Evangélikus Élet, 1998 (63. évfolyam, 1-52. szám)
1998-04-12 / 15. szám
4.oldal 1998. ÁPRILIS 12. Evangélikus Elet Húsvéti meditáció az énekeskönyvünk 219. sz. éneke alapján Bűn börtönén pattant a zár A húsvét számunkra a bűnből való szabadulás ünnepe. Krisztus feltámadásáról csak ennek ösz- szefüggésében érdemes szólni. O nem önmagáért vállalta az áldozatot, hanem az emberért. Értünk, érted, kedves Olvasó. A bűn ereje, a halál ereje. A bűn állapota olyan, mint az életfogytiglan elítélt rab helyzete. „Olyan voltam, mint a halott, /De kegyelmed ajtót nyitott, / Bűn börtönén pattant a zár, / Szabad lettem, mint a madár. ” Isten emberszerető energiája, amely letépi a zárat cellánk ajtajáról. Azért múlik el sok nagyhét, húsvét igazi szabadulás nélkül sokak életében, mert ezt nem hiszik el. Jézus valóban mindent elvégzett, de ezt a „mindent” nehezen hisszük, még nehezebben fogadjuk el. Az Élet világossága valóban ragyogó, tiszta. A Szentlélek közelsége nem extázist ad, hanem meggyőz bűnös állapotomról, mert a Lélek világossága nélkül a legnagyobb bűnöket, disznó- ságokat is megmagyarázzuk kikozmetikázzuk, megteologizáljuk. Mert magát az ember nem tartja bűnösnek. Megpróbálja a felelősséget másra hárítani: ördög, Isten, szülők gének, körülmények stb. Nyilván mindezek is meghatározzák életünket. de itt most arról van szó, hogy maradok-e a bűn kuszaságában, vagy elfogadom az isteni diagnózist, hogy nincs egy igaz sem. Isten nélkül semmi esélyem nincs arra, hogy helyesen lássak a magam és környezetem ügyében. Ezért nagyszerű a fentebb idézett énekünk üzenete: Isten fénye bevilágít a sötét börtönbe. Máriát és Mártát Jézus személyesen is megkérdezi „Hiszed-e ezt?” Hiszed-é, hogy Jézus a te életedben is a feltámadás és az élet? Hiszed-e, hogy Jézus meg tud szabadítani a haragtól, önzéstől, pletykálkodási, rá- galmazási ösztöntől, homoszexualitástól, depressziótól, öngyilkossági hajlamtól, alkoholizmustól és mindentől, ami Istentől és az embertárstól elválaszt? Ha Isten közelsége meggyőzött a bűn valóságáról, akkor kiálts! Exaudi, halld meg Uram kétségbeesett hangomat, hívlak! Add vissza nékem a szabadulás, a bünbocsánat el nem vehető örömét! Amikor Isten rád nyitja az ajtót, akkor higg}’ az Úr Jézus Krisztusban és az Ő isteni erejében. Menj ki vele a fényre! „ Lázár jöjj ki! ” Végül hadd idézzem Silésiust: „A Golgota keresztje nem szabadíthat meg a gonosztól, Csak ha benned van felállítva. Mondom néked, nem segít rajtad Krisztus feltámadása, Ha tunyán heversz a bűnben, halálos béklyóba verve.” Szeverényi János ELOVE VÁLT TÁRGYAK KÁRPITOKON Kecskeméten, a Dunamelléki Református Egyházkerület Ráday Múzeumában március 20-án kiállítást nyitottak meg Polgár Rózsa kárpitművész munkáiból. Kozmácsné, Fogarassy Zsuzsanna, a múzeum igazgatója meleg szavakkal köszöntötte a művészt és méltatóit, akik a megnyitásban közreműködtek. Pálosi Judit művészettörténész méltatta Polgár Rózsa művészi tevékenységét. A kiállított kárpitokon legszemélyesebb környezetét mutatja be. Miután a XX. században a kárpitokról eltűnt a keret, így a tárgyak sokkal inkább önállósultak, élővé válnak környezetükben. Szövés útján is valóságosnak tűnik a nyitott ablak, a redőzött kendő, a kicsinyét rejtő kismaRochus Spiecker Húsvétról ma A lakosság, amikor Ő szamarán a fővárosba ügetett - meglehetősen vegyes érzelmektől vezérelve - látványosan fogadta. Egyesek remélték, kenyérgondjaikat 0 fogja eloszlatni, hogy hatékonyan intézkedik a veszedelmes járványok ellen, s megfékezi a gazdagok túlkapásait. A tömegek benne sejtették a szociális igazságtalanságok ellen küzdők élharcosát. Ismét mások úgy vélték: O az, aki szembefordul a megszállókkal és a nemzet felemelkedésének szószólója lesz. Különös, hogy ezeket az ugyancsak eltérő véleményeket követői és ellenségei egyaránt terjesztették, bár mindig egyértelműen elzárkózott a politikai követelésektől. Utólag elmondhatjuk, hogy diadalmas bevonulása - a körülményeket tekintetbe véve - valahogy előrevetette egy bekövetkező katasztrófa árnyékát. Amilyen hatalmas volt az ujjongás megérkezésekor, olyan elemi erővel tört fel a csalódás, amikor az ünnepelt merészen elutasította a tömegek akaratát. Egyik tanítványa elárulta. Aljas tettének-indokait nehéz lenne kifürkészni. Az aránylag csekélyke pénz aligha szolgáltatna elegendő alapot ehhez. Az önként felkínálkozó besúgó többet kockáztatott, amikor elkötelezte magát neki. Mégis köny- nyelműség lenne a lealjasodott alakban csupán megvásárolható tárgyat látni. Jelentéktelen információival a hivatalosak vajmi keveset kezdhettek. Hiszen Ót és kíséretét megfigyelés alatt tartani nem volt különösebb gond. Taktikai megfontolásból talán indokoltabb lett volna a Mester szűkebb köréből egy bizalmába férkőzöttet a játszmába vonni. Az is lehet, hogy kiszolgáltatója egy régi sérelmét akarta megtorolni. Az Orthodox Húsvét művészete Ezen írás címe többet sejtet, mint amennyit maga a cikk tartalmaz. Ugyanis az egyházi művészet legismertebb ágai: a képzőművészet, az egyházi zene, az iparművészet és legfeljebb még az építészet. Ezekből jelen esetben főleg a képzőművészet jöhet szóba, abból is csak az ikon festészet, hiszen az Orthodox Egyház tiltja a szobrok alkalmazását a templomban. Tudva a húsvét kivételes helyzetét az Orthodox Egyház lelki és liturgikus életében, nemcsak a más hitvallású keresztyének, de néha maguk az orthodoxok is eltűnődnek azon, hogy az orthodox ikonográfia miért mellőzi éppen Krisztus feltámadásának képi ábrázolását. A válasz erre talán meglepő, de roppant egyszerű. Az orthodox ikonfestészet tiszteletben tartja a Szentírást: nem akar nála „jobban értesült ” lenni. Ugyanis mind a négy evangélium bizonyságot tesz ugyan Krisztus feltámadásáról, de egyikük sem mondja el konkrétan, hogyan ment végbe. Legtöbbet még Máté evangéliumából tudhatunk meg: „íme nagy földrengés volt, az Úr angyala leszállt a mennyből, odament, elhengerítette a követ és leült rá”. (Mt 28,2) Ennyit mond az írás, nem többet. Azt sem lehet pontosan tudni, hányán voltak az akkor odaérkező kenetvivő asszonyok, sem azt, Ikonfestő Orthodox húsvéti körmenet hogy egy vagy két angyal volt-e jelen Jézus sírjánál, mert az evangéliumok tudósításai ebben eltérnek egymástól. Krisztus feltámadásának a misztériumát azonban mind a Szentírás, mind az orthodox ikonfestészet olyan hatalmasnak érzi, hogy hallgatásba, homályba borítja. Csak lelki szemekkel lehetett és lehet azt érzékelni utólag is. Mindkét esetben ez a hit transzcendens szférájához tartozik. Emlékezzünk a feltámadott Ür szavaira Tamás apostolhoz: „Mivel látsz engem, hiszel; boldogok, akik nem látnak és hisznek” (Jn 20,29). Az orthodox ikonográfia mégis talált módot, hogy legalább áttételesen, közvetve érzékeltesse a feltámadás csodás eseményét, s így erősítse hitünket. Leszámítva Jónás próféta szimbolikus alakját, amint kilép a cethal gyomrából, az orthodox egyházi festészet kétféle lehetőséget talált erre. Az egyik: a sírhoz szállott angyal (vagy angyalok) és az odaérkező kenetvivő asszonyok jelenete, amint az angyal értesíti őket Krisztus feltámadásáról, azzal az utasítással, hogy vigyék az örömhírt a tanítványoknak. Vannak olyan ikonok, amelyeken tisztán láthatók Jézus levett halotti leplei a sírboltban és azoktól külön a kendő, amely a halott fején volt (Jn 20,7). Ezeket látván hitt a feltámadásban János apostol (Jn 20,8). Határozott válasz ez a főpapok és a vének rágalmára, akik meg akarták vesztegetni a Krisztus sírját őrző katonákat, hogy azt terjesszék: az Úr holttestét ellopták a tanítványai. (Mert ugyan miért nem vitték el úgy, ahogy volt: gyolcsba csavarva?) A másik húsvéti ikon-típus: a „pokolra való alá- szállás”. Az üdvtörténetnek ez a különleges mozzanata, amely egyben az Isten Fia „kenósziszának”, megüresítésének, megalázkodásának utolsó fázisa, nincs megírva az evangéliumokban, hanem csak Péter apostol utalt rá a Jeruzsálemben mondott pünkösdi beszédében (ApCsel 2,14-36), valamint az első levelében, ahol azt olvassuk, hogy a kereszthalál után Krisztus „elment a börtönben levő lelkekhez is, és prédikált azoknak, akik egykor engedetlenek voltak” (lPét 3,19-20). Ezt ábrázolja tehát a különös orthodox húsvéti ikon-típus: a pokol széttört és keresztbe tett kapuszámyain áll a diadalmas, feltámadásra kész Krisztus, és kezüknél fogva emeli ki az alvilágból Adámot és Évát. De látható még az ikonon az ószövetségi igazak sokasága Dávidtól és a prófétáktól Keresztelő Jánosig, nemkülönben a megkötözötten sínylődő Hádész-Seol-Alvilág-Pokol megszemélyesített, antropomorf figurája. A vázolt két ábrázolási mód mellett az orthodox keresztyének nem hiányolják a sírból kipattanó Krisztust megjelenítő ábrázolási formát. Hanem az apostoli idők keresztyénéinek lelki szemeiben és látásában bízva, így idézik húsvét éjszakáján szilárd hittel az egyik legszebb húsvéti himnuszt: „Látván Krisztus feltámadását, hódoljunk szent Urunk Jézus előtt... ” Dr. Berki Feriz maruha vagy a békevágyat kifejező „csomóra kötött puskacső.” Ezzel ugyan már nem lőhetnek! Szinte megfogható lesz „a művész kenyere” és ünnepélyes hangon szólal meg a nemzet imádsága himnuszban. Kókay Krisztina a Textilművész Alkotóhely vezetője árulta el, hogy miért éppen Kecskeméten valósult'meg e kiállítás. A város önkormányzatától, polgármesterétől kapott nagylelkű felajánlás következtében alkotóházi körülmények között dolgozhatnak itt a művészek. A két egyház közötti hagyományos jó viszony következménye viszont az, hogy meghívták ezt a kiállítást e falak közé. Az a tény, hogy a 150 éves jubileum keretében éppen márciusban történt, megnyitása mutatja azt, hogy milyen mélyen érzi át nemzete sorsát a művész A kiállítás április 27-ig megtekinthető a Ráday Múzeumban. (Kecskemét, Szabadság tér 7.) tszm Vagy Tőle várta volna a politikai fordulat irányítását? Ő azonban ilyesmit eleve visszautasított. Egyre nyilvánvalóbb lett: Ő egész más elképzeléseket követett. Valószínűbb, hogy az illető árulásával saját magát akarta feladni. Lelkes forradalmár létére eszméjéért áldozatra is képes lett volna. Kényesen ügyelt, nehogy valaki túl akarjon járni az eszén. Nem átlag besúgó volt. Valamiféle gyűlölettel párosult szeretettel kötődött áldozatához, amit az a tény is igazol, hogy végül öngyilkosságba menekült. Hiszen ártatlannak vérét ontotta! Nyilvánvaló: saját maga sem kételkedett a kiszolgáltatott személyes feddhetetlenségében, tisztességében. A tanítványok sorából támadt jellem-megtántorodás is sürgette az események végzetszerű kimenetelét. Meglehetősen furcsa, hogy Ő - Aki mindenek felett a gondolkodás- és érzületváltozás árán ígérte a körülmények jobbra fordultát - olyan férfiakkal vette körül magát, akik eredetüknél és természetüknél fogva inkább a már bevált rendszer és szerkezet körében gondolkoztak. Néhányan közülük olyan helyről származtak, ahol a nép a partizánokkal rokonszenvezett. Nem csoda, ha ilyen hatásra a közvélemény inkább az erőszakos fordulatok felé hajlott, s a külső körülmények esedékes megváltoztatását is erre építette. Úgy képzelték, hogy az eljövendő hatalom alkalmas lesz belülről új állapotokat létrehozni és működtetni. Ezt a tévedést magyarázza az a szerencsétlen szerep is, amit az utódjául kijelölt személy a letartóztatásakor játszott. A forrófejű, megtery CREDO - Evangélikus műhely V Folyóiratunk, mely evangélikus értelmiségünknek készül, harmadik évfolyamába lépett. Szerkesztőbizottsága március 17-én ülést tartott, hogy a lap további útjáról beszéljenek, véleményeket egyeztessenek, a szerkesztésnek új lendületet adjanak. A lap szerkesztését dr. Hafenscher Károly ny. lelkész, c. professzor vette át. Olvasószerkesztő lett Bánki Judit. A szerkesztőbizottság tagjai: Bárdossy György, Bozóky Éva, Cserháti Márta. Fabiny Tamás, Fabiny Tibor, if. Fasang Árpád, Frenkl Róbert (elnök), Harmati Béla, Jánosy István, Kovácsházi Zelma, Reuss András, Ribár János, Schulek Mátyás, Sólyom Jenő, Szebiklmre, Tóth-Szöllős Mihály, Vajda Ferenc, Veöreös Imre (tiszteletbeli elnök). Az 1998. évi 1-2. (kettős) szám előreláthatólag pünkösdkor jelenik meg. A szerkesztőség és kiadóhivatal számára minden postai küldeményt az Evangélikus Sajtóosztály címére kérünk küldeni (1085 Budapest, Üllői út 24. Telefon: 117-1108 vagy 117- 5478). Előfizetési szándékot is ezen a címen lehet bejelenteni. Az előfizetési díi: egész évre 600.- Ft. Egyes szám ára 300.- Ft. Idei első számunk május hónapban jelenik meg. Valamennyi iskolánknak, intézményünknek küldünk mutatványszámot, a folyóirat megismerésére és előfizetésére. ^ mett halász értelmetlen kísérletet tett Mestere kiszabadítására, ami a durva rendőri beavatkozás láttán könnyen életébe kerülhetett volna. Igaz,-bátorsága és ragaszkodása mellett szól, hogy az első kihallgatáskor mégiscsak a főpap udvarába merészkedett, de arra, hogy az ügynek új fordulatot adjon, már a legcsekélyebb kísérletre sem vállalkozott. A megszálló hatalom helytartója kényelmetlen kutyaszorítóba került. Tévedés lenne azt állítani, hogy