Evangélikus Élet, 1998 (63. évfolyam, 1-52. szám)

1998-07-26 / 30. szám

Evangélikus Élet 1998. JULIUS 26. 3.oldal ..;...-»j Ki ss István életútj (1926-1944) a 1946-1949. években Zánkán voltam ál­lami tanító. Az evangélikus gyülekezet­ből többen is voltak Gyenesdiáson, Cell- dömölkön konferenciákon; helyben több ízben is volt itt evangélizáció Tekus Ottó, Laborczi Zoltán, Sréter Ferenc szolgála­tával. Istenünk irgalmából megtérések, életfordulások történtek. Ennek követ­keztében bibliaóra és ima-közösség is létrejött rendszeres összejövetelekkel. Egyik alkalommal hitben testvérek újsá­golták örömmel, hogy egy evangélikus szitás (szita-javító) jár a községben, aki az egyik evangélikus család csűrében szállt meg éjszakára (nyár ideje volt). Este a családnál Isten szeretetéről, és a Szentírásról beszélt, mert ő hisz Jézus Krisztusban, mint személyes Megváltó­jában. Másnap megkerestem őt. Beszél­gettem vele, és Jézus Krisztus hitében testvérre leltem benne. Ennek örültem. Celldömölki volt, és kerékpárral járta a Balatonfelvidék falvait. Neve Kiss Jenő volt. Nem sokkal később feleségem Vas me­gyei rokonai beszélték, hogy feléjük is jár egy szitás, aki ugyancsak evangéli­kus, hisz Jézus Krisztusban, és erről bi­zonyságot is tesz. Az is Kiss nevű, de Pista (István) a keresztneve. Kicsodák ezek? - Később mindkettőjüket köze­lebbről is megismerhettem, és hitben testvéremként szerethettem. Testvérek. Pista a fiatalabb. Részletesebben az ő életútjáról kívánok beszámolni, amit személyesen és másoktól megtudhattam felőle. István Kemenesmagasin (Celldömölk mellett) született 1926. január 31-én. Nagyszülei bibliás evangélikusok vol­tak. A nagymama fali igés táblája ma is bizonyítja hitét: „Nékem az élet Krisztus, és a meghalás nyereség. ” (Fii. 1,21) Bátyján kívül 2 testvére volt: Teréz és Ida, Pistával kezdetben az 1948-50-as évek­ben találkoztam Celldömölkön, mikor Militorisz János esperes, Józsa Márton lelkész és Bartos Piroska diakonissza testvér idejében az ottani árvaházzal is kapcsolatban ott konferenciák, sőt evangélizációk is voltak. Erre Zánkáról is mentek hitre jutott asszonytestvéreink. Pista eredeti foglalkozása szabó-segéd volt, de akkor az egyházfi feladatot is el­látta. Megszerettem hite, kedvessége, szolgálatkészsége alapján. 1952-ben nősült Csánigról. Hitvese - Horváth Eszter - előbb evangélikus dia­konissza - jelölt volt. Amikor a Rákosi korszak kezdetén ezt az intézményt is felszámolták, Isten a családi életben adott neki szolgálatot. Esküvőjük 1952. november 16-án volt. Ez alkalomról igés lap maradt meg: „O hű marad” felirattal - Malaga Elza diakonissza nővér és Smidéliusz Ernő lelkész aláírásával. Csánigon laktak, ahol 4 gyermekük szü­letett: István, Károly, Péter, Gábor. - Pista ott a TSz kertészetében dolgozott és virágkertészettel foglalkozott. A TSz vezetősége a Kertészeti technikum el­végzésére kérte, és elküldte Budapestre 1964-ben. A következő évben Szombat­helyen, az akkori város szélén, Herényben házhelyet vettek és ott épít­kezésbe kezdtek. - 1969. november 1-én Eszterrel Csánigon az ottani volt szeret­teik sírjánál voltak, és onnan motorke­rékpáron hazafelé Szombathelyre men­tek. Útjukban előttük a sötétben egy ki- világítatlan lovaskocsi haladt, amelyik hirtelen bal felé eléjük kanyarodott, és ők nagy sebességgel belerohantak. Esz­ter azonnal meghalt, Pista életveszélyes törésekkel és zúzódással került a kórház­ba, ahonnan csak fél év múlva mehetett haza. És a gyermekek? A legnagyobb, István 14 éves volt. Dr. Széli kórházi fő­orvos tudatta őket szüleik tragédiájáról. (Sokan botránkoztak meg azon, hogy Is­ten hogy engedhetett meg ilyent!) A to­vábbiakban Kiss nagyapa és Pista 2 nő­vére volt ott és törődtek a gyerekekkel. Egy életszakasz lezárult. De ide is vo­natkozik a Jel 2,3 részéből: „ Tudom a te dolgaidat.” Isten nem ejt hibát! És hogyan tovább? Pista az 50-es évek elején Celldömölkön a szabóságban dol­gozott, és mint ilyen, bejárt az ottani kesztyűgyárba. Látásból ismerte az ott dolgozó Kiss (névrokon) Margitot, aki Pistánál 3 évvel fiatalabb hajadon volt. Margit rokonai, ismerősei sajnálták, és mondták neki: „Nem mentél férjhez. Mi lesz veled öregségedre? Senki sem lesz, aki törődne veled. ” Ő ezt válaszolta: „Szeretem a gyerekeket; nyugdíjason fo­gadok magamhoz árvákat, otthontalano­kat. így nem leszek magam. ” Margit Sá­gon lakott, Celldömölk közelében. Bete­ges volt a szívével. így 1971-ben a kór­házba került, hol 6 hetet töltött. Pista többször meglátogatta őt. Onnan elbo­csátása előtt Pista a legkisebb fiával, Gá­borral volt látogatásán. Akkor arról be­szélgettek, hogy Margit ne gyalog men­jen haza, hanem Pista Trabantjával majd hazaszállítja. A vasútállomásra menet azt mondja Gábor: „Édesapám, Margit né­nit ne vidd haza Ságra! - Hanem hqz- ' zánk, haza, »édes« mostohánknak! ” Ilyen alapon lett ő a második felesége Pistának 1971. november 17-én. Margit akkor 46 éves volt - És most, 1997. de­cember 10-én Isten előtt hálaadással mondhatta: férje 4 gyermeke után 20 unokája van, akiknek ő „édes” nagyany­juk. - „Az Úr csodásán működik, de útja rejtve van...!” (De ez egyszer nyilvánva­ló lesz!) Margitot megkérdeztem: nem bánta meg ezt a házasságot? „Nem, so­ha! ” - felelte. És Pistánk sorsa, életútja hogyan ala­kult tovább? A házuknál lévő virágkerté­szet a család megélhetését biztosította; az Úr ügyére és a gyermekek taníttatásá­ra szerető mennyei Atyánk áldásával meg volt a fedezet. A szombathelyi egyházi életbe bekap­csolódott. Lelkészeknek akkor gyerme­kek és ifjúság között nem volt kívánatos tevékenykedni. Pista örömmel vállalta ezt, - fáradhatatlanul, szíve szeretetével, Krisztusban való hite hálájával. A gyüle­kezet lelkészei örömmel fogadták segít­ségét és szeretetét; bizalommal voltak hozzá, mert megismerték őszinte hívő voltát. Mind a négy gyermekével együtt lehet­tem a 70-es években „illegális” gyer­mek- és ifjúsági csendesheteken, amikor nyilvánvaló lett, hogy a családból hozott, szívükbe elvetett ige-mag csírázni kezd és „szárbaszökken”. Ez időszakban tör­tént, hogy Pista testvérem meghívott hozzájuk szilveszteresti - éjjeli szolgá­latra. - Házukba szeretettel fogadtak. A nagy szobában vagy húszán lehettünk együtt, nagyobbrészt fiai, iskola, vagy munkatársai. Körben együtt ültünk, éne-' keltünk harmonium kísérettel, amikor a házigazda bevezetett közénk egy általam még ismeretlen fiatal férfit, és mondja neki: „A titkár úr oda üljön a még sza­bad székre, - velem szemben, a szoba túlsó oldalán. ” Meglepődtem. Ki ez? Ta­nácstitkár, vagy párttitkár? Ha ez'kitudó­dik, hogy bibliás fiatalok között tölti szilveszterestjét, úgy kirúgják állásából, hogy a lába sem éri a földet. - Mindenki elmondta, miért jött ide, hogyan van lel­kileg, hisz-e Istenben és Jézus Krisztus­ban. Mikor a velem szembenülő „titkár úr­ra” került a sor, elmondta: Istenben és Jé­zus Krisztusban, mint Megváltójában hisz, a Szentírást is „nagyjából” ismeri és olvassa; Rómában 6 szemesztert (egyetemi félévet) végzett. Akkor értet­tem meg, hogy a velem szemben ülő fia­talember a szombathelyi katolikus püs­pök titkára. Igét mondott, és a hitbenélő fiatalok között ő is saját szavaival imád­kozott. Nagyon jól érezte magát közöt­tünk, és megköszönte, hogy ott lehetett. Éjfél után elköszönt azzal, hogy neki új­év napján igeszolgálata van, és most nem maradhat tovább. Elkísértem vagy 2 km- re. Beszélgetésünk hasznos, hitépítő volt. Az utcán nagy pelyhekben esett a hó. Senkivel nem találkoztunk. Az egyik utcasarki kocsmából ittas emberek dalo­lása, kiáltozása hallatszott. Elválásunk­kor megálltunk, külön-külön hálaadással imádkoztunk, majd megöleltük, megcsó­koltuk egymást, és mint Krisztus hitében testvérek köszöntünk el: „Hogyha itt tán nem is, ott az égi honba' fenn, Jézusunk kebelén: Isten velünk, viszontlátásra!” ­Azóta sem találkoztunk. De később hallottam, hogy az akkor ott velünk együttlévő fiatalok közül az egyik, akit katolikusnak kereszteltek ugyan, de evangélikus fiatalok körében ismerte meg Jézus Krisztust saját Megváltójának is, és az evangélikus teológiára készült vendéglátói középiskolai érettségije után, ő kezdte tanítani a görög és latin nyelv ismeretére. Ács Gyula A tudomány szolgálatában- Ünnepi beszélgetések a Teológián ­Elhivatottak. Isten szolgálatára, az evangélium hirdetésére, a teológia tudo­mányának művelésére, a lelkészi pályát választó fiatalok oktatására, nevelésére. Egyházunk Hittudományi Egyetemének két professzorát - dr. Muntag Andort és dr. Reuss Andrást - kerek évfordulós szü­letésnapja alkalmából köszöntjük. Éle­tükre, szolgálatukra - lapunk munkatár­sai nevében is - Isten gazdag áldását kérjük! Dr. Muntag Andor 75 éves Az Ószövetségi tanszék professzorát hallgatói Bandi bácsinak szólítják. Ter­mészetesen a professzor úr engedélyével. Bandi bácsi az ószövetségi bevezetés és teológia, az írásmagyarázat (egzegézis) előadója a Teológián, és ő az, aki hallat­lan türelemmel vezeti be megszeppent el­sős tanítványait a héber nyelv rejtelmei­be. Először a lelkészi pályára való elhiva- tásáról, segédlelkészi éveiről kérdeztük. A zuglói gyülekezet közösségébe jár­tam. Igen nagy hatást tett rám Scholz László lelkész, Grünvalszky Károly faso­ri vallástanár és a gyülekezetben folyó ifjúsági munka, melybe aktívan bekap­csolódtam. 1942-ben alakult meg a KIÉ, amelynek első itteni elnöke lettem. Itt kaptam az indíttatást, ebből a gyülekeze­ti munkából indultam a Teológiára. Grünvalszky Károly készített fel a vizs­gára, s talán azt is mondhatom: ő „lelke­sített be.” Mivel görög nyelvből érettsé­giztem a gimnáziumban és 8 évig latinul is tanultam - ez mindvégig nagy előnyt jelentett -, rögtön a héberrel kezdtem foglalkozni, olyannyira, hogy meg sem vártam az első héber órát, magam fog­tam hozzá. Deák János professzoromtól - akit a héber írásjelről tréfásan Dages bácsinak neveztünk el - nagyon sokat ta­nultam. A héber mellett az ószövetségi teológiai tárgyak és Luther Márton felé fordultam érdeklődéssel. A legtöbbet a két Pröhle professzortól tanultam, ők ve­zettek be a teológiába, ípint valódi, iz­galmas tudományba. 1947-ben végez­tem. Ordass Lajos avatott lelkésszé ugyanezen évben a Deák téri templom­ban. Ezután 10 év segédlelkészi szolgá­lat következett: 2 év Szegeden, 4 év Rá­koskeresztúron és újabb 4 év Zuglóban. Ezek az évek a lelkészi gyakorlat mellett a teológiával való foglalkozás lehetősé­gét is megadták. Egész fiatalon kapcsolódott be Bandi bácsi egy, a Teológián folyó felelősség- teljes feladatba. Deák János 1947-ben, végzésem évé­ben állított be az ószövetségi bibliafordí­tás munkájába. Később Pálfi Miklós is igényt tartott rám. Már ekkor érlelődött bennem, hogy ószövetségből szeretnék majd doktorálni. Disszertációmat A- mósz könyvéből írtam, és a debreceni ref. teológián védtem meg. Milyen előzmények után lett tanszékve­zető? A lelkészvizsga letétele után, 1957-ben Monorra kerültem lelkésznek. Ebben a kicsiny, Pest környéki gyülekezetben 17 éven át szolgáltam. Lelkészi munkám végzése mellett tovább folytattam a teo­lógia művelését és „szívügyemet”: a Lu- ther-kutatást. Idén kettős jubileumot ünnepel Bandi bácsi. Együtt ünnepli születésnapját a 75 éves teológiai fakultással, és professzor­ként is jubilál! 25 évvel ezelőtt, 1973-ban kerültem a Teológiára, 1 évig helyettes, majd tan­székvezető lettem. Úgy érzem, a helyem­re kerültem. Kétszer három éven át töl­töttem be dékáni tisztet, az elmúlt 6 év­ben pedig Reuss rektor úr helyettese vol­tam. „Rám szakadt” a levelező tanfolyam négy 3 éves kurzusa és a levelező hittan­tanári oktatás irányítása is. Nagyon jó do­log a tanítványaimmal való személyes kapcsolat. Igyekszem átadni mindazt a tapasztalatot, amit szereztem. Rendszeres olvasásra biztatom hallgatóimat, ahogy engem is annak idején professzoraim. A Teológia a közelmúltban egyetemi rangot kapott. A nívót tartani kell! A lelkészek, teológusok könyvespolcán több kötete is megtalálható. Mi van még Bandi bácsi fiókjában? 1978-ban jelent meg Ámósz, 80-ban pedig Jób könyvéhez írt kommentárom. Most a Genezis első 11 fejezetének, az Őstörténetnek a magyarázata készül. De van Jónás, Malakiás ős Dániel könyvé­hez is anyagorn. Milyen feladatot tartogat még az új tanév? 1998 őszén indul az ösztöndíjas dokto­ri képzés egyetemünkön. Az ószövetségi tanszékre jelentkezett két doktorandusz felkészítése vár rám az előadások, sze­mináriumok tartása mellett. Jó egészséget, sok sikert kívánunk hozzá! Kőháti Dorottya 57 Kegyes kezeinkkel eltakarunk téged”? I.rész Vallásos emberek közkeletű, nagy kí­sértése: arra használni a „hitet”, hogy ne kelljen komolyan venniük se az Istent, se az életet (egyik elől a másik mögé búj­va). Rilke fenti verssora csipkefinom megfogalmazással utal erre az önkénte­len, eredendően önámító veszedelemre. Az éretlen, gyermeteg vallásosságot egy bizonyos „ősfélelem” mellett hasznossá­gi célok vezérlik, s persze kivételezettsé- gi óhajok is, „ legyen meg az én akara­tom ", valamiféle viszonosság alapján. Ebben a kegyesség - bevallatlanul! - az égi segítség vételára. Afféle jósors - elő­fizetés a Jóistennél, amely viszont ha nem szolgál kedvemre, keserűen rekla­málok, vagy felmondom a hallgatólagos, illetve képzelt szerződést. Ide tartozik az Isten-kép is, amelyet az ember alkot magának egyéni „optikája” és átvett elemek alapján. Lehet-e, mond­juk, egy madárnak vagy éppen hangyá-. nak valós képe az emberről? S ennél nem fölbecsülhetetlenül nagyobb-e az Isten és az ember közötti különbség? S nem a Teremtő szabja-e meg alkotásai rendelte­tését? - egyedi és kollektív értelemben. Súlyos nehezítő tényező, hogy az embe­Múlt számunkban adtunk hírt azEvangélikus Pedagógusok Országos Konferenciájáról. Képünkön a konferencia résztvevőinek egy csoportja a győri öregtemplomban. ri értelem, értékelés, érzés- és vágyvilág bűneset utáni, ami nem holmi bagatell almacsenési história, hiszen az ember magához ragadja a jó és rossz „tudását”. Eszerint immár ő véli tudni s döntheti el (önkényesen), ki és mi a jó, illetve a rossz - ennek következményeit százmil­liárdnyi emberi élet és a történelem szemlélteti mind e mai napig. Lényében idegeneden el az ember a bukás előtti tö­retlen, magasabb rendű állapottól! Mély­ségesen rá van utalva az Isten hozzá le­hajtó s őt fölemelő cselekvésére - erről szól a Biblia! A „krisztiánus” evangéli­um azaz örömhír a megújító Kegyelem: ezt érdemes min­dennél komolyabban venni, hogy feloldjon önösségeink béklyóiból, és személyes küldetésünk útjára igazítson. Ez a szabadság és az igaz ön­megvalósítás, ez az egész­ség a hit jegyében. Ezért ér­demes naponta megvívni „ama nemes harcot”, nehogy ennek helyére valami bitorló kerüljön, akár vallási színe­zettel is. Ez utóbbi, elma­rasztaló értelemben vett val­lásoskodás titkon számító spekuláció, ami ellen senki sincs eleve védve. E pótlék­tól megvesztegetetten azon­ban már nem a Mindenhatót vesszük komolyan, hanem saját vágyálmainkat, amelye­ket összességükben aligha is­teni irányulás jellemez. Ugyanez áll kisebb-nagyobb közösségekre, társadalmak­ra, nemzetekre is; a nagy kér­dés: nem lesznek-e kollektív önzésük áldozatai (még „győztesként” is). És „a vallás ” nem lehet életpótlék? Ki­ficamítva sajnos lehet, ám ebben nem lesz köszönet, mert hiteles, őszinte, és jó valóságérzékü „köznapi”, élet nélkül ugyan kit fognak meggyőzni és segíteni sápadt földszökevények? (Vö: „Júlia nem akar a földön járni, felszáll inkább a fejünk fölé”...) Jézusnak nem volt „gátlása” részt ven­ni a kánai menyegzőn, ahol nem prédi­kált, viszont nagy mennyiségű vizet vál­toztatott kitűnő borrá - igaz, ennek spiri­tuális üzenete is volt. (Jn 2,1-11) A vég­ítélettel kapcsolatban pedig a felebaráti szeretetből, illetve a kötelességtudásból fakadó cselekedeteket hangsúlyozta (Mt 24,45-51; 25,31-46). Arról nem is be­szélve, hogy a tékozló fiú hazatérésének örömére nem hálaadó istentiszteletet tar­tottak, hanem hangos-táncos vigasságot. (Lk 15,25) „Nahát, hogy ez a názáreti Jézus mi­lyen világias” - dohoghattak az írástu­dók és farizeusok, akik ki sem látszottak a nagy vallásosságból. Amire, mint pót­anyagra, Krisztusnak nem volt szüksége. Az ő átszegzett kezei nem takarták el, sőt megmutatták az Ég Urát, a heródesi fe­nyegetettségtől a halleluján és feszítsd megen át a feltámadásig. „íme, az em­ber!” - csorbítatlan teljességében, s ami belőle árad, az így, testi-lelki-szellemi lé­nyünk egésszé gyógyítását munkálja. (Kissé módosított részlet Bodrog Miklós Vallás és pszichoterápia című tanulmá­nyából, mely C.G. Jung általa fodított öt előadását kíséri a frissen megjelent könyvben: „Lélekgyógyászat”, Európa Kiadó, 850.- Ft) Dr. Bodrog Miklós

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom