Evangélikus Élet, 1998 (63. évfolyam, 1-52. szám)

1998-01-11 / 2. szám

2.oldal 1998. JANUÁR 11.------Evangélikus Élet

» *

r

UJ NAP - UJ KEGYELEM

VASARNAP

Akiket Isten Lelke vezérel, azok Isten fiai.

(Róm 8,14) Az Úr így szólt Mózeshez: megnyerted jóindulatomat, és név szerint ismerlek. 2Móz 33,17 (Jn 10,2,3; Zsolt 96,1-13, Róm 12,1-8) Hozzánk is szól az Úr? Ránk is igaz ez a kijelentés? Mi nem tettünk semmit, amivel megnyerhettük volna jóindulatát. Sőt! Bár sokban hasonlítunk Mózeshez: mentségeket keresünk, kifogásokon törjük a fejünket, ha az Úr feladatot bíz ránk. Sokszor kicsinyhitűek vagyunk, hát mi az amivel kiérdemeltük Isten jór indulatát? Nincs, semmi érdemünk! És mégis igaz: név szerint ismer betűiünket az Úr. Jézus ke-- resztje alá mindannyiunk neve föl van írva.

HÉTFŐ

Örömre derülnek, kik rátekintenek,

nem pirul az arcuk. Zsolt 34,6 (Jn 16,22; Józs 3,5-11; Jn 3,22-30) A pír a szégyen, fájdalom, betegség jele. Bőségesen van részünk mindegyikben. Igénk arra bíztat minket, hogy ne szégyenkezzünk, ne hajtsuk le a fejünket. Ha nyomorúságunk van Istenre tekintsünk és az Ő Jóságára hágyatkozzunk. Forduljunk Őhózzá se- gítségért, mert O nem nevet ki, nem utasít vissza bennünket. Nem szégyenít meg!

KEDD

Oszd meg kenyeredet az éhezővel.

Ezs 58,7 (ÍJn 3,17; Mk 1,1-8; Jn 3,31- 36) Sok olyan javunk van, melyre igazán nincs szükségünk, melyből akadna felesleg, de mi ebből sem adunk. E mai ige, nem a feleslegről beszél, hanem azt mondja: oszd meg! Nagy dolgot kér tőlünk az Isten. Ám nézzünk arra, amit ő adott: az egyszülött Fiát adta értünk, s mi még a kenyeret is sajnáljuk?! Az odafigyelés a szeretet nem olyan óriási áldozat. Keressük hát az alkalmakat, mert bőven akad, hogy hol, kinek és miben segíthetünk.!

SZERDA

Jézus Krisztus mondja: Én vagyok a

jó pásztor. Jn 10,11 (Ez 34,22; Róm 8,14-17; Józs 1,1-18) Juhok, birkák akik a saját fejük után mennek, és gyakran eltévelyednek? Ismerős szituáció. Bár az, hogy ilyen állatokhoz hasonlít bennünk az ige, illetve Jézus, nem túlzottan szimpatikus. Nem lealacsonyító ez egy kicsit?! Ha Isten Fia pásztorhoz hasonítja önmagát, olyan

emberhez, akit Jézus korában nem sokra becsültek, akkor, úgy gondolom nincs okunk a sértődésre. Jézus lealacsonyította magát, hogy minket felemeljen. A pásztorhasonlatból is kitűnik, hogy a jézusi etika lényege: a másik emberre való odafigyelés.

Nem én, hanem a másik a fontos!

CSÜTÖRTÖK életre kelnek halottaid. Ézs 26,19 (lKor 15,20; Mt 4,12- 17; Józs 2,1 -24) Sokan vannak egyedül, akiket kínoz a fájdalom szerettük elvesztése miatt. Az emlékekben, a múltban él oly sok ember, mert ott vannak azok, akiket szerettek. Isten soha nem ígérte nekünk azt, hogy kikerülhetjük a halál kapuját. Mindannyiunknak szembe kell néznünk az elmúlással. Ezt el kell fogadnunk, mert nincs más út! De életre kelnek a halottak, lesz, van tovább, és így, ennek tudatában elviselhető, elfogadható az elmúlás. Lesz feltámadás!

PÉNTEK Kúsztus szabadságra szabadított meg minket, álljatok meg tehát szilárdan, és ne engedjétek magatokat újra a szolgaság igájába fogni. Gál 5,1 (Zsolt 18,20; lKor 1,26-31; Józs 3,1-17) A mi szabadságfogalmunk „kicsit” eltér a Biblia szabadság értelmezésétől. Minden megkötöttségtől, határtól, parancstól mentes világot értünk alatta. Gyakran összekeverjük a szabadságot, a szabadossággal. Pedig határokra mindig szükség van! A mi életünket csak egyetlen parancs határozza meg: a szeretet parancsa. A szeretet mindenre felszabadít, és letöri a bűn szabadságunkat korlátozó bilincseit.

SZOMBAT PaP°k királysága és szent nép lesztek. 2Móz 19,6 (Jel 1,5-6; Lk 10,21-24; Józs 6,1-23) Ez az ígéret elsősorban Izrael népének szólt, de Jézusnak köszönhetően, ma ránk is vonatkozik ez az ige. Ebből is egyértelműen látszik, hogy nem önmagunknak köszönhet- jük-e tisztséget. A mi tudásunk és erőnk nem ér fel egy ilyen feladathoz és megtiszteltetéshez. Feladat! Mert van még mit tennünk, hogy e nép méltó legyen ahhoz az áldozathoz, melyet Jézus vállal miértünk.

Loós Zsuzsanna

Mozaikok prédikációkból

Az imádság, mely átfogja a világot 111

... és bocsásd meg vétkeinket...!.

Helmut Thielicke a Miatyánk ötödik kéréséhez ezt az alapigét választotta: „Nem olyan főpapunk van, aki ne tudna megindulni erőtlenségeinken, hanem olyan, aki hozzánk hasonlóan kísértést szenvedett mindenben, kivéve a bűnt" (Zsid. 4, 15).- Ez az utolsó-előtti beszéde, mielőtt Stuttgartot a második világháború végén a szövetséges hatalmak elfoglalták. Ebben a prédikációban különösen jellegzetes, hogy a világhíres teológiai professzor evangélizáló igehirdető volt.

Az emberek között vannak világos és vannak beszegett fejűek, olyanok, akik uralkodnak, és mások, akik felett uralkodnak. De a sokféle különbségen keresztülmegy egy közös vonás: mindnyájunknak - téged és engem beleértve - meg kell vallanunk: vétkesek vagyunk, és szűkölködünk az Isten dicsőségével. Ez a dicsőség mindegyiknél más módon hiányzik: a farizeusnál másképpen, mint a vámszedőnél, a fiatal férfinál másként, mint egy öregasszonynál. De mindenféle különbség egybefolyik egyetlen mondatban: „Isten, légy irgalmas nekem, bűnösnek!" Mindnyájan életreszólóan adósok maradunk - ezt jelenti a vétek.

A Miatyánknak ezzel a kérésével az Úr elé lépünk, mint olyanok, akik egész személyes vétek- terhüket kimondják, és, egyúttal akik helyettesítő- leg az egész világ vétkességét, népek vétkét, kormányok vétkét, minden ember vétkét kimondják egyetlen összesűrűsödött szóval. Ahol egy keresztény ember imádkozik, sohasem csak a maga nevében teszi, hanem helyettesítőleg mindazok nevében, akik vele együtt, noha tőlük távol, idegenben élnek -, mégha nem is tudják, és álmodozó tévelygésben, az idegenben létüket otthonuknak tartják. Mit ért az Újszövetség a „bűn”, „vétek” szavakon? Nem annyira Isten parancsának aktív megsértését, hanem olyasmit, amivel én adós maradtam, amit elmulasztottam (Máté 18, 24-35). Jézus Máté evangéliuma szerint azt mondja az utolsó ítéletkor: nem adtatok ennem, nem adtatok innom, nem látogattatok meg, amikor én éhező, szomjazó, fogoly, magányos embertárs formájában az utótokba kerültem (Mt 25, 43) Adósaim maradtatok étellel és ruhával. Nem arról akarok beszélni - folytatja -, hogy gonosz szóval, szívtelen elutasítással, megcélzott tűszúrással vétettetek embertársaitok ellen, hanem csak azokról a dolgokról akarok beszélni, amelyeknek megtételével adósok maradtatok. Hány öngyilkosságot láttam már, amikor hozzátartozók, barátok mondták: nem is sejtettük, hogy mi ment végbe a lelkében. Miért nem sejtették? Talán azért nem, mert nem volt elég lélektani ismeretük, vagy, mert ösztöneik csődöt mondottak? Nem, nemcsak ezért, hanem mert a szeretettel maradtak adósok. Az ember csak azt értheti meg, amit szeret-, mondta egyszer Goethe -, és valóban nem csak a botanika és matematika titkai nem nyílnak meg előtte, ha ellenszenvvel közeledik feléjük, hanem éppen az élő emberre gondol a német irodalom fejedelme, akit csak akkor érthetünk meg, ha szeretjük. A szeretet nemcsak sebeket gyógyít, hanem sebeket fel is fedez. Semmiképpen sem segít, ha szívünket, mely lassanként kővé és érzéstelenné válik, azzal akarjuk meglágyítani, ha állandóan a borzalom és névtelen szenvedés egyes jeleneteit akarjuk szemünk elé festeni; mert ez a szüntelen odatekintés lelki megbetegedésbe és gyümölcstelen búskomorságba vihet. (Emlékezz e beszéd elhangzásakor a háború utolsó tombolására) Nem, az egyetlen segítség, ha „felnézünk Jézusra ". O együtt vérzik a sebesültekkel, együtt érez a haldoklók félelmével. Atdöfi minden golyó, melyet kilőttek, minden gonosz szó, melyet kimondták. Hozzá vihetjük megkeményedett szívünket, és ő felmelegíti, lángra lobbantja kihűlt szeretetünket. A szenvedés mindent elárasztó hatalma alatt gondoljunk az Úr szenvedésére. Miközben az ő szegénységére gondolunk, minden szegényre gondolunk; miközben az ő halálára tekintünk, minden haldoklót az ő segítő kezébe helyezzünk. Az ő szenvedése helyettesítő szenvedés mindenki számára. Ő megérti a gyámoltalanok sóhaját, és belevon bennünket az ő örök főpapi együttszenvedésének a folyamába. O minden szív megváltoztatója. Mindenkinek, aki adós maradt, túláradóan adhat az ő teljességéből.

Ezért érvényes minden keresztény életére ez a szabály: Saját szegénysége mindig nagyobb lesz, minél hosszabban járja a tanítványság útját. De az Urának gazdagsága is mindig nagyobb lesz, és kitölti minden hiányosságunkat. O megtesz mindent sokkal bőségesebben, mint ahogy kérjük és gondoljuk.

Rövidített fordítás:

Veöreös Imre

VÍZKERESZT UTÁNT ELSŐ VASÁRNAP TGÉ.TE

ŐRIZEM A SZEMED...

Lk 2,41-51

A „vénüjő” költő egyik legszebb szerelmes versének címét a 30 éves érettségi találkozón értettem meg igazán. A három évtizede nem-látott osztálytárs mondta: „a szemed nem változott, erről ismerlek meg".

Orzöd-e mindazt, amit a mögötted lévő ünnepek alatt hallottál? Ragyog-e a betlehemi csillag? Ragyog-e az angyali fényesség?

„...anyja mindezt megőrizte a szívében!” - Olvassuk Lk 2,51-ben. Minden: a legszebb ünnep, a legnagyszerűbb pillanat, év is elmúlik, de kérdés őrzöl- e belőle valamit? Nagyon régen, amikor teológusok úgy gondolták, hogy az egész évet meg kell tervezni, akkor egy szép, logikus rendben úgy képzelték, hogy Jézus ragyogásának fényéből élni lehet, egészen Húsvétig.

Ennek szép példája a kijelölt igénk. Jézus élete beragyogja az emberi életet. Mária megőrzi mindazt, amit valószínűleg összességében nem ért, de tudja, egykor ez fontos lesz. A műgyűjtő szenvedélyéhez lehet ezt hasonlítani, aki gyűjti az apró részleteket abban a hitben, hogy egyszer a mozaikokból összeáll a teljes kép.

S összeállt! Lukács volt az, aki a megőrzött emlékképeket összegyűjtötte s egységes egésszé formálta. „...magam is jónak láttam, hogy miután eleitől kezdve mindennek pontosan utánajártam, sorjában megírjam azokat neked...” (Lk 1,3)

Jézus személye átragyog az ünnepeken és a hétköznapoknak ad biztos irányt.

„Nem tudtátok, hogy nekem az én Atyám házában kell lennem?” (Lk 2,51,b) Bizony nem tudták... Sem atyja, sem anyja, hiszen nagy bánattal keresik a Gyermeküket, pedig ő Más gyermeke! Tudod-e, hogy Isten gyermeke vagy? Hogy feladatod van „Atyád házában?" Gyermeki kötelességed a gyülekezetben, - és erre a munkára nem az „Atyádnak”

van igazán szüksége, hanem neked, hogy valahol otthon legyél. Mert az élet rendje az, hogy tisztességgel eltemeted atyádat s anyádat. S akkor egyszer rádöbbensz „nincs senkim”, akihez odamehetnék, elmondhatnám szomorúságomat, aki megkérdezné féltő szeretettel: hogy vagytok? Ma már lélektani alapigazság, hogy a gyereknek van szüksége arra, hogy felnézzen valakire, hogy jó példát lásson, hogy legyen kit utánozni.

„Az atyai ház" adott! Gyermek lehetsz: felnőtt, nyugdíjas „gyermek". Erről szól a karácsonyi ünnepkör, ez az a fény, emlék, amit őrizni kell! Ebben a fényben lehet élni, ebben a fényben érdemes élni!

„Jézus pedig gyarapodott...” Nincs vége a történetnek. Nem csodagyerekről van szó, aki 20 éves korára kiég, akire már 30 éves korában senki nem emlékszik, hanem gyarapodó Krisztusról, aki „bölcsességben, Isten és emberek előtti kedvességben” növekszik. (Lk 2,51) - Olyan jó lenne elolvasni egy- végtében az Apostolok Cselekedeteiről írott könyvet, ami ennek az igének történelmi illusztrációja.

Egyszer próbáljunk felülemelkedni a kicsinyes napi méricskéléseken! Világfolyamatnak vagyunk részesei! Egy kicsit higgyük el, hogy az ügy, amit ránk bíztak, ami felé tapogatódzunk nem néhány éves, évtizedes, hanem évezredes ügy. Olyan fény, olyan ragyogás ez, amely a teljesség felé megy! Lehet, érdemes ezt az ügyet sokkal komolyabban venni. Itt minden egyes részletnek jelentősége, világtörténeti jelentősége van.

Ezt a fényt, ezt a „ szemet" őrizni kell - mert benne az élet és örökélet fénye egyszerre ragyog. Ámen. Kertész Géza

Imádkozzunk;

Szelíd szemed, Úr Jézus, Tekintsen rám, ha roskadok; Adjon békét, bocsánatot Szelíd szemed Úr Jézus. Ámen. (385. ének 2. vers.)

ISTENTISZTELETI REND

Budapesten, 1998. január 11.

I., Bécsi kapu tér de. 9. (úrv.) Hafenscher Károly; de. 10. (német) Dietrich Tiggemann; de. 11. (úrv.) Balicza Iván; du. 6. dr. Zsigmondy Árpád; II. , Modori u. 6. de. fél 10. Csiz- mazia Sándor; Pesthidegkút, II., Ördögárok u. 9. de. fél 11. Rihay Szabolcs; Békásmegyer, III., Víziorgona u. 1. de. fél 9. Gálos Ildikó; Csillaghegy III., Mátyás kir. u. 31. de. 10. Donáth László; Óbuda, III., Dévai Bíró M. tér de. 10. Bálintné Varsányi Vilma, Újpest, IV., Lebstück M. u. 36-38. de. 10. Blázy Lajos, V., Deák tér 4. de. 9. (úrv.) Zászkaliczky Péter; de. 11. (úrv.) dr. Harmati Béla, du. 5. szeretetvendégség; VII., Városligeti fasor 17. de. 11. (úrv.) Nagy Zoltán; du. 6. Pocsai Istvánná; VIII., Üllői út 24. de. fél 11. Kertész Géza; VIII., Rákóczi út 57/b. de. 9. (szlovák) Cselovszky Ferenc; VIII., Karácsony S. u. 31- 33. de. 9. Kertész Géza; VIII., Vajda P. u. 33. de. fél 10. Bolla Árpád; IX., Thaly Kálmán u. 28. de. 11. dr. Rédey Pál; Kőbánya, X., Kápolna u. 14. de. fél 11. Bolla Árpád; X., Kerepesi út 69. de. 8. Tamásy Tamás; Kelenföld, XI., Bocskai út 10. de. 8. (úrv.) Joób Máté; de. 11. (úrv.) Joób Máté; du. 6. Rőzse István; XI. Németvölgyi út 138. de. 9. Rozsé István; Budagyöngye, XII., Szilágyi E. fasor 24. de. 9. Balicza Iván; Budahegyvidék, XII., Tartcsay V. u. 11. de. 9. (úrv.) (családi) Vári Krisztina; de. 11. (úrv.) Vári Krisztina; du. fél 7. Bácskai Károly; XIII., Kassák Lajos u. 22. de. 10. ifj. Kendeh György; XIII., Frangepán u. 43. de. fél 9. ifj. Kendeh György; XIV., Lőcsei út 32. de. 11. (úrv.) Tamásy Tamás; XIV., Gyarmat u. 14. de. fél 10. (úrv.) Tamásy Tamás; Pestújhely, XV., Templom tér de.

10. Sánta Anikó; Rákospalota, XV., Juhos u. 28. (Kistemplom) de. 10. Szabó István; Rákosszentmihály XVI., Hősök tere 11. de. 10. dr. Kamer Ágoston; Cinkota, XVI., Batthyány I. u. de. fél 11. Blatniczky János; Mátyásföld, XVI., Prodám u. 24. de. 9. Blatniczky János; Rákoshegy, XVII., Tessedik tér. de. 9. Péter Attila; Rákoscsaba, XVII., Péceli út 146. de. 9. (úrv.) Kosa László; Rákoskeresztúr, XVII., Pesti út 111. de. fél 11. Péter Attila; Rákosliget, XVII., Gózon Gy. u. de. 11. Kosa László; Pestszentlőrinc, XVHL, Kossuth tér 3. de. 10. Havasi Kálmán; Pestszentimre, XVIII., Rákóczi út 83. (ref. templom) de. háromnegyed 8. Havasi Kálmán; Kispest, XIX., Templom tér 1. de. 10. Széli Bulcsú; Kispest, XIX., Hungária út 37. de. 8. Széli Bulcsú; Pesterzsébet, XX., Ady E. u. 89. de. 10. Győri János Sámuel; Csepel, XXI., Deák tér de. fél 11. Lehoczky Endre; Budafok, XXII., Játék u. 16. de. 11. Solymár Gábor; Budaörs, (ref. imaház) de. 9. Endreffy Géza;

VÍZKERESZT UTÁNI ELSŐ VASÁRNAPON a liturgikus szín: zöld. A délelőtti istentisztelet oltári igéje: Róm 12, 1-5; az igehirdetés alapigéje: Lk 2,41-52. HETI ÉNEKEK: 371, 361.

„ERŐS VÁR A MI ISTENÜNK!” címmel evangélikus félórát közvetít a Magyar Rádió a Kossuth adó hullámhosszán január 12-én, hétfőn

13.30 órakor. Előtte evangélikus korálismertetés lesz 13.20 órakor.

Karácsony és Vízkereszt közös témája a betlehemi jászolhoz járuló pásztorok és napkeleti bölcsek. A bölcsek is elhozták kincseiket a jászolhoz. Ezért is vesz- szük elő most ezt a szép Gerhardt-éneket.

Bájos, miniatűr festészetben formálja meg Gerhardt Pál ezt az eseményt. Krisztus irántunk való szeretetét szemlélteti velünk, amikor a 2. versben bepillantást enged Isten örök tervébe is:

„ Te megszülettél énnekem,

Még akkor nem is éltem. Kiválasztottál engemet,

Es földre jöttél értem.

Még meg sem alkotott kezed,

És Lelked már elvégezett Az én üdvömre mindent. ” Azután meditál a jászolban fekvő Gyermekről. Az eredeti német szövegben hasonlatképpen holdat, csillagokat, rózsát és violát fest szemünk elé. A magyarban ezt a „bíbor” és „bársony” jelzi (4. vers). Tudtunkra adja azt is, hogy semmilyen bölcsesség, értelem nem képes arra, hogy felfogja és leírja azt a fényt, amely a jászolból árad.

Az ének igen alkalmas arra, hogy a karácsonyi úrvacsoraosztás alatt teljes terjedelmében végigénekeltessük. (A nálunk ismert 6 versszakkal szemben az eredeti 15 versszak volt).

Wilhelm Nelle himnológus Karácsony második napjának klasz- szikus énekéül jelöli meg.

Néhány szó az ének dallamáról. 1736-ban G. Ch. Schemelli Lipcsében énekeskönyvet adott ki. Zenei munkatársnak J.S. Bachot kérte fel.

Biztosra vehető, hogy ez a dallam Bach saját dallama, amit eredetileg szólóéneknek szánt, házi muzsikálás céljára.

Gáncs Aladár