Evangélikus Élet, 1998 (63. évfolyam, 1-52. szám)

1998-07-26 / 30. szám

2.oldal 1998. JÚLIUS 26. SZENTHÁROMSÁG KÉRNI TUDNI KELL! Mk 8,1-9; Mt 7,7-11 A mai vasárnapon két ige közül választhat az ige­hirdető és az igehallgató. Az egyik egy jól ismert történet, a másik Jézus tanítása, amelyet éppen olyan jól ismerünk. Jézus követői szívesen hallgat­ják a Mester szavait. Sokszor talán érthetetlennek, talányosnak érezték, mégis tudták: ha kérik, meg­magyarázza nekik tanítása értelmét. Ugyanakkor jelképes cselekedetei, természetes mozdulatai jó példaként, a keresztyén életfolytatás tökéletes min­tájaként álltak előttük. Az első keresztyének talán jól látták azt a szoros kapcsolatot, amely összeköti Jézus cselekedetét azzal az aranymondással, amit ma meg akar nekünk tanítani Isten Szentlelke. Jézus állandóan a szűkölködők tömegét látta ma­ga körül, és meg akarta nekik mutatni, hogy van le­hetőség a megelégíttetésre. Aki szegénységben él, úgy érzi, talán sosem lakik jól életében, sosem lesz igazán szép ruhája, sosem lesz elég melege a téli hi­degben. Ilyen szegénynek látjuk sokszor a világ nyomorultjait. Leginkább mégis saját nyomorúsá­gunk aggaszt. A szűkölködők népes táborához so­roljuk magunkat, mert érezzük anyagi és lelki javak hiányát az életünkben. Aki Jézust hallgatja, nincs is másra szüksége. Négyezer ember gyűlik köré, hogy hallgassa a Mes­ter szavait. Nem lenne más dolguk? Nem kellene a halászoknak inkább a vízbe dobott hálókra figyel­ni? Nem kellene az asszonyoknak a konyhában sü- rögni-forogni? Nem kellene a gyermekeknek elvé­gezni a rájuk bízott feladatokat? Úgy tűnik, szá­mukra mindennél fontosabb az, amiről most nekik Jézus beszél. Napjaink szükölködői gyakran hivat­koznak halaszthatatlan teendőikre. Emlékezzünk vissza a néhány héttel ezelőtt elhangzott alapigére: „földet vettem, öt iga ökröt vettem, most nősültem: kérlek, ments ki engem!”... A mai ige figyelmeztet: el ne halasszuk a Jézussal való találkozás lehetősé­gét, mert erre van igazán szükségünk! Ha őt hall­gatjuk, megfeledkezünk éhségről, testi-lelki nyo­morúságról. Benne megkaptunk mindent, amiért küzdünk, amit a magunk erejével akarunk megsze­rezni ezen a földön. Jézus észreveszi a rászoruló nyomorúságát. Nem a tanítványok hívják fel figyelmét az idő múlására, mint a párhuzamos történetben: az ötezer ember megvendégelésénél, Ő az, aki gondoskodni akar az őt hallgatók testi szükségéről. Tudja, „kenyérrel is r Lásd meg a mennyből Úristen... (257. ének) Énekünk szerzője Luther Márton, aki ezt a 12. Zsoltárt is az evangéliumból magyarázza. Már az éneket megelőző bibliafordítási munkában is Jé­zus felől értelmezi a bibliai szöveget. Ez a szemlé­let ott van már Luther Zsoltár-előadásaiban is (1513-15). Luther Zsoltár-énekei nem egyszerű fordítások, hanem énekelt prédikációk. Ezekben különösen is jól érvényesül Luther megnyerő szemléletessége. A 12. Zsoltárból készült ének abban az időben keletkezett, amikor Luther Márton egykori bará­tai, a rajongók ellen kellett hogy harcoljon.- Per­sze a hamis tanítók „kiirtásáért" (eredeti szöveg 3. verse) a keresztyén gyülekezet mindig csak, fé­lelemmel és rettegéssel „ imádkozhatik, mert nem másokra tekint, - farizeus módra, — hanem önma­gát látja az ítélet alatt. ” Ez az egy ének, Luther kor társai szerint, na­gyobb szolgálatot tett a reformációnak, mint szá­zaknak beszéde. Az éneknek protestáló jellege ak­kor sem szűnt meg, amikor a felekezeti villongá­sok véget értek. Amikor a hamis tanítás ütötte fel a fejét, a megtévedt papok prédikációiban, a hí­vek a beszéd után (nem egyszer beszéd közben is) rázendítettek erre az énekre, hogy emlékeztesse a papokat a reformációban vállalt kötelezettségük­re. Luther ebben az énekében a bűnbánó publikánus alázatával lép a templomba, hogy feltárja Isten előtt panaszos szívét. Míg azonban a zsoltáríró amiatt panaszkodi, zsoltárjában, hogy mennyire megfogyatkoztak a hívők, addig Luther azon tűnő­dik, hogy a hívek között is milyen kevés az igazi keresztyén. Az éneket több neves zeneszerző is felhasználta. Elsősorban J.S. Bachot említjük, de Mozart is fel­használja a „ Varázsfuvola ” című operájának fi­náléjában. Luthernek ezt a zsoltárfeldolgozását a katolikusok is felhasználták. Gáncs Aladár Evangélikus Élet UTÁNI HETEDIK VASARNAP él az ember, nemcsak Isten igéjével”. Nem igaz te­hát az, hogy aki Jézust követi, annak elszállnak a megélhetési gondjai. Az igeolvasás nem szünteti meg az éhséget, általa nem végződnek el mindenna­pi feladataink. Ezek megoldása reánk vár továbbra is. Jézus megállapítása (nincs mit enniük) rámutat a tanítványok tehetetlenségére, akik tisztában vannak azzal, hogy megoldhatatlan feladat előtt állnak. „ Miből tudná valaki ezeket kenyérrel jóllakatni itt a pusztában? ” Nem így érezzük mi is sokszor? Ki tehet itt még valamit az ifjúság hatékonyabb neveléséért, a pá­lyakezdők, a családalapítók boldogulásáért, a nyug­díjasok megélhetéséért? Tehetetlenek vagyunk. Egy reménységünk van: Jézus észreveszi nyomorúsá­gunkat! A hívő ember észreveszi Jézus irgalmasságát. Ez ad megoldást kételkedő kérdéseinkre, reménytelen kiáltásainkra. A Mester rámutat arra is, hogy amit saját lehetőségeinkkel nem tudunk megvalósítani, azt nyugodtan letehetjük a kezébe. Ő azért jött, hogy teljessé tegye életünket. Ezt az evangéliumot hirdetjük ma is a világban. Jézus várja a benne bízók könyörgéseit. Minden cselekedetével arra bátorít minket, hogy rendíthe­tetlen hittel forduljunk hozzá szükségünkben, testi­lelki nyomorúságunkban. Kérni tanítja tanítványait, s ma minket is, mert ő irgalmas, és javunkat akarja. Ezért hangzik ma sok igehirdető ajkáról az arany­mondás: „Kérjetek, és adatik nektek, keressetek, és találtok, zörgessetek, és megnyittatik nektek!" Ámen Vető István r UJ NAP - UJ KEGYELEM Nem vagyunk többé idegenek és jövevények, hanem polgártársai a szenteknek és háza népe Istennek. Ef 2,19. VASÁRNAP '^z n^Pem lesznek, én pedig Is­tenük leszek, valósággal és iga­zán. Zak 8,8 (Zsolt 139,1-18.23-24; ApCsel 2,41 - 47.) Isten visszahozza hazájába az egykor szétszórt né­pét - ekkorra vonatkozik e prófécia. De az igazi összegyűjtetés Jézusban, a Messiásban Valósul meg: Őáltala ismerjük meg a minket végtelenül szerető Istent, így leszünk igazán az övéi s egy­mással egyek. f / j zött az Úr iránti bizodalommal él, az eleven példa lesz számukra. Kezdjük el a naponkénti bibliaol­vasást és a közös imádságot a családban és persze igyekezzünk eszerint élni is. Meg fogjuk látni, mennyire megáldja mindezt Urunk gyermekeink életében! * CSÜTÖRTÖK HÉTFŐ Jézus így imádkozott: Én azt a dicső­séget, amelyét nekem adtál, nekik ad­tam, hogy egyek legyének, ahogy mi egyek va­gyunk. Jn 17,22 (2MtÓz 16,32-35a; Jn 7,14-24.) Fájdalmas az egysfg hiánya - különösen az egy­házban. De minél közelebb kerülünk Krisztushoz, annál közelebb kerülünk egymáshoz. Urunktól ka­pott dicsőség az is, hogy szívből meg tudunk bo­csátani egymásnak. Többek között ez iíiunkálja leginkább az egységet közöttünk. Hatalmasan uralkodik minden­kor, szemmel tartja a népeket. Zsolt 66,7 (1 Kor 10,16-17; Jn 7,40-52). Kevesen szeretnek alárendelt szerepet játszani az életben. Legtöbben uralomra vágynak családon belül, munkahelyen, vagya, közéletben. Az ember uralkodása azonban legtöbbször visszaélésekkel, kegyetlenséggel teli. Urunk másképpen uralkodik. O az egész világ ura, hatalma, ereje óriási, ugyan­akkor egyedül a szeretet vezérli. De jó tudni, 1 életünk és kis hazánk felett is ő az Úf! KEDD Pál írja: „Legszívesebben az erőtlensé­geimmel dicsekszem, bogy a Krisztus ereje lakozzék bennem. ” 2Kor 12,9 (2Móz 19,3-8? Jn 7,25-30.) Az önmagával eltelő emberben nincs hely Krisz­tus számára. Kevés ember vallja be - még önma­gának is - vereségeit, gyenge pontjait. Pedig csak ez az erőtlenséget megvalló alázat vezet oda, hogy Krisztus ereje - minden Tőle való lelki ajándék - betölthesse életünket. , hogy Fényözön árad az igazra, és öröm 3 tiszta szívűekre. Zsolt 97,11 tzjs.or 3,i-y; jn 8,12-20) Ki igaz és tiszta szívű közöttünk? Mindnyájan bű­nösök vagyunk, velejéig romlottak. De az Úr Jé­zus megváltói vére minden bűnünket eltörli és az Atya immár tisztának és igaznak fogad el bennün­ket. Atyánknak ez az egyoldalú szeretete irántunk a fényözön, mely szüntelenül árad ránk és végte­len örömöt okoz. Az Őbelőle áradó fényben tud­juk levetkőzni bűneinket és leszünk képesek töre­kedni a tiszta, a szent életre. Igefények a hétköznapokban: Az el nem hanyagolható „sorrend” (Kol 1,19-23) Kedves János! A tegnapi gondolat-cserénkre visszatérve - ami az ember békessé­get munkáló magatartására, annak fontosságára vonatkozott, - szeret­nék még egypár gondolatot kiemel­ni. Nem önigazolást, hanem az „igaz­ságot” keresve őszintén, a téma fon­tosságára és a tan tisztaságára való tekintettel. Csak egyetlen igét írok le, és ez nem „kiragadott” - főleg nem az összefüggéséből kiemelt, hanem egyenesen a felolvasott ige­szakasz szerves részét képező Kol 1,20: ....és hogy általa (Krisztus által) békéltes sen meg önmagával (Isten) mindent, a földön és a mennyben, úgy, hogy békességet szerzett a ke­resztfán kiontott vére által. ” Első­sorban kivel békéltet meg Isten? - Önmagával. Ki által? - Krisztus ke­resztje és vére által. Csak ezután kö­vetkezik a további versekben: „ hogy titeket mint szenteket, hibátlanokat és feddhetetleneket állítson majd színe elé. ” A Maga által középpontba állított „békességet munkáló” magatartás ebbe az utolsó 3 jelzőbe foglalható bele, - mint az önmagunkkal és a Krisztusban hívő testvérekkel, sőt minden emberrel - „amennyiben le­hetséges és rajtatok áll,” Róma 12,18 - való megbékélés. Ennek pe­dig előfeltétele, hogy előbb megbé­kéltünk az Istennel, a Jézus Krisztus által! Miért nem cserélhető fel ez a sor­rend? Erre igen sok igével lehetne válaszolni, de szeretnék megmarad­ni a Maga által említetteknél. Mi "az elveszített édeni állapot? Az, hogy Ádám és Éva a bűneset előtt Istennel járt. Vagyis zavarta­lan, élő közösségben volt Istennel. Mit veszített el elsősorban a bűn­esettel az ember? Az Istennel való közösséget! Mit kell elsősorban helyreállítani, hogy az ember Istennel békesség­ben lehessen? A Vele való kapcsola­tot! Ezt tette lehetővé: a Krisztus keresztfán kiontott vére. Mindez annyira evidens, hogy több szó nem kell hozzá. A megvilágosodás a Lé­lek munkája. „A szív békessége a bűnbocsánat kegyelmén nyugszik. ” Csak az tud békességet teremteni (!?)- munkálni, szerezni, árasztani, átadni - akiben ez a békesség ural­kodik. A békesség nem csupán jó egyetértés mindenkivel. A békesség nem a lélek megnyug­tatása, hanem az ember elrejtettsége Isten közelében. Egyedül az Isten gyermekeit - akik Krisztus által már békességet nyertek az Atyával - jellemzi, hogy Isten békessége árad belőlük, mert: „Isten volt az, aki Krisztusban meg­békéltette a világot önmagával” „ és ránk bízta a békéltetés igéjét. ” (2Kor 5,19) Szeretettel: Zsóka néni Pásztor Jánosné ISTENTISZTELETI REND Budapesten, 1998. július 26. I., Bécsi kapu tér de. 9. (úrv.) Balicza Iván; de. 10. (német) Dietrich Tiggemann; de. 11. (úrv.) Hafenscher Károly; du. 6. Bozóky Éva; II., Modori u. 6. de. fél 10. Sztojanovics András; Pcsthidegkút, II., Ördögárok u. 9. de. fél 11. Sztojanovics András; Békásmegyer, III., Ví­ziorgona u. I. de. fél 9. Gálos Ildikó; Csil­laghegy III., Mátyás kir. u. 31. de. 10. Thumay Béla; Óbuda, III., Dévai Bíró M. tér de. 10. Bálintné Varsányi Vilma, Újpest, IV., Leibstück M. u. 36-38. de. 10. Blázy La­jos, V., Deák tér 4. de. 9. (úrv.) Bolla Árpád; de. 11. (úrv.) Cselovszky Ferenc; du. 6. Bolla Árpád; VII., Városligeti fasor 17. de. 11. (úrv.) Muntag Andorné; du. 6. Muntag Andorne; Vili., Üllői út 24. de. fél 11. Ker­tész Géza; VIII., Rákóczi út 57/b. de. 9. (szlovák) Cselovszky Ferenc; VIII., Kará­csony S. u. 31-33. de. 9. Kertész Géza; VIII., Vajda P. u. 33. de. fél 10. Kinczler Irén; IX., Thaly Kálmán u. 28. de. 11. dr. Rédey Pál; Kőbánya, X., Kápolna u. 14. de. fél 11. Bolla Árpád; X., Kerepesi út 69. de. 8. Tamásy Tamás; Kelenföld, XI., Bocskai út 10. de. 8. (úrv.) Joób Máté; de. 11. (úrv.) Joób Máté; du. 6. Schulek Mátyás; XI. Németvöl­gyi út 138. de. 9. Schulek Mátyás; Buda- gyöngye, XII., Szilágyi E. fasor 24. de. 9. Hafenscher Károly; Budahegyvidék, XII., Tartsay V. u. 11. de. 9. (úrv.) Brebovszky Gyula; de. 11. (úrv.) Brebovszky Gyula; du.fél 7. Kerekes Titusz; XIII., Kassák La­jos u. 22. de. 10. ifj. Kendeh György; XIII., Frangepán u. 43. de. fél 9. ifj. Kendeh György; XIV., Lőcsei út 32. de. 11. (úrv.) Tamásy Tamás; XIV., Gyarmat u. 14. de. fél 10. Tamásy Tamás; Pestújhely, XV., Temp­lom tér de. 10. ; Rákospalota, XV., Régi Fó­ti út. 73. (Nagytemplom) de. 10. Szabó István; Rákosszentmihály XVI., Hősök te­re II. de. 10. dr. Karner Ágoston; Cinkota, XVI. , Batthyány I. u. de. fél 11. Blatniczky János; Mátyásföld, XVL, Prodáni u. 24. de. 9. Blatniczky János; Rákoshegy, XVII., Tessedik tér. de. 9. Marschalkó Gyula; Rá­koscsaba, XVII., Péceli út 146. de. 9. Péter Attila; Rákoskeresztúr, XVII., Pesti út 111. de. fél 11. Marschalkó Gyula; Rákosliget, XVII. , Gőzön Gy. u. de. 11. Péter Attila; Pestszentlőrinc, XVIII., Kossuth tér 3. de. 10. Havasi Kálmán; Pestszentimre, XVIII., Rákóczi út 83. (ref. templom) de. háromne­gyed 8. Havasi Kálmán; Kispest, XIX., Templom tér 1. de. 10. Széli Bulcsú; Kis­pest, XIX., Hungária út 37. de. 8. Széli Bul­csú; Pesterzsébet, XX., Ady E. u. 89. de. 10. Győri János Sámuel; Csepel, XXI., Deák tér de. fél 11. Lehoczky Endre; Budafok, XXII., Játék u. 16. de. 11. Solymár Gábor; Buda­örs, (ref. imabáz) de. 9. Endrefíy Géza; Istentiszteletek a Balaton partján Balatonaliga (Club Aliga területén lévő temp­lomban) du. 6; Balatonalmádi (Bajcsy Zs. u. 25.) du. 4; Balatonfenyves du. 6; Balaton­földvár (házasságkötő terem) du. 2; Balaton­szárszó (ev.üdülö) de. 10. Balatonszárszó (ev. templom) de. 12 (német), du. 3 (magyar); Balatonszemes du. 2; Balatonszepezd (ev. templom) de. 9; Felsődörgicse (ev. temp­lom) de. II; Fonyód du. 4; Gyenesdiás (ev. üdülő) de. 10; Hévíz de. 10 (német); du. fél 5 (magyar); Keszthely de. 10 (magyar), du. 6 (német); Kővágóőrs (ev. templom) de. fél 12; Mencshely de. 11; Nagyvázsony du. 2; Révfülöp (ev. templom) de. 10; Siófok de. fél 10 (német), de. 11 (magyar); Szentantalfa de. háromnegyed 10; Veszprém (Kossuth u.) de. 10; Zánka de. fél 9; SZENTHÁROMSÁG ÜNNEPE UTÁNI 7. VASÁRNAPON a liturgikus szín: zöld. A délelőtti istentisztelet oltári igéje: Róm 6,19-23; az igehirdetés alapigéje: Mk 8,1 — 9; Mt 7,7-11. HETI ÉNEKEK: 327, 459. EVANGÉLIKUS ISTENTISZTELETET közvetít a Magyar Rádió a Kossuth adó hullámhosszán július 26-án, vasárnap de. 10.05 órakor Kaposvárról, az evangélikus templomból. Igét hirdet Szemerei János lelkész. „ERŐS VÁR A MI ISTENÜNK!” címmel evangélikus félórát közvetít a Magyar Rá­dió a Kossuth adó hullámhosszán 1998. július 27-én, hétfőn 13.30 órakor. Előtte evangélikus korálismertetés lesz 13.20 órakor. Elindulni a kereszt alól (Túrmezei Erzsébet verse) Boldog titok: a Golgotán kezdhetek el minden napot, megköszönve a meghálálhatatlan, csodálatos áldozatot... s akkor csupa fény lesz a reggelem, minden úton ez a fény jár velem. Hisz bünteher és gondteher lehull és ottmarad a szabadulást hirdető krisztuskereszt alatt! Szabad szívvel, kézzel indulhatok, ha várnak rám az új feladatok. Biztatóbb, szebb és boldogabb új reggel lehet-e: elindulni, mint Isten megváltott gyermeke, kinek szíve szeretetről dalol, a Golgotáról, a kereszt alól. 1985. SZERDA Mert Te vagy Uram, reménységem. Te vagy, Uram, bizodalmám ifjúkorom óta. Zsolt 71,5 (Fii 2,l-4;Jn 7,31-39.) Megdöbbentő az Isten iránti érdeklődés hiánya az ifjúság között. Ennek fő oka az, hogy a szülők többsége sem a családon belül, sem gyülekezetben , nem gyakorolja hitét. Pedig aki gyermekei kö­SZOMBAT PÉNTEK Hogyan fér ősszé Isten temploma a látványokkal? Mert mi az élő Isten temploma vagyunk. 2Kor 6.16 (Jel 7,9-17; Jn 7,53-8,11) Sokféle bálványt imád az ember. Itt a világgal, a hitetlenekkel való'barátságot említi az igeszakasz. Hány hívő, Krisztusban elindult életet vet vissza egy-egy ilyen barátság! Sokan elpártol­nak a hittől, ha világi emberrel barátkoznak, vagy világi házastársat választanak. Templomban bál­ványoknak nincs helyük, nekünk keresztyéneknek sem szafté szivünketFátadni nekik.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom