Evangélikus Élet, 1997 (62. évfolyam, 1-52. szám)

1997-04-27 / 17. szám

Evangélikus Élet 1997. április zt. m GYERMEKEKNEK jg, fK FIATALOKNAK Egyszer egy magányos remetéhez látogatók érkeztek, akik ezt kérdezték tőle: „Mondd, mi értelme annak, hogy ilyen visszavo­nultan és csendben élsz?” A remete éppen vizet húzott a kútból. „Nézzetek csak bele ebbe a kútba!” - biztatta látogatóit „Nem látunk semmit!” - felelték azok meglepetten. Kis idő elteltével a remete megismételte a felszólítást: „Nézzetek bele a kútba! Mit láttok?” „Most már látom magam, és fölöttem az eget!” - kiáltotta az egyik vendég. „Látjátok, amikor a vizet mertem, a víz nyugtalanul hullám­zott. Most pedig nyugodt, sima, mint a tükör. Ez a csend titka: megláthatod magad, és megláthatod az ’eget’”. Segíts, Istenem, hogy én is nap mint nap rátalálhassak a csendre. Néhány percre becsukva az gjtót, hogy ne éljen el az utca zqja. Ne zavaijon a veszekedés zqja. Hadd tudjam magam megvizsgálni, és hadd figyelek a Te hangodra! A LÉLEK GYÜMÖLCSEI VEDD ÉS OLVASD! Türelem Szerintetek az emberek körülöttetek türelmetlenek, vagy türelmesek? Ti milyenek vagytok egymáshoz a min­dennapokban, az iskolában, otthon? Ugye általában a felnőttek elvárják a gyerekektől, hogy már egészen kicsi korban várják ki, amíg rájuk figyelnek, amíg teljesítik ké­réseiket. A legtöbb gyerek önzőén azt szeretné, hogy azonnal teljesüljön minden kívánsága, és ha ez nem kö­vetkezik be, türelmetlen lesz. Ugye előfordult ez már ve­led is? Pedig igazán akkor viselkedünk helyesen, ha meg­próbálunk türelmesek lenni. Nézzük csak, mikor is? Például: Ha sorba kell állni az uzsonnáért, vagy az ebé­dért. Ha tudjátok a tanítótok által feltett kérdésre a vá­laszt, jelentkeztek, de nem azonnal benneteket szólíta­nak. Milyen nehéz ilyenkor nyugodtnak, türelmesnek lenni. Ha valaki el akar mesélni valami fontosat, milyen nehéz kivárni, amíg a másik beszél. Sok-sok példát lehet­ne még sorolni. Gondolkodj csak! Kitől tanulhatsz végtelen türelmet, amely szeretettel van tele? Igen, egyedül Jézus Krisztus­tól! Ő az, aki mindannyiunknak példát mutat arra, hogyan lehet szeh'den, türelmesen meghallgatni, tanítani máso­kat. Szeretettel elhordozni az ellenséges indulatokat, a gúnyolódást. Tanulhatunk Jézus emberszeretetéből, bé­ketűréséből. Jézus Krisztus minden tettével, minden sza­vával a békességes tűrésre, a szelíd, nyájas magatartásra nevel bennünket. Őszintén gondolkozz el azon, hogy te mennyire vagy türelmes a felnőttekkel, a társaiddal szemben. Jól esik neked is, ha megértőén, türelmesen figyel rád valaki, aki bízik benned, és ezt érzed tekintetében, mosolyában. Jó tudni, hogy van ideje számodra. Az Úr Jézusnak van ide­je rád, türelmesen meghallgatja imádságaidat. Milyen megnyugtató a számodra, hogy Jézus segít neked abban is, hogy türelmes légy. Rutayné Tóbiás Ibolya Humorzsák- Tisztelendő úr! Nagyon szeretnék hitoktató lenni.- Van valami előképzettsége?- Van. Az, hogy magam is voltam gyerek. # A tanár kérdése diákja édesapjához:-Miért kelt a fia reggelenként olyan álmos benyo­mást, amikor az iskolába jön?- Tetszik tudni, a tálentumok miatt, amelyek benne szunnyadnak... Játékos ismerkedés a Bibliával Ha az itt található darabokból összeállítod az ere­deti képet, Jézus egyik példázatának részlete válik fel­ismerhetővé. Melyik ez a példázat, és hol található a Bibliában? A gyermekrovat készítői stábjának címe: Cselovszky Ferenc, 7064, Győnk, Petőfi u. 359. A konfirmáció - általában - a csecsemőként megkeresztelt gyer­mekek nyilvános hitvallása, amely egyben feltétele az első úrvacsora­vételnek is. De szükség ván-e kon­firmációra? Nem lenne elég a ke- resztség? Jó-e, hogy a konfirmáció feltétele az úrvacsoravételnek? E kérdések megválaszolása előtt te­kintsük át, mit jelent a keresztség, a konfirmáció és az úrvacsora való­jában, és, hogy az eredeti tartalom mivé válik bizonyos helyzetekben. A Szentlélek és víz általi kereszt­ség Jézustól való szentség, ő volt az első, aki Szentlélek és víz által kereszteltetek meg (Mt 3,15), és ma ő az, aki a kereszteléskor Szendéikét adja a víz mellé. Igaz ugyan, hogy a megtérés legtöbb­ször nem abban a pillanatban tör­ténik, amikor valakit megkeresz­telnek, és a keresztség önmagában nem elég az üdvösséghez sem, a keresztelés mégis jelentőségteljes esemény. Az Igével együtt felraj­zolt három vízkereszttel - a lelké­szen keresztül - tulajdonképpen Isten jelöli meg gyermekeit. A homlokunkra írt jelet többé nem lehet letörölni: ezentúl senki nem választhat el minket Istentől, (ő nem hagy el minket akkor sem, ha mi megfeledkezünk Róla, vagy el­fordulunk Tőle. 2Tim 2,13). Az első úrvacsora eseményeit több helyen is megtalálhatjuk a Bibliában (Mt 26,26-28; Mk 14.22- 24; Lk 22,19-20; lKor 11.23- 25), erre most nem térnék ki részletesen. Annyit viszont em­lítsünk meg róla, hogy úrvacsora­A konfirmációról vételkor ostya és bor formájában valóban az Úr testét és vérét vesszük magunkhoz, ezért erre az alkalomra komolyan kell készülni, „Mert a ki méltatlanul eszik és iszik, ítéletet eszik és iszik magának, mi­velhogy nem becsüli meg az Úrnak testét.” (lKor 11,29; lKor 11,27). Ez mindenkire vonatkozik, aki az úrvacsorával él: legyen az illető gyerek, felnőtt, hívő vagy hitetlen. Mint már említettem, a konfir­máció a megkereszteltek Isten és ember előtti hitvallástétele. Ideális esetben a konfirmandusok már hitben járnak vagy nagyon közel vannak ehhez, de legalábbis hiszik, amit Isten és a gyülekezet előtt ki­jelentenek. Ezért a konfirmáltak között nagyobb a hívők aránya, mint azok között, akik nem vettek részt konfirmációi oktatásban és nem is konfirmáltak. Az egyházi törvényekben - szerintem - ezt ve­szik alapul, amikor konfirmáció­hoz kötik az úrvacsoravételt. Ezzel próbálják védeni azokat, akik mél- tadanul ennék és innák Krisztus testét és vérét. Ezek helyett azonban gyakran egészen mást látunk. A keresztelő­ből és a konfirmációból sokszor csinálnak tartalom nélküli szertar­tást, mondván: „Ha mindenki más ezt teszi, miért maradjon ki belőle a mi gyerekünk?”. A falvakban és a kisvárosokban ez még durvább formát ölthet. Előfordul, hogy megszólják, kiutálják azt a csalá­dot, amelyben a gyerekeket nem járatják hittanra, istentiszteletre. A keresztség és a konfirmáció komolytalan eseményként való ke­zelése is elég nagy probléma, de talán még súlyosabb gond, ha az úrvacsorát pusztán a szokások miatt eszi és issza valaki. Ugyanis az illető így Jézus testét és vérét éppenhogy nem bűnei bocsánatá­ra, hanem saját kárára veszi. Végül megpróbálok válaszolni a bevezetőben feltett kérdésekre: Konfirmációra két okból is szükség van. Az egyik ok az, hogy a keresztség és a konfirmáció együtt egy Isten és ember közti szövetségnek felel meg. A kereszt- ségben Isten hív el minket, nevün­kön szólítva, a konfirmációban pe­dig mi teszünk bizonyságot arról, hogy elfogadtuk ezt a hívást, és Is­tennel való közösségben kívánunk élni. A konfirmáció szükséges vol­tának másik oka épp a kelletlenül vagy érdektelenül konfirmálókra vonatkozik. Amiatt, hogy konfir­málniuk kell, eljárnak a gyülekezet alkalmaira és az istentiszteletek­re, ahol Isten Igéjét hallgathatják, keresztyénekkel találkozhatnak. Ezek hatására esetleg felébredhet az érdeklődésük és hitre juthat­nak. Az úrvacsorát viszont nem köt­ném a konfirmációhoz, mert nem tudok róla, hogy a Bibliában ilyes­mi lenne. (Ha mégis van, ezen állí­tásomat kész vagyok visszavonni.) Krisztus minden emberért adta az ő testét és vérét, így mindenkit megillet az úrvacsoravétel lehető­sége, akár konfirmált már az illető, akár nem. Szombath Katalin Megerősödni! (?) A konfirmációval kapcsolatban feltett három kérdés­re fiatalok és idősebbek válaszoltak, és válaszolhatnak a lap hasábjain. A véleményeket a szerkesztőségbe kérjük küldeni Valóban megerősödést jelentett számodra a konfir­máció?- Akkor még nem, mert 13 évesen nem igazán fog­tam fel a lényegét.- Semmit. Fellélegzést jelentett, hogy nem kell to­vább a vizsgától rettegni.- Nagyon akartam hinni, Istennek tetsző módon él­ni, de sokszor kudarcot éltem át. Csak kegyelem­ből lehet! Mennyien maradtatok a régi csoportból, akik akti­val) járnak templomba. Mennyire igaz, hogy a kon­firmáció többeknek inkább „kikonfirmálkodás”-t je­lent?- Kb. a fele csoport maradt meg (6 fő). Volt, aki ki­fejezetten csak kikonfirmálni jött, s ezt nem is tit­kolta.-Negyvenegy éve konfirmáltam. Ma már senki sincs itt a csoportunkból. Meghatározó-e Neked a konfirmációi igéd? Kísér-e a mai napig? ■ ■ ^Igen, nagyon! Eléggé személyre szólt­- Kb. 25 évig nem is tudtam, mi volt az igém-.Most szinte napról naprá fényesebben ragyog.- Igen, sokszor erőt ad, vigasztal. * KUTAS KÁLMÁN: Isten nélkül - Istennel Isten nélkül hal voltam a fövényen - vízcsepp-parány, akire tűz lehel - száradt fűszál, magasló orom-élen - madár, akit tört szárnya nem emel... ...S jött hozzám O - lényembe behatolt, s ím éltet víz, fény... emel szárny... ül a holt. Séta a Római Birodalom két városában (Néhány héttel ezelőtt szerkesztősé­günkben telefonon érdeklődtek, hogy a víziorgona, amelyről lapunkban egyszer írtunk, még látható-e? Örven­detes, hogy Olvasóink így felfigyelnek írásunkra - mert a cikk 1994. május 1- jei számunkban jelent meg. Mostani írásunk válasz is a kérdésre.) Az Aquincumi Múzeum több mint százéves épülete, előtte az aquincumi polgárváros maradványai (Fotó: U. Schild) Két római város, Aquincum, a mai Budapest vá­roselődje és Augusta Raurica, a mai Augst (Svájc) a római korban a Római Birodalomhoz tartoz­tak. Csak egyik a Rajnánál fekvő kolónia, a másik a Duna menti provincia fővárosa volt, most mégis együtt láthatók június 22-ig a Buda­pesti Történeti Múzeumban. Azaquincumi és a svájci ásatások csodálatos leletei együtt vezetik visz- sza a látogatót a Kr. u. I. évszázadba. Csaknem hétévi előkészületi munka után került sor a svájci-magyar ki­állítás megnyitására. Nagyjából azonos szempontok sze­rint vizsgálták a régészek, a kutatók a városok történetét, építészetét, gazdaságát, lakóinak életmódját, vallási éle­tét, szokásait, mindennapjait. Az aquincumi orgona rekonstrukciós mása (Fotó: U. Schild) Mindkét város a Római Birodalom része volt. A rend­kívüli igényességgel válogatott anyag elhelyezése a mú­zeum hatalmas méretű pincerészé­ben, lépcsőkkel is kihangsúlyozott te­rek és termek, vilá­gítás és hanghatás - képzeletbeli uta­zásra viszi a törté­nelem, a kultúra, a múlt iránt érdeklő­dőket. Közben lát­hatja és hallhatja az egyedülálló ze­nei emléket, az aquincumi orgo­Mozaikpadló Augusta Rauricából, a geometrikus díszítésű keretbe fog­lalt képmezőkben gladiátorviada­lok ábrázolásával (Fotó: l). Schild) nát és gyönyörködhet a kaiseraugsti híres késő római kori ezüst kincsben. Mintegy hatszáz tárgy, régészeti le­let, melyet a két ország több mint száz szakembere dol­gozott fel, állított össze a közös múltból. Hagyomány és népszokás, vallási közösségek, a római császár és a római istenek templomai mellett a kelta is­tenségek szentélyei Amfiteátrumok és sportlétesítmé­nyek, szórakozóhelyek, fürdők, piacok, bevásárlóhelyek. Városrészek, épületek makettjei, lakások berendezése, konyhák, edények, ipari és házi munkához szükséges szerszámok, eszközök, korabeli ruhába öltöztetett bábuk... A világítás, a hanghatás, a gyönyörű falfestmé­nyek, a mozaikpadlók, képek és szobrok, miniden a kép­zeletbeli utazást segíti vissza a múltba, amikor az ott élő kelta népesség találkozott a római hódítók kultúrájával Június 22-ig látható a kiállítás a Budapesti Történeti Múzeumban, a Bu­davári Palota E-épületében naponta 10-18 óráig (ápri­lis 30-ig keddenként zárva). Az együttes kiállítást 1998 márciusától a svájci Romermuseum Augst mutatja be, a két ország a két múzeum jó kapcsolata, együttműködése jegyében. Schelken Pálma Jó hírek az Evangélium Színházról Magyar protestáns ökumenikus színházunk a mille- centenáriumra Sík Sándor „István király” című drá­máját nagy sikerrel mutatta be. A közeljövőben már a 25. előadásához érkezik, amelyet a nagyváradi Szigli­geti Színházban tartunk meg nagy érdeklődés köze­pette. Itt adunk hírt, hogy az „István király” előadásunk a budapesti szereplésen kívül Miskolcon a Nemzeti Színház Kamara Színházában, Szegeden a Nemzeti Színházban, Szentendrén, Komlón nagy sikerrel hir­dette színházunk „örömhírét”. Gazdag programmal készülünk az idei új bemuta­tónkra; Illyés Gyula „A KÜLÖNC” című Teleki Lász­ló drámájára, a Reformáció ünnepe előtt, továbbá de­cemberben egy karácsonyi pásztoijátékra. Ezúttal köszöntjük azokat a lelkes nézőinket, bará­tainkat, akik az 1%-os személyi jövedelemadójuk fel­ajánlásával segítik működésünket. Színházunknak Baráti Köre is van, amelyre felhívjuk az érdeklődők figyelmét. Ősz elején tartandó következő összejövete­lünkre majd időben adunk értesítést az Evangélikus Életben. Udvaros Béla a Színház művészeti vezetője

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom