Evangélikus Élet, 1999 (64. évfolyam, 1-52. szám)

1999-05-09 / 19. szám

Evangélikus Elet 1999. MÁJUS 9. 5. oldal ■»- ittescbcli Köhloi W|| Ti is szoktatok azon gondolkodni, hogy ha a tárgyak életre kelnének, milyen tulaj­donságaik lennének? Kíváncsi vagyok, nektek milyen gondolataitok vannak erről! Én úgy képzelem, hogy pl. a fotel egy bölcs öregapóhoz hasonlít, a fából készült székhez pedig egy hírnök szerepe illik a legjobban. De ugyanúgy eljátszhatnánk a gyümölcsök vagy zöldségek körében is. Hadd ajánljam figyelmetekbe D. Szász Blaskó Márta: Burgonya úr és Krumpli úr című könyvét, amit Kelemen Czakó Rita illusztrált és a Littera Nova Kiadó adott ki 1998-ban. Ez a könyv Zöldországba kalau­zol el, ahol a Gazda viseli gondját Zöldország lakóinak: Burgonya úrnak és Krumpli úrnak, Fejes Káposztának, aki a Miniszter úr, Csiszicsosznak, a csigának és a Futó- babnajc, a hírnöknek, hogy csak néhány nevet említsek. Sok izgalmas dolog történik a lakókkal ebben a könyv­ben. Pl. meg kell küzdeniük Tolvaj Tóni alattomos csel­vetéseivel, aki elküldi szolgáit: a krumplibogarakat, a káposztalepkét, és a lisztharmatot, hogy ártsanak Zöldország lakóinak. De a Gazda erősebb nála: felrepíti fehér tollú égi madarait, akik állandó harcban állnak Tol­vaj Tóni szolgáival. Vagy olvassátok csak, mi történt Csiszicsosszal, a csigával, egy nap: „Barátság, barátság!- sóhajtott mélyen Csiszicsosz, a Csiga. — Még sohasem volt barátom. Egy sem- mondta hangosan. Mikor beszélt, még a csigaház is visszhang­zott. Valaki kiírta a háza falára: üres. Hiába súrolta, hul­lajtottá rá könnyeit; se eső, se hó nem mosta le.- Van csengőm és telefonom, mégse csönget rám semmi- mondogatta halkan és ki­pottyant a bal szeméből egy könnycsepp. - Figyelj, Szöcske, ne szökkenj el ilyen gyorsan! Várj egy pillanatra! Meghívlak egy harmatteára! Annyi mondanivalóm van! Nem is vesz észre— legyintett szomorúan. - Mindenki siet. A Méhecske például a mézgyárba. Pedig elpanaszolnám neki, hogy milyen magányos vagyok, meg milyen lassú; hogy összefirkálták a csigaházamat. Csodálom a napraforgót. Ha bánatos, vagy ha valaki megsérti, feltekint a Napra, és mikor ránéz az ellenségére, már moso­lyog is újra. Meg kéne fejteni a titkát!- Rólam beszélsz? - fordult hozzá kedvesen a Napraforgó.- Éééén? Eigen- dadogta a Csiga és riadtan visszabújt a házába.- Gyere elő- szólította kedvesen a Napraforgó -, beszélgetni szeretnék veled.- Veiem, a csigával? - kérdezte ijedten Csiszicsosz, de a szája szegletében ott búj-« kált valami mosolyféle...” Azt, hogy mi történt ezután, megtudhatjátok, ha elolvassá­tok a könyvet! Jó szórakozást kívánok! Pötty bohóc A múltkori feladatnak ügyesen utána­jártatok, és sok örömöt szereztetek a le­veleitekkel. A mostani rejtvényhez is jó munkát kívánok és nagyon várom levelei­teket! Szeretettel: Timi néni A következő gyerekistentisztelettől a csoportot egy fiatal, mosolygós óvó né­ni vette át, akit Piriké néninek hívtak. Nagyon furcsa volt, mert nem ismerte azokat az énekeket, amiket a foglalkozás elején együtt szoktak énekelni. A törté­netet is egészen másképp mondta el, mint ahogyan a tisztelendő néni szokta, de kedves volt és az óra végén barká­csoltak is. Egy kis hajót készítettek együtt , ami a fiúknak nagyon tetszett. Találjátok ki, vajon melyik bibliai törté­nethez kapcsolódhatott ez a barkácsolás! Nem lesz nehéz dolgotok, hiszen leg­alább 4 hajóstörténet van, amit ti is is­merhettek. Itt küldök nektek egy hajós­képet, ami valaminek a jelképe. Járjatok utána, hogy minek! Kíváncsian várom megfejtéseiteket, melyet a következő címre küldjétek; Boda Zsuzsa, 1085 Bu­dapest, Üllői út 24. Gyerektábor lesz 8-13 éves gyermekek részére KESZŐHIDEGKÚTON 1999. augusztus 8-14-ig. A tábor díja: 4000 Ft-.+ útiköltség Jelentkezési határidő: 1999. május 31. Jelentkezés: Gyermekbizottság 1085 Budapest, Üllői út 24. FIATALOKNAK „Veletek vagyok” Jézus Krisztus mondja: „Ha majd elmentem, és helyet készítettem nektek, ismét el­jövök és magam mellé veszlek titeket, hogy ahol én vagyok, ott legyetek ti is. ” Mennybemenetel ünnepében mindig volt számomra valami megfoghatatlan szomo­rúság. Ugyan jól tudom, hogy ezzel lesz az isteni terv teljessé és tökéletessé. A tanít­ványok is elkeseredtek, sőt, félelem költözött a szívükbe, amikor Jézus mennybe ment. Ők ugyan Jézussal jártak három éven keresztül és hallgatták a tanítását, s jól tudták, hogy ez az idő is el fog hamarosan következni, mégis emberileg nagyon ne­héz volt nekik elviselniük Jézus fizikális hiányát. Megszokták, hogy ott van közöt­tük, s bármikor hozzáfordulhatnak kérdéseikkel, apró-cseprő problémáikkal. S a mennybemenetel után egy egészen új helyzet állt fel, amikor is mindazt a valós élet­be kellett átültetniük, amiről eddig hallottak, tanultak. Félelem fogta el szívüket, mert féltek az újtól, attól, hogy ha valamit elrontanak, akkor nem lesz velük ott Jézus, aki megmondja hibáikat, és segítene nekik a helyes döntés meghozatalában. Pedig csak testben nem volt ott köztük. Mert a mennybemenetelekor adott ígéret szerint: „vele­tek vagyok minden napon a világ végezetéig... ” S ennél nagyszerűbb ígéretet nem is kaphattak volna. Nekik és nekünk is néha ennél sokkal több mindenre van szüksé­günk. Arra a kézzelfogható segítségre, mely kihúz minket a csávából, ami a helyes útra terel bennünket, dorgál és egyben szeretően simogat is. Talán pont emiatt a fizikális hiány miatt engedjük el azokat a hozzátartozóinkat, akiket az Isten elszólít közülünk. Mert eddig minden nap láttuk őket, érezhettük ked­vességüket, mosolyukat, vagy éppen haragjukat, s most a megváltozott helyzetben nem tudunk mit kezdeni a hiányukkal. Pedig ha abba az ígéretbe belegondolunk, amit Isten ígér nekünk Jézus Krisztus szavain keresztül, akkor semmi okunk nem lenne az elkeseredettségre. Örömet kellene éreznünk a szívünkben, hogy ők már előrementek arra a csodálatos helyre, amit Isten készített nekünk, s ha a szívünket mardossa is sze­rettük hiánya, ennek az örömnek győzedelmeskednie kellene bennünk. Mert ez az elválás nem egy végleges szakítást jelent, hanem csak időlegest, mert egykoron, amikor minket is elszólít az Isten erről a földi világról, akkor ismét láthat­juk szeretteinket. Ezt ígéri nekünk ez a mai igénk, s ennek fényében talán megváltoz­nak a bennünk élő érzések is. Mert Isten nem azért szólította el szerettünket, hogy ez­zel nekünk fájdalmat okozzon, hanem azért, hogy őt örök mennyei hazánkba vihes- se. Mi pedig itt maradtunk, nézzünk fel Krisztus keresztjére, és onnan várjuk a megbé­kélést. Ne siettessük azt, amit nem kell, mert az ígéret végleges, és nem fogja a meny- nyei Atya visszavonni. Elkészítette már mindannyiunk számára a helyet, s egykor odakerülhetünk mindnyájan. Nem a szép és keresztény életünk miatt, hanem Jézus Krisztus érdeméért, mert Ő azért jött a világra, hogy nekünk üdvösséget szerezzen, így tehát ne búslakodjon a mi szívünk, mert van örök reménységünk. Jéckel Gábor 1999. július 11-24-ig. Jelentkezni lehet június 11-ig. Jelentkezési feltételek: — felvételi kérelem írásban, - önéletrajz (rövid bemutatkozás az újak részéről) - lelkészi ajánlás - az első részlet befizetését igazoló csekkszelvény beküldése az- ilyen, és ehhez hasonló filmek árasz­tottak el minket a 80-as évek második fe­lében. Kezdetben jobbára egyetlen egy hang mondta alá az összes szereplő szinkronizált szövegét - ahogy az akko­riban divatos volt - majd jöttek az egyre jobban szinkronizált filmek. „Badarság” - legyintettünk az ilyen filmek megte­kintése után, mert persze megnéztünk néhányat, „hadd féljünk egy kicsit”... És ahogy terjedtek a videók és egyre jobb lett népünk élete, először itt-ott, majd egyre több helyen láthattuk a falakon a „Sátán jelét”. Mármint bennfentesek mondták, hogy „ez bizony a Sátán jele”. Szóval: fokozatosan felvilágosodtunk a témában! Vagy csupán újratanultuk? A sötét oldalnak hazánkban mindig megvolt a kultusza, de korántsem olyan durván és darabosan, mint ahogy ezt a látványosan megcsinált filmek sugallják. Az ősi magyar hitvilág tartalmaz képeket és utalásokat egyes szellemekről és erők­ről, melyek - úgymond - befolyásolják életünket. Ez a természeti népeknél telje­sen normálisnak mondható. így megma­radt a sámán-szavunk, ami - a sátánnal ellentétben - nem a Gonoszt jelenti, ha­nem „pozitív jellemű” varázslót, aki ma­gát transzba jutva felveszi a harcot a kö­zösség életét veszélyeztető ártó hatal­makkal. A sámán vagy a táltos tulajdon­sága a magyar hitvilágban dinasztikusán öröklődik, és onnan lehet tudni az illető­ről, hogy foggal születik, vagy fölös csontokkal rendelkezik. Az igazi sámán meglátja a Gonoszt (a valós életben, ré­vületben, vagy álmában) és ellene mágiá­val védekezik. Női párja a vajákos asszony vagy bo­szorkány. E jelenség megértéséhez min­dig figyelembe kell vennünk a korabeli „divatot”. A magyarországi boszorkány- perek, boszorkánykihallgatások jegyző­könyvei bő anyagot szolgáltatnak ehhez. Ugyanis számos elem (boszorkányszom­bat, egyházellenes megnyilvánulások belemagyarázása) nyugatról, más képek pedig (levegőben harcoló boszorkány, a szájon át légy formájában eltávozó lélek, vámpír-hiedelmek) a környező népek hie­delemvilágából kerültek át hozzánk. A boszorkányüldözés a középkortól kezd­ve változó erővel folyt az országban. Is­merjük Könyves Kálmán XII. századi törvényeit, melyben kimondja, hogy „boszorkányok pedig nincsenek.” Ez egy időre gátat szabott a pereknek. A tár­sadalmi feszültségek levezetésének egyik eszköze volt a közösség megrontó- jának ádáz keresése és megsemmisítése. A Sátán csókja Ez lehetett egy okosabb gyógyító asz- szony - igen gyakran a biológiában jár­tasabb bába - vagy éppen a szépsége mi­att irigyelt fiatal lány/feleség. Sajnálatos, hogy a vizsgálat és adott esetben a meg- égetés nagyon gyakran egyházi keretek között zajlott. Hazánkban az utolsó bo­szorkányüldözési hullám a XVIII. szá­zad első felében tombolt, éppen az akko­ri pestis és szegénység okaira „választ keresve”. Az 1750-es években állíttatta le a pereket Mária Terézia, felvilágosult udvari orvosa művei alapján. A vajákosság, megrontás és különböző varázslások képei azonban később is fel­feltűnnek a falusi papok jelentéseiben, majd pedig néprajzosaink tanulmányai­ban. Jellemző, hogy az erősebb jelenlét katolikus vidékeken észlelhető. Ennek egyik oka a katolikus vallás jellemző kellékeiben rejlik: a tárgyakhoz kapcsol­alábbi címre: Ev. Kántorképzés, Széli Éva 1195 Bp. Nagysándor u. 41. tel.: 3780-859 A tanfolyam költsége 10.000 Ft. Első részlet 5.000 Ft, melyből 2.000 Ft foglaló, . .. .. ... .... ' \ a többit visszamondás esetén megtérítjük. / ható magta megtalálta eszközét az olva- \ / Só, a fordított kereszt, a szentelt víz, a gyertya, a hamu, a szentképek és maga a Biblia mint erőt sugárzó könyv alkalma­zásában. A szertartások is gyakran kap­csolódtak vallási megnyilvánulásokhoz: éjféli mise, visszafelé mondott Mi­atyánk, búcsújárás... A mai „varázslások” nagy része ártal­matlannak mondható. Ugyanakkor ko­runk fiatalságának jelentős része védte­lenül kerül e videofilmek birtokába. Nem tud különbséget tenni valós és va­lótlan között, nem fogja őt a magyar tár­sadalom egyik fő ereje, a család. Mivel nincs meg a megfelelő nevelői, szülői kontroll, lelkűkben olyan zavar keletke­zik, ami felnőtt korra nem biztos, hogy nyomtalanul eltűnik. Vigyázzunk tehát rájuk! Ifj. Káposzta Lajos Az EKE (Evangélikusok Közössége az Evangéliumért) a következő nyári heteket rendezi 1999-ben: Jún. 21-26. Gyerekhét/Ősagárd (Nógrád megye) Jún. 27-júl. 3. Gyerekhét/Szend (Komárom-Esztergom megye) Júl. 19-24. Ifjúsági hét/Piliscsaba Júl. 26-31. Ifjúsági hitmélyítő hét/Pélifoldszentkereszt (Komárom-Esztergom megye) Júl. 26-31. Felnőtt-családoshét/Piliscsaba Aug. 2-7. Felnőtt-családoshét/Piliscsaba Aug. 23-28. Felnőtthét/Piliscsaba A gyerekhetek témája: - József és testvérei Az ifjúsági- és felnőtthetek témái: - Amit O megnyit, azt senki be nem zárhatja- Élet-kévék- A vakon született meggyógyítása A hitmélyítő ifjúsági hét témája: - A mindennapi keresztyén élet, úton a cél felé. Jelentkezni, és bővebb információt kapni az EKE Evangéliumi Alapítványnál lehet. Cím: 1068 Bp., Szondi u. 95.1/1. Tel: 332-70-63. E-mail: evkoev@ffeemail.c3.hu. Menjünk moziba! Filmszemle Vannak időszakok, amikor érdemes felkelni a karos­székből és otthagyni a többségében erőszakot és ember­ölést népszerűsítő televízió-műsorokat, bárgyú szeren­csejátékokat, és elmenni egy moziba. Időnként, rendsze­rint egyszerre, megjelenik néhány jó fdm, utána hóna­pokig semmi. Most - szerencsésen egybeesve a világo­sodó estékkel - éppen az előbbi korszakát éljük. * Elsőként kell megemlítenem azt az olasz filmet, mely Európát és Amerikát egyaránt meghódította (Cannes Zsűri Nagydíja, Felix-díj és 3 Oscar, amit úgy tudom külföldi film még sosem kapott, és a Brit Filmakadémia Nagydíja ) - de csak óvatosan, erős idegzetűeknek me­rem ajánlani, mert bár vígjáték, témaválasztásában, ki­vitelezése mélységében annyira megrázó, hogy jóma­gam is többször úgy éreztem: menekülni szeretnék. Nem azért, ami a szemünk előtt a vásznon lejátszódott, hanem azért, mert tudtam mi van a vidámság mögött, tudtam, hová vezet, elkerülhetetlenül, a történet. Roberto Benigni írta, rendezte és játssza főszerepét Az élet szép! című filmnek, melyben egy kedvesen bolon­dos zsidó pincér kicsi fiának testi-lelki épségét úgy menti meg, hogy amikor bevagonírozzák és Auschwitz­ba viszik, elejétől végig elhiteti vele: ez csak játék, melynek végén, ha megfelelően viselkedik, nyerni fog. Nem viccel ő ezzel a szörnyű témával, sem velünk, csak rendkívüli találékonyságát, ötletességét és merészségét bevetve, próbálja magukat megmenteni. Már az indulás még békebeli burleszk-jelenetei közben megjelennek itt-ott villanásszerű, fenyegető célzások a jövőre - de ez csak számunkra, utólag nyilvánvaló, a benne élők nem láthatták, hogy századunk legszömyűbb tragédiája kö­zeledik, hogy mondvacsinált elméletek alapján az em­ber ellen ember által elkövethető legszömyűbb bűnnek lesznek áldozatai. De a kis pincér nagy erőfeszítése mégsem hiábavaló. A pusztulásban valami pici élet mégiscsak megmarad és tovább él. Nagyszerű alakítá­sokkal, igazi művészfüm Benignié. * A szépséges, 7 Oscart elnyert Szerelmes Shakespeare- ről bizonyára mindenki tud. A forgatókönyv írója a Rosencrantz és Guildenstern halott bemutatója óta, va­gyis több mint három évtizede Anglia és a világ ünne­pelt (cseh származású) szerzője, Tom Stoppard. (Árkádia című vígjátéka látható a Katona József Szín­házban). Az ő „intelligens humora” felismerhetően do­minálja a szöveget. A látványos film olyan gyors ütem­ben indul, hogy csak fejünket kapkodjuk, de lassan minden és mindenki helyére kerül a történetben, mely a Rómeó és Júlia képzelt keletkezése körül forog. Minél többet tud valaki e korszakról, íróiról, írásairól, annál több idézetet ismer fel, célzást ért meg, gúnyt és iróniát értékel. De ha eddig az égvilágon semmit sem tudott (utána fog tudni!), akkor is élvezheti a remek korképet, a színészi teljesítményeket, a humort, romantikát és az izgalmas történetet. Minden kritikus elismerőleg tette szóvá a címszereplő piszkos körmeit, szerintem csak tintásak s így inkább Shakespeare írói mivoltára, mint a kor higiéniai hiányosságaira utalnak. A megszokásból fanyalgók ,jól-sikerült kommersz film”-nek nevezték. Nos, ha minden lenézett „közönség-film” ilyen nívójú lenne, akkor nem kellene lenézni! A nő kétszer (eredetiben Sliding Doors = Tolóajtó). Ezt a magyarul és angolul is fura címet csak akkor ért­jük meg, ha már láttuk a darabot, mely nagyon hosszú idő óta minden egyéb minősítés nélkül a legjobb film. Nem mert történelem, vagy nosztalgiáinkat szolgálja, egyszerűen csak mint film. Egy szelet az életből. Törté­net, amit bárki átélhet, sokan át is élnek. Nincs benne gonoszság, erőszak, rosszindulat, csak emberi gyenge­ség, balszerencse, véletlenek összejátszása. De van ba­rátság, szerelem, izgalom és sok-sok humor. Annyi a fordulat, hogy csak győzzük követni, de nem Tart pour Tart, hanem azért, mert így kellett történnie, elkerülhe­tetlenül, ahogy az életben. A mese magva (és egyben a cím magyarázata): mi lett volna, ha? A címszereplő hölgy (Gwyneth Paltrow, a Szerelmes Shakespeare bűbá­jos női főszereplője is) lekési a Metrót, a tolóajtó (!) az orra előtt csukódik be. Ennek az apróságnak a következ­ményei felforgatják életét. No de megismétlődik a jele­net: mégis sikerül beszállnia! Élete így egészen másként alakul. A két történet végig párhuzamosan fut egymás mellett, mindkettő olyan jól sikerült, hogy külön-külön két filmre is telne belőle. Fordulatos, szellemes, megha­tó. A végkifejlet brilliáns, nem árulom el. Aki tud ango­lul, annak mindkét film gyönyörű angol beszéde külön élvezetet fog jelenteni. (Ami a fordításról sajnos csak az előző esetében mondható el.) Ez a film annyira jó, hogy tudtommal egyetlen kritikusunknak sem sikerült rosszat mondania róla - még a rádiótól is kitűnő jegyet kapott. (Mindhárom film látható nyugdíjas bérlettel, féláron.) Kovács Mária

Next

/
Oldalképek
Tartalom