működik együtt e célból. A tábor területén külön rész volt arra a cél­ra kialakítva, hogy a nagyobb nemzetkö­zi szervezetek - pl. a már említett UNICEF, az ENSZ, stb. bemutatkozhas­sanak. A cserkészeszme egyik legfontosabb része a másokon való segítés: ez megvalósult a jamboree-n is, ugyan­is minden résztvevő egy napot a környe­ző falvakban, vagy kisebb városokban közszolgálatban töltött el, hogy megis­merhesse az ottani „kisemberek” életét, azaz megfogták a kapa végét és a földe­ken segédkeztek (ami nem egy hálás fel­adat a 35 fokos hőségben), mások köz­épületeket festettek át, vagy éppen halas­tavat ástak a kisiskolásoknak. Egy másik alkalommal chilei mezőgaz­dasági üzemeket látogattunk meg. Min­ket a világ egyik legnagyobb vetőmag­üzemébe kalauzoltak el, ahol bemutatták a termelés és gyártás fázisait. Számunkra az egyik legnagyobb él­mény a „portyához” kapcsolódik, amikor élelemmel és hálózsákkal felszerelkezve, az Andokba mentünk kirándulni, ahol hat más nemzettel együtt, jókedvű, mó­kás nemzetközi tábortűzzel zártuk az es­ti programot. Itt aztán megvalósult a ta­lálkozó jelszava, „Building peace together" - „Együtt építeni a békét”: át­Chilében hidalva a nyelvi nehézségeket, még a legidősebbek is önfeledten bekapcsolód­tak a játékba, éneklésbe. Egyszer egy sár-akadálypálya névvel induló programon is részvettünk, amiből végül is „por-akadálypálya” lett. Itt min­denki kiélhette mozgásigényét, kaland­vágyát, volt falmászás, kúszás 50 cm magasságú lyukban, a hegyek közt egy hatalmas szakadék felett kellett átjutni egy kötélen... A sok ezer fos tömeg élelmezése nem volt könnyű feladat; ezt a szervezők úgy oldották meg, hogy a jamboree területén lévő, egyenként 8000 főt ellátni tudó be­vásárlóközpontokban minden őrs besze­rezhette magának a főzéshez szükséges, maga ízlése szerinti alapanyagokat, a tá­bor elején kapott ételjegyből. Az újév el­ső napján minden ország elkészítette sa­ját nemzeti ételét, majd meghívásokat küldött a választott népekhez, de anélkül is végig lehetett kóstolgatni az összes nemzeti specialitást. A mi konyhánk na­gyon népszerű volt, ugyanis nálunk jól is lehetett lakni - a legtöbben édességekkel kedveskedtek az éhes cserkészeknek. Bár kevesen voltunk magyarok, sike­rült jó értelemben felhívni a figyelmet: mikor alkalom volt rá, vidám játékaink mindig jó hangulatot keltettek és egyre több embert vonzottak körénk. Színvo­nalas néptáncos bemutatóval készültünk, volt egy zoborvidéki karikázónk, egy sárközi és egy mezőségi táncunk is, ami mindig sikert aratott, sokat fényképezték _ díszes népviseletünket, több helyi újság­ban írtak rólunk cikket. Ezenkívül minden nemzetnek volt egy kiállítósátra, ahol minél színvonalasab­ban és érdekesebben igyekezett bemutat­ni saját kultúráját, népét. A világ szinte összes országát megismerhette vala­mennyire az, aki vette a fáradtságot és végiglátogatta az összes helyet. Magyarország iránt azért is volt nagy az érdeklődés, mert 1933-ban Gödöllőn rendezték meg a cserkészek negyedik vi­lágtalálkozóját, közel 30 ezer résztvevő­vel, és ezt a külföldiek nem felejtették még el, sőt a jamboree központi helyén felállították az előző 18 találkozó zászla­ját is. A magyar sátorban a pecsétgyűjtöge- tőknek öt nagyon egyszerű kérdésből ál­ló tesztet kellett megoldaniuk. Elsőre persze nem mindenki tudta, hogy Ma­gyarország Kelet-Ázsiában van-e, vagy netán Közép-Európa része, királyság, diktatúra vagy köztársaság-e stb. Chilében tartózkodásunk során megle­pően sok magyarral, illetve magyar szár­mazású emberrel találkoztunk, a világ másik végén városnézés közben például találkoztunk egy székesfehérvári fiatal­emberrel, aki most ott él és ráismert köz­tünk egy régi társára, akivel együtt jég- korongoztak... A jamboree után folytattuk a városné­zést a környéken, majd pár nap múlva búcsút mondtunk a sok kedves, vendég­szerető chileinek, akik mindig segítettek minket. Utunkat fél napra megszakítottunk New York-ban, ahol - mint érkezésünk­kor - az amerikai magyar cserkészek fo­gadtak és ezúttal New Jerseybe vittek minket, ahol megtekintettük a nagy ma­gyar kolóniát és részt vettünk az ottaniak Kodály-napi ünnepségén. A rövid otttar- tózkodás után Düsseldorfba repültünk tovább, ahonnan hosszú vonatozással fá­radtan, dideregve, de élményekkel gaz­dagodva érkeztünk meg Budapestre. Varsányi Lenke Egyházunk Női Misszió Osztálya a következő konferenciákra várja a jelentkezéseket: 1. - Nők küldetésben, de hogyan? - Tanuljuk meg együtt! Piliscsaba, 1999. június 7-9. Vezetőképző tanfolyam mindazok részére, akik a női misszió szolgálatát támogatják gyülekezetükben, egyházmegyéjükben. 2. - Együtt a követésben, együtt a küldetésben ­Országos Nőkonferencia Piliscsaba, 1999. június 9-11. A vezetőképzőhöz kapcsolódó alkalom, melyre azonban külön is lehet jelentkezni. Itt, a régi, há­ború előtti konferenciákhoz hasonlóan Isten Igéje tanulmányozásában, elő­adások, bizonyságtételek nyomán keressük sajátos kérdéseinkre a válaszokat. Az 1. és 2. konferenciára 1999. május 20-ig kérjük jelentkezni. 3. - Egyedülálló asszonyok és gyermekeik konferenciája Révfülöp, 1999. július 25-31. A már második alkalommal megrendezésre ke­rülő konferencia a délelőttök és esték- tematikus programjain túl, lehetőséget kíván adni az elcsendesedésre, a pihenésre is. A konferenciára 1999. június 20-ig várjuk a jelentkezéseket. Mindhárom alkalmon igény szerint tudunk támogatást biztosítani a részvétel költ­ségeihez. Női Misszió Osztálya, 1085 Budapest, Üllői út 24.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom