Evangélikus Élet, 1998 (63. évfolyam, 1-52. szám)
1998-11-01 / 44. szám
6.oldal 1998. NOVEMBER 1. Evangélikus Élet Sfl SAROK w §p§ Kedves Gyerekek! Gondolom, hittanórán, gyerekbibliaórán már sokat hallottatok, tanultatok Luther Mártonról, életéről és a reformáció történetéről. Hogy lemérjétek, mennyire emlékeztek a tanultakra, töltsétek ki ezt a keresztrejtvényt és küldjétek el nekem a KITÖLTÖTT és KIVÁGOTT megoldásokat! A három leggyorsabb beküldőnek Luther-rózsás kitűző jár ajándékba! 1. Ebben a várban „raboskodott” Luther 2. Luther szülővárosa 3. Szászország választófejedelme, aki „elrabolta” Luthert 4. Luther Márton felesége 5. Ennek a városnak a templomkapujára szegezte ki Luther a tételeit 6. Luther munkatársa és barátja 7. Ez a neve a könyveknek, amiben kérdés-felelet formájában összefoglalta a kereszténység tanításait 8. Kis papírok, melyeket pénzért árultak és Luther tiltakozott ellene 9. Ennyi pontban gyűjtötte össze a tételeket Luther 10. Az akkori pápa neve NAGYTAKARITAS AZ EGYHÁZBAN! a a 1. 2. 3. 4. ' 6. 7. 8. 9. 10. Az elmúlt nyáron nagy munkába kezdtünk: elhatároztuk, hogy kifestetjük a lakásunkat. Minden szőnyeget fölszedtünk, minden bútort megmozgattunk, a képeket is leszedtük a falakról. No nézd csak, előkerült a golyóstol- lam! - kiáltott föl Dávid, amikor nagy nehezen odébb ráncigáltuk a nehéz pia- nínót. Kati lányom is megtalálta az ágy mögött az elveszettnek hitt játékait. Nekem is jelentett némi meglepetést, amikor az íróasztalom alól előkerült az egyik rég nem látott könyvem. Hogy kerestem ezt a kanalat! - örült feleségem a gáztűzhely alatt lapuló kávéskanál láttán... Érdemes volt mindent felforgatni, mindenkinek jutott valami „ajándék”, mint karácsonykor. Jött a festő és minden nap megújult egy szoba. A falak újra szép színekben pompáztak, mindent átjárt a friss festék szaga. Nagy buzgalommal láttunk neki a takarításnak: súroltunk, ablakot mostunk, szőnyeget poroltunk, és gondos tisztogatás után minden visszakerült a helyére. Fáradtan, de boldogan állapítottuk meg, hogy régi otthonunk egészen megújult, pedig nem vettünk új bútort, és mindent az eredeti helyére tettünk vissza. EZ A REFORMÁCIÓ! Nagytakarítás az egyházban, ahol az évszázadok során elvesztek, feledésbe merültek nagyon fontos dolgok. Az emberek elfelejtették, amit Jézus Krisztus tett értük a kereszten. Úgy gondolták, hogy pénzükkel, sok-sok imádsággal és más módon kell a Velem vándorol utamon Jézus Anna-Maija Raittila és Túrmezei Erzsébet találkozása a költészetben Amikor az evangélikus sajtó útján híre ment annak, hogy a hivatalos magyarfinn műfordító szemináriumra megérkezik Anna-Maija Raittila is, és a közönség előtt találkozik Túrmezei Erzsébettel, költőtársával, hamar kiderült, hogy az eseményt szervező Huszár Gál Könyvesbolt szűk lesz. A házigazda gondosságának köszönhetően megkaptuk a Deák téri gyülekezeti termet, és bizony, az is zsúfolásig megtelt. Joób Máté kelenföldi segédlelkész magyar és finn nyelvű köszöntője után boldogan énekelte együtt az egész terem a finn A. Maasalo énekeskönyvünkben is megtalálható szerzeményét: Velem vándorol utamon Jézus (459). Ezután Túrmezei Erzsébet és Anna- Maija Raittila mondta el, hogyan is találkoztak össze ők ketten? Ez elsősorban Csepregi Bélának köszönhető, aki finnországi ösztöndíjas ideje alatt felhívta Anna-Maija Raittila figyelmét Túrmezei Erzsébet verseire, és hazatérése után is több vaskos köteg verset küldött neki, türelmesen várva arra, hogy a fordítások megszülessenek. Évek teltek el, Anna- Maija Raittila nagy költői és műfordítói munkákat végzett el, míg egyszer egy magyarországi útja során személyesen is találkozott Balassagyarmaton Túrmezei Erzsébettel. Ekkor érintette meg a magyar költőnő lelkisége: a fizikai nehézségektől gyöngévé lett, de lelkében erős, Isten békességét sugárzó ember költészete. Ez az élmény inspirálta két kötetnyi vers lefordítását finnre, 1973-ban és 1988-ban. A felolvasott versekből, a két költőnő szavaiból is ez a derű, szívből jövő kedvesség és nagy lelkierő sugárzott ránk, akik hallgattuk őket. A régóta várt, nagy élményt jelentő találkozó és beszélgetés finn szereplőjéről a fiatalabbaknak el kell mondani, hogy személyében a magyar irodalom legjobb finn ismerőjét és fordítóját tiszteljük. Ő ismertette meg a finn közönséggel a 20. századi magyar költészet nagyjait. Két magyar versantológiát szerkesztett, és magára vállalta a formahű finn fordítást is. A magyar próza- és drámairodalom néhány kiemelkedő alkotását is neki köszönhetően ismerik Finnországban. Ady Endre, Pilinszky János és Illyés Gyula verseit egy-egy önálló kötetben ő jelentette meg finnül. A lexikális felsoroláson túl azonban a magyar evangélikusok számon tartják azt is, hogy Anna-Maija Raittila javaslatára került be a finn evangélikus énekeskönyvbe Trajtler Gábor szerzeménye, a Jézus, a Jó Pásztor című énekünk (401), mely szintén felhangzott a programban. Nagy Ildikó Charlotte előadásában elhangzott mindkét költőnő néhány verse, sőt, vendégünk kérésünkre finnül is elmondta egy versét, így élvezhettük a rokon nyelv zenéjét. Végül Joób Máté mindkét nyelven elmondott áhítata a Jelenések könyve 3.5 alapján zárta le a programot: „Jézus Krisztus mondja: aki győz, azt öltöztetem fehér ruhába, annak a nevét nem törlőm ki az Elet könyvéből, sőt inkább megvallom nevét Atyám és angyalai előtt. " Felzengett még a közös ének: Szelíd szemed, ó Jézus... (énekeskönyvünkben a 385-ös finn egyházi ének, Túrmezei Erzsébet fordításában.) Mindannyiunk sajnálatára Csepregi Béla egészségi állapota miatt nem lehetett köztünk, de Anna-Maija Raittila meglátogatta őt is Sárszentlőrincen. Mindannyian elgondolkodhattunk azonban arról: vajon van-e a mai időkben olyan nagy tudású, kitartó, áldozatkész közvetítője a magyar evangélikus kultúrának, mint Csepregi Béla? (A Duna Televízió felvételt készített a programról, és rövid interjút készített a két költőnővel. A felvételt október 4-én a Protestáns Híradóban sugározták.) Szabó-Pap Gabriella Könyvajánló Bozóky Éva: Zord idők nyomában. A Magyar írószövetség és a Pro Pannónia Kiadó nevében Pomogáts Béla mutatta be szeptemberben Donáth Ferencné Bozóky Éva most megjelent emlékiratát. A Kemény Zsigmondot és Marcel Proustot sejttető cím mögött „a mindennapok és a nagybetűs történelem együttes krónikája” húzódik meg. „Egy kislány jön a parttalan időben. Mindent jól megnéz maga körül, mintha be kellene számolnia valakinek a látottakról, meg-megáll, elámul, gondolkodik, aztán megy tovább, mígcsak el nem tűnik a ködben. ” Bozóki Évát utolérte a régi kínai átok: élj történelmi időkben! Szinte hihetetlen, mennyi esemény, mennyi fordulat, mennyi „zordság”, mennyi tragédia fér bele egyetlen életbe! Ezeket 15 évvel ezelőtt kezdte papírra vetni, megörökítve szülei családjának eredetét is. Apai dédapja a bécsi királyi kancellária segédhivatalának igazgatója volt, az ő jogász fia települt Magyarországra. Anyai nagyapja erdélyi szász lutheránus pap, kiváló zenész, 6 gyermekkel, Nagyenyeden. Már az ő életük, haláluk, melyről sokat, részletesen mesél a szerző, megragadja az embert, sok az öröm, még több a tragédia, mindez szeretettel, megértéssel és regényes olvasmányossággal közvetítve. Közben zajlik a történelem is: 65 év béke után a Monarchia végnapjai, Trianon. Menekülés Erdélyből. Vagonváros, vagonotthon a Déli pályaudvaron. A kislány felnő és megkezdi saját életét. 1945, utána a „fordulat”, az „ötvenes évek”, 1956, a romániai fogság, a „Kádár korszak”. Nagy szerelem, házasság, három kisfiú. A férj a politikai élet középpontjában. Mindenkit ismernek - mindenkit megismerünk mi is, néhány ecsetvonásból tökéletes jellemzések kerekednek, apró anekdoták tucatjaiból minden helyzetet alaposan megismerünk. Újból és újból a börtön. Van, amikor az egész család ül s az első (3 éves) gyermeket eltűnteti az állam, hosszas küzdelem után kerül csak elő, egy életre károsítva. Egymást követik a borzalmak, tombolnak a „zord idők” de ezt alig fogjuk fel, mert nem szűnik a krónikás fiatalos derűje, jóindulata, ahogy mindig mindenben és mindenkiben a jót keresi és találja („idilli korszak” a János kórházban: tyúktojás méretű epekővel, de nyíltak az orgonák...), s minden során átsüt a szeretet. Finom humora, iróniája elpusztíthatatlan. A tragédiákat apró színes epizódok enyhítik, gyerekekről, cicákról, kutyákról, barátokról (baráti beszélgetés a nosztalgia jegyében: „Emlékszel, mikor a smasszer azt mondta: ”Bíbó, Bíbó, maga egész értelmesnek látszik!”), az ember sokszor azt sem tudja, sírjon vagy nevessen? Ugyanakkor mindenre figyel, mint például a falvak eltűnésére, Szigligeten. „A tehenek helyébe turisták jöttének”, de eltűntek a szálfaegyenes asszonyok is, akik még fejükön hordták a kosarat. És egyre kevesebb a gyerek. A férjéhez haláláig hűséges, kitartó szerelemmel ragaszkodó asszonynak végig egyedül a vallás- és gondolatszabadság hiányzott. így, amikor már „félelem nélkül” lehet, a rádiós szerkesztő, író, újságíró, (az Evangélikus Élet-nek is munkatársa), könyvtáros, „levelezőn” színjelesen elvégzi a teológiát. Hazaérkezett. Férje halála óta „több, mint évtizednyi idő telt el. Közben: ’’sarkaiból fordult ki a világ. De jó lenne neki elmesélni! Nem lehet.” S itt, (és ezért?) a történet - sajnos! - megszakad. Kovács Mária bocsánatot megszerezni bűneikre. Sokan nem is tudták, hogy miről'is szól a Biblia, mert nem tudtak olvasni, a templomban pedig latinul szólt a pap, ezért őt sem értették. Sokan voltak, akik úgy érezték, tenni kellene valamit, de hiába próbálkoztak, egyre nagyobb lett a felfordulás. Ötszáz évvel ezelőtt történt, hogy LUTHER MÁRTON és több társa alapos nagytakarításba fogtak. Megtalálták az egyház legdrágább kincsét, Isten Igéjét! Letörölték a feledés porát a Bibliáról, és újra olvasni kezdték. A sokféle babonás szokást kisöpörték, és szélesre tárták az ablakot Krisztus szeretetének napfénye felé. Valójában nem hoztak újat, csak visz- szatértek az eredethez, de ezáltal megújult az egyház élete. 1517 október 31 -én kezdődött ez a nagytakarítás, azóta e napon ünnepeljük a reformáció ünnepét. De nemcsak ünnepeljük, hanem gyakoroljuk is. Valljuk, hogy az egyházban újra és újra szükség van a nagytakarításra, azaz reformációra. Gábor bácsi Evangélikus Egyházunk jelképe a Luther-rózsa. De tudod-e a jelentését? Olvasd csak el, Luther hogyan magyarázta! János Frigyes választófejedelem pecsétgyűrűt ajándékozott Luther Mártonnak. Luther a jegyzőnek írt levelében a következőképpen írta le elképzeléseit a gyűrűvel kapcsolatban: „ A kereszt legyen az első, feketén, szivbehelyezve. Ezzel arra akarom magamat emlékeztetni, hogy a megfeszítettben való hit üdvözít bennünket. Ugyanis csak akkor igazulunk meg, ha szívből hiszünk. Jóllehet a kereszt fekete, mivel megöl s kell, hogy fájjon is, mégis meghagyja a szívet saját színében. Az igaz ember hit által él, mégpedig a Keresztrefeszítettben való hit által. Ez a szív fehér rózsa közepén legyen, annak kifejezéséül, hogy a hit örömmel, vigasztalással és békességgel ajándékoz meg és egyenesen egy fehér üde rózsába helyez. Mivel nem olyan békesség és öröm ez, amilyent a világ ad, azért legyen a rózsa fehér és ne piros. A fehér szín ugyanis a lelkek és angyalok színe. Ez a rózsa égszínkék mezőben legyen, mert az ilyen lelki és hitbéli öröm az eljövendő mennyei örömök kezdete. Ez azonban a lélekben és hitben már most megvan, a reménység által előre ízleljük, jóllehet még nem érzékeljük. A mező körül aranygyűrű legyen: jelezze, hogy ez a mennyei üdvösség örökké tart és nincs vége soha. Emellett ez értékesebb minden örömnél és vagyonnál, amint az arany a legnemesebb és legértékesebb fém. ” A Luther- rózsa jelentését a legrövidebben egy Luther korabeli vers foglalja össze: „ Rózsákon jár Krisztus híve, Ha keresztet hordoz szíve. ” Egyházunkjelvénye ezt hirdeti: Akkor leszünk igazán boldogok, ha szívünkbe fogadjuk a keresztet. Földi életünk a rózsa szépségéhez hasonlóan múlandó. De vár reánk a mennyei boldogság, amely végtelen, amint az Luther-rózsát körülfogó gyűrű is végtelen. ” A gyermeksarok készítőinek címe: Boda Zsuzsa, 1085 Budapest, Üllői út 24. FIATALOKNAK A reformáció szükségessége gyülekezeteinkben A cikk címét is „kaptam”, amikor megkértek a megírására. így, először elgondolkodtam: vajon valóban rászorulunk a naponkénti megtérés mellett a reformációra?! A kifejezés: reformáció olyan egyháztörténeti súllyal esik a latba előttem, előttünk, hogy az ember önkéntelenül is kicsinek érzi magát ahhoz, hogy önmagát és mindennapjait ezzel fémjelezze. Pedig, ha óriási deformáció nem is következett be az evangélium tiszta és igaz tanításához képest, a Szentlélek megújító és Krisztusra irányító munkájára mindig, mindenütt szükségünk van. így tehát a reformáció egyháza igenis reformációra szorul. Sok helyütt probléma példának okáért a gyér templom-látogatottság, az egyéb gyülekezeti alkalmakról nem is szólva. Pedig az istentisztelet az ünnep ideje, s amely gyülekezetnek elvésznek a munkás hétköznapjai, annak ünnepei is lassanként elkopnak. Büszkén mondogattuk, mondogatjuk: értelmiségi egyház vagyunk - azaz itt mindenki mélyre áshat a teológiában, bátran kérdezhet, véleményét nem kell magába fojtania. Sőt, többet mondhatunk ennél: az évszázadok üldözöttsége után a közelmúlt szorítása is megszűnt - amiért őseink egykor imádkoztak, az ma a miénk! De tudunk-e élni ezzel a szabadsággal? Nem vállalunk-e önként béklyókat: félünk a mai kihívásoktól, hagyományőrzés címén konzerváljuk a régi idők problémáira való régi megoldásokat? Luther Márton számomra abban is példakép, hogy tudott frissen reagálni a maga szintén zűrzavaros és gyorsan változó világában. Egy képpel élve: a XVI. század kezdetén az egyház, mint egy össze-vissza átépített, toldozott-fol- dozott, az eredetivel már csak az egyes régi kövei által azonos építmény volt, míg ma talán csak pókhálózni, takarítani kellene. így is, úgy is szükséges a munka, az áldozat - nem lehet megspórolni. Amiként az Isten igéje élő és ható, megmutatkozik az ebből származó dinamizmus a mi (egy)házunk táján? Válasz nélkül hagynom ezt a kérdést nehezemre esik, ezért engedtessék meg imádsággal befejeznem: Ó, jöjj, teremtő Szentlélek, látogasd meg a te néped! Schaller Bernadett ftéUum S*, DUNA PALOTA i vV Budapest, V., Zrínyi u. 5. s. y a Magyar Protestáns Közművelődési Egyesület és a Magyárok Világszövetsége védnöksége alatt 1998. november 7-én, este 7 órakor bemutatja Németh László GALILEI Dráma 4 felvonásban, 2 részben Rendező: Udvaros Béla További előadások: november 8, 14, 15, 28, 29-én du. 4 órakor valamint december 5-én és 6-án du. 4 órakor. Jegyek válthatók a Duna Palota pénztárában és a Színházak Központi Jegyirodájában (VI. Andrássy út 18.) Helyárak: 800-600-400 forint.
