Evangélikus Élet, 1997 (62. évfolyam, 1-52. szám)

1997-11-02 / 44. szám

ZjVQngettKU* Qlßt\\997. NOVEMBER 2. Luther kedves igéi A fehér krízantémos temető­ket járva, amikor megál­lunk szeretteink sírja mellett, vi­gasztalást és reménységet ad ez a profetikus, messiási zsoltár, amely Jézus feltámadását, halál feletti győzelmét énekli meg. Na­gyon rászorulunk erre a húsvéti üzenetre, mert szeretteinkre em­lékezve szembesülünk múlandó sorsunknak megoldatlanságával és ránk szakad felelősségünk ter­he is, hogy Isten színe előtt egy­szer nekünk is számot kell ad­nunk életünkről. Temetők csöndje után vissza­kerülünk megint az élet zajos forgatagába, ahol aztán gyakran megfeledkezünk a Feltámadott- ról. Pedig a tőle kapott remény­X Ének a halál ellen Adjatok hálát az Úrnak, mert jó, mert örökké tart széretete. Velem van az Úr, nem félek. Erőm és énekem az Úr, megszabadított engem. Az Úr jobbja hatalmasan munkálkodik! Nem halok meg hanem élek, és hir­detem az Úr tetteit! Az Úrtól lett ez, csodálatos a mi szemünkben. Ez az a nap, amelyet az Úr rendelt, vigadozzunk és örüljünk ezen! (Részletek a 118. zsoltárból) ség nélkül nemcsak meghalni, de élni is nehéz. Luther ezért írta koburgi szobája falára mementó- ként ennek a zsoltárnak 17. ver­sét: „Nem halok meg hanem élek, és hirdetem az Úr tetteit!” A zsol­tárhoz írt magyarázatát Friedrich Pistorius nürnbergi apátnak aján­lotta. Ajánlásában ezt a szép, Is­tent magasztaló éneket kedvenc zsoltárának nevezte. Halottak napján Luther magyarázatának néhány mondata ébressze fel és erősítse meg bizodalmunkat Jé­zus Krisztusban, aki a feltámadás és az élet. „Ne bízd magad semmire, ne bizakodj senkiben, hanem csak az Úrban egyedül. Mert az Úr a mi erősségünk - mindenünk! Di­cséljük is ezért hálás magaszta- 1 ássál. Csak Ő a mi énekünk. Benne bizonnyal üdvösségünk lesz. Ez az Úr pedig ki volna más, mint Jézus Krisztus, aki va­lóságos Isten, az Atyától öröktől fogva született s valóságos ember is, Máriától az idő teljességében született! ő az, akit az ige erős­ségnek, hatalomnak, éneknek és szabadításnak magasztal. De Krisztus csak akkor lehet erősségünk, ha a saját erőnkben többé nem bizakodunk. Ha ke­resztre vont mindenféle szenve­dés, akkor nékünk is zsoltárunk­ká, énekünkké lesz. Aztán jön a diadalom és szabadulás - örök életre.” Madocsai Miklós MOZAIKOK PRÉDIKÁCIÓKBÓL Az imádság, mely átfogja a világot (5) Legyen meg a te akaratod, amint a mennyben, úgy a földön is Helmut Thielicke a Miatyánknak ehhez a kéréséhez ezt az alapigét választotta: „Nem mindenki megy be a mennyek országába, aki ezt mondja nekem: Uram, Uram, hanem csak az, aki cselekszi az én mennyei Atyám akaratát” (Mt 7,21). - A beszédet légiriadó és légitámadás szakította meg. Röviddel azután egy újabb támadás a templom még épen maradt részét is földig rombolta. Az elhangzott beszéd ott az utolsó volt. A Miatyánk minden kérése eddig a mélységből tört fel. Ha a szorongató bajokra tekintünk, úgy érezhet­jük, hogy „apa nélküli” sorsnak vagyunk kiszolgáltat­va. Kevesen vagy igen sokan közülünk a sors kilátás- talanságában átélhetjük annak megszabadító hatal­mát, akinek mondhatjuk: „Mi Atyánk" \ És tovább: Ha meggondoljuk, hogy olyan világban élünk, ahol embe­rek ijesztő kezébe eshetünk, és Isten pompásnak szánt teremtését sötét árnyékok borítják, akkor felfa­kad áhítattal a kérés: „Jöjjön el a te országod!” A „Legyen meg a te akaratod!” kérést egy olyan vi­lág sötét hátterén imádkozzuk, ahol ez az akarat köz­ismerten nem