Evangélikus Élet, 1998 (63. évfolyam, 1-52. szám)
1998-04-12 / 15. szám
Evangélikus Elet 1998. ÁPRILIS 12. 5.oldal SCI SABOK w • • • • • A gyermeksarok készítői nevében minden olvasónknak áldott húsvéti ünnepeket kívánunk! Kedves Gyerekek! Ugye kíváncsiak vagytok, mit jelent ez a sok szám meg betű?! Amikor Jézus a tanítványokat készítette arra az időre, amikor már nem lehet majd velük, sok fontos utasítást mondott nekik. Ezek közül rejtettem el egyet. Ha a számozott betűket a számoknak megfelelő helyre írjátok, megtudjátok, mi is ez a mondat. Megoldásaitokat a jövő hét végéig adjátok postára! Címem változatlan: Füller Tímea, 7054 Tengelic, Rákóczi u. 22.) Szeretettel gondolok mindnyájatokra! Timi néni A számozott betűk: K E S K E N Y 12 2 41 37 25 1 4 H í V 50 20 24 M O 66 36 31 54 13 32 33 40 T A N í T 26 8 11 23 19 Húsvéti meditáció az énekeskönyvünk 219. sz. éneke alapján „Szegény szívem hazatalált.. 99 ízlelgetem a szót: ..hazatalált ”. Zelk Zoltán költő kis kétsoros verse jut eszembe: „Szélfútta levél a világ De hol az ág, de ki az ág? ” A levél megtalálta az ágat. Vége a céltalan, fárasztó sodortatásnak, a kétségbeesett útkeresésnek. Tudom, hová tartozom, hol a helyem a világban. Otthon, nyugalom, megpihenés, védettség, kényelem, biztonság. A tékozló fiú vágya az otthon iránt. Az apa szavai: „ez az én fiam, aki meghalt”. A fiú reakciója. Talán csak most tudta meg, mennyire elveszett volt. Talán összerezzent a kemény igazság hallatán: halott volt. Amikor elhagyta az atyai házat, abban a pillanatban halt meg. Otthontalanná lett. A mi történetünk ez. Mert aki elhagyja Isten atyai házát, hátat fordít neki és elindul a világba, az meghalt Isten számára. Az a halál árnyékának völgyében, a bűn sötétségében bolyong, szél fútta levélként, otthontalanul. A test halálával ez az állapota lesz véglegessé. Mennyi otthontalan ember jár körülöttünk! Kedves olvasó, talán te is az vagy? A Jézus nélkül, a Megváltó nélkül élő emberek mind otthontalanok. A lelkűk nyugtalansága, békétlensége, a félelem, az, hogy nem találjuk a helyünket, valójában nem más, mint honvágy az atyai otthon után. De elhangzott a folytatás is: „feltámadt-megta- láltatott”. Az ember nem is tudja igazán elképzelni a megtörténi változást. Csodálatos dolog a hazaérkezés. Sokat tudnak erről beszélni azok, akik a háború után a fogságból érkeztek haza. A bolyongó vándor hazaért. A hajléktalan otthont talált. A fáradt vándor megpihenhetett. A keserű vonások elsimultak: „Húsvéti mosoly az arcomon ”. „Megtaláltatott és feltámadott”, ez azóta van, amióta eljött Jézus, az Isten Fia, hogy megváltson minket a bűn és a halál hatalmából. Mióta ő meghalt a kereszten értünk, elveszett bűnösökért, és feltámadt nekünk a halálból, azóta vált lehetségessé, hogy a mi történetünk is így végződjön: „elveszett és megtaláltatott, meghalt és feltámadott ”. Tudod-e húsvétkor úgy énekelni ezt az éneket, hogy arcodon ott van a ,. húsvéti fény ”, a szívedben a húsvéti öröm, az ajkadon a hálás vallomás: „Szegény szívem hazatalált”? Balicza Iván K E Z E I N 17 55 39 62 30 44 • • • • ••••• • • • ••••••••• „Menjünk fel mi is Jeruzsálembe!” H A Z U D T A K 29 10 22 5 14 35 18 58 B E T S A B É 45 43 56 21 38 61 48 L E N N 9 46 63 60 É N E K E T 59 47 34 28 57 42 I N G E S 51 64 53 65 49 É G J E N 16 52 15 27 3 A megfejtendő rejtvény: 1-2 3-4-5-6-7-8-9-10-11-12-13-14-15-16-17 18 19-20 21-22-23-24-25-26-27-28 29-30-3132-33-34-35-36-37 38-39 40-41-42-43-44-45-46-47 48-49 50-51-52-53-54-55-56-57-58 