Evangélikus Élet, 1997 (62. évfolyam, 1-52. szám)

1997-05-11 / 19. szám

Evangélikus Élet 1997, május n. n |j% GYERMEKEKNEK A FIATALOKNAK Atyám! Hálát adok Neked az Édes­anyámért! Láttasd meg velem, hogy mennyi jót adtál nekem rajta keresztül, és add, hogy ezért mindig hálás legyek! Tudom, te azt akarod, hogy önálló emberré fejlődjek, hadd éjjem hát saját életemet otthon is. Segíts, hogy jobban megértsem Szüléimét. Ne csak Tőlük váljak megértést. Adj mindnyájunknak több bizalmat egymás iránt. Ébressz felelősséget bennünk egymásért és másokért is. Hidalj ót minden szakadékot Áldd meg otthonunkat békességgel! A LELEK GYÜMÖLCSEI Jóság Ez a szó nagyon ismert előtte­tek. Általában minden gyermek naponta hallja a szüleitől, tanítói­tól, hogy legyen jó! Fontos a fel­nőtteknek, hogy a jó példát köves­sétek, ne a rosszat. Mégis biztosan megtapasztaltátok, hogy hiába ha­tározzátok el őszintén, szívből, hogy jószívűek lesztek, jól visel­kedtek, szófogadók lesztek, ez mégsem sikerül mindig. Mit gon­doltok miért van ez így? Sajnos sokan vannak, akik nem akarnak jók lenni, jót tenni, mert az erőszakos, durva magatartás célravezetőbbnek látszik. Mennyei Atyánk gondoskodott róla, hogy a Szentírás ebben a kérdésben is ta­nácsot adjon mindnyájunknak. Mert nem elég az, hogy valaki szív­ből elhatározza, hogy ezután csak jót tesz, ettől még nem változik meg azonnal. Mi emberek, ma­gunktól nem vagyunk képesek ar­ra, hogy csak jót tegyünk. A Bibliában számos helyen ol­vashattok arról, hogy Mennyei Atyánk mennyire szeret bennün­ket. Jósága olyan, mint a nap me­lege: életet ad. Isten jósága és em- berszeretete Krisztusban öltött testet. Van akit követhetünk, aki­nek egész földi élete példa volt és ma is példa a számunkra. Az Úr Jézus sokféleképpen be­szél Teremtőnk jóságáról. Például Mai feladványunk rögtön egy hi­baigazítással kezdődik, de úgy is mondhatnánk, hogy a múlt heti fel­advány folytatódik kiegészítéssel. Az történt ugyanis, hogy a rovatszer­kesztő (Feri bácsi) kicsit elnézte a dolgot, és Timi néni feladatának első részét csak félig közölte a gyermek- rovat. A múlt héten keresett szó első öt betűjét már akkor megtalálhattátok. Most a maradék öt van soron. Úgy találhatjátok meg, ha a kérdésekre adott három válasz közül mindig a tékozló fiú történetében. Az Atyát elhagyó fiú bűnbánattal tért újra haza, és az apa végtelen szere­tettel fogadta vissza elveszett gye­rekét. Ezt ti is átélitek, amikor megbánjátok, hogy rosszat tette­tek. Szüléitek nektek is megbocsá­tanak, mert szeretnek benneteket. Az engedelmesség, a jóra törekvés Istennek tetsző magatartás. Gon­doljatok Ábrahám történetére, aki úgy cselekedett mindig, ahogy az Ur akarta. Pál apostol is biztat bennünket: „Ne győzzön le téged a rossz, hanem te győzd le a rosszat jó­val!” A jóság nemcsak a magatartás­ban nyilvánul meg, hanem a jószí­vűségben is. Ugye, milyen nagy kincs, ha jószívű a barátod? Meg­látjátok, milyen jó érzés, ha adni tudtok abból is, amiből nektek is kevés van. A jóság nemcsak tette­ket jelent. Gondolataitok, szavai­tok is tükrözik szívetek jóságát. Törekedjetek arra, hogy társai­tokban is meglássátok a jót, a jóra törekvést. A legfontosabb: ne fe­lejtsétek el naponta megköszönni Isten jóságát! Neki köszönhetjük az életünket, szüleinket, ezt a szép világot! Hálás szívvel gondoljatok arra, hogy 0 jó, és örökké tart szerete- te! megtaláljátok a helyeset, és a jó vála­szok betűit összeolvassátok. Ä hibá­ért Feri bácsi elnézéseteket kéri! A kérdések és a válaszok a követ­kezők:- Milyen hatással volt az emberek­re ez a beszéd? J. megkövezték a tanítványokat L. sokakat szíven talált, ezért meg­tértek és megkeresztelkedtek E. nem törődtek vele.- Hányán lettek Krisztus követői­vé ezen a napon? E. kb. 3000 ember I. még tizen- ketten U. közel háromszázan- Találkoztak-e még ezután is egy­mással? S. nem tudunk róla T. igen, na­ponta Z. néha az utcán- Hogyan lettek ilyen bátrak az addig bujkáló, rettegő tanítványok? O. a Szentlélek erejével, segítségé­vel A. a bortól K. ilyen nagy tö­megben könnyű volt elvegyülni- Mi volt jellemző a Krisztus köve­tőire? T. egyforma ruhát viseltek L. so­kat szomorkodtak a bűneik miatt S. örömmel és tiszta szívvel voltak együtt Most pedig következzék a tulajdonképpeni második forduló! Kedves Gyerekek! A múlt heti rejtvényünk megfejté­se egy görög szó volt: (amit most még nem árulunk el), a jelentése pe­dig: pártfogó, vigasztaló, védőügy­véd, figyelmeztető. Jézus gyakran használja ezt a szót a Szentiélekre, mert amióta Ő felment a mennybe, azóta a Szentlélek az, aki beszél a szívünkkel. Biztat, vigasztal, bátorít bennünket, hogy járjunk Isten útján. Aki hallgat rá, annak „hátszele” van. Ha szoktatok bicajozni, akkor tudjá­tok, milyen jó arra haladni, amerre a szél fúj. Ugyanígy segít benneteket előre a Lélek szele is. Széllel szem­ben haladni viszont nehéz, mert ak­kor folyton akadályozva vagyunk. Ugyanígy akadályoz, nem hagy nyu­godtan haladni, hanem figyelmeztet, a szívünkben jelez a Szentlélek, ha elfordultunk Istentől és Neki hátat fordítva akarunk haladni. Azzal, hogy így elkísér bennünket, bizonyít­ja nekünk, hogy figyel ránk, foglalko­zik velünk személyesen. Hát túljutottunk az első akadá­lyon. Az e heti rejtvényünk megfejté­se ismét elárul majd valamit nekünk a Szentiélekről. Ha a bűvös négyzet­ből kihúzod a megadott szavakat, a maradék betűkből megkapod ezt a szót. Biztos vagyok benne, hogy jut eszedbe olyan bibliai történet, ami­ben szerepel. Ezt is írd le, és így add postára a megfejtésedet keddig a cí­memre: Füller Tímea 7054 Tengelic, Rákóczi u. 22. Jó munkát kívánok és nagyon vá­rom a megfejtést: Timi néni Megadott (kihúzandó) szavak: jó­ság, béke, zakó, eke, apa, szép, takar G G T A ! L Á A A P A s E K É B Ó IC A Z M J —:— E R - ­A JL A gyermekrovat készítői stábjának címe: Cselovszky Ferenc, 7064 Gyönk, Petőfi u. 359. Rutayné Tóbiás Ibolya VEDD ÉS OLVASD! Játékos ismerkedés a Bibliával NYOMKERESŐ j,MEGY A PÁSZTOR SELYEMFÜVES, TARKA RÉTÉN ÁT” - ugye, ismerős ez az éneksor? Tálán azt is elhatároztad sokszor: „JUHA VAGYOK, KÖVE­TEM A PÁSZTOR LÁBNYOMÁT!” - De tu- dod-e, hogy merre megy a pásztor? Thdod-e, hogy ezen a selyemfüves tarka réten nem vagy egyedül? Nemcsak virágok simogatják a lábadat, nemcsak Isten szeretetének sugarai játszadoznak a hajadon? Ez a rét emberektől TARKALLIK: egyik nevet, másik sír. Egyik önfeledten mulat, a másik összeroskad valami­féle fájdalom alatt. Egyik büszkén kihúzza magát, a másik a „világ legszerencsétlenebbje”, aki végképp nem érti, miért kellett megszületnie. Egy KÖZÖS VONÁSUK van: mit sem tudnak a te Pásztorodról, akinek te állítólag nyomába szegődtél. Pedig szük­ségük lenne Rá. Bizony, ez a selyemfüves tarka rét: NEHEZ TE­REP. A pásztor megy előtted, és ahelyett, hogy kike­rülteié veled a kellemetlenségeket, mintha szándé­kosan nekivezetne csupa harsány, idegesítő, bekép­zelt, vagy éppen csüggedő, visszahúzódó embernek. Nem mehetsz el mellettük tétlenül és szótlanul, mert te BÁRÁNY vagy! A Pásztor halad elöl, te pedig ilyen kérdéseket forgatsz most magadban:- Hol a lábnyom, hova kell lépnem, hogyan dönt­sék?- Mit kellene mondanom, hogyan kellene élnem, vi­selkednem?- Muszáj-e beszélni Jézusról, vagy elég „példamuta­tóan” és csendesen éldegélni?- Hogyan beszéljek, hogy ne legyek nevetséges, de ne is titkoljak el semmit az IGAZból? Ezekre a kérdésekre szeretnénk VELED EGYÜTT keresni a választ, egy EGÉSZ HÉTEN ÁT! Ezért MEG­HÍVUNK TÉGED a MISSZIÓI GYERMEKKON­FERENCIÁRA, melyet a piliscsabai Béthel Miszsziói Otthonban tartunk, 1997. augusztus 1. és 15. között. Várunk, ha kérdéseid vannak, ha 10-14 éves vagy, netán egy kicsit fiatalabb, vagy idősebb. Részvételi díj: 3500 Ft, de ha megrendeled ingyenes Missziói Magazinunkat és megfejted néhány feladvá­nyunkat, kedvezményben részesülhetsz. Vátjuk jelentkezésedét a következő címen: Evangé­likus Külmissziói Egyesület, 1085 Budapest, Üllői út 24. * Álljon itt két levélrészlet Bettitől és Gábortól, akik tavaly már részt vettek az Albertiben rendezett konfe­rencián: „Én nagyon jól éreztem magam Albertiben. Minden gyerekkel összebarátkoztam és sokat tanultam azon a héten. Néha imádkozom a külmisszióért, de megpróbá­lok majd még többet tenni ” „Örülök, hogy ott lehettem és megismerhettem gyere­keket, felnőtteket. Azóta sem felejtek el imádkozni az arab gyerekekért, de sajnos, a zsebpénzemből nem sokat gyűjtöttem. ” A „VASMINISZTER" Baross Gábort nevezték így, a dualizmus korszaká­nak egyik legkiemelkedőbb gazdaságpolitikusát. Gazdasági életünknek e korszakbeli legjelentősebb változása a vasúthálózat Iáépítése és ezzel a közlekedés nagyléptékű fejlesztése volt. A 40-es évek elején még na­gyon bizonytalan és kismértékű volt a szárazföldi közle­kedés: Ősszel és tavasszal szinte teljesen járhatatlanok voltak az utak; gyakran „vendégmarasztaló’’ volt a hely­zet. Ezek a körülmények természetesen az egyházi életre is kihatottak. 1846-ban épült meg az első vasútvonal Pest és Vác között. 1848-ban mindössze 200 km hosszú vasútvo­nal volt Magyarországon. A kiegyezésre (1867) ez a szám megtízszereződött, de még így is csak kb. 2000 km volt a vasútvonalak hossza. Ezután viszont nem ritkán, egy-egy év alatt majdnem 1000 km vasútat fek­tettek le, és 1900-ra vasúthálózatunk már meghaladta a 17 000 km-t. Ez azt jelentette,.hogy az ország min­den vidéke könnyen megközelíthetővé vált, és hazánk Egy korty bor, egy falat ostya - ennyit ad csupán Jézus? Amikor eljött az óra, asztalhoz te­lepedett az apostolokkal együtt, és ezt mondta nekik- „Vágyva vágytam arra, hogy szenvedésem előtt mege­gyem veletek ezt a húsvéti vacsorát. Mert mondom nektek hogy többé nem eszem ebből a húsvéti vacsorá­ból, amíg csak be nem teljesedik ez az Isten országában. ” Azutáh vette a poharat, hálát adott, és ezt mondta: „Vigyétek és osszátok el magatok között. Mert mondom nektek hogy nem iszom mostantól fogva a szőlőtő termésé­ből, amíg el nem jön az Isten orszá­ga. ” És vette a kenyeret, hálát adott, megtörte és e szavakkal adta nekik: „Ez az én testem, amely tiérettetek adatik: ezt cselekedjétek az én emlé­kezetemre. ” Hasonlóképpen vette a poharat is, miután megvacsoráztak és ezt mondta: „E pohár az új szö­vetség az én vérem által, amely tiéret­tetek ontatik kL ” (Lk 22,14-21) Egy korty bor, egy falat ostya. Ezt kapom a gyülekezeti gyónást követő úrvacsorán? Önvizsgálattal készülök a gyó­násra, mely némi félelemmel tölt el, az azt követő úrvacsorára már boldog örömmel készülök, mert a falat ostya, Krisztus teste, és a korty bor, Krisztus vére, emlékez­tet az utolsó vacsorára, az akkor kötött új szövetségre, mely a bűn­bocsánat szövetsége, s emlékeztet .. Krisztusunk halálára, aki feláldoz­ta magát, hogy aki hisz őbenne, annak örök élete lehessen. A római egyház tanítása alap­ján, a misét bemutató pap szerzési igékkel átváltoztatja a kenyeret és a bort Krisztus testévé és vérévé, és azután mint pap, újra bemutat­ja Krisztus áldozatát Istennek. Eszik egy falat ostyát, iszik egy korty bort, de a hívőknek már csak egy-egy falat ostya jut. Magyaráza­tuk: A testben van a vér is... De akkor a pap miért iszik bort is? Csak ő emlékezhet Krisztus halá­lára, a testtől különvált vérre? A reformátusok a korty bort, a falat kenyeret jelképeknek tekin­tik, Krisztus testének és vérének jelképe ez náluk. Szerintük a hívők lelki módon lépnek közösségbe Jé­zussal, a hitetlenek számára pedig csak egy korty bort és egy falat kenyeret ad az úrvacsora. A mi egyházunk tanítása szerint a hívő és hitetlen egyaránt Krisz­tus vérét és testét veszi magához a gyülekezeti gyónást követő úrva­csorán. A gyülekezeti gyónás szerintem nagyszerű, mert az önvizsgálat után meggyónhatom bűneimet anélkül, hogy az emberek ismer­nék azokat, és annak gyónom meg, aki ismeri bűneimet, hisz Istennek, a Teremtőmnek tartozom szám­adással. Neki kell meggyónnom, ha nem követtem tanítását. Szo­rongva lépek ilyenkor a gyülekeze­ti terembe, de hallgatván az Isten igéjét, megnyugvásra lelek. Az is­tentisztelet végeztével megint bű­nös mivoltomra gondolok, gyónás alatt viszont percről percre, válasz­ról válaszra érzem, ahogy tisztul lelkem, s mikor az Úr asztala elé járulok, már nem félek. Olyan, mintha díszbe öltözne a szívem. Előttem az ostya, a bor, Krisztu­som teste és vére, melegség önti el szívem, mert Krisztus önmagát ad­ta értem is. Ez az ostya és bor táp­láló, no nem a tápértékek miatt, hanem hitem táplálója, erősítője. Hiszem, hogy bűneim megbocsát­tattak, s hiszek az örök életben, amit Krisztusnak köszönhetek. Boldog örömmel hagyom el a templomot. Megpróbálok Isten gyermekéhez méltóan viselkedni, de mivel csak egy egyszerű halandó vagyok, ez nem mindig sikerül. De hiszem, hogy bűneim megbocsáttatnak, erő­södik, táplálkozik hitem, s az örök élet fényének reménysége világít egy korty bor s egy falat ostya által. Ments Orsolya Rajka Halld meg, Uram, hívó hangomat! Hallod? Kérlek, figyelj rám, és válaszolj már - hi­szen tehozzád szólok, veled akarod beszélni! Milyen ismerősek ezek a szavak. Szinte naponta el­hangzik szülők szájából gyermekeik felé, vagy éppen gyermekek szájából szüleik felé. De elhangzik min­den emberi szájból Isten felé, s bizony miért ne han­gozhatna el Istentől felénk, süketülő emberek felé. Mert nagyon elromlott a hallásunk aziránt, amit a mennyei Atya akar mondani nekünk. Úgy éljük az életünk, mintha mi meglennénk Isten nélkül is. Sőt, szinte azt sugallja életünk: hát csak hadd beszéljen, mi tudjuk, mire van szükségünk, s amikor majd rászorulunk, majd szólunk neki, illetve figyelünk Őrá. Isten igéje nem véletlenül mondja el nekünk Sámuel történetét: figyelni és válaszolni kell a megszólításra. S ha már elmondtam feléje: „Szólj, Uram, mert hall­ja a te szolgád!”, akkor bizton tudhatom azt, hogy ki­áltásom nem lesz hiábavaló, hogy Nála nyitott fülekre talál. Biztos lehetek benne, hogy Ő nem mondja majd nekem, hogy nem érek rá. Biztos lehetek abban, hogy nem néz le problémáim és gondjaim miatt, hogy nem kinevetni, de célba igazítani fog. Köszönöm, Uram, hogy Te meghallod hívó hango­mat. Kérlek segíts nekem abban, hogy én is meghalljam a Te hangodat! Amen. Szeretnél-e meggyógyulni? Ezt kérdezte Jézus a Bethesda-tó partján a 38 éve beteg embertől, és most tőled kérdi. De én nem vagyok beteg, nekem nem kell meg­gyógyulnom! - tiltakozol rögtön. De Jézus újból kérdez: Szeretnél-e egészséges lenni, szeretnél-e hallani és beszélni tudni? S te most már szinte ma­gadon kívül mormogod: De én hallok, és beszélni is tudok! S ő tovább kérdez: Akkor miért nem beszélsz ve­lem? Miért nem nyitod szádat bizonyságtételre, vagy éppen kérő fohászra? Miért nem hallod meg hango­mat? Szeretnélek bibliatanulmányozásra hívni! Igen, jól gondolod, emberek által hívlak! S most pontosan ezáltal a cikk által szólítalak meg! „Embered” akarok lenni, mint a 38 éve beteg ember­nek. Embered, aki elvezet a gondviselő Istenhez. Kér­lek, keress legalább tíz „Ne félj...!” igét, és küldd be a szerkesztőség címére. (Ne félj, nem marad el a juta­lom! - de ezt már csak én, a jézusi gondolatok leírója mondom.) | Az Y. ökumenikus szavalóverseny Nyíregyházán „Áldjad én lelkem az Urat” - a zsoltár szavaival kezdődött a Nyír­egyházi Evangélikus Kossuth La­jos Gimnáziumban 20 középiskola 32 tanulójának részvételével az egyházi gimnáziumok versmondó találkozója. ígéretes az 5 éve in­dult kezdeményezés. Célja annak a szellemiségnek bemutatása, mely a keresztyén iskolák nevelési arculatát, az egyházi iskolák „többletét” jellemzi. Nem kulturális seregszemle, ha­nem bensőséges, meghitt hangula­tú baráti találkozás. Thnúsítja az egyházi iskolák erkölcsi nevelését és oktatási színvonalát. Bizonyítja, mennyire hiányos lenne a magyar közoktatás palettája az egyházi ne­velés színei nélkül. Idei 5. találkozónkat különösen emlékezetessé tette az ökumeni­kus jelleg. Az evangélikus gimná­ziumokon kívül 5 református (Pá­pától Sárospatakig), s a régió ró­mai, görög katolikus iskolái kap­tak meghívást. A választható versek témakörét nem határoztuk meg, az egyházi iskolák szellemiségébe illő vallásos és hazafias téma egyaránt helyett kapott. Reményik Sik Sándor, Túr­mezei Erzsébet versem kívül a ha­zafiúi fájdalom hangja csendült fel Kölcsey, Zrínyi dalában, megható emberi sorsok, életképek rajzolód- -* tak elénk Kányádi, megrázó nem­zeti tragédiák Ady verseiből. Illyés Gyula, Faludy, Márai képviselték újabb líránkat. Emelkedett pilla­natokban megéltük „Az ÚR érke­zését”. A tartalmilag változatos, elő­adói megformálásban igen színvo­nalas szavalóversenyt rangos zsűri értékelte, megköszönve a művészi teljesítményt nyújtó versmondók, a felkészítő és kísérő tanárok áldo­zatos munkáját. Palotai Erzsébet tanár A helyezettek 1. DANIS LÍDIA (Berzsenyi Líce­um, Sopron) 2. KASZÁS VILLÓ (Budapesti Evangélikus Gimnázium) 3. TOMPA TAMÁS (Sárospatak, Református Kollégium) A Nyíregyházi Kossuth Diák külön- díját TAKACS BENCE (Baár-Madas Református G., Bp.) a Bessenyei Társa­ság különdíját KÁDÁR MIKLÓS (Re­formátus Kollégium, Pápa) nyerte el. is bekapcsolódott a nemzetközi kereskedelmi forga­lomba. Ez a nagyarányú fejlődés kedvezőleg hatott nemcsak Budapest gyarapodására, a kereskedelemre, szállításra, hanem - mindezek mögött - a termelésre is, főleg a me­zőgazdaságra. A nagyobb népmozgás következtében, több vasúti gócpontban ekkor szerveződtek gyülekezete­ink (A hatvani gyülekezetei is vasutasok alapították) Baross Gábor 1848. július 6-án, Pruzsinán (Trencsén megye) született, elszegényedett nemesi családban. Kö­zépiskolai tanulmányait Léván és Esztergomban végez­te; közben tanítással, korrepetálással tartotta fenn ma­gát. Ezután jogi tanulmányokat folytatott, majd várme­gyei tisztviselőként dolgozott. Viszonylag korán, már 1875-ben képviselői mandá­tumhoz jutott a Szabadelvű Párt „színeiben”, mint Tisza Kálmán híve. 1883-tól közlekedésügyi államtitkárként tevékenyke­dett. Közlekedésügyi miniszter volt 1886-tól haláláig; köz­ben, 1886-1889 között a közmunkaügyi, 1889-től pedig az ipari és kereskedelemügyi miniszteriális feladatokat is ellátta. Munkásságának túlnyomó részét a közlekedéspoliti­kaifeladatok megoldása jelentette, így pl.: a vasútvona­lak nagyrészének államosítása, a vasúti zónadíjszabás bevezetése, a postatakarékpénztár megalapítása, a posta és távírda egyesítése, a Vaskapu szabályozása, a fiumei kikötő kiépítése. Kötelezővé tette az állami vasutaknál a magyar nyelven történő levelezést a német helyett, a vas­úti tisztviselőknél pedig a magyar nyelv ismeretét. Baross közlekedéspolitikájában Széchenyi István re­formeszméit valósította meg. Aktív miniszterként hunyt el 1892. május 8-án, Buda­pesten. Szobra Budapesten a Keleti pu. előtt, a róla elnevezett nagyforgalmú téren nemcsak az utazókat, hanem a fő­város és az ország lakosságát is emlékezteti a „vasmi­niszterre”. Ezenkívül csak a fővárosban még 10 út, utca, tér névadója ő. Hatvanban, a „vasutasvárosban” is utca viseli Baross Gábor nevét. B. B.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom