Evangélikus Élet, 1997 (62. évfolyam, 1-52. szám)

1997-01-05 / 1. szám

Evangélikus Élet 1997. január 5. NAPRÓL NAPRA Az Ige testté lett, és mi láttuk az ő dicsőségét, mint az Atya egyszülöttjének dicsőségét, telve kegyelemmel és igazsággal. Jn 1,14 VASÁRNAP Mária leült az Úr lábához, és hallgatta be­szédét. Lk 10,39 (Ézs 50,4; Zsolt 138,2-5; Zsolt 100; Lk 2,41-52; ÍJn 5,11-13).A zsidó írástudók nőknek nem ma­gyarázták a törvényt. Jézus asszonynak is magyarázta az Atya tanításait. Márta sürög-forog, tele gonddal az asztal­terítés miatt. Mária csendben ül, Jézus lábai előtt, s figyel az Úr szavára. Ő így tisztelte meg az otthonukba betért vendéget, Jézust. Van, amikor ez a Jézusra figyelés több, mint a szorgos cselekvés. HÉTFŐ Sok nyomorúságon át kell bemennünk az Isten országába. ApCsel 14,22 (Jn 2,8; Péld 3,12; Zsolt 72.1- 3.10-19; Mt 2,1-12; Ef 3,2-6; Lk 3,21-38). Isten igé­jéből tudjuk, s a magunk bőrén is tapasztaljuk, hogy éle­tünk nagyobb része nyomorúság. Az ember ösztönösen menekül a bajok, a nyomorúságok elől. Volt olyan testvé­rem, amikor felesége súlyos beteg lett és én azt mondottam neki, hogy Isten még ezen a nyomorúságon keresztül is szereti őket és javukat szolgálja, azt válaszolta: ha az Isten így szeret, akkor neki ilyen Isten nem kell. lhdod-e, val- lod-e, hogy a nyomorúság is lehet a hited próbája? KEDD Az Úr pedig napról napra növelte a gyülekezetét az üdvözülőkkel. ApCsel 2,7 (Ézs 56,8; 2Kor 4,3-6; Lk 4.1- 13). Melyikünknek ne fájna, ha szép nagy templomban kicsi gyülekezetét lát. S adódik a kérdés: Hová lett a gyüle­kezet? Eszünk máris sorolja a válaszokat: elvilágiasodás, urbanizáció stb. Én így kérdeznék: hová lett belőlünk a hit? Hűség Istenhez, s szeretett egyházunkhoz. Időnként csengetnek a hittérítő szektások. Múltkor megkérdeztem a két asszonyt, milyen vallású volt azelőtt? Az egyik kis hall­gatás után így válaszolt, evangélikus voltam. Ibstvérem, fe­lelős vagy velem együtt a gyülekezetért, hogy ne fogyjon, hanem növekedjék lélekben és lélekszámban egyaránt. SZERDA Az sem számít, aki ültet, az sem, aki öntöz, ha­nem csak Isten, aki a növekedést adja. lKor 3,7 (5Móz 2,7; ÍJn 2,7-11; Lk 4,14-21). Jó lenne, ha ezt a mondatot (is) nagyon komolyan venné minden igehirdető s minden ige­hallgató. Akkor nem lennének önmagukkal eltelt papok, s nem lennének a hívek részéről „imádott” igehirdetők. A karizmák nem egyformák, igaz, de az is igaz, hogy minden­ki kapott talentumot Istentől, forgatásra, haszonra, a gyü­lekezet építésére. S ez a döntő. Csodálatos dolog az Úr munkatársának lenni, az Ő egyháza építésében. CSÜTÖRTÖK A jótékonyságról és az adakozásról pe'dig el ne feledkezzetek, mert ilyen áldozatokban gyönyörködik az Isten. Zsid 13,16 (5Móz 16,17; 4Móz 24,15-19; Lk 4,22-30). Van, ahol ez a mondat minden istentiszteleten el­hangzik. Számomra kedvesebb, ha a szívem figyelmeztet erre. Aki benne él egy gyülekezetben, annak szeme van meglátni, hogy hol, mikor kell segíteni. Szegények pedig mindenkor lesznek veletek, mondotta Jézus. S ez így igaz, egyes személyre, rászoruló gyülekezetekre nézve egyaránt. Teológus korom idejétől tudom, hogy a szegény asszony két fillére, micsoda csodálatos adomány. Boldog, akinek szíve, erszénye nyitott a rászorulók felé. PÉNTEK Törekedjetek mindenki iránt a békességre és a szent életre, amely nélkül senki sem látja meg az Urat. Zsid 12,14 (Zak 8,19; Jn 1,15-18; Lk 4,31-37). Nem olyan egyszerű, nem olyan magától értődő, hogy békességben és szent életben legyünk másokkal, mások irányában. Ezért, aki leírta ezt a mondatot, tapasztalatból írta; törekedjetek. Ha valahol, akkor itt nagyon meg kell harcolni a hit harcát, mert nagyon sok a nehéz természetű ember. Elsősorban önmagamat kell legyőznöm, hogy békességben és türelem­mel viseltessem mások irányában. A Krisztusba vetett hit itt is megtenni a gyümölcsét, a másikat szeretetben elhor­dozni tudó életet. SZOMBAT Jézus Krisztus mondja: Kérjetek, és adatik, keressetek és találtok, zörgessetek és megnyittatik nektek. Lk 11,9 (Jer 29,13-14; Zak 8,20-23; Lk 4;28r44). Amikor túlságosan magunkra figyelünk, s nem az Úrra, imádsá­gunk is kárát látja. Üres, lélektelen imákat mond a szánk, mely nem folyt át a szívünkön. Először szinte észre sem vesszük, csak akkor döbbenünk rá, amikor valami kizök­kent ebből az állapotból. Nem hallgat meg az Úr, védeke­zünk. A kiutat a hullámvölgyből maga Jézus mutatja meg, amikor ezt az igét a szívünkre helyezi. Kéij, keress, zör­gess! S megtapasztalod, hogy Istennek van füle meghallani az 0 gyermekének imádságát. Szabó István Álarc nélkül lKor 13,12 Pál apostol a korinthusi levél­ben többek között arról is ír, hogy ismer bennünket Isten. Farsang idejében sokfelé szokás vidám álarcosbálokat rendezni. Nem kell azonban farsangnak len­nie ahhoz, hogy álarcot hordjunk. Mi egész életünkön át maszkíroz­zuk magunkat. . Igyekezünk elrejteni azt, ami bennünk rossz. Szeretnénk szebbnek, okosabb­nak, becsületesebbnek feltűnni mások előtt. Szavaink, cselekedeteink nem valódi lényünket mutatják, hanem a látszatot. Közben pedig észre sem vesszük, hogy az, amit műve­lünk, puszta szerepjátszás. Még Is­tenhez is álarcban közelítünk, pe­dig O jól ismer bennünket. A lét azt jelenti, hogy mások megismernek minket - de éppen ez az, amitől félünk - mondja a drámaíró, Samuel Beckett. Félel­münk oka pedig az, hogy elveszít­jük mások szeretetét, megbecsülé­sét/ ......... A következmény egy ördögi kör. Minél jobban félünk attól, hogy napvilágra kerül a valóság, annál inkább elrejtőzünk álarcaink mögé - és minél inkább rejtőzködünk, annál jobban félünk a leleplezés­től. A végén már magunk sem tud­juk, kik is vagyunk valójában. Jézus arra bátorít, hogy merjük levetni az álarcot. Ő úgy szeret minket, amilyenek vagyunk. Ez a szeretet ezért megszabadít a félel­mektől, felszabadít az őszinteség­re, bátorít az önmagunkkal való szembenézésre, megtanít a valóság elfogadására, de át is alakít. Ezért boldog az, aki a száza­dunkban mártírhalált halt német lelkész, Dietrich Boenhoeffer imádságát magáénak tudja vallani: „Ki vagyok? Ez, vagy amaz? Ma ez, s holnap más? Vagy mind a kettő együtt? Képmuta­tó az emberek előtt, s önmagam szemében megvetendő szánalmas nyavalygó? Ki vagyok? Magányom kérdése gú­nyolódik velem. Legyek akárki, Te ismersz, a Tiéd vagyok Istenem!” Balicza Iván Uram! Dicsőséged oly magasba szárnyal, kegyelmed oly mélységekbe száll alá, miként semmi más; a legnagyobbaktól a legkisebbekig mindenki eléd járulhat, térdre borulhat lábad előtt. Ben Alex Csupán benned lel otthonra a lelkem, Uram! S míg nálad maradok, semmi sem árthat nekem. Megígérted, hogy sohasem hagysz el engem, mind az idők végezetéig.- E világ veszélyeitől nem rettegek. Oly jó közeledben lennem. Mariee Alex VIZKERESZT ÜNNEPÉNEK IGEJE .......AKIK A NAPPAL FIAI VAGYUNK, LEGYÜNK JÓZANOK...” IT hessz 5,1-11 Vízkereszt az egyházi ünnepek sorában a karácsonyi Gyermek mennyei fénysugarát ragyogtatja fel. Azt a fényt, amely a csillagokat istenítő bölcseket Betlehembe ve­zette az Üdvözítőhöz, és körülvet­te a Messiást váró pásztorokat az éjszaka legsötétebb óráiban. Ez a fény hív és vezet el minket is Jé­zushoz, hogy az ő világosságában élhessünk. Ilyenkor, az új év első napjaiban már bejegyeztük az idén esedékes ünnepek időpontjait az előjegyzési naptárunkba, liidjuk, hogy milyen napra esnek a családi, egyházi és nemzeti ünnepek, mikorra tervez­zük a nyári pihenésünket, utazása­inkat, és hogy milyen nagyobb mun­kák várnak ránk az otthonunk fel­újításakor, vagy a kertünkben. De van egy nap, amit nem tudunk előre betervezni: „az ÚR napja”. Az a nap, az az ünnep, amikor Megváltó Urunk nem karácsonyi gyermek­ként születik meg, hanem teljes iste­ni dicsőségében jön vissza közénk. Jézus szavait idézi az apostol, amikor ezt az eseményt ahhoz ha­sonlítja, mint amikor a tolvaj csen­desen váija az éjszaka sötétjében a házban élők elalvását, akik békés biztonságban érzik magukat, és ezért nem számítanak a tolvaj megjelenésével. A másik hasonlat pedig Jézus visszajövetelének hir­telenségét a „mindenórás” asszony várakozásával szemlélteti, aki csak akkor tudja meg, hogy melyik lesz gyermekének a születésnapja, amikor az első fájások meglepik. Vízkereszt igéje éberségre int. Ne féljünk az UR napjának eljöve­telétől, hanem felkészülteiuváijuk, hogy amikor felvirrad, boldogan köszönthessük Urunkat. A nappa­li világosságra az éjszaka sötétsé­gében kell felkészülnünk. De Isten igéje életünk legsötétebb idősza­kaiban is józan, világos értelmet biztosít. Jézus Krisztus a „világos­ság és nappal fiaivá” tett minket azzal, hogy a halál éjszakai sötét­ségéből feltámadt az örök élet nappali világosságára. Mind az emberré születése, mind pedig fel­támadása teljesen váratlanul érte azokat is, akik ismerték a prófétai ígéreteket. Mint a betörést vagy a születés óráját csak a megtörténte után tudjuk megállapítani, az 0 megjelenésével is így vagyunk. Mert bár fénylik az ő igazsága a vi­lágban, mi mégis olyan védtelenek és kiszolgáltatottak vagyunk, mint az alvó ember, vagy mint a részeg, aki nem képes felmérni a rá lesel­kedő veszélyeket. Éberségre és jó­zanságra van szükségünk. „Vegyük magunkra a hit és a szeretet páncél­ját, és sisakként az üdvösség re­ménységét. ” Ezek védelmeznek meg a sötétség óráiban is, és teszik lehetővé, hogy „akár ébren va­gyunk, akár alszunk, Vele együtt él­jünk, aki meghalt értünk”. Vízkereszt fénye nem a világ hi­valkodó ragyogása, hanem a Krisz­tus-hit, a krisztusi szeretet és a Krisztustól kapott üdvösség belső, meleg fénye. Az a fény, amely az élet útját világítja meg a halál sö­tétségében is. Isten halált legyőző, és életet megújító dicsőségét lát- ' tatja meg velünk és vezet el Jézus­hoz, hogy józan hittel és világos ér­telemmel várjuk az ÚR napját éle­tünk minden napján. Rezessy Miklós IMÁDKOZZUNK! Életünk világa Jézusunk, Te űzd el A bűn éjszakáját boldogító hittel! És mint égő fáklya, szent igéd vessen fényt az egész világra. Ámen. A VASARNAP IGEJE ÖNHITTSÉG VAGY IGAZSÁG? Róm 3,9-19 Első hallásra - még keresztyé­nek között is - sokan felkapják a fejüket, és vitába szállnak Pál apostol kijelentésével: „Nincsen igaz ember egy sem, nincsen, aki érti, nincsen, aki keresi az Is­tent.” Nem volt ez másként az apos­tol korában sem. Sőt Jézus kor- társai magával a Mesterrel keve­redtek vitába, mert magukat igaz, törvényt betartó és tisztelő embe­reknek tartották. Igaz voltukat még erősítette a kiválasztottság tudat, hiszen őket hívta el Isten - Ábrahám utódaiként -, hogy az Istenről tanúskodjanak ebben a világban. Hogyan lehet akkor ilyet mondani, hogy nincs kü­lönbség? Ők összehasonlíthatat­lanul többek, különbek, mint más emberek, különösen is a pogá- nyok az Isten nélkül élők! Meggyőzésükre az apostol ál­taluk is ismert zsoltárt, és prófé­tai szavakat idéz, melyekből vilá­gossá válik, hogy az igazság még­is az, hogy nincs különbség. Mindnyájan elszakadtak Istentől, mindnyájan távol kerültek tőle. Bármennyire is szívesen állapít­ják meg a másik bűnösségét - akár népként -, a választott nép a pogányok bűnösségét - akár egyes emberként a másik ember bűnösségét -, senki sem vonhatja ki magát a tény alól, mindnyájan elszakadtak, távol kerültek az Is­tentől. Nincs köztünk igaz egy sem. Valóban igaz, hogy az a szaka­dék, amibe az Istentől való elsza- kadtság következtében került az emberiség, nagyon mély, és belő­le kijutni a saját erejéből senki sem képes. De ez nem lehet alap arra, hogy megvessük, lenézzük és még inkább a sárba tiporjuk azokat, akik ugyanannak a szaka­déknak nagyobb mélységébe ke­rültek. Talán saját hibájukból, ta­lán saját hibájukon kívül. Hiszen senki sem választhatta meg, hogy melyik népbe, kinek a családjába, és milyen körülmények közé szü­lessen, milyen adottságok hatá­rozzák meg, s folytathatnánk a sort. Mindebből az következik, hogy ebből a rettenetes szaka­dékból egyetlen úton van szaba­dulás, akár a törvény alatt élő, akár a törvény nélkül élő számá­ra, ha elfogadja a felé nyújtott mentő kezet. Azt a szabadítást, amelyet Isten készített az embe­riség számára. Abban a Jézus Krisztusban, aki karácsonykor emberré lett, végigjárta az „em­ber útját” - egészen a halálig me­nően, és feltámadásával utat nyi­tott a mélységből való szabadu­lásra. Lemondott isteni dicsősé­géről, szolgai formát vett fel, em­berekhez lett hasonlóvá, meg­alázta magát és engedelmessé lett mindhalálig, ahogy a Filippi levélben található Krisztus-him­nuszban olvashatjuk. Lehet próbálkozni más úton el­jutni az Istenhez, mint amit maga Isten ajándékozott számunkra, de ez eredményre nem vezet. Válhatunk önigaz, elbizakodott emberekké, akik azt gondolják magukról, mi aztán igazán külön­bek vagyunk minden más ember­nél. Van jogunk, és alapunk arra, hogy megítéljünk és elítéljünk másokat, mert igazak vagyunk. Ez zsákutca. Isten igéje meg akar tanítani bennünket az alázat útján járni. Legyünk vallásosak vagy hitetle­nek, jók vagy rosszak, el kell né- mulnunk az Isten ítélőszéke előtt. S ebben az elnémulásban és meg­alázkodásban ragyoghat fel előt­tünk Isten végtelen kegyelme, amely minden alkalmatlanságunk és hűtlenségünk ellenére újat kezd velünk, megajándékoz és feladatot bíz ránk. Bálint László IMÁDKOZZUNK! Úr Jézus Krisztus! Közénk jöttél: alázatos voltál. Könyörülj rajtunk, és szabadíts ki önhittségünkből és önzésünkből. Adj szívünkbe igaz alá­zatosságot, hogy meglássuk dicsősé­gedet. Ámen. Evangélikus Rádiómisszió: 17.00- tól, 49 m-es rövidhullám, 6235 kHz. január 4., szombat: Missziótörténet - Bálintné Kis Beáta, január 5., vasárnap: Az év igéje. Levelezési cím: 2142 Nagytarcsa, Pf. 19. ISTENTISZTELETI REND Budapesten, 1997. Január 5. *•> Bécsi kapu tér de. 9. (úrv.) Hafenscher Károly; de io. (német) Dietrich Tiggemann; de. 11. (úrv.) Balicza Iván; du. 6. (Kar. oratórium v.) Hafenscher Károly; n., Mo- nü1"* H 8 de. fél 10. Csizmazia Sándor; Festhidegkút, II., Ördögárok u. 9. de. fél 11. Rihay Szabolcs; Csillaghegy, III., Mátyás klr. u. 31. de. 10. Thumay Béla; Óbuda, III., Dévai Bíró M. tér de. 10. Bálint László; Új­pest, IV, Lebstück M. u. 36-38. de. 10. Blázy Lajos; V, Deák tér 4. de. 9. (úrv.) Pintér Ká­roly; de. 11. (úrv.) Zászkaliczky Péter; du. 6. Zászkaliczky Péter; VII., Városligeti fasor 17. de. fél 10. (családi) Muntag Andomé; de, 11. '(úrv.) Nagy Zoltán; du. 6. Pocsai Istvánná; VDI., Üllői út 24. de. fél 11. Ker­tész Géza; VDI., Rákóczi út 57/b. de. 9. (szlovák) Cselovszky Ferenc; VIII., Kará­csony S. u. 31-33. de. 9. Kertész Géza; VHL, Vajda P. u. 33. de. fél 10. Fabiny Itatás; DL, Thaly Kálmán u. 28. de. li. dr. Rédey Pál; Kőbánya, X., Kápolna u. 14. de. fél 11. ' Fabiny Itatás; X., Kerepesi út 69. de. 8. Thmásy Thmásné; Kelenföld, XI., Bocskai út 10. de. 8. (úrv.) Szeverényi János; de. fél I0 (családi) Ferenczy Erzsébet; de. 11. (úrv.) Szeverényi János; du. 6. Szeverényi János; XI., Németvölgyi út 138. de. 9. Schulek Mátyás; Budagyöngye, XII., Szilágyi E. fasor 24. de. 9. Balicza Iván; Budahegyvidék, XII., Ihrcsay V. u. 11. de. 9. (úrv.) Ihkács József; de. 11. (úrv.) Ihkács József; du. fél 7. Kőszeghy Itatás; XIII., Kassák L. u. 22. de. 10. ifi. Kendeh György; XEOL, Frangepáa u. 43. de. 8. ifi. Kendeh György; XIV., Lőcsei út 32. de. 11. (úrv.) Thmásy Thmásné; XIV, Gyarmat u. 14. de., fél 10. Thmásy Thmásné; Pestújhely, XV, Templom tér de. 10. Rafael József; Rákospalota, XV, Juhos u. 28. (kis- templom) de. 10. (úrv.) Szabó István; Rákos­szentmihály, XVI., Hősök tere 11. de. 10. dr. Kamer Ágoston; Cinkota, XVI., Batthyány I. u. de. fél 11. Blatniczky János; Mátyásföld, XVI., Prodám u. 24. de. 9. Blatniczky János; Rákoshegy, XVH., Tessedik tér Schulek Mátyás; de. 9. Péter Attüa; Rákoscsaba, XVH., Péceli út 146. de. 9. Kósa László; Rá­koskeresztúr, XVII., Pesti út 111. de. fél 11. Péter Attila; Rákosliget, XVH., Gázon Gy. u. de. 11. Kósa László; Pestszentlőrinc, XVM., Kossuth tér 3. de. 10. Havasi Kálmán; Pestszentimre, XVHL, Rákóczi út 83. (ref. templom) de. háromnegyed 8. Havasi Kál­mán; Kispest, XIX., Templom tér 1. de. 10. Széli Bulcsú; Kispest, XIX., Hungária út 37. de. 8. Széli Bulcsú; Pesterzsébet, XX., Ady E. u. 89. de. 10. Győri János Sámuel; Csepel, XXI., Deák tér de. fél 11. Lehoczky Endre; Budafok, XXH., Játék u. 16. de. 11. Solymár Gábor; Budaörs, (ref. imaház) de. 9. Endreffy Géza; Törökbálint (ref. templom) du. 3. Endreffy Géza ÚJÉV UTÁNI VASÁRNAPON a li­turgikus szín: fehér. A délelőtti isten- tisztelet oltári igéje: Mt 16,1-4; az ige­hirdetés alapigéje: Róm 3,9-19. „ÖRÖMHÍR” címmel evangélikus műsort közvetít a Magyar Televízió a TV1 csatornáján január 5-én, vasár­nap 1535 órakor. A műsorban beszá­molnak az európai evangélikus püspö­kök budapesti konferenciájáról. EVANGÉLIKUS ISTENTISZTELE­TET közvetít a Magyar Rádió a Kos­suth adó hullámhosszán január 12-én, vasárnap de. 10.05 órakor az óbudai templomból. Igét hirdet: Bálint László esperes. HAZAI ESEMENYEK Minden kedves Olvasónknak az új évben Isten kegyelmének gazdag áldását, szere te tét és békességet kíván a Szerkesztőség és Kiadóhivatal KATAFA Markó Gyula, a katafai fiókgyüleke­zet gondnoka és felesége, Nagy Gizel­la, 1996. november 23-án ünnepelte 50 éves házassági évfordulóját. A jubileu­mi szolgálatot Zügn Tamás végezte a körmendi templomban népes családi gyülekezet jelenlétében. Az igehirde­tés alapigéje: Rm 5,1-5 volt: „Mivel megigazultunk hit által, békességünk van Istennel...” Az Úr áldása kísérje sok szolgálatot tett Testvéreink további életét! A SAJTÓOSZTÁLY KÖZLEMÉNYE: Leltározás miatt a Sajtóosztály és a Könyvesbolt is január 8-ig zárva lesz. Nyitás január 9-én, reggel 9 órakor. Útmutató 1997. Ára: 110,-Ft Evangélikus naptár 1997. Ára: 230,- Ft Evangélikus Falinaptár 1997. Ára 60,- Ft Kaphatók és megrendelhetők a Sajtóosztály Könyvesboltjában (VIH., Üllői út 24.) 4 TORONYÓRÁK korszerűen A világszínvonalon-rádióvezérléssel kapcsolóórAk-harangozógépbk TORONYÓRAIPARI VÁLLALKOZÁS CT.: Kovács Jenő 8000 Székesfehérvár, Kossuth u. 6. T0REL TeL/Fsu 22/312-235 Lapunk előfizetési d(ja 1997-ben: Egész évre: 2080,- Ft Fél évre: 1040,- Ft Negyed évre: 520,- Ft Egyes szám ára: 40,- Ft A külföldre küldött lapok elő­fizetési árát a postai díjszabások év eleji alakulása után tudjuk majd közölni. ISTENTISZTELETI REND Budapesten, 1997. Január 6. L, Bécsi kapu tér de. 10. (német) Dietrich Tiggemann; de. 11. (úrv.) Madocsai Miklós; du. 6. (Kar. oratórium vL) Hafenscher Ká­roly; Pesthidegkút, II., Ördögárok u. 9. de. fél 11. Rihay Szabolcs; Csillaghegy, HL, Má­tyás kir. u. 31. de. 10. Görög Tibor; Óbuda, HL, Dévai Bíró M. tér de. 10. Bálintné Varsá­nyi Viíiiia; du. 6. Bálint László; Újpest, IV„ Lebstück M. u. 36-38. de. 10. Blázy Lajos; V, Deák tér 4. de. 11. (úrv.) dr. Hafenscher Károly; du. 6. Pintér Károly; VII., Városlige­ti fasor 17. de. 11. (úrv.) Szirmai Zoltán; du. 6. Nagy Zoltán; VHL, Üllői út 24. de. fél 11. Kertész Géza; VIH., Rákóczi út 57/b. de. 9. (szlovák) Cselovszky Ferenc; VHL, Kará­csony S. a. 31-33. de. 9. Kertész Géza; VIII., Vajda P. u. 33. de. fél 10. Fabiny Itatás; DL, Thaly Kálmán u. 28. de. 11. dr. Rédey Pál; Kőbánya, X., Kápolna u. 14. de. fél 11. Fabiny Thmás; Kelenföld, XI., Bocskai út 10. de. 11.; (úrv.) Fodor Viktor, XL, Németvölgyi út 138. de. 9.; Budagyöngye, XII., Szilágyi E. fasor 24. de. 9.; Budahegyvidék, XH„ Daresay V. u. 11.; du. fél 7.; XIII., Kassák L. u. 22. de. 10.; XIV., Lőcsei út 32. du. 6. Thmásy Th­másné; Pestújhely, XV, Templom tér de. 10. Rafael József; Rákospalota, XV., Juhos u. 28. (kistemplom) de. 10. Veperdi Zoltán; Rákos­szentmihály, XVI., Hősök tere 11. de. 10. dr. Kamer Ágoston; Cinkota, XVI., Batthyány I. u. de. fél 11. Blatniczky János; Mátyásföld, XVI., Prodám u. 24. de. 9. Blatniczky János; Pestszentlőrinc, XVHL, Kossuth tér 3. de. 10. Havasi Kálmán; Kispest, XDL, Templom tér 1. de. 10. Széli Bulcsú; Kispest, XIX., Hungária út 37. de. 8. Széli Bulcsú; Pest­erzsébet, XX., Ady E. u. 89. de. 10. Győri Já­nos Sámuel; Csepel, XXI., Deák tér de. fél 11. Lehoczky Endre; Budafok, XXH., Játék u. 16. de. 11. Solymár Gábor VÍZKERESZT ÜNNEPÉN a liturgi­kus szín: fehér. A délelőtti istentiszte­let oltári igéje: Jn 9,1-7; az igehirdetés alapigéje: IThessz 5,1-11. BORTONSZOLGALAT: Imádkozzunk Mennyei Atyánkhoz, hogy az új esztendőben is segítse kegyelmével tevékenységünket. HALÁLOZÁS Az evangélikus hitet régóta őrző Luthár család legidősebb tagja, LUTHAR LAJOS, 74 éves korában rövid szenvedés után elhunyt. Az Egy­házközség Presbitériuma és szépszámú együttérző részvétele mellett SZENT- GOTTHÁRDON csendben eltemet­tük. A szertartást végezte és a vigaszta­lás igéjét Zügn Ihmás esperes hirdette. Az elhunytban szerető testvérét gyá­szolja dr. Luthár Jenő, az Országos Egyház jogtanácsosa. Apróhirdetés MEGJELENT! ÚJRA KAPHATÓ! A Veritas Kiadó gondozásában újra megjelent Baranyi: Konkordancia a Károli Bibliához c. könyve. Ára 4800,- Ft. Viszonteladóknak kedvezmény. Megrendelhető: Veritas Kiadó 1204 Budapest, Ady E. u. 89. léi.: 283-0148. Ugyanitt kaphatók keresztyén video­kazetták. Kéije katalógusunkat! KONKOLY MŰVEK Toronyóra és harangjáték, harangvillamosítás, elektronikus vezérlőóra készítése. 5 éves teljes körű GARANCIA. 1102 Budapest, Állomás u. 14. Tel: 260-7065; 06-30-492-915 GOMBOS LAJOS aranykoszorús harangöntő mester 2162 őrbottyán, Rákóczi út 119. Pf. 3. Telefon: 06/28-360-175 Budapesti iroda: XIII., Jász u. 60/B Telefon: 330-6394 Beteg nővérem mellé ápolónőt kere­sek. Sürgősen! Tel.: (27) 300-164 Az Evangélikus Gerontológiai Egye­sület ezúton hirdeti az érdeklődőknek, hogy újabb Napfény Otthont épít az idő­sek számára ezúttal Budapesten. Az Otthon, teljes körű testi-lelki gondozást biztosít a rászorulóknak életük végéig. A belépés feltételeiről, a nyújtott szolgáltatásokról részletes írásbeli in­formációt kapnak az érdeklődők, ha felbélyegzett válaszborítékot küldenek az alábbi címre: Napfény Otthon Alapítvány Budapest 1506, Pf. 141. Evangélikus Élet A Magyarországi Evangélikus Egyház hetilapja Felelős szerkesztő és kiadó: TÓTH-SZŐLLŐS MIHÁLY Szerkesztőség és kiadóhivatal 1085 Budapest, Üllői út 24. Telefon/fax: 117-5478; 117-1108 Árusítja a Kiadóhivatal és a Magyar Posta RT. Index: 25 211 ISSN 0133-1302 Szedés: Fényszedő Központ Kft. (970001/20) Nyomás: rotációs ofszetnyomás 92002-220053. Petőfi Nyomda RT, Kecskemét Felelős vezető: SEBESVÁRI LÁSZLÓ vezérigazgató Előfizethető az Evangélikus Élet Kiadóhivatalban közvetlenül vagy postautalványon. Előfizetési díj belföldön: fél évre 1040 Ft, egész évre 2080 Ft A külföldi előfizetési dijakat a postai díjszabás várható változása miatt később közöljük. Csekkszámlaszám: 11708001-20204127 Beküldött kéziratokat nem őrzünk meg és nem adunk visszal

Next

/
Oldalképek
Tartalom