Evangélikus Élet, 1998 (63. évfolyam, 1-52. szám)

1998-01-11 / 2. szám

Evangélikus Élet 1998. JANUÁR 11. 3.oldal (folytatás az első oldalról) káját folytatta Boros Károly, majd dr. Szabó Lajos és Szabóné Mát­rai Marianna. Az ő munkájukba állottak be az elmúlt év tavaszán Tamásy Tamás ,és hitvese Szabó Erzsébet. Az elmúlt több, mint öt­ven év során volt templomreno­válás utáni hálaadás, „templom­nyitó” istentisztelet, ideiglenes felszentelés, de a szó szoros értel­mében vett templomszentelés a mai napon történt meg. A köszön­tők sorát Scholz László ny. lelkész nyitotta meg. Istennek adva hálát, hogy megérhette ezt a napot, 56 évet várt erre az alkalomra. Meg­köszönte, hogy egyik kedves éne­két- a 397. „Szép hajnalcsillag... ” kezdetűt, mely itt született Zugló­ban, a nehéz években, - énekelte a gyülekezet. Isten megadta ezt a csodát, hogy a vető együtt örülhet az aratókkal. Dr. Sólyom Jenő egyházkerületi felügyelő a 24. zsoltár 7. versével köszöntött. Emlékezve, hogy Scholz László a főbejáratot megnyitó ünnepen er­ről a versről prédikált. Dr. Muntag Andor professzor öröm­mel emlékezett az indulásról, amikor a templom helyén még csak homokbuckák voltak. Örömmel vallja magát zuglói­nak, a mai napon is. Pintér Győző egyházmegyei felügyelő, az egy­házmegye nevében köszöntött: „Jó együtt örülni az örvendezők- kel.” Szabóné Mátrai Marianna a másutt szolgálatot végző férje ne­vében is köszöntötte vojt gyüle­kezetüket. Szavait az a melegség járta át, ami őket a volt gyüleke­zetükhöz kapcsolta, emlékezve a közös évekre. Kovács Mihály re­formátus esperes, a szomszéd ne­vében szólt. Kiemelve azt az erőt, mely az összefogásból születik. Ennek bizonysága a szépen meg­újított templom. Krizsán András mérnök-presbi­ter a templom díszéül szolgáló új lámpatestek tervezője megkö­szönte a gyülekezet bizalmát, mely az ő és társai munkáját segí­tette. Meg kell említenünk Rékasy Levente iparművész, az új lámpa­testek elkészítőjének nevét, Je­szenszky Gyula gondnok, Varga László elektromérnök, Szabados Tamás presbiter, Tapasztó István mester nevét is, akik motorja­1 voltak a munkálatoknak. A templomfelújítás összköltsége 2 650 000 Ft. Ebből a gyülekeze­ti tagok 1 400 000 Ft-ot adtak ösz- sze. A köszöntők sorát Harmati Béla püspök zárta. Megköszönte és kiemelte a szép munkát, mely példaértékű más gyülekezetek számára is. A megterített asztalokhoz, a gyülekezeti terembe az egész ün­neplő gyülekezet meghívást ka­pott. Jó volt így is együtt lenni, ápol­ni régi barátságokat, s kezdeni újakat. Köszönet mindazoknak, akik ezért az ünnepségért szere­tettel munkálkodtak. így az ifjú­ság és a gyülekezet énekkarának szolgálataiért, szép éneklésükért. Szabó István GRACI FOLYTATÁS A nyári gráci Európai Ökume­nikus Konferencián a magyar nemzeti találkozón hangzott a kérés, találkozzunk otthon is és erősítsük az ökumenikét egymás között, kiterjesztve másokra is. Ezt a találkozót rendezték meg a Deák téri Evangélikus Gimnázi­um dísztermében. A rendezés megszervezését a Keresztény Ökumenikus Baráti Társaság, Ullrich Zoltán elnök vállalta ma­gára. Amolyan összegzés volt a célja az alkalomnak, személyes emlé­kek és vallomások. A nyári kon­ferencia összegzője dr Hafenscher Károly professzor volt. Előadásában hallottuk: az eredmény így fogalmazható meg: találkozás emberekkel, másfajta keresztényekkel. Nagy létszámú volt a gyűlés, legtöb­ben Romániából jöttek 992-en, mi magyarok 171-en voltunk. (Ezek a regisztrált számok. A ha­tár menti területekről sokan jöt­tek át még magyarok.) Az oszt­rák egyházak, de a helyi társada­lom is alaposan kivette részét a rendezésből. A katolikusok és protestánsok mellett meglehető­sen nagy létszámban voltak orto­doxok is. Megfigyelhető volt, hogy a fe­lekezetek az ökumenéval kap­csolatos különböző fázisban, se­bességben és contextusban él­nek. Az azonban bizonyos, hogy ott feszültségek oldódtak, jó test­véri atmoszféra volt, családias légkör, még akkor is, ha extrém csoportok ebben nem vettek részt és csak a magukét erőltet­ték. Jehovások és feministák hangoskodtak a többiekkel szemben. Erős volt a konferen­cia spirituális üzenete. Naponta több istentiszteleti alkalom, bib­lia tanulmányok, bemutatkozá­sok. A legnagyobb eredmény ta­lán a közös információcsere volt, és annak meglátása, hogy ki le­het tömi a félelemből, és a bűn­bánat, bocsánatkérés és adás után újat lehet kezdeni az egyhá­zakban is a hitnek támogatásá­val. A különböző egyházak cso­portjai részben gráci élményeik­ről, részben az azóta folytatott, egymást kereső tevékenységük­ről adtak számot. Jó volt hallani, hogy egy egyházon belül is, va­lamint egyházak között keresik egymás kezét, hogy a közösség jobban élhessék. Vajon nem kel- lene-e nekünk is lépéseket tenni egyházunkon belül, a különböző csoportoknak, véleményeknek közeledésére, a kiengesztelődés és megbékélés megvalósítására? Sok merevséget és identitás-za­vart le lehetne tenni a közös ügy érdekében. tszm ÜLÉSEZETT AZ ORSZÁGOS PRESBITÉRIUM ÉS A KÖZGYŰLÉS Egyházunk döntéshozó és legfőbb önkor­mányzati képviseleti testületé az országos közgyűlés. A döntések előkészítésére előtte szokott ülésezni az Országos Presbitérium. 1997. december 2-án tartotta ülését mindkét tes­tület. Az egész napos üléssorozaton meg­hallgatták az országos felügyelő és a püs­pök-elnök jelentéseit és megtárgyalták az abban foglaltakat. A gazdasági kérdéseket és egyéb, határozatot igénylő témákat is részletesen megbeszélték és a szükséges ha­tározatokat meghozták. A közgyűlésen megerősített határozatokat egyik követke­ző számunkban fogjuk közölni. Most a két jelentés főbb részeit, szerkesz­tett formában az alábbiakban adjuk közre: Dr. Frenkl Róbert országos felügyelői je­lentéséből: Igen tisztelt Presbitérium! Kedves testvéreim! A májusi ülésszakon jelentésemben a Zsi­nattal, az iskolaüggyel, a misszióval és az ál­lammal kötendő vagyoni megállapodás kérdé­sével foglalkoztam. Mai jelentésem vezérfonalát is főként az ezen ügyekben végrehajtott korábbi határoza­tokról, fejleményekről beszámolás adja. Halandók vagyunk. Talán furcsa, hogy oly­kor az egyházban is nehezen szembesülünk ezzel. Jobban megvisel egy-egy haláleset, mint hitből élve természetes lenne. Talán nem egyedül én voltam így Andorka Rudolf, Zsina­tunk nem lelkész elnökének halálakor. Pedig készülhettünk, rá hiszen a diagnózis pillanatá­tól kimondatott az ítélet. Csak az időpont volt kérdéses. Ismert, hogy hihetetlen testi,- és lel­ki erőről téve tanúságot, dacolva a halálos betegséggel, az utolsó pillanatig helytállt rek­torként is, zsinati elnökként is. Példája segít­sen minket, de figyelmeztessen is. Meghúzható a határ az egészséges vitakultú­ra, a sokszínűség, az építő dialógus, illetve a sehová nem vezető gyűlölködés, a kegyes mázba burkolt ítélkezés, az önpusztító és má­sokat is destruáló sötétenlátás között. Kevesen vagyunk és fogyatkozunk. Alig vagyunk je­Az Országos Presbitérium ülésére ké­szített jelentésemet az Országos Köz­gyűlés elé is terjesztettem, ezt az alábbi három gondolatmenettel - melyből kettő a jelentés nyomatékosítása - kívánom ki­egészíteni.- Először a Zsinatot illetően. A három hónapon belül megalakuló új Zsinat elő­készítése kapcsán is érzékelhetjük, ha lassan változnak is a dolgok az .egyház­ban, de a változás, reméljük a megújulás folyamata nem állítható meg. Valódi, nem előre eldöntött választások zajlottak le az egyházmegyékben, nem vitatható, hogy a törvénynek megfelelően, a köz­akaratot tükrözve, illetve az egyház né­pét reprezentálva áll össze az új Zsinat. Az is a változás jele, hogy a különböző egyházi irányzatok képviselői pozitív vá­rakozással tekintenek a Zsinatra, ami természetesen azt is jelenti, hogy remé­lik, a megalkotott törvénykönyv esetleges módosításai az ő elképzeléseiket tükrözik majd. Tart a demokratikus gondolkodás­ra, a másik véleményének tiszteletben len, mint evangélikus értelmiség a társada­lomban. Nem egyszerűen egy embert, egy testvért vesztettünk el. Mindebből nem arra következtetek, hogy a nézetkülönbségeket, a különböző véleményeket söpörjük a szőnyeg alá és valamiféle álbékességet részesítsünk előnyben, de arra feltétlenül, hogy keressük egymás kezét, próbáljunk mindenkivel szót ér­teni, erősítsük ami összeköt és ne tegyük kul­tikussá, ami esetleg elválaszt. Mindez rendkívül időszerű az egyház és az állam szétválasztását követő első törvényhozó Zsinat befejeződése után. A Zsinat kínjai meg­mutatták az egyház regenerációjának a nehéz­ségeit, struktúra és funkció számos ellentmon­dását, a törvényi megoldások korlátáit. Mégis minden korlát, hiányosság ellenére szervezetileg a Zsinat eseményei nyújtották a jövőre nézve a legtöbb reményt. Van mód a törvényes keretek és működés helyreállításá­ra, a közakaratnak megfelelő egyházszerve­zetre. Természetesen - és ezt is mindenkinek be kell látnia - a szervezet, a törvények nem célt, hanem eszközt, a rendezett működés le­hetőségét jelentik az egyház szolgálata, a misz- szió, az oktatás-nevelés, a diakónia számára. Ezért sem szabad túlhangsúlyozni a szervezet, a törvények szerepét, de tisztelni kell a struk­túrát, a törvényeket pedig be kell tartani. A Zsinaton és azóta is ismételten előkerül olyan javaslat, amely összekeveri a jogalko­tást az egyházkormányzással és a Zsinatnak a végrehajtásban is feladatot, illetve hatáskört kíván adni. Ez ellentétes törvényeinkkel, szemléletünkkel. Ugyanakkor az egyházi tes­tületek feladata, hogy munkájuk mellett ellen­őrizzék is a folyamatokat. így az elnökség te­vékenységéi az Országos Presbitérium, ez utóbbit pedig az Országos Közgyűlés kell kontrolláljál Nem könnyű a törvények betartása. Azért sem, mert túlzottan megszoktuk minden szin­ten az informális működést, még a 66-os ke­rettörvényeket sem követtük mindig, de azért sem, mert a törvényesség helyreállításának, a második világháború előtti egyházmodell fi­gyelembevételének az igénye a Zsinaton olyan döntésekhez is vezetett, melyek végre­hajtása sok formalitással jár, nem életszerű. Mégis eleget kell tenni az előírásoknak, a tör­vényes működés nemcsak tartalmi, hanem formai igényének is. Ugyanakkor e téren is tü­relemre van szükség. De nem lehet válogatni a törvények között és csak a nekünk tetszőket elfogadni, követni ... A Zsinat befejezése óta eltelt csaknem fél esztendő tapasztalatai megmutatták, hogy az egykori nyolcvan százalékos szavazati arány, amikor a Zsinat a struktúra megváltoztatása mellett foglalt állást kifejezte az egyház népé­nek a hangulatát, kívánságát. Nem feltétlenül a legjobb szervezet mellett döntött a Zsinat, nyilván részletkérdésekben lehetnek, lesznek módosítások, ezeket eszközölheti megfelelő előkészítés után a következő Zsinat, megfele­lően annak a jogelvnek, hogy törvényt csak törvény módosíthat. De óvni kell mindenkit attól az illúziótól, netán veszélytől, hogy a kö­vetkező jogalkotó testület visszalép, konzer­válja a változatlanságot. Ezt kizártnak tartom. És ezzel semmiképpen nem szabad fékezni az átmeneti időszakban elvégezhető teendők üte­mét. Előző jelentésemben utaltam rá, hogy a tör­vények végrehajtásával járó változások hoz­hatnak egyfajta élénkséget az egyházi életben. Ez megvalósulni látszik, jó hatása mellett ter­mészetesen vannak vadhajtásai is. Ilyennek minősíthető a világban is meglévő módszer, a nemzedék biológiai okokból való megritkulá- sára építés. Ez meglehetősen méltatlan az egyházhoz, de a demokratikus társadalomhoz is. Mindenkit elsősorban magatartása, példá­ja, teljesítménye minősít. Elég keservünk volt amiatt, hogy emberek, lelkészek és nem lelké­szek sorsát a hatalomhoz való viszonyuk, füg­gőségük határozta meg. Mindenki elsősorban saját nemzedékében méretik meg és előbb- utóbb elkopik hiteltelenné válik, ha csak a ta­gadásban, mások hántásában tud felmutatni „ teljesítményt ”, De ez nem jó folyamat. Min­denkire szükség van. A különböző színeknek és a különböző nemzedékeknek együtt kellene, kell munkálkodniok a törvények jó végrehajtá­sán. Leckénk ez, mint az Oktatási-nevelési Bi­❖ ❖ ❖ tartására, púnak elfogadására, hogy egy kérdésre több jó válasz is adható, való szocializáció. Reméljük, hogy a zsinati munka továbblép majd ezen az úton, és az eredményeket azok is kötelezőnek tartják majd magukra nézve, akik koráb­ban más véleményen voltak. A jelentésem elkészítése óta eltelt idő­ben további hangsúlyt kapott az úgyne­vezett egyszázalékos rendszerre áttérés az egyház finanszírozásban. Nemcsak azért kell a következő években ezt az ügyet prioritássá tennünk munkában, mert hosszú távon ettől függ az egyház anyagi biztonsága - elsősorban természe­tesen ezért - hanem azért is, mert az át­meneti négyéves időszakban különös hangsúlyt kap nemcsak az egyházaknak juttatott állampolgári hozzájárulás nagy­sága, hanem az ily módon intézkedő ál­lampolgárok száma is. Egyházunk megítélése, társadalmi sú­lya szempontjából is lényeges tényező­nek számít, hányán jelölik meg a Ma­gyarországi Evangélikus Egyházat ked­vezményezettként. Fontos, hogy azok­nak is módjuk van erre, akik nem készí­tenek önálló adóbevallást, hanem mun­kahelyük eszközli ezt, nem lévén egyéb jövedelmük. El kell jutnunk mindenki­hez, meg kell nyerni mindazokat, akik megnyerhetők. Végül egy - mind a jogalkotást, mind a finanszírozást tekintve - egészen más ter­mészetű kérdésre szeretném a figyelmet ráirányítani, a mentálhygienés kultúrá­ra, ennek helyzetére az egyházban. Talán illúzióim is szerepet játszottak abban, meglepődtem, hogy az idősebb lelkészek is, a fiatal nemzedék pedig kü­lönösen fogékony a mentálhygiene, a lel­ki egészség kérdéseire. Igen pozitívnek tartom ezt, meglepetésem azzal kapcso­latos, hogy magam - nyilván elfogultan - jobbnak tételeztem fel az egészségkultú­rát az egyházban, mint a társadalomban. .A lelkészek érdeklődése visszajelezte azt a realitást, hogy például a szénvedélybe- tegségek előfordulási aránya érdemében nem különbözik a magukat valamely zottság elnöke jelentem ezt, az iskolaügy terü­letén. Lassan befejeződik a szerény evangéli­kus iskolarendszer kiépítése. Szerény, de mégis fontos, számon tartott az egyházon kívül is, mennyiségileg és minősé­gileg is. A Zsinat befejeztével súlyt helyezünk arra, hogy iskolaügyben érjen véget az átme­neti idő, formailag és tartalmilag is kövessük a törvényi előírásokat... Alkalmazkodnunk kell az oktatási rendszer változásaihoz, megőrizve értékeinket. Ezért is szükséges, hogy kiváló tanáraink szerepelje­nek az országos szakértői listákon, illetve az érettségi elnökök között. Ez utóbbi jelentős változás. A továbbiakban a listákról a főjegy­ző jelöli ki az iskolákban érettségi elnöki teen­dőt ellátókét, az egyházi iskolákban az egyház megfigyelőt küldhet az érettségire. Ez teljesen új helyzet, egy történelmi hagyomány, kemé­nyebben fogalmazva, jog, megszűnését jelen­ti. Talán fájdalmasabb, hogy a hitoktatás kike­rül a normatív finanszírozás rendszeréből, fel­tehetőleg csökkenni fog az önkormányzati is­kolákban. Ez ellen stratégiát kell kidolgoz­nunk... Végül, részben néhány eddig tárgyalt kér­déssel is összefüggésben szükséges beszámol­ni az egyház-finanszírozási törvénycsomag­ról... Elvben az állam elfogadta, hogy az egyhá­zak közszolgálati tevékenységének normatív és kiegészítő finanszírozása nem egyházi tá­mogatás, hanem a közjó szolgálatának anyagi elismerése. Ez a döntés az iskolák és a szociális intéz­mények stabilitásához feltétlenül hozzájárul, bár a megoldás nem minden tekintetben volt kielégítő, főként a felújítások, rekonstrukciók fedezete kétséges. Fájdalom elvileg is és pénzügyileg a hitok­tatás finanszírozásának megszüntetése. Ezt az ingatlanok után az állam által fizetendő járu­lékból kell fedezni. Ez a kérdés azonban még nem rendezett. A törvény 180 napot ad az egy­háznak arra, hogy a megoldási lehetőségek közül válasszon. Ez egyik fontos feladatunk a következő hónapokban. egyházhoz kötődőnek vallók és egyéb társadalmi csoportok között. Más kérdés, hogy többszörösen megerősített orvosi ismeret is, hogy tartósan a szenvedély rabságából a megtérésen alapuló élet- újulás szabadít meg. A mentálhygiene a szűkén vett lelki egészség fogalmán túl - ez is szép foga­lom - magatartáskultúrát, viselkedéskul­túrát, kommunikációs kultúrát, és amit nagyon szeretnék hangsúlyozni, teher­vállalást, segítő attitűdöt jelent. Készsé­get a segítésre és készséget a segítés el­fogadására. Hiszen a mentálhygiene leg­sajátosabb területe* a válsághelyzetben lévő emberen segítés. Hogy utat találjon, ne legyen öngyilkos, ne valamilyen szen­vedélyben keressen megoldást. Fogyó népességünk, népegészségügyi helyzetünk felelősségünket is hangsú­lyozza. Erőteljesebb, példaadóbb, von­zóbb egyházi élet bizonyára hozzájárul­hat népünk testi-lelki egészségének javu­lásához. Ezért is örvendetes és támogatandó lel­Hosszú távon a legfontosabb elem az egy százalékos rendszerre áttérés. Ez veszi át a korábbi, illetve jelenlegi finanszírozás, az úgynevezett hitéleti támogatás szerepét. Azaz távlatilag attól függ majd az egyház számára nyújtott összeg nagysága, hogy mennyien ajánlják fel személyi jövedelemadó­juk egy százalékát a Magyarországi Evangéli­kus Egyháznak. Átmeneti időszakot jelent a következő négy esztendő. Ezen idő alatt az állam garantálja a korábbi nagyságrendet, azaz ha ennél keve­sebb a felajánlás, akkor ezt kiegészíti. Négy év után megvizsgálják a tapasztalatokat, de az állam kész arra, hogy továbbra is segítsen, il­letve változtasson, amennyiben ez a rendszer nem bizonyul életképesnek. Az egy százalékos rendszer bevezetése va­lójában újabb egy százalékot jelent, nem érin­ti a már idén működött egy százalékos lehető­séget, amely alapján például egyházi alapítvá­nyoknak is felajánlható az egy százalék. Tehát például valaki felajánlhat egy százalékot az egyháznak és egy százalékot egy egyházi isko­la alapítványának. Fontos feladatunk lesz, hogy a sajtón és köz­vetlenül a gyülekezeteken keresztül készítsük fel az egyház népét arra, hogy éljenek ezzel a lehetőséggel. Azt is hangsúlyozni kell, hogy ez nem ado­mány, nem is helyettesíti azt, hiszen olyan ősz- szegekről, - adóról - van szó, melyeket min­denképpen be kell fizetni. Tisztelt Presbitérium! 1998-ban lejár az Országos Presbitérium hat éves mandátuma. Új testületet kell válasz­tani, amelynek megbízatása viszont csak 2000. december 31-ig lesz érvényes. Az előt­tünk álló három év szolgál arra, hogy a zsina­ti munka szellemében elvégezzük azokat a fel­adatokat, melyek alapján lehetséges lesz a kö­vetkező évszázadban, évezredben már egy megújult, szervezetében és működésében meg­szilárdult egyházban dolgozni, végleg magunk mögött hagyva a korlátozás évtizedeit. Ehhez adjon szeretetet, bölcsességet, egy­más iránti türelmet számunkra az Úristen. készeink érdeklődése a mentálhygiene iránt. Hagyományos gondolkodásunkban mindez a diakóniához áll közel, de úgy vélem, a missziót is erősítené egy fejlett egyházi mentálhygienés kultúra. Tisztelt Országos Közgyűlés! Jelentésem kiegészítésével szerettem volna azt is hangsúlyozni, legyenek bár­milyen lényegesek belső egyházi ügye­ink, így a zsinat, vagy az egyház anyagi biztonsága, az első számú prioritás min­dig a szolgálat, a maga sokszínűségével, a misszió elsődlegességével. Ebben a szolgálatban a regeneráció éveit követően egyre inkább a minőség kell hangsúlyt kapjon. A minőségi igé­nyek kielégítése kerül a következő év­században, évezredben tevékenységünk középpontjába. Ezt szerettem volna egyfajta thegközelí- tésben jelezni, ehhez adjon nekünk az Úristen bölcsességet, türelmet és erőt. Frenkl Róbert

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom