Evangélikus Élet, 1997 (62. évfolyam, 1-52. szám)

1997-11-09 / 45. szám

Evangélikus Elet 1997. november 9. j(l)5 GYERMEKEKNEK IÁT IGAZ MESÉK A szent életű ember és a róka Egyszer egy szent életű ember haladt át egy köves sivatagon. Hirtelen észrevett valamit, amin meglepő­dött és el is szomorodott.- Te jó ég! - kiáltott fel. - Szegény róka, ott fekszik magában. Nincsenek mancsai. Biztos csapdába esett! Remélem, az Úr megkönyörül rajta, és hamarosan véget vet a szenvedéseinek, mert ilyen állapotban nem tud sokáig élni. Mivel a szent életű ember nem tudott többet tenni a rókáért, folytatta útját szomorúan csóválva fejét. Egy hónap múlva ugyanazon az úton ment, látta, hogy a róka még mindig ugyanott fekszik.- Szentséges Isten! Ez ugyanaz a róka! Vajon, hogy bírta ki ilyen sokáig? Olyan egészségesnek látszik és a szemei is milyen fényesek. Majd továbbment, de a ró­kát nem tudta elfelejteni. Azon az éjjelen ébren feküdt az ágyában, s azon törte a fejét, hogyan marad életben a róka, ha nem tud mozogni. Elhatározta, hogy másnap visszamegy a sivatagba és kideríti a rejtélyt. Kora reggel már a kö­ves úton volt nem messze a rókától. Már a közelébe ért, amikor hirtelen félelmetes árnyékot pillantott meg a kövek között.- Uram, izgalmazz! - kiáltotta - ez egy oroszlán! Végem van, biztos meglátott. - A félelemtől reszket­ve szorosan behunyta szemét és a végre várt. Semmi sem történt. Az idő múlt... még mindig semmi. Óva­tosan kinyitotta a szemét, hogy lássa mi történt. Az oroszlán még mindig ott volt, de a róka mellett fe­küdt, és azt a húst rágcsálta, amit magával hozott. A szent életű ember meglepetésére az utolsó falat húst a rókának hagyta, majd eltűnt a kövek között.- Most már értem! Az oroszlán tartja el a rókát. Milyen csodálatos! Ha nem a saját szememmel látom, el sem hiszem. Nos, ebből az a tanulság, hogy mostan­tól olyan leszek, mint a róka, és abból élek, amit má­sok adnak nekem. Gyorsan visszament a városba, és a kis motyójával leült a városkapuba.- Mint a szegény róka - gondolta. - Itt fogok ülni és mások nagylelkűségére fogok várni. Ott ült néhány napig, de mindenki csak elment mellette. Sem egy jó barát, sem idegenek nem álltak meg mellette, hogy adjanak neki valamit. Egyre sová­nyabbá és gyengébbé vált. Erezte, hogy csontjai zö­rögnek, a gyomra pedig korgott az éhségtől. De még mindig ott ült. Néhány nap múlva már ahhoz is gyenge volt, hogy mozogjon, amikor végre megállt mellette valaki.- Te vagy az? - hallotta az egyik barátja hangját. - Mi a csudát csinálsz te itt? Jézus mondja: „Én vagyok a világ világossága: aki engem követ, nem jár sötétségben, hanem övé lesz az élet világossága.” PILINSZKY JÁNOS Az utca forgatagából hirtelen ki­hagyott a zaj. Semmi se változott, csak elnémult. Az autók és villamo­sok hangtalanul közeledtek feléje, és álomszerű gyorsasággal hagyták oda. Lehetetlen volt fölfogni, mi tör­tént vele. Csönd volt, tökéletes csönd volt körülötte, mintha az áradó tömeg puha gumiszőnyegen lépkedne, s neki is csak rá kellett bíznia magát a forgatagra, minden cél és min­den fáradozás nélkül. A veszteség­ből egyelőre csak ennyit érzett: ezt az álomszerű, mindent kiürítő csöndességet. De a képek nagyító alá kerültek, a tárgyaknak szinte pórusait látta. Ezen el is ámult, el is szórakozott egy kicsit. Még nem érezte, hogy elhagyták, sőt kárpótlásul mintha az egész világ szemébe tolult vol­na, némán, de hihetetlen közvet­lenséggel. Mintha annak az egy va­lakinek a helyét, akit szeretett, s akivel szakítania kellett, mint se­bet a vér, érzékeit most az egész világ öntené el puha, különös me­legével. Most még a kövekről is úgy érezte, hogy törődnek vele, s csodálkozva fedezte fel, mennyire közös melegből gyúrták a világot. Az utcán járt, s a teremtés ten­gerének medrében lépkedett. Kö­rülfonták a zajok és csönd volt mindenütt, mint a legelső hajna­lon. Elhagyta, akit szeretett, s a veszteség első, elviselhetetlen pil­lanatában segítségére siettek a gyerekkor csillagai. De a moziban, ahová betévedt, azon kapta magát, hogy nem érti, nem is nézi a filmet. Ismét kijött az utcára, mely akkorra már zajos és üres volt, a fájdalom iszonyú és el­viselhetetlen józanságával. Most már tudta, mi történt vele, s nem­csak tudta, de úgy érezte, soha többé nem is fog mást megtudni ezen az egyetlen tudáson kívül. Ennek az egyetlen hiánynak a ten­gelyében kell ezentúl forgolódnia, neki is, napjainak is, éveinek is, egész életének! A veszteség meg­állította: soha többé nem tud le- szállni róla, mint fölszúrt bogár nem léphet le a tű hegyéről. Bolyongott a házuk körül, so­káig nem bírt hazamenni. Rette­gett, hogy észreveszik rajta a válto­zást. De senki nem vett észre rajta semmit. Az előszobában megigazí­totta a haját: először szeretett, és először csalódott életében. Szép lánynak tartották, s most nem ér­tette, miért is szép? A konyhában megmelegítette a levest, s bevitte. A tálból fölszálló forró gőzön át olyan valószínűtlen volt a családi asztal: apja, anyja s kisöccse a su­gárzó abrosz, a fehér porcelántá­A szent életű ember megpróbált beszélni, de csak suttogni tudott. Lassan elmesélte a róka és az orosz­lán történetét.- Biztosan van tanulsága a történetnek - fejezte be.- Természetesen van - mondta a barátja -, de hogy lehettél ennyire bolond? Nem jöttél rá, hogy nem úgy kellett volna viselkedned, mint a szerencsétlen róká­nak, hanem mint az oroszlánnak? Angolból fordította: Boda Zsuzsa Kedves Gyerekek! Harmadik fordulójához érkezett a „Hétpróba” című játék. Ugye nem felejtettétek el, hogy aki a tizenöt fordu­lóban hét feladatot helyesen megfejt és beküld, az tagja lesz a Hétpróbás Klubnak, igazolványt kap, és a további megfejtésekért már abba gyüjtheti a pontokat. Remény­ségünk szerint lesz klubtalálkozó, és egy szerencsés meg­fejtő jövő nyáron ingyen jöhet hittanos táborba. Levelei­teket nagyon várom a következő címre: Füller Tímea, 7054 Tengelic, Rákóczi u. 22. Szeretettel: Timi néni A következő feladat megoldásához valószínűleg szükségetek lesz számológépre, bár a nagyobbak anélkül is megpróbálkozhatnak vele. Először olvasd el a Máté evangéliuma 14. részét a 13. verstől a feje­zet végéig figyelmesen, majd válaszolj a kérdésekre és végezd el a megadott műveleteket. A kapott szám egy nagyon fontos esemény dátuma. Ha egyedül nem si­kerül rájönnöd, bátran kétj segítséget a tisztelendő bácsitól. Sok sikert! Ennyi tanítványa volt Jézusnak. D Ennyi tele kosárban fért el a maradék. A Ennyi hal állt Jézus rendelkezésére. O Ennyi kenyér volt a tanítványoknál. O Ennyi fős csoportokba ültették le az embereket. O Hányadik versben találod? Jézusnak ezt a mondatát: „Bízzatok, én vagyok, ne féljetek!” V (□ • A) • (CD • O) + O + V = ? A gyermekrovat készítőinek címe: Cselovszky Ferenc, 1052 Budapest, Deák tér 4. A L O K N A K A te akaratod nyérok fölé hajolva. Hát senki se lát rajta semmit? Hirtelen ki­mondhatatlanul egyedül lett. S mint minden elhagyatott, most már ő maga kívánta az egye­düllétet, mintha minden reménye az éjfél sötétségében lett volna. De a sötétség se segített, az imádság se segített rajta. Akkor megré­mesen meginog, és eltűnik a teher alatt. S ekkor történt valami, amin később, hónapok múlva is elgon­dolkozott. A súly egy pillanatra se mozdult el róla, de mintha valaki megigazította, helyére rakta volna, mint régi gyerekkirándulásokon a megcsúszott hátizsákot. „Kösz” - mondta ilyenkor, s rámosolygott a mült: a veszteség, mint valami ret­tenetes súly nehezedett rá, nem és nem mozdult el róla. Már nemcsak szenvedett, egészen egyedül ma­radt, s félelem szállta meg ebben az ember nem lakta egyedüllét­ben. Legyen meg a Te akaratod, su­sogta, s újra és újra csak ezt ismé­telte, s már nem várt semmire, vagy tán csak arra, hogy engedel­barátnőjére, s lehetett újra tovább­menni, fáradtan is megnyugodott léptekkel az emelkedő országúton. Valami ilyen történt vele most is, az éjféli sötétségben. De hogy va­lóban ezt történt, azt bizonyosan csak hónapok múlva tudta meg, mikorra már az idegen teher cso­dálatosképp eggyé vált vele, fölszí­vódott, és pótolhatatlan békévé változott benne. AZ ODAADÁS ISKOLÁJA „Az ifjúkor az odaadás iskolájá­nak időszaka. Arra adta Isten mindnyájunknak, hogy megtanít­son bennünket második hatalmas ösztönünknek parancsait követ­hetnünk. Venni tudni és adni tud­ni: ez a két nagyszerű emberi gesz­tus adja a teljes élet ritmusát. Csak az igazán ember, aki ezt a két mű­vészetet a legmagasabb fokaiban érti és élni tudja: a gyűjtését és szórásét... A barátot éppen azért adja ilyenkor mindnyájunknak Isten, hogy kibontakozhassunk önma­gunkból, és feléje fordulhassunk, kitárulkozhassunk másoknak. A barát szérum, a barátság oltás az önmagunkba fordulás, önzés ellen... A szerelem kora ez az időszak, a nemi problémák kora, s benne a másik ember problémája oldódik meg tökéletesen. A férfi megfejti a nőt, a nő a férfi titkát, s ezáltal vál­nak nemcsak házasságra képesek­ké, de szolgálni, áldozni, szeretni tudókká is... Aki szolgál, az kész az odaadás­ra, aki áldoz, az képes az odaadás­ra. Aki szeret: odaadja magát, és a másik fél el tudja őt fogadni. Erő­sebb a szeretet, mint a halál... Amíg az ember csak gyűjt, addig gyermek. Etel, készlet, vagyon, pénz, tőke, érték, humánum, örök érték lépcsőfokain jut el Isten­hez... Krisztus az örök érték statiku­san és a szeretet dinamikusan. Aki az önfenntartás és a fajfenntartás két emberi ösztönébe bele engedi ágyazódni, mint testbe Jézus Krisztust, az él többé nem ő, ha­nem él benne ez a Jézus Krisztus, és megoldotta földi életének nagy talányát. Az igazi érték a lélek üd­vössége és az igazi szolgálat és az igazi áldozat: a szeretet.” Részletek Karácsony Sándor: Ifjúság és hivatás c. könyvéből Utak az emberhez Válogatást jelentetett meg a Teológiai Irodalmi Egye­sület a Wege zum Menschen című folyóirat cikkeiből. A német folyóirat pasztorálpszichológiai tárgyú cikkeket tartalmaz. Címzettjei azok a teológusok és nem teológu­sok, akik érdeklődnek a poimenika, a pasztorálpszicholó- gia kérdései iránt. A válogatás apropója az a figyelemre méltó érdeklődés volt, ami évek óta kíséri a Protestáns Posztgraduális Tanfo­lyam pasztorálpszichológiai előadásait és műhelymunkáját. Az érdeklődés hátterében nyüvánvalóan annak érzékelése áll, hogy népünknek, környezetünknek, nekünk magunk­nak nagy szükségünk van (lenne) lelki egészségünk ápolá­sára, visszanyerésére, gondozására. Nem kérdés, hogy az egyházak megszólítottak ebben az összefüggésben. A lelkigon­dozás iránti igény és szükség nagyobb, mint gondolnánk, s hogy van, csak mostanában kezdjük észrevenni Nem tankönyvet tart kezében, aki belelapoz a füzetbe. Témafeldolgozásokat inkább, problémafelvetéseket, né­ha meghökkentő, megkérdőjelezhető, de mindenképpen töprengésre buzdító gondolatokat. Tanulmányokat a lelkigondozástan és a pasztorálpszichológia mai témáiról. Ökumenikus együttmunkálkodás eredményeként jött létre ez a válogatás, s ezt nem lehet elegendő örömmel kifejezni ma, amikor a széttagozódás, sőt egymásnak fe­szülő ellentétek jellemzik szűkebb és tágabb környeze­tünket, pedig széttöredezettségünk tán soha üyen életve­szélyes nem volt, mint épp ma. Református és evangéli­kus diákok, segédlelkészek és lelkészek dolgoztak önzet­lenül a fordításon. Itt-ott érződik az amatőr munka, de önzetlenség és összefogás olyan értékek ma, amelyek fe­ledtethetik a hibákat. Akik dolgoztak ezen a füzeten, úgy tervezték, évkönyvet készítenek, és jövőre folytatják a vá­logatást, fordítást, összeállítást. Azzal a reménnyel bo­csátjuk útjára füzetünket, hogy az olvasók érdeklődése valóban évkönyvvé fogja tenni, azaz igényli a folytatást. A válogatás 89 oldal terjedelmű, hét tanulmányt tartal­maz. A válogatást, szöveggondozást az Evangélikus Hittu­dományi Egyetem Gyakorlati Teológiai Tanszéke és Gya­korlati Intézete végezte. A füzet létrejöttében, elkészítésé­ben szakmai segítséget nyújtott Hézser Gábor református lelkész, pasztorálpszichológus. A füzet ára 250 Ft. Megrendelhető a Teológiai Irodalmi Egyesületnél 1141 Budapest, Rózsavölgyi köz 3. Emlékezés Terray Károlyra Méltánytalanul elfelejtett pedagógusra, íróra és filo­zófusra emlékezünk. 185 évvel ezelőtt, 1812. november 13-án született Terray Károly. (A neves templomépítő Terray Mihálynak egyik fia volt.) 1830-ban lett teológus Pozsonyban. (Később tanári képesítést is szerzett.) Az ottani Líceumi Magyar Társa­ságnak titkára lett. Ekkoriban jelentek meg első versei. Barátság fűzte Kölcsey Ferenchez. Élénk leve­lezést folytattak. Terray Károly 1838-ban epigrammát írt a Himnusz költőjének halálakor, megállapítva: „Sírköve a haza lesz, míg a magyar él, halad, érez...” 1835-ben fejezte be tanul­mányait. Gömör megyében tanított. 1841/43-ban német- országi tanulmányúton vett részt. A berlini egyetemen Hegel előadásait hallgatta. (Később „Térey” álnéven röpiratot adott ki. Ebben Hegel tanításait ismertet­te.) Hazatérése után a loson­ci evangélikus gimnázium­ban tanított 1849-ig. Kiváló tanári módszereire már ek­kor felfigyeltek. Pedagógiai tárgyú munkái kedvező vissz­hangot keltettek. Szakmai kö­rökben különösen nagyra értékel­ték Körmondattan című tankönyvét. A szabadságharcot lelkesen támo­gatta. Annak bukása után az osgyáni evan­gélikus gimnáziumban tanított. Ismert tény, hogy ez az intézmény 1853-ban egyesült a rimaszombati refor­mátus gimnáziummal. 1853-1868 között Terray Károly ennek a fuzionált intézménynek tanára, néhány tanév­ben pedig igazgatója is volt. Magyar hazafiként állt szemben a Bach-féle önkény­uralommal. (Emiatt egy alkalommal őrizetbe vették, de hamarosan kiszabadult.) 1859. október 27-én ünnepi előadást tartott Kazinczy Ferenc születésének 100. év­fordulója alkalmából, önkényuralom-ellenes éllel. (Ez a műve füzetalakban is megjelent.) Rimaszombati tanítványai közé tartozott az ifjú Mikszáth Kálmán is. Az író később hálásan emlékezett egykori tanárára. (Egyik írásában Terray Károlyt ge­rinces hazafinak, „keményfejű magyar”- ik nevezte.) Terray Károly munkáit nagyra be­csülte Eötvös József is. Az író a kiegyezés után közoktatásügyi miniszter lett. 1868-ban kine­vezte Terray Károlyt a lo­sonci tanítóképző intézet vezetőjévé. A következő tizenhárom év folyamán pedagógiai tárgyú tanul­mányokat írt, és elisme­résre méltó módon végez­te igazgatói munkáját. Sok elismerésben és ki­tüntetésben részesült. 1881. február 6-án szépen ünnepelték meg az ő tanári jubileumát. Egy hónappal később, március 7-én halt meg. Sajnos, a XX. században neve a fe­ledés homályába merült. (Déduno­kája, dr. Terray Barnabás próbálta emlékét feleleveníteni, de kevés ered­ményt ért el ezen a téren, a hivatalos körök meg nem értő magatartása miatt.) Terray Károly Kölcsey barátja, Mikszáth nevelője és Eötvös által is nagyra becsült tanár volt. Az evangélikus egyház és a magyar szellemi élet büszke lehet rá. Emlé­két ápolni kötelességlink Dr. Merényi László MÁSFÉL SZÁZADOS EMLÉKEZÉS Kerek százötven évvel ezelőtt, 1847. november 9-én távo­zott az élők sorából Felix Mendelssohn-Bartholdy, a nagy né­met romantikus zeneszerző. Fiatalon került sírba, harminc- nyolc évesen. Nagyon gazdag családból származott, s ez tekintélyes részben meghatározta életútját, zenei fejlődését. (Házi ze­nekarával próbálhatta ki a szerzeményeit.) Nevelése, érze- lemvüága, gondolkodása meghatározó módon kötődött az evangéliumi kereszténység lutheri ágához. Megnyilatkozik ez művei egy részének tárgyában: az oratóriumokban (Éliás, Paulus), a Dicsőítő ének alcímű hatalmas II. szimfóniában, a Reformáció szimfonikus műben, amely az „Erős várunk...” dallamát dolgozza fel (V. szimfónia) néhány dalában („Es ist bestimmt im Gottes Rat”) stb., de az egyéb szerzeményekben is érezzük hitének érzelmi lenyomatát: benne van ennek a zené­nek a vonzó, finom érzelmességében és kulturáltságában. Kétségtelen, hogy hite igen szubjektív jellegű. De mi mást várhatunk a romantikától? Ez a szubjektív hit mélységesen őszinte és elfogadó. Én úgy érzem, úgy vélem: Mendelssohn a „leglutheránus- abb” zeneszerző, az evangélikus lelkiség és életérzés az ő ze­néjében nyilvánul meg legjellegzetesebben. Hogyan, kérdez­hetné meghökkenve az olvasó, hiszen J. S. Bach... Való, hogy Bach volt a legnagyobb. Az ő művében is ott van a reformá­ció hitélménye. Ám ő annyira egyetemes, annyira benne van minden, ami emberi, ami lélek, ami európai, hogy csak ki- sebb-nagyobb önkényességgel lehetne kategóriába sorolni. A rendkívül művelt Mendelssohn is átszűri magán a teljes euró­pai szellemet, de művészetének légkörét szembetűnően meg­határozza vallásának öröksége és gyakorlata. Ennek a belső meghatározottságnak a külső jeleként tekinthetjük tárgyvá­lasztásait. A romantika számára elérhetetlen volt Bach egye­temessége; az igazi érték ugyan mindig mindenkié, de a szub­jektivitás uralma és az alkotó módszerek romantikus szétága- zása tagolta a szellem megnyilatkozásait, és ebben az irány­ban hatott a zene nemzeti jellegének erősödése is. Ám ami Bachot illeti: senki nem tett annyit az ő érdeké­ben, mint Mendelssohn. Felfedezte, megszólaltatta a 19. század elejére félig-meddig elfelejtett óriást. Tekintélyes részben neki köszönhetjük, hogy Bach a miénk is, ezredvégi telkeké. Emberileg igen sajnálatos, hogy Mendelssohnnak fiatalon kellett meghalnia. De egyetlen zenetudós sem állította, hogy tor­zót hagyott volna a jövőnek Értékben hiánytalan életmű, amit alkotott.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom