Evangélikus Élet, 1997 (62. évfolyam, 1-52. szám)
1997-10-26 / 43. szám
Evangélikus Élet 1997. október 26. GYERMEKEKNEK jg, A F I A T A LÓKNAK Jézus mondja: „Én vagyok az út, az igazság és az élet; senki sem mehet az Atyához, csakis énáltalam. Ha ismernétek engem, ismernétek az én Atyámat is... IGAZ MESÉK Nem hiába... Egyszer egy földműves elültetett egy bambuszcsemetét. Amikor a növény felcseperedett, kijött a gazda, és örömmel gyönyörködött benne. Nap mint nap leheveredett az árnyékába, és ott pihente ki fáradtságát. Sőt, végül már beszélgettek is egymással, barátok lettek. Egyszer aztán szörnyű szárazság tört a vidékre. A gazda kiment a bambuszhoz, és ezt mondta neki: „Szükségem van a leveleidre!” Az először megijedt, de rövid gondolkodás után ezt mondta: „Jól van, vigyed.” A földműves árnyat adó hajlékot épített az állatainak, nehogy elpusztuljanak a hőségtől. Másnap ismét eljött a bambuszhoz, és így szólt hozzá: „Szükségem van az ágaidra.” A növény kis idő elteltével odaadta az ágait is. A gazda ezzel karózta meg a hőségben eltikkadt palántákat. Végül ismét megjelent az ember, és ezt mondta a bambusznak: „Szükségem van a teljes törzsedre!” A bambusz először nagyon megdöbbent, majd ezt mondta: „Te ültettél engem, te vagy az én gazdám!” Ekkor a földműves hozta a baltát, és kivágta a növényt. Törzsét feldarabolta. A darabokat egymás mellé fektetve vízvezetéket épített. Ezzel öntözte meg egy közeli forrás vizéből az ültetvényt. így menekültek meg sokan az éhínségtől. ÁLLATI 'Tudod-e, hogy hívják a környezetvédő rókát? Hát úgy, hogy BORÓKA. És a lázas kölyök rókát? - FOR-ROKA! Az előkelő róka a BÁ-RÓKA, a törtető, karrierista pedig a TIP-ROKA. Vannak kopasz rókák is. Az ő nevük a PA-RÓKA. Jaaaj! No de komolyra fordítva a szót: Tudod-e, kit nevezett Jézus rókának? „TUDOD-E...” Kik voltak a centuriók? A centuriók sisakot és finomabb minőségű, díszesebb kivitelezésű páncélt viselő római katonák voltak. Más néven századosnak is hívták őket. Az egyszerű katonák soraiból emelkedtek ki, a hadban mutatott bátorságukért és hűségükért nevezte ki őket tisztjeiül a hadvezér. Az evangéliumokban két alkalommal is olvashatunk századosról. Keresd meg ezt a két helyet! Kedves Gyerekek! Két hete kezdődött sorozatunk, melyben rejtvényeket közlünk a „Hétpróba” cím alatt. A sorozat egyébként 15 fordulóból áll majd. Aki ezekből a feladatokból hetet helyesen megfejt és beküld, az tagja lesz a Hétpróbás- Klubnak. Igazolványt kap, és a további megfejtésekért már abba gyűjtheti a pontokat. Tavasszal szeretnénk tartani majd egy Hétpróbás-Klub találkozót, és a klubtagok közül egy szerencsés a következő nyáron ingyen jöhet hittanos táborba. Remélem, kedvet kaptatok velünk játszani! Sok kellemes percet, sikeres megfejtéseket, jó tanulást kívánok nektek! Leveleiteket nagyon várom! Szeretettel: Timi néni Olvasd el először is Jairus leányának történetét a Lukács evangéliuma 8. fejezet 40-56. verséből (biztosan segít kikeresni nagymamád vagy a hittantanárod). Gondold végig amit olvastál, és írd le, meséld el úgy a történetet, mintha a kislány egyik osztálytársa lennél. Történeteiteket a következő címre várom: Füller Tímea 7054 TENGELIC Rákóczi u. 22. A gyermekrovat készítői stábjának címe: Cselovszky Ferenc, 1052 Budapest, Deák tér 4.- O, bocsánat, nem vettem észre!-Jaj, pardon, elnézést! Még lehet hallani ilyen mondatokat. Ám a zsoltáros nem ilyen felszínes, odavetett bocsánatkérésről beszél. Az ige sokkal mélyebb, sokkal súlyosabb problémával, bűneinkkel szembesít minket. Erről hallva szokták azt mondani az emberek:- Ja, akkor ebből én nem kérek. Bocsánat, tudom, nem vagyok tökéletes, de egyáltalán nem akarom kiteregetni a szennyest. Pedig itt valóban a szennyesről van szó. No, nem Ágnes asszony módján, aki hiába mosogatta szennyesét, ott nem történt változás. Mi olyan kincs birtokosai vagyunk, amit sehol máshol, egyetlen vallásnál sem lehet megtalálni. Csak a keresztyénség, a Krisztusban hívők birtokolhatják Jézus Krisztus által, Isten szereteté- ből. Ez a kincs a bocsánat, a megbocsátás. Isten háta mögé veti azt, amit őszintén megbánva letettem elé, elfelejti, soha többé nem emlékezik meg róla. S teszi mindezt azért, mert „Nálad van a bocsánat, ezért félnek téged. ” (Zsolt 130,4) nem akarja a bűnös halálát, hanem hogy megtérjen és éljen. Teszi mindezt Jézus Krisztusra, az ő golgotái keresztjére nézve. S így a mennyben nagyobb öröm van egyetlen bűnös megtérésén, mint kilencvenkilenc igazon, akik úgy gondolják, hogy nekik nincs szükségük megtérésre. Jó lenne ízlelgetni többször ezt a szót. Jó lenne őszintén Isten elé járulni bűnökkel, vétkekkel, terhekkel. Jó lenne kérni és adni a megbocsátást. Jó lenne, ha sohasem hazudnánk, amikor elmondjuk az Úrtól tanult imádságot: bocsásd meg a mi bűneinket, miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek. Jó lenne „félni” az Istent, hogy ne szomorítsuk meg Őt beszéddel, gőgös viselkedéssel, amelybe csak a szennyes takargatása és titokban történő mosogatása fér bele, de az őszinte bűnbánat nem. Jó lenne! De miért csak lenne? Hát nem keresztyéneknek, azaz Krisztus-követőknek neveznek bennünket?! T-né Pákolitz István MAGDOLNA Lön pedig, hogy kifárasztó a beszéd, és Simon farizéus kérte, jönne házába, szívesen látja hétköznapi, egyszerű ebédre. S midőn asztalhoz telepedék, hogy némi ételt elfogyasztana, váratlanul jőve egy asszony, aki a városban nagy bűnös vala. Leborulva az ács fia előtt, sírástól reszket gyönge válla; a Mester lábát csókkal illeti, s öntözi szemének harmatával. Haja bronz-ékességét lebontván törölgeti, semmit se restell, ..........s-vevén-a-kis-alabástrom szilkét, me gkeni jóillatú kenettel. Látván ezt Simon farizéus, fölötte bosszankodik magában: ha próféta volna, tudná bizonnyal, miféle asszony ez, s milyen parázna! Ránéze pedig Jézus és szóla:- Simon, mondanék neked valamit. Amaz feleié és mondá neki:- Szólj, Mester, hallgatom a te szavaid.- Egy hitelezőnek két adósa vala, ötszáz dénárral tartozott az egyik, a másik ötvennel; de mindkettőét elengedő, mert nem tudtak fizetni. Mit gondolsz, Simon, kettejük közül melyik lesz hozzá nagyobb szeretettel? Felelvén Simon, mondá: - Gondolom, az, akinek többet engedett el.- Helyesen ítélsz. Nézd ezt az asszonyt: bejövék, s nem mostad meg a lábam; ő pedig könnyeivel füröszti s megtörölgeti selyemhajával; nem szűnik csókkal illetni lábam, te az üdvözlő csókot is feledted; nem kenéd be fejem olajjal, ő lábamat keni drága kenettel; mondom neked, az ő sok nagy bűne megbocsáttatik, mert nagyon szeretett; kinek pedig kevés bocsáttatik meg, annak a szeretete is kevesebb. S intvén, szóla az asszonynak:- íme, megbocsátom minden vétked; menj békével és többé ne vétkezzél, a te hited megszabadított téged. GAZDÁLKODÓ „KI MIT TUD?” Mózes törvénye, mely években tiltotta meg a földek bevetését? Egészítsük ki a szántóvető példázatát: „íme, a magvető kiment...” A következő gabonafélék közül melyiket nem említi a Biblia: árpa, búza, zab, köles? Mit csinált Sámson háromszáz rókával? Ki ment a mezőre, hogy anyjának mandragórát szedjen? Ki vette meg Omán szérűjét, és milyen célból? Egészítsük ki: „Az... sok, de a ... kevés.” A megért gabonát a) s... vágták le, b) k... kötötték, c) sz... vitték és d) ö... kicsépelték. Hogy nevezték azt az eljárást, amikor a gabonát elválasztották a pelyvától? A gabona végső megtisztítását a szennytől és egyébtől úgy végezték, hogy ... tették. 1. 2. 3. 4. 5. 6. 7. 8. 9. 10. Előző számunkban, a Hittudományi Egyetem tanévnyitójáról szóló beszámolóban ígértük Benczúr László gyémántdiplomás köszöntőjének közlését. Most teszünk eleget ígéretünknek. Segítsetek letérdelni! * Uj utakon az Evangélikus Rádiómisszió Ezen a hétvégén utoljára szólal meg rövidhullámon, Monte-Carlóból az Evangélikus Rádiómisszió adása. Napjainkban egyre kevesebbeket lehet már csak elérni rövidhullámon, ezért 34 év után, finn és norvég rádiómissziós támogatóinkkal egyetértve, új technikai lehetőségek után kellett néznünk. így, lassan már egy esztendeje jelentkezünk hetente rövid programjainkkal helyi rádióadókon keresztül, melyekből már közel 80 működik hazánkban. Elsők között a dunaújvárosi és kecskeméti rádió vette át műsorainkat, majd sikerült együttműködést kialakítani az orosházi, nyíregyházi, debreceni, szarvasi, kaposvári, bonyhádi, tapolcai, esztergomi rádiókkal is. Reménység szerint ez a kör egyre bővülni fog, s ily módon új hallgatói réteget érhetünk el az evangéliummal immár nem rövidhullámon, hanem a sokkal jobb hangminőségű URH-sávon. Ugyanakkor szeretnénk megőrizni a kapcsolatot régi, hűséges hallgatóinkkal is határon innen és határon túl. Ennek érdekében változatlanul működik lelki- gondozói, levelezős szolgálatunk, kazetta- és iratmissziónk. Mindezek elérhetők Evangélikus Egyházunknak a Kossuth Rádióban jelentkező rádióműsorát kísérő telefonszolgálatunkon keresztül is, minden második hétfőn délután fél 2 és 3 óra között. így tehát nem búcsúzunk, hanem azzal a reménységgel köszönünk el, hogy viszonthallásra... Gáncs Péter Egykori évfolyamtársaim és a magam nevében köszönöm gyémántdiplománk átadása alkalmából hozzánk intézett figyelmes, szívünket átmelegítő szavait. 1933- ban 40-en kezdtük meg a soproni Fakultáson tanulmányainkat. 1937-ben 32-en fejeztük be. Most mindössze 5-en emlékezhetünk vissza - kissé álmélkodva és nagy hálával - az elmúlt 60 esztendőre. A köszönet és hála szavai után, engedje meg Rektor Úr, hogy elmondjuk egy kérésünket is. Kérésünkkel a mostani fiatal teológus- és lelkésznemzedékhez fordulunk. Néhány héttel ezelőtt, amikor a farkasréti új kápolnában az úrvacsorához járultam, így szóltam a mellettem álló, egykori konfirmandusomhoz: Segíts letérdelni! A térdeplő alacsony volt. Az oltárt nem vette körül korlát, hogy megkapaszkodjak benne. Botom se adott kellő biztonságot. Segítségre szorultam. Segítsetek letérdelni! - ez a kérésünk az utánunk következő nemzedékhez. Az a lelkésznemzedék, amely teológiai tanulmányait Sopronban végezte a két háború között és rövid ideig még a második világháború után is; néhány év múltán eltűnik. Akik még itt vagyunk, nehezen tudunk térdre ereszkedni. Pedig, miként a rövidtávfutók, csak térdelő állásból indulva futhatunk az előttünk álló cél felé. Nehezen térdelünk le, mert sebesült nemzedék ez a mi nemzedékünk. Nincs közöttünk, aki sebet ne hordozna. Nincs közöttünk, aki kisebb vagy nagyobb mértékben ne sebesítette volna meg társát. Földrengéses korszakban végeztük szolgálatunkat. Három történelmi cezúra, három krízis rázott meg goromba kézzel bennünket. Mindenki tudja, mire gondoljunk, ha ezt a három szót említem: Trianon, orosz megszállás és a legutóbbi rendszer- váltás. Csak térden állva kaphatjuk meg azt a két lelki ajándékot, amelyek nélkül nem juthatunk előre. Az egyik a felejtés, a másik a hálás emlékezet ajándéka. Kissé kevesebbet kellene foglalkoznunk azzal a rosszal, ami velünk történt. És több hálával emlékezni a jóra, amit Isten munkatársaiként - egymással és önmagunkkal is tu- sakodva - mégis csak elvégezhettünk. Segítsetek letérdelni! Hogyan? Térdeljetek mellénk! Ne kövessétek mindenben példánkat; haladjatok meg, de ne tagadjatok meg bennünket. A mi idősebb nemzedékünk szolgálatát, a három említett történelmi cezúránál is jelentősebben határozta meg egy negyedik, egy teológiai cezúra. Az a törésvonal, amely az ún. „liberális teológia” korszaka és a Luther újra felfedezése, a reformáció új megértése nyomán kialakult „Ige-teológiája’’ között húzódik. Sopron, a lutheri hitvallásosság jegyében, ennek az „Ige-teológiának” fellegvára volt. Mi pedig, szolgálatba indulásunkkor lelkes úttörői. A múltat kissé lekezelő magatartásunk miatt az idősebbek „ifjú titánoknak” neveztek. Mégis tőlünk várták a kezdeményezést, az egyház megújulását, „helyet az ifjúságnak!” - ez a jelszó vált mind hangosabbá. Sikerélményeink kissé elbizako- dottakká tettek. Nem érdekelt bennünket elődeink munkássága. Könyveiket nem olvastuk. Az őket foglalkoztató kérdések nagy részét szőnyeg alá söpörtük. Ebben ne kövessétek példánkat! Mégis kérünk: ne szakadjatok el tőlünk. A kontinuitást meg kell őrizni. Haladjatok meg, de ne tagadjatok meg. Amikor kérjük, hogy térdeljetek mellénk, azt kérjük tulajdonképpen: ne fáradjatok el foglalkozni a minket foglalkoztató kérdésekkel I noba sőt éppen azért -, mert olykor melléfogtunk. Segítsetek tehát letérdelni nekünk, és térdeljetek magatok is mellénk. Ez hozzátok intézett szerény kérésünk. _ Benczúr László Társaikra emlékeztek az aranydiplomások, amikor az évfordulón két alkalommal is összejöttek. Életükről, útjukról számoltak be egymásnak, közösen adtak hálát az elvégzett szolgálatért és Isten színe előtt emlékeztek meg a már elköltözött évfolyamtársakról: BABKA TIVADAR volt legéndi, CSENGŐDY LÁSZLÓ volt budahegyvidéki és FÁBRI ISTVÁN volt mezőberényi lelkészről. „...akár élünk, akár meghalunk, az Úréi vagyunk...” (Róm 14,8) és a Magyarok Világszövetsége védnöksége alatt 1997. október 17-én este 7 órakor bemutatja ILLYÉS GYULA s4 ÁÜtíUtC Dráma 2Tászben, 4 képben Szereplők: Talakl László.................................BITSKEY TIBOR juw Orczy Istvánná ..............................ANTAL AN ETTA Ka rlovltz..........................................SÁROSI GÁBOR Cr enneville.....................................HORVÁTH FERENC Va y Miklós.....................................VALKAY PÁL öz vegy Batthyány La|osná___BORBÁTH OTTILIA Fe renc József ...........................0. SZABÓ ISTVÁN Ti sza Kálmán................................IMRE ISTVÁN Po dmaniczky Frigyes................KATONA ZOLTÁN Va szary Kolos pap.......................GALGÓCZY IMRE Má rton............................................MEDVE JÓZSEF Történik 1S60-, 61-ben Díszlet- és jelmeztervező: HUROS ANNA MÁRIA Asszisztens: LÉTAY KLÁRI Rendező: Udvaros Béla További előadások: Október 18,19,25,26-án - november 9, 23, 30-án - december 7-én mindig délután 4 órakor >»gy* rétttistók: A DUNA PALOTA mypénxtétúban (117 2794) l ét a Színházak Központ/ JtgytmdáJáhan (i 12-0000. 112-0009) And rút ry út 19 a
