Evangélikus Élet, 1998 (63. évfolyam, 1-52. szám)

1998-11-01 / 44. szám

Evangélikus Élet 1998. NOVEMBER 1. ö.oldal A hősöket egy közös sírnak adják, Kik érted haltak, szent világszabadság! (Petőfi: Egy gondolat bánt engemet) Közel másfélezer településen kellene kutatni, hogy az oroszföldön elesett ma­gyar katonák sírjára akadjanak. 1997-től eddig 700 temetőt azonosítottak a Hadi- sírgondozó Iroda munkatársai. Az 1949. augusztus 12-én hazánk által is aláírt Genfi Konvenció szerint minden állam felelősség­gel tartozik a sa­ját földjén elesett más nemzetek katonáinak sírjai­ért, azok háborí­tatlanságáért. Ne­künk, magyarok­nak különösen fontos, hogy saját katonáink vitéz­ségét, katonai be­csületét tudatosít­juk a fiatalabb nemzedékkel, mert ötven éven át a magyar kato­na hősiessége háttérbe került a győztesek érdem­telen dicsőítése közepette, a győztesek által a tömegre erőltetett „közgondolkodással”. Az I. és II. világ­háborúban és annak következtében el­Magyar katonák emléke, sírja messze földön... Szaratov (hadifogoly temető) 1998. aug. 6. esett katonák és elhurcolt polgári áldoza­tok földi maradványainak méltó temeté­se is akadályokba ütközött. S amit ennek érdekében tettek, csak titokban történhe­tett. Szinte meseszerűnek hangzik, hogy egy fiatal honvédtiszt, bolgár katonák emlékműve avatá­sán a bolgár Him­nuszt hallgatva, elhatározta, ha egyszer módjában lesz, ilyen tiszte­letre, a hősök tisz­teletére fogja ne­velni a magyar fia­talokat, különö­sen, ha fiatal hon­védek kerülnek irányítása alá. Az­tán vagy húsz esz­tendő múltán sor kerülhetett Erdős László ifjúkori terve megvalósítá­sára. Tolna me­gyében létrehozta a II. világháború Tolna Megye Hal- lottaiért alapít­ványt. A folytatás ugyan nehezen ment, a rendszer- változás kellett, hogy a magyar katonai becsület helyére kerüljön. 1988-ban a Moszkva Lublino (hadifogoly temető) 1998. aug. 2. Német Hadisírgondozó Népi Szövetség Magyarországra jött, hogy felkutassa a II. világháborúban elesett német és ma­gyar katonák sírjait. 1989-ben a Tolna megyei hadkiegészítő parancsokként szolgáló Erdős Lászlóval közösen elindí­tották azt a kezdeményezést, hogy a Ma­gyar Köztársaság és a Német Szövetségi Köztársaság között jöjjön létre kormány­megállapodás, amely szabályozza a ma­gyarországi jelzett és jeltelen sírok fel­kutatását és emlékhelyek létesítését. 1993-ban Bonnban megtörtént az aláírás. Ezután alakult meg a HM Honvéd Ha­gyományőrző Iroda az I. és II. világhá­ború, valamint az azt megelőző századok szabadságharcaiban elesett magyar kato­nák és elhurcolt magyar polgári áldoza­tok sírjai, temetői és a hősök emlékhe­lyei felkutatására. így kezdődött az a na­gyon szép, de sok gonddal, körültekin­téssel járó munka, melyet ma - jogutód­ként - a Hadisírgondozó Iroda végez Er­dős László ezredes irányításával, hogy az emlékezés folyamata ne szakadjon meg. Amint az erdélyi költőnk, Reményik Sándor is elgondolta: Kiket egy távol, késő nemzedék Tán megsüvegel majd és megkövet És talán félő tisztelettel mondja: Ezek az idetévedt, kemény holtak, Ezek a furcsa, idegen világok - Ezek - magyarok voltak! Az Iroda tevékenysége révén a magyar kormány 1995-ben Oroszországgal, 1996-ban Ukrajnával kötött megállapo­dást. Tárgyalások voltak Szlovákiával, melynek eredményét 1996-ban parafál- ták, szándéknyilatkozat aláírására került sor Romániával 1997-ben, öt évig tartó erőfeszítés után 1997. június 20-án em­lékművet állítottak a Don-kanyarban el­esett 150.000 magyar hősi halottért Bolgyirekvában és Borovicében. Kor­mánymegállapodás aláírására került sor Moldáviával, szándéknyilatkozat szinten állnak a tárgyalások Lengyelországgal, Szlovéniával, Horvátországgal és Olasz­országgal a Hadisírgondozó Iroda mun­kája eredményeként. Sebeiken Pálma Dr. Urbán Ernőre emlékeztünk Evangélikus Országos Múzeumunk­ban az 50 éves évfordulón 1993-ban em­lékkiállítást rendeztünk könyveiből, cik­keiből, családi fényképekből. Most, szü­letésének 90. évfordulója alkalmából Szentendrén gyűlt össze a család, a ro­konok, barátok, ismerősök. A kicsi lel­készlakás falai között emlékeztünk teo­lógiai munkásságára, szolgálatára. Az asztalon fényképek, könyvek, folyóira­tok, cikkek mutatták rövid életének hi­hetetlenül sok eredményét. A piciny templom zsúfolásig megtelt. Az oltári szolgálatot leánya id. Magassyné Urbán Margit végezte, id. Magassy Sándor hirdette az igét 2Kor 4,5-7 alapján. A törékeny cserépedénybe rejtett kincsről szólt. Az úrvacsorái is­tentiszteleten ifi. Magassyné Csonka Zsuzsanna és Magassy Zoltán lelkészek szolgáltak. A meleghangú megemléke­zések sorát Joó Ferenc és Lux Aladár egykori iskolatársak nyitották meg. A szentendrei gyülekezet nevében Milán Gábor felügyelő köszöntötte a családot és a rokonságot. Dr. Reuss András pro­rektor - mint vő - elemezte a tudós lel­kész, teológus munkásságát. Dr. Zsigmondy Árpád felszólalásában el­mondta, hogy az asztalon levő anyagnak méltó helye lenne az Evangélikus Orszá­gos Levéltárban. Dr. Széchey Béla meleg szavakkal méltatta Urbán Ernő életét és munkáját. A megemlékezések kedves epizódja volt dr. Pusztay László ny. lel­kész visszaemlékezései - ő volt Urbán Ernő tábori lelkész-utóda Sopronban - a család körében töltött régi időkre. Szalay Tamás tábori püspökhelyettes emlékér­met adott át dr. Pusztay Lászlónak, utó­lag megköszönve a II. világháború utol­só éveiben végzett szolgálatát. A megemlékezések sorát záró isten­tiszteleten Szalay Tamás szolgált igehir­detéssel, fi. Magassy Sándor tábori lel­kész végezte az oltári szolgálatot, dr. Pusztai László megemlékező szavaival és hálaadó imádsággal fejeztük be test­véri együttlétünket. „Isten velünk, vi­szontlátásra”... énekeltük befejezés­ként. Emlékezetes, szép emléknap volt. B. Sólyom Julianna A temetőjárás napjaiban vagyunk. Evangélikus liturgiánkban ugyan nem szerepel a „halottak napja", de termé­szetes, hogy híveink is kimennek a teme­tőbe október utolsó napjaiban. A korai egyházban valóság volt a hit, remény és szeretet. A pogányok csodál­kozva mondták: „mennyire szeretik egy­mást a keresztyének!” A hitükről megrá­zó bizonyságot tettek sokan úgy is, hogy vállalták a borzalmas halált, amikor hitü­kért akár a máglyán égették meg őket, vagy vadállatok tépték szét testüket az arénában. Reménységükről pedig beszéltek a ké­pek. - Ezekben a napokban szóljunk most erről bővebben. A reménység képe­it ott találjuk akár a házakban, később a templom falain, de főképpen az első négy században a katakombákban. Máig fennmaradt számtalan földalatti sír, az ún. katakombákban, fold alatti te­metkezési helyeken. Csak Rómában 40 katakomba van, az itt lévő sírok számát több mint egymillióra becsülik. Az ösz- szes római katakombák folyosóinak hossza 100-150 kilométer. Milyen képe­ket találunk itt? Az elhunytak képe rit­kán szerepel, de pl. a római Callistus ka­Világiak” a reformáció ügyéért 99 A reformáció szellemisége nemcsak a prédikáló papokat, szerzeteseket, vagyis az egyháziakat érintette meg, hanem a nem-teológusokat, a „világi” réteget, ne­meseket, főnemeseket, katonákat. Ismert az, hogy Sopronban és Nagyszebenben diákok, kereskedők dugták össze fejü­ket, hogy Luther Márton írásait megis­merjék. Budán pedig éppen a királyi ud­varban akadtak pártfogói a reformáció­nak. Népszerűvé lett minden társadalmi szinten a böjtölés, szentek tisztelete kér­dése, s az ingyen kegyelemből való üd­vösség gondolata. Mindez felszabadítot­ta az emberek szorongó igyekezetét val­lási tekintetben. Luther határozott vallástétele a wormsi birodalmi gyűlésen (1521) sok hivatalos résztvevőt megragadott és elgondolkoz­tatott. Ezek között Brandenburgi György örgrófot is, aki II. Lajos királyunk roko­na, gyámja és nevelője, sokáig Budán élt. 1523-ban ugyan visszatért ansbachi birtokára, de még a mohácsi vész után is kapcsolatot tartott magyar reformátorok­kal, támogatta őket. Köztudott, hogy Lajos király felesége, Habsburg Mária királyné is rokonszen- vet tanúsított Luther tanai iránt - feltéte­lezhetően György őrgróf hatására. Fivé­re, Ferdinánd főherceg nem egy levelé­ben feddette meg ezért. Nem véletlenül találjuk a budai udvar prédikátorai kö­zött Cordatus Konrádot. majd Henckel Jánost, akik a reformáció szellemében hirdették az igét. A királyi kancelláriá­ban, Budán kezdte pályafutását Nádasdy Tamás, ez a művelt, több nyelven beszé­lő kisnemes, akiből később - házassága révén - az ország egyik leggazdagabb foura lett, s nádorságig vitte. Birtokain támogatta a reformációt, s példája nyo­mán fia Ferenc, a „fekete bég, " már tel­jes határozottsággal a lutheri irányzatot részesítette előnyben papjai, tanítói kö­zött. Királyi titkárként bizonyára Budán érte a reformáció első hatása Serédy Gáspárt, ezt a gyermektelen fourat, aki­nek hatalmas kiterjedésű uradalmaiban reformátori gondolkodású prédikátorok tevékenykedtek. O szorgalmazta, hogy unokaöccse, Alaghy János, 1543-ban a wittenbergi egyetemre jusson és ott Lu­thert hallgassa. Hazatérve tiszáninneni birtokaira, né­hány év múlva tért hódított az evangéli­kus tanítás ezen a területen is, mert áldo­zatos támogatója lett a vele egyetértő prédikátoroknak. A lutheri irányhoz ha­láláig hű maradt. Pempfiinger Márk, a szászok ispánja ugyancsak a királyi udvarral volt szoros kapcsolatban még azután is, hogy Nagy- szebenbe költözött. O is az új eszmék­nek igyekezett hasznára lenni, s a maga részéről mindent megtett terjedése érde­kében. Ugyannyira, hogy a király szólí­totta fel „az eretnekség kiirtására”. Szalkay érsek pedig egyenesen a halálát követelte. Pempfiinger Kata udvarhölgy volt Mária királyné mellett, később pe­dig a reformációhoz húzó Török Bálint felesége lett, s „lutheránus oroszlán”- ként emlegették. A reformációt vitték tovább a Perényiek is. Perényi Gábor (1532- 1567) betöltötte a főkapitányi és tárnok- mesteri tisztet is. Evangélikus hitű főne­mesként alapította a sárospataki iskolát, és bővítette azt gimnáziummá. Ellenállt a terjeszkedő helvét irányzatnak: Dévai Mátyást, Kopácsi Istvánt támogatva, ol­talmazva. Altábomokmesterként tevékenykedett Perényi mellett 1556-ban Panithy János - Gömörpanyit ősi birtokos család egyik tagja -, aki a krakkói egyetemen tanult. Talán éppen Perényi révén lett ő is a lu­theri reformáció harcos híve. Később Nagyszombaton telepedett le, ahol háza, szőlője volt. Sógora az európai-hírű hu­manista: Zsámboki János. Panithy me­nekítette Nagyszombatra Huszár Gál re­formátorunkat Debrecenből, amikor ott nehéz helyzetbe került. Szép imádságos éneket szerzett házasoknak, s ezt Bor­nemisza Péter is felvette énekeskönyvé­be. Említsünk végül egy katona embert: Mágócsy Gáspárt (1514-1587), aki sza­kított a régi vallással, s előbb Gyulán támogatta a reformáció ügyét. Mint vár­kapitány, oltalmazta Sztáray Mihályt. Török fogságból való szabadulása után 1564- től Eger várának kapitánya­ként vitte keresztül az ottani reformációt. Később Ká­rolyi Gáspárt, a bibliafordí­tó prédikátort is áldozatosan segítette munkájában. Folytathatnánk hosszas felsorolással, de azt hiszem, e néhány „világi” ember fá­radozása, hitének gyümöl­cse és áldozatkészsége mu­tatja, mennyire segítették ők a reformáció magyarországi meggyökerezését, terjedé­sét. Nemcsak papi emberek, teológiát tanultak álltak Lu­ther Márton reformációi eszméi mellé, hanem a ta­nult főurak, hivatalnokok, nemesek is meglátták, meg­értették az evangélium igaz­ságát. Egyházunknak ma is na­gyobb figyelemmel kellene lennie a „nemteológus”, „világi” tagjaira, értékelve szolgálataikat, hogy a refor­máció népe maradhassunk. Bencze Imre Beszélő képek takomba egyik sírkamrájában öt portrét is találunk. Az elhunytak feje fölött ott a nevük, és aztán az, hogy „in Pace” (pl. „Eliodora in Pace”). A katakombák föld alatti temetkező he­lyek, ahol több emelet mélységben talál­hatók az ókeresztyén sírok. Ide lemenni bizony soha nem volt veszélytelen. Ma is csak szakértő vezetővel lehet végigjár­ni a folyosókat. Sötét van. Egyszercsak a vezető felemeli lámpáját, vagy mécsesét, - és feltárul a fény mellett a katakombák titokzatos világa. A falakon képeket lá­tunk. És ezek a képek beszélni kezdenek hozzánk, kétezer év távlatából. De miről is beszélnek? Itt a sírok között mégsem a halálról... hanem az élő reménységről. A képek beszélnek arról a hitről, amellyel akkor elbocsátották szeretteiket a másik életbe. Néha, mint említettük, láthatjuk az elhúnyt portréját is. Kitárt, megadó karral állnak ott, tágranyíló szemekkel, ami az „imádkozó magatartás” volt ak­kor. Fejük felett a felirat arra utal, hogy itt nyugszanak békében az elhunytak és élnek! Maga a pax szó is gyakran szere­pel. A Paradicsom derűs boldogsága su­gárzik azokról a képekről is, amelyeken pávák, galambok sétálnak a forrás felé. De gyönyörű virágok is láthatók a fala­kon. Még többet mondanak azonban az élő reménységről a bibliai tárgyú képek. Ezek csupán pár vonással akarják emlé­keztetni és vigasztalni a gyászolókat Is­ten nagy tetteire: Izsák feláldozása, Mó­zes vizet fakaszt a kősziklából, a három férfi a tüzes kemencében, Jónás kiszaba­dul a cet gyomrából. De épp így akarnak vigasztalni az Újszövetségi képek is: ká- nai menyegző, az öt kenyér megsokasí- tása, a vak meggyógyítása, Lázár feltá­masztása. És mindenek előtt ott látjuk az ifjúként ábrázolt Jópásztort, aki vállára veszi a beteg bárányt... A téma és üzenet egy és világos. Itt a halál helyén hangzik az élő reménység üzenete. Ahogy Isten egykor Izsákot ap­ja késétől, Noét és családját az özönvíz­től, a 3 férfit a tüzes kemencéből kimen­tette, ahogy Jézus Lázárt feltámasztotta, ahogy a Jópásztor a bárányt vállára vet­te, úgy hozza ki a halálból Isten az övéit most és az utolsó napon. A képek tehát „beszélni” kezdenek, a mécses halvány fénye mellett hozzánk. Fájón kell megállapítanunk, hogy ma az Egyház erőtlenségének egyik tünete éppen az, hogy nincs élő reménység. Az örök élet hite gyakorlatban megszűnt. Ez a hit csak úgy lehet újra élővé, ha beszé­lünk róla, ha egymást ezzel erősítjük - betegágynál, koporsó mellett. Jó pár éve egy nyíregyházi temetésen történt. Idős ember feleségét temettük. A szertartás végén már jöttek a sírásók, már hangzott a befejező ének, amikor a magábaroskadt özvegy férj váratlanul el­kérte az ásót és reszkető kezekkel egy keresztet rajzolt a nyitott sír oldalára. Ez a pillanat mély nyomot hagyott bennem. Ne feledjük el, hogy a kereszt egyáltalán nem a halál jele, hanem a feltámadt, élő Krisztus jelképe. Tehát az élő remény­ségről tett bizonyságot ez a magára ma­radt testvérünk. Ebben erő van! A re­ménység arra való, hogy egymást erősít­sük vele. Ezért, ha van élő hited, élő re­ménységed Jézusban - add tovább azt! Ettől lesz a reménység igazán élővé! Gáncs Aladár Weltler Ödön, aki Rajkán, 1911. no­vember 15-én szü­letett, Weltler Já­nos és Zechmeister Anna harmadik gyermeke­ként, a győri Főreáliskolában szerzett érettségi után, a Magyar Királyi Erzsébet Tudomány- egyetem soproni teológiai fakultásán végezte tanulmányait. Lelkésszé szentelte Kapi Béla 1935. szeptember 29-én, Sopronban. Majd ezt követően 2 szemesztert a németországi Erlangen egyetemén töltött. Segédlelkész éveit Győrött, Bábolnán és két esztendőn át Bonyhádon töltötte. A szülőfalu, Rajka gyülekezete 1938-ban hívta meg lelké­széül, ahol 1945-ben 3 hónapra internálták, majd átélte németajkú hívei kényszerű kitele­pítését is, és együttvéve 16 esztendőt szolgált, majd pedig Ágfalva gyülekezete fejezte ki iránta bizalmát, ahol 1954-től 1982-ben kért nyugdíjazásáig 29 évet töltött az evangélium szolgálatában. Nyugdíjasként előbb Budapesten élt, s külö­nösen a csepeli gyülekezetben helyettesített, majd Sopronban. Utolsó szolgálatára felszen­telésének 60. évfordulóján került sor. Házasságot kötött 1939-ben Rácz Magdolná­val. Házasságukat Isten 4 élő gyermekkel ál­dotta meg, akiket önfeláldozó szeretettel s pél­dás élettel neveltek Isten félelmében és keresz­tyén hitben. Nehéz időkben, szerény körülmé­Weltler Ödön 1911-1998 nyék között tapasz­talták meg Isten gondviselő szerete- tét, s éléstárukból nem fogyott el a vékabeli liszt és a korsó olaj, mint egykor a sareptai özvegy életében. Weltler Ödön:- Igazi veretes lutheránus teológus, az ige teo­lógusa, aki Isten igéjén tájékozódott, döntött, és ezt a legmagasabb tájékozódási pontot al­kalmazta életében.- Szilárd jellemű egyéniség, aki meggyőző­dését nem áldozta fel az érvényesülés oltárán.- Melegszívű lelkipásztor, akihez nemcsak hívei kopogtattak be, de lelkésztársai is gyak­ran kértek tőle tanácsot.- Olvasott, nagyműveltségű, zenét szerető ember, aki veje zeneszerzői tevékenységét ins­pirálta, kiváló német nyelvtudásával segítette. Gyászolják: hitvese, akivel közel 60 évet töltöttek békés házasságban gyermekei: János, Sándor, Magdolna, Teo­dóra és családjaik szerető unokái és dédunokái. Legyen áldott Weltler Ödön lelkész-testvé­rünk minden elvégzett szolgálata, az ajándék­ba kapott közel kilenc évtized, amelyet család­jában és evangélikus egyházunkban Isten or­szága építésére eltöltött. D. Szebik Imre

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom