Evangélikus Élet, 1998 (63. évfolyam, 1-52. szám)

1998-04-05 / 14. szám

Evangélikus Élet 1998. ÁPRILIS 5. 3.oldal fellege Mády Zoltán Dsida Jenő Vannak nagyon színes, tartalmas és gazdag életű emberek. Ilyen volt Mády Zoltán is (1898-1977). Középiskolai ta­nári munkaköréből 61 évesen ment nyug­díjba, de egyetemi előadásait 1977-ig tartotta. Az Eötvös Lóránd Tudomány- egyetem docense, a nyelvészeti tudomá­nyok kandidátusa, a kelta nyelvészet nemzetközileg elismert művelője volt. Szaktárgyai mellett úttörőként foglalko­zott szociológiával, szociográfiával, néprajzzal, falukutatással. Ezeken a területeken is több magyar kiválóság munkatársa és később több nagy nevet szerző fiatal elindítója és ösz­tönzője volt. Lelki feladatként a magyar protestáns egyházak hitbeli ébresztéséért érzett kü­lönleges felelősséget. Imádsággal, bi­zonyságtétellel, tollal, szervezéssel küz­dött az ifjúság, a gyülekezetek lelki ébre­déséért... a cserkészet, a Keresztyén Di­ákmozgalom, a népfőiskola, az evangé- lizáció voltak kedves és mindvégig imád­ságban hordozott munkatere. A Keresz­tyén Igazság társszerkesztőjeként az evangélikus értelmiség szellemi eszmél- tetésén fáradozott. Az Elő Víz állandó munkatársa, közösségi konferenciák elő­adója (Hódmezővásárhely, Szarvas, Nyíregyháza), gyülekezeti, pedagógus, értelmiségi evangélizációk átütő erejű munkása, sőt parasztférfiak ébresztője is (Tordas, 1947) és ezt megelőzően fogház-evangélizáció végzője (Nyíregy­háza), amelyen a kezdeti 40 résztvevő száma 100 fölé emelkedett. A Szentlé- lektől telített igehirdetésének sok ke­mény szívet kellett megtörnie, hogy az úrvacsorái bűnvallásban őszintén és iga­zán bűnösnek tudja magát mondani. A háború után láthatatlan evangélizációja „íme mindent újjá teszek! ” címen (1946. január 7-13) könyvben kinyomatva és 2000 példányban elterjesztve ország­szerte nagyon elevenné tette Ezékiel próféciáját „A megszáradt csontokról, A megnyílt sírokról, A felszabadítóról s A felszabadulásról. ” Mády Zoltán nagyon sokat kapott a ke­gyelemben: ifjúkora virágjában ragadta meg szívét a Jézus Krisztusban kijelen­tett kegyelem, és tág skálájú, páratlanul gazdag élettel ajándékozta meg, nagy, bátor látásokat adott neki. - Legutolsó, ilyen tárgyú előadásában is arról beszélt érdeklődő fiatalok kérésére, hogy ho­gyan értették ők, a Keresztyén Diákmoz­galom veteránjai az első keresztyén vi­lágkonferencián (Edinburgh, 1910) Mott János nagy jelszavát: evangélizálni a vi­lágot a mai nemzedékben! -Sokat kapott a kegyelemben, és sokat épített a kegye­lemre. Nagyon érdekelte az ifjúság gondolko­dásmódja, keresése, tiszta eszmények utáni vágyakozása - ugyanúgy a gyüle­kezetek sokszor mélyből feltörő szívevá- gya -, amelyre rendíthetetlen hitet, törhe­tetlen reménységet, igazi vallástételt tar­talmaztak szavai, amikor a bűnbocsátó és új életet adó evangélium megragadó erejét hirdette. Ezért a kegyelemért és ennek a kegyelemnek az alapján örömte­li a szolgálat. Mády Zoltán életében eltéphetetlenül kapcsolódik össze a kettő: a szolgálat és az öröm. Felsorolhatatlanul sok munká­ját mind szolgálatnak tekintette. Egy lé­lekkel állt katedrára és szószékre, egy hűséggel kutatta naponkénti olvasmány­ként a Bibliát és az emberi kultúra igéit - Tétényi úti otthonában egy évtizeden túl volt hetenkénti biblia- és imaóra a ma­gyar ébredésért. Ugyanazzal az engedel­mességgel vállalt evangélizációt és egy­házkormányzati feladatot, - egyházköz­ségi, egyházmegyei, egyházkerületi fel­ügyelő is volt, s ebben a tisztében rang­idősként fontos döntések hozásánál az országos egyház világi elnöke is. - Egy­szerre imádkozott külmisszióért, lelki ébredésért, szeretetszolgálatért és szoci­ális igazságok érvényesüléséért. S mindezt derűsen, mosolygó arccal, csillogó tekintettel, utolérhetetlen böl­csességgel, nyugalommal és felszaba- dultsággal tette Jézus Krisztusért, akiben hitt, akinek szolgált, akinek vérébe, szen­vedésébe, bűntörlő halálába került az a i kegyelem, amiről egész életében énekelt. Csepregi Béla NAGYCSUTORTOKON A szél suhogva borzong az olajfa-lombokon. A kanyargós úton, által az erdőn tömöttsorú fáklyások jönnek. Testemet ételül adtam, véremet italul adtam, könnyel mostam meg lábaitokat; Mégis egyedül maradtam. Hajnal-derengés borzong a sötét lombokon. Judás után, által az erdőn sátánarcú fáklyások jönnek. Testvéreim, tanítványaim! Égignyúló kemény kereszten holnap megölnek engem! És ti alusztok, mélyen alusztok! Az utolsó vacsora a kővágóörsi templom oltárképén folytatás az első oldalról Szerkesztő: A KEMELMkeretében ko­moly hitébresztö és magyarságmegtartó munka folyt 40 éves történetük során. A különböző országok helyi egyházai­ban kiharcolták a magyar nyelvű gyüle­kezeti munkát. Ma a rendszerváltozás után nyugaton másként néznek hazánk­ra, másképpen sorolják be a kint élő ma­gyarokat. Hogyan állnak meg helyükön a közösségbe tartozó lelkészek, gyülekeze­tek? Pátkai: Valóban a legtöbben elérték, hogy a magyar nyelvű gyülekezeti mun­kát kiharcolták. Ma azonban gyülekeze­teink léte vagy nemléte áll a középpont­ban. Vendéglátóink nehezen akarják el­hinni, hogy aki már 40 éve náluk él, ne tanulta volna meg legalább annyira az ország nyelvét, hogy ne tudna beépülni németül, svédül vagy angolul stb. beszé­lő helyi gyülekezetekbe. Sokak szerint ma már - a szűkülő gazdasági keretek között - luxusszámba megy egy anya­nyelvi lelkigondozás fenntartása. A stuttgarti gyűlés amellett tett hitet, hogy a KÉMELM munkájára továbbra is szükség van, - ám csak azoknak, akik testvéri közösségre vágynak s azoknak, akik nem kultúrprotestantizmust, vagy ultranacionalista kívánságok kielégítését tekintik feladatuknak. A nehézségek nyugati területeken is beálltak anyagi, gazdasági területeken. Nagy kérdés - és erre a jövendő ad majd feleletet, - hogy a szórványmagyarság a generációk váltá­sában hogyan fogja/tudja megőrizni hite mellett magyarságát, identitását. Lelké­szeink elszántak arra, hogy a kettős fele­lősségben megálljának. Tovább erősítjük a fratemitást a lelkészek és a gyülekeze­tek között is. Igyekszünk valamiféle önállóságra, esetleg úgy, hogy az illető ország egyházának lelkészeként félállás­ban végezzük tovább a magyarságért végzett szolgálatunkat. Hazai, egyházunkkal egykor nem volt hivatalos kapcsolatunk, a váltás óta azonban baráti alapon bővült és kitelje­sedett. Ez év őszén a reformátusok ha­sonló munkaközösségével együtt Kár­pátalján, Beregszászon tervezünk közös evangélikus-református teológiai konfe­renciát. T Krieger Mihály emlékezete Hatvan évvel ezelőtt - 1938. április 4- én - halt meg Krieger Mihály nyíregyhá­zi evangélikus püspöki másodlelkész, aki közel harminc éven át szolgált Nyír­egyházán. Aki városunk, és a benne mindig jelen­tős szerepet játszó egyházunk történetét ismeri, az jól tudja, hogy a nyíregyházi evangélikus gyülekezet 1936-ban öröm­ünnepeket ült. Ekkor volt templomunk felépítésének 150 éves évfordulója. A Kossuth Gimná­ziumban 130 éve kezdődött meg a gim­náziumi oktatás. Geduly Henrik püspök 25 éve került a tiszai evangélikus egy­házkerület püspöki székébe. Templo­munk és iskolánk ekkor kaptak nemes vakolatból új színt. Kossuth Gimnáziu­munk zászlaját Geduly püspök úr avatta fel. Ez a zászló, amit az akkc' Evangéli­kus Nőegylet tagjai hímeztek, ma is lát­ható az iskola dísztermében. A szép ünnepségek után következett azonban két olyan sajnálatos év, amely során a gyülekezet minden idősebb lel­készét elveszítette. 1937. február 18-án Különvélemény a zsinat alakuló üléséről F renkl Róbertnek a lap március 22-i számában megjelent, a zsinat alakuló ülésének néhány eseményét taglaló, „Közéleti megújulás" című cikke, külö­nösen is annak egyik befejező gondolata, miszerint az Evangélikus Elet olvasóit is megilleti a tájékoztatás az egyházi köz­élet konfliktusairól, késztet arra, hogy megírjam különvéleményemet a zsinat alakuló ülésszakával kapcsolatban. N yilván másképp láttam az esemé­nyeket a kispadról, ahova azért ke­rültem, mert, bár az országos elnökség két tagja által aláírt, szabályosnak látszó megbízólevéllel érkeztem, helyemen - a mandátumvizsgáló bizottság jelentését meg sem várva - már más valaki ült. Ilyen körülmények között kapott 39 igen szavazatot a leadott 77-ből a mandátum­vizsgáló bizottság javaslata. Lehet vitat­kozni arról, hányán voltak jogosultak szavazni arról, hogy az átmeneti időben kik tagjai hivatalból a zsinatnak, s ezzel összefüggésben arról, hogyan kell eljár­ni, ha valaki egyszerre lenne hivatalból és választottan is tag. Véleményem sze­rint .egy biztos: a hiányzók miatt nem volt jelent 77 erre jogosult, a szavazásra feltett kérdés kapcsán nem érintett, vitat­hatatlan mandátumű zsinati tag. A z események ismertetéséből kima­radt, hogy a szavazás eredményé­nek kihirdetése után bejelentettem: ez­után nem veszek részt a zsinat ülésein. Ezt nem sértődöttség motiválta, különö­sen nem az, lehettem volna-e vajon jelölt az elnöki vagy alelnöki tisztségre, ha nem az, hogy a szavazás során elkövetett szabálytalanság felidézte bennem mind­azt, amit évek óta, még az előző zsinaton tapasztaltam. A zsinat számomra sokszor elviselhetetlenül lassú munkatempójáról most nem beszélve, ami miatt a zsinat közepén lemondtam alelnökségemről, a konfliktusok akkor éleződtek ki igazán, már több mint egy éve, amikor éppen a zsinati törvény elfogadása és életbelépte­tése úgy történt, ami az én felfogásom szerint szabálytalan volt. Máig sem tisz­tázódtak az eljárással kapcsolatos aggo­dalmak, mert erre irányuló kérdésemre - bár a legközelebbi ülés jegyzőkönyvéhez Az Evangélikus Értelmiségi Műhely, a Keresztyén Értelmiségi Fórum, és a Magyar Lutheránus Értelmiségiek Társasága (MALÉT) Közös rendezvénye lesz az Óbudai Evangélikus Templomban. (1034 Budapest, Dévai Bíró Má­tyás tér 1.) A rendezvény időpontja: 1998. április 18. (szombat) 9.00 óra. Program: 9.00- 9.30 Bevezető áhítat: Rőzse István lelkész 9.30- 11.00 Előadás megbeszéléssel: Az egyház feladata a civil társadalom létrehozásában - D. Szebik Imre az Északi Evangélikus Egyházkerület püspöke 11.00- 11.30 Szünet (Tea-kávé-sütemény) 11.30- 13.00 Előadás megbeszéléssel: Utunk a civil társadalom - Fekete Gyula író, A Magya­rok Világszövetségének elnökségi tagja 13.00- 13.30 Befejező áhítat: Bálint László lelkész A templom megközelíthető a 6-os és 86-os autóbuszokkal a Tímár vagy a Kiscelli utcai megállótól. mellékelték - választ nem kaptam, amint arra sem, valóban bekerült-e a törvénybe olyan pont, ami nem egyezik a zsinaton elfogadott szöveggel, amint én azt látni vélem. A tévesnek látszó törvényi szöve­gek javítása a végső, s emiatt hivatalos­nak tekintendő változatban sem történt meg. L ehet, hogy sokkal nagyobb jogászi gyakorlattal, mint ami a zsinaton volt, sem lehetett volna minden szem­pontból egyértelmű törvényeket hozni, de legalább azoknak a korrekciója meg­történhetett volna, amire jelzés érkezett. Ezek vezettek tavaly tavasszal arra, hogy bejelentettem: az előző zsinat utolsó ülé­sein nem veszek részt, pontosabban csak annyira, hogy a választási törvény előter­jesztésével kapcsolatos kötelességemnek eleget tegyek. Úgy éreztem, ezzel zsina­ti tevékenységem egy életre befejező­dött, hiszen élénken élt bennem az, hogy annak idején az előterjesztést tevő bi­zottság elnöke világossá tette: a javaslat szerint a zsinaton az egyházkerületeknek nem lesz képviseletük, az egyházkerüle­ti felügyelők is csak akkor lesznek jelen hivatalból, ha az országos elnökség össze­tétele megváltozik. Ezt pe­dig szóban határozottan a három kerület megalakulá­sához kötötte, bár ez így nem került be a törvény szö­vegébe. M indezek ellenére elfo­gadtam az országos presbitérium jelölését a zsi­nati tagságra. Ezután szüle­tett meg az a javaslat, hogy az egyházkerületi felügye­lők már az átmeneti időben is legyenek hivatalból tagjai a zsinatnak. Ott vált zava­rossá a helyzet, hogy - bár az évszázados hagyományokra való hivatkozással hangzott ez el először - törvényesnek lát­szó módon csak a törvény - szerintem önkényes, a mai tényleges helyzetnek el­lentmondó - újraértelmezésével lehet megvalósítani. Az értelmezés önkényes, mert a törvényből az ellentétes álláspont is teljesen logikusan levezethető, a té­nyek pedig azt mutatják, hogy az orszá­gos egyház testületéi, az országos köz­gyűlés, az országos presbitérium és az országos elnökség változatlan összetétel­ben működtek a zsinat befejezése óta is, sőt ezután is így fognak, hiszen most már zsinati határozat van arról, hogy az egy­házkormányzati testületekben 2000-ig nem kell tisztújítást tartani. M agam kezdettől fogva azért tilta­koztam a zsinati tagsággal kapcso­latos javaslat ellen, s tiltakozom most is, mert veszélyes precedensnek látom, ha - bármilyen nemesek is az indokok - célja­ink érdekében önkényesen kezdjük értel­mezni a törvényeket. Véleményem sze­rint nem az volt jellemző az alakuló ülés­re, hogy a Déli Kerület elnöksége egyfaj­ta álláspontot képviselt volna s egyesek ezt a véleményt szolgaian követték vol­na. Magam úgy éltem meg az alakuló ülésnek azt a részét, amin jelen voltam, hogy a törvényességről vallott eltérő fel­fogások ütköztek. M árpedig az így fölmerült kérdése­ket nem lehet a demokráciára való hivatkozással szavazással eldönteni, még kevésbé jogilag és erkölcsileg megkér­dőjelezhető szavazással. Ezek után azt, hogy a zsinati ülésekről való távolmara­dásom miatt - a tavalyi újraválasztás el­lenére - meg kell-e válnom kerületi fel­ügyelői tisztségemtől, az illetékes testü­letek döntik majd el. Sólyom Jenő halt meg Geduly püspök úr. Őt követte a püspöki másodlelkész Krieger Mihály. Meghalt az újonnan választott püspök is, dr. Dómján Elek 1938. október 24-én, végül Paulik János igazgató lelkész te­metése zárta a sort 1939. február 2-án. Krieger Mihály 1885-ben született Fel­vidéken, Istvánházán. A teológiát Eper­jesen végezte. Nyíregyházán lett segéd- lelkész. Innen Nagyszabosra hívták meg parókus lelkésznek. Amikor 1910-ben Zelenka Pál miskolci lelkész, az egyház- kerület püspöke meghalt, a bizalom Geduly Henrik felé irányult, aki nem­csak nyíregyházi lelkész, hanem a tiszai kerület főjegyzője is volt, ebben a minő­ségben a püspök helyettese. Őt választot­ták meg püspöknek. Itt Nyíregyházán 1911. május 16-án iktatták be a püspöki székbe. Geduly Henrik egyúttal megtartotta a nyíregyházi lelkészi állását is. Hogy a püspöki teendők miatt a nyíregyházi gyülekezet ne szenvedjen hiányt a lelké­szi munkában, püspöki másodlelkészi munkakört létesítettek. Ebbe a munka­körbe került vissza Nyíregyházára Krieger Mihály, akit még segédlelkész korában szeretett meg a nyíregyházi gyülekezet. Nekem keresztelő lelkészem volt Krieger Mihály, a keresztelési em­léklapom szerint. Nemcsak engem, ha­nem húgomat is ő keresztelte. A város déli részén az alvégen szinte minden szomszédunk a Nyíregyházát újraépítő ősök leszármazottja volt, akik Krieger Mihály nagytiszteletű urat „Tréger” Mi­hálynak, míg mások tótosan szépen be­cézve „Trégerkának” nevezték. Csak amikor ími-olvasni tanultam, akikor fe­deztem fel, hogy az engem keresztelő lelkész nevét hogyan kell írni, és olvasni. Egyébként ebben a fonetikus névadás­ban is a nyíregyházi gyülekezet szeretetét érzem. Krieger Mihály tevékenyen részt vett a közéletben is. A vármegyei Tör­vényhatósági Bizottságnak, és a városi képviselő testületnek tagja, az evangéli­kus gyámintézetnek elnöke volt. Felesége Nandrássy Dalén Ilona, az Evangélikus Nőegylet alapítója és egy­ben alelnöke volt. Házasságukból két gyermekük született, Ilona és Mihály. Leányát ő eskette ebben az ősi temp­lomban. Két leány unokája, Eleonóra és Judit ma is Nyíregyházán élnek, gyüle­kezetünk tagjai. Krieger Mihály nagytiszteletű úr sírja a Morgó temető XII. parcellájában van. Halálának 60. évfordulóján kegyelettel emlékezik szeretett lelkészére, a nyír­egyházi evangélikus gyülekezet. Dr. Reményi Mihály

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom