Evangélikus Élet, 1998 (63. évfolyam, 1-52. szám)
1998-07-19 / 29. szám
Evangélikus Élet 1998. JÚLIUS 19. 5.oldal » saruk ff is V A Gyerekbizottság által meghirdetett rajzpályázatra beérkezett müvekből szeretnénk hétről hétre bemutatni néhányat Gaál Tamás (12 éves) Zalaegerszeg Jézus születése Békefi Dorka (12 éves) Budapest Jézus lecsendesíti a tengert MM MMM FIATALOKNAK „Ti sok verébnél értékesebbek vagytok” A minap az ablakpárkányra szállt egy veréb, mely eszembe juttatott egy történetet, amit anyai nagymamám mesélt el nekem, aki egy tanyán él. Egyik késő őszi délutánon egyedül volt otthon, és éppen a kandalló begyújtásához készülődött. Az egyik Halleluja- éneket dúdolgatta, melynek refrénje ez: „ az Úr így ígérte ezt meg: soha nem leszek magam Egyszer csak a kandallóból mozgást hallott. Rettenetesen megijedt, mivel félénk, gyönge szívű asz- szony. Azt hitte, egér van benne, ami egy tanyán könnyen előfordulhat. Meditálni kezdett magában: A tüzet feltétlenül meg kell gyújtania, ám ha leveszi a tűzhely fedelét, az egér kiugrik, elbújik a lakásban, és rágcsálásával nagy kárt okozhat. Ennek megakadályozására egyetlen lehetőség kínálkozott: elpusztítani az állatot! De hogyan tehetné meg ezt éppen ő, aki még nézni sem tudja egy állat megölését! Fohászkodni kezdett az Úrhoz, hogy segítsen. Közben persze abbahagyta az éneklést, mire a kis állat is elcsendesedett, de amikor a mama újra megszólalt, ismét elkezdett kaparászni, mintha úgy akarná tudatni a világgal, hogy bajban van és segítségre van szüksége. A mama kinyitotta a lakásajtót, hogy ha esetleg rosszul lesz, legalább levegőt kapjon, és nagy sóhajtás kíséretében felemelte a kandalló nyílását takaró fedelet... Egy kis veréb röpült ki onnan kormosán, néhányszor körbesuhant a szobán, majd kirepült a nyitott ajtón. A mama szívéről pedig nagy kő esett le... Eddig tart a történet, mely bennem több gondolatot is elindított. Az egyik az erőnkön felüli dolog megtevése. Amikor pusztítani kell/ene, bár ez teljesen ellentétes a mi egyéniségünkkel. Amikor olyan feladatot kapunk, amiről tudjuk, hogy képtelenek vagyunk elvégezni, mégis meg kell próbálni. Mert amíg az ember hozzá sem kezd, addig nem ismeri a feladat nagyságát, annak nehéz vagy könnyű voltát. Amíg késlekedik, addig másoknak okozhat szenvedést. Hiszen képzeljük csak el szegény kismadár helyzetét! Valahogyan belekerült a kéménybe, és a fekete csöveken át még beljebb hatolt a sötétségbe, míg el nem jutott a kandallóig. És ott már érezte, hogy csak egy vékony réteg választja el a szabadságtól, mégsem tudott ezen keresztülvergődni. Tehetetlen, kiszolgáltatott volt, és csak külső segítséggel tudott volna megmenekülni. És amikor kinn elhallgatott az ének, azt hihette, hogy magára hagyták, nem segítettek, pedig ő leadta az S.O.S. jelzést a kaparásával. Hányán és hányán vannak ma azok az emberek, akik talán önerejükre támaszkodva nem tudnak megmenekülni. Gondoljunk például a discobalesetekre! Mennyi fiatal ül be a kocsiba egy-egy áttáncolt, átmulatott éjszaka után, és nem tudja, hogy útja a sötétbe, az örök sötétségbe visz. És lehet, hogy utolsó pillanatban még eszébe jut, hogy valamit elrontott, de ekkor már sokszor késő! Ha nincs ott egy külső segítség, az Úr gondviselő keze, akkor élve már nem kerülnek ki onnan. Vagy gondoljunk azokra, akik ön- gyilkosságot követnek el - több-kevesebb sikerrel. Vajon mi vezetheti el őket odáig, hogy úgy érzik, nincs más lehetőség, mint az élet eldobása? És ilyenkor talán elég lenne egy ölelés, egy kedves szó, pillantás vagy mosoly, hogy a meghalni akaró újra találjon valami szépet az életben. Lehet, hogy nem vetted észre, de sok embernek jelentesz te is ilyen lelki támaszt. Azzal, ha alkalmat adsz társadnak arra, hogy kiöntse a szívét, vagy egyszerűen elmesélsz neki egy történetet, már úgy érzi, hogy valakinek szüksége van rá, valaki törődik vele, és érdemesnek tartja őt arra, hogy beszélgessen vele. És nem kell itt rögtön úgymond „szent beszédet” mondani, hanem először talán egy filmről, sportról vagy társadalmi eseményről beszélgetni. Nem az a lényeg, hogy mi a téma, hanem hogy legyen téma! Az ilyen szeretetre éhes ember szívéhez könnyen megtalálhatjuk az utat, ha keressük. De sajnos sokszor nem érünk rá, hogy másokat gyámolít- sunk, hiszen nekünk is megvan a magunk baja. Ebben a rohanó, embertelen világban nekünk is rohannunk kell, és sokszor nem vesszük észre, hogy száguldásunkkal valakit eltiportunk, és nem jut eszünkbe, hogy Jézus mindezt látja, és bánkódik miatta. Pedig Ő nem erre tanított! Ő azt akarja, hogy kitáljuk szívünket Előtte és embertársaink előtt, hiszen ha nyitott szívvel járunk, akkor biztosan nem érezzük magunkat boldogtalannak és magányosnak. A mi feladatunk, hogy a bezárkózott-elzárkózott emberek szívét megvidámítsuk, és a boldogság forrásához, a Krisztushoz vezessük, aki a Golgotára indulva sokkal nyomorúságosabb helyzetben volt, mint mi. Mi, akik hívő keresztyéneknek képzeljük magunkat, vegyük észre saját hibáinkat és erényeinket, hogy ne önzőek, hanem segítőkészek legyünk, és Krisztus munkatársai. Adja Isten, hogy felismerjük, hogy a látszólag istentelen életmódot folytató fiataloknak, az öngyilkosságra készülőknek, a beteg, szenvedő, magukra hagyott időseknek szükségük van ránk. Vegyük észre, hogy kandallóba szorult, csapdába esett kis „verebek” mindig vannak, és hogy ők, hogy mi sok verébnél értékesebbek vagyunk. Adja Isten, hogy ez így legyen! Hulej Enikő Kedves Gyerekek! Hurrá, itt a VAKÁCIÓ! A rengeteg szabad idő! Több idő jut barkácsolásra és olyan tárgyak készítésére, ami jó szórakozást nyújt. Ezért most egy új sorozat indul. Hétről hétre a Teremtés történetét fogjuk a Bibliából olvasni. Hogy könnyebben megjegyezzük, melyik napon mit teremtett Isten, egy „ kézműves naplót" fogunk készíteni. Arra biztatlak Titeket, hogy gondolkodjatok el, Nektek milyen más ötlet jut eszetekbe, amit szívesen megosztanátok másokkal is! írjátok meg ezeket nekem! Javaslom, hogy készítsetek magatoknak egy naplót, amiben nemcsak az ötleteiteket gyűjthetitek össze, hanem a kérdéseimre is leírhatjátok a válaszokat. A sorozat végén, aki elküldi nekem naplóját megmutatni (természetesen visszaküldöm!), jutalomban részesül! A legjobb ötleteket pedig ebben az újságban is meg- jelentejük! 3 Teendó'k: 1. A keménypapírra ragaszd rá a színes papírt, ha színes hátterű képet szeretnél! 2. Rajzold elő ceruzával a képet! 3. A ragasztót húzd végig a kép körvonalain! 4. Szórd a száraz homokot a kartonra! Magától is megmarad a ragasztóval húzott vonalakon. A fölösleget szóljuk vissza a többi közé! Már el is készült a homokkép! Jó tanács: Ha sok vonalból áll a kép, két lépcsőben is elkészítheted, így nem szárad meg teljesen a ragasztó, mielőtt a homokot ráteszed! A képet elajándékozhatod, vagy a falat díszítheted vele. A gyermeksarok készítőinek elme: Boda Zsuzsa. 1085 Budapest, Üllői út 24. Olvasd el a Bibliában Mózes első könyvének első fejezetéből a 9-11. verseket! Mit tett Isten a harmadik napon? Elválasztotta a vizet a szárazföldtől. „Azután elnevezte Isten a szárazát földnek, az összegyűlt vizeket pedig tengernek nevezte. És látta Isten, hogy ez jó.” (I.Móz. 1,10) Magyarországon nincs tenger, de nyisd ki a Földrajzi Atlaszodat vagy végy elő egy Európa térképet! (Ha még nem használtál ilyet, kérd az idősebb testvéred vagy szüleid, nagyszüleid segítségét! Biztosan szívesen segítenek Neked.) A naplódba gyújtsd ki, hogy melyik európai országban található tenger és mi a neve! Igaz, hogy hazánknak nincs tengere, de vannak tavai. Gyújtsd ki néhánynak a nevét! Milyen a vízpart talaja? Bizony néha iszapos, süppe- dős, de sokszor homok fedi. A mai kézműves darabunk elkészítésénél is száraz homokra lesz szükségünk, ugyanis Homokképet fogunk készíteni! Hozzávalók: keménypapír színes papír ceruza folyékony ragasztó száraz homok Tiszta nyelv és tiszta szív a szennyezett szellemi környezetről Az Evangélikus Élet 1998. május 31-i számában megjelent a hír, hogy a Jézus Testvérei Ökumenikus Diakóniai Rend „Tiszta beszéd - Tiszta szív (Harc a szellemi környezetszennyezés ellen)” címmel konferenciát szervez 1998. június 5-6-án. A konferencia egy ifjú, piarista diák résztvevője így ad számot a konferencia munkájáról. Manapság temérdek magyartalanító, erkölcstelenítő hatás kavarog körülöttünk. Ezeket nagyon nehéz elkülöníteni, mivel keverednek a jóra tanító hatásokkal. Hiszen a televízió-műsorok, a sok könyv és újságcikk, barátaink és ismerőseink nem teljesen rosszak, ezért nem is hatnak ránk állandóan és mindenképpen értékrombolóan. Azonban a negatív hatások aránya a pozitívakkal szemben aggasztóan megnőtt. Ezért szükség van lépésekre minden egyes ember és szervezet, elsősorban pedig az állam részéről, melyek ezt az arányt visszaszorítják. Ezekről a lépésekről és az őket kikényszerítő bajok gyökeréről, mibenlétéről és következményeiről szólt a Kaffka Margit Gimnáziumban a Missziói és Környezet- ügyi Központ és Jézus Testvérei Ökumenikus Diakóniai Rend által megrendezett konferencia, melyet a Környezetvédelmi Világnap alkalmából június 5-én és 6-án tartottak, „Tiszta beszéd, tiszta szív - Harc a szellemi környezetszennyezés ellen” címmel. Szó esett a beszéd és a nyelv mibenlétéről, a szív és a beszéd kapcsolatáról, gyakorlati problémákról és a következő nemzedék nevelésének hibáiról; valamint szóba kerültek gyakorlati megoldások, határozati javaslatok is. Néhány részlet a konferencia írásban rögzített megfigyeléseiből: „Noha a társadalom egy része tisztában van azzal, hogy a szennyezés mértéke meghaladja a megengedhető szintet és tudja, ahogy a torz tevékenység súlyosan fogja károsítani a jövendő generációk életét, mégsem fejti ki az ez ellen küzdő, a környezetvédelmi törvénynek is megfelelő tevékenységét. Joggal merül fel tehát a vélemény, hogy szellemi, erkölcsi elszeny- nyeződésről van szó. Ebben az összefüggésben nem egyszerűen világszemléleti kérdésként jelentkezik a gondozó, mentő, őrző tevékenység nem végzése vagy akadályozása, hanem már tények mutatják az e káros és kóros jelenség miatti egyetemesen romlott helyzetet, amely tarthatatlan.” „Utcáink jellegzetes hirdetésképéhez tartozik a tisztességtelen amerikanizálás. A világ egyik leghatározottabban dohányzásellenes országában hivatkozva (vagy ezt sugalmazva) nyíltan hirdetik a cigarettázást. Elképesztő technikával, félrevezető megjelenítéssel azt terjesztik, hogy az igazi férfiasság, a vadnyugati hősiesség, a szépség és a cigaretta szorosan összetartoznak.” Holott közismert, hogy Amerikában jelentős eredményeket értek el a füstös élet visszaszorításában. A dohányzást népszerűsítő felfogásbeli, szellemi torzulás ténye felhívás: „...akarjunk, merjünk többet tenni a gyilkos gondolkodásmód, a nagyszerű kivitelű, de pusztító, szabadosságként, vulgárliberalizmusként jelentkező szellemi szenny ellen is.” „A bajok zöme onnan ered, hogy a hírek mindig egyirányúak. Kívülről, a külső világból érkeznek hozzánk. Belülről, a belső valóságból alig. ...Hallgassuk a híreket, amiket saját szavaink mélyünkből előhoznak, és adjuk tudtul sokaknak; megtisztult szívekből fontos üzenetet!” „Vád és önvád egyszerre jelenjék meg munkáinkban. Azért is, mert korlátáinkból és személyes gyengeségeinkből féligazságokra, félszenvedélyekre és félbarátságokra futotta csak.” „Ma nem elnyomják az embert, hanem többszörös áttétellel félrevezetik.” Mégis, mindezen problémák mellett vannak értékeink is. Elsősorban ezekre figyeljünk oda, nehogy a túlságosan általánosított, mindenre kiterjedő, szellemi és fizikai környezetvédelemért folyó harc közben (aki sokat markol, keveset fog) azokat is elveszítsük. Igyekezzünk minél konkrétabban megfigyelni az értékeket és a problémákat, mert csak így lehet mellettük, illetve ellenük küzdeni. „A megtisztult szívek új energiaforrássá válnak és elSfe segítik hazánkat. Segítsük egymást a munkában! Gondolkodjunk helyesen! Vállaljuk fel a gondozó, a mentő és a teremtő munkatárs, s ha kell, a bátor vezető szerepét is!” Adja Isten, hogy így legyen, és ezáltal legyen Kölcsey jelmondata mindenkié: „Hass, alkoss, gyarapíts, s a haza fényre derül!” Személyi László Meghívó A Magyar Continental Singers ifjúsági csoportja a Contini „Találj Rá!” címmel hangversenyt ad az oroszlányi Művelődési Központ színháztermében, 1998. július 23-án csütörtökön 18.00 órai kezdettel. Minden érdeklődőt szeretettel várunk! A belépés díjtalan. Ismét megszólal az aquincumi víziorgona Az Aquincumi Nyári Játékok során augusztus 15-én és 16-án a régmúltat idéző műsorral várja látogatóit az Aquincumi Múzeum. A régészeti feltárások legújabb eredményei bőséges látnivalóról gondoskodnak a római kori polgárváros mindennapjainak megismeréséhez. Új kiállítás látható az 1997-ben végzett ásatások leleteiből, pl. a Corvin téren előkerült kelta létesítmények kerámia anyaga mellett egyik telken római sírokban elhelyezett illatszeres üvegekre, kerámia korsókra, edényekre találtak. A leletek között érmek, bronz és ezüst ékszerek is vannak, igen tartalmas útmutatóval kiegészítve. A kiállítást a feltáró régészek adatszolgáltatásai alapján állította össze és rendezte dr. Facsády Annamária. Az ásatások helyszíneit rögzítő térképen a bemutatott tárgyak lelőhelyeit kis zászlók jelzik. Az új kiállítás október 31-ig tekinthető meg. A nyári játékok augusztus 15-én szombaton 15.30 órakor kis koncerttel kezdődnek, majd 16 órakor aquincumi költőverseny és víziorgona bemutató lesz, 16-án vasárnap kiskoncert (13 h) utána ókori vigasságok, gladiátor játékok, szellemi és atlétikai vetélkedő, ókori zene és irodalom, majd 16 órakor a költőverseny után ismét víziorgona bemutató. Mindkét napon megismerkedhetnek a vendégek a római vendéglátással, este pedig (18.30) Euripidész: Heléne című művével Papp János rendezésében. A Budapesti Történeti Múzeum Aquincumi Múzeumának egyik vonzereje - a lapunkban is többször bemutatott, a III. században készült víziorgona, mai orgonáink őse, melyet 1931-ben Nagy Lajos fedezett fel. Érdemes meghallgatni 16 évszázad távlatából üzenetet hozó tiszta hangját. Sebeiken Pálma
