Evangélikus Élet, 1998 (63. évfolyam, 1-52. szám)

1998-01-18 / 3. szám

2.oldal 1998. JANUÁR 18. Evangélikus Élet UJ NAP - UJ KEGYELEM r A törvény Mózes által adatott, a kegyelem és az igazság Jézus Krisztus által jelent meg. Jn 1,17 VASÁRNAP Jézus Krisztus engesztelő áldo­zat a mi bűneinkért, de nem csak a mieinkért, hanem az egész világ bűnéért is. ÍJn 2,2 (Bír 10,15; Zsolt 105,1-8; Róm 12,9-16; Jn 2,1-11) Minden emberi szeretet személyválogató, akár­mennyire is próbálunk ellene küzdeni. Vannak kedvenceink a munkahelyen, az iskolai osztály­ban, még a gyülekezetben js. Akik jobban, a szí­vünkhöz nőttek, azokat kedvezményekben része­sítjük, míg a nem-szeretem-embereket „hanya­goljuk”, átnézünk rajtuk. Isten azonban nem kivé­telez egyikünkkel sent, nem szereti az egyikünket jobban, a másikunkat meg kevésbé. Az EGÉSZ VILÁGÉRT, minden ember üdvéért áldozta fel egyetlen Fiát, általa lehetőséget adva minden em­bernek az újjászületésre. Éltörlöm hűtlenségedet, mint a felle­get, vétkeidet, mint a felhőt. Térj hozzám, mert megváltottalak! Ézs 44,22 (Jn 1,29; Mk 2,18-22; Józs 7,1-26) Kétségbeesés vehetne rajtunk erőt, ha arra gondo­lunk, hogy akár a múlt héten mennyit vétkeztünk, hát még ha az egész életünk hűtlenkedéseit kellene számba vennünk... Megmagyarázhatatlan Urunk újra és újra megbocsátó szeretete, személyes invi­tálása magához. Fogadjuk el a meghívást: Bocsáss meg! Igen. Atyám. Megyek. Köszönöm. KEDD Jézus így imádkozott: Nem azt kérem, hogy vedd ki őket a világból, hanem, hogy őrizd meg őket a gonosztól. Jn 17,15 (5Móz 32,11; Mk 3,1-6; Józs 8,1-29) Jézus főpapi imádságában határtalan szeretettel beszél tanítványairól és mindazokról, akik majd az ő tanításuk által fognak benne hinni. Csodála­tos érzés, erő, boldogság tudni, hogy több száz - több ezer kilométerre lakó testvéreink imádkoz­nak értünk. Sőt maga a feltámadott Úr is fohász­kodik, esedezik értünk Atyjánál, aki mindannyi­unk Atyja. Ebben a boldog tudatban kezdjük el és fejezzük be minden napunkat. SZERDA Térjetek meg gonosz utaitokról! Halál és élet. Gonoszság és igazság. Míg gyere­kek vagyunk, olyan evidens a döntés! Senki nem szurkol a Rossznak, nem akar rosszat a másiknak. Felnőve, mintha nem akarnánk az élet oldalára állni. Pusztítjuk környezetünket, magunkat, egy­mást. A keskeny út nem vonzó, de ha rátér lá­bunk, vele együtt béke költözik szívünkbe. CSÜTÖRTÖK Ez a szeretet, és nem az, ahogy mi szeretjük Istent, ha­nem az, hogy ő szeretett minket, és elküldte a Fi­át engesztelő áldozatul bűneinkért. IJán 4,10 (Jer 31,3; Mt 5,17-20; Józs 9,1-15) Isten szeretetének legnagyobb jele, hogy egyszü­lött Fiát küldte és áldozta oda értünk. Megbocsá­tanak bűneink. A szeretet útján kell járnunk, ez a mi küldetésünk. Nehéz, sokszor népszerűtlen út ez, de nincs más módon való keresztyén lét. A szeretet útja tevékenység: próbáljuk meg tenni is, ne csak beszéljünk róla! Szeretni, szeretni, szeret­ni..., ami néha egy simogatás, néha hallgatás, máskor felsegítés, vissza nem ütés, együttsírás, mosoly! PENTEK Akit én szeretek, megfeddem és megfenyítem: igyekezz tehát és térj meg! Jel 3,19 (5Móz 4, 30; ÍKor 2, 1-5; Józs 9, 16-27) A laodíceai gyülekezethez írt levél nem kertel, hanem a mezítelen igazságot szólja: „Bár hideg vagy meleg! Ezért; mivel langyos vagy, ki­köplek a számból” Érezted már magad ilyen „lan­gyos” embernek? Az Istentől jövő figyelmezteté­sek sokszor mellbe vágnak bennünket, de ne en­gedjük el a fülünk mellett, se kioktatásnak ne ve­gyük, hanem hallgassunk Rá, mert O mindig ja­vunkat akarja. SZOMBAT Miért halnátok meg, Izráel háza? Ez 33,11 (Mk 1,14-15; Mt 19,3-9; Józs 8,30-35) Az Úr betölti a Siont törvénnyel és igazsággal. Nyugodt lesz éle­ted, bölcsesség és tudomány teszi szabaddá és gazdaggá. Ézs 33, 5-6 (Kol 2,3; Róm 3,19-22; Józs 10,1-15) Nyugodt, békés életet, (nyugdíjas kort) jólétet, gazdagságot sokan sokféleképpen ígérgetnek manapság. Urunk ígérete azonban megalapozott, ő nem vonja vissza néhány hét, hó­nap, év múlva kimondott szavait. A héber shalom, szó üdvösséget jelent, de ez egyben békesség, jó­lét, harmónia is, mégpedig nem emberi mérték szerint való békesség, jólét és harmónia. Add Urunk, legyen örökkévaló, boldog életünk Veled! Krska Mária rr |i Amikor eljön O, az igazság Lelke, elvezet titeket a teljes igazságra. (Jn 16,13) Igazság lelke: szokatlan szókapcsolat. Szokatlan, mégsem egyedülálló. Lk 13,11 szerint ezt olvassuk: „Volt ott egy asszony, akiben betegség lelke lakott..." Igazság lelke, betegség lelke... Valami mást je­lenthet, mint igazság, betegség - ha már külön kife­jezés van rá. Olyasmit, ami körülveszi, körüllebegi az igazságot, a betegséget, rátelepszik, uralja azt, teljesség válik benne. így az igazság lelke azt jelenti igénkben, hogy a Szentlélek tökéletes igazsággal rendelkezik, és ezt sugározza magából. A betegség lelke pedig azt, hogy nemcsak fizikailag és lelkileg volt beteg az az asszony, hanem egy olyan erő vette őt körül, hogy egész lénye ezt a nyomott állapotot sugározta. Arra van Jézustól ígéretünk, hogy a Szentlélek el­vezet minket a teljes igazságra. Az évek során egy­re több igazságot ismertünk meg - és érdekes mó­don mindig marad elég rejtély, hamis, igaztalan do­log. Keressük az igazságot magánéletünkben és vi­lágméretekben. Mert nagy dolog az igazság. Csak egy nagyobb van nála: a szeretet. Jézusban a szere­i ■ tét leíke volt - ezért gyógyított a szombatnap ellené­re is. Ezért hirdette meg az ellenség szeretetét, a megbocsátást. Ezért beszélte el a tékozló fiú törté­netét. Csak így tudta nem elítélni a házasságtörő asszonyt. Igazság az, hogy a világban sok nyomorúság is van. De ha a szeretet is ott van, akkor leleményes szeretettel valamit enyhíthetünk. Igazság az, hogy emberi életünkben sokféle kín, szenvedés, bűn is van. De ha a szeretet is ott van, akkor kevesebb az önsajnálat, több a másikra figyelés. Az igazság és a szeretet kézenfogva járnak. Minél többet szeretünk, annál többet ismerünk meg a tel­jes, az isteni igazságból. A teljes igazság = teljes szeretet. Az 1998. év igéje arra biztat minket: Járja­tok szeretetben, ahogyan a Krisztus is szeretett tite­ket. (Ef.5,2.) Szívből kívánom az új esztendőre mindannyiunk­nak azt, hogy beteljesedjünk valamennyien a szere­tet leikével! Görög Zoltán Budapest Könyörgés I. Kir. 19,11-12. Először jött tomboló szél. Minden átka végig dúlt már, Nádként törte szét a fákat, Csontjainkat összetörte, Lefaragott nagy hegyeket, Gőgös fejünk megalázta, Az embert a földhöz verte. Földi kincsünk szerteszórta. De az Isten nem volt benne. Uram Isten Téged várunk, Megrendült a föld utána Fülünk szelíd hangra vágyik, Kiöntötték minden vizek, Szemünk fényes színed látni, Feltorlottak hegyek, halmok, Szívünk várja édes békéd, Az emberek összerogytak. Sebeinket gyógyítsd végre. De az Isten nem volt benne. Szólj szelíden, halkan hozzánk, Pusztító tűz lángolt aztán, Kegyes orcád fordítsd felénk, Egész földünk elborítá, És bocsásd meg bűneinket, Az eget a füst elfödte, Tégy új szívet kebelünkbe, , Minden ember kínban égett. Irgalma// már végre nékünk. De az Isten nem volt benne. Magyarország, 1946. június 2 Uram Isten az ítélet Gömöry József VÍZKERESZT UTÁNI MÁSODIK VASÁRNAP IGÉJE ADNI A JÓT! Jn 2,1-11 A lakodalmas ház megrészegült, már mindenki mindenkit tegez, éjfél után már mindenki testvér, barát vagy haver. Udvariasság, tisztelet... ki figyel oda? Ebben az önmaga hitétől vagy hitetlenségétől megrészegült világban a kánai mennyegző története jel. „Ezt tette Jézus első jelként” (Jn 2,11) Ez a történet hitetlenségünk jele. Olvasom a kü­lönböző kommentárokat és megdöbbenek. Mennyi­féle hitetlen „hit”. A történet mélyebb értelmét kere­sik írásmagyarázók. Pedig itt is csak „értelme” van a Szentírásnak! Mi az, hogy mélyebb, vagy maga­sabb értelem? A történések értelmesek vagy értel­metlenek! Jézus szerint legalábbis így van. Beszé­dünkben az „igen legyen igen, a nem nem” (Mt 5,37) De különben is, ha az „Ige testté lett", akkor miért akarunk mi mindenáron „ lelkiek ” lenni? Jé­zusnak jó volt ez a világ, nekünk nem? Miért akar­juk „hittel” a történetből kiolvasni, ami nincs ben­ne? Mert ha a Bibliát olvassuk, a betűt, a történetet, azt ami oda van írva, amiről a Szentírás szól, azt bi­zony hinni kell! - Mert a történet arról szól, hogy Jézus szerint az embernek - mindegy hogy ki az - csak a legjobbat szabad adni! Történetünkben a násznagy ezt nem hiszi! O úgy gondolja, ahogy a közgondolkodás is tartja: „..amikor megittasodtak akkor a silányabbat..” (Jn 2,10) Jézus a megittasodottaknak is a jót adja. Nem sza­bad visszaélni az emberek tudatlanságával, „ré­szegségével”! Ha senki nem figyel már oda, akkor is csak a jót szabad adni! A násznagy sajnálja „ezektől” a jó bort, a násznép észre sem veszi, hogy csoda történt, iszik tovább! Az evangéliumokban a csodákat min­dig követi a jelenlévő álmélkodása, elismerése. Itt nem történik semmi!... Isznak tovább... Azaz van egy kis csoport - a tanítványok - akik hittek benne... „...és tanítványai hittek benne. " (Jn 2,11) Ok viszik tovább a hírt, megőrizve a történetet, hogy Jézus szerint az embert „tisztelni” kell, nem szabad lekezelni, mert nincs különbség Krisztusban ember és ember közt. Józan vagy részeg, zsidó vagy görög... Jézus egyformán szeretettel közelít minden­kihez, ez a szeretet nem engedi meg a vállveregető lenézést, nem engedi meg a „ lazítást", az „ ide elég ez is ” mentalitást, mert embertársunknak csak „jót ” szabad adni: szóban, munkában... függetlenül attól, hogy ért-e hozzá, vagy sem, észreveszik vagy sem. Egy valaki azonban biztosan észreveszi mit tet­tünk, és az egy az Isten, a mi mennyei Atyánk. Testvérem hiszel-e ebben az Istenben? Mert a krisztushit nem könnyű, nehéz: egy életen keresztül tanuljuk újra és újra. Egy hitében, vagy önmagától megrészegedett világban tisztelni a tisztelhetetlen, önmagából kivetkőzött embert, adni neki a jót, ami­kor már ő is úgy gondolja: „neki már mindegy mit adnak, csak ártson”... akkor is adni a jót. Nem is lehet ezt másként csak úgy, ha a Szentírást olvasom „csak úgy”... értelemmel! De talán így a legnehezebb, de biztos: csak így érdemes. Ámen. Kertész Géza Imádkozzunk: Istenünk, aki egyszülött Fiadat a Földre küld- ted, add, hogy mi földi emberek szálljunk le a Földre Fiad mellé, s az ő szeretetével és az ő alá­zatával szolgáljuk embertársainkat a lehető „leg­jobbal”. S ha kétségeink vannak nézzünk Krisztusra, aki a legjobbat adta a méltatlanoknak, nekünk is. Ámen. ISTENTISZTELETI REND . pMfr Budapesten, 1998. január 18. I., Bécsi kapu tér de. 9. (úrv.) Balicza Iván; de. 10. (német) Dietrich Tiggemann; de. 11. (úrv.) Hafenscher Károly; du. 6. dr. Széchey Béla; II., Mo- dori u. 6. de. fél 10. Csizmazia Sándor; Pesthidegkút, II., Ördögárok u. 9. de. fél 11. Rihay Szabolcs; Békásmegyer, III., Víziorgona u. I. de. fél 9. Thumay Béla; Csillaghegy III., Mátyás kir. u. 31. de. 10. Thumay Béla; Óbuda, III., Dévai Bíró M. tér de. 10. Bálintné Varsányi Vilma, Új­pest, IV., Lebstück M. u. 36-38. de. 10. Blázy La­jos, V., Deák tér 4. de. 9. (úrv.) ifj. Cselovszky Fe­renc; de. 11. (úrv.) Pintér Károly, du. 6. Gerőfi Gyuláné; VII., Városligeti fasor 17. de. 11. (úrv.) Pósfay György; du. 5. szeretetvendégség; VIII., Ül­lői út 24. de. fél 11. Kertész Géza; VIII., Rákóczi út 57/b. de. 9. (szlovák) Cselovszky Ferenc; VIII., Karácsony S. u. 31-33. de. 9. Kertész Géza; VIII., Vajda P. u. 33. de. fél 10. Bolla Árpád; IX., Thaly Kálmán u. 28. de. 11. dr. Rédey Pál; Kőbánya, X., Kápolna u. 14. de. fél 11. Bolla Árpád; X., Kerepe­si út 69. de. 8. Tamásy Tamásné; Kelenföld, XI., Bocskai út 10. de. 8. (úrv.) Szeverényi János; de. II. (úrv.) Szeverényi János; du. 6. (vespera) Schulek Mátyás; XI. Németvölgyi út 138. de. 9. (családi) Joób Máté; Budagyöngye, XII., Szilágyi E. fasor 24. de. 9. Hafenscher Károly; Budahegy- vidék, XII., Tartcsay V. u. 11. de. 9. (úrv.) (családi) Bácskai Károly; de. 11. (úrv.) Bácskai Károly; du. fél 7. ; XIII., Kassák Lajos u. 22. de. 10. ifj. Kendeh György; XIII., Frangepán u. 43. de. fél 9. ifj. Kendeh György; XIV., Lőcsei út 32. de. 11. (úrv.) Tamásy Tamásné; XIV, Gyarmat u. 14. de. fél 10. (úrv.) Tamásy Tamásné; Pestújhely, XV., Templom tér de. 10. Sánta Anikó; Rákospalota, XV., Juhos u. 28. (Kistemplom) de. 10. Veperdi Zoltán; Rákosszentmihály XVI., Hősök tere 11. de. 10. dr. Karner Ágoston; Cinkota, XVI., Bat­thyány I. u. de. fél 11. Blatniczky János; Mátyás­föld, XVI., Prodám u. 24. de. 9. Blatniczky János; Rákoshegy, XVII., Tessedik tér. de. 9. Kosa Lász­ló; Rákoscsaba, XVII., Péceli út 146. de. 9. Marschalkó Gyula; Rákoskeresztúr, XVII., Pesti út 111. de. fél 11. Kosa László; Rákosliget, XVII., Gózon Gy. u. de. 11. Marschalkó Gyula; Pestszent- lőrinc, XVIII., Kossuth tér 3. de. 10. Havasi Kál­mán; Pestszentimre, XVIIL, Rákóczi út 83. (ref. templom) de. háromnegyed 8. Havasi Kálmán; Kis­pest, XIX., Templom tér 1. de. 10. Széli Bulcsú; Kispest, XIX., Hungária út 37. de. 8. Széli Bulcsú; Pesterzsébet, XX., Ady E. u. 89. de. 10. Győri Já­nos Sámuel; Csepel, XXL, Deák tér de. fél 11. Lehoczky Endre; Budafok, XXII., Játék u. 16. de. 11. Solymár Gábor; Budaörs, (ref. imaház) de. 9. Endreffy Géza; VÍZKERESZT UTÁNI 2. VASÁRNAPON a liturgikus szín: zöld. A délelőtti istentisztelet oltári igéje: Róm 12,6-16; az igehirdetés alapigé­je: Jn 2,1-11. HETI ÉNEKEK: 336, 437. A menny Urának tisztelet (43. ének) Énekünk Lukács 2:14 alapján írt liturgikus ének: „Dicsőség a magasságban Istennek és a földön bé­kesség, és az emberekhez jóakarat.” Az ének szer­zője Decius Miklós 1485-ben született. Szerzetes volt, majd a reformáció híve lett. Három éneke va­lószínűleg a legrégebbi evangélikus ének a német énekeskönyvekben (a mi énekeskönyvünkben kettő szerepel: 43. és 188.) Lutherhez hasonlóan Decius is énekeit a római mise liturgikus énekeinek helyet­tesítésére írta. így 43. énekünk a mise Glória-éneké­nek felel meg. - Dallamait a középkori liturgikus énekekből formálta, melyek a mise megfelelő részei­ben szerepeltek. Az idézett bibliai verset, az „Angyali éneket” litur­gikus gyülekezeti énekként használták. A korai egy­házban akkor lett hosszabb dicsérő énekké, amikor a „Laudamus te-t” hozzá kapcsolták. Később kele­ten reggeli himnusz gyanánt használják az imaórá­ban. Először csak Karácsonykor énekelték, később a Húsvéti időszakban is, míg lassanként állandó he­lyet kap az istentiszteletben. Decius énekének dallama először Valentin Schu­mann énekes - könyvében bukkant fel 1539-ben. Kétségtelen, hogy a dallam is Deciustól származik, aki ismert muzsikus is volt. A dallamot az 1. Grego­rián mise Gloria dallamából formálta. A gregorián énekből népszerű német dallamot csinált. Az ének a német énekeskönyvekben sokáig a szentháromsági énekek csoportjában volt. A mai német énekes­könyvben a liturgikus énekek között van. Nálunk a „Dicséretek” közt szerepel. A liturgia szabályai sze­rint jó lenne, ha ezt az éneket a föistentiszteleten csak a Gloria helyén énekelnénk. Sőt ha párhuza­mos dallamként szerepelne, más szövegű énekhez, akkor ajánljuk helyette az „Eljött hozzánk az üdvös­ség” dallamát. Gáncs Aladár

Next

/
Oldalképek
Tartalom