Evangélikus Élet, 1998 (63. évfolyam, 1-52. szám)
1998-01-04 / 1. szám
1998. JANUÁR 4. 3.oldal Evangélikus Élet Whl Az 1998. év első számával lapunk ismét fordulóhoz érkezett. Tizenkét év után formájában és terjedelmében változik meg az Evangélikus Élet. 1985. március 17-én jelent meg először az a négy oldalas nagyméretű újság, mely akkor a technika legmodernebb lehetőségeivel készült. Fényszedéssel, az lső és utolsó oldalán két szín nyomással. Akkor a budapesti Nyomdaipari Fényszedő Üzem számítógépein szedték az oldalakat, majd a filmet Kecskemétre, a Petőfi Nyomdába szállították, ahol ofszet rotációs eljárással készült el a lap. Ezt a módszert gyakoroltuk egészen 1997. végéig. Amikor ezeket a sorokat írom, éppen az utolsó kéziratokat adtuk át a Fény szedőnek. A karácsonyi számot. Amikor 12 év után ezt a módszert feladjuk, nem mehetünk el köszönet nélkül a két vállalat vezetői és dolgozói iránt. Mindig pontosan teljesítettek minden kérést, nem volt egyszer sem kirívó hiba, amiért különösebb vitáink lettek volna. Szép időszak volt, közös munka, megértéssel, egymás segítésével és megbecsülésével. Köszönjük a Fényszedő Üzem és a Kecskeméti Petőfi Nyomda vezetőinek és dolgozóinak a jó munkát, a sikeres Beköszöntő együttműködést, a barátságot és a munkában való megértést. Most elbúcsúzunk tőlük és kívánjuk, tovább is végezzék jó munkájukét becsülettel, szakértelemmel és haszonnal. A búcsúzás után a köszöntés szava következzék. Hosszú évek óta terveztük - sokan siettették is a változást, - hogy lapunk igazán újság legyen a küllemében is. Ne csupán egy összehajtott ív, hanem több oldalas. Az elmúlt évek tervszerű takarékossággal teltek el. Gépeket kellett beszerezni, programokat és másolókat, hogy önállóan álljunk át a „saját szedésre”. 1997-ben több, mint két milliós beruházással, saját erőből teremtettük meg a lehetőségét annak, hogy a lap szedését és tördelését, az egyes oldalak képének kialakítását házilag végezhessük el. A tervezéshez tartozott az is, hogy egy fiatal dolgozónkat, Rezessy Szabolcsot az Újságíró Iskolába küldtük el, ahol diplomát szerzett tördelőszerkesztő szakon. Az elmúlt év végén egyesült a két terv megvalósulása, és most kezdhettük a munkát itthon. A Sajtóosztály egyik szobájában áll a számítógép, melyen a hat oldal képét kialakítja tördelőszerkesztőnk, ezt a munkát a budapesti Szikra Lapnyomda Rt-be visszük el, ahol a „levilágítás és az ofszetnyomás” készül el. A lapot mindig általában kedden délig adjuk át a postának, hogy idejében megkapják előfizetőink az egész ország területén. Köszönjük a Szikra Lapnyomda Rt. Vezetőinek és dolgozóinak, hogy elvállalták lapunk nyomdai munkáját, és bizalommal nézünk közös munkák elé. Legfőképpen pedig köszönjük Istennek, hogy adott erőt és lehetőséget, hogy még a mai nehéz gazdasági körülmények között is megvalósulhatott álmunk, tervünk és most az Ő nevében 1998. első számával megkezdhetjük lapunk új köntösben történő kiadását. Szeretnénk elérni, hogy lapunk nem csupán külsejében újulna, de belső tartalmában is adna újat, jobbat olvasóinknak. A Szerkesztőbizottság minden előzetes lépést megtett, hogy jó lapot adhassunk olvasóink kezébe. „Legyen velünk Istenünknek, az Úrnak jóindulata! Kezeink munkáját tedd maradandóvá!” Zsolt 90,17 Tóth-Szöllős Mihály felelős szerkesztő Középkori latin-német ének. Hogyan alakult ki ez az ún. „kétnyelvű”, vagyis „kevert” költészet? A középkorban a gyülekezet éneklése az istentiszteleten háttérbe szorult, vagy megszűnt. De a nép énekelni akart, éspedig az anyanyelvén. A papság azonban ragaszkodott a latin nyelvű énekléshez. Ebben a korban születtek meg „kompromisszum” gyanánt olyan énekek, amelyek latinul kezdődnek a papok kedvéért, majd anyanyelven folytatódnak, hogy a gyülekezet értse a szöveget. Latin és német sorok váltakoztak egymással. Mostani énekeskönyvünk is közli énekünk latin kezdő- sorát: „ Quem pastores laudavere Énekünk szövegében három, a 14. századból való eredetileg latin szöveg van összedolgozva. Ezzel magyarázható az, hogy rendszeresebb gondolati felépítés nincs benne. De ezt a szabálytalanságot éppen a túláradó öröm kifejezéseként értékelhetjük. Az ének igen alkalmas váltakozó r 1997. november 25-én tartotta az Északi Egyházkerület Presbitériuma ülését D. Szebik Imre püspök jelentése f Isten iránti hálával tekintünk vissza a ^ássan elmúló 1997. esztendőre. Méltán valljuk a Szentírás szavával: „Mindeddig megsegített minket az Úr”. / l.Sám. 7,12/ Ha átfogóan kívánjuk egyházkerületünk életét jellemezni, akkor igaz a megállapítás, hogy a lelki munka egyre fiatalabb lelkészi karunk növekedő létszámával intenzíven folyt. Sok rendkívüli esemény és gyülekezeti ünnep is fémjelezte e szolgálatot. A több mint egy évtizede tartó infláció következményeit gyülekezeteink nem képesek ellentételezni. Az eddig folyósított állami támogatás és külföldi testvéreink segítőkészsége azonban lehetővé tette, hogy a szerényebb hazai - gyülekezeti áldozatkészség ellenére egyházunk betöltse küldetését. Szellemi, teológiai felkészültségünk általános színvonala lehet, hogy a kívántnál alacsonyabb, de a lehetségesnél nem rosszabb. Talán hangsúlyozni szükséges, hogy az összetartozás, az egymásért érzett felelősség, egymás pásztorolása elengedhetetlen feladatunk, ha a lelkészi kar összetartását az evangélium hiteles végzése érdekében komolyan szem előtt tartjuk. Miután az esztendő nem ért véget, ezért nem feladatom jelentést készíteni, hanem aktuálisan néhány témáról kívánok szólni. 1. / Az új zsinat előkészületei és egybe- hívása Egyházmegyénként folyik az új zsinati tagok választása, és a törvény előírása szerint jövő év első hónapjaiban az új zsinat megalakulására sor kerül. Nem kívánom e helyen az előző zsinat munkáját értékelni. Óvnék azonban az enthüzi- asztikus túlértékeléstől, mivel a törvények ideigvalók és töredékesek, csak az evangélium örök. (A ruha csak változik, de a léleknek meg kell újulnia.) Az 1991-ben összehívott zsinat a mi zsinatunk volt, törvényesen választott tagjaival, határtalan munkakedvével, újat akaró szándékával, integráló jellegével. Munkája nem lehet teljesen tökéletes sem, de jó alap a törvények csiszolására, az új munkaágak törvényes keretek közt végzett szolgálatára. Az új zsinat más összetétele új légkört és elvárást fogalmaz meg. Esély van a szakszerűség növelésére, a kipróbált törvények felülvizsgálatára. Bizonyos, hogy az új módszerre is szükség lesz, mert egyházunk nem képes *sm időben, sem anyagiakban akkora áldozatot hozni, mint ez az előző években történt. De nem is szükséges, mivel az alaptörvények kodifikálást nyertek. Az új munkamódszer még intenzívebb és szakszerű bizottsági előkészítést igényel. Őszintén remélem, hogy a zsinat új légkörében megújult erkölcsiség jelenik meg, amelyben nem lesz jellemző a tagságról való lemondás - vélt, vagy netán jogos sérelmek esetén - másfelől a vélemény-nyilvánítás mások részéről nem párosul etikai minősítéssel. Ez utóbbi az előző zsinat árnyjelenségének bizonyult. „A hit egyháza, amely nem a tiszta és mindenkit átölelő szeretet egyháza még inkább, senkinek sem használ semmit.” / D. Boenhoeffer / Bizonyos, hogy az új zsinatnak az előző határozataival és döntéséivel szinkronban sok feladatot meg kell oldania. Bizton reméljük, az egyház Ura ad hozzá elegendő erőt. 2. / Az egyház és állam viszonya Ismert a tisztelt Presbitérium tagjai előtt, hogy a magyar állam és a Vatikán között létrejött, de még az országgyűlés által nem ratifikált Concordátum elvi döntései alapján kezdődtek meg a tárgyalások a magyar állam és egyházunk képviselői között. Az alapvető vagyoni és tulajdonjogi különbségek, valamint a katolikus egyháznak a hitoktatás díjazásáról és a nyugdíjintézet támogatásáról való lemondása megnehezítette a tárgyalásokat, amelyek elvi szinten folytak, számszerű adataiban még nem perfektu- álódtak. Az egyes egyházközségek tulajdoni kártalanítására vonatkozó megállapodások az új esztendő feladatai közé tartoznak majd. A megállapodás három tárgykörben fogalmaz új lehetőségeket. a. / Az állampolgárok személyi jövedelemadójuk 1 %- val rendelkezhetnek az általuk kiválasztott egyház javára. Ez az összeg váltja fel a hitéleti támogatás eddigi nagyságrendjét. Ez tehát nem többletbevétele egyházunknak, legfeljebb egyfajta jelzés a személyi jövedelemadót fizető híveink szimpátiájáról. b. / Egyházi intézményeink, iskoláink és szociális otthonaink az önkormányzati és állami intézményekkel azonos támogatást kapnak a megállapodás értelmében. E körül nincs jelenleg vita a tárgyalófelek között. c. / A volt egyházi ingatlanok rendezése során a pénzbeli kártalanítás új formáját az ingatlan értékének 4,5%-os évenkénti kamata biztosítja. Ennek részletei további tisztázásra várnak. 3. / Gyülekezeteink népegyházi jellegéből adódik az a feladat, hogy az egyházi életben alig résztvevő, vagy kisebb rendszerességgel jelenlevő híveinket utolérjük. Három formája lehetséges:-gyülekezeti újság küldése számukra,-a lelkész felkeresi őket, vagy -gyülekezeti tagok egymást látogatják. A három együtt-történése hozhat eredményt. Sok gyülekezetünkben azonban kísérlet sem történik erre. Ezért leapad a részvételi létszám, csökkennek az anyagi bevételek, s elgyengül a gyülekezet. Az Egyházközség Elnöksége pedig a püspöknél kopogtat. Három új templomunk felszentelést nyert Kisfaludon, Sopronnémetiben és Nagycserkeszen. Átadtuk rendeltetésének a Budapest II. Hűvösvölgyi u. 193.sz. alatt Nyugdíjas Lelkész Otthonunkat. Istennek legyen értük hála. Örömteli esemény volt a paksi 1. Országos Evangélikus Találkozó. Jó visszhangja most is érezhető szerte az országban. Hely azonban még volt a paksi sportcsarnokban... „Ha Keresztelő János egy igazi prédikátor, mert ő Krisztushoz vezette az embereket, úgy mindenki, aki igazi lelkész akar lenni, nem teheti, hogy az embereket magához vonzza, hanem Krisztushoz kell vezetnie. ” / M. Luther / 4. / Egyházmegyéink életének eseményeiből kiemelkedő ünnep volt Hajdú- Szabolcsban Abaffy Zoltán felügyelő, és az újabb hat évre esperesnek megválasztott Bozorády Zoltán esperes beiktatása Debrecenben, Veczán Pál borsod-hevesi esperessé történt megválasztása után pedig Diósgyőrben nyert beiktatást. Mindnyájunkra Isten áldását kérjük e helyen is. 5. / Felszentelt lelkészeink 1997-ben: Hamza Kinga Dalma Joób Máté Kőháti Dorottya Krska Mária Loós Zsuzsanna Szmolár Attila lelkészek és Schulek Mátyás diakónus-lelkész Isten áldása kísérje kerületünkben végzett szolgálatukat. 6. / Ez év júniusában zajlott az ausztriai Grazban a 2. Ökumenikus Keresztény Találkozó. Eredményei sajtónk útján is-, mertek. Igazi értékét a spirituális összejövetelek adták. A részvétel élményszámba ment. Augusztus 8-18 között került sor az RVSZ debreceni nagygyűlésére, amelyen egyházunkat képviseltem. A színes, foként 3. világbeli résztvevők sok újdonsággal gazdagították a cívis város refor- mátusságát. Két nemzetközi diakóniai konferenciát is tartottunk, egyik alkalommal finn részvétellel, máskor pedig a bajor diakónia küldötteivel. A kemény kapitalizmus korai idején az egyház szociális tevékenysége még inkább igényelt, mint korábban. „Isten azt akarja, hogy korlátlan szere- tetet, segítő, ajándékozó és áldozatos szeretetet minden segítségre szorulónak felmutassunk. Csak így fogadhatjuk a világ Bírójának ajkáról a boldogító igéket: Jöjjetek én Atyám áldottai, örököljétek az országot.” / Friedrich Heiler / 7./ Néhány aktuális kérdésről: a. / Néhány napja zajlott le a népszavazás a NATO-hoz, az Észak-atlanti Védelmi Szövetséghez csatlakozás kérdésében. Amikor katonai szövetségbe való belépés mellett döntünk keresztényként, akkor nem az öldöklést helyeseljük. Nem vonjuk kétségbe Jézus szavainak igazságát: Aki fegyvert fog, fegyverrel kell pusztulnia. Ha mégis úgy vélekedünk, hazánk sajátos földrajzi fekvése és történelmi múltja arra indít bennünket, hogy biztonságot keressünk más országok hadseregének védőgyűrűjében, akkor ez szükséghelyzetünkből következő döntés. Magam a függetlenség elkötelezettje és a fegyver nélküli világ képviselője vagyok. Eszméimért azonban aligha áldozhatom fel az ország lakosságának biztonságát. Más álláspontot képviselők gondolatait tiszteletben tartom. „Legyünk biztosak afelől, hogy a háború elkerüléséért való fáradozásunk eredményes lehet, és hogy a nekünk ajándékozott időben a békesség lelkületét magunkban hatalmassá tehetjük, úgy, hogy az bennünk és a világban elkezdődjék, Isten országa jeleként. ” / A. Schwetzer/ b. / Több mint háromszázezren juttatják kifejezésre aggodalmukat a készülő új földtörvény tartalmával kapcsolatban. Sajnálatos, hogy eddig is, több ezer zseb- szerződés révén, értékén alul jutottak földbirtokhoz külföldiek. Semmiképp nem volna helyes, hogy törvényileg is biztosítsuk külföldi állampolgárok tulajdonszerzési jogát közelesen, mivel a fold értéke Nyugat-Európában igen magas, hazánkban viszont még nagyon alacsony. Később feltehetően a telekérték követi az EU államok viszonyait. - Miután a volt egyházi földtulajdon is az állam nevén van bejegyezve, ezért véleménynyilvánításunk semmiképpen nem illetéktelen. Ha vissza nem kaphatjuk, legalább értéken alul ne juthasson idegenek tulajdonába. c. l Az Initiative nevű német alapítvány ( képviselője: dr. Otto Strecker) az év folyamán több alkalommal kis- és közép- vállalkozók részére tanfolyamot rendezett. E helyen is felhívjuk lelkészeink s felügyelőink figyelmét, hogy a kezdeményezés túlnő szakmai jelentőségén. Egyfelől felkarolja azokat a hittestvéreinket, akik az új gazdasági helyzetben stílus- váltásra kötelezettek, másfelől egymást megismerhetik, egyházunk felkaroló szeretetét átélhetik. Nem szabad felednünk, hogy ez a társadalmi csoport lehet egyházunk egykori kis- és középnemesi rétegének 21. századi utódcsapata. Felkarolásuk többszörös gyülekezeti érdek. Az alapítvány hallei közgyűlésén magam is előadást tartottam egyházaink lelki, szellemi és anyagi helyzetéről. „Az evanKit sok boldog pásztor dicsért (152. ének) éneklésre, mégpedig soronkénti váltakozás formájában. Igen érdekes Praetorius 17. századi neves evangélikus zeneszerzőnk leírása arról, hogy miként kell elénekelni ezt az éneket. Javasolja, hogy a négy sort, négy külön kórus vagy négy gyermek énekelje. Ajánlja, hogy a kórusok a templom különböző helyein álljanak fel, hogy a gyülekezet a szöveget mindenhol jól hallja és megértse. Ez a megjegyzés mutatja, hogy a lutheránus egyházi zenében a váltakozó éneklés nem az akusztikai, művészi hatás céljait szolgálta csupán - hanem a gyülekezet lelki épülését is. Karácsonyi éneklésünket mi is felfrissíthetjük (még a kisebb gyülekezetekben is), ha kipróbáljuk ezt a váltakozó éneklést, pl. így: I. sor - férfiak, 2. sor - asz- szonyok, 3. sor - férfiak, 4. sor - együtt. Gyönyörű evangélikus koráljaink új szépségben ragyognak egy ilyen éneklésben. Gáncs Aladár gélium olyan erő, amely az élet egész területére kisugárzó életenergia. ” / Alexander Vinet / Jövő év elején újra a választási urnákhoz járulunk. Szükséges, hogy országunk jövőjét 4 esztendőre meghatározó eseményről magunk is beszéljünk. E helyről is kérem lelkésztestvéreinket, hogy a pártpolitikai tevékenységtől tartózkodjanak. Híveink között különböző politikai pártokkal kapcsolatot tartó, velük szimpatizáló testvéreink élnek. A lelkész mindegyik lelkigondozójául rendeltetett. Nyilvános és hivatalos megnyilatkozás alkalmával egész társadalmunkra irányultan fejtsük ki véleményünket. Bátran szólhatunk arról, hogy a jövőben családot erősítő, szociálisan érzékeny, oktatást és nevelést fejleszteni kívánó, humán pályákat jobban megbecsülő politikát tartunk fontosnak, előremutatónak. „A lélek nem a császár hatalma alatt áll. A császár nem tud sem tanítani, sem tanácsolni. Sem megölni, sem élővé tenni. Sem megkötözni, sem feloldozni. Sem irányítani, sem megítélni. Sem megtartani nem tudja a lelket, sem elengedni.” / M. Luther / Fentiekből is kitűnik, egyházunk nincs válságban, mint némelyek állítják. Él és szolgál. Ezért Urának jár köszönet. Vannak azonban megoldásra váró feladataink. Kívánatos az egyénnel való erőteljes törődés lelkipásztori aspektusban. Nem szabad megriadni a családlátogatástól, hanem annak jó ízére rá kell ismernünk. „Minden ember Isten gyermeke, Isten nagy családjának tagja, ezért testvérünk. ” / Friedrich Heiler / A médiumokban való szolgálatunk minőségi és mennyiségi javulása elengedhetetlen. Ismert a régi mondás, mely szerint amiről nem beszélnek, az meg sem történt. Amit nem mutatnak be, az nem is létezik. Mind a regionális, mind az országos médiumokban való jelenlétünk létszükséglet.Még egy kedves kötelességemnek teszek eleget, amikor Farkasházi Ferenc felügyelő testvérünket köszöntőm tízéves felügyelői jubileuma alkalmából. Hűsége és szeretete egyházunk iránt példamutató. Szerénysége és jóindulata naponkénti tapasztalatunk. Egy évtized óta immár a második püspököt szolgálva áll rendelkezésünkre - különösen gazdasági kérdésekben, ellenőri tevékenységével. Áldja meg Isten jó egészséggel, hittel és szeretettel. Köszönöm a kerületi Presbitérium kitüntető bizalmát és megtisztelőfigyelmét. Kérem beszámolóm elfogadását és szíves megvitatását.
