Evangélikus Élet, 1997 (62. évfolyam, 1-52. szám)
1997-07-20 / 29. szám
Evangélikus Élet 1997. július 20. M |fo GYERMEKEKNEK O K N K Mindkét lábammal . a földön állok. Éppúgy, mint a fák. Lábam érzi a köveket a földön, támaszt talál, megnyugszik. Csend van. Csend van körülöttem és bennem. A fák állnak és hallgatnak. Én is tudok megállni, tudok hallgatni. S akkor érzem, Istenem: ott vagy velem. (Josef Osterwalder) „FOLYTATÁSA KÖVETKEZIK” Egy gyermek keresi otthonát 7. rész Hosszú volt az út Európáig. Laeból Sydneybe utaztunk, ahol egy szállodában szálltunk meg. Gudrunnak ez teljesen újdcfnság volt. A vastag puha szőnyegek, és a hófehér ágyneműk. A portás piros-kék egyenruhát viselt, és úgy nézett ki, mintha skatulyából húzták volna ki. Gudrun reggel nagy kiáltással ébredt, majd az ágyból kiugorva a plüss-szőnyegre hányt. Először meg akartam szidni, de olyan végtelenül szomorúan nézett ki, hogy még a máskor oly boldogan lengedező copíjai is bűnbánattal lógtak lefelé. Ezt látva elszállt a haragom. Egy nedves ruhával hozzáláttam a takarításhoz. Három nap elteltével egy taxival kimentünk a kikötőhöz, ahol elfoglaltuk helyünket a büszke, fehérre festett „Canberra” fedélzetén. Hetekig tartott az út, míg végre megérkeztünk Nápoly kikötőjébe. Vonattal folytattuk utunkat Rómába, ahol egy kicsit körülnéztünk, majd tovább utaztunk Németországba, Nürnbergije. Amikor az Alpok hegyei közt haladtunk, Gudrun először látott életében havat. Mikor pedig azt mondtam, hogy most már Németországban vagyunk, azonnal ki akart szállni. „Azt mondtad, Németországba utazunk”, mondta, és sokáig tartott, amíg meg tudtam magyarázni, hogy Németország nagy, akárcsak Új-Guinea, és itt is van sok különböző település. „Először Nümbergbe utazunk, onnan pedig Neuendettelsauba”, magyaráztam. Végre azután megérkeztünk, a vonat begördült a nürnbergi állomás csarnoképületébe. Irmgard Bergmann nyomán Betűrejtvény A gyermekrovat készítői stábjának címe: Cselovszky Ferenc, 7064 Gyönk, Petőfi u. 359. Tökéletesség = szeretet! „TUDOD-E...” milyen növény az izsóp? A Bibliában először 2Mózes 12,22-ben olvashatunk az izsóp használatáról, a tizedik csapással kapcsolatban: „Vegyetek egy köteg izsópot, és mártsátok az edényben levő vérbe, azután érintsétek meg az edényben levő vérrel a szemöldökfát és a két ajtófélfát.” Használtak izsópot a bélpoklosság gyógyításánál a cédrusfa és a karmazsin mellett. így használata a megtisztulás jelképévé is tette. Az 51. zsoltárban így könyörög a zsoltáros: „ Tisztíts meg izsóppal, és tiszta leszek, moss meg engem, és fehérebb leszek, mint a hó. ” Abban, hogy pontosan melyik növényt nevezi a Biblia izsópnak, nincs teljes egyetértés. Van, aki szerint ez nem más, mint a ma is használt fűszernövény, a majoránna. Az azonban valószínű, hogy egy kisebb cserjéről van szó, amelynek virágai sötétkékek, esetleg rózsaszínűek. Egy helyen János evangéliumában is olvashatunk izsópról. Keresd meg, hogy hol! Jézus mondja: „Szeressétek ellenségeiteket, és imádkozzatok azokért, akik üldöznek titeket, hogy legyetek mennyei Atyátoknak fiai. ...Legyetek tökéletesek, mint ahogy mennyei Atyátok tökéletes. ” (Mt 5,44—48) Jézus a szeretetben annak az útját tárja fel előttünk, hogy hogyan lehetünk Isten gyermekeivé. Ahhoz, hogy Isten gyermekeivé válhassunk, csak egy út vezet, a szeretet útja. Ez a tökéletesség! Nem valami kegyes magatartás, erőltetett póz, kiizzadt megtérés vagy a keresztséggel való takarózás, hanem egyszerűen a szeretet. Egyik ifjúsági óránkon felvetődött a szeretet kérdése. A fiatalok a lehetetlennél is lehetetlenebb helyzeteket agyaltak ki - vagy talán az életből vették? -, hogy meddig szerethetek valakit, meddig mehetek el én a szeretetben, meddig terjedhet az én szeretetem. Furcsa, kifacsart, feje tetejére állított helyzeteket próbáltunk ebből a szempontból elemezni. Bizonyosan bárki esetek sokaságát tudná felsorolni, amikor már kifogyott a béketűrésből, amikor már nem bírta tov4bb cérnával, amikor elsötétült előtte a világ. Többé már nem tudott szeretettel nézni embertársára, hiszen az „egy életre” megbántotta, szavával „arcul ütötte”, háta mögött gyalázta stb. Hát lehet ilyen embert szeretni? - ez volt az ifjúság kérdése, és ez a mi kérdésünk is. Ebben egyformán gondolkodunk. Ebben a gondolkodásban nincs tizenéves vagy nagykorú, nincs éretlen és érett, keveset vagy sokat tapasztalt ember. A mindnyájunk által felvetett kérdés csak egy dolgot tükröz: a szeretetben mindnyájan éretlenek vagyunk! Nagyon éretlen a szemet szemért, fogat fogért dzsungel-törvénye. Ezt mi is nagyon jól tudjuk, mégis ezt éljük kicsiben, ez a szemléletmód szövi át mindennapi életünket. Eleve felosztjuk a világot - még a gyülekezetét, ifjúsági közösséget is! - jókra és gonoszokra, megtértekre és megtéretlenek- re, Istenhez tartozókra és Istennel szemben állókra. Mi felosztjuk, de Isten nem osztja fel! 0 „felhozza napját gonoszokra és jókra, és esőt ad igazaknak és hamisaknak”. Láttunk már olyan embert, akire nem süt a nap? Láttunk már sávokban hulló esőt? Amennyire lehetetlenek ezek a képek, Isten számára annyira lehetetlen bármiféle megkülönböztetés. Isten életet adó napja és életet hozó esője mindenkit egyformán ér. Jó és gonosz, igaz és hamis egyformán élvezi Isten gondoskodásának napját és esőjét. Jó és gonosz, igaz és hamis egyformán Istennek ebből a mindenkire kiáradó gondoskodásából él. Ha túl megbotránkoztatónak, túl nagyvonalúnak tartjuk Istennek ezt a mindenkire kiáradó gondoskodását, gondoljunk egy kicsit magunkra. Minket is elvisel! Eltűri gyengeségeinket, félrelépéseinket, eltávolodásainkat. Nem veszti türelmét, hanem megbocsátja vétkeinket, helyrehozza hibáinkat és megmutatja a Hozzá visszavezető utat. Miért háborodunk fel akkor, hogy másokkal is ugyanezt teszi? Miért csodálkozunk, hogy másokkal türelmes és másoknak megbocsát? Hozzánk is ugyanez a hatalmas türelem kell! Miért tagadná meg Isten másoktól? De ez még nem elég! Nem elég nyugodtan jámi-kelni a gonosznak vélt emberek között és eltűrni őket. Nem elég azt mondani, hogy ha Isten rájuk is áldást oszt, akkor én is megtűröm őket, elviselem létüket - bár a három lépés távolságot megtartom. Mert szeretni azért csak azokat fogom, akik engem szeretnek, köszönteni azért csak azokat fogom, akik engem köszöntenek, odafordulni azért csak azokhoz fogok, akiktől jó szót remélhetek. Aki így gondolkodik, az elfelejti, hogy az ilyen összefogás, szolidaritás, betyárbecsület még a legnagyobb gonosztevőknél is megvan. Jézus azt mondja, hogy emelkedjünk felül a vámszedőknek és a pogá- nyoknak ezen erkölcsi színvonalán: szeressük embertársainkat, imádkozzunk ellenségeinkért. És próbáljunk meg elgondolkozni azon, hogy Isten miért bocsát napfényt és esőt a gonoszokra is. Azért mert Isten szereti őket is. És ha Isten szereti, akkor én mi jogon nevezem őket ellenségemnek? Hiszen a szeretet Istentől jön! Isten mindenkit megelőzött az ő szeretetével, amikor egyszülött Fiának megácsoltatta a golgotái keresztet. A kereszten pedig Jézus elénekelte ezt az isteni megelőző szeretetet, amikor imádkozott ellenségeiért: csúfolóiért, kínzóiért, megfeszítőiért. Ez a mai vasárnapnak az örömhíre számunkra, aldk bár Isten gyermekeinek tartjuk magunkat, mégsem tudunk szeretettel nézni és gondolni embertársainkra. Ez az igazi örömhír, ebből ismerhetjük meg Isten valódi akaratát, hogy Jézus ott a kereszten lerontotta az ellenségeskedést Isten és ember, ember és ember között. Ez pedig egyértelműen azt jelenti, hogy ha mi elfogadjuk Istennek az értünk megfeszített, Jézusban elénk jövő szeretetét, akkor számunkra többé hem létezhet ez a szó: ellenség! Én már többé nem ítélhetem meg embertársamat, mert akit elítélnék, abban is Jézust kell meglátnom, aki ugyanúgy meghalt érte is, mint értem. Egyedül a bűnt ítélhetem el, a bűneiben vergődő embert pedig szeretnem kell, és meg kell látnom benne a lehetőséget. A lehetőséget arra, hogy megszabaduljon bűneiből, és a lehetőséget arra, hogy ezért én is tehetek valamit. így válhatok valóban Isten munkatársává, hogy elviszem a másik bűnöshöz is a megbocsátás örömhírét. így, hogy elmondom neki Isten a te életedet is meg akarja újítani, Isten veled is újat akar kezdeni! "“íné Sötétségből a világosságba Az ember míg nem kezdi el keresni Jézust, teljes sötétségben él. Mindig keresi a belső üresség betöltésére alkalmas dolgokat, de Isten helyett sokszor tévútra megy: a sok „tanító” eltéríti az ígéret útjáról. Ezek hálójába kerül, melyből - mint ahogy a hal a szákból - képtelen kibújni. Az ember vágyik ki a homályból. (Emlékeimben egy rémisztő álomkép bukkan elő: a barlang legmélyén tévelygek, nem látok semmit, kétségbeesem, de az utolsó pillanatban egy hajszálnyi fénycsóvát pillantok meg, s elindulok irányába, engedelmeskedem Jézus hívó szavának.) Az életünk szeretet nélkül mit sem ér. Sötétségben tapogatózunk, keressük a fényt, de igazából mi magunk sem hisszük el, hogy valaha is megtalálhatjuk. S ha egyszer aztán mégis meglátjuk a fényt, induljunk el azonnal a világosság felé, ne tétovázzunk. Ragadjuk meg a lehetőséget, ne utasítsuk vissza Jézus hívó szavát! Ne hallgassunk üres ígéretekkel elhalmozó „apostolokra”! Induljunk el a sötétségből a világosságba! Gajdács Pál JUBAL’97 Mint már egy-évtizede minden évben, idén is megrendezzük a Jubál Ökumenikus Keresztyén Könnyűzenei Fesztivált Gödöllőn a Petőfi Sándor Művelődési Házban 1997. szeptember 6-7-én. Varjuk zenekarok, szólóénekesek és pantomimcsoportok jelentkezését július 31-ig a következő címen: Jubál ’97,1204 Budapest, Ady Endre u. 89. TtelVfax: 283-0148. E-mail: evangzme@elender.hu. A koncertekre minden érdeklődőt szeretettel várunk!- a nép művészetének szolgálatában A Rózsa Galéria Fent a vámegyedben, ahol a magyar nemzet évezredes történelmének, művészetének, mindennapjainak feltárása napjainkban is folyik, öt esztendeje alakult egy kis Galéria, hogy a népi lélekből fakadó, egyszerű természetességgel kitörő - képekben megörökített - gondolatokat, vágyakat és álmokat a nagy nyilvánosság elé tárja, közkinccsé tegye. Amint a múlt század második felében Vikár Béla, a „somogyi fi’ ” az édesanyjától hallott dalok nyomán elindult a nép ajkán élő dalok, balladák felkutatására, és adta át később tapasztalatait az ifjú gyűjtőknek, Kodály Zoltánnak és Bartók Bélának - akik ezt a munkát már tudományos alapon folytatták -, hogy a nép leikéből áradó, dalba öntött érzéseket, kitárulkozásokat megmentse a jövő számára - úgy vált szükségessé a rajzban, festményben, fafaragásban vagy agyagKoday László a teremtés történetéről ban megformázott élmények, népi értékek számontartása. Ahogy a nép fiai, lányai dalba öntötték örömüket, bánatukat, mesében örökítették meg álmaikat, vágyaikat, balladákban beszélték el valós, vagy képzelt élményeiket, mindennapjaik történetét, úgy vették egyesek kezükbe az ecsetet, hogy színekkel gazdagítva örökítsék meg munkás hétköznapjaikat, ünnepeiket, a család, a falu örömteli vagy szomorú pillanatait. Ezeket az élményeket tükrözik Szabó Csilla öt éve működő galériájának képei, kézimunkái, fafaragásai. A népművelő-pedagógus Magyarország első magán NAIV művészeti galériáját hozta létre 1992 tavaszán. Figyelemfelhívás volt ez az elhalványuló népművészetre, az olyan alkotásokra, amelyek természetességükkel, közvetlenségükkel, érthetőségükkel és nem utolsósorban harmóniájukkal napjainkban már különlegességnek számítanak. Olyan magyar - itthoni és határon túli ún. naiv képzőművészeknek ad bemutatkozási lehetőséget, akik nagyrészt eddig ismeretlenek. Voltak, akik előbb kerültek külföldi, mint itthoni bemutatásra. Homonai Pál a jugoszláviai naiv művészekkel közös kiállításon lett világhírű, ma nevét Európában, Amerikában és Ausztráliában is ismerik. A Szerémségben született, főtémája a hagyományos paraszti világ, a természetközelség. Török János Deszk község szülötte nyugdíjas korától örökíti meg a gyermekkori élményeket, nagyszülei falujának hétköznapjait, ünnepeit. A családi összetartozást, dolgos hétköznapokat megörökítő képei Arany János csodálatosan szép „Családi kör”-ét juttatja eszünkbe: egy eltűnőben lévő (sajnos!) életformát. Dr. Gombkötőné Tóth Ilona virágokkal teleszórt rétjei, röpködő madarai mosolyra fakasztanak, aranyosak népviseletbe öltöztetett parasztlányai, asszonyai. Koday László változatos, varázslatos, meseszerű képei - mint bibliai jelenetei - nemcsak a hazai gyűjtőknél találhatók, a világ Makai Hedvig: Falusi karácsony számos országába eljutottak. Elbűvölőek Makai Hedvig kicsiny emberfigurái, állatkái. Festményei Japánban is népszerűek, de a világ más részein is megtalálhatók. Juhászné Albert Rozália Csíkszentdomokos szülötte - a világ naiv művészetét feldolgozó albumban hat képe szerepel. Az 1918-ban született Kiss Anna gyermekkori emlékeit, felnőtt tapasztalatait mondja el kedves képein, Takácsné Vankó Etelka és leánya, a magyar naiv és népművészet egyik kiemelkedő mesterének, Vankóné Dudás Julinak utódai, az ő szellemében alkotnak, Pataki Ferenc városi lakásból álmodja vissza hazánk festői tájait; a fiatalabb nemzedékből Ráczné Kalányos Gyöngyi, Raffainé Hajik Katalin is már rendszeres kiállító. A jubileumi kiállítás a Kempinski Galériában augusztus 31-ig látható (Budapest, Erzsébet tér 7-8. I. emelet) naponta 8-20 óráig. A kiállításon szereplő művészek képei állandóan megtalálhatók Szabó Csilla galériájában, melyet az alapító édesanyja emlékére Rózsa Galériának nevezett el (Bp. I., Szentháromság u. 15.). SZÖKÉS „Meghalok” - mondta, s fogta a kezem. „Bátorság” - mondtam, s kezem visszahúzódott. Ő csak beszélt tovább, és kérlelt: „Maradj”. „Bátorság” - mondtam, s dolgom sietős lett. Arcomba szorongás csapott, megfutamodtam, nehogy a halál hidege érintse kezemet, szöktem, nehogy saját magamat lássam az ő szemében. Miféle bénaság ült a nyelvemre, Uram? Rólad nem tudtam egy árva szót sem szólni, hogy a kezét egészen egyszerűen a Tiédbe tegyem... Margarethe Noack után: Bodrog Miklós Schelken Pálma