teljesül. Isten akarata lenne, hogy né- pekukölcsönöseni öldöklik egymást,i templomok és la­kóházak dőlnek romba? És amit nem látunk, hogy oftWóntalanok {ölfik Szöthofú éjszakáikat pincék mé­lyén? De nem kell kifelé néznünk, elég a saját szívünkbe tekintenünk: háborgó gondolatok, aggodalmaskodó lelkűiét, embertársaink iránti önző magatartás - ez mind az Isten akarata, nem inkább a mi akaratunk-e? Nem a saját akaratunk-e, amitől olyan szerencsétle­nek vagyunk és amitől szeretnénk megszabadulni, amikor mondjuk: „Legyen meg a Te akaratod?” Valóban ez a kérés is kiáltás a mélyből. Ez a kérés is bűnbánatba taszít minket, az „isteni szomorúságba”, amely az apostol szerint üdvösségre vezet (2Kor 1,3-7). Jézus a Miatyánkban világosan tudtunkra adja, hogy Isten akarata közöttünk nem lesz meg: legyen meg a Te akaratod, ahogyan a „mennyben”. A mennyben lesz meg, ahol az angyalok az Atya arcát mindenkor látják (Mt 18,11). így értjük meg a getsemánei órát, ahol Jézus akaratunk gyenge­ségét magára veszi, és akaratának legnagyobb kísérté­sében testvérünk lesz. Azért küzd véres verítékkel, hogy saját akarata ne álljon maga és az Atya közé. És végül a lelki küzdelem ezekkel a szavakkal zárul: „Ne az én, hanem a Te akaratod legyen meg.” Ezt nem összeszorított foggal mondja, mint akinek emberfe­letti erőfeszítés után kapitulálnia kell. A getsemánei éjszakai harcos boldog érzésével mondja: Istennek hála, hogy átadhatom magam a te akaratodnak. Nem hiábavaló, hogy a getsemánei történet végén angyal­ról van szó, aki őt erősíti. Az angyal és a megdicsőült világban való részvétel órája, titokzatos és rejtett üd­vösség órája ez. Nietzsche mondja egyszer - és ezzel a maga módján saját problémáját fejezi ki -: „Nem tartasz ki, te nagy­szerű sors? Szeretet, nem marad neked más választá­sod.” Nietzschének ezzel a „sorsszerelmével”, a po­gány amor /aft'-val, (a végzet szerelmével) való össze­hasonlításban láthatjuk, milyen kimondhatatlan vi­gasztalás, hogy a keresztyény ember imádkozhatja: „Legyen meg a te akaratod. ” Kérdezem: Hogyan lehet a sorsót szeretni? Szeretni csak ott lehet, ahol érzek egy szívet. Azért szenvednek az emberek az élettől és a bombáktól, mert nem éreznek szívet mögöttük. Itt tűnik ki, hogyan lesz Jézus a lelkipásztorunk. Jé­zus megmutatja, miként helyezhetem sorsomat az Atya kezébe. Mindaz, amit szeretetben és szenvedés­ben megtapasztalunk, Mennyei Atyánk szívén megy ótj Miközben Krisztusra nézünk, Isten szíve félreért­hetetlenül megszólal. Nézzük Krisztus-fénybtn éle­tünk sötét területeit. Az Atya keze megszenteli a sor- sot is, amely ránk patakzik. Aki megbékél az Atyával, megbékél a sorsával is. Az élet völgyének legsötétebb éjszakája megvilágosodik s az ijesztő kísértetek eltűn­nek. így jutottunk el addig, hogy az öröm és a győzelem hangját érezzük meg ebben a mondatban: Legyen meg a te akaratod, amint a mennyben, úgy a földön is. Ez a kérés nem rezignációból fakad. Tbdhatom, hogy ha annak akaratába rejtőzöm el, aki megígérte: akik Istent szeretik, mindenek javukra lesznek, ez így fog történni. Utunk a földön homályban halad, de fölöt­tünk megnyílt a menny, és azoknak serege, akik lent a földön győztek, letekintenek ránk, még a vándorúton járókra. Isten megdicsőült gyermekeinek magasztaló éneke magához vonja a mi vándorénekünket is. Nem más és nem kevesebb ez, mint első, bátortalan belekap- csolódás a mennyei seregek dicsérő énekébe: Istennek legyen hála, hogy mindent, de mindent eltemethetünk a te akaratodba, Atyánk! Rövidített fordítás: Veöreös Imre Köszönet A „Nyugdíjasok a Nagycsaládokért Alapítvány” ez évben beiskolázási segélyként közel félmillió forintot osztott ki 138 család között. Ez több mint a duplája a tavalyinak, a családok számát tekintve is, de sajnos közben a beiskolázási költségek is emelkedtek. Itt most segélyezettjeink nevében is egy szívből jö­vő „Isten fizesse meg” kifejezéssel köszönjük meg tá­Pályázati felhívás A Berzsenyi Dániel Evangélikus Gimnázium (Líceum) (Sopron, Széchenyi tér 11. Tél.: (99) 312- 250, (99) 320-210) Igazgatótanácsa pályázatot hir­det német vagy német nemzetiségi tanári állásra 1998. januári, esetleg szeptemberi munkába lépés­sel. Feltételek: tudományegyetemi végzettség, ke­resztyén elkötelezettség, rendezett családi élet. A pályázat elbírálásánál előnyt jelent az Evangélikus Egyházhoz tartozás, tudományos munka, esetleg fokozat, jeles vagy jó oklevél, nem dohányzó élet­mód, illetve soproni lakáslehetőség. A pályázathoz csatolni kell: kézzel írott önéletrajzot, a tanári el­képzelések összefoglalását kb. 1 gépelt oldalon, a diploma fénymásolatát, protestáns pályázók ese­tén a konfirmációi (katolikusoknál a bérmálkozá- si) emléklap fénymásolatát, lelkészi ajánlást, nyelvvizsga-bizonyítvány fénymásolatát, erkölcsi bizonyítványt. A pályázatokat a Líceum címére: 9401 Sopron, Széchenyi tér 11. Pf. 77. kéijük meg­küldeni 1997. november 30-ig. Első ízben egyéves munkaszerződést ajánlunk. és kérés mogatóink önzetlen segítségét, azokét is, akik alapít­ványunk számára adták adójuk 1%-át, elősegítve ez­zel karácsonyi segélyakciónk sikerét, mihez ezúton kéijük jószívű támogatóink szíves segítségét, hogy mi­nél több örömet tudjunk szerezni segítségre szoruló keresztény nagycsaládjainknak. Meggyőződésünk, hogy fennmaradásunk és fejlődésünk érdekében a leg­fontosabb területen segítünk Ez kitűnik a kérőlevelek­ből is: „Nyakunkon a tél, tüzelő egy szál se, a gyerekek ka­bátban alszanak és a régi kabáttal takaróznak.” Jól tudjuk, hogy több szegény réteg van és több - jobbá­ra vallási alapon működő - alapítvány és intézmény is van, amelyek segítenek enyhíteni a bajokon. Komo­lyabb segítséget azonban csak egy igazságos közteher­viselés jelenthetne, de erről nincs szó, csak panaszok­ban. Bízva támogatóink további segítségében, ezúton kéijük a segítségre szoruló keresztény családokat, amelyek négy vagy több saját gyermeket nevelnek, hogy pályázzanak. íiják meg gyermekeik számát, ne­mét, korát esetleges ruhanemű-, lábbelisegítéshez. Meg vannak-e keresztelve, az iskolások jámak-e templomba és hittanra. Az írást az illetékes plébáni- án/parókián szíveskedjenek aláíratni és lepecsételtet- ni, mert anélkül nem tudjuk érvényesíteni. Címünk: „Nyugdíjasok a Nagycsaládokért Alapít­vány” Budapest, Csaba u. 5. Az alapítvány befizető csekkjeit a fenti címen vagy a 212-4656-os telefonon lehet kérni. Az adomány az adóból levonható. A nagylelkű és példaértékű támogatásukat a keresz­tény családok nevében hálásan köszönjük Hálaadas évről evre Megújult a rákosligeti templom A Rákoskeresztúri Gyülekezetnek négy temploma van. Ezért van négyszeres gondja az épületek gondo­zásában. Elmúlt évben az anyagyülekezet, Rákoske­resztúr templomát hozták rendbe, most a rákoslige­tire kellett sort keríteni. A templom 1932-ben épült, puha mészkőből. Ez a kőzet nem csiszolható, erősen máló természetű és bizony annyi idő után mállado­zott, balesetveszélyes lett. Feltétlen szükséges volt a renoválás. Október 4-én, szombaton megtelt a templom a há­lát adó gyülekezettel. Dr. Harmati Béla püspök, Szir­mai Zoltán esperes és Kósa László helyi lelkész litur­gikus szolgálata után a püspök Jóéi 2,13 verse alapján prédikált: „Szíveteket szaggassátok meg ne ruhátokat, úgy térjetek meg Istenetekhez, az Úrhoz! Mert kegyelmes és irgalmas ő, türelme hosszú, szeretete nagy. ” Megújult a templom, itt a helye az igének. Ne csak a kövek, de a szívek is újuljanak. Kell a templom, kell a gyüleke­zet, kell az igehirdetés. Nem találomra hangzik, irá­nyítani kell bűnünkre, múltunkra, jelenünkre és jö- vőnkre, reménységünkre. Nem egymásért, nem a pa­pért jövünk ide, nem emberi közösséget alkotunk, ha­nem Jézussal találkozunk, vele együtt vagyunk közös­ségben. Az ige pedig arra szólít: Ember, térj vissza Is­tenhez! Az elvilágiasodás a templomban is teljed, ezért kell erőteljesen hirdetnünk a megtérést és ezt munkálja az iskolai nevelés, a misszió, még a szociális diakóniánk is, de mindennél fontosabb az ige hirdeté­se. „Áldoztatok a megújításért, most fogjon össze a gyülekezet: Isten elé vinni életünket, megtalálni, hogy. kiben bízzunk!” - fejezte be az igehirdetést a püspök. Dr. Léránt István felügyelő köszöntötte a gyüleke­zetét és a vendégeket, majd Dudás Mihály, aki az épít­kezést vezette, számolt be annak lefolyásáról. „Egy templom és egy torony megmenekült" - kezdte beszá­molóját. Az 1932-ben épült templom kövei és a kövek összeragasztása kopott meg. 1970-71-ben már beton­nal pótolták a kövek hiányait, de 1996-ban a presbité­rium újabb döntése kellett a javításokhoz. Kertész Gézáné mérnöki szakvéleménye alapján indult meg a munka. Közben az is világossá lett, hogy életveszélyes a torony károsodása az elmúlt téli időjárás következ­tében. Nem lehetett pi^gállni, folytatták a munkát. Most az eredeti állapotban áll a templom és a torony. Megmenekült! Sokak adománya, országos egyházi, külföldi segély és az anyagyülekezet egymillió forin­tos adománya mellett a pünkösdi áldozati vasárnap másfél milliója is nagy segítség volt. Kovács Károly presbiter és felesége a templomhoz vezető műkő lép­csőt újíttatta fel. Bodnár László váci kőműves mester szép, pontos munkát végzett. ’ Örömmel köszönfptték a leáriyegyház gyülekezetét a vendégek a szeretetvendégségen. Az éppen hazánk­ban tartózkodó bajor női küldöttség néhány tagja is figyelemre méltónak találta, hogy egy aránylag kis gyülekezet milyen lelkesedéssel és hittel látott neki a feladatnak, és még akkor sem rettentek vissza, ami­kor sokasodott a munka a torony felújítása miatt. tszm Fiatalok állnak be a sorba ; Ágendánk liturgikus 'Tendjében j sincs meghatározva az, hogy a lel- j készavatás milyen környezetben folyhat. így élhettünk át egészen különös ünnepet szeptember 27-én Nyíregyházán az Emmaus Szeretet­otthon udvarán, ahol oltár, ének, li­turgia és ige együttesen teremtették meg a „természet templomát”, és ahol Hamza Kinga végzett teológus vallotta meg hitét, tett fogadalmat és állt be az egyházi szolgálatba. D. Szebik Imre püspök, dr. Cser­háti Sándor professzor és Bozorády Zoltán esperes végezte az ünnepi avató istentiszteletet. „Jöjjetek utánam, és emberek ha­lászaivá teszlek benneteket” (Mk 1,17) szólt az evangélium szava. Lelkészavatások 4. ' ^"igehirdetésben nagy- hang­súly került arra, hogy a szolgálat során, lelkészként hányféle em­berrel találkozhatunk. Különböző nemű és családi háttérrel rendel­kező, különböző anyagi helyzet­ben lévő embert kell megszólítani az evangéliummal, úgy, hogy ne tűnjön erőszakosnak, de ne is le­gyen túl határozatlan. Nagy feladat és nagy kihívás ma emberhalásznak lenni, hogy a szol­gálat során ne partra vetett embe­rek, hanem Krisztus közösségébe került emberek legyenek. Hidni kell azt is, ebben a szol­gálatban, a krisztusi szeretet és erő mindig körülveszi a szolgála­tot végzőt, s nem egyedül, saját erővel kell végezni az emberha^- szatot. Hamza Kinga 17 évesen hatá­rozta el, hogy lelkészi szolgálatba áll. Ezért volt számára óriási meg­erősítés ez az istentisztelet. „Megerősítés volt számomra az igehirdetés, mert Isten újra megér­tette velem, hogy szükség van a szolgálatomra. Nagyon hálás és boldog vagyok ezen a napon, és új erővel indulok a Palócföldre, Ba­lassagyarmatra.” A cikkíró, aki egy gyülekezetbe járt és egy évfolyamban végzett ve­le, kívánja Isten áldását és remél kitartó szolgálatot Hamza Kingá­nak, lelkésztestvérének. Szmolár Attila Hamza Kinga lelkésszé avatása Nyíregyházán Július 27-én avatták lelkésszé Nyíregyházán Szmolár Attilát, Krska Máriát és Joób Mátét XX Lelkészavatás Orimagyarósdon A Vas megyei Őrimagyarósdon igazi ünnepre gyülekeztek a hívek a templomban: a gyülekezet lelkipász­torának gyermeke, Loós Zsuzsanna állt az oltár előtt, hogy onnan, csa­ládja, gyülekezete és szolgatársai kö­réből induljon a lelkészi hivatás vég­zésére. Segédlelkészi szolgálatát a közeli Szentgotthárdon kezdte, ahol a gyülekezet nagy szeretettel várta már ifjú lelkipásztorát. A fraternitás- nak igazi szép példájaként igen nagy számban jelentek meg a lelkésztár­sak, hogy egy-egy áldással indítsák útra Loós Zsuzsannát. A lelkészavatás liturgiáját D. Szebik Imre, az Északi Egyházkerület püspöke, dr. Szabó Lajos professzor és Loós Csaba őrimagyarósdi lelkész végezte. D. Szebik Imre püspök pré­dikált a lelkészavatási meghívón sze­replő ige (Fii 3,14) alapján. Az igehirdetés mint lelkipásztori iránymutatás, útra segítés hangzott el. Figyelmeztetett arra, hogy jele­nünket csak úgy élhetjük meg őszin­tén, ha szembe tudunk nézni a múl­tunkkal. Vonatkozik ez az egész vi­lágra, egyházra és az egyénre is. A lelkész számára azért is különösen fontos ez, mert a keskeny úton járást sokaknak fölajánlja Isten, de a hívek vezetése, pásztorolása csak kevesek kiváltsága. Ezért figyelni kell a ránk bízott emberekre, s hogy megérthes­sük őket, nem lehet figyelmen kívül hagyni azt a társadalmi helyzetet, amelyben a gyülekezetek élnek. Is­ten segítse Loós Zsuzsannát, hogy élő téglaként épüljön be a Vasi egy­házmegyébe, hiszen minden tégla, amely betölti feladatát, erősíti az „épületet”, amely már a jövő számá­ra is épül. Az apostol gondolkodása is a jö­vőre irányul. Az eljövendő Isten ke­zében van, s úgy kell a jelenben cse­lekedni, hogy az a jövőben se veszít­se el érvényét, igazságát. így érhetjük el a távoli célt, hogy ott legyünk Isten közelében, akitől senki sem választ­hat el bennünket. Nagy a felelőssége a lelkésznek a mai, atomizált világunkban, ahol a hazugságok vagy a reklámok féligaz­ságai között az egyetlen igazságot, Jézus Krisztust kell hirdetnünk. Ezt pedig csak úgy lehet eredményesen „végezni”, ha mint a nyű a kifeszített íjnak, nekifeszülünk a feladatnak. Erre segítse Isten Loós Zsuzsannát! Az istentiszteletet úrvacsoraosztás zárta, amelynek liturgiájában már a felavatott lelkész is részt vett. Utána a gyülekezet szeretetven­dégségen látta vendégül a meghívot­takat, amelyen sok szívből jövő, sze­retetteljes köszöntés hangzott el.-sa-

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom