Evangélikus Élet, 1997 (62. évfolyam, 1-52. szám)
1997-04-27 / 17. szám
Evangélikus Elet 62. ÉVFOLYAM 17. SZÁM 1997. ÁPRILIS 27. HÚSVÉT ÜNNEPE UTÁNI NEGYEDIK, CANTATE VASÁRNAPJA ORSZÁGOS EVANGÉLIKUS HETILAP ÁRA: 40 FT Isten egyik leggyönyörűbb és legdicsőbb ajándéka az ének Haragszik is rá a sátán, mert sok kísértést és gonosz gondolatot űz el vele az ember... Az ének a szomorú ember legjobb orvossága, ______________amelytől a szív újra megbékél, _______________________feléled és megújul. Lu ther ~ A TARTALOMBÓL" PEDAGÓGUSKONFERENCIA SULYOK IMRE KÖSZÖNTÉSE JÖVŐKERESÉS A ZSINATON MOZAIKOK PRÉDIKÁCIÓKBÓL a * Énekeljetek az URnak... Húsvét utáni 4. vasárnap bevezető zsoltára a 98.-nak 1. verse: „Énekeljetek az URnak új éneket, mert csodákat tett!” A zsoltárok korát általában nem könnyű megállapítani. Jelen esetben bízvást mondhatjuk, hogy a 98. zsoltár a babiloni fogság utáni időből származik. Már az 1. versben így szólít fel: „Énekeljetek az ÚRnak!” Az ének, vagy éneklés, mindig valamilyen érzelem szülötte, forrása legtöbbször talán az öröm. A mindennapi kapcsolatainkban mi is „csak” beszélünk egymással, és nem énekelve mondjuk el gondolatainkat. A zsoltár sem így kezdődik: „beszéljetek az ÚRnak”, hanem sokkal ma- gasztosabban: „Énekeljetek az ÚRnak!” S ha az énekre, mint irodalmi műfajra gondolunk, akkor az ének a költő belső megindultságának gyümölcse. Zsoltárunkban az éneket kiváltó érzelem egyértelműen az öröm. Erre mutat pl. a 4. vers is: „Ujjongjatok aj ÚR előtt”, „Örvendezve vigadjatok”. Tovább olvasva a zsoltárt azt találjuk, hogy ez a felszólítás nem csak Izrael népére vonatkozik, hanem az egész teremtett világra: „Zúgjon a tenger a benne levőkkel, a földkerekség és a rajta lakók! Tapsoljanak a folyamok, a hegyek mind ujjongjanak az Úr előtt” (7-9. vers). A zsoltárunkban arra a kérdésre is feleletet kapunk, hogy mi indítja örömre a mindenséget: mert csodákat tett az Isten! S itt nem csupán a Teremtő mindenhatósága előtti általános tisztelgésről van szó, mert a zsoltár Istennek a szabadító voltára teszi a hangsúlyt: „Szabadulást szerzett jobbja” (1. v.) „Megmutatta szabadító erejét az ÚR” (2. v.), „És látták a földön mindenütt Istenünk szabadítását” (3. v.). Mert megszabadította és hazavezette Izraelt a káldeusok fogságából. Méltán mondja már Ézsaiás próféta „szabadítónak” Istent, hiszen Ő ezt tette már kezdettől fogva. Megszabadította Noét az özönvíz következménye alól, megszabadította Ábrahámot és Sárát a gyermektelenség szomorúságából, megszabadította népét az egyiptomi szolgaságból. Lehetne sorolni még számos példát, de már csak egyet mondjunk, a végsőt, s a legnagyobbat: Isten Jézus Krisztusban minden embert megszabadított a bűn és a halál hatalmából. Isten sza- badítása egyúttal mindig új kezdet is. Persze nem Isten oldalán, mert Ő legfeljebb csak újra kezdi számlálni a vétkeinket. A Szabadítás új kezdet az ember számára! Új kezdet, alkalom a megtérésre. Thkács János lelkész testvérem a zsoltárokat görög szövegből fordította értelem szerint magyarra. (Zsoltárok öt könyve c.) Ebben a 98,1. így hangzik: „Énekeljetek az ÚRnak új éneket, az ÚR színe előtt egészen új életmódot folytassatok, mivelhogy csodadolgokat cselekedett az ÚR. ” Az új kezdet tehát az ember számára ez: élj Isten parancsolatai szerint, Istennek tetsző módon, engedelmes hitben és szolgáló szeretetben! S az Istenre találásunk örömének egyik legegyszerűbb kifejezésmódja az ének. C. M. Spurgeon azt mondja egyik gondolatában: „Legyen a mi életünk a Jézus dallamának meghosszabbított visszhangja, hosszan hangzó, édes harmónia. ” Csak így találhatunk arra a tiszta forrásra, amely belőlünk igaz, örömteli éneket fakaszt. Csak így lehet a mi énekünk másokat is dalra indító. Veperdi Zoltán MEGHÍVÓ A Kisfalud! Evangélikus Leánygyülekezet új templomának felszentelése 1997. május 4-én, de. 10 órakor lesz. A felszentelés szolgálatát D. Szebik Imre püspök végzi. Szeretettel váiják az érdeklődőket. NINCS TOVÁBB? - MÉGIS VAN TOVÁBB! Ecseny - Somogy megyei község, a Balatontól délre, majdnem félúton a Balaton és Kaposvár között. Aki autón érkezik, azzal találja szembe magát, hogy a falu végén az útnak is vége van. Nincs tovább, vissza kell fordulni. A községben valamikor virágzó gyülekezet volt. Mint anyagyülekezethez, valamikor ide tartozott még Kaposvár is, mint fília. 1947. április 8-án a 800 éves település átélte azt a tragédiát, melyben azon a vidéken még sok településnek volt része: 287 személyt - német nemzetiségük miatt - kitelepítettek. 85 ház üresen maradt. Annak a kornak „etnikai tisztogatása” érte el őket. Akkor sokan úgy gondolták, hogy a falu életútjának is vége van. Nincs tovább! Mégis van tovább! „Csak az Úrnak nagy kegyelme, hogy még nincsen végünk... ”, hangzott a bizonyságtétel 50 év után, 1997. április 6-án az ősi templomban. Visszatekintésre, hálaadásra gyűltek össze a gyülekezet tagjai és eljöttek többen az akkor kitelepítettek közül is. ,^áldott a mi Urunk Jézus Krisztus Istene és Atyja, aki nagy irgalmából újjászült minket Jézus Krisztusnak a halottak közül való feltámadása által élő reménységre” - hangzott a heti ige az igehirdetés alapigéjeként. D. dr. Harmati Béla püspök igehirdetésében szólt arról, hogy az élet erősebb, mint a pusztító halál, Isten nem a halált mondja ki utolsó szóként. Ezért állhatunk meg most hálaadással. Élő reménységre vagyunk elhíva, húsvét után van reménységünk a megújulásra. Reménységre mutat az is, hogy ma ebben a gyülekezetben új lelkészt iktatunk be. Sikes Attila, Erdélyből áttelepült lelkészt meghívta a gyülekezet. Ez azt jelenti, hogy az élet megy tovább, szól az Isten, hirdet- tetik az evangélium. A gyülekezetnek pedig élnie kell az igével. Hiába van bőségesen vizünk, ha a kezek nem merülnek bele - piszkosak maradnak. Élni kell az igével, mert abból születik megújulás és lesz élővé a reménység. A leghosszabb út is az első lépéssel kezdődik, és most ezt a lépést tettük meg a gyülekezetben. A magyarul és németül elhangzott igehirdetés után Smidéliusz Zoltán esperes beiktatta az új lelkészt. Az istentisztelet liturgiájában részt vett Szalay Tamás tábori püspökhelyettes is. A beiktató istentisztelet után Schneicker János, a gyülekezet felügyelője - aki egyben a község polgármestere is - köszöntötte a vendégeket és új lelkészüket. Sikes Attila Zsolt 34,9 alapján arról tett bizonyságot, mit jelent „érezni és látni” Isten jóságát mindennapi életünkben. Megtanít az Úr akarni, győzni, elfogadni kegyelmét. Bármennyire el voltunk/vagyunk csüggedve, mégis meghallgat. A kettős ünnep alkalmat adott a köszöntőknek is a visszatekintésre éppúgy, mint a jövendő reménység megszólaltatására. Smidéliusz Zoltán esperes Isten ígéretére mutatott: megáld az Isten, ha őt szolgáljuk. Szalay Tamás úgy jellemezte századunkat, mint a futás és akarás idejét, de mégis a könyörülő Isten győzött. Nagybocskay Tamás egyházmegyei felügyelő a maradandó lakozásunkra mutatott, aki minden napon velünk van! Szimon János soproni lelkész 24 évig volt Ecsenyben lelkész, most hálára, hitre, hűségre és a hívás elfogadására buzdított. Madarász István ny. lelkész a vigasztalás feladatára, Szemerei János kaposvári lelkész a közös gyökerekben való megmaradásra, Smidéliusz Gábor s. lelkész a Balaton déli gyülekezetek együttérzésére mutatott rá. Visszatekintés hálaadással - előre tekintés reménységgel. Ez volt ennek a napnak összefoglalója. Kint viharos szél tombolt ezen a vasárnapon - bent megnyugvás, megbékélés és reménység melegítette a szíveket. tszm HITOKTATÓK ORSZÁGOS TALÁLKOZÓJA 1997. április „.. .Aki a fügefát gondozza, az eszi a gyümölcsét." (Péld. 27,18) Hányán? Gyakorta megesik, hogy az első kérdés egy alkalommal kapcsolatban ez: Hányán voltak? Nos, idén sokan voltunk együtt, hozzávetőleg hetvenen. Elégedetten legeltettük szemünket a tömött széksorokon. A legkülönbözőbb korosztályok voltak együtt a Fasori Evangélikus Gimnázium dísztermében: nyugdíjasoktól kezdve a huszonévesekig, a fővárosból és vidékről egyaránt. Nyitány Tamásyné Szabó Erzsébet áhítatával indult a nap. „...Az elfajult nemzedék között ragyogtok, mint csillagok a világban. ” A fényt adásra való lelkes felszólítás igéi után énektanulás következett, amibe Szebik Imréné beleillesztett egy skandinávos tánc-betétet is. Ezt követően ár. Muntagné Bartucz Judit ismertette a nap programját, abban a reményben, hogy a résztvevők kitartanak a nap zárásáig, és élnek az összes lehetőséggel, amit ez a találkozó nyújtani tud számukra. Délután Ebéd után került sor a csoportos munkára, amire sajnos, csak a résztvevők alig kétharmada maradt ott. A két előadó saját előadásával kapcsolatos kérdések közös megvitatására adott lehetőséget, ezen felül a találkozón első ízben megjelentekkel dr. Muntagné Bartucz Judit indítványozott beszélgetést, valamint „szemléltetés és vizuális kultúra a hitoktatásban” - címmel magam is vállalkoztam egy csoport vezetésére. E csoport együttgondolkodásának talán ez a mondat szolgálhat összegzésül: Vigyázni kell, nehogy a gyermek számára vallás és giccs - éppen a képanyag alapján - összekapcsolódjon, mert akkor idővel (vizuális és ízlésbeli fejlődésével) a giccs elutasításával a vallást, illetve hitéletet is elutasítja. A csoportbeszélgetésekről beszámolók készültek, így a végén mindenki összegezhette, miből állt össze a találkozó tartalmi része. Értékelés Hogy ki milyen tanulságokkal tér vissza a saját munkájához? Nem tudom. Egy találkozó elvileg annak a lehetőségét teremti meg, hogy szót kapjon egy- egy vélemény, probléma és az elhangzó vélemények, kérdésfelvetések a közösség mércéje és a szaktudás elvi mércéje szerint ítéltessenek meg. Mindazok, akik csak az előadáson való részvételt választották, nem éltek a megnyilvánulás lehetőségével. Kár. Ám lehet, hogy egy még nem igazán körvonalazott, elvileg nem tisztázott hozzáállás áll a háttérben. Ki tudja. A résztvevők egy része hazavitte magával a kérdéseit és véleményét, hogy továbbra is egyedül legyen a saját nehézségeivel. pap mindig egyedül van” - mondogatta nekünk dr. Prőhle Károly. Nem biztos, hogy a hitoktatónak - a paphoz, lelkészhez hasonlóan - mindig egyedül kell lennie. Nagy Zoltán A hívás elhangzik Előadások Nincs jó találkozó jó előadás nélkül. Idén dr. Szabó Lajos teológiai tanár és Takácsné Kovácsházi Zelma lelkésznő kaptak felkérést. Dr. Szabó Lajos professzor az iskolai hitoktatás korba ágyazottságára, s az ebből adódó kihívásokra kívánt rávilágítani. A hitoktatásról úgy beszélt, mint egy nagyszerű és megtisztelő lehetőségről. Kiemelte a hitoktató személyét, és hivatkozott arra, hogy az újabb valláspedagógiai szakkönyvek szinte mindegyike ezzel a témakörrel kezdi a kérdés megtárgyalását. Emlékeztetett arra a régi szabályra, hogy a megismerés, a tanulás és az elmélkedés szorosan összefüggő logikai sort alkotnak, amiről nem feledkezhet el az evangélikus hitoktatás sem. Thkácsné Kovácsházi Zelma nem annyira tág problémakörben mozgó előadást vállalt: az egyháztörténet tanításának elvi kereteit és szívét kívánta felvázolni. Hérodotosz nyomán - aki a történetírás atyjaként ismert - megfogalmazható az elv, hogy nyolcegységnyi bevezető kell kétegységnyi tárgyaláshoz - ilyen arányok mellett tételezhető fel az, hogy a történetnek „lesz csattanója”. A puszta leírásnál nem állhat meg sem a történész, sem a tanár, hiszen a történettudomány az oknyomozó szándék nélkül megkérdőjelezhető. Ezután ismertette az egykori és jelenlegi történelem- és egyházfelfogásokat. Megállapítása szerint a keresztyén hit azt sugallja, kell hogy legyen a történelemnek értelme. Bár a történelem küldetése kérdéses, nem így az egyház, mely abban kell hogy különbözzön tőle, hogy „van küldetése”. Az egyház meghatározását a segítés, a talponmaradás és bátorságot adás funkciójában ragadta meg, és abban a szerepében, hogy választ tud adni a kor általános félelmére, szorongására. Bennem évekkel ezelőtt megszólalt ez a hang, s most már szeretném továbbadni, mindenkinek elmondani. Jó lenne találkozni egymással, átélni a nagyobb közösség élményét! Sok a pesszimista vélemény, néha keserűek a számadatok egyházunk, gyülekezeteink létszámát illetően, de a teljes valóság szebb és örömtelibb ennél! Sokan imádkoznak, dolgoznak, szolgálnak Isten ügyéért evangélikus egyházunkban is! Hiszem, hogy egyházunk Isten kezében áldásos küldetést végezhet ebben a világban s hazánkban. Bátorításra van szükségünk! A feltámadott, élő Krisztus bátorítására és tanítványainak egymás felé irányuló biztatására is. A közös hitvallás, az egymás szemében felismerhető azonos lélek megerősít, megvidámít! Remélem, az álom valóság lesz, s augusztus 23-án reggel a paksi sportcsarnokban meg? szólalnak a fanfárok, s felhangzik a nagy gyülekezet ajkán élettel telve az „Erős várunk... ” A szervezés már 1996-ban elindult. Végigjárva a hivatalos lépcsőfokokat, meghallgatva nem hivatalos véleményeket, pozitív visszajelzéseket kaptam. Most az egyház népén a sor, hogy szembenézzen önmagával, az egyház jövőjének kérdéseivel. A szervezés az egyházmegyékre alapul. Minden egyházmegye nagyságának arányában kap egy adott részvételi keretszámot, amivel gazdálkodhat és tovább oszthatja a gyülekezetek számára. A jelentkezés a gyülekezetben név szerint történik. Hasznos, ha a Paksra utazás is egyházmegyei szervezésben valósul meg buszokkal, mert így jobban lehet irányítani és beosztani az étkeztetést, a szálláshelyekre utazást stb. A modem, korszerűen felszerelt, légkondicionált sportcsarnok komfortos otthonérzést nyújt majd a résztvevőknek. Környezete rendezett, gondosan ápolt és tisztán tartott az egész újvárosi résszel együtt. Paks szép fekvésű, 20 000 lakosú kisváros a Duna mentén, Budapesttől 110 kilométerre. Az atomerőmű révén országosan ismertté vált település lakói vendégszere- tőek, befogadó szívűek. A paksi evangélikus gyülekezet, a város és a Tolna-Baranyai Egyházmegye is készül a találkozóra, és immár a hívás is egyre hangosabban és nagyobb körben szólal meg: .Jöjjetek! Mindenkit nagy szeretettel és reménységgel várunk!” Szabó Vilmos Béla MEGHÍVÓ A Tótkomlósi Evangélikus Egyházközség Szeretetotthonának első üteme elkészült Használatba vétele előtt hálaadó istentiszteletet tartanak 1997.'m$)us 3-án, szombaton de. 11 órakor. Az istentiszteleti szolgálatot D. dr. Harmati Béla püspök végzi. Szeretettel hívják az érdeklődőket
