Evangélikus Élet, 1997 (62. évfolyam, 1-52. szám)
1997-03-30 / 13. szám
Evangélikus Elet 62. ÉVFOLYAM 13. SZÁM 1997. MÁRCIUS 30. HÚSVÉT ÜNNEPE országos EVANGÉLIKUS HETILAP ÁRA: 40 FT Jézus él! Mi is ővele! Ebben a hitben erősítse meg a Szentlélek Isten minden kedves olvasónkat! Áldott húsvétot kíván a Szerkesztőség A TARTALOMBÓL „TÁMADJ FEL ÚJ ÉLETRE...” EMELETRŐL NEM LEHET A SZEMBE CSEPEGTETNI NAGYHÉT LITURGIÁJA FELTÁMADOTT! MÚZEUMUNK KINCSEI BUDAPESTI AJÁNLÁS BÓDÁS JÁNOS: Feltámadott! Zeng-bong a húsvéti harang, s mint millió fehér galamb, ujjongva röppen szét a hang elűzni gondot, bánatot:- feltámadott! Feltámadott! Tavaszi szél repes, dalol, fű kacag az avar alól, fa a fának, hegy a völgynek adja tovább a szózatot:- Feltámadott! Feltámadott! Festő levél erről susog, kicsiny és nagy legátusok viszik a nagy hírt szerteszét: nem maradt sírban a Halott,- Feltámadott! Feltámadott! Ne sírj özvegy, ne sírj árva, nincs a sír örökre zárva, ölelheted még boldogan, ki egyidőre itt hagyott...- Feltámadott! Feltámadott! Ne sírjatok édesanyák, a síron túl egy f\j világ, tökéletes öröm árad, és semmi meg nem rothad ott...- Feltámadott! Feltámadott! Ujjongj béna, szegény, beteg, virulni fog még életed, gazdag leszel, ép és erős, jövőd Krisztusra bízhatod:- Feltámadott! Feltámadott! Halld meg te is, küzdő magyar: bús sorsod éje nem takar, higgy annak, ki örökre él, s felkél, majd fényes, szép napod!- Feltámadott! Feltámadott! Húsvéti hit lobogj, lobogj, s minden szívet egy hitbe fogj, ez a szegény, beteg világ higgye a boldog szózatot:- Feltámadott! Feltámadott! Ujjongj szívem, dalolj remény! Él Krisztus, s Benne élek én, nem Ijeszt halál, sem pokol: porrá lesz bár szívünk, agyunk, feltámadunk! Feltámadunk! ADY ENDRE: A szép Húsvét Odúkat és kriptákat pattant S bús árkokig leér a szava: Ilyen a Húsvét szent tavasza S ilyen marad. Miért tudjon Ő az embervérről, Mikor künn, a Tavaszban, Minden csoda csodát csinál S minden drága fizetség megtérül? Óh, Tavasz, ób, Húsvét, Emberek ősi biztatója, £sak azt szórd szét köztünk: Állandó a tavaszi óra S ilyen marad. Krisztus támad és eszmél, Odúkat és kriptákat pattant. Van-e gyönyörűbb ennél? KRISZTUS MONDJA: HALOTT VOLTAM, DE ÍME ÉLEK ÖRÖKKÖN ÖRÖKKÉ, ÉS NÁLAM VANNAK A HALÁL ÉS POKOL KULCSAI j,. >.■« » „...Hirdetni kell... minden nép között...” Többen írták, mégis egy a mondanivaló, sokan hirdették, mégis egy az üzenet Jézusról, Nagypéntek és Húsvét eseményeiről. Lukács evangélista, aki „eleitől kezdve mindennek pontosan” utánajárt, így fejezi be evangéliumát: „...hirdetni kell Krisztus nevében ö megtérést és a bűnbocsánatot minden nép között” (Lukács 24,27)., Az Úr 1997. évének húsvétján most egy afrikai képes evangéliumra figyeljünk. Kamerunból származik a freskó, Douala városából, a Libermann Kollégium főiskolai kápolnájából. Olyan afrikai szimbolizmusban gyökerezik a mondanivaló, amit a legjobb lenne az eredeti színekben is látni. A fekete-fehér technika azonban csak azt engedi meg, hogy körülírjuk a látnivalót. Engelbert Mvang festőművész három színt használ a kápolna teljes oltárterét elfoglaló képhez: a fekete a szenvedést, a piros az életet, a fehér pedig a halált jelenti. Az afrikai fiatalokat az életre felkészítő tradicionális beavatási szertartásokban az iíjak megtanulják, hogy az élet és a halál összetartoznak, innen adódik a jelkép, hogy Jézus és a lábánál megfestett vértanúk, apostolok fehér-piros csíkozásúak. Figyeljünk arra, hogy az afrikai hagyományok szerint a halál színe nem a fekete, hanem a fehér. Hasonló tradícióval találkozunk néhol a magyar népviseletben is. Krisztus és a vértanúk fele-fele arca fekete, hiszen sokat szenvedtek, az uralkodó szín azonban a piros, az élet színe. Különösen is megragadó, ahogyan Jézus kezét óriásra nagyítja a kép: odafér kiterjesztett karjai alá az egész emberiség, mint valami nagy család. Áldásra emelt keze a szenvedés fekete fáján segítség az életünkben megjelenő szenvedés és halál ellen. Hányszor gondoljuk, hogy reménytelen a helyzetünk, nincs segítség, nincs kegyelem. Mintha csak Nagypéntekről tudnánk, ahol még az apostolok számára is minden elveszett. Nagypénteket azonban nem szabad elszakítanunk Húsvéttól. Az a Jézus támadt fel, aki végigjárta a szenvedés és a halál útját. A Via Dolorosa, a szenvedés útja stációit végigkísérve, nem szabad elfelejtenünk, hogy a kereszt és a sír nem az út végét jelentik. A kameruni művész képén Krisztus és a kereszt alatt álló alakok egyszerre jelzik arcukon, kezükön és lábukon a szenvedés és az élet valóságát. A kéz és láb piros színe mintha azt akarná kifejezni, amit a missziói parancsban olvasunk: ... „Menjetek el, tegyetek tanítvánnyá minden népet, megkeresztelve őket az Atyának, a Fiúnak és a Szentiéleknek nevében, tanítva őket, hogy megtartsák mindazt, amit én parancsoltam nektek...” (Máté 28,19). Európai szem talán föl sem fedezi, afrikai nézők azonban bizonyára látják az oltáron, a kereszt alatt a hold és nap jeleit, a félhold és a kör motívumát. Azaz: a természeti világ, a teremtett világ fölött áll Krisztus, aki majd ítélni fog élőket és holtakat, de az az evangélium, a jó hír az egész emberiségnek, hogy a Bíró, aki Isten küldötte, mielőtt ítélne minket, eljött meghalni értünk. Végül arra is figyelhetünk, hogy simulnak egy csoportba a kereszt alatt állók. Megkülönböztethetők a fejek, más-más az egyéniség, de egy a „csapat”, összetartanak egymással és az elsők keze odakapcsolódik Jézushoz, belekapaszkodnak a Mesterbe. Ezért még akkor is, ha lábuk alatt ott a szenvedés útja, ha a kereszt fája meghosszabbodik és szétterjed a világba, reménységük lehet abban, aki győzött a szenvedésen és halálon. Van-e időnk a mai rohanó világban követni az evangélium leírását? Hidunk-é az évről évre visszatérő Nagypénteken és Húsvétkor valamit megragadni abból, ami nekünk szóló üzenet? Az afrikai művész szokatlan ábrázolása most abban segítheti meditálá- sunkat, hogy más formában tárja elénk a végső kérdéseket. Próbáljuk föltenni és megválaszolni magunknak; honnan is jöttünk, miért is élünk, merre megy az életünk és mi lesz velünk a halál után? Vagy folytathatjuk: Miért van szenvedés? Van-e értelme az önfeláldozásnak mások vagy a közjó számára? Miért van az és meddig lesz így a történelemben, ahogyan a nagy angol drámaíró és költő, Shakespeare fogalmazta, hogy „Rossz-Kapitány rabja lett a Jó"! Nagypénteken és Húsvétkor Jézus áll elénk és ezt üzeni: „Én vagyok a feltámadás és az élet, aki hisz én- bennem, ha meghal is, él!” (János 11,25). Ezt kell hirdetni, minden nép között, hogy nyomában Istenhez térés, bűnbocsánat legyen, megbékélés Istennel és embertársakkal. Dr. Harmati Béla . Milyen egyházat akar Isten? Egyházmegyei elnökség beiktatása Debrecenben Március első napján Debrecenben gyűlt össze a Hajdú-Szabolcsi Egyházmegye gyülekezeteinek küldöttsége, hogy közgyűlés keretében iktassa be elnökségét. Bozorády Zoltán esperest újabb hatéves ciklusra választották meg, az egyházmegyei felügyelő tisztére pedig Abaffy Zoltán, eddigi egyházmegyei főjegyzőt. A közgyűlést megelőző istentiszteleten D. Szebik Imre, az egyházkerület püspöke Lk 10,2 alapján szólt az együtt indulókhoz és a gyülekezethez. Jézus kettesével küldte a tanítványokat, így küldünk most a paritás alapján az egyházmegye élén két együtt szolgáló tanítványt. Nem könnyű a közjó szolgálatában felelősséget vállalni, de elvállaltátok a vezetés nehéz és hálátlan szolgálatát. Beteg a társadalom, elesettek az emberek, két megye területén kell összegyűjtenetek a szétszórt evangélikusokat. Erősíteni kell a belmissziói feladatokat, kezdeményezni laikusokból álló csoportok alakítását különböző feladatokra, segítségnyújtásra. Jézus küldő szava legyen útravalótok e szolgálatban! Bozorády Zoltánt esperesi szolgálatában megerősítette áldással a püspök, Abaffy Zoltán felügyelőt pedig beiktatta szolgálatába a liturgia szerint, amelyben Lábossá László espereshelyettes és Béres Tamás debreceni lelkész volt segítője. A közgyűlésen hangzott el a két székfoglaló. Az esperes kereste a feleletet a címben is adott kérdésre: Milyen egyházat akar Isten? Nem az a fontos, hogy mi milyen egyházat akarunk, hanem milyent akar Isten? >yAz egyház elfogadja Isten szeretetét... Az a jó, ha a szervezett egyházakban és gyülekezetekben minél nagyobb számban élnek azok, akik Krisztusban hisznek. Krisztusban hinni pedig azt jelenti: elfogadni Isten szeretetét, mely az emberi történelemnek meghatározott helyén és időpontjában megjelent... ” Minél eltor- zultabb világban él Isten népe, annál inkább igényli ezt a szeretetet és vágyik a kegyelem után. Az ilyen egyház nem él önhittségben, nem akar a társadalom kioktatója lenni, magatartása nem alázatoskodás, hanem őszinte alázat Isten előtt... A Krisztus áldozatában és erejében való részesülés, Isten szeretetének elfogadása azért szükséges, hogy a domináns hangot szívünkben, lelkűnkben, életünkben Ő határozza meg. Meggyőződésem, hogy az ilyen egyház tetszik Istennek, mert csak ez az egyház tudja vállalni Krisztus útját. )rA tanítványság útja keresztül, de győzelmes és dicsőséges út is egyszerre. ” Pál apostol vallomása alapján mutatta fel (Fii 2,5-8): ahogyan Krisztus csak szenvedőként és megvetettként Krisztus, úgy a tanítvány is csak szenvedőként, megvetettként, vele együtt megfeszítettként tanítvány. A tanítvány ezért csak erőtlenségével, gyengeségével dicsekszik, mert így tapasztalja meg, hogy Krisztus ereje lakozik benne. Alázatos és erőtelen szolgákon keresztül valósul Jézus szeretete és ereje, és csak így tudja vállalni az egyház missziói küldetését. >yAz egyház missziójának nem feladata a társadalom jobbítása, hanem az, hogy embereket segítsen a Jézussal való találkozásra. Ennek természetesen - ha eredményes - következménye lesz a társadalom erkölcsi javulása és még a gazdasági fejlődés is. ” Legyünk hát „nyitottsággal, szeretettel egymást segítve, támogatva, egymásért imádkozva Isten országának munkásai, akik nem egymás aklából akarnak bárányokat nyerni, hanem végzik a missziót, akik az elveszettekhez viszik Jézust, hogy az Úr megtaláljon és megmentsen minél több embert. ” Abaffy Zoltán felügyelő beszédében a tanítványi „feladatot” igyekezett felvázolni. iyAz elmúlt évtizedek politikai struktúrája nem segítette, hogy építsük egymáshoz való közelségünket. Kiürült parókiák, államosított egyházi intézmények, leépült emberi kapcsolatok - nagyon is nehéz feladatok elé állították a rendszerváltás után egyházunkat. ” Felügyelői feladatnak látta az anyagi háttér biztosítását. Az évszázados építmények, az egyház infrastruktúrájának fenntartása, karbantartása erő felett való feladat. Türelmes munka kell e kérdés rendeződéséhez és ehhez semmiképpen nem elegendő az 1%-os megoldás! Az igehirdetés hangja csengett vissza, amikor arról beszélt, hogy prioritást kell adni a laikus munkások toborzásának és beállításának, főként iskolai, nevelési, pedagógustoborzási szinten. Ugyancsak fontos feladatának látja az emberi élet minősége javításának munkálását. Az evangélizáció munkájában is sokat kell segíteni a laikus munkásoknak, toborzás, a munkába való hívás és beállítás terén. Szükségesnek látja, hogy az egyházmegyei presbitérium mellett munkabizottságok jöjjenek létre és szerveződjenek egyes feladatok megoldására. Számos országos ifjúsági konferenciát szerveznek. Jó lenne egyházmegyei ifjúsági konferenciákat is rendezni. Ezeket minden évben másik gyülekezetben lehetne tartani. Sokan köszöntötték az elnökséget. Dr. Bossák Nándor katolikus püspök, Mózes Árpád kolozsvári evangélikus püspök, Szabó Gyula ny. esperes mint előd, dr. Fekete Zoltán, a Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei hivatal közigazgatási vezetője, Veres Miklós görög katolikus esperes Keresztes Szilárd püspök nevében, Jenei Zoltán református lelkész egyháza nevében és Lábossá László espereshelyettes az egyházmegye összessége nevében. D. Szebik Imre püspök három dolgot helyezett az elnökség szívére: a szubszidiaritást, vagyis a legalacsonyabb szinten intéződjenek el az ügyek; a compa- tibilitást, vagyis egymáshoz illeszkedve és nem részérdekekben cselekedjenek és végül a spiritualitást, hogy növekedjék a lelki forma és tartalom. Mindezt egy mondatban így lehet kifejezni: Éljétek az evangéliumot! Tóth-SzölISs Mihály
