Evangélikus Élet, 1998 (63. évfolyam, 1-52. szám)
1998-04-12 / 15. szám
6.oldal 1998. ÁPRILIS 12. Evangélikus Elet Húsvéti meditáció az énekeskönyvünk 219 sz. éneke alapján „Kitárult a menny kapuja” Krisztus feltámadása tehát nem önmagában szemlélhető, önmagáért történt esemény, csoda, hanem minden halott új életre kelésének alapja. 219. énekünk negyedik verse szerint íme, nyitva a menny, íme, adott a lehetőség a Feltámadottal együtt az örök életre. Az Ószövetségben túlnyomórészt még csak halvány sejtelemként jelenik meg ez a reménység. Például Zsolt 73,23-24: „De én mindig veled leszek, mert te fogod jobb kezemet. Tanácsoddal vezetsz engem, és végül dicsőségedbe fogadsz. ” Néhány helyen azonban határozottan megszólal: „ Véget vet a halálnak örökre! " (Ézs 25,8) „Életre kelnek halottaid, föltámadnak a holttestek! Ébredjetek és ujjongjatok, kik a porban laktok! Mert harmatod a világosság harmata, És a föld visszaadja az árnyakat ” (Ézs 26,19) „Azok közül, akik alusznak a föld porában, sokan felébrednek majd... " (Dán 12,2) Krisztus óta pedig teljes lett ez a bizonyosság: „...aki hallja az én igémet, és hisz abban, aki elküldött engem, annak örök élete van; sőt ítéletre sem megy, hanem átment a halálból az életbe.” (Jn 5,24) Az egyház pedig, amely ezt hirdeti, nem elméletből, vágyból, tévedésből jött létre, hanem a Krisztus-eseményből. Jézus a földön járt, itt tanított, itt halt meg. Apostolai voltak földi életének, halálának és feltámadott életének tanúi. Hirdették Mesterük tanítását, és tanúskodtak megváltói küldetéséről. De minden, mégoly nagy csoda sem lett volna elég meggyőző. Mindegyik csak egy-egy pillanatra és résnyire nyitotta a menny kapuját. Az apostolok igazán csak Jézus feltámadása alapján hitték, hogy Ó a Messiás, az Isten Fia. és ezt a hitet adták tovább, egészen a mai napig. Jézus feltámadásának hirdetésekor valóságos történetet idézünk fel. De - ahogyan az Ágostai Hitvallás Apológiájában is olvassuk - nem egyszerűen történeti tények tudomásulvételéről van szó, hanem ennek az eseménynek elfogadása Isten akarata szerinti új életet jelent. Lehet, hogy ez a megfogalmazás: „Kitárult a menny kapuja... ” elavultnak, régiesnek tűnik. Pedig szemléletesebb képet annak érzékeltetésére, hogy mit jelent a húsvéti esemény, aligha lehet találni. Azt mondja: nyitva az ajtó-, be lehet lépni az új. szenvedés és halál nélküli világba, oda, ahol Ó van. Oda, ahová mindig is vágyott az emberiség. Húsvét óta már nem elérhetetlen: „íme, nyitott ajtót adtam eléd, amelyet senki sem zárhat be, mert bár kevés erőd van, mégis megtartottad az én igémet, és nem tagadtad meg az én nevemet '' (Jel 3,8). Dr. Szentpétery Péter A húsvéti események és a történelem A nem hívő gondolkodók azzal az érvyel tagadják az evangéliumi események és tanítások hitelét, hogy ezekről csak a Biblia tanúskodik, semmilyen más történeti dokumentum nem maradt róluk. Egy tanú nem tanú - évezredes alapelv. A marxizmus a szélsőséges, dogmatikus korszakában Jézusnak még a létét is tagadta; akkoriban kötelező volt hinni, hogy Jézus kitalált személy. Az igaz, hogy az evangéliumokhoz nem kapcsolódnak korabeli dokumentumok, de a fordítottja nem ilyen negatív: a Bibliában vannak dokumentált korabeli események és személyek (Pilátus, Kajafás, az akkori Palesztina földrajza, néprajza, az ítélkezés római rendje stb.). Erre alapozva állapította meg Jean Imbert francia történész az evangéliumok történelmi hitelességét. Ámde oka van annak, hogy Jézus útját világi krónikások nem figyelték. Nem a szemük előtt tanított; Szerb Antal azt írja A világirodalom történetében, hogy a jézusi tanítások az „időtlen falusi békességben” hangzottak el. (I. k. 150.1.) A krónikákat, évkönyveket azonban nem ott, hanem Jeruzsálemben írták. Igaz, tudunk Jézus jeruzsálemi prófétálá- sáról is, de azt ne higgyük, hogy nagy feltűnést okozott. Izraelben akkor prófétainfláció volt, Jeruzsálemben „prófétaképző iskola” működött. (Lehet, hogy János apostol ott végzett tanulmányokat.) Krisztus halála a mi számunkra világtörténelmi dráma, a zsidó főváros lakossága számára viszont még nagyobbfajta szenzáció sem volt, vagy csak néhány óráig volt az. Gyakran láttak hasonló kivégzéseket, s bizonyára mindegyiknek akadt bámész közönsége. A Golgota nem alkalmi, hanem állandó vesztőhely volt. Jézus sem egyedül került oda, hanem harmadmagával -bizonyíték arra, hogy számos ember fejezte be ott az életét, s ez megszokott esemény lehetett. A főpapok néhány órára maguk mellé állították a tömeget, de ez a tömeg aztán hamar elfeledkezett a történtekről. Robert Graves szerint komoly ember alig volt a keJöjjön velünk a Szentföldre! Cél: a Biblia világának megismertetése. Az Ökumenikus Tanulmányi Központ 1998- ban még két Terra Sacra zarándokutat tervez a Szentföldre: júniusban és októberben. A nyári út 7 éjszaka, az őszi, Jordánia és a Sinai félsziget bekapcsolásával 9 éjszaka. A csoport a következő keresztyén emlékhelyeket keresi fel: Galileában Ceasarea, a Kármel- hegyi kolostor, Tábor-hegy, Názáret, Kána, Kapemaum és Tiberias. Dél-Izraelben: Jerikó, a Holt-tenger és Qumran. Jeruzsálemben: az Olajfák hegye, Getsemáné-kert, Bethesda-tó, Via Dolorosa, Golgotha, Dávid sírja, Utolsó vacsora terme, Siratófal. Betlehemben: a Születés temploma. A részvételi díjban minden költség benne van (repülőjegy, repülőtéri illeték, biztosítás, kétágyas fürdőszobás szállás.) Reggel: svédasztal, este: meleg vacsora, légkondicionált busszal szállítás és mindenhová belépés. A csoportok vezetője szakképzett teológus, aki sokszor járt már a Szentföldön. Ez az út nem szokványos turizmus, hanem a bibliai helyek sorozatos bemutatása, hit-mélyítő célzattal. Ezért sem szabadidő, sem fakultatív program nincsen. A nyári út június 23-30 között 8 nap. Tehát a légi közlekedés függvényében, indulás kedd délben, visszaérkezés ugyancsak kedd délben. A részvételi díj: 790 USA dollár vagy annak megfelelő forint összeg. Érdeklődni és jelentkezni lehet az Ökumenikus Tanulmányi Központban, személyesen, levélben vagy telefonon (1114 Budapest, Bocskai út 15. III. 3. Tel/fax.i 166-4790.), illetve dr. Bajusz Ferenc ny. teológiai professzor telefonján: 287-3086. A Lutheránia és a hagyományok Egy több, mint 90 éves kórus esetén hagyományokat emlegetni általában nem túlságosan meglepő dolog. A Lutheránia esetében is csak a Húsvét ad aktualitást annak, hogy beszéljünk róluk. Évtizedek óta nem múlik el Húsvét passió-előadás nélkül és reményeink szerint ez az idén se lesz másként. Már a böjt kezdete előtti hetekben előkerültek a János passió kottái és megkezdtük a felkészülést az idei előadásokra. Ez a mű - J.S.Bach János passiója - a Lutheránia hagyományai közül a legismertebb. Vannak a kórusban olyanok, akik már legalább 30-40 alkalommal énekelték, de mégsem utiják. Az előadások sem kopnak meg, nem válnak rutinszerűvé, hanem a mi - alkalmasint szubjektív - megítélésünk szerint egyre jobbak lesznek, egyre több valósul meg abból, amit Bach meg szeretett volna teremteni. Néhány év elteltével még az is, aki sohasem tanult németül, szinte szóról-szóra érti azt, hogy mit énekel. Az évente ismétlődő felújítás pedig nem egy repertoár-darab leporolása, hanem sokkal több ennél- müvészi erőfeszítés annak érdekében, hogy az előttünk álló célhoz minél közelebb kerüljünk. Az ilyen mű, aminek előadása évente ismétlődik, kivételes lehetőség egy amatőr együttes számára, hogy a művészet titkaiba minél mélyebben bepillanthasson, de ha a mű éppen a János passió és az együttes éppen a Lutheránia, akkor egyszersmind kivételes lehetőség arra is, hogy a Húsvétra lélekben megfelelően felkészülhessünk. Sokat lehetne gondolkozni azon, hogy mi tesz egy ünnepet valóban ünneppé, de úgy gondolom, hogy sok egyéb mellett ebbe feltétlenül beletartozik az is, hogy készülünk rá és nem csak akkor kapunk észbe, amikor már megérkezett. Számunkra a próbák lelki táplálékot adnak és úgy érezzük, hogy aki valóban komolyan veszi az előttünk álló feladatokat, a próbák során az Úristen titkaihoz kerül közelebb. Azoknak az életében, akik a hangversenynek nem tevékeny résztvevői, hanem csak hallgatói, az esemény valószínűleg nem játszik olyan fontos szerepet, de tudjuk, hogy közöttük is sokan vannak, akik nem tudnák a Húsvétot passió nélkül elképzelni. Nem hangversenyre jönnek, hanem istentiszteletre, ahol az evangélium üzenetét nem szavakon, hanem a zene nyelvén keresztül próbálják megérteni. Szeretettel hívunk ezért mindenkit idén is virágvasámap és nagyszombaton 6 órára, hogy vegyen részt ezeken az alkalmakon. Azokat pedig, akik most először jönnek el, de esetleg csalódottan távoznának, nem a mi előadásunk gyarlóságai miatt, hanem azért, mert a várva-várt élményt nem kapták meg, biztatni szeretnénk arra, hogy jöjjenek el jövőre is és ezután minden évben: higgyék el, hogy egy ilyen hatalmas művet csak sok-sok év alatt lehet úgy megismerni, hogy az maradéktalan élményt nyújtson. A címben hagyományokat ígértem, mert úgy gondolom, hogy érdemes megemlítenünk néhány újabb hagyományt is, ha azok most éppen nem is annyira aktuálisak, mint a János passió. Az idén immár kilencedik alkalommal megrendezésre kerülő Bach Hét méltán érdemli meg a hagyomány jelzőt és beszélnünk kell róla akkor is, ha nem a Lutheránia rendezvénye. A Bach Hét életre hívója Kamp Salamon a Lutheránia karnagya, és a Lutheránia hagyományosan legalább az utolsó hangverseny közreműködője. Idén június első hetében kerül lebonyolításra neves előadóművészek közreműködésével. A rendszeres templomlátogatók tapasztalhatták, hogy újabb hagyomány van születőben a Deák téren: szinte minden vasárnap a fő istentiszteleten a Lutheránia a vasárnap jellegéhez igazodó zenével szolgál. Az ehhez szükséges repertoár már kialakult és fokozatosan bővül. Az elhangzó művek változatosak, a lutheránus zene rövidebb-hosz- szabb gyöngyszemei. Évente több alkalommal rendezünk kantáta-zenés istentiszteleteket, ahol egy-egy teljes Bach- kantáta is elhangzik az istentisztelet keretein belül. Az új esztendőben február 8-án a 84- es szóló kantátát Zádori Mária szólaltatta meg a tőle megszokott rendkívüli művészi ihlettel és nehézségeket nem ismerő technikával, Húsvét vasárnapján pedig a 4. kantáta előadását tervezzük. Az új hagyomány megteremtője ugyancsak Kamp Salamon, akinek nem titkolt célja az, hogy a Deák téren a lutheránus zenei örökség ápolásának olyan fellegvárat építsen, ami méltó az „ország templomához”, mert ez a zene meggyőződésünk szerint az ige hirdetésének olyan alternatív formája, ami Bach idejében foglalta el méltó helyét az egyház életében és törekednünk kell arra, hogy ezt a helyet minél jobban visszanyerje, hiszen nélküle nem teljes az Evangélium hirdetésének tárháza. Herényi István resztek körül, ők nem értek rá, dolgozniuk kellett. Anatole France-nak van egy novellája, amelyben az öreg Pilátusnak egy látogatója fölidézi Jézust, ő azonban nem emlékszik. írói kitalálás, de indokolható. A szenvedéstörténet egyetlen fejezetét nehéz magyarázni: a virágvasárnapi bevonulást. Különös, hogy ennek nem maradt dokumentált nyoma. Hiszen megmozdult a főváros. A pálmalevelek dobálásában a zsidó szabadságmozgalom nyilatkozatát láthatjuk. Jézust addig alig ismerték Jeruzsálemben, megjelenése újdonság, váratlan izgalom volt. Feltételezhető, hogy gyorsan lezajló tömegjelenet lehetett, mert a római helyőrség nem vonult ki a helyszínre. De, ismétlem, erről nem mondhatunk határozott véleményt. Jól jellemezte mindezt egy evangélikus lelkész igehirdetése: a Jézussal történt események akkoriban eléggé szokványosak voltak, tulajdonképpen a mi hitünk ad nekik különleges jelentőséget. Ez a megállapítás talán nem mindegyik mozzanatra illeszthető, de az bizonyos, hogy a megváltói élet és halál nem mutatja azt a látványosságot, amelyet némely róla szóló film próbál elhitetni. A mustármag bibliai jelképe: az Ige történeti jelentéktelenségből indult a világba. Dr. Bán Ervin Sajtóközlemény A Magyar Ökumenikus Szeretetszolgálat meglepetéssel és csodálkozással fogadta Nanovfszky György moszkvai magyar nagykövet 1998. március 25-én megtartott sajtótájékoztatóján elhangzottakat. A Magyar Ökumenikus Szeretetszolgálat véleménye szerint továbbra is a legteljesebb hírzárlat segítheti elő a magyar túszok mielőbbi kiszabadulását. Minden, ezzel az üggyel kapcsolatban kiszivárogtatott információ az eddig elért eredményeket teheti semmissé. Ezért a Magyar Ökumenikus Szeretetszolgálat továbbra is ragaszkodik az 1997. október 24-től meghirdetett hírzárlathoz. A háború előtti időben - egy csendes kis faluban - Pencen, a húsvét előtti hetekben szép, jó és hasznos szokás volt a kis parasztházak, elvétve egy-két szalmafede- les házikó nagytakarítása, meszelése. A kik ebben az időben végigjárták az utcákat, csaknem minden udvaron láthatták a nagytakarítás jeleit. Szerény bútorok: lóca, asztal, láda, egy-két szék, sublót, valamint a fehér falról lekerült virágos, mázas cseréptányérok, köcsögök voltak láthatók. Az ágynemű szellőztetését úgy oldották meg, hogy két fűrészbakra helyeztek egy hosszú létrát, így nagyon célszerű volt, mert a drága napsugár minden oldalról érte. Első, fö dolog volt a falba épített masina (tűzhely) kormolása, mázolása, ezt követte a meszelés, az oltott mészbe rézgálicot kevertek, ez adta meg a kívánt színt. Tjglivetkezett a plafon, ami gyalult deszka volt, idővel megbámult, -Z\.de így is szép volt, különösen, ha lúgos vízzel lemosták. A padozat földes, amit agyagos sárral mázoltak, száradás után átrostált homokkal szórták be, így kevésbé kopott a frissen mázolt föld. Az ablakok igen picinyek voltak, ezeket ecetes vízzel mosták le. A pitvar (nyitott kéményű helyiség) takarítása már körülményesebb volt, a nyitott kémény körüli meszelést illetően. Legvégül a mellékhelyiségek takarítása következett: kamra, falalja (nyitott folyosó). Mindenütt meszeltek, mázoltak, homokoztak. Végül az udvar és a ház előtti kiskertre került sor, ez utóbbi igen fontos volt, különösen, ahol eladó lány volt a háznál - úgy tartották,- ahol rendes az udvar és a kiskert, ott az eladó lányból szorgalmas és takaros menyecske lesz! így a kitakarított lakásba visszakerültek a megtisztított berendezési tárgyak. A tisztaszobába belépve jó érzés volt mély, egészséges lélegzetet venni. Következett a lányok fő reszortja; a fehér alsószoknyák mosása, keményítőse és vasalása. A hosszú tél után időszerű volt a felfrissítésük. A mosás, vasalás nagy szakértelmet kívánt, különösen, hogy hófehér és ropogós legyen, mint a papír. Az így elkészített szoknyákat azután a gang (folyosó) pitvar előtti részén kifeszített kötélre akasztották - utószárítás végett. Nos, itt aztán volt vélemény az arra haladók részéről. Ahol nem volt hófehér, kemény a kitett ruha, megjegyezték: - Itt is sírgarád a ruhák alatt! Í gy készültek a penci evangélikusok a húsvéti ünnepekre! A külső megnyilvánulások mellett fontos volt a belső, lelki gondok rendezése is. A böjti időszakban elnémult a vigadozás, mulatozás, lakodalmat nem illett rendezni, sem kocsmába járni, kártyázni. Dalolni sem volt szabad a fiataloknak - mert akkor nem lesz szilva — mondták a nagyszülők. Be is tartották ezeket a tilalmakat. Az asszonyok már jóval az ünnepek előtt sütöttek, főztek. Megfőzték a füstölt sonkát, melléje 20-25 db tojást és ízletes túrós, krumplis, és kapros lepényt (akkortájt nemigen volt torta). Ezt fogyasztotta a család az ünnepek alatt, de a locsoló legények is, bár akkor még nemigen volt szokásban a locsolkodás. Elérkezett az ünnepi kör. Az evangélikusoknál nagypéntekkel kezdődött. Ezen a napon böjtöltek az idősebbek, a fiatalok kevésbé, bár ez volt a legnagyobb ünnep, ezen a napon nem volt szabad semmit dolgozni, csak templomba menni az egész családnak. Varrni, vasalni, fát vágni egyenesen bűn volt, még a kisállatok ennivalóját is jó előre el kellett készíteni. Ezeket a tilalmakat a vallásosabb családok be is tartották. A templom díszítése is az ünnepekhez igazodott, nagypénteken fe- _/T.ketébe öltözött. Az istentiszteleten a passió és prédikáció, éneklésekkel közel két órán át tartott. Húsvét ünnepén már fehérbe öltözött az oltár, fehér virágok hirdették a megfeszített, eltemetett Krisztus feltámadását: hallelujah, hallelujah, így énekeltek otthon is a vallásosabb családok a közös ebéd után, még az utcára is kihallatszott, különösen a szlovák ajkúaknái. Emígyen: Den preszlavny jeszt k nám prissel... vagy: Den vzkrisseny Jezu Kriszta: Hallelujah, budis chvála Bohu vzdána! H ol vannak már a régi, szép szokások? De jó lenne ma is hallani e szép éneklést, ha nem is szlovákul, mert már kihaltak, hanem magyarul! Adja Isten, hogy az emlékeket felidézve, mind jobban és jobban éljen bennünk: „Az ünnepnapot megszenteljed”! Az Úr parancsolata ez! Ne fussunk a földiek után, elég hat napon át munkálkodni, a hetedik napon pihenj meg, így tette a teremtő Istenünk és hagyta meg nekünk parancsként. Isten áldása legyen az őt félőkön! Hirdessük a feltámadott Krisztust! Erős vár a mi Istenünk! Gerengay Vilma
