Evangélikus Élet, 1998 (63. évfolyam, 1-52. szám)
1998-07-19 / 29. szám
4.oldal 1998. JÚLIUS 19. Evangélikus Élet Látogatások határainkon túl élő magyar evangélikusok között N agy érdeklődéssel olvastam a „Lelkipásztor” legutóbbi számában dr. Schulek Mátyás visszaemlékezését, amelyben többek között szót ejtett a kassai magyar evangélikus iskolában folytatott tanulmányairól. A nnál inkább mélyen érintett ez a megjegyzése, mert nemrég Kassára hívtak meg, és alkalmam nyílott a „nagyságos fejedelem városának" megtekintésére. Sajnos nemcsak a magyar evangélikus iskola tűnt el, de magyar nyelvű evangélikus istentiszteletet sem sikerült meghallgatnom. Az utcán szinte csakis idegen nyelven beszélnek, bár a magyar nyelvű református istentisztelet után vasárnap magyarul szóló járókelők özönlötték el az utcán a templom környékét egy időre. Úgy tűnt, hogy egyébként ők is idegen nyelven társalognak a templomon kívül. Mintha szégyellenék anyanyelvűket! Erre vallott az, hogy egy alkalommal az autóbuszon utaztamban a megálló felől tudakozódtam - természetesen magyarul - és ekkor az addig más nyelven beszélgető utasok tökéletes magyarsággal adtak útbaigazítást készségesen. K orántsem volt ennyire segítőkész a „Szent Erzsébet” katolikus székes- egyház magyarul csak törve beszélő papja. Nem volt hajlandó kinyimi a Rákóczi Ferenc és Zrínyi Ilona sírjához vezető lejáratot. „Nem lehet", - mondta velősen. L égvonalban nincsen messze Kassától a Partium. Pár napja látogattam ott meg az ősi magyar Szatmárnémeti városát. Ez Szatmár és Németi egyesüléséből keletkezett, - magyarázták rokonszenves önérzettel az ott élők - úgy mint Buda, Pest és Óbuda egyesült Budapestté. Szatmárnémetiben még különálló evangélikus templomot sem találtam. Az imaházban bizonyos hetekben Nagykárolyból jön lelkész, hogy ellássa a vasárnapi istentiszteletet az igen kisszámú evangélikusság számára. Más alkalmakkor a református templomban vehetnek részt protestáns istentiszteleten. A Szatmárnémetitől mintegy két kilométerre elterülő Szatmárhegy községben evangélikus templomot nem találtam. A gyönyörűséges nyelvjárás jellemző a falura. A tiszta magyar falunak román nyelvű polgármestere „akadt”, aki magyarul állítólag egyáltalán nem beszél. B urgenlandban úgy láttam, hogy az egész magyarság nemzeti léte még erősebb veszélyben forog, mint a jelenlegi határainktól keletre. Az ottani bővölködés ugyanis nagy kísértés arra, hogy feladják magyarságukat. A Burgenlandi Magyarok Egyesületének vezetője, dr. Galambos Ferenc Iréneusz bencés pap, a németországi, 1956-ban létesített magyar gimnázium egykori, ma már nyugdíjas igazgatója magyar nyelvű istentiszteletein nagy gondot fordít arra, hogy a segédkező gyerekek helyesen beszéljék magyar anyanyelvűket. Előbb- utóbb megtanítják még a Bécsből áttelepülő magyar gyerekeket is őseik elfelejtett nyelvére. Kedves magyar feliratok fogadják a belépőt a templomban. Többek között Antoine de Saint Exupery: A Kis Herceg című könyvéből vett idézet: „Az ember a szívével lát helyesen”. Az emmauszi történetből azt emelte ki az igehirdető, hogy ha ismeretlen társaságban beszélgetnek, nem kell azt feltételezni, hogy éppen rólunk folyik a szó, és minket csepülnek. Húsvétkor kérte a híveket, hogy látogassák meg a nagyvárosi ismerőseiket, foként a magányosokat, és vigyék meg nekik is a húsvéti örömhírt. Az alsóőri tűzoltók díszes egyenruháikban felsorakozva kísérték a papot a templomba szép zeneszó mellett. Ez már helyi hagyomány náluk, akárcsak a nagyszombati tűzgyújtás a templom mellett és a hegyen is, no meg a temetőben a mécsesek kivilágítása sötétedéskor. A felsőőri két katolikus templom egyikében volt magyar szertartás. Kedves, családias szokás, hogy utána fehér asztal mellett jönnek össze, baráti beszélgetésre. A felsőőri szép evangélikus templomban azonban csakis német nyelven folyik az istentisztelet. Örömmel fogadták a deák téri templom német nyelvű ismertetőjét, de magyarul senki sem tudott - az 1920-ban még teljesen magyar közösségben. B urgenland egyetlen magyar nyelvű evangélikus gyülekezete a kicsiny, szépséges és tiszta Sziget nevű faluban él. Kétszázhetvennyolc lelket számláló lakója közül huszonkilenc római katolikus, a többi evangélikus. Az 1792-ben épült takaros templom frissen felújítva, a harminc regiszteres orgonájával a szigetieknek méltó büszkesége. Az ifjú lelkészpár nemrég érkezett Erdélyből. Tíztagú kórust és magyar népi tánckart szerveztek. A templom falát magyar világháborús emléktábla díszíti. Példás törődéssel gondozzák az evangélikus temetőt is. U gyancsak bíztató az Amerikai Egyesült Államok Ohió államában élő clevelandi evangélikusság helyzete. Az Első Magyar Evangélikus Egyház az Amerikai Egyesült Államokban 1906- ban létesült itt Rusa Pál lelkész vezetésével. Az egyházközség tagjai már 1905. Az elgurult orgonasíp Hálaadó istentisztelet a bényei orgona megjavítása után Amint azt már az ország evangélikus gyülekezetei adománykérő levelünkből megtudhatták, tavaly végképp elromlott orgonánk. Nem is csoda, mert kiderült, hogy legutóbb 30 évvel ezelőtt lett javítva - a gyülekezet anyagi helyzete nem tette lehetővé, hogy ilyen költséges munkálatokba kezdjünk: '95 őszén kapott ajánlat szerint is fél-egymillió Ft egy generáljavítás díja! Most viszont, hogy a bajok annyira nyilvánvalóvá váltak, hogy némely hangok már egyáltalán nem szóltak, nem maradt más választás, mint megrendelni a szükséges munkálatokat. Két orgonaépítő árajánlatát mérlegeltük. Szakvélemény alapján sikerült a presbitériumnak is meggyőződnie arról, hogy a drágább, de megbízható munkát rendeljük meg. Ennek költsége összesen 464 500 Ft volt, ami kis gyülekezetünknek hatalmas összeg, a gyülekezeti tagoktól származó '97-es bevételünk kétharmada! Most könnyen gondolhatja az Olvasó, hogy felesleges ekkora költség egy javításra, amikor ennyiért már egy új elektromos orgonát is lehet vásárolni, amely képességeiben meg is haladja a jelenlegit. Talán ha most gondolkodnánk azon, hogyan és milyen orgonát vásároljunk, érthető is volna egy ilyen döntés. Ám a gyülekezet megértette, hogy ez az orgona értéket képvisel, eszmei értéket is, ezért a felújítás kérdése nem lehet pusztán gazdasági kérdés - ezért mertük a drágább, de megbízhatóbb ajánlatot választani. Másrészt az is nyilvánvaló volt számunkra, hogy saját erőből képtelenek leszünk kifizetni a költségeket. Ezért döntött úgy a presbitérium, hogy csekkszámlát nyitunk, és adományokat kérünk az ország evangélikus gyülekezeteitől. Arra gondoltunk, hogy ha minden gyülekezet csak 500-1000 Ft-ot küld - ami még a leggyengébb gyülekezeteknek sem teljesíthetetlen -, máris hatalmas segítséget kaptunk. Persze nem kaptunk mindenhonnan segítséget, viszont kaptunk nagyobb összeget is egyes gyülekezetektől - sőt, személyektől is! így ösz- szesen 176 000 Ft-tal támogattak az országból csekkszámlánkon keresztül. Bár kértünk országos támogatást is, innen ez idáig nem érkezett segítség. A gyülekezet adakozása révén 230 000 Ft gyűlt még össze. Ebből is látható, hogy ezen felül 58 500 Ft-tal kellett kipótolnunk a költségeket (ha nem vesszük figyelembe a felmérés ill. postázások díját). A munkálatok révén kasszánk alaposan megcsappant, de reménységünk az, hogy a gyülekezet átérzi felelősségét, és lesz még év végéig is miből fenntartani magunkat. A felújítási munkálatok után került sor június 14-én a hálaadó istentiszteletre, melyre Finta Gergely orgonaművész barátom vállalta el a zenei program szolgálatát; két zuglói fiatalt is hozott magával, Kapi Zsófiát és Szentirmai Ádámot, akik kamarazenével segítettek be „hangversenybetétekkel’’ tarkított istentiszteletünkbe. Köszönet érte! Koczor Tamás esperes végezte az igehirdetési szolgálatot. Igehirdetése alapjául Lk 15,8-10-t választotta. Összehasonlította az elgurult drachmát az orgonával, több szempontból is. Kiemelte, hogy milyen öröm számára, hogy ahhoz hasonlóan, ahogyan az asszony minden fáradságot vállal, hogy megtalálja elveszett pénzérméjét, a gyülekezet is vállalta a felújítás költségeit, noha sokan csak legyintettek volna: ennyit nem ér meg... Az is természetes volt, hogy megtalálva „elgurult orgonánkat", mi is nagy örömmel hívtuk a barátokat, szomszédokat, hogy velünk együtt örüljenek - hívtuk az egyházmegye lelkészeit, gyülekezeteit, mint közelieket, és a távolból azokat a gyülekezeteket, akik adományaikkal maguk is segítettek megtalálni az „elgurult sípot". Természetesen a helyi önkormányzat és iskola sem maradhatott ki. (Az orgona felújításához csak azért nem járult hozzá az önkormányzat, mert tavaly mintegy 500 000 Ft értékű támogatást nyújtottak azzal, hogy parókiánk javításában segítettek.) Az önkormányzattal és iskolával való jó kapcsolatunkat mutatta az is, hogy kérésünkre rendelkezésre bocsátották a tornatermet, hogy a templomi isten- tisztelet után vendégül láthassuk az örömünkben osztozókat. így hát Isten iránti hálával és az adományaikkal segítségünkre sietőknek szóló köszönettel gondolhatunk arra, hogy fél évi szünet után újra szól a bényei templom orgonája, hogy istentiszteletünkön hétről hétre megszólalhasson „az ötödik evangélium ” is! Szakács Tamás Aszód V Az Evangélikus Leánynevelő egykori növendékei Pünkösd hétfőn, ismét megtartottuk szokásos évi találkozónkat. Kellemes kora nyári délelőtt gyülekeztünk az Intézet udvarán, nagy örömmel fogadva minden újonnan érkező társunkat. 10 óra körül felmentünk az épületbe. Ismét megcsodáltuk a díszterem gyönyörű freskóit, de ezúttal egy kisebb teremben tartottuk az összejövetelt, mivel a dísztermet házasságkötés alkalmából használják. Összejövetelünket „Mint a szép hűvös patakra” kezdetű énekkel és közös imával kezdtük. Majd Penákné Bakó Irénke üdvözölte a megjelenteket. Elsősorban Algóver Sárika és Görög Lenke néni régi tanárainkat, nagy örömöt szereztek jelenlétükkel. Majd Sárika és Lenke néni pár szóval üdvözölte egykori tanítványait. Ezután pár szóval mindenki beszámolt családi körülményeiről, hol született újabb unoka, dédunoka. Mindannyian beírtuk nevünket - az Intézet 100 éves évfordulójának ünnepén nyitott emlékkönyvbe - melynek Sárika néni az őrzője. Levelet írtunk Kada Judit néninek, aki Budapesten él családjával, és Oppel Éva néninek, aki Kistarcsán az Evangélikus Papnék Otthonában él. Egészségi állapotuk miatt nem tudtak eljönni a találkozóra. Általam üdvözölték az egykori tanár társakat és növendékeket. Ezután előkerültek a dobozokból az otthonról hozott finom sütemények, üdítők. Vidám beszélgetések, emlékek felidézése, családi fényképek nézegetése mellett, jó hangulatban telt el a délelőtt. Közös imával fejeztük be a találkozót, egy óra felé szétoszlott a társaság. Mi, akik ott voltunk, megfogadtuk, ha Isten úgy akarja, ad erőt - egészséget, jövőre ismét eljövünk! Az 1999-es találkozó reményében! Ajelenlevő társai nevében írta: Dr. Dezséni Györgyné Zselló Éva október 9-én összejöttek. Az alapításkor azonnal templomot és iskolát is építettek. Egy évvel utóbb „Oltáregyletet” szerveztek. K apcsolataikat az anyaországgal lelkesen és segítőkészen ápolták. Segítették az 1921-ben Eperjesről Budapestre települni kényszerült Evangélikus Szemináriumot hatezer dollárnyi adománnyal, így biztosították annak nyit- vatartását. Megalakították az Evangélikus Fiatalemberek Körét, 1936-ban Evangélikus Nőközösséget szerveztek. Megnyitották az első Vasárnapi Iskolát, ahol több, mint 800 gyermek és felnőtt konfirmált. A második világháború idején 1943-tól kezdődtek az angol nyelvű istentiszteletek. Az állásukat vesztett magyarokat százszámra segítették munkához a gyülekezet tagjai. A z evangélikus Kossuth Lajos tisztelete Magyarországot jelképezi. 1954-ben „Kossuth Nevelési Központot” nyitottak meg, november 21-én. Az 1957-es esztendő a clevelandi magyar evangélikus egyház történetében jeles évforduló. Ekkor ünnepelték megalakulásuk hatvanadik, az Oltáregylet ötvenedik évfordulóját. Az 1956-os magyar forradalom következtében százötven család érkezett Clevelandba. Róluk is nagy szeretettel gondoskodtak az evangélikus gyülekezet tagjai. A „Kossuth” terem ma is hirdeti Kossuth Lajos amerikai látogatásának emlékeit. Különösen részletesen tárgyalja a kiállítás Amerika első „Kossuth” - szobrának, a clevelandi, 1902- ben állított műnek az emlékezetes eseményeit. A „Kossuth” terem falát Kossuth jól sikerült domborműve díszíti. A gyülekezet lelkésze, Lejfler Andor tanulmányában értékes leírást adott Kossuth clevelandi látogatásáról. K ossuth Amerikában legtovább az ugyancsak Ohió államban elterülő Cincinatti városában időzött. Két hetet tartózkodott ebben a már akkor fejlett polgárvárosban. Itt nyert a szabadkőműves páholyban felvételt. Az ott épült evangélikus templom erődszerű épülete már 1852-ben állott. Tehát a mélyen vallásos államférfi oda járt istentiszteletre. A templom iratait az idő rövidsége miatt nem tudtam áttekinteni. Remélem, hogy még valamikor alkalmam nyílik arra, hogy ezeket egyszer áttanulmányozhassam! Dr. Berényi Zsuzsanna Ágnes Haza vágyom... A Magyar Távirati Iroda rövid híradásban jelentette, hogy Kövi Pál, a new-yorki „Négy évszak” (Four Seasons) vendéglő tulajdonosa, az „Erdélyi lakoma” című könyv szerzője, a magyaros gasztronómia és vendéglátás világhírű szakértője április 27-én 74 éves korában elhunyt. Balassagyarmaton született parasztikispolgári ősi evangélikus családban. Édesapja kalauz volt a MÁV-nál, anyai nagybátyja Lombos Leszeniczky János Felsőpetényben volt evangélikus lelkész. A szülővárosában tett érettségi vizsga után a kolozsvári egyetemen végzett mezőgazdasági tanulmányokat. Itt lett Erdély szerelmesévé. A második világháború után Olaszországban szerződéses labdarúgó volt, majd az Egyesül Államokban szerzett vendéglátó- ipari diplomát. Margittay Tamással közösen nyitották meg New-Yorkban, az ENSZ palota szomszédságában vendéglőjüket, amely rövid idő alatt világhírűvé vált, mint a világ pénzügyi kulturális centruma, ahol gyakran találkoztak hazai és külföldön élő magyar írók, művészek, és egyházi személyiségek is. 1980-ban jelent meg először Romániában, majd Budapesten is és később angol nyelven New- Yorkban is „Erdélyi lakom” című könyve, amely nemcsak receptek könyve, hanem néprajzi és kultúrtörténeti tanulmány is, amelynek szinte minden sorából sugárzik a szülőföld és a családi fészek szeretete. A balassagyarmati evangélikus gyülekezethez való hűségének többször is tanújelét adta, amikor jelentős adománnyal támogatta például az orgona felújítását, valamint az új gyülekezeti központ létesítését. Végakaratának megfelelően hamvait haza hozták, és a balassagyarmati temetőben, szülei sírjában helyezték el végső nyugvóhelyére június 27-éü'. Rokonok, barátok, ismerősök - köztük írók és politikusok, valamint a balassagyarmati evangélikus gyülekezet kísérték el utolsó útjára. Tisztelői nevében Liptay Antal báró, Dörnbach Alajos országgyűlési képviselő és Szabó György újságíró mondott búcsúszavakat. Az örök élet evangéliumát gimnáziumi osztálytársa, dr. Selmeczi János ny. teológiai tanár hirdette. „Nincsen itt maradandó városunk, hanem az eljövendőt keressük. ” (Zsid 13,14). S. J. Szarvason jártunk Június hetedikén vasárnap a budapesti Evangélikus Kollégium diáksága és tanári kara az év végi kirándulás alkalmával Szarvason járt. A mintegy háromórás buszozás után rövid pihenő következett, majd meglátogattuk a nevezetes Ótemplomot, ahol istentiszteleten vettünk részt. Ezt követően egy ismeretterjesztő előadást hallgattunk meg az Ótemplom és a város történetéről. A település történelme eseményekben gazdag, hiszen hazánk egyik őstelepüléséről van szó. Ezért elengedhetetlennek tartom, hogy legalább dióhéjban ne ismertessem történelmének főbb eseményeit. A régészeti leletek tanúsága szerint ezen a vidéken már az újkőkor embere is jelen volt. Ekkor fejlődött ki a Kőrös kultúra műveltsége is. Bár Szarvas területét érintették a nép- vándorlás korának egyes hullámai (thrák, illír, gepida, szarmata, avar) állandó települést csak a honfoglaló magyaroknak sikerült alapítaniuk. A helység nevének eredete bizonytalan, a feltételezések szerint a Kőrös folyó árterében élő szarvasokról nevezték el. A lakosság főleg mezőgazdasággal és állattenyésztéssel foglalkozott. A tatárjárás, majd később a török uralom alatt a település, sőt szinte egész Békés megye elnéptelenedett. A 18. század elején Harrruckem J. György földesúr felhívására tömegesen érkeztek Szarvas környékére szlovák evangélikus telepesek. Többségük ma is evangélikus, kisebb részük római katolikus vallású. Szarvas nevezetes alakja Tessedik Sámuel az egykori evangélikus lelkész és híres természettudós, akinek szobra a Mezőgazdasági Főiskola parkjában található. Az 1848/49-es szabadságharcból a város népe is kivetette a részét. Kultúrtörténeti érdekességként említjük meg, hogy itt szállt meg 1848. július 4-én Petőfi Sándor feleségével és fiával Zoltánnal az egykori Bárány vendégfogadóban. A jóízűen elfogyasztott ebéd után a Katalin II. sétahajó fedélzetére szálltunk. A Holt-Kőrösön hajózva láttuk a Bolza kastélyt a Romulusz és Rémusz szoborral, valamint egy emlékművet, amely a Trianon előtti Magyarország középpontját jelöli. De a mocsári ciprusok látványa is lenyűgöző volt. A sétahajózás után bebarangoltuk a Pepi-kertet (arbotérum), ahol megcsodáltuk a természet gazdagságát. Mindezek után következett a nap fénypontja: fürdés a Holt-Kőrösben. Azt hiszem, hogy a nagy melegben ezt élveztük a legjobban. Elmondhatjuk tehát, hogy az idei kirándulásunk is remekül sikerült, úgy vélem, hogy a diákok - és remélem - tanáraink is kizárólag kellemes élményekkel tértek haza. Köszönjük a szarvasiak és elsősorban az ótemplomi gyülekezet kedvességét és vendégszeretetét, amellyel emlékezetessé tették ottlétünket. Trugly Csanád
