Evangélikus Élet, 1997 (62. évfolyam, 1-52. szám)

1997-10-26 / 43. szám

Evangélikus Élet 1997. október 26. TANÉVNYITÓ ÉS BÚCSÚSZOLGÁLAT A 100 ÉVE FELSZENTELT PAKSI TEMPLOMBAN Reflektorfényben áll augusztus óta a paksi evangélikus templom. Közeledjen bármely irányból az ember, kimagaslik nemesen egy­szerű neoklasszicista épülete, mely több mint 100 esztendeje áll ezen a helyen. 1997. szeptember 14-én, a templom felszentelésének száza­dik évfordulóján hármas ünnepre gyűltek össze paksiak és környék­beliek, evangélikusok, reformátu- 1 sok, hívők vagy felekezeten kívü­liek. Szeptember. Még az augusz­tusi nagy találkozás - az I. Orszá- * gos Evangélikus Találkozó - han­gulatában élünk, s újra ünnepel­hetünk, újra ennyien együtt lehe­tünk. Tele a templom. A harangszó után két lelkész lép be a templomba: Sólyom Ká­roly ny. esperes, püspökhelyettes, a gyülekezet korábbi lelkésze és a mostani, Szabó Vilmos Béla. A liturgiát gyermekszavalat követi. Szeptember van. A tanév­kezdés ünnepe is a mai. Szabó Vilmos Béla az Ef. 2,20- 22. textusa alapján először a száz­éves templom múltjával kapcso­latban a holtakról emlékezik meg, akiknek mi az életére, hité­re építkezünk, szól az elődökről, jelen lévő lelkésztestvéréről is, akiknek élete összeforrt a gyüle­kezettel, akikkel együtt épülünk lelki templommá, s ahol a sarok­kő Jézus. Nem is olyan régen aggódva szakadt fel belőlünk a fohász Só­lyom Károly tisztelendő urunk súlyos betegsége idején gyógyu­lásáért, s ma itt állhat újra (hosszú idő után) Luther-kabát- ban. Könny csillog a szemekben. Búcsúzni jött. Az ApCsel 20,27- 28-at választotta alapigéül. „ Vi­seljetek gondot azért magatokra és az egész nyájra, melyben a Szent Lélek titeket vigyázókká tett.- „Pál szívéhez közel állt az efezusi gyülekezet, felelős értük. Itt imádkoztak érte.” - Ő is így látja. Hirdette Isten teljes üzenetét... „Viseljetek gondot a nyájra. A nyáj Krisztusé. 0 a jó Pásztor... Uj kapcsolat Istennel... Én mondhatom néki: Atyám! És ő válaszol: Fiam!... és ebben min­den rendeződik, de ennek hátte­re a keresztfa és Krisztus vére. Ezen az alapon rendeződik éle­tünk útja a végső otthon felé... Ennek záloga ez a templom, en­nek útja egy új tanév, amire most indul ifjúságunk.” Búcsúzik a gyülekezettől. Feleségével Pestre költöznek. - „Ez csak földi szál­lás, égi otthon odafenn vár.” - „Szeressétek a nyájat, a gyülekeze­tei őrizzétek, szeressétek a földi pásztort és a mennyei Krisztust... ” Ünnepi zeneszó, orgona, hege­dű, klarinét szólal meg, tekinte­tem a jól ismert hófehér falakat érinti, elidőzik a szabályos korin- thoszi oszlopfőkön, az ablakok boltívét követi, végül a timpanon Istenszemén s az oltárképen nyugszik meg. Krisztus a kereszt­fán... Ez az a templom, amely látta elődeimet, ahol őket is, en­gem is kereszteltek. Konfirmá­ciók, esküvők, ravatal, majd újra keresztelők. Bűnbánás, ima, úr­vacsora, megbocsátás és az azt követő felszabadult ének. A sze­retett lelkipásztor, aki oly sokat tett értünk, akire mindig felnéz­tünk. Most itt lehet közöttünk. Milyen nagy az imádság ereje!... Idősek és fiatalok... és itt vannak a gyerekek. Milyen sokszínű a gyülekezet!... Igen, mi alkotjuk a lelki egyházat. „A Szent Lélek tite­ket vigyázókká tett” - Könnyhulla­tás helyett újabb feladat. Még mélyebbről és még szárnyalób- ban szól az ének... A boldog vi­szontlátás most is itt van, s egy­kor ránk vár. A reflektorfény ránk irányul: százéves templomunkra, gyüleke­zetünkre, egyházunkra... s a paksi­akra, akik talán a közelmúlt egy országos rendezvényének Isten-ál- dotta sikeréből merítették és merí­tik megújult erejüket. Koch Józsefné KITÜNTETÉS Tatabánya város 50 éves jubileumi ünnepe alkalmá­ból Lábossá Lajos esperes püspökhelyettest a város díszpolgári címével tüntet­ték ki. Az ünnepi közgyűlé­sen résztvett a németországi Ahlen evangélikus egyház- községének küldöttsége. Egyházunkat D. Szebik Imre püspök képviselte. A kitüntetettnek szívből gratulálunk. Luther ezt az éneket a 130. Zsoltár nyomán írta. A megkínzott lelkiismeret nyomorúságát ő is megtapasztalta. Kolostori idejéről egyszer ezt mondta: „Igen kegyes voltam a pápaság alatt, amikor szer­zetes voltam, de mégis olyan szomo­rú és kételkedő, mert azt véltem, hogy Isten nem lesz kegyelmes hoz­zám. ” Aki a farizeushoz hasonlóan (Lukács 18:9-14) vallásos teljesít­ményeivel és érdemeivel dicsek­szik, az nem ismeri azt a mélysé­get, nyomorúságot, amelyről éne­künk szól. De ez a biztonságérzés nem tartós, mert Isten előtt „Az emberek jótettei kevésnek bizo­nyulnak”. ■ De Isten nem taszítja el a bű­nöst. A vámszedő szorongatott szí­véből jövő kívánság Neki kedve­sebb, mint a farizeus imádsága, aki magában bízik. Isten jóságában bízni, amit a Szentírás hirdet ne­künk - ez az út az, ami a kétség- beesésből kivezet. Mélységes mélyből kiáltunk Hozzád (402. ének) „Én csak az Úrra építek, Nem saját érdememre. Szívem erős bizodalma Az Istennek kegyelme. Igéjében hirdetteti, Hogy a bűnöst el nem veti: Én csak Őbenne bízom. ” (3. v.). Ez a bizakodás nem fog megszé­gyenülni „Ha késik is segedelme, Ha várat is magára ” (4. v.). Az utolsó versben Luther Isten iránti bizalmának egész mélysége szólal meg, amely oly jellemző egész teológiájára: „Bármily sok is a mi bűnünk, Még több az Úr ke­gyelme”. Ez az ének 1524-ben keletkezett. Ebben az évben írta Luther legtöbb énekét: 37-ből 21-et. Az eredeti dallam magától Luthertől szárma­zik. Midőn Luther 1542-ben hat né­met temetési éneket adott ki, ezt az éneket elsőként vette fel a gyűjte­ménybe. így énekelték 4 évvel ké­sőbb az ő halálakor. Valóban vi­gasztaló temetési ének is. Gáncs Aladár Bibliai hét Németországban Vesperák Kelenföldön Több mint hatvan éve, minden esztendőben megrendezik a német tartományi egyházak lelkészeinek közös konferenciáját, a BIBEL- WOCHE-t. Az 1930-as évek poli­tikai, társadalmi változásai tették égetően szükségessé, hogy a né­met egyház Isten Igéjének fényé­ben újra meg újra megvizsgálja helyzetét és feladatát. A Hitvalló Egyház lelkészei évről évre, szep­tember utolsó hetében találkoztak Berlinben, hogy a Szentírás egy- egy iratát neves professzorok irá­nyításával újra egzegetálják, értel­mezzék. Később, Németország kettéválasztása után ezek a konfe­renciák jelentették talán az egyet- * len lehetőséget, hogy keletnémet lelkészek nyugatnémet professzo­rok előadásait hallgathassák. A fordulat óta a helyszín ugyan éven­ként változik, a konferencia célja és jellege azonban nem. Ebben az esztendőben a Rajna menti kis városkában, Kaubban ta­lálkozott a közel félszáz lelkész, teológus, akik DEUTEROÉZSA- IÁS-sal (Ézs 40-55) foglalkoztak. Nagy élmény volt számomra, hogy a német résztvevők mellett fran­cia, cseh, lengyel és szlovák protes­táns lelkészekkel is megismerked­hettem. Az előadásokat a katolikus Gra­zi Egyetem Ótestamentumi Tan­székének professzornője, dr. FI­SCHER Irmtraud tartotta. Egze- getikai megjegyzéseit és magyará­zatait, melyek figyelembe vették a történet- és irodalomkritika leg­újabb eredményeit, nagy érdeklő­déssel hallgattuk. Előadásai ko­moly felkészültségről és alapos tu­dásról tanúskodtak. Köztudott, hogy milyen nehéz egzegetikai előadást élvezetesen tartani - a professzornőnek sikerült. Stílusa magával ragadta a hallgatóságot. Az előadások utáni hozzászólások, vélemények jól tükrözték, hogy az elhangzottak - főleg az idősebb lelkészgeneráció körében - ko­moly visszhangra találtak. Az estéket különböző progra­mok tarkították. A „Nemzetek es­téjén” felkérték a külföldről érke­zetteket, hogy mutassák be egyhá­zukat, és beszéljenek lelkészi szol­gálatukról. A reggeli-esti áhítatok­nak meghirdetett alkalmak inkább meditációk, képmeditációk voltak. Szomorúan tapasztaltam - sajnos nem először -, hogy több „igehir­detésben” a gyönyörű gondolatok, idézetek mellett Jézus Krisztusról egy szó sem esett, még a neve sem hangzott el... Végül köszönetét mondok dr. MICHEEL Rosemarie-nak, a Bib­liahét referensének és KRAUSS In­ge asszonynak, akik valóban meg­különböztetett szeretettel fogadtak bennünket, kelet-európaiakat. Blázy Árpád Harmadik éve szolgál a kelenföldi evangélikus temp­lomban (Bp. XI., Bocskai út 10.) a Magyar Egyházzenei Társaság által alapított Fővárosi Protestáns Kántorátus nevű énekegyüttes, amit a Főváros Kulturális Bizottsága tart fenn. Az alapítók célja az volt, hogy biztosítsák Bu­dapest néhány központi templomában a hetenkénti rend­szerességgel megtartott énekes istentiszteletek lehetősé­gét. A liturgikus keret ehhez a zsoltározó esti istentiszte­let: a vespera. A reformációt követően még másfél évszázadig élt evangélikus gyülekezeteinkben is a közösségi imádság­nak ezen formája, s csak a „pápista szokásoktól” való erőszakos elkülönülés igénye sorvasztotta el e szép ha­gyományt. Sajnálhatjuk ezt, s mint századunk harmincas, majd ötvenes éveiben a liturgikus megújulásért küzdő elődeink megpróbálták, mi is tehetünk tevékenyen azért, hogy újjáéledjen a rendszeres közös ima* hiszen az az ele­ven Egyház egyik = világszerte gyakorolt - gyönyörű meg­nyilvánulása. Ahogy egyik esti énekünkben énekeljük: Hála, hogy ébren szentegyházad! Nappalokon és éjeken Szüntelen áldhat és imádhat, Nem hallgat el egy percre sem. (Ék 124,2. vers) Hívogatjuk hát a közösségi liturgia iránt felelősséget érző testvéreinket: a tanév minden vasárnap estéjén a ke­lenföldi templomban (a hónap negyedik vasárnapján a farkasréti temetőnél lévő kápolnában) vesperán vehet­nek részt. Milyen elemekből áll egy ilyen istentisztelet? Zenei nyelve elsősorban a magyar szövegű gregorián ének és a reformáció korabeli korái. Először fennállva hívjuk segít­ségül az Urat (adjutorium), majd dicsőítő éneket ének­lünk az énekeskönyvből. Ezt követi a zsoltározás, két, az ünnephez kapcsolódó zsoltárrecitálás után, harmadik­ként a református hagyományok szerinti genfi zsoltárral. A vasárnap igéje és igemagyarázat következik, amire a ti­zenhatodik századból fennmaradt graduálkönyvekből vá­lasztott responsoriummal felelünk. A zsolozsmarend him­nusznak helyén a mi rendünkben német eredetű korái áll, hogy több legyen a gyülekezet számára már ismert dal­lam ezeken az istentiszteleteken. (Ez a választás lehető­séget ad arra is, hogy minden második versszakot a kórus többszólamú változatban szólaltathasson meg.) Az ün­nepkörönként változó szövegű sorpár, az ún. versiculus vezet át a vespera csúcspontjához, a magnificathoz. Az evangéliumi szöveg iránti tiszteletből ezt is fennállva éne­keljük váltakozva egy-, ill. többszólamú recitálással. Rö­vid kollektaimádság után általában reneszánsz kori motet­ta zárja ezt a részt, a kórus előadásában. A mívesen meg­munkált motetták sem csak zenei szépségük miatt kerül­nek a liturgiába; igyekszünk az ünnephez kapcsolódó kompozíciót választani, melynek szövegét magyarra for­dítva kiosztjuk a gyülekezetnek. Közös általános könyör­gés, áldás és esti ének zárja a vesperát. Eddigi tapasztalataink szerint a korábban csak öt-tíz ember által látogatott esti istentiszteletek gyülekezete je­lentősen gyarapodott, bár vannak, akik — kimondva- kimondatlanul - az énekelt liturgia iránti idegenkedésük miatt inkább más gyülekezeti alkalomra járnak szíveseb­ben. Elsősorban a fiatalok azok, akik szívesen és nyitott­sággal fogadják a számukra új istentiszteleti formát. Ele­inte az érdeklődők talán csak áhítatos csendben figyelik a liturgiát, és örömmel hallgatják a középkor végi figurális zenét, s csak az ismert korálokat éneklik együtt a Kántorátus tagjaival, majd az állandó részek dallamaiba is bekapcsolódnak, és a vesperákon való rendszeres rész­vétel megadja azt a gyakorlatot, amivel természetessé vá­lik a zsoltárok és a magnificat közös recitálása is. Évszázadokkal előttünk élő keresztyének hite és a világ számos hívő közösségének tapasztalata így erősíthet minket is. Hetente ezáltal is átélhetjük hogy Krisztus eleven egyhá­zának tagjai vagyunk (NB Október negyedik vasárnapján nem tartunk ves­perát.) Bence Gábor AZ ORSZÁGOS PROTESTÁNS NAPOK PROGRAMJAI Protestantizmus - Humanizmus • Egyháztörténeti előadás-sorozat Kiskőrös október • Tudományos ülés Eger október 30. Evangélikus Egyház 26-31. Eger jelentősége a XVI. századi magyaror­Kálvin Ház 17 óra gyülekezeti terme 17 óra szági reformációban • Protestáns Emlékünnepély Debrecen október 27. • Tudományos emlékülés és kiállítás Mezőtúr október 30. Igét hirdet: dr. Bölcskei Gusztáv Református Nagy­18 óra Szegedi Kis István halálának 125. évforduló­Református Gimná­10-16 óra Előadást tart: D. dr. Harmati Béla (Az Ökumenikus Thnács központi templom ja alkalmából zium díszterme rendezvénye) • Jubileumi istentisztelet és ünnepség Budapest október 31. Debrecen október 28. a Bethesda Gyermekkórház újra egyházi tu­Református Egyház 14 óra • Teológiai Fórum lajdonba vételének 5. évfordulója alkalmából Zsinati Székháza Téma: „A protestantizmus szerepe a huma­Református Kollégi­10-16 óra Igét hirdet: dr. Bölcskei Gusztáv nista szellemű tudomány és oktatás kialaku­um Díszterme lásában” • Ünnepi kiállítás megnyitása Miskolc október 31. (Az Ökumenikus Tánács központi Menedék címmel Imre Lajos grafikusmű­Deszkatemplom 16 óra rendezvénye) vész kiállítása , • „Protestáns szellemiség - mai Magyarország" címmel kerekasztal-beszélgetés az Európai Protestáns Magyar Szabadegyetem rendezé­sében Budapest Német Ajkú Reformá­tus Gyülekezet (Alkotmány u. 15.) október 28. 17.30 óra • Ökumenikus Reformációi istentisztelet és em­lékünnepély az Egri Zeneiskola művész-ta­nárai és a Gárdonyi Géza Színház színmű­vészeinek közreműködésével Előadást tart: Kádár Zsolt Eger Református Templom október 31. 17 óra • Bibliaismereti vetélkedő Békéscsaba október 29. • Reformációi ünnepély Békéscsaba október 31. Evangélikus Gimnázium 15 óra a Szegedi Bartók Kórus szolgálatával Evangélikus 17 óra • Protestáns Kulturális Est Budapest október 29. Kistemplom „Aki szereti Istent, szeresse testvérét is” Pesti Vigadó 18 óra • Reformációi ünnepély Ráckeve október 31. (Az Ökumenikus Thnács központi Igehirdetés és előadás a 350 éve született Református Templom 18 óra rendezvénye Kocsi Csergő Bálintról • Ünnepi előadás Esztergom október 29. • Ünnepi hangverseny Esztergom október 31. Mit jelent ma a reformáció? Református Templom este Közreműködnek a Zeneiskola tanárai Református Templom 18 óra • Ünnepi előadás Mezőtúr október 29. • Reformációi emlékünnepély Mezőtúr október 31. A Petőfi-kutatás újabb eredményei Városi Szabadidő­18 óra Belvárosi 17 óra [. Előadó: dr. Kiszely István központ Nagytemplom * Református Egyházművészeti Kiállítás Kaposvár október • Országos Reformációi Emlékünnepély Budapest október 31. Fő út 10. 29-31. Igét hirdet: dr. Almási Mihály baptista egy­Deák téri Templom 18 óra • Ökumenikus Misszió megnyitása a Pólus Centerben Budapest október 30. 11 óra házelnök Előadást tart: dr. Bölcskei Gusztáv (Az Ökumenikus Tanács központi (Bp. XV, kér. (Az Ökumenikus Tknács központi rendezvé­nye) rendezvénye) Szentmihályi út 131.) • Jeruzsálem fotókiállítás ünnepi megnyitása A kiállítást megnyitja: Budapest Bibliamúzeum október 30. 16 óra 1 • Templomszentelési évforduló ésRóth Miksa színes ólomablakainak avatása Budapest Fasori Evangélikus november 2. D. dr. Hegedűs Lóránt Ráday Kollégium D. dr. Harmati Béla Templom 11 óra Hálaadó csendesnap a Lepramisszióban Isten magasztalásával kezdődött a Lepramisszió szokásos őszi csendes­napja az Alagi téren, „...örökké ma­gasztalunk Téged, nemzedékről nem­zedékre mondunk dicséretet!” Zsolt 79,13. Hálát adtunk azokért a munkatár­sakért, akik hétről hétre hűségesen összejönnek, hogy elkészítsék a segí­tő csomagokat. De hálát adtunk az előző nemzedékért is, azokért, akik már nem tudnak rendszeresen eljár­ni, de imádságukkal támogatják ezt a világméretű munkát. Hálát adtunk azokért a gyülekeze­tekért vagy más közösségekért, akik az elmúlt évben azért hívták meg a Lepramisszió munkatársait, hogy többet tudjanak meg erről a beteg­ségről, a gyógyítás és a segítés lehe­tőségeiről. Legalább 40 helyen for­dultunk meg, diaképekkel illusztrál­va mondanivalónkat, és szívesen me­gyünk ezután is, ha hívnak, bárme­lyik gyülekezetbe. Hálát adtunk azokért, akik régóta hűségesen adakoznak a betegek ré­szére; kötnek vagy pénzbeli ado­mányt küldenek. Öröm számunkra, hogy 104 új gyülekezet (közöttük 16 evangélikus!) és közel 200 egyéni adakozó kapcsolódott be az utóbbi két évben a szolgálatba. „Nemzedék­ről nemzedékre” folytatódik így is a munka! Hálát adtunk azért az ötezer fásli- ért, amelyet megkötöttek testvére­ink, és amelyeket lepedő- és törülkö­ző-ajándékokkal együtt 36 leprakór­házba küldtünk ki idén. Kötött négy­zetekből 230 db takaró került az arra rászorulókhoz. De a szép népi kézi­munkák is a leprásokat segítik: a nyugat-európai gyülekezetek misz- sziói vásárain értékesítik őket, hogy a bevételt gyógyszervásárlásra fordít­hassák. Hálát adtunk a pénzadományokért, a Világnapi offertóriumért, amelyek­ből fizethetjük a postát, a londoni központnak Afrika számára dollár­ban is küldhettünk segítséget, és fo­nalat is rendelhettünk újra a gyártól, hogy új fáslik készülhessenek. Cso­dálatos dolog, hogy munkabérre nem kell költenünk, hiszen a Lepra­misszióban mindenki Isten dicsősé­gére, ingyen dolgozik. Hálát adtunk azokért a testvérein­kért, akik ezután - talán, ha e sorokat olvassák - indulnak el a segítés útján, és könyörületességre indulnak Jézus ama parancsára: Leprásokat tisztít­satok! (Máté 10,8) Hálát adtunk vezetőnkért, dr. Do­bos Károlyért, aki 94 évesen is fárad­hatatlanul szolgál, tervez, irányít. És azokért, akik az elmúlt évben eljutot­tak személyesen is a leprásokhoz: az oroszországi Rosztovba Nagy János lelkipásztor vitt segítséget, Erdélyi Dániel szigorló orvos pedig az indiai Mirajban a Leprakutató Intézetben végezhette 10 hetes kötelező gyakor­latát, gyakorolva a leprakórház orvo­si és misszionáriusi feladatait. Öröm­mel számoltak be élményeikről. Bencze Imréné

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom