Evangélikus Élet, 1998 (63. évfolyam, 1-52. szám)

1998-07-19 / 29. szám

2.oldal 1998. JÚLIUS 19. Evangélikus Élet SZENTHÁROMSÁG A SZAVAKNAK SÚLYA VAN Mt 5,20-26 Már szíven sem üt minket, ha valaki azt mondja nekünk: ostoba, bolond. Mi is minden további nél­kül illetünk ezekkel a szavakkal másokat. Nem érezzük benne azt a mélységes leértékelést és hán­tást, amit a Jézus korabeli ember meghallott benne. A másik ember megbélyegzésére, megbántására a mi korunk is megtalálja a maga kifejezési formáit. Érdekes lenne néhányat felsorolni közülük, de en­gedjünk inkább a jó ízlésnek és ne tegyük! A Szentírás többször rámutat arra, hogy a szavak­nak súlya van. A megbélyegző és bántó szavak sok mindent megölhetnek bennünk. Megölhetik büsz­keségünket, önbecsülésünket, reménységünket. De Jézus nem „a szavakon lovagol”, hanem rámutat arra az indulatra, ami e szavak mögött rejtezik. Nem véletlenül hozza összefüggésbe őket a harag­gal és nem véletlenül tesz egyenlőségjelet harag és embergyilkosság közé. Talán mi magunk is megle­pődnénk, ha látnánk, milyen gyilkos vonásokat vesz fel arcunk, amikor egymásról vagy egymással beszélünk - még akkor is, ha csak olyan ma már ár­tatlannak tűnő szavakat használunk, mint: ostoba, bolond. Ilyenkor arcunk lehetne akár egy ember­gyilkos arca is. Jogilag elengedhetetlen a bűnök rangsorolása, osztályozása. A lényeget tekintve azonban kár „lovagolni a szavakon”, kár méricskél­ni a bűnöket. Ez az a nagyobb igazság, amit Jézus kívánatosnak tart övéinél: „Ha a ti igazságotok messze felül nem múlja az írástudókét, akkor sem­miképpen sem mentek be a mennyek országába Mire gondolnánk, ha valaki az istentisztelet kellős közepén felállna és hirtelen kisietne a templomból? Valószínűleg a következőkre: unalmasnak találta az igehirdetést, nem azt kapta az istentisztelettől, amit remélt, siet a randijára, fél, hogy odaég a bableves stb. eszünkbe sem jutna, hogy Isten igéje találta szí­ven: eszébe juttatta, hogy valakinek valami panasza van ellene és arra indította, hogy rendezze vele dol­gait. Talán azért nem gondolnánk erre, mert mi magunk nem vesszük komolyan Jézus igényét: „Ha tehát áldozati ajándékodat az oltárhoz viszed, és ott jut eszedbe, hogy atyádfiának valami panasza van el­lened, hagyd ott ajándékodat az oltár előtt, menj el, békülj ki előbb atyádfiával...!” Hóseás könyvének szavai is ebbe az irányba mutatnak: „Engedelmes­séget kívánok, nem áldozatot. ” Az ember sok mu­Harsány szó kiált az éjbe (493. ének) Előző énekeskönyveinkben az első vers így kez­dődött: „ Vigyázzatok azt kiáltják... ” -Ez az ének az Úr visszajöveteléről és az örökkévalóságról szól. Mivel ezek megragadásához emberi tudás és képzet nem elég, itt csak az lehetséges, hogy ha­sonlatszerű képeket használunk. A tíz szűzről szóló evangélium az Úr visszajöve- telének minden világos és sötét mozzanatát érinti. De énekünk kezdettől fogva csak a bölcs szüzek­ről, a hívőkről, tehát azokról szól, akiket a Vőle­gény magával visz. Kizárólag ujjongó és örömé­nek. Nicolai Fülöp, ellenreformáció korabeli lelkész, sajátos tulajdonsága, hogy nagyon képiesen és színpompásan, a barokk stílusában ír. A tíz szűz példázatán kívül (Máté 25,1-13), a mennyei Jeru­zsálem leírását is használja (Jel 21,10-27). Az ének csodálatos nagyságát az adja meg, hogy Nicolai a történet nagyságától megérintve himnu- szi lendületben és túláradó örömben a két textust ebben az énekben tartalmi és formai egységbe ön­ti. Kétségkívül hatással volt Nicolaira az ének írá­sánál Szent Ágoston mennyei Jeruzsálemről írt meditációjának egy részlete, amelyet Nicolai kü­lönféle írásaiban is idéz. Ez az ének legértékesebb énekeink közé tartozik és ez mindenekelőtt nagyszerű dallamának kö­szönhető. Itt megvalósul Luther elve, hogy „a han­gok tegyék elevenné a szöveget”. Egyes szöveg helyek hangfestő ábrázolása az első versben egé­szen nyilvánvaló. Például az őrkiáltás fanfár hangjai a kezdet hármashangzatában C-E-G- G-G-G-A-G. „Sión népe hallván hallja, Hogy néki szól az Őrök hangja És szíve örömtől repes. Jön az Úr, sugártól fényes, Ő erős, irgalommal ékes, A csillaga tündökletes"... Gáncs Aladár UTÁNI HATODIK VASÁRNAP lasztását próbálja pótolni áldozatokkal. Gyakran ilyen pótszer az imádság, a templomos élet vagy a lélektelenül szolgáló élet. Pedig a haragossal való megbékélés legalább olyan fontos, mint az áhítattal végigélt, gördülé­keny istentisztelet. Olykor nem ártana ilyen okból kisietnünk az istentiszteletről. Persze soha se feled­ve azt, hogyan folytatja Jézus: „ ...azután térj visz- sza, s ajánld fel áldozatodat!” Életünkben bőven van okunk arra, hogy siessünk. Olykor a pénzért sietünk. Máskor a sikerért hajtunk vagy azért, hogy másokat félrelökve elfogadjunk egy jó pozíciót. Annyi minden siettet minket. Jézus is siettet minket: „Békülj meg ellenfeleddel hamar, amíg az úton együtt van veled! ” Ha visszatekintünk arra az útra, amit eddig meg­tettünk, látunk arcokat, akik elmaradtak mellőlünk, akik elöl mi siettünk el, akik félrelöktek minket, akiket mi löktünk félre. Sajnos ez már a múlté, hi­szen nincsenek velünk együtt az úton. Csak arra jó, hogy tanulság legyen a jelenre nézve: most még megbékélhetünk, most még rendezhetjük dolgain­kat. „Békülj meg ellenfeleddel hamar, amíg az úton együtt van veled! ” Jézus szavának komolyan vétele és követése nemcsak a bírótól, a fötörvényszéki el­járástól vagy a gyehenna tüzétől menthet meg min­ket, hanem életünk sok-sok fájdalmától, sötét foltjá­tól, tragédiájától. Béküljünk meg egymással addig, amíg még együtt vagyunk az úton! Péter Attila így szól az Úr, a te teremtőd: Ne félj, mert meg­váltottalak, neveden szólítottalak, enyém vagy! Ézs 43,1 inmm Tele vagyunk bűnnel, gonosz­ságunkat be kell ismernünk. Bűnösök vagyunk, megtagadtuk az Urat. Ézs 59,12-13. (lPét 2,2-10.; Jn 6,60-65.) Nem dég^ bűnös mivoltunkról általánosan véle- kedni. Személyes bűnlátásra és bűnbánatra kell el­jutnunk. Ahol tisztán és igazán hangzik Isten igé­je, és ezt rendszeresen halhatja valaki, az előbb- utóbb eljut ide. A bűnösségét felismerő pedig azt is meg fogja érteni az Igéből, hogy Jézus halála megbocsátást szerzett néki és megigazítja őt. PÉHTEK f elüdítem a fáradt telket, és megelégitek minden elcsüggedt lelket. Jer 31,25. (2Móz 14,8-9. 15-23. 26-31; Jn>f4tól,>r Mennyire várja az ember a nyári szabadságot, egy1"® kis felüdülést a fáradságos hétköznapok után! De lelkünk szüntelenül részesedhet felüdülésben, ha állandó kapcsolatunk van Urunkkal. Hasonlítható ez az egymást mélyen szerető emberek kapcsola­tához. Együttlétük - a kölcsönös szeretet idején - állandó örömforrás. Öröm Litánia Válaszunk: Köszönjük Neked, Urunk! Miért örülhetünk mi, keresztyének?- mert Isten szeretete kiáradt a szívünkbe a Szentlélek által (Róm 5,5)- mert Isten gyermekei lettünk;- mert a nevünk föl van írva a mennyben (Lk 10,20)- mert Jézus előre ment, hogy helyet készítsen nekünk Isten országában;- mert Jézus bennünk lakik;- mert Jézus velünk marad a világ végezetéig;- mert Jézus már maga mellé ültetett a mennyei dicsőségben- mert a Szentlélek által felkentek, "krisztusiak" vagyunk;- mert Jézus titokzatos testéhez tartozhatunk;- mert az egész világon élő keresztyének testvéri közösségéhez tartozunk;- mert a sátán fölött győzelmet arathatunk;- mert mi vagyunk a föld sója és a világ vilá­gossága;- mert mi birtokoljuk majd a földet;- mert nem kell a holnapról gondoskodni, mivel az Atya kezében vagyunk;- mert a Szentlélek adományait elnyerhetjük;- mert Jézus nevében meggyógyíthatjuk a betegeket;- mert mindennap befogadhatjuk Isten szeretetét;- mert küldetésünk van, hogy másokat is elvezessünk az Atya Országába;- mert Jézus meggyógyítja lelki sérüléseinket;- mert az Atya kinyilatkoztatja Országának titkait;- mert az idők végén Jézus magával visz bennün­ket dicsőségébe;- mert Jézus megoltalmaz minket, amikor a vilá­got összetartó erők megtorpannak;- mert az Oltáriszentségben naponta találkozhatunk Jézussal, a szeretet királyával;- mert Jézusban minden fájdalomnak és szenvedésnek megvan az értelme;- mert az Igében kinyilatkoztatja magát nekünk az Úr;- mert új teremtmények lettünk;- mert apostolokra és prófétákra alapozott épülethez tartozunk;- mert Krisztus által mindennap újra születik ben­nünk a remény;- mert Jézus elvette szívünkből a félelmet a haláltól; • »liO #- mert megismerhettük az örök igazságot;- mert Isten parancsai megmutatják az örök üdvösség útját;- mert a Szentlélek templomai lehetünk. Mindez a sok öröm az élő hit által lehet a tiéd. Mert a hit ajtót nyit a nem látható dolgok előtt, ahogy írja Pál. (Tál és Kendő c. lapból) ISTENTISZTELETI REND Budapesten, 1998. július 19. ^ I., Bécsi kapu tér de. 9. (úrv.) é Balicza Iván; de. 10. (német) Dietrich Tiggemann; de. 11. (úrv.) Balicza Iván; du. 6. Bozóky Éva; II., Modori u. 6. de. fél 10. Sztojanovies András; ” Pesthidegkút, II., Ördögárok u. 9. de. fél 11. (úrv.) Fodor Viktor; Békásmegyer, ÜL, Víziorgona u. 1. de. fél 9. Füry Eszter; Csillaghegy III., Mátyás kir. u. 31. de. 10. Bozóky Éva; Óbu­da, ül., Dévai Bíró M. tér de. 10. Bálintné Varsányi Vilma, Újpest, IV., LeibstUck M. u. 36-38. de. 10. Blázy Lajos, V, Deák tér 4. de. 9. (úrv.) Cselovszky Ferenc; de. 11. (úrv.) Bolla Árpád; du. 6. Cselovszky Ferenc; VII., Városligeti fasor 17. de. 11. (úrv.) Szirmai Zoltán; du. 6. Muntag Andomé; VIII., Üllői út 24. de. fél 11. Kertész Géza; VIII., Rákó­czi út 57/b. de. 9. (szlovák) Cselovszky Fe­renc; Vili., Karácsony S. u. 31-33. de. 9. Kertész Géza; VIII., Vajda P. u. 33. de. fél 10. Bolla Árpád; IX., Thaly Kálmán u. 28. de. 11. dr. Rédey Pál; Kőbánya, X., Kápolna u. 14. de. fél 11. Kinczler Irén; X, Kerepesi út 69. de. 8. Tamásy Tamásné; Kelenföld, XI., Bocskai út 10. de. 8. (úrv.) Szeverényi János; de. 11. (úrv.) Szeverényi János; du. 6. Rőzse István; XI. Németvölgyi út 138. de. 9. Rőzse István; Budagyöngye, XII., Szilágyi E. fasor 24. de. 9. ; Budahegyvidék, XII., Tartsay V. u. 11. de. 9. (úrv.) Madocsai Miklós; de. 11. (úrv.) Madocsai Miklós; du.fél 7. Koczor Miklós; XIII., Kassák La­jos u. 22. de. 10. ifj. Kendeh György; XIII., Frangepán u. 43. de. fél 9. ifj. Kendeh György; XIV, Lőcsei út 32. de. 11. (úrv.) Tamásy Tamásné; XTV, Gyarmat u. 14. de. fél 10. Tamásy Tamásné; Pestújhely, XV, Templom tér de. 10. ; Rákospalota, XV, Régi Fóti út. 73. (Nagytemplom) de. lO.Veperdi Zoltán ; Rákosszentmihály XVI., Hősök tere 11. de. 10. dr. Kamer Ágoston; Cinkota, XVI., Batthyány I. u. de. fél 11. Blatniczky János; Mátyásföld, XVI., Prodám u. 24. de. 9. Blatniczky János; Rákoshegy, XVII., Tessedik tér. de. 9. Péter Attila; Rákoscsaba, XVn., Péceli út 146. de. 9. Marschalkó Gyula; Rákoskeresztúr, XVÜ., Pesti út 111. de. fél 11. Péter Attila; Rákosliget, XVII., Gőzön Gy. u. de. 11. Marschalkó Gyula; Pestszentlőrinc, XVin., Kossuth tér 3. de. 10. Havasi Kálmán; Pest- szentimre, XVIII., Rákóczi út 83. (ref. templom) de. háromnegyed 8. Havasi Kál­mán; Kispest, XIX., Templom tér 1. de. 10. Széli Bulcsú; Kispest, XIX., Hungária út 37. de. 8. Széli Bulcsú; Pesterzsébet, XX., Ady E. u. 89. de. 10. Győri János Sámuel; Csepel, XXI., Deák tér de. fél 11. Lehoczky Endre; Budafok, XXII., Játék u. 16. de. 11. Solymár Gábor; Budaörs, (ref. imaház) de. 9. Endrefíy Géza; Istentiszteletek a Balaton partján Alsódörgicse (ev. templom) de. 11 ; Balaton­almádi (Bajcsy Zs. u. 25.) du. 4; Balaton- boglár de. 9; Balatonfenyves du. 6; Balat- onfüred (ref. fehér templom) du. 6; Bala- tonfUzfő (ref.templom) du. fél 3; Balatonlel- le de. fél 11; Balatonszárszó (ev.üdülő) de. 10, Balatonszárszó (templom) 12 (német); Gyenesdiás de. 10; Hévíz de. 10 (német); du. fél 5 (magyar); Keszthely de. 10 (magyar), du. 6 (német); Kisdörgicse (evangélikus templom) de. fél 10; Mencshely de. 11; Nemesleányfalu du. 2; Siófok de. fél 10 (né­met), de. 11 (magyar); Szentantalfa de há­romnegyed 10; Veszprém (Kossuth u.) de. 10; Zánka de. fél 9 SZENTHÁROMSÁG ÜNNEPE UTÁNI 6. VASÁRNAPON a liturgikus szín: zöld. A délelőtti istentisztelet oltári igéje: Róm 6,3-11; az igehirdetés alapigéje: Mt 5,20 - 26. HETI ÉNEKEK: 295, 359. EVANGÉLIKUS ISTENTISZTELETET közvetít a Magyar Rádió a Kossuth adó hullámhosszán július 19-én, vasárnap de. 10.05 órakor Kaposvárról, az evangélikus templomból. Igét hirdet Szemerei János lelkész. ÖRÖMHÍR címmel evangélikus műsort közvetít a MTV 1 július 19 -én, vasárnap du. fél 4 órakor. Túrmezei Erzsébet Szívcsere Kegyelem, hogy szabad felejteni, nem őrizni hántást, töviseket, nem hordozni régi fájdalmakat! Jaj, ha a behegedt seb felszakad, ha kísérnek a múlt sérelmei, s régi terheket roskadva viszünk! Jaj, ha szemetesláda a szívünk! Hiszen boldog kincsesláda lehet, hogyha Megváltónk keresztje alatt letehetünk kínzó bűnterheket, s kicserélt szívünkben nincs helye más­nak, mint szüntelen hálás csodálkozásnak, és az emlékezés lesz kegyelem: „így segített meg! Ezt tette velem!” Számlálgatjuk a drága kincseket. Megváltóm, az öröklét is kevés imádni téged, hálát adni érted, Ki kereszted alatt koldus szívem „kincsesláda-szívre cserélted!” Bízzatok benne mindenkor, ti né­pek, öntsétek ki előtte szíveteket, Isten a mi oltalmunk! Zsolt 62,9. (Zsolt 120,1-7; Róm 6,3-8.) Sokan hisznek Istenben, de nem bíznak Benne. Pedig a hit lényege a bizalom. Ennek egyik gya­korlatban való megnyilvánulása a szívbéli imád; ság, továbbá az a tudat, hogy Ő valóban hallja imám és oltalmában mindenkor biztos lehetek. Ki ne félne tége^ Urunk, és ki ne/íw csőítené a te revedet, hiszen egyedül te vagy szent. Jel 15,4. (jCíóz 7,1-12,21-22; 8.1- 11,20 ; Jn 6,22-40). / Ma még kevesen félijf Istent, s még kevesebben dicsőítik Őt. De eljöjí az az idő, amikor az bír ki­önti haragját az egész földre, s akkor „eljönnek a népek mind, és leborulnak előtte.” Elszomorító, hogy emberek tpnegei csak Isten ítélete nyomán alázzák meg mágukat Őelőtte. Dicsőíted ínár most az Urat, s meglátod mennyi áldást p^erszlTőle! Krisztus megváltott minket a törvény átkától úgy, hogy átokká lett értünk. Gál 3,13. (ApCsel 8,26-39.; Jn 6,52-59.) Isten törvénye nemcsak igen hasznos az emberiség számára - hiszen korlátozza a bűn hatalmát és el­igazít földi életünkben - hanem az üdvösségünk szempontjából káros, ugyanis elítél bennünket. Et­től az átkos ítélettől szabadított meg minket Jézus úgy, hogy a keresztfán elszenvedte helyettünk bű­neink büntetését. Mert minden, arai Istentől született, legyőzi a világot, és az a győzelem, amely legyőzte a világot, a mi bitünk. ÍJn 5,4. (Kol 2,6-10.12-13; Jn 6,66-71.) / Itt előzőleg Jézusról beszél az, J§e: Ő született Is­tentől, s Ő győzte le a világot, mely Isten ellen for­dult. Nem a mi egyéni hitüpjf minőségéről van itt tehát'szó, hanem hitünk tárgyáról: ä győztes Krisz­tusról, aki halálával és feltámadásával győzött a bűn és a halál felett. szoiyiöiwr Nem szolgálhattok Istennek és a mammonnak. Lk 16,13. (Jel 3,1-6, jn /,i-ij.; A mammon a pénz, az anyagiak istene. Mi keresz­tyének is gazdálkodunk pénzzel és rendelkezünk anyagiakkal. De vigyáznunk kell arra, hogy isten­séggé soha ne váljék életünkben. Mindenben Urunk legyen az első (1. parancsolat!), ekkor a pénz mindig alárendelt szerepet fog játszani. Ez többek között azt jelenti, hogy jókedvűen tudunk adakozni és nem tékozoljuk el hiábavalóságokra megszerzett jövedelmünket. Deméné Gede Erika

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom