Evangélikus Élet, 1998 (63. évfolyam, 1-52. szám)
1998-02-15 / 7. szám
Evangélikus Élet 1998. FEBRUAR 15. 3.oldal ...mint a két végén meggyújtott gyertya Benkóczy Dániel 1898-1968 Eredetileg nem lelkésznek készült, de Isten a külső körülmények alakításával terelgette a szent szolgálat útjára. Pit- varosi segédlelkészi évei után Battonyán lett lelkész, 11 éves itteni szolgálata idején épült a templom, a papiak és a kántorlakás. Innen néhány évre Makóra került, onnét pedig Szegedre, ahol 27 éven át működött. Valaki így tartotta meg emlékezetében: „Két lábbal a földön járt, de szavai, cselekedetei zsinórmértéke az Ige volt. Egyszerű szavakkal adta tovább, de talán mégis ez volt a megkapó. Csendes, hűséges szolgája volt Urának. ” Tizenhárom éven át a Csanád-Csong- rádi Egyházmegye esperese is volt, sőt mint rangidős esperes - Ordass Lajos püspök bebörtönzése után - átmenetileg a püspökhelyettesi tisztet is vállalnia kellett. Ezekben az időkben egyházunkban erősödött az a hang, hogy a múltért bünbánatot kell tartani. „És a mostani időkért hogyan fogunk bűnbánatot tartani? ’’ - mondogatta. A tisztségéből adódó hivatalos levélborítékra ezt az igét nyomtatta: „Nem helyes, hogy mi az Isten igéjét elhagyjuk, és asztalok körül szolgáljunk. ” (ApCsel 6,2) Ezen az íróasztalokat értette. Vinni, adni az evangéliumot - ez töltötte be teljesen. Fiatal korában még foglalkozott szépirodalommal is, nyomtatásban is megjelentek elbeszélései, de aztán egyre inkább „egy- ügyűvé” vált: az Egy Ügy szenvedélyes szolgája lett. Nagy hatással volt rá Túróczy Zoltán és Sréter Ferenc. Szórvány jellegű gyülekezetekben szolgált, ezért hamar észrevette, hogy nagy szükség volna egy szórvány-hittankönyvre. Kékén Andrással közösen „Amit minden evangélikusnak tudnia kell” címen megírta ezt, és a piros födelű Benkóczy- Keken könyv országszerte ismert és kedvelt lett. A háború végső tombolásánál sajnos, nem egy lelkész elhagyta gyülekezetét. O azt mondta: „Az idős, egyszerű Kasza néni is meghívott lelkipásztorának, és ő nem menekül el. Neki is szüksége van lelkipásztorra.” Ezekben a nehéz időkben nem egyszer gyalog járta a nagyki- terjedésű szegedi szórványt, sőt az egyházmegyét is. Magyarbánhegyesre gyalog vitte a babakelengyét Bártfai Lajoséknak. Még nem ért véget a háború, amikor egyszer haldoklónak kellett úrvacsorát vinnie Újszegedre. Szlovák nyelvtudása segítségével megérttette magát az orosz katonával, aki a lebombázott Tisza-híd helyén álló kis ponton- hidat őrizte, és az átengedte. Evangéliumot hirdetett a zsidóknak, előbb a gettóba zártaknak, majd a nagy nyomorúságból hazatérteknek. De mindazokat is így vigasztalta, akiket megtépázott a háború vihara. A gyülekezet tagjainak látogatását elsőrendű feladatnak tekintette. Mindig az ige üzenetével ment. Számon tartotta, imádságban hordozta, és hűségesen látogatta a betegeket. Volt Benkóczy Dánielnek egy hibája: nem tudott másokat dolgoztatni. Mi sem állt távolabb tőle, mint a parancsolgatás. Inkább maga végzett el minden szolgálatot, a járda seprésétől kezdve a tanyán élő egy szem konfirmandus oktatásáig. Segédlelkészeinek soha nem adott utasításokat, de azok az ő példáját látva, szégyelltek tétlenkedni, sőt önkéntelenül is átvették munkatempóját. Amikor új segédlelkész érkezett, ezt mondta neki: „Miközben fölmégy a szószékre, a magad árnyéka mellett két árnyékot látsz a falon. Akkor gondolj a 23. Zsoltárra: Jóságod és kegyelmed követnek engem életem minden napján. ” Alázatos, szeretetteljes egyéniség volt, mindenki Dani bácsija. Működése idején Szegeden föllendült a gyülekezeti élet. Gyakran hívott evangélizátort. Egyszer Győri János szolgált egy héten át, és ő tartott reggeli áhítatokat is. Ez aztán any- nyira kedveltté vált, hogy az evangélizá- ciós hét után is megmaradt ez a napi reggel 7 órai alkalom a munkába, iskolába indulóknak. Az úrvacsorái alkalmak is egyre szaporodtak. Végül már minden vasárnapi és hétköznapi (!) istentiszteleten volt úrvacsoraosztás. Az imaközösségi óra résztvevőinek száma folyton gyarapodott. Mindezek mögött ott volt a lelkipásztor bensőséges imádkozó élete. Egyszer nyomtatásban is kézbe adta mindenkinek az imádkozok névsorát. Evangélizált gyülekezetében, de többször végzett más gyülekezetekben is evangélizációs szolgálatot. Ilyenkor mindig vitt magával Szegedről valakit, aki segített az imádkozásban és bizonyságtételben. Gyülekezetéből konferenciákra nemcsak küldött, hanem gyakran vitt is fiatalokat, idősebbeket. Hitet természetesen senkinek nem tudott adni, de szavai és életpéldája nyomán sokan indultak el a hit útján, így fia - aki lelkész lett - és leánya is. Örökös sietségben, pásztori szolgálatban égett, mint a két végén meggyújtott gyertya. Száz éve született, harminc éve hunyt el. Halálos ágyából lázasan fölkelve öltözködni kezdett, hogy induljon istentiszteletet tartani. Leánya gyengéden visszafektette, aztán később hallotta, hogyan mondta az ároni áldást a lelki szemei előtt lévő gyülekezetnek. Ezzel a mondattal búcsúzott leányától: „Azt ne feledd, hogy a hívő ember sosincs egyedül. ” Maga választotta temetési igéjét: „ ...haszontalan szolgák vagyunk...” (Lk 17,10) Másképpen látta őt a búcsúzó gyülekezet, és másképpen látja őt a kegyelem Istene. Marschalkó Gyula ORDASS LAJOS EMLÉKNAP Népfőiskola, Lakitelek (Kecskemét mellett) 1998. február 21. szombat 10-16 óra Püspökünket 1948-ban hamis vádakkal börtönbe zárta az állami önkény, majd 1956-os hivatalába történt visszatérése után, 1958- ban állami és egyházi összefogás távolította el újra tisztségéből és kényszerítette némaságra 1978-ban bekövetkezett haláláig. Emlékezzünk életére és munkásságára! 10.00 óra istentisztelet 10.30 - 13.30 Ordass püspök emlékezete Megnyitó: Lezsák Sándor, a Népfőiskola Alapítvány Kuratórium elnöke Harmati Béla püspök Előadók: Boleratzky Lóránd egyházjogász professzor Fabiny Tibor egyháztörténész professzor Ifj. Fabiny Tibor egyetemi docens Gémes István esperes-lelkész (Stuttgart) Pósfay György lelkész (Genf) Szépfalusi István lelkész (Bécs) 13.30 - 14.30 ebédszünet 14.30 - 16.00 kerekasztal beszélgetés A lelkészi hivatalok autóbusz-utazást szerveznek az emléknapra. Országos utazási koordinálás: Evangélikus Külügyi Szolgálat, Szirmai Zoltánná és Schulek Edit, 1088 Budapest, Puskin u. 12. Telefon: 266 5532. A Népfőiskolán ebéd rendelhető 350.- Ft-os egységáron. „Ne feledkezzetek meg vezetőitekről, akik az Isten igéjét hirdették nektek. Figyeljetek életük végére és kövessétek hitüket!” (Zsid 13,7) Minden érdeklődőt szeretettel várunk! „Jó dolog Jézus tanítványának lenni... ” Budavár N yolc estén át éreztük ezt vári, vízivárosi protestáns, görög- és római katolikus hívek, lelkészek, szerzetesek, hogy jó együtt, Jézus köré ülve, szavára hallgatva, egy irányba: az Úrra tekintve s közben őszintén egymásra figyelve közösségben lenni. S azt, hogy vendégként is egyaránt otthon vagyunk a kapucinus és a ferences, a református és görögkatolikus templomban. Hallatlan felelősség és küldetés, hogy egyháztagként hogyan valósítjuk meg mi az egységet - Krisztussal, egymással, evangélikusokkal és nem evangélikusokkal, Isten népével, a felebaráttal. Mert közös az örökségünk. Testvérek vagyunk. Néhány villanás a budavári gyülekezet alkalmaiból: A Fő utcai görögkatolikus templomban Balicza Iván igazgató lelkész hirdette az igét Róm 8,14-15 alapján: áldott alkalom ez a hét, és Isten áldásának ígérete van fölötte. A Jézus Krisztusban hívő emberek életét színezhetik ugyan felekezeti különbségek, más hagyományok, eltérő hangsúlyok, egyvalamiben azonban alapvetően egyek vagyunk: megajándékozottak. Isten a legnagyobbat, a legdrágábbat, a maga Lelkét ajándékozta mindannyiunknak. A Szentlélek győz meg minket arról, hogy egymásnak testvérei vagyunk, s ezért kötelesek egymást segíteni, egymásra odafigyelni, egymásért imádkozni. A kapucinus templomban Pásztor Bazil görögkatolikus esperes arról beszélt: e világban nincs maradandó városunk. Bár a jelenben élünk, a jövendőt keressük, s a szeretet Istenének cselekvő jelenléte és igéjének bizonyossága által hisszük és valljuk, hogy az élet kiszorítja a halált. Az Országúti Ferences templomban Török Csaba katolikus káplán szolgált. Szentbeszédében az ökumenizmus iránti nyitottságot és a közeledés, valamint a párbeszéd szükségességét hangsúlyozta. A Mátyás templomban Riskó János református lelkipásztor prédikált. Róm 8,32 alapján hirdette annak az evangéliumát, hogy a mi Istenünk a legtöbbnél is többet adott nekünk: mindent, az O Fiában. Az imahét záró alkalmán a Szilágyi Dezső téri református templomban Molnár Miklós nyugalmazott Kálvin téri lelkipásztor evangélizációs igehirdetését hallgattuk Jn 6,1-15 alapján: jó dolog Jézus tanítványának lenni, jó az Úrral együtt járni. Istenközeiben csak Krisztus által lehetünk! E nyolc estén át közösen gondolkodtunk el azon is: vajon észre lehet-e vermi rajtunk, hogy tanítványok vagyunk? Isten Szent- leikének erejét, segítségét kérjük, hogy Krisztus élete ábrázolódjon ki rajtunk. Pásztor Bazil atya különlegesen szép áldása - mellyel estéről estére útnak indított minket - zárja e kis imaheti összefoglalót: „Áldjon meg téged az Úr Sionból és lássad Jeruzsálem javait életed minden napján. ” Kőháti Dóra Ökumené Sopronban Római katolikus és evangélikus lelkészek szolgáltak a református templomban az első két napon. Evangélikus és református lelkészek hirdették az igét a római katolikus templomokban a hét közepén. A hét végi két napon pedig református és római katolikus lelkészek vezették az imaórát evangélikus templomunkban. Történelmi egyházak közeledéséről van szó közel 15 éve, amikor a három egyház gyülekezetei megismerkedhetnek egymás lelki otthonával és kirajzolódhatnak a lelki arcvonások is azok előtt, akik a városban már ismerősként, sőt testvérként köszönthetik egymást. Reménységünk, hogy számuk most is növekedett. Az ifjúság bevonása az idén is a kapcsolatok erősítésének egyik döntő eszköze volt. Egyházi iskoláinkban a más egyházhoz tartozók együtt tanulnak. Ha egymás templomában is részt vállalnak a közös szolgálatokban (igeolvasás, ének, zene), még közelebb kerülhetnek egymáshoz. Dicséret illeti a Líceum 11/D hittanosai közül azokat, akik az új római katolikus templomban első ízben tartott ökumenikus alkalmon igeolvasással, énekkel és gitározással járultak hozzá a tartalmas együttléthez, így hangsúlyt kapott a fiatalság szolgálatának fontossága. Ezen a vonalon egyházi iskoláinkban még fokozott felelősség hárul ránk. Új vonás volt, hogy nemcsak sokszorosított lapokról énekeltük közös énekeinket, hímem a római katolikus és evangélikus gyülekezetek énekeskönyveikből választottak minden egyház által ismert énekeket és könyvből énekeltünk. így megismerhettük a másik egyház énekeskönyvét is és bennük a közös énekkincsből kaptunk ízelítőt. A közös hitbeli erővonalak erősítésére még döntő, hogy hangozzék el minden alkalommal az Apostoli Hitvallás és a Miatyánk, az ökumenikus szöveggel. Egyik sem maradhat el, mert erőforrások, melyekből együtt lehet meríteni! Szimon János A pasaréti ferencesek temploma Az imahét záró estéjén ebben a közösségben voltam. Ocsovai Grácián ferences testvér köszöntötte a gyülekezetei, és vezette az imádkozást. Hafenscher Károly budavári lelkész hirdetett igét. Lk 11,9-13 versei alapján szólt arról, hogy szimpatikus az az Isten, aki ad, de aki Szentleiket ígér? Itt látszik, hogy Isten másként gondolkozik az imádságról, mint mi. Legyengült a keresztyénség, legyengült a keresztyén bizonyságtétel, ezért siet segítségünkre a Lélek. Isten nem apróságokat akar adni, hanem a legnagyobbat: Szentleikét. Ezzel erősít meg, vagy tesz képessé arra, hogy amit kérünk, megvalósíthassuk a Szentlélek erejével. Kéréseinkre hát ez a válasza: kaptok Szentlelket! Amit a hét elején Tihanyban megéreztem, abban erősödtem meg itt a hét végén. A „kórusok ökumenéje” folytatódott. A ferences templom énekkara meghívta a Deák téri Lutherániát, akik Tündér: Ein feste Burg -ját és Brahms: Geistliches Lied-jét hozták. A helyi énekkar Palestrinát énekelt, majd közösen énekelték záró számként Kodály: Esti dalát. Így lassan már valósul is az óhaj. Folytassák az ökumené ápolását énekkaraink! T. A győri volt Csillagh szanatórium kilencven éves csillaga A győri Diakonissza Anyaház egyik csendes udvari szobájában lakik Zsohár Lenke diakonisszanővér. A napokban volt 90. születésnapja. Ránéztében semmit sem látszik rajta a 9 évtized. Alacsony, törékeny alkat. Szeméből a szeretetnek és szívjóságnak őszinte, tiszta fénye ragyog. Beszéde halk és megfontolt. Járása-angyal- suhanás. Születésnapja nemcsak neki, de az anyaház idős tagjainak is ünnep. Hálaadás Lenke nővérünkért, a múltért, a végzett szolgálatokért, - és hittel reménykedünk, hogy az egyház Ura küld majd munkásokat, diakonisszákat az egyházban mindig velünk élő betegek, öregek, tehetetlenek, szenvedők, árvák és magányosok mellé a „kezek” evangéliumi szolgálatára. Ez az anyaszentegyházban nélkülözhetetlen szolgálat! Zsohár Lenke útja Kőszegről indult el. Isten, mint diakonisz- szát a betegek, szenvedők közé küldte. 1930 óta műtősnővér a győri és soproni városi kórházakban. Hosszabb ideig a győri Csillagh magánszanatórium műtősnővére volt. Egykori betegei mondják, hogy Lenke nővér a Csillagh kórház csillaga volt a fájdalmas műtétek, szenvedések sötét éjszakájában. A világháborús front idején az egyik győri hadikórházban ápolónővér. Utóbb Orosházán ismét egy magánkórházban műtősnővérként szolgált az orvosok és betegek között. Szolgált még a kőszegi és győri fiúintemátusban, betegápoló nővérként. Csak az Úristen a tudója, hogy évtizedek alatt hány betegen segített, mennyi betegágy mellett állt meg odahajolva orvosságot, kötést, injekciót, vagy egy pohár vizet adva. Hányszor hívhatták nappal és éjjel: „Kedves nővér... jöjjön!... fáj!...rosszul vagyok!...” És Zsohár Lenke ment, vitte a segítséget és vigaszt. Egy életen át a kórházak fehér világában, panaszkodó és jajgató emberek között szolgált a mennyei Gazdának. „Nyugállományba” 1968-ban került. Utána még tíz évig a börcsi szeretetotthonunkat vezette sok türelemmel és alázatos szeretettel. 1978 óta győri Diakonissza Anyaházunk Petőfi-téri otthonában él. Jézusnak szolgáló áldott, hosszú élet! A múltra való visszatekintés után lehet-e még előre, a jövőbe tekinteni? Igen! Arra az igére gondolni, amikor az Üdvözítő Úr ezt mondja a jobb keze felől állóknak: Jöjjetek Atyám áldottai, örököljétek a világ kezdete óta számotokra elkészített országot, mert ... beteg voltam és meglátogattatok... „Hisszük: Zsohár Lenke közöttük lesz! ” Sümeghv József Az Ökumenikus Tanulmányi Központ ez évi rendes közgyűlésére 1998. február 23-án 13-18 h között kerül sor az Evangélikus Egyház Városligeti-fasori (Budapest, Városligeti fasor 17-21.) gimnáziumának dísztermében. Az együttlét 3 részből áll: 1. Ügyintéző közgyűlés (13-15 h) 2. D. Johannes Rau, Észak-Raj- na Westfália (Németország) miniszterelnöke előadása: „A keresztyén ember és a politika” 16 órakor kezdődik, amelyet megbeszélés követ. 3. A közgyűlés nyilvános, és fe hér asztal melletti együttléttel fejeződik be. Zsohár Lenke diakonisszanővér fiatalkori képe