félvállról kezelte a dolgokat. Ellenkezőleg. A legsúlyosabb ítélet elhárítására három kísérletet is tett. Biztos volt benne, hogy a forradalomra való bujtogatás csupán ürügyül szolgált. Ezért az ügyet a negyedes fejedelemre akarta hárítani. Az viszont ismételten a belügyekbe való avatkozás ellen tiltakozott. A vádlott olyan büszkén, hallgatásba burkolózva állt eléje, hogy az árnyékfejedelem lenézettnek érezhette magát, és azonnal visszairányította a foglyot. Róma helytartója akkor újabb cselhez folyamodott, amivel a vád valós indítékáról rántotta volna le a leplet. Nagy ünnepeken szokás volt amnesztiát hirdetni. Mivel a vádlottra erőszakos gaztettet bizonyítani nem lehetett - egy olyan valakit állított szembe Vele, aki viszont politikai gyilkosság és felbujtás miatt került rács mögé. Ekkor a vádló a sokasághoz fordult és megkérdezte, melyikük szabadulását akarják. A többség szíve szerint „a megszállókkal való békés együttélés” híve volt, mégis egyhangúan a gyilkos elengedését követelte. A gyülevész nép eme következetlenségét a helytartó megvető gúnnyal tudomásul vette, s a kudarc ellenére hajlandónak mutatkozott a vádlottat támogatni, s Őt a hatalomra nézve veszélytelen, szánalmas figurának tüntetni fel. Megostorozottan, meggyalázottan állította az őrjöngök elé. Milyen veszélyt jelenthetett ezek után még a kicsúfolt Ember? Már-már egy - a legfelsőbb helyre benyújtandó - panasz veszélye fenyegetett. A helytartó világosan látta: azok ott Rómában nem ismerik a helyzetet és nem érthetik finom húzásait. A legfőbb birodalmi jogállás szempontjából nyugodtan jelentéktelen zendülésnek minősíthetnék az esetet. így a legkisebb rossz az ártatlan kiszolgáltatása. Ez a megszállók kényes helyzetében még mindig a jobbik megoldás. Jobb, mint egy állandó nyugtalanság kockázata. Ezek után a katonák megtették a magukét. Szemükben az ember egyébként is közömbös volt. Idegen földön való kényszer-szolgálatuk egykedvűségét vezethették le rajta. Tisztában voltak vele, hogy a bennszülöttek titokban úgyis gyűlölték őket; tehetetlen dühükben ártalmatlan dalokat harsogtak népfelkelőkről és forradalmárokról. Mindentől eltekintve a kivégzés végrehajtása: a katona kötelessége. Eközben Ő a helytartó előtt mindenre elszántan hallgatott. Semmit se vont vissza. Tűrte az ostorcsapásokat és végül a keresztet. Úgy tett, mintha minden rendben lett volna. Egy olyan „ igazság’’ diadalmaskodott, amit senki sem értett. Vádolói ezalatt - az ünnep gyakorlatához híven - istentiszteletre készülődtek. Az Ő pártján állók, mint kitaszítottak, ezen már nem vehettek részt. A kereszt körül csak néhány asz- szony lézengett. Nem a köztörvényes bűnözők között hántolták el. Két tanácsbeli férfi - a helytartó engedélyével - egy előkelők számára fenntartott sírboltba helyezte. Azok gyászolták, akik korábban nem mertek mellette kiállni. Sírját fegyveres őrök vigyázták, mégis harmadnapra üresen találták azt. Csodaszámba ment, hogy követői - akik letartóztatásakor csak saját bőrüket féltették, de miután Ő - aki számukra most már mindent jelentett - elveszett, nyíltan hitvalló tanúivá lettek. Ezek tudták: Ő eljött hozzájuk. Ő él! Halottaiból feltámadt. Ezért a bizonyosságért később halállal lakoltak. Deák Ödön fordítása