Evangélikus Élet, 1998 (63. évfolyam, 1-52. szám)
1998-03-29 / 13. szám
4.oldal 1998. MÁRCIUS 29. Evangélikus Élet A nők viláeimanapiának visszhangjai: FIHAVANANA - Ki az én felebarátom? „...mint a hajnal könnyű szárnya" Az Alberti és Irsai Gyülekezetek asszonyai közös imádkozásra gyülekeztek március 6-án a Nők Világimanapján az Alberti Evangélikus Imateremben. Az igen nagy létszámú gyülekezetből az egyházi pedagógusok és énekkari tagok, valamint az iskolás gyermekek közös szolgálata tette színessé az együttlétet. A közös imaest fő kérdésére próbált az igehirdető is választ találni: Ki az én felebarátom? A bibliai példázatban az írástudó előtt nem világos, hogy ki is a felebarát, akivel szemben kötelez a szeretet parancsa, ezért Jézustól várja a választ. Jó helyen kérdezett, de rosszul. Tévedett, amikor azt várta, hogy Jézus határokat von, korlátokat állít fel. Jézus azzal kezdi a példázatot: ...Egy ember... Nincs határ, nincs korlát, felebarát minden ember, aki könyörületre, segítségre szorul. Mi is jól ismerjük a Tízparancsolatot, ezt a samaritánusi példázatot is, de vajon mindig megtartottuk a segítő szeretet parancsát? Annak az írástudónak talán mentsége a bizonytalansága, de nekünk vajon mi a mentségünk? Mi már hallottunk Isten határtalan szeretetéről. Hol nem barát a felebarát? Mi tudjuk, hogy ki a felebarátunk? Hát azért nem tudjuk mi sem, amiért az az írástudó sem tudta, mert föbaj az, hogy a kérdés az: ki az Isten? Ha ezt tudja valaki, akkor nem kérdés, hogy ki a felebarátja. Mert Isten a mi Atyánk, és ha ezt értenénk és tudnánk, akkor nem látnánk annyi ellenséget más emberben. Akkor nem volna kérdés, hogy hol kezdődik és hol ér véget a szeretetünk határa. Az a szeretet, az a részvét, amelyik csak szavakban nyilvánul meg, nem szeretet. Jakab így írja: „Aki azért tudna mással jót tenni, és nem cse- lekszi azt, bűne az annak! ” Jézus Krisztus, a mi Urunk megadta az igazi mértéket az irgalmas samaritánus- ban, azaz a saját életében, szeretetében, áldozatában. Bizonytalanságainkban, testi-lelki gyötrelmeinkben bizalommal fordulhatunk Hozzá, Ő az egyetlen mentségünk. Ő ad feleletet arra a kérdésünkre, hogy ki a felebarát? Ő maga, az Úr Jézus Krisztus! Ő az igazi sama- ritánus, aki mindnyájunk felebarátjaként elvégezte az irgalmasság cselekedetét ott a golgotái kereszten! A legtöbb jó, amit tehetünk embertársunkkal, ha szeretetre segítjük, mert akkor Isten közelébe kerül, mivel Isten a szeretet! „ ha más gyötrődik, vérzik, szenved, azért van, hogy te megmutathasd, hogy mennyi szeretet van benned! ” Csoszánszky Károlyné Krisztusban nincs kelet-nyugat. Az imádság áthidalja a távolságokat. Az ének szárnyán jutottunk el Madagaszkárra, éppen azon a napon, amikor a négy égtáj asszonyai térden állva dicsőítették az Urat. A Világimanap emblémája a görög-kereszt egységébe foglalja az imádkozó asszonyok mozdulatát. Ez a kifejezőjelkép most megelevenedett a pápai Evangélikus Gyülekezetben. Református testvéreinkkel együtt lélekben kezet fogtunk a madagaszkári asszonyokkal. A gazdag liturgia révén az ismeretlenek ismerősökké váltak. Történelmük, társadalmi és gazdasági helyzetük elgondolkoztattak és együtt érző imádságra indítottak. A Szentlélek egybefűzött minket és áldását kértük. Hitünket erősítette a sziget asz- szonyainak bizonyságtétele. A tiszta emberi kapcsolat testvérként köti össze a nehéz körülmények között élő nőket. Közmondásaik együttérzést, segítő szándékot, mély emberi érzéseket tanúsítanak. „Békében együtt élni fontosabb, mint üzletet kötni. " „A barátság értékesebb, mint a pénz. ” „Inkábbpénzt veszíteni, mint barátokat. ” Jézus Krisztusba vetett személyes hitük a mi hitünket is erősíti. Urunk dicsőítése és a halleluják felhevítették szívünket. Az uniszónó és a több szólamú énekek hangszeres kísérettel nemcsak a templomon túl harsogtak, hanem befelé, mélyen a szívünkbe ivódtak és kísérnek a hétköznapokban, erőt és békességet sugározva. Ez kell! Több kell, hogy az irgalmas samaritánus történetének különböző alakjaiban felismerhessük magunkat. (Luk 10,25-37) Bűnbánatra indítva, bűnbocsánatot nyerve, kegyelem által megigazítva szolgálhassunk. „Szeretet áradjon közöttünk, lobbantsa lángra szívünket szereteted! ” A „Fihavanana” az a kötelék, amely bennünket egymással összeköt: „testvért a testvérrel, még az utánuk következő nemzedékekkel is.” Szívünkbe vésődött a malgasi nyelv szava. Az Ige még tovább vezet bennünket. Jézus azokat nevezi rokonainak, testvéreinek, akik Isten akaratát cselekszik. Több mint 200 évvel ezelőtt Amerikában a különböző felekezetek asszonyai lelki ébredésért imádkoztak. Az imalánc azóta bővült a négy égtáj irányában. Benne mindig jelen van az ébredés utáni vágy. Jó felébredni, újat kezdeni, újult erővel tovább menni. Szeretni a testvért, kezet nyújtani az idegennek, észrevenni a felebarátot. Énekünk üzenete most emelt fel igazán: „Mert mint a hajnal könnyű szárnya nem pihen, partról partra kel, zeng új dicséret és új hála, néped imája nem hal el. ” (EÉK 124,3) Köszönjük a Nőbizottságnak, hogy a madagaszkári asszonyok üzenetét számunkra lefordították. Az imalánc apró kapocsaival közelebb vittek a mellettünk élő felebarátainkhoz. Egymás terhét hordozzátok, így töltsétek be a Krisztus törvényét. (Gál 6,2) Varga Györgyné A Magyar Újságírók Országos Szövetségének Elnöksége 1998. március 15-én, a Magyar Sajtó Napja alkalmából több évtizedes eredményes újságírói munkásságáért - a Magyar Grafika című szakmai folyóirat felteijesztése alapján - Arany- toll dijban részesítette dr. Juhász Géza újságírót, aki 1956-59 között az Evangélikus Sajtóosztály kiadó- szerkesztőjeként, 1992-97 között az Evangélikus Élet és a Lelkipásztor tördelő - szerkesztőjeként tevékenykedett. Lapunk nevében szeretettel köszöntjük kitüntetése alkalmából. A Vecsési Evangélikus Gyülekezet 8 éve tartja meg a Nők Világimanapját március első hetében, a helyi rendhez igazodva mindig csütörtökön az esti órákban. Minden évben van, aki megkérdezi, hogy mi közünk van a világ másik végén élő népekhez? Idén frappáns választ kaptunk erre a kérdésre: „Ki az én felebarátom?” Jézus példatörténetéből egyértelműen kiderül, hogy az, aki az én segítségemre szorul, még akkor is, ha ismeretlenek vagyunk egymás számára. A Világimanap célja éppen ennek az ismeretlenségnek a megszüntetése, hogy még a madagaszkári keresztyén nők is ismerőseinkké váljanak. Az imaóra elején a házigazda evangélikus lelkész köszöntötte a római katolikus, református és evangélikus asszonyokat, és a vendégként résztvevő néhány fiatalembert. A római katolikus gyülekezet „ Célkereszt" nevű ifjúsági együttese zsoltárfeldolgozásokat énekelt, és vezette a programban közölt közös énekeket. Az igeolvasás és közös imádságok után Czövek Sarolta beszélt a John Wiclif nemzetközi Bibliaszövetség munkájáról, melynek központja az USA-ban van. O is ott tanul már több éve, és arra készül, hogy misszionáriusként Afrika egyik olyan népe között hirdesse az Evangéliumot, amelyiknek nyelvére még nincs lefordítva a Szentírás. Ezt a munkát vallja élethivatásának. Ezután édesanyja, Czövek Olivérné mutatta be diaképek vetítésével Madagaszkár múltját és jelenét. Előadása során olyan sok közös vonást fedeztünk fel a madagaszkári nép és a mi népünk sorsa között, hogy az eddig ismeretlen nép szinte személyes ismerősünkké vált. A záró imádságok és énekek után spontán fogalmazódott meg az igény : tartsunk sűrűbben ilyen ökumenikus alkalmakat! Rezessy Miklós ZSINATI TUDÓSÍTÁS Két részletben tartotta megalakulását az újonnan választott zsinat. Az első ülésen kemény viták és törvényértelmezési különbségek fogyasztották az időt és erőt. Ezért csupán a két elnök és alelnök megválasztására kerülhetett sor. No meg azért is, mert a nagyon pontosan végrehajtott választási folyamatban a titkos jelölések és titkos szavazások igen időigényesek voltak. Az is többször előfordult, hogy a végszavazásnál a két jelölt több fordulón keresztül teljesen azonos szavazatszámot kapott. A második forduló már simábban zajlott. Március 14-én, szombaton megválasztották a zsinat valamennyi tisztségviselőjét, a bizottságok elnökeit, így megalakulhatott az új zsinat. Az első ülésen Farkasházi Ferenc kerületi felügyelő, a másodikon Varga György esperes, mint korelnök elnökölt. Előző számunkban közöltük már a két elnök és alelnök névsorát. A március 14-iki ülésen megválasztották a három zsinati állandó bizottság elnökeit. 1. A jogi, egyházalkotmányi és egyházszervezeti bizottság elnöke: dr. Jerkovits Sándor ügyvéd (Szarvas) 2. Az egyházi szolgálat bizottságának elnöke Bencze András lelkész (Székesfehérvár) 3. Az oktatási bizottság elnöke: Jancsó Kálmánná igazgató (Győr) Zsinati gazda: dr. Győri József, helyettese: Boros Miklós. A zsinat működéséhez szükséges a jegyzői kar választása is. A törvény értelmében 3 lelkészi és 3 nem lelkészi jegyző felváltva látja el a teendőket az üléseken. A jegyzői kar névsora: lelkészi jegyzők: KendehK. György, Kovácsné Tóth Márta és Vető István. nem lelkészi jegyzők: Bárdossy Tamás, dr. Cserháti Péter és dr. Novák Éva. Miután a teljes tisztikar felállt, átvette az új elnökség az ülés vezetését. Először valamennyien ünnepélyesen nyitották meg újra az ülést, előbb dr. Reuss András, majd Thurnay Béla elnökölt. Köszönetét mondtak az előző tisztségviselőknek, megemlékeztek néma felállással dr. Andor- ka Rudolf elnöki és Boros Károly lelkész, zsinati tagi munkájáról. Az előző zsinati gazda, dr. Koczor Miklós rövid beszédében búcsúzott el tisztétől, majd a zsinat elnöke köszönte meg önzetlen, hat éves munkáját. A fennmaradó időben dr. Galli István országos ügyész jogértelmezési előterjesztését hallgatta meg a zsinat. Erre az előző ülés néhány nem kellően tisztázott jogértelmezése és vitája miatt volt szükség. A zsinat önkritikusan megállapította, hogy voltak eljárási hibák, nem pontosan a törvény szerint történt összehívás és lebonyolítás. Végszavazással azonban kijelentették, hogy a most lezárt üléssel az új zsinat legitim zsinatnak tekintendő. Talán most először történt meg a zsinattal, hogy belátta a hibáját és igyekezett annak kijavítására. A három bizottságba jelentkeztek a tagok és elhatározták, hogy május végén - alkalmas időpontban - folytatják a zsinati munkát. T. LELKESZI CSENDESNAP „Szakértőként” senki sem fog bejutni a mennybe, Urunk örök országába: mi, lelkészek sem. A személyes hitben való megújulás, az Úrral való kapcsolat elmélyülése számunkra is elengedhetetlen! Ezért szervezünk a Dél-Pest megyei Evangélikus Egyházmegyében lelkészi csendesnapot április 1-re, Szolnokra. Témánk: Csendben a Megfeszített előtt - 4 Móz 21,4-9 és Jn 3,1-15 alapján. Akik szolgálnak közöttünk: Gáncs Péter országos missziói lelkész és Verasztó János répcelaki lelkész testvéreink. Résztvevőnek egyházmegyénk lelkészein kívül más egyházmegyékből is hívjuk és várjuk a lelkésztársakat. Programunk: (de. 10 órától kb. du. 5 óráig): 10.00: Nem utálja-e szívünk Istent és az Ő igéjét?- Gáncs Péter 11.00: Nem öli-e lelkünket a kárhozatos kígyómarás?- Verasztó János 12.00: Ebédszünet 13.30: Megbeszélés csoportokban 15.00: Nem a bajtól akarunk-e csak szabadulni, kényszeredett „bűnbánattal”? - Verasztó János 16.00: A Megfeszítettre tekintsünk! - Gáncs Péter Úrvacsora Találkozás: a szolnoki evangélikus parókián (Verseghy park L, a színház mellett, a Tisza szállóval szemben.) Jelentkezés: , levélben vagy telefonon március 28-ig, Adámi Lászlónál 2723 Nyáregyháza, Nyáry Pál u. 13-15. Tel.: 06-29-490- 025. Részvételi díj nincs, ebédet biztosítunk! Kvízjátékban is elhangozhatna:- Ki volt az 1848/49-es forradalom és szabadságharc három legkiemelkedőbb személyisége?- Kossuth, Petőfi és Görgey.- Mi volt a közös jellemzőjük?- Az, hogy mindhárman evangélikusok voltak. , A fenti, képzeletbeli kvízjátékhoz még azt is hozzátehetjük, hogy a jelzett események legellentmondásosabb személyisége Görgey Artúr volt. Tevékenysége még jelenünkben sem egyértelműen tisztázott. Görgey Artúr 1818. január 30-án, Toporcon született, egykor jómódú, de elszegényedett szepességi családban. A katonai pályára készült, de nem sokkal tisztté avatása után kilépett a hadseregből. Rokonai gazdaságát vezette, és vegyészeti tanulmányokat folytatott, ő fedezte fel a laurilsavat. A pesti egyetemen szeretett volna tanári katedrára kerülni. A szabadságharcban századosként tűnt fel; Ausztriában és Csehországban tárgyalt lőszerszállítási ügyekben. Része volt az ozorai győzelemben, és a Csepel-sziget parancsnokaként a Jellasics kiáltványait szállító Zichy Ödön grófot árulóként felakasztatta. Kossuth a fövezérségre vitte, és a schwechati ütközet után a legfontosabb és legnagyobb katonai egység parancsnokává nevezte ki. Az egykori császári föhad- nagyságból fiatalon, néhány hónap elmúltával tábornok, fővezér lett. Nemsokára szembekerült Kossuthtal. A Függetlenségi Nyilatkozat ellen szervezkedett, és ezzel Görgey is egyetértett. Az 1849 januári, ún. váci nyilatkozatban Görgey kinyilvánította megegyezési készségét a 48-as alapon, és elhatárolta magát az Országos Honvédelmi Bizottmánytól. A téli hadjárat során eltért az Országos Honvédelmi Bizottmánnyal közösen elfogadott hadműveleti tervtől, és a bányavárosok megkerülésével vezette seregét a Tisza felső vidékére. Ennek a hadjáratnak kiemelkedő eseménye volt a branyiszkói ütközet. Tekintélyét növelte a tavaszi hadjárat és átmeneti hadügyminisztersége. Azzal a gondolattal foglalkozott, hogy - mint „győztes hadvezér" - majd ő tárgyal a Habsburgokkal. Politikai tervei mellett egy esetleges katonai puccs végrehajtása is benne volt a „repertoárjában”. Nyilván ezek az elképzelések húzódtak meg katonai ténykedései mögött, amelyeket győzelmek és vereségek egyaránt követtek. 1849júniusában I. Miklós cár 200 000 katonából álló hadsereggel sietett a bécsi udvar segítségére, a szabadságharc leverésére. így 370 000 főből álló osztrák Hős volt vagy áruló? Görgey Artúrról + orosz íiaderő állt szemben a 170 000-es magyar haderővel. A végkifejlet nyilvánvaló volt, bár Görgey még júliusban is eredményesen kötötte le az orosz intervenciós hadsereg egy részét. A menekülő Kossuthék augusztus 11-én „diktátori” hatalommal ruházták fel. O - élve ezzel a hatalommal - 1849. augusztus 13-án, Világos mezején, a szőllősi malom közelében, a 3. orosz hadtest főparancsnoka, Paszkievics előtt letette a fegyvert. Görgey már az aradi haditanácson azt mondta: senkinek ne legyenek illúziói, mert lehet, hogy útjuk a vérpadra vezet. Rüdiger tábornoknak ezt írta: elég, ha ő maga lesz a bosszú áldozata, és kérte, hogy bajtársait ne szolgáltassák ki az osztrákoknak. Augusztus végén kegyelmet kapott, mert az oroszok azt gondolták, ha Görgey kegyelmet kap, akkor a többiek is megmenekülnek a halálos ítélettől. Nem így történt. Klagenfurtba internálták, ahonnan 1867-ben hazatért, és visegrádi villájában élt. Matuzsálemi korban halt meg, 1916. május 21-én. Budapesten, a Kerepesi úti temetőben temették el. Vörösmarty Mihály Görgeynek címzett ítélete („Átok” c. verse, 1849. október 10.) eléggé közismert. Azóta is sokan foglalkoznak személyével, tevékenységével, értékelésével: történészek, írók, érdeklődők. Emlékirataiban ő maga is „magyarázta a bizonyítványát ”. Tény az, hogy a szabadságharc bukását súlyos megtorlások követték: de a világosi fegyverletétel megakadályozta a még nagyobb vérontást. Ebben Görgeynek kiemelkedő szerepe volt. Merész feltételezéssel állt elő Kéri Edit ny. színésznő. Az amatőr történész több mint hétéves, aprólékos kutatómunka után kiadott könyvében („Ki volt Görgey?”- Dénes József kiad., Bp. - Ottawa, 1996.) nem kisebbet állít, mint azt, hogy az igazi Görgey Artúr 21 éves korában, valószínűleg májzsugorban meghalt, és helyét egy bizonyos Johann Bláha alias Görgei Artúr foglalta el, aki véghezvitte a „Görgey-szerepet”, és 98 éves korában halt meg. A személycserét a család erős nyomásra, és jelentős anyagiak ellenében kénytelen volt tudomásul venni. Bár a szerzőt pszichografológus és igazságügyi írásszakértő véleményei is segítették, és sokirányú vizsgálódás, kutatás, analizálás után állította fel elméletét, ez- képzett szaktörténészek véleménye szerint is - enyhén szólva: valószínűtlen. (Görgey családnevét eleinte „Görgey”-nek, majd „Görgei”-nek, később ismét „Görgey”-nek írta.) B.B. 4