59-60-61-62-63-64-65-66 Amikor este lett, Arimáthiai József elment Poncius Pilátushoz. József a tanács tagja volt. A tanács gyűlésén Jézus elítélése ellen tiltakozott, mert ő is Jézus tanítványainak egyike volt. Ezt kérte Pilátustól: „Szeretném Jézust a családom kriptájában eltemetni.” Pilátus megengedte neki. Ekkor József vett egy vászonlepedőt, levette Jézust a keresztről, becsavarta a halott testet a lepelbe és a sírba helyezte, amely egy sziklába vésett barlang volt. Ezután egy nehéz követ gördített a sír bejárata elé, úgy, hogy az bezárta a sírt. A Jézust követő asszonyok közül ketten látták mindezt és megjegyezték maguknak a helyet, ahol Jézust eltemették. Vasárnap korán reggel Mária Magdaléna, Salome és Mária, Jakab édesanyja finom illatú keneteket vásárolt. Be akarták balzsamozni Jézus testét. Éppen amikor a sírhoz értek, akkor kelt fel a nap. „Vajon ki fogja elgördíteni nekünk a sír elől a nehéz követ?” kérdezték maguktól. Ekkor észrevették, hogy a követ már valaki elhengerí- tette. Beléptek a sírkamrába. Jézus holttestét azonban már nem találták ott. Tanácstalanul álltak, ami- • ••••••••••• kor egyszerre megjelent két férfi, akiknek a ruhája fénylett, és akik így szóltak: „Miért keresitek a holtak között az élőt? Jézus nincs itt. Isten feltámasztotta őt a halálból. Itt, ezen a helyen feküdt. Menjetek most a tanítványokhoz és mondjátok meg nekik, hogy Jézus él. Meg fogjátok őt látni.” Az asszonyok azonnal visszasiettek a városba, ahol a Jézushoz legközelebb álló tizenegy tanítvány más tanítványokkal és Jézust követő asszonyokkal egyetemben egy házban rejtőzködtek. A sírtól visszatérő asszonyok beszámoltak az ott történtekről, de a tanítványok nem hittek nekik. Péter mégis elhatározta, hogy elmegy a sírhoz, hogy utánanézzen, mi is történt valójában. Megtalálta a sírt és benne csupán a halotti leplet. Nem tudta, mit is gondoljon mindarról, ami történt, és elgondolkodva visszament a többiekhez. Werner Laubi nyomán A gyermeksarok készítőinek címe: Cselovszky Ferenc, 1052 Budapest,Deák tér 4. • • • •••••• „Válasszátok az életet!” r Beszámoló az Evangélikus Értelmiségi Műhely munkájáról. A z EÉM negyedik éve felelősen dolgozik evangélikus önismeretünk erősítésén és a mai életben való eligazodásunk segítésén. Látogatóink gyarapodó száma is igazolja az alapítók hitének s alkotó munkájának gyümölcseit. (Az alkotómunka - köztudott - néha bizonyos kockázattal is jár.) Januári témaválasztásunk közérdekűségét a májusi választások adták, olyan munkaévünk folytatásaként, amikor sorsdöntő közösségi témáinkról, azok legjobb tudósaitól, mi több: utólagosan megvitatva-elsajátítva kaphattunk hiteles információkat. Számomra sokatmondó tanulságokat főleg két tavalyi témánk hordoz: Erdélyből, Illye- falváról jött Kató Béla ref. lelkipásztor, hogy Budapesten „Globális gondolkodás és lokális cselekvés ” címmel nekünk bizonyságot tegyen. M egtudhattuk: ahol „sűrüszövésű” erős közösség a nyáj, lelkipásztoruk pedig a jelenben profétikus küldetéstudatú, ott bizony „az Úr ma is csodásán működik”! Megmutatja egyházának lokális társadalmi szerepét; megtanítja, hogyan birkózzék meg az anyagi környezettel is hívő lelkűidével, a hitélet dolgaival is józan bölcsességével. 7~'y: Kopp Mária SOTE-professzor „Fe- LJlebaráti szeretet a mindennapi életben? ” címmel tartott előadása az „anyaországi magyar” lelkiállapot növekvő szorongásairól és annak okairól, a népességfogyás, a tömegkommunikáció manipulációs lehetőségei és a depressziós tünet-együttes összefüggéseiről szólt. („Magyar lelkiállapot” című egyik alap- könyvéről recenziómat lásd: E.É. 1997. május 18. 2.old.) Szorongás ellen védekezhet maga az egyén, a család, a közösség. A nyugati társadalmakban már működnek sokszínű önvédelmi kezdeményezéseik, mivel felismerték: csupán a nem felülről irányított, nem profitra törekvő önkéntes közös cselekvés ad esélyt az önkény teljhatalmával szemben. J anuár 28-ára műhelyünk 5Móz 30,19 alapján szórólapjain a fenti címet és alcímként ezt jelölte meg: „A keresztyén ember egyéni és közösségi felelőssége hazánkért 1998-ban. ” A bevezető előadás tartását dr. Martonyi János ügyvéd, míg az igemagyarázatot Szeverényi János lelkész vállalta. A mózesi ige így hangzott: „...válaszd tehát az életet, hogy élhess te és utódaid is. Szeresd az Urat, a te Istenedet, hallgass szavára és ragaszkodj hozzá, mert így élhetsz és így lakhatsz hosszú ideig azon a földön, amelyet Istened, az Úr esküvel ígért oda atyáidnak...” Kisebb félreértésből ezúttal bejött a „kockázati elem:” előadónk nem a fenti igére, hanem az 1989/90-es fordulat nem is vitatható pozitívumaira építette fel 1998 januári mondanivalóját. Mára nyoma sincs legtöbbünkben az akkor felfokozottan jó közérzetnek, mely előadónkat ma is eltölti, amikor a fordulatról, mint „...a magyar történelem egyik legcsodálatosabb eredményéről, ...áldott pillanatáról...” beszél. Szerinte ami itt azóta végbement, az „társadalmunk átrétegződése csupán, nem pedig kettészakadása”. Az áldott pillanatok valóban itt voltak, de anélkül múltak el, hogy egész társadalmunk az életet és a gyarapodást választhatta volna. A mózesi lelkiség váratlan elnémulása miatti (néhány hozzászólóval közös) csalódott rövidzárlatomért szinte azonnal „kárpótolt” a Kegyelem. Szeverényi János lelkészünk egy afrikai imával kezdte szolgálatát, melyben afrikai testvérünk feloldozást kér Urunktól, mert kezét, száját, szemét, életét nem tudta egészében odaszentelni az Úrnak. Imáját így zárta: „Atyám bocsáss meg nekem, újíts meg engem, küldj el engem, mint használható eszközödet, hogy igazán megérthessem kereszted értelmét.” Utána pedig jött hitével és érzelmi átfű- téssel közvetítve az élet és egyben a jogos feddés igéje is (Józs 23,1-16). A megvénült Józsué „országgyűlésre” hívja Izrael teljes, időközben bálványimádóvá vált népét. Miért? Hogy emlékeztesse az Úrral kötött szövetsége kétoldalú feltételeire. Választott népe nem borulhat le idegen istenek előtt, ha továbbra is számítani akar Urának hathatós segítségére. S ajtónkból hazai lélekszámúnk évi 35- 40 ezres csökkenéséről, a 30-35 év múlva csak mindössze kb. 6-6,5 milliós várható magyarságról már ma értesülhetünk, a pénz-hatalom isteneinek imádá- sára formálja népünket az egész média környezet... melyikünk ne értené: Józsuának szól ugyan az Úr, hogy hívő magyar népünk is végre megérthesse! Hogy az afrikai imából ráismerhessünk korszakos magyar bűneinkre, imádkozhassunk saját megújulásunkért, hogy használható eszközévé lehessünk Urunknak. „Az élet egy csodálatos híd az ismeretlenbe...” A címül választott mondattal Fernando Garda Román - művésznevén Lombardo - spanyol író, fotóművész szavait idéztem, akiről azt is írhatnám, hogy hazánk „szívbéli nagykövete”. .Néhány perces beszélgetés után is érzi az ember, hogy nem a kényszerű udvariasságból dicséri fővárosunkat s mindazt, amire eddig országjárásai során felfigyelt s fényképezőgépével meg is örökített. Számos figyelemfelhívó cikke jelent meg a spanyol sajtóban, gazdag képanyaggal illusztrálva. „Budapest, a hidak városa ” című fotókiállításával több éve járja Spanyolországot. Nagy sikert aratott tartalmas, közvetlen hangú előadásaival - csak néhány várost említve, - Madrid, Toledo, Vitona közönsége előtt... Lombardo a spanyolországi Malagában született 1950-ben. Fotóművész, író, újságíró. Az El Pais Sémánál című lap állandó munkatársa. Magyarországról számos kulturális és idegenforgalmi közleménye, beszámolója jelenik meg. 1989 óta rendszeres vendége a Budapesti Tavaszi Fesztiválnak, melyről mint az európai kulturális élet fontos eseményéről készí„A Lánchíd alatt elhaladó hajó a folyamatosság jelképe, egyik hídtól úszik a másik felé...” - mondta Lombardo. ti beszámolóit. Négy alkalommal nyerte el a Magyarországról szóló legjobb spanyol cikk díját. Négy verseskötete jelent meg, melyekkel szintén több díjat nyert. „Budapest, a hidak városa ” című fotókiállítása sokat árul el az író, művész érzéseiről, a kellő pillanat felismeréséről. A Thália Színházban bemutatott képei erről győzték meg a nézőt, és arról, amit ő maga így fogalmazott meg: „Az élet egy csodálatos híd az ismeretlenbe. Mindannyian hidak vagyunk, valahova, valakihez vezetünk. A szerelem, a gyermek, a fájdalom, az ismeret, a nehézség és az öröm: mind hidak. Budapest is híd, amely első hídjával összekötötte a történelmi Pestet és Budát. Lombardo és én ugyanazon híd pillérei vagyunk, ezzel a kiállítással emlékezünk meg e gyönyörű városról. ’’(Fernando Garcia Román) Kívánjuk, hogy még sokszor visszatérhessen Magyarországra, és még sok-sok fotót készíthessen hazánkról készülő spanyolországi előadásaihoz. Schelken Pálma K opp Mária professzortól is tudjuk: a családi és közösségi kapcsolataitól, értékeitől megfosztott, magányosan szorongó ember tetszés szerint manipulálható! Am az elveszettnek tűnő ősbizalom igenis újraélhető a családban, valamint az istenélményben. Ennek emberi megtestesülése a házastársak, illetve a családtagok közötti feltétlen bizalom, elfogadás. Tudományos megállapítás: mindenfajta (gyermeki, szülői, baráti szeretet, szerelem) szeretetkapcsolatnak az eredetét a bizalmas anya-gyermek kapcsolat képezi. A családi összetartozás érzése taníthat csak meg a kisebb közösségek tiszteletére. így juthatunk el lakóhelyünk, régiónk, hazánk, majd Európánk, s végül az emberiség szeretetére. Ugyanez a polgárosulás útvonala is. Tudjuk: országunk maholnap magasabb (európai) közösségi osztályba készül lépni. Közösségi létünk alsóbb (családi, kisközösségi és nemzeti) osztályaiban viszont majdnem bukásra állunk: se összetartozás, se szeretetkapcsolat jelenleg hazánkra nem igazán jellemző. Túlélésünk, közösségeink gyarapodása újramegtér(ít)ésünk nélkül aligha lehet valaha is sikeres. H azánkban 1950 óta több mint 5 millió abortuszt hajtottak végre, manapság is kukában, reklámszatyorban stb. pusztul el újszülötteink egész sora, üzletelnek magzatainkkal és szerveinkkel, tízen aluli fejletlen gyermekeinkre már fejlett pedofil-, porno- és droghálózat leselkedik, másutt is a szervezett bűnözés és a büntetlen korrupció stb. kiépülésének és beletörődő tudomásulvételének családellenes, haszonelvű, elnyo- morodó társadalma lettünk. így áll előttünk ma mégis az ószövetségi választás. Urunk ma még újra felkínálja: válasszátok az életet, hogy élhess te és utódaid is. I rgalmas jó Urunk! Bocsáss meg nekünk, Magyar Millenniumunkra újíts meg minket, küldjél el használható eszközödként, hogy afrikai testvérünkkel együtt végre mi is igazán megértsük kereszted értelmét! Záhonyi Lóránt
