Evangélikus Élet, 1998 (63. évfolyam, 1-52. szám)

1998-08-23 / 34. szám

2.oldal 1998. AUGUSZTUS 23. Evangélikus Élet A Kr.u. 251-356 között élt és később szentként is tisztelt remetéről, Antalról, jegyezték fel a követ­kező történetet. Hosszú életéből (105 esztendőt élt) közel 20 évet sivatagi magányban töltött, ahol minden idejét Istennek szentelte. Azonban őt is megkísértette a hiúság ördöge. Arra gondolt, hogy nála nincs szentebb remete az egész világon. Isten szerette Antalt, és nem akarta, hogy az elbizako­dottság befészkelje magát a szívébe. Ezért így szólt hozzá:- Menj be a városba, és keresd fel a Görbe utcá­ban lakó cipészmestert! Az az ember sokkal szen­tebb nálad. Antal remete úgy tett, ahogyan Isten meghagyta neki. Megtalálta a cipészmestert és megkérdezte tőle:- Kedves barátom, áruld el nekem, miért vagy oly kedves Isten színe előtt? A cipész igen elcsodálkozott:- Azt hiszem, kedves atyám, hogy te súlyos téve­désben vagy. Nem hiszem, hogy különösebb becs­ben állnék Isten előtt. Reggeltől estig dolgozom, végzem a munkámat. Úgy vélem, a város összes lakói különbek nálam. Ők a mennyország útját jár­ják, én a pokoltól rettegek. A remete nem kérdezett többet. Megértette, miért olyan kedves a cipész Is­ten szemében: mert nem önmagát előtérbe helye­ző, hanem másokra és Istenre mutató életet élt. Antal, a remete visszatért hát a sivatagba és ettől kezdve így imádkozott:- Segíts Istenem, hogy én is olyan alázatos le­gyek, mint az alexandriai cipészmester! A farizeus és a vámszedő példázatában Jézus ar­ra tanít, hogy önmagukra mutató emberekből vál­junk Istent dicsérő keresztyénekké. Nem az volt a farizeus bűne, hogy saját magát állította előtérbe imádságában. Szabad, sőt kell Istennek hálát ad­nunk mindazért a jóért, amit értünk tett. A farizeus vétke az volt, hogy Isten helyett, saját magát állí­totta imádsága középpontjába. Önmagára muta­tott. Magát különbnek ítélte másoknál, holott Is­tennek kellett volna mégköszönnie a bűnök elkö­Teljes minden éltemben... (426. ének) Énekünk a német énekeskönyvben a zsoltár­énekek csoportjában szerepel (6. Zsoltár). A zsol­tárénekek a reformáció korának énekeskönyveiben is egészen külön csoportot alkottak. Ez a hagyo­mány csak a pietizmusban szűnt meg. Énekünk Johann Georg Albinustól származik. Alapja a 7 bűnbánati zsoltár közül az első. Ezeket a bűnbánati zsoltárokat (6, 32, 38, 51, 102, 130, 143) már az óegyházban is nagyon sokra becsül­ték. J.G. Albinus 1624-ben született Unternes- saban. 1655-ben a naumburgi dómiskola rektora lett. 1657-ben ugyanott a Szent Othmár templom lelkésze. Meghalt 1679-ben. Az ének legrégebbi le­nyomata az 1686-os braunshweigi énekeskönyv­ben található. Luther Márton a 6. zsoltárhoz a következő glosz- szát írta: „Mivel ebben a zsoltárban nem történik bűnvallás, csak bűnhődésről van szó, ezek eredeti­leg Krisztus szavai voltak, aki noha bűntelen volt, sok szenvedést hordozott”. A zsoltár 7. verséhez Luther ezeket a szavakat fűzi: „ Hinnünk kell ennek a zsoltárnak, hogy t. i. az Úr gyakran sírt, különö­sen éjszakákon, ha az evangélium nem is írja ezt. ” A zsoltár alkalmazása azután Luthernál így hang­zik: „HA te ennek a zsoltárnak értelmét meg aka­rod ízlelni, akkor fesd le a te szemed elé Uradat és Megváltódat, amint szeretetben és kegyességben térdet hajt az Atya előtt, megterhelve a te bűnöd­del, és az egész világ bűnével. Hogyan sír O keser­vesen miattuk... Te vagy az, akiért egy ilyen Köz­benjáró forrón könyörög! Mit akarsz erre vála­szolni? Hogy te magad sírsz és imádkozol Vele, aki érted és nyomorúságodért imádkozik. ” Úgy kell tekintetnünk énekünket, mintegy jelleg­zetes lutheri zsoltárkölteményt. Természetesen ez az ének nem Krisztus könyörgése, hanem a bűnös bűnbánati imája. Gáncs Aladár SZENTHÁROMSÁG UTÁNI TIZENEGYEDIK VASÁRNAP vetésétől megőrző kegyelmét. Dicsekedett. Magát dicsérte. Megfeledkezett arról, hogy egyedül Iste­né a dicsőség. Nem dicsérte Istent jóságáért. A farizeus és a vámszedő példázatában Jézus ar­ra is tanít, hogy másokra mutogató emberekből legyünk felebarátunknak segítő kezet nyújtó ke­resztyénekké. A másik emberre ujjal mutogatni, a másikat háta mögött megszólni, a másikról plety­kálni, a másikat Isten előtt befeketíteni - nagyon sokan értenek ehhez. Ezt tette a farizeus is. Isten, igéjében azt kívánja tőlünk, hogy sem szavaink­ban, sem imádságainkban ne szóljuk meg ember­társunkat, hanem nyújtsunk neki segítő kezet, ha elbukott. Végül, a farizeus és a vámszedő példázatában Jézus arra tanít, hogy bűneinkben legyünk önma­gunkra mutató és bünbocsánatért Istenhez kiáltó keresztyének. A vámszedő azért távozott megiga- zulva a templomból, mert nem mások bűnével foglalkozott, hanem bűnösnek vallotta magát. Felismerte: mindig Isten kegyelmére szorul. Ez­zel vitt igaz áldozatot a templomba, mert „Isten előtt a töredelmes lélek a kedves áldozat. A töre­delmes és megtört szívet nem veti meg az Isten. ” (51. Zsolt 19. v.) A vámszedő elnyerte azt, amit Jézus Krisztus ál­tal minden, bűnéből hozzá kiáltónak megad az Is­ten: a kegyelmet. Kiáltsunk kegyelemért Istenhez, a vámszedővel együtt mi is: „ Taníts, Uram, úgy imádkozni, hogy némán boruljak eléd. Tudom, téged nem hat meg holmi, farizeusi sok beszéd. Hisz mindent tud rólam a Lélek. Magamat én is ismerem. Hiszem elég, ha ennyit kérek: Irgalmazz nékem, Istenem! Amen Németh Mihály r UJ NAP - UJ KEGYELEM Isten a gőgösöknek ellenáll, az alázatosaknak pedig kegyelmet ad. 1 Pt 5,5 VASÁRNAP Énekeljetek az Úrnak, áldjátok nevét, hirdessétek szabadítását minden nap! Zsolt 96,2 (Zsolt 84,1-13; Ef 2,4- 10) Új szövetséghez megújult szívből feltörő ének illik, ha valóban megértettük Isten nagy tettét Jézus Krisztusban. Az énekeljetek lelkesítő Szá­va megérezteti velünk, hogy örömmel végezzük az Úrtól kapott feladatain^ és teszünk bizony­ságot róla. HÉTFŐ bűneink ellenünk szólnak is ja te nevedre/ tekintettel bánj velünk, Uram! Jer 14,7 (Mk 9,33-37; 1 Krón 16,23-43) Jöjj hatalmaddal Jézus Krisztus s légy minden­napos nálunk!/Hozzá ez illik, nekünk pedig visszaadja emberi méltóságunkat az, hogy nevé­hez illő hűséggel tehessük jóvá, amit tönkretet­tünk. / SSFS* / jsi í V •*í '* * V i/pnn Amt^^^frénibik irgalmas és megbocsát. Dán 9,9 l Krón 17,1-14) A jelenkor nehézségeivel csak az képes megbir­kózni, aki bűnbánattal vállalja a múltat. SZERDA Áldjon meg téged az Úr, és őrizzen meg téged! 4Móz 6,24 (Lk 7,1-10; IKrón 17,15-27) Az ároni áldás Krisztusban telítődött meg újult ja. Ő a mi békességünk. Isten neve őbenne nyu­godott meg rajtunk. Elhívásunk az, hogy áldást örököljünk, s ezért mondunk másokra is áldást a saját tisztünkben. CSÜTÖRTÖK ^sten nem emí>er< hogy meg­bánjon valamit. ISám 15,29 (ApCsel 12,18-25; IKrón 18,1-17) Lehet sok mindent tenni az Úrért, de ha az Ő akaratát cselekedjük, akkor fogadjuk be igazán a szívünkbe oltott igét. PÉNTEK Alaktalan testemet már láttáik sze­meid, könyvedben mindßn meg volt írva, a napok is, amelyeket nekem szántál. Zsolt 139,16 (Lk 22,24-30; IKrón 19,p5) Más dolog tudomásul venni, hogy Isten jól is­meri minden szándékomat, szavamat és tette­met. Ekkor még érezhetjük magunkat kényel­metlenül, s ezért megkísérelhetjük, hogy ki­csússzunk a kezei közül. Mégint más az, ha cso­dálattal tölt el, hogy pontos ismerete van rólam. Ha őt veszem észre mindenben, hogy szinte kö­rülfog, már nem akarok menekülni, mert otthon érzem magam nála. V tartalommal. Benne ragyogott ránk Isten orcá­SZOMBAT Azrsthberek igaz uralkodója, az istenfélő uralkodó olyan, mint a fölkelő nap reggeli fénye, mint felhőtlen reggel. 2Sám 23,3-4 (Ez 17,22-24; IKrón 19,16-20,8) Legyen az istenfélő ember olyan, mint a naptá- madat. így maga körül igazságot és életet sar- jaszt. Hanza Kinga Dalma Igefények a hétköznapokban: Ne aggodalmaskodjatok! Mt 6,25-33. „Ezért...” Ezzel a szócskával köti össze Jézus az előző és a mostani mondanivalóját. Az ezt megelő- zőekben Isten és a mammon alternatívájáról volt szó: nem szolgálhattok két úrnak. Ezért ha Istennek szolgáltok, akkor ne aggódjatok. Higgyetek Isten szeretetében. Gondja van rátok! Luther Márton írta feleségének a következő leve­let: ót „ Az én kedves feleségemnek, a szent, aggodalmaskodó doktor Luther Katalin önmártírnak Wittenbergben. Legszebb Doktorné Asszony! Igen hálásan köszön­jük az Ön nagy aggódását, melytől Ön még aludni sem tud. Mert azóta, hogy Ön aggódik értünk, majd­nem tűzhalált szenvedtünk szállásunkon a szobám ajtaja előtt. Tegnap pedig kétségtelenül az Ön aggó­dása következtében egy kő majdnem a fejünkre esett és kis híja, hogy össze nem morzsolt mint valami egeret... Félek, ha nem hagysz föl aggódásoddal, el­nyel minket a föld és az összes elemek üldözni fog­nak bennünket. Olvasod a Kátét és a Hitvallást? Te csak imádkozzál és a gondviselést bízd Istenre! ” Persze mások az emberek és mások a körülmé­nyek, de a lényeg ugyanaz: a hívő ember nem kell hogy aggódjon! Az aggódás nemcsak felesleges, de egyenesen káros: az aggódó belebetegedhet, aki iránt pedig látványosan aggódnak, azzal elhitetik azt, hogy helyzete teljesen reménytelen. Ha pedig folötte/helyette akarnak dönteni, a cselekvési akarat­erejét sorvasztják el. Természetesen mindannyiunk életében vannak dol­gok, amikor választanunk, döntenünk kell. Kerülhe­tünk olyan élethelyzetbe, amikor nekünk vagy szereltünknek nagyon nehéz. Magától értődő, hogy tegyünk meg mindent, ami isteni és emberi gondolás szerint szükséges és helyes. Törődjünk dolgainkkal. De ne hagyjuk, hogy agyonnyomjon minket vagy másokat a gond, az aggódás terhe. A gondok átrepül­hetnek a fejünk felett - csak arra vigyázzunk, hogy fészket ne rakjanak a fejünkön. Az aggódás helyett azt ajánlja Jézus, hogy: „keres­sétek először Isten országát és az Ó igazságát. ” Óri­ási program az ember számára! Isten országának és igazságának keresése... Egy emberélet kevés erre! És miközben ezt a szent életprogramot megvalósítani igyekszünk, csoda tör­ténik: „elfelejtünk” aggódni. Minél többet foglalko­zunk ugyanis Isten dolgaival, egyrészt annál keve­sebb időnk marad az aggodalomra, - másrészt okunk sem lesz rá, mert menetközben megtapasztal­juk Isten gondviselő szeretetét. Hadd idézzem ide ÍJn 4,18-at: „A szeretetben nincs félelem, sőt a teljes szeretet kiűzi a félelmet; mert a félelem gyötrelemmel jár, aki pedig fél, nem lett tökéletessé a szeretetben. ” Ki nem tapasztalta még, hogy az aggódásban mennyi félelem van?! Ön­féltés, mások féltése... Egyedüli biztos megoldás e félelmek ellen (is!): a szeretet. Isten iránt és az em­berek iránt. Segítsen minket erre a biztos megoldásra a ránk is gondot viselő Isten! ISTENTISZTELETI REND Budapesten, 1998. augusztus 23. 1., Bécsi kapu tér de. 9. (úrv.) Bence Imre de. 10. (német) Diet- rich Tiggemann; de. 11. (úrv.) Balicza Iván du. 6. Bence Imre; 11., Modori u. 6. de. fél 10. Sztojanovics András; Pest- hidegkút, II., Ördögárok u. 9. de. fél 11. Fodor Viktor; Békás­megyer, III., Víziorgona u. 1. de. fél 9. Fűry Eszter; Csillaghegy III., Má­tyás kir. u. 31. de. 10. Bozóky Éva; Óbuda, III., Dévai Bíró M. tér de. 10. Bálintné Var­sányi Vilma, Újpest, IV., Leibstück M. u. 36-38. de. 10. Blázy Lajos, V., Deák tér 4. de. 9. (úrv.) Cselovszky Ferenc; de. II. (úrv.) dr. Harmati Béla; du. 6. Gerőfi Gyuláné; VII., Városligeti fasor 17. de. 11. (úrv.) Szirmai Zoltán; du. 6. Pocsai Istvánná; VIII., Üllői út 24. de. fél 11. Kertész Géza; VIII., Rákóczi út 57/b. de. 9. (szlovák) Cselovszky Ferenc; VIII., Karácsony S. u. 31-33. de. 9. Kertész Géza; VIII., Vajda P. u. 33. de. fél 10. Fabiny Tamás; IX., Thaly Kálmán u. 28. de. 11. dr. Rédey Pál; Kőbánya, X., Kápolna u. 14. de. fél 11. Fabiny Tamás; X., Kerepesi út 69. de. 8 Tamásy Tamás; Kelenföld, XI., Bocskai út 10. de. 8. (úrv.) Ferenczy Erzsé­bet; de. 11. (úrv.) Ferenczy Erzsébet, du. 6. Szeverényi János; XI. Németvölgyi út 138. de. 9. Szeverényi János; Budagyöngye, XII., Szilágyi E. fasor 24. de. 9. Balicza Iván; Budahegyvidék, XII., Tartsay V. u. 11. de. 9. (úrv.) Tóth-Szöllős Mihály; de. 11. (úrv.) Tóth-Szöllős Mihály; du. fél 7. Urbán Eszter; XIII., Kassák Lajos u. 22. de. 10. ifj. Kendeh György; XIII., Frangepán u. 43. de. fél 9. ifj. Kendeh György; XIV., Lőcsei út 32. de. 11. (úrv.) Tamásy Tamás; XIV., Gyarmat u. 14. de. fél 10. Tamásy Tamás; Pestújhely, XV., Templom tér de. 10. ; Rákospalota, XV., Régi Fóti út. 73. (Nagytemplom) de. 10. Szabó István; Rákosszentmihály XVI., Hősök tere 11. de. 10. dr. Kamer Ágoston; Cinkota, XVI., Batthyány I. u. de. fél 11. Blatniczky János; Mátyásföld, XVI., Prodám u. 24. de. 9. Blatniczky János; Rákoshegy, XVII., Tessedik tér. de. 9. Marschalkó Gyula; Rákoscsaba, XVII., Péceli út 146. de. 9. Kosa László; Rákoske­resztúr, XVII., Pesti út 111. de. fél II. Marschalkó Gyula; Rákosliget, XVII., Gőzön Gy. u. de. 11. Kosa László; Pest- szentlőrinc, XVIII., Kossuth tér 3. de. 10. Győri Gábor; Pestszentimre, XVIII., Rákó­czi út 83. (ref. templom) de. háromnegyed 8. Győri Gábor; Kispest, XIX., Templom tér 1. de. 10. Széli Bulcsú; Kispest, XIX., Hungá­ria út 37. de. 8. Széli Bulcsú; Pesterzsébet, XX., Ady E. u. 89. de. 10. Győri János Sámu­el; Csepel, XXI., Deák tér de. fél 11. Lehoczky Endre; Budafok, XXII., Játék u. 16. de. 11. Solymár Gábor; Budaörs, (ref. imaház) de. 9. Endreffy Géza; Augusztus 20-án Deák tér de. 9. Zászkaliczky Péter; Bécsi kapu tér de. 11. Bence Imre Istentiszteletek a Balaton partján Balatonalmádi: (Bajcsy Zs. u. 25) du. 4; Ba- latonfenyves: du. 6; Balatonföldvár: (ház­asságkötő terem) du. 2; Balatonfüred: (au­gusztus 22-én, szombaton a ref. fehértemp­lomban, német) du.6; Balatonszárszó: (ev. üdülő) de. 10; Balatonszárszó: (ev. temp­lom) de 12. (német), du. 3. (magyar); Bala- tonszemes: du. 2; Balatonszepezd: de. 9; Fonyód: du. 4; Gyenesdiás: (ev üdülő) de. 10; Hévíz: de. 10. (német); du. fél 5. (magyar); Keszthely: de. 10. (magyar), du. 6. (német); Kisdörgicse: (ev. templom) de. 11; Kővágó­őrs: (ev. templom) de. fél 12; Mencshely: de. 11; Nagyvázsony: du. 2; Révfülöp: (ev. templom) du. 5; Siófok: de. fél 10. (német), de. 11. (magyar); Szentantalfa: de. háromne­gyed 10; Veszprém: (Kossuth u.) de. 10; Zánka: de. fél 9. Szentháromság ünnepe utáni 11. vasárnap a liturgikus szín: zöld. A délelőtti istentisz­telet oltári igéje: lKor 15,1-10; az igehirde­tés alapigéje: Lk 18,9-14. Heti énekek: 456, 402. EVANGÉLIKUS ISTENTISZTELETET közvetít a Magyar Rádió a Kossuth adó hullámhosszán augusztus 30-án, vasárnap 10.05 órakor Szombathelyről az evangéli­kus templomból. Igét hirdet Gregersen- Labossa György lelkész. „ERŐS VÁR A MI ISTENÜNK!” címmel evangélikus félórát közvetít a Magyar Rá­dió a Kossuth adó hullámhosszán 1998. augusztus 24-én, hétfőn 13.30 órakor. Előtte evangélikus korálismertetés lesz 13.20 órakor. Földi és égi hatalom „Amit nekem adsz: mindenkinek adod”, hirdeti a földi hatalom. „Amit mindenkinek adsz: nekem adod”, hirdeti az égi hatalom. Weöres Sándor A testi sértésekről készíthető látle­let. így az is megállapítható, hány na­pon belül gyógyulnak. De ki mondja meg egy szóról, egy hangsúlyról, egy vállvonogatásról vagy egy röhögés­ről, hogy meddig lehet utána életben maradni, s miféle belső vérzésekbe hal bele ilyenkor az ember? Ancsel Éva G.Z. A FARIZEUS ÉS A VÁMSZEDŐ LK 18.9-14.

Next

/
Oldalképek
Tartalom