Evangélikus Élet, 1998 (63. évfolyam, 1-52. szám)

1998-02-15 / 7. szám

4.oldal 1998. FEBRUÁR 15. Evangélikus Élet Af 21. n Lnaiv fiatalok párkereső fantáziáját s annak jobbára fölfedezetlen hátoldalát jellemzi, hanem mindazokét is, akik csak naptárilag nagykorúak. Mohás Lívia író-pszichológus szerint „a házasság a legszigorúbb szerzetes- rend, ” vagyis abban jól funkcionálni igé­nyes, bonyolult, sokoldalú feladat. Hoz­záfűzhetjük: olyan, mint a páros műkor­csolyázás vagy teniszezés, mert elég az egyik csapnivaló teljesítménye az együt­tes bukáshoz. Nagyok tehát az elvárásaink, melyek­nek meg kell(ene) felelnie az esetenkénti másiknak: őneki. Engem meg fogadja­nak szépen el olyannak, amilyen vagyok. Azaz: maradhassak csak „faragatlan”, miközben magam buzgón igyekszem fa­ragni őt, persze kedvemre. Talán menne is a dolog, ha döcögve is, csakhogy „ő” ugyanezt akarja csinálni velem, s nem tölti el boldogsággal, ha unos-untalan Hozzá illő társat keres Faragatlan Terméskő nevelni, meg csiszolni akarom, termé­szetesen „a legjobb szándékkal.” Nagyon sok házasságot vagy tartós párkapcsola­tot (bár a kettő nem egyenrangú), már az elején jellemez a keserves méltatlanko­dás a mindenkori másik „faragatlansá- gai” miatt. Terméskövekből lehet ugyan házat építeni, de csak gondos faragással, ám ebben mindenki saját maga kőfara­gója kell, hogy legyen, mégpedig folya­matosan. A Biblia is erre tanít: nézzünk keményen szembe saját gyermeteg önös- ségünkkel. Mindenki annyiban felnőtt, amennyiben felelősnek érzi magát „be- épülésképességéért”, pl. a ház(asság)ba, s nem felejti ott önmagát saját „csiszolat­lan kőkorszakában”. (Ebben Infantilissi- mus tábornok parancsol...) Érvényes ez persze egyházi téren is, s ugyan hol nem? Tévedés azonban ne es­sék: nem valami rabszolgai alkalmazko­dás mellett kardoskodunk, mert az sem épít. Az „épületes” beilleszkedés végett jó tudnunk egy s más alapvető hatásról, amelyek akkor is erősen beleszólnak lel­kületűnk, magatartásunk kialakulásába, ha sejtelmünk sincs róluk, sőt akkor csak igazán! Szüléink (vagy helyetteseink) szerepe óriási ebben, még ha nem is tud­nak erről. A kicsiny gyermek lelke olyan, mint a viasz: képlékeny, érzékeny, jó s rossz nagy mértékben hat rá, főként ha ismétlődik. Döntő a légkör, a ház érzelmi töltése, a megbízhatóság, a hamisítatlan szeretet. Minden képmutatás, lefojtott feszültség elbizonytalanítja, szorongóvá Miért érdekes? Hans Küng: Credo - Az Apostoli Hitvallás magyarázata kortársaknak Hans Küng tübingeni teológiai professzor könyvei mindig széleskörű érdeklődésre találtak. 1992-ben megjelent Credoja már öt kiadást ért el 60-80 ezer példányban. Most magyar for­dításban is olvasható. Érdekes, hogy fordítására, s egyben ki­adására is evangélikus lelkész vállalkozott. Tekus Ottó kitűnő fordítását Veöreös Imre lektori és szerkesztői közreműködésé­vel támogatta. Vállalkozása szolgálat, mert az egész hazai öku- menére tekint. Küng ugyanis az egyház Krisztusban való egy­ségének - ha kell a Vatikán rosszallását is vállalva - elszánt har­cosa. Meggyőződése szerint a II. Vatikáni Zsinat szellemében folytatja küzdelmét. Érdekes tehát önmagában már Küng személye. Miatta is ér­demes könyvét elolvasni. Katolikus pap és teológiai tanár. 1927-ban született a svájci Sursee-ben. Mindjárt doktori disz- szertációjával nagy feltűnést keltett. „Rechtvertigung” (Meg- igazulás) címen Barth bázeli professzornak, honfitársának és későbbi jó barátjának sok kötetes dogmatikájáról írta tanulmá­nyát. Egy ideig a németországi, tübingeni egyetem katolikus hittudományi karán tanított. Szakértőként vett részt a II. Vati­káni Zsinaton. A pápai „tévedhetetlenséget” kétségbevonó „Unfáhlbar?” címen 1970-ben megjelent könyve miatt egyhá­za megvonta tőle a nyilvános tanítás jogát. Az egyetem Öku­menikus Kutató Intézetének igazgatójaként működik tovább. 1996-ban, 68 éves korában vonult nyugdíjba. Credojának ma­gyar kiadását így indokolja a fordító és lektora: „Könyve segít a keresztyén egyházaknak a hitvallás mai értelmezésében és in­dítást ad a világ vallásai közötti párbeszédhez. Szól hívőkhöz, nem hívőkhöz és másként hívőkhöz. Érdekes az is ami Küngöt sokévi készülése után könyvének megírására késztette. A ma-, gyár kiadás előszava ezt így foglalja össze: „Korunk embere számára a «Hiszekegy« ősi szövege nem egy ponton idegen, sőt kérdőjelt és ellentmondást is kivált.” Küng megpróbálja ko­molyan venni a modem ember kérdéseit. Válaszaival a Hitval­lásjobb megértésén fáradozik. Esze ágában sincs, amint mond­ja, „hogy saját szavaival egy új hitvallást öntsön formába, hi­szen egy rendszertelen, sőt belső ellentmondásokat tartalmazó kegyesség senkit se érdekelhet.” Érdekes könyvének beosztá­sa. Egy fejezet foglalkozik a Teremtő és a teremtés kérdésével; három Jézus Krisztussal. Kemény eledel ez az első négy feje­zet. Feltételezi az olvasó természettudományos, történetkritikai és mélylélektani ismereteit. Itt tárgyalja pl. a „szűztől születés” értelmezését. Sokkal olvasmányosabb az egyházzal, a bűnök bocsánatával és az örök élettel foglalkozó utolsó két fejezet. Itt juttatja szóhoz saját egyháza fejét és vezetőit bíráló nézeteit. Úgy teszi, hogy azért a protestánsok is értsenek belőle. Elolvasásra ajánlom a könyvet azoknak, akik felkészülten ve­szik kezükbe. Akik tehát jól ismerik Luther Kis és Nagy Káté­jának tanítását a Hitvallásról, valamint az egyház tanítását olyan rendszeresen összefoglaló mai könyvet, mint aminő az ugyancsak nem régen magyarul is megjelent G. Voigt „Beveze­tésbe. Küng ugyanis nem tekinti feladatának, hogy a maga gazdagságában fejtse ki az egyház tanítását. Ehhez viszonyítva Credoja - bár nagyon elgondolkodtató -, mégis csak széljegy­zet, glossza. Nem ajánlom elolvasásra a felkészületleneknek, mert fárasz­tónak találják, néhány oldalon átvergődve félreteszik, vagy mi­előtt még végigolvasták volna, elhamarkodott ítéletet monda­nak felette. Érdekes végül megemlíteni azt is, hogy Barth professzor éle­te utolsó időszakában - annak ellenére, hogy változatlanul nagyra értékelte barátjának ökumenikus tevékenységét - úgy látta, a kelleténél többet foglalkozik Küng a modem ember kér­désfeltevéseivel, mint magának Jézus Krisztusnak a hozzánk intézett kérdéseivel. Jézust is érdekelte ugyan, hogy mit mon­danak róla kortársai. Elsősorban mégis az érdekelte, mit mon­danak róla tanítványai. így kérdezte őket: Ti pedig kinek mon­dotok engem? Benczúr László teszi a kicsit, halmozódva rombolja a lel­két, félelmet olt bele. Gyerekek szédüle­tes érzékkel igen hamar megkülönbözte­tik a valódit az utánzattól, általában kü­lönbül, mint a felnőttek! A kislány azo­nosulási forrása (identifikációs bázisa) az anyja. Anyaélményei, elsősorban mély érzelmi alapon, nagymértékben be­folyásolják: milyennek, kinek-minek tartsa önmagát, mint leányt, és mint leen­dő felnőtt nőt, feleséget, anyát. Apaélmé­nyei arra hatnak majd erősen, milyennek tartsa, minek nézze általában a fiúkat s férfiakat. Leendő férjére tehát az „apa­kép” kedvező vagy kétes fényt vet, s ez titkon keveredik a valós tapasztalatok­kal. A fiú azonosulási alapja persze az apja. Magatartásmintát, értékrendet ösz­tönösen tőle vesz át (elsősorban), és en­nek vezetésével igyekszik elboldogulni az életben. Nagyrészt ettől függően vij szonyul tekintélyi férfiszemélyekhez: ta­nító, munkahelyi főnök, pap, parancsnok stb. - egészen az államrendig. Ez utóbbi mondat lányokra-nőkre is vonatkozik, s az is, hogy az „apakép” (az apáról szer­zett tapasztalatok, élmények összessége) észrevétlenül rávetődik az Isten-képre. Egy túl szigorú, rideg apa gyerekeinek az Atyaistenről alkotott elképzelése is a Kérlelhetetlen Számonkérő zord vonása­it hordozhatja. Mennydörgő hajlamú lel­kipásztorok életének hátterében sokszor lapulnak meg ilyen megemészthetetlen élmények. A kiegyensúlyozott lelkületű hitű szülök adják a legértékesebb hozományt érlelő­dő gyerekeiknek. Ennek a hiányát rendkí­vül nehéz pótolni. Még komolyan vehe­tő megtérés után is számottevően éreztet­hetik hatásukat a gyermek- és ifjúkor még mindig vérző sebei, - ha azokat föl sem merték fedezni, sőt „sikeresen” leta­gadták s a feledés kútjába dobták; ám ez megbosszulja magát, mint valami mér­gező anyag illegális elásása. Szektapré­dikátorok, egyházbomlasztók, törvény­fanatikusok, elvakult újfarizeusok tév- cselekvései mögött más okok is rejtőznek. Ezek a vázolt belső rendezetlenségek csak egy parányi részét képezik okként azoknak a nagyon gubancos zavaroknak, amelyekre a modem mélylélektan vet egyre több fényt. Ennek talán legkivá­lóbb tudósáról a mély hitű és pszicholó­giában is járatos A. Köberle teológiai professzor ezt írta: „ C. G. Jung lélekta­nából olyan belátásokat nyerhetünk, amelyek rendkívül jelentősek a keresz­tyén egyház megújulására nézve. ” A tu­dásról, illetve ismeretről figyelmeztető utalást találunk 2Pt 1,5-ben, azt pedig jól tudjuk, hogy Pál apostol is élt széleskörű képzettségével. Az sem kis dolog, hogy a hit és tudomány problémáiról a katoliciz­mus talán legkiemelkedőbb tudósa által írt könyv (Hans Küng: Credo - Hiszek) éppen egyházunk ny. lelkészének, Tekus Ottónak fordításában és kiadásában je­lent meg! Nagy közösségi kísértés, hogy a hit és tudomány súlyos és időszerű témájában maradjunk kényelmesen (vagy szorong­va?!) „faragást" elhárítok, de másokat faragni akarók. A biblikus hit ugyanis sokkal magasabb szinten és tündöklete­sebben igaz, mint ahogy azt korhoz kö­tött, gyarló felfogásunk el tudná képzel­ni. Legyünk hát nyitott lelkűek, amennyi­re csak bírja érzelmi, szellemi és hitbeli befogadóképességünk. Nem utolsó sor­ban ettől függ hitvalló hitelességünk. Dr. Bodrog Miklós Már a két világháború között is program volt „MAGYAR KEZBE A MAGYAR FÖLDET !” Elsősorban „agrár ország” voltunk, vagyunk, és maradunk. Erre az alapvető tényre figyelnünk kell, mindenféle vonatkozásban. Akkor, amikor - helye­sen! - ismét előtérbe került ez a jellemzőnk, nézzük meg röviden, hogyan jelentkezett ez, problémaként, a két világháború között, becélozva a földtulajdon­lást! Kerék Mihály könyvének tárgyilagos, magvas is­mertetését adta egyik sajtótermékünk; a szerző könyvében javasolta 10 év alatt 3, 2 millió hold ki­osztását 380 000 családnak művelésre, házhelyre, részben kishaszonbérletek útján, kormánybiztosság­gal, amelynek a függetlenség, felelősség, szakszerű­ség hármas követelményével kellett volna ellátnia feladatát. A foldhözjuttatottak az érték 10 %-át elő­legként fizették volna ki, a hátralékot pedig 40 év alatt, 2 %-os kamattal törlesztették volna. (K.Gy./?/: A magyar földkérdés. - Keresztyén Igazság, 1939.) Kékén András egyházunknak a magyar földkér­déshez való viszonyulásával foglalkozott. Vannak nagybirtokos híveink. Voltak egyházközségeink, missziói gyülekezeteink, amelyeket egy-egy evan­gélikus kézben volt nagybirtok adója és adománya tartott fenn. Itt jelentkezett egyes gyülekezeteink funkcionális nehézsége! Örvendetes, hogy hasonló, tárgyilagosabb hangvé­telű cikkek, ismertetések is napvilágot láttak az egy­házi sajtóban. Ezek közül legalább rövid részlete­ket, szemelvényeket lássunk! Bácsi Sándor „Paraszt egyház vagyunk!” címmel (Belmissziói Munka- program Győr, 1939.), és tőle megszokott lendület­tel hívja fel az egyházi közvélemény figyelmét arra a tényre, hogy mint a „középosztály, az intelligencia egyháza”, a legtöbbet az értelmiséggel, a „közép- osztállyal” foglalkoztunk, és a munkásság mellett különösen is elhanyagoltuk a parasztsággal, a falvak népével való intenzív foglalkozást! Szenvedélyes hangú cikkét többször is túlzások jellemzik, és tel­jességében sem mentes a túlzásoktól, de: feltétlenül jó szándékú, eszméltető írás, jellegénél fogva is, az­zal a céllal, hogy a lelkészek az egész országban is­mertessék a különböző gyülekezeti alkalmakon, és a gyakorlatban is levonják belőle a tanulságokat! A szerző megkísérelte a már a falut is leterhelő cím- és rangdzsungelben felhívni a széles egyházi közvéle­mény figyelmét arra, hogy a falusiaktól, a nehéz, fá­radságos paraszti munkát végzők százezreiből, min­den nyomorúságuk ellenére, erő árad, és a jövő for­málása az ő kezükben van! Fülöp Dezső meleg szívvel, a falusi (büki) lelkész tapasztalataival írt („Szakadék”-Belmissziói Munka- program Győr, 1939.) ugyanebbe a kiadványba, né­Ökumenikus Tanulmányi Nap A Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsa 1998. február 18-án a Re­formátus Egyház Székházában (1146 Budapest, Abonyi u. 21. Tel: 343-7870) Ökumenikus Tanulmányi Napot rendez abból az alkalomból, hogy ebben az év­ben ünnepli az Egyházak Világtanácsa alapításának 50., a Magyarországi Egy­házak Ökumenikus Tanácsa pedig 55. évfordulóját. E kettős évforduló jó alkal­mat kínál a hazai és nemzetközi ökumenikus mozgalom értékelő áttekintésére. Az alábbi program szerint zajló tanulmányi nappal kívánjuk e születésnapokat megünnepelni, s ez ünnepségre minden érdeklődőt szeretettel várunk. Programtervezet 10.00 Megnyitó áhítat - Dr. Bölcskei Gusztáv 10.30 Az ökumené Magyarországon - Dr. Harmati Béla Az ökumené Magyarországon - római katolikus szempontok - Dr. Ladocsi Gáspár Az ökumené Magyarországon - kisegyházi szempontok - Dr. Hecker Frigyes Az ökumené Magyarországon - ortodox szempontok - Dr. Berki Feríz 11.30 Szünet 11.45 Az Egyházak Világtanácsa ma - különös tekintettel a Hararei Nagy­gyűlésre - Dr. Hafenscher Károly Az Egyházak Világtanácsa ma - a genfi központ szempontjai - Megbeszélés 13.00 Ebédszünet 14.00 A jubileumi év az Ószövetségben - Dr. Karasszon István A társadalmi igazságosság kérdése az Újszövetségben - Dr. Almási Tibor A jubileumi év gondolata az ezredforduló világgazdaságában Megbeszélés 15.30 Zárszó Az Ökumenikus Tanulmányi Központ hálásan mond köszönetét mindazoknak, akik az elmúlt esztendőben személyi jövedelemadójuk 1 %-át a keresztyén egyházak közeledéséért és egységéért vég­zett munka támogatására az Ökumenikus Tanulmányi Központ részére ajánlották fel. Szívből kívánjuk, hogy minden adományozót „az Úr gyarapítson és gazdagítson” (IThess. 3,12) A kapott összeget, 167.353 Ft-ot a Központ működési költségekre fordította. Az Ökumenikus Tanulmányi Központ szeretettel kéri mindazokat, akik imádságukba foglalják, és szí­vükön viselik a különböző egyházakhoz tartozó keresztyének közös bizonyságtételét és együttes szol­gálatát, hogy személyi jövedelemadójuk 1 %-át, amelyet társadalmi szervezet részére lehet felajánlani - adományozzák Jézus Krisztusnak Istentől keresztyén egységet kérő imádsága valóra váltásán fárado­zó Ökumenikus Tanulmányi Központnak. Adószámunk: 1800-8223-1-43. Áldottak legyenek az adakozók. hány oldallal követ­ve Bácsi Sándor cik­két. Stílusa, hangvé­tele nyugodtabb: nem írta le ugyan, de cikkének logikájából következett, hogy a föld­osztásban látta a falusi ellentétek megoldását. Rövid részletek tőle: „... minden tisztán látó em­ber tudja, hogy drága hazánk társadalmi osztályai között szinte áthidalhatatlan szakadék húzódik meg. A különféle társadalmi osztályok egyenesen farkas­szemet néznek egymással. Nem érti meg az úr a pa­rasztot, a paraszt az urat, a város a falut és fordítva. Ellentétek vannak az iparos és kereskedő osztály között, munkaadó és munkás között. Néha szinte úgy érezzük, hogy valami gonosz, láthatatlan kéz állandóan ássa és mélyíti a magyart a magyartól el­választó szakadékot. Minden faluban megtaláljuk ezt a szakadékot. A módosabb gazdák lenézik azt, akinek kevesebb hold földje van s lassan az a felfogás alakul ki, hogy aki­nek több hold földje van, az a nagyobb úr és oko­sabb, mint az, akinek kevesebb földje van. Az egy­mással ellentétben álló családok egymással nem érintkeznek, a világért össze nem házasodnak, stb. így alakul ki az a felfogás, hogy akinek nincs sem­mije, annak joga sincs. A gazda lenézi munkását, a cselédjét, a munkás pedig ellensége lett kenyéradó gazdájának ...”. A kiadvány harmadik ismertetésének szerzője Kékén András. Bár nem falusi lelkész volt, meggyő­ző érvekkel, egyértelműen az új, elengedhetetlenül szükséges földreformról írt (Belmissziói Munka- program Győr, 1939.), „Magyar kézbe a magyar föl­det!” címen: „...becsületes úton szerzett birtok kár­talanítás nélküli elvételéről természetesen szó sem lehet. Erre senki sem gondol azok közül, akik a földkér­dés megoldását sürgetik. De viszont az is igaz, hogy a magánérdek semmi körülmények között nem lehet kerékkötője a közérdeknek. Az is igaz, hogy a haza­árulásért kapott vagy spekulációval megszerzett nagybirtoknak nincs joga arra, hogy a magántulaj­don elvének szentségével takaródzék. A másik érv az szokott lenni, hogy a nagybirtok többet termel, mint a kisbirtok. Krék Mihály orszá­gos adatfelvétel alapján mutatta ki, hogy ennek ép­pen az ellenkezője igaz ... Szükség van a reformra szociális szempontból. Föltétlenül igazságosabbá kell tennünk a nemzeti jövedelem megoszlását... Szükség van földbirtokreformra nemzetvédelmi szempontból is: ...a kisbirtokos parasztot azonban nem lehet egykönnyen elszakítani földjétől. Az ott marad és magyar marad... mennyivel nyugodtab- ban nézhetnénk a történelmi viharok elé, ha a ma­gyar föld azoknak a tulajdonában lenne, akik azt megművelik. ... Egyházunknak, éppen mint evangéliumi egyház­nak kötelessége hirdetni a teljes evangéliumot, tehát annak szociális tanításait is, és pedig egyforma erő­vel szegények és gazdagok felé ...”. ' Kékén András írásának néhány, előbbi idézete a szerző alapos helyzetismeretéről, tárgyilagosságáról tanúskodik. Viszont: a korabeli állapotok alapján, túlságosan nagy szerepet szánt az átalakulás folya­matában az egyháznak, és a nemzet új életét csak az evangélium alapján, az egyház bábáskodásával tud­ta elképzelni, bizonyos nagybirtokok meghagyásá­val. Agrárstruktúránk átalakult, de a bevezetőben em­lített alaphelyzetet nem hagyhatjuk figyelmen kívül: sem a kormányzat, sem pedig a közvélemény! Az agrárvertikum sorsának alakulása: jelenünk és jö­vendőnk alakulásának egyik, kiemelten fontos té­nyezője! B.B.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom