Evangélikus Élet, 1998 (63. évfolyam, 1-52. szám)

1998-04-05 / 14. szám

2.oldal 1998. ÁPRILIS 5.

Evangélikus Élet

UJ NAP - UJ KEGYELEM

' „Ahogyan Mózes felemelte a kígyót a pusztában, úgy kell az Emberfiának is felemeltetnie, hogy aki hisz, annak örök élete legyen őbenne.” (Jn 3,14-15)

VASÁRNAPI Palmaagakat fogtak, kivonultak a fogadására, és így kiáltottak: Hozsánna! Áldott, aki az Úr nevében jön, az Izráel királya! Jn 12,13 (Zsolt 79,9; Zsolt 56,1- 14; Fii 2,5-11)

A Jézust köszöntő tömeg csodálatos felismerésre jutott: Jézus az Úr nevében jött. Amikor \ alaki- nek a nevében szólunk és cselekszünk, az eg> egészen szoros kapcsolatot jelez. Megmutatja, hogy akit képviselünk, akinek a követei vagyunk, azzal azonos a véleményünk. Jézus az Urat képviselte. az Ő gondoskodását, szeretetét mutatta

meg.

M

HÉTFŐ megtudják, hogy én vagyok az

Úr, amikor darabokra töröm igájukat, és kiszabadítom őket. Ez 34,27 (|Kor|3,17; Mk 14,3-9; Jn ÍR.1-11) Sokféle igát Hordozunk, hordozhatunk. A bűn igájában, szenvedélyek rabságában sínylődünk. Az Úr megmutatta hatalmát és szeretetéy’amikor életünkben minden igát széttört. Fedeztük fel, hogy Ő már megtette ezt, megszabadított bennünket! Emeljük fel tekifttetünket Jézusra jiki levette vállunkról a pehéz terhet!

KFnn Aki tehát tudna jót tenni, de nem teszi:

bűne az annak. Jak* 4*17 (Zsolt 106.6; Jób 38,1-11; 42,1-2; Jn 18,12-27) " I

Szíven üt ez. az ige: hányszor mulasztottunk már! Megtehettük volna, de majd máskor, most nincs idom. Megtehettük volna, de majd mással, hiszen ez az ember az ellenségem. Megtehettük volna, de majd máshol, hiszen olyan sok helyen van erre lehetőség, miért kellene pont itt. Gondoljuk végig, hogy nem túl sok-e a „máskor, máshol, mással” és a végén nem teszünk senkiért semmit? Ne keressük a kifogásokat, tegyük azt, amit tehetünk - akkor és ott, amikor erre szükség van!

SZERDA J®zus Krisztus mondja: Aki titeket

.......hallgat, engem hallgat, és aki titeket

elut

asít, engem utasít el. Lk 10,16 (Hág 1,13; Mk 15,1-15; Jn 18,28-40)

Hatalmas ajándék: Jézus velünk van, közösséget vállal velünk. Hatalmas felelősség: Jézus rajtunk keresztül szólít meg embereket. Vizsgál- ’ juk meg, hogy szavainkat, tetteinket magáénak vallhatná-e Urunk! Gondoljuk végig, hogy mi is felelősséggel tartozunk azért, hogy valaki keresni kezdi-e vagy pedig elutasítja Isten ügyét. Merítsünk erőt Urunk jelenlétéből, és felelősségteljesen tegyünk bizonyságot róla!

CSÜTÖRTÖK Ifjúkorom vétkeire és bűneire JSKJÄQM1MMÄ ne emlékezz, kegyelmesen gondolj rám, mert te jóságos vagy, Uram! Zsolt 25.7 (Zsolt 11,4; lKor 15,9-10; lKor 11,23-32; Jn 19,1 -16a)

Van takargatnivalónk bőven. Sok mindent legszívesebben kitörölnénk emlékezetünkből. Rossz cselekedeteinket legszívesebben setpmissé tennénk. Nem tudjuk megtenni, nem tudjuk visszafelé pörgetni az időt. Mégsem kell 'mindig epek miatt szenvednünk, Istenünk megkegyelmezett. Bűneink bocsánatát, az új kezdés lehetőségét adja Jézus Krisztus teste és vére által. S

PÉNTEK Krisztus Jézus megalázta magát, és engedelmeskedett /mindhalálig, mégpedig a kereszthalálig. Ezért fel is magasztalta őt Isten mindenek fölé. Fii 2,8-9 (Jn 3,16; Zsolt 112,1; 2Kor 5,14b-21; Jn 19r16b-30) Isten Fia megalázta magát és emberré lett. Isten Fia megalázta magát és kereszthalált hált az emberiségért. Jézus engedelmeskedett, teljesítette az Atya akaratát: hatalmas áldozatot hozott az emberiségért a kereszten. Megtörte a bűn res a halál hatalmát, és így adott nékünk új élet«

Jr

[•'JéJWjfgy válaszolt nekik: Eljött az óra, hogy megdicsőíttessék az Emberfia. Bizony, bizony, mondom néktek: ha a búzaszem nem esik a földbe, és nem hal meg, egymaga marad; de ha meghal, sokszoros termést hoz. Jn 12,23-24 (Zsolt 138,2; Jón 2,3-10; Jn 19,31 -42) A várakozás titokzatos állapot. Tavasz- szal sok gazda figyeli várakozva a földeket: ki- kel-e a vetés. Vajon melyik magból sarjad növény? Nincs külső jele, de a mélyben elindult az új élet. Jézus a kereszthalála és feltámadása közötti időben egészen mélyre szállt. Be kellett járnia minden mélységet, hogy elindulhasson számunkra az új élet. Adjunk hálát ezért a mélységért, amely számunkra húsvét örömét hozta el!

Péterné Benedek Ágnes

NAGYCSÜTÖRTÖK

MEGRENDÍTŐ LÁBMOSÁS

Jn 13,1-17

Jézus korában keleten, a poros országutakon saruban járó emberek számára természetes volt, naponta akár többször is kénytelenek voltak lábukat megmosni, pontosabban fogalmazva megmosatni. Ezen alantasnak számító munkának az elvégzése a pogányszármazású házirabszolga feladata volt. A lábmosás ilyen értelemben, -különösen étkezés előtt- természetes dolognak számított. Amikor azonban Jézus együtt ült tanítványaival az utolsó vacsora asztalánál, az egyébként szokásos lábmosás rendkívülivé válik. Rendkívüliségét és számunkra örökérvényű üzenetét akkor értjük meg, ha ezzel kapcsolatban három kérdést teszünk fel: ki, mikor, és miért végezte azt?

Jézus szokatlan módon vacsora közben kel fel, leveti felsőruháját, körülköti magát, veszi a mosdótálat, vizet önt bele és elkezdi mosni tanítványai lábát. Ott térdel poros, izzadt repedezett emberi lábak előtt az, akinek Isten mindent a lábai alá vetett. Megrendítő, hogy ennyire mélyen hajol le Isten Jézusban az emberhez. Ennyire vállalja az emberrel a közösséget. És nem csak a Péterekkel és Jánosokkal, hanem Júdással is, -és benne a mindenkori Júdásokkal is. Hiszen az ő lábát is megmossa,- mégpedig nem naivan vagy becsapottan, hanem „mindent tudva”. Tudva, hogy ezek a lábak nem sokkal később egészen más irányba futnak majd...

Ez a megrendítő lehajlás mégiscsak „előfutára” marad Isten másnapi, „nagypénteki” teljes lehajlásának. Ugyanakkor ebben a megrendítő lábmosásban kiábrázolódik Jézus szolgálata és küldetése, - amint O itt élt, tanított, meghalt és feltámadott, vagyis a megváltás csodája és titka. Az a megmagyarázhatatlan titok, amelyről Pál apostol is csak ilyen „dadogó” szavakkal tud beszélni: „megüresítet- te önmagát, szolgai formát vett fel, emberekhez hasonlóvá lett... megalázta magát és engedelmeskedett mindhalálig, mégpedig a kereszthalálig”. (Fii 2,7-8)

Ez az egész ,jelenet” tehát mindenekelőtt egy titokkal szembesít minket ezen a napon, -az úrvacsora szerzésének emléknapján,- hogy mégha „tükör általi homályosan

látásban” is, de meglássuk mit akar velünk Isten, és mit jelent e felséges név: Jézus, —tudnillik lehajolt hozzánk!

Igénk aztán megkérdez minket arról, hogy ennek fényében nekünk milyen közünk van Jézushoz. Péterhez érve megdöbbentő mondat hangzik el: „ha nem moslak meg, semmi közöd nincs hozzám”. Vannak az emberi életnek olyan „szakaszai,” helyzetei és alkalmai, amikor számára ez a kérdés - hogy milyen köze van Jézushoz- nem sokat, vagy egyáltalán semmit nem jelent.

Az élet „nagy” pillanatában azonban csak ez számít: közöm van és közöm lehet Jézushoz, mert ha nincs, akkor mindennek vége... Péter aztán megérez valamit abból, ami történik és már így kéri Jézust: „ne csak a lábamat, hanem a kezemet, sőt a fejemet is,”- vagyis mindazt, ami a bűn forrása és eszköze. Erre azonban nincs szükség, mert „aki megfurdött, annak csak arra van szüksége, hogy a lábát mossák meg, különben tiszta.” Arra, hogy honnan ez a tisztaság, és mi annak fürdője ezt mondja: „ti már tiszták vagytok az Ige által, amelyet szóltam nektek.” (Jn 15,3) Csak halkan kérdezem, -vajon mi hogyan vagyunk ezzel, mennyire „furdünk meg,” és tisztulunk az Igében- és által?

Jézushoz tartozásom jele, hogy elfogadom az O értem tett megrendítő szolgálatát, azt, hogy engem is meg akar mosni. És hogy ezt elfogadtam és elfogadom-e az azt mutatja, hogy mennyire tudom vállalni az ebből fakadó kötelezést: „amint én tettem veletek, ti is úgy tegyetek.” Ezzel Jézus példát ad és emlékeztet minket mindenek előtt arra, hogy belülről fakadóan kötelezve -de nem lekötelezve- érezzük magunkat egymás iránt arra az önmegtagadó és egymás javát, üdvét célozó szolgálatra, amit Tőle megtapasztaltunk. Ámen

Pőcze István

IMÁDKOZZUNK!

Urunk add, hogy Péterhez hasonlóan mi is egyre többet megértsünk és megéljünk szereteted csodájából. Ámen.

ISTENTISZTELETI REND

Budapesten, 1998. április 9.

1., Bécsi kapu tér du. 6. (úrv.) Hafenscher Károly; Csillaghegy III., Mátyás kir. u. 31. du. 5. Thumay Béla; Óbuda, III., Dévai Bíró M. tér de. 10. Bálintné Varsányi Vilma, Újpest, IV., Leibstück M. u. 36-38. de. 10. Blázy Lajos, V., Deák tér 4. du. 6. (úrv.) ifj. Cselovszky Ferenc; VII., Városligeti fasor 17. du. 6. (úrv.) Szirmai Zoltán; VIII., Karácsony S. u. 31-33. du. 6. (úrv.) Kertész Géza; VIII., Vajda P. u. 33. de. fél 10. Bolla Áipád; IX., Thaly Kálmán u. 28. de. 11. Bandi Sándor János; Kőbánya, X., Kápolna u. 14. de. fél 11. Bolla Árpád; Kelenföld, XI., Bocskai út 10. du. 6. (úrv.) Joób Máté; Budahegyvidék, XII., Tartsay V. u. II. du. fél 7. (úrv.) Bácskai Károly; XIII., Kassák Lajos u. 22. du. 6. (úrv.) Marossy Attila; XTV., Lőcsei út 32. du. 6. (úrv.) Tamásy Tamásné; Rákospalota, XV., Juhos u. 28. (Kistemplom)

du. 6. (úrv.) Szabó István; Rákosszentmihály XVI., Hősök tere 11. du. 6. dr. Kamer Ágoston; Cinkota, XVI., Batthyány I. u. de. fél 11. Blatniczky János; Mátyásföld, XVI., Prodám u. 24. de. 9. Blatniczky János; Rákoshegy, XVII., Tessedik tér. du. 6. (úrv.) Péter Attila; Rákoskeresztúr, XVII., Pesti út 111. du. 6. Marschalkó Gyula; Pestszentlőrinc, XVIIL, Kossuth tér 3. du. 6. Havasi Kálmán; Kispest, XIX., Templom tér 1. du. 6. Széli Bulcsú; Pesterzsébet, XX., Ady E. u. 89. du. 6. Győri János Sámuel; Budafok, XXII., Játék u. 16. du. 6. Solymár Gábor;

NAGYCSÜTÖRTÖKÖN a liturgikus szín: fehér. Az istentisztelet oltári igéje: lKor 11,23-29; az igehirdetés alapigéje: Jn 13,1 - 17.

HETI ENEKEK: 304, 303.

(Nagypéntek igéje a 6. oldalon található.)

PALMARUM -VIRÁGVASÁRNAP

KÜLÖNÖS KIRÁLY

Mt 21,1-9

Akinek virágot adunk, azt különösen szeretjük, aki elé pálmaágat teszünk, mint király előtt hódolunk. így fogadták Jézust csaknem 2000 évvel ezelőtt a zsidóság fővárosában, Jeruzsálemben.

Milyen sokféle indulat és vágy, milyen sokszínű várakozás fogalmazódhatott meg akkor és ott a szívekben, a fejekben. Hiszen amikor Jézusnak hozsannát zengenek, akkor a szó eredeti tartalmában segélykiáltás is hangzik - bárcsak visszaadná az idegen uralom alá került nép elveszett reményeit, bárcsak felszabadítaná és kiharcolná Izráel függetlenségét. Bárcsak hosszútávon megoldaná a kenyérkérdést és az ember mindennapi gondjait... De Jézus nem ezért érkezik Jeruzsálembe.

Az Olajfák hegye felől történő bevonulásával beteljesedik Zakariás próféta jövendölése: „Mondjátok meg Sión leányának, íme királyod jön hozzád!" Dehát miféle király? Van olyan ország, ahol ilyen lenne a király, aki szamárháton ülve jön? Ez a kérdés nem csak Jézus életét, hanem a keresztyénség egész történelmét végigkíséri, mindmáig. Valóban király lenne Jézus? Akkor is voltak és ma is vannak, akik kétkedve fogadják az ilyen királyt, és felteszik a kérdést: nem illúzió-e a jézusi tanítás alkalmazása, nem naivitás-e a XX. század végén egy ilyen király alattvalójának, kővetőjének lenni, nyomába szegődni?

Ha nem akarunk megmaradni egyfajta „vallásos formalizmus” talaján, akkor erre a kérdésre választ kell adnunk, mégpedig személyesen. Mert a tömeg, a sokaság, a hozsannázó éppúgy mint a nem sokkal később „feszítsd meg”-et kiáltó, arctalan és személytelen. A hit azonban mindig személyes döntés, Jézus mellett, az Ő országa mellett, melyről azt mondja, hogy az „nem evilágból való”. Őt és királyságát nem védték katonák, hatalmi apparátus sem állt szolgálatában, mégis néhány év múlva az egész római birodalom területén hirdetik nevét az Ő követei. Magának ugyan „nincs hova fejét lehajtania" (Mt 8,20), hatalmával azonban őrült megszállottakat, testi-lelki nyomorultakat

gyógyít, tajtékzó vihart csendesít. Szenvedésének idején arca eltorzul és „nem volt ábrázata kívánatos” (Ézs 53,2), mégis erre az arcra tekintve hirdettetik azóta is: „ láttuk az ő dicsőségét, mint az Atya egyszülöttjének dicsőségét” (Jn 1,14), és megtapasztaltuk az O különös, semmihez sem hasonlítható hatalmát életünkben.

Ez a jézusi hatalom ma is emberszíveket formáló, életet megújítani tudó és akaró hatalom. A virágvasárnapi tömegből kiemelve Jézus most is személyesen kérdez meg mindnyájunkat hitünkről, annak alapjáról és tartalmáról. És a szívből jövő hozsánna ma is Krisztusra irányítja tekintetünket, mint akik mindent Tőle várnak.

Biztos, hogy sokak számára ma sem azt és ma sem úgy adja, mint ahogy szeretnék, mint ahogy (el) várnák. Ő küldetésére tekintve ezt mondta: „ azért jöttem a világba, hogy bizonyságot tegyek az igazságról. ” (Jn 18,37) Ma is ezt adja, ma is ezt hirdetteti, az igazságot, amely nem függ éppen aktuális ideológiáktól, napi politikától, társadalmi és gazdasági viszonyoktól, vagy folyton változó divatoktól. Ő lé- tünk-életünk alapigazságát hirdeti Istenről és emberről, életről és halálról, bűnről és megtérésről, arról, hogy Benne és Általa lehet újat kezdeni, lehet megújulni. Ezért elmondható, hogy az Őt követő embert nem a körülmények formálják és határozzák meg, hanem ez a Jézus Krisztusban megismert igazság.

Luther írja: „A keresztény élet nem állapot, hanem folyamat. ”, amely Krisztust dicsérve és Benne naponként megújulva formálódik. Virágvasárnap erre a „ különös ” Úrra tekintünk, kiben „Királyodjön hozzád". A kérdés az: hogyan fogadjuk? Amen.

Pőcze István

IMÁDKOZZUNK!

Mindenható Urunk! Köszönjük, hogy ma is eljössz hozzánk üdvözítő evangéliumodban, mert azt akarod, hogy életünk legyen. Add, hogy meghalljuk és kövessük szavadat! Ámen.

ISTENTISZTELETI REND

e Budapesten, 1998. április 5.

1., Bécsi kapu tér de. 9. (úrv.) Balicza Iván; de. 10. (német) Dietrich Tiggemann; de. II. J,.‘ (úrv.) Hafenscher Károly; du. 6. (úrv.) dr.

Zsigmondy Árpád; II. , Modori u. 6. de. fél 10. Csizmazia Sándor; Pesthidegkút, II., Ördögárok u. 9. de. fél 11. Fodor Viktor; Békásmegyer, III., Víziorgona u. I. de. fél 9. Gálos Ildikó; Csillaghegy III., Mátyás kir. u. 31. de. 10. Görög Tibor; Óbuda, III., Dévai Bíró M. tér de. 10. Bálintné Varsányi Vilma, Újpest, IV., Leibstück M. u. 36-38. úe. 10. Blázy Lajos, V., Deák tér 4. de. 9. (családi, úrv.) Zászkaliczky Péter; de. 11. (úrv.) ifj. Cselovszky Ferenc; du. 6. (Bach János passió) dr. Harmati Béla; VIL, Városligeti fasor 17. de. fél 10. (családi) dr. Muntag Andomé; de. 11. (úrv.) Szirmai Zoltán; du. 6. Nagy Zoltán; VIII., Üllői út 24. de. fél 11. Kertész Géza; VIII., Rákóczi út 57/b. de. 9. (szlovák) Cselovszky Ferenc; VIII., Karácsony S. u. 31-33. de. 9. Kertész Géza; VIII., Vajda P. u. 33. de. fél 10. Bolla Árpád; IX., Thaly Kálmán u. 28. de. 11. Bándi Sándor János; Kőbánya, X., Kápolna u. 14. de. fél 11. Bolla Árpád; X., Kerepesi út 69. de. 8. (úrv.) Tamásy Tamás; Kelenföld, XI., Bocskai út 10. de. 8. (úrv.) Rőzse István; de. fél 10. (családi) Joób Máté; de. 11. (úrv.) Rőzse István; du. 6. (vespera) Szeverényi János; XI. Németvölgyi út 138. de. 9. Szeverényi János; Budagyöngye, XII., Szilágyi E. fasor 24. de. 9. Hafenscher Károly; Budahegyvidék, XII., Tartsay V. u. lt. de. 9. (úrv,) Vári Krisztina; de. 11. (úrv.) Vári Krisztina; du.fél 7. Bácskai Károly; XIII., Kassák Lajos u. 22. de. 10. (úrv.) ifj. Kendeh György; XIII., Frangepán u. 43. de. fél 9. ifj- Kendeh György; XIV., Lőcsei út 32. de. 11. (úrv.) Tamásy Tamás; XIV., Gyarmat u. 14. de. fél 10. Tamásy Tamás; Pestújhely, XV., Templom tér de. 10. ; Rákospalota, XV., Juhos u. 28. (Kistemplom) de. 10. (úrv.) Szabó István; Rákosszentmihály XVI., Hősök tere 11. de. 10. dr. Kamer Ágoston; Cinkota, XVI., Batthyány I. u. de. fél 11. Blatniczky János; Mátyásföld, XVI., Prodám u. 24. de. 9. Blatniczky János; Rákoshegy, XVII., Tessedik tér. de. 9. (úrv.) Kosa

László; Rákoscsaba, XVII., Péceli út 146. de. 9. Péter Attila; Rákoskeresztúr, XVII., Pesti út 111. de. fél 11. (úrv.) Kosa László; Rákosliget, XVII., Gózon Gy. u. de. 11. (úrv.) Péter Attila; Pestszentlőrinc, XVIII., Kossuth tér 3. de. 10. Havasi Kálmán; Pestszentimre, XVIII., Rákóczi út 83. (ref. templom) de. háromnegyed 8. Havasi Kálmán; Kispest, XIX., Templom tér 1. de. 10. Széli Bulcsú; Kispest, XIX., Hungária út 37. de. 8. Széli Bulcsú; Pesterzsébet, XX., Ady E. u. 89. de. 10. Győri János Sámuel; Csepel, XXI., Deák tér de. fél 11. Lehoczky Endre; Budafok, XXII., Játék u. 16. de. 11. Solymár Gábor; Budaörs, (ref. imaház) de. 9. Endrefly Géza; Budakeszi, de. fél 9. Bácskai Károly;

PALMARUM (Virágvasárnapon) VASÁRNAPJÁN a liturgikus szín: lila. A délelőtti istentisztelet oltári igéje: Fii 2, 5-11; az igehirdetés alapigéje: Mt 21,1 - 9.

HETI ÉNEKEK: 209, 198.

EVANGÉLIKUS ISTENTISZTELETET közvetít a Magyar Televízió április 5-én, virágvasárnap de. 11 órakor a győri Öregtemplomból az MTV 1 csatornáján. Igét hirdet: D. Szebik Imre püspök.

„ERŐS VÁR A MI ISTENÜNK!” címmel evangélikus félórát közvetít a Magyar Rádió a Kossuth adó hullámhosszán április 6-án, hétfőn 13.30 órakor. Műsoron teológiai hallgatóink passió előadása. Előtte evangélikus korálismertetés lesz 13.20 órakor.

EVANGÉLIKUS ISTENTISZTELETET közvetít a Magyar Rádió a Kossuth adó hullámhosszán április 13-án, húsvét hétfőn de. 11.05 órakor a Budapest- Zuglói evangélikus templomból. Igét hirdet: Tamásy Tamás lelkész.

Ó, Krisztusfő', sok sebbel (200 ének)

„ Clairvauxi Bernát (1090-1153), mint a «koráléneklés» reformátora a középkori egyháznak 7 «Salve-éneket» ajándékozott, mivel ezek a «Salve»-val kezdődnek (Salve=üdvözlégy). Luther idejében ezek még jól ismertek voltak. Gerhardt ezeket még valószínűleg a grimmai fejedelmi iskolában ismerte meg, és lefordította őket. Az utolsó «Salve» énekből keletkezett ez az énekünk. ”

Ez az ének a szenvedő Isten megfoghatatlan titkáról szól. A Megfeszített meggyötört fejét látja maga előtt. A latin eredetinél is sokkal elevenebben szemlélteti velünk Gerhardt a szemet, arcot, ajkat, szájat: minden eltorzult és mégis fenséges. Az Aki előtt a világmindenség reszket és remeg, most is az Úr, aki irgalmas, akitől minden kegyelem származik. A szenvedést magára vette, mert csak az O szenvedése által juthatunk üdvösségre.

Az ének dallama Hassler Nürnbergben 1601-ben megjelent gyűjteményében található. Eredetileg világi szövegre íródott, és 1613-ban alkalmazták először vallásos szövegre („ Szívem szerint kívánom ” kezdetű énekünkre.) Crüger János kapcsolta azután ezt a csodálatosan szép dallamot Gerhardt passióénekéhez,. „ Von Stolberg gróf, a múlt század egyik legismertebb költője, aki Goethei kísérte utazásain, átlépett a katolikus egyházba. Amikor haldoklóit, az utolsó órában evangélikus ének törte át a katolikus egyházi imádságokat. A gróf lánya, Júlia letérdelt és hangosan énekelte:

„Ha jő a harc, a végső, Az legyen vigaszom.

Hogy tövisektől vérző Szent arcod láthatom.

Rád, egyedül rád nézek, Ki értem szenvedtél.

Hitem átölel téged. Ki így hal, él az, él!” (4.v.)

Stolberg utolsó szava a kegyelem magasztalása volt, amelyik felveszi a bűnöst és kegyelmez neki, és a következő boldog szavakkal: „Légy áldott Jézus Krisztus! "-ment át az örökkévalóságba. "(Idézet a „ Gott ist mein Lied"-ből)

Gáncs Aladár

«ét

»