Evangélikus Élet, 1997 (62. évfolyam, 1-52. szám)
1997-01-12 / 2. szám
Evangélikus Elet 62. ÉVFOLYAM 2. SZÁM 1997. JANUÁR 12. VÍZKERESZT ÜNNEPE UTÁNI ELSŐ VASÁRNAP ORSZÁGOS EVANGÉUKUS HETILAP ARA: 40 FT „Emberek halászaivá teszlek benneteket” Mintha az eljövendő századok számára mondaná: arra ügyeljetek, hogy egyetlenegy ember se vesszen el számomra. Keressétek meg őket, ahogy azt én kerestem, találjatok rá, ahol már nem lelik őket szennyben, gyalázatban, álljatok melléje, támogassátok, míg újra emberré nem válik. Albert Schweitzer A TARTALOMBÓL EMLÉKTÁBLÁK A LUTHER-ÉVBEN SOPRONBAN PRESBITEREK AZ IGE KÖRÜL LITURGIÁI KONFERENCIA ÖKUMENIKUS IMAHÉT 1997 KÉSZÜLÜNK AIX. EVANGÉLIKUS VILAGGYULESRE Hongkong, 1997. július 8-16. A megnagyobbított érdi templom A gyülekezet kinőtte templomát Hálaadás Érden, a megnagyobbított templomban Advent második vasárnapján az érdi templomban korán reggel készülődtek a gyülekezet tagjai, hogy örömünnepükön vendégül lássák azokat, akik készek velük együtt örülni a gyarapodásnak. Az történt, hogy az 1954-ben épített templom alkalomról alkalomra kicsinek bizonyult, mert a gyülekezetben ébredés, ájulás indult el Kellett a bővítés. Az ünnepen az egyházkerület püspöke, D. Szebik Imre látogatott el Érdre, hogy együtt adjanak hálát Isten megsegítő kegyelméért, a megna- gyobodott templomban. Kíséretében volt feleségén kívül az európai egyházvezetők konferenciájára már megérkezett Karlheinz Schmale egyházfőtanácsos (Berlin) és felesége is. Lábossá Lajos az egyházmegye esperese és Ittzés István, a helyi lelkész segített a liturgikus szolgálatban. A püspök lSám 2,1 verse - Anna hálaéneke alapján - szólt a gyülekezethez. Megemlítette bevezetőjében, hogy a gyülekezet kinőtte templomát - áldottak, akik imádkoztak e növekedésért és kérte, tegyék azt továbbra is. Advent idején örvendezni jöttünk: együtt Krisztussal és együtt a gyülekezettel, családokkal. Mi van Anna hálaéneke mögött? Elsősorban Isten hatalmának megtapasztalása. A gyermek- telenség szégyen volt Izráelben. Most, hogy kis gyermekével a karján imádkozik, Isten hatalmának megnyilatkozását látja és azért ad hálát. Bennünket is biztat, bátran forduljunk Istenhez! De reménysége is benne van az imádságban. Isten azért adja életünkben a kibontakozást, hogy reménységünk legyen benne. A gyermeket pedig odaszánja Isten szolgálatára, jelezve, hogy a gyermek nem a miénk, hanem az Úré! Éneke mögött a hála rejtőzik. Mi is hálát adunk ma azért, hogy megépült ez az Úr háza. Az eljött Krisztus uralmát hirdetjük meg ebben az új templombán. Örülünk abban a Krisztusban, akiben Isten mindent adott nekünk. Közgyűlésen ismertette Vörös Gyula, a gyülekezet felügyelője a templom és a meg- nagyobbítás történetét. A kis érdi gyülekezet, mint szórAz új rész az ünneplő gyülekezettel vány, már 1929-ben szerepelt a gyülekezetek sorában. Akkor Pod- hradszky János tordasi lelkész vette gondozásba őket. Már 1934-ben határoztak templomépítésről, de ez csak később valósulhatott meg. Kihelyezett segédlelkészek gondozták a nyájat, míg 1943-ban anyagyülekezetté lettek és Bányay Sándor lett első lelkészük. 1949-ben kezdték el a templom építését, de a közbejött háború miatt csak 1954-ben szentelte fel azt Szabó József, aki akkor a Dunáninneni Egyházkerület püspöke volt, és Érd akkor oda tartozott. Lelkészlakást is építettek 1957- ben. Bányay Sándor után előbb id. Harmati Béla, majd id. Szentpétery Péter volt a gyülekezet gondozója és ebben az időben többen jártak istentiszteletet, bibliaórát tartani nem lelkészek, volt diakonisszák is. 1991-ben újból állandó, ott lakó lelkészük lehetett Ittzés István személyében, aki intenzív szolgálattal végezte munkáját és megnőtt ez időtől az istentiszteletek látogatottsága. Ekkor határozták el a na- gyobbítást. Egy mód kínálkozott csupán: a templomhajóra merőlegesen egy gyülekezeti termet építettek, melyet összetolható ajtóval egybe lehet nyitni a templom hajóA gyülekezet énekkarának szolgálata jával. 1994-ben indították el az Istenháza Alapítványt és gyűjtötték maguk az anyagiakat. Kékedyné Tóth Éva és Kékedy Gábor személyében akadt tervező és Fodor László építészmérnök volt az építkezés levezetője. Ez év májusától október 4-ig megépült a terem, alatta a hivatali és raktárszobák, a padlásrészen pedig vendégszobák. Az egész épületet fűteni tudják, így barátságos, meleg, szép gyülekezeti otthont teremtettek. Ez csak az első - mondták - mert szeretnék felújítani az eredeti templomot, esetleg nagyobbítani a tornyot is. Köszönet szavát mondták el mindazoknak, akik segítették e terv megvalósulását. Rendkívüli adományt adott a százhalombattai önkormányzat, akik 3 millióval (!) segítették a megvalósulást. Az országos egyház két és fél millióval, a Deák téren tartott országos evan- gélizáció alkalmával tartott offer- tórium 200 000,- Ft volt, de segített a Mól Rt., valamint az érdi Napfény Otthon is. Schmale egyházfőtanácsos Fii 4,4-7 alapján köszöntötte az ünneplő gyülekezetét, hogy az Úrban, és mindig örüljenek. Lábossá Lajos esperes az egyházmegye köszöntését hozta Sztruhár András egyház- megyei felügyelővel együtt. A püspök is kiemelten köszönte meg a százhalombattai önkormányzat adományát, de a többieket is. Amit Istennek adunk - mondta - százszorosán visszatérni. Mi szétszakadó közösséget hozunk össze, a lelki szférát erősítjük. A hálaadásban a gyülekezet vegyeskara Bán Ildikó karnagy vezetésével segítette az ünneplő gyülekezetét. 3. A keresztyén egység és az evangélikus egyházak belső közössége- A világgyűlés vitatémái Tóth-Szöllős Mihály Az előző cikkben ismertetett főtémán belül a világgyűlés közelebbről tíz altémával foglalkozik majd. Végzi ezt a nagygyűlés munkacsoportjaiban, plenáris összegező ülésein és a tagegyházaknak a nagygyűlés után megküldendő ajánlásokban. 1. Első altéma: Elkötelezettségünk, a keresztyének és egyházak egysége iránt A világkeresztyénség egyik legfontosabb, talán a legtöbbet vitatott kérdése ma az egyházak megosztottságának történelmi ténye és a Krisztus-hívők mély elkötelezettsége a keresztyénség, az egyházak látható, igazi egysége iránt. 1. Ennek az ökumenikus elkötelezettségnek a legmélyebb alapja Krisztus Urunk világos, határozott igéje a főpapi imádságban: „... hogy mindnyájan egyek legyenek, hogy elhiggye a világ hogy Te küldtél engem”, Jn 17,21. Gyötrelmes, kínzó ellentmondás ez a keresztyén egyházak életében. Egy Urunk és Megváltónk van. Egy keresztség- ben részesültünk. Egy Szentírás igéjéből élünk. Ugyanazt az Evangéliumot hirdetjük. Az úrvacsora a Krisztussal és egymással való legbelső egységünk ajándéka. Mi mégis megosztott keresztyénség- ben, egymástól elszakadt egyházakban élünk! Hogyan foglalunk ma állást mi, evangélikusok, ezzel a súlyos ellentmondással szemben? 2. Ennek az „ökumenikus kérdésnek” a másik része: Jézus szavai szerint a reánk bízott missziói küldetésnek a világban súlyos akadálya, hogy míg másoknak az evangéliumot hirdetjük, mi magunk nem vagyunk igazán „egyek”: egyházakban, felekezetek megosztottságában élünk. Hogyan higgyen evangélium-hirdetésünknek a világ, ha Krisztus követői sem élnek igazi egységben egymással? Ez a másik fontos kérdés, amelyre válaszolnunk kell. Az ökumenikus egységmozgalom mai helyzete és jövője még két további kérdés megvitatását is megköveteli. 3. Az egyik így hangzik: milyen fajta egység az, amelyre a többi egyházzal együtt törekednünk kell? Az Egyházak Világtanácsa ezt a remélt, eljövendő egységet itt a földön így határozza meg: „koncil- iáris közösség”, amelyben a világ egyházai és a keresztyén gyülekezetek mind elismerik egymást az egy Anyaszentegyház tagjainak, és közös zsinati (konciliáris) tanácskozásaikon döntenek majd vitás kérdéseikben (vö. Nairobi, 1975). A Lutheránus Világszövetség szerint ez a jövendő, keresett egység olyan jellegű közösség az egyházak között, amelyben megmaradó különbségeink is a teljességet segítik, gazdagítják és nem akadályai belső egységünknek, kö^ös igehirdető és szeretetszolgálatunknak. Tehát „kiengesztelődött különbözőség” ez egy látható, átfogó nagy egységben (vö. Budapest, 1984). 4. A másik fontos, megvitatandó témakör ez: hogyan, milyen úton- módon juthatunk el erre az igazi, látható egységre Krisztusban? Kétségtelenül az első és legfontosabb módszer ebbén az irányban a kétoldalú és sokoldalú ökumenikus, teológiai dialógusok fáradhatatlan folytatása egymással. Mégpedig helyileg, egy-egy országban és nagyobb régióban, valamint világszinten. Ezek a teológiai dialógusok - mint amilyen volt a Lutheránus Világszövetség és a Vatikán közt 25 éven át folytatott párbeszéd és a megegyezés a megigazu- lás centrális teológiai vitakérdésében, legújabban - az első lépések az ökumenikus végcél felé. De ezt követnie kell a további közös fáradozásnak a teológiai síkon elért megegyezések közelebbi megvalósítására a gyakorlati keresztyén és egyházi élet síkjában is. Nehéz és küzdelmes út ez a mélyebb keresztyén egység felé, de nem reménytelen, ha a Krisztus-hit vezérel minket ezen az úton! evangélikus egyházakban fejlődött tovább. Ezért az átfogó ökumenikus egység keresése mellett kikerülhetetlen á másik kérdés is: hogyan valósulhat meg a mai evangélikus egyházak egymással való, igazi közössége ebben a megosztot világban? 1. A vüág evangélikus egyházai nak ezt a különbségeik ellenére ii meglévő, lényeges egységét ma : bibliai koinonia (communio - Krisztusban való közösség) kifeje zéssel szokták meghatározni. E sokkal több, mint valamilyen gya korlati okból létrejött „szövetség’ A Lutheránus Világszövetség tag egyházai „egyházi közösségben ” var nak egymással: az igében, a szem ségekben és a közös szolgálatbai 2. Ebben a témakörben közt lebbről megvitatandó kérdések következők: (1) Mit jelent konkr« módon az evangélikus egyháza ilyen különleges, belső egység (koinonia) egymással való egysi gükben és a többi egyházakhoz val viszonyukban? (2) Hogyan erősi hető és mélyíthető ez a lényege belső „egyházi közösség” éltéi történelmi fejlődésünk, különbö: teológiai irányzataink, liturgián és egyházi szervezeti formáin struktúráink ellenére? (3) Hogy: segít bennünket ez az evangélik „koinonia” teológiai különbség ink, eltérő szervezeti rendjeink egyházi hagyományaink akadály: nak legyőzésében? (4) Milyen k lönbségeink nem akadályok ezut sem az evangélikus egyházak telj közössége elérésében? (5) Vég Milyen akadályt jelenthetnek me lévő különbségeink tragikus megosztott, szétszakadt világűr ban végzendő igehirdető-missz és diakóniai szeretet-szolgálatur ban? A kelet-ázsiai színhely egy ic gén világ, a keresztyének ott: nehéz kisebbségi helyzete egy s; kularizált világvárosban, Kína h terével, bizonyosan fontos üzei teket ad majd a világ evangélil egyházainak az odaérkező küld teken keresztül! Mi lehetne a mondanivalónk számukra erről evangélikus egységről? 2. Második altéma: Evangélikus közösség egymással a megosztott világban A történelem során az egyház lutheri reformációja, lényeges belső egysége ellenére, különálló JEGYZET: Legújabb forrásainl cikksorozathoz: Assembly Study Bt (A világgyűlés tanulmányi irata), LV Genf 1996. 145 lap - Diskussion: richte (Megbeszélési témakörök). LV Genf1996. 4 lap. D. dr. Nagy Gj Találkozás az ökumené jegyében Figyelemre méltó találkozásra került sor november 26-án. Pannonhalmára látogatott D. Szebik Imre püspök vezetésével a soproni Berzsenyi Dániel Evangélikus Gimnázium (Líceum) küldöttsége, melynek tagjai az iskola igazgatója, igazgatóhelyettese, a Diákszövetség két tagja, valamint Kutas László szobrászművész és felesége voltak. Átadták Kutas László alkotását, amin a két iskola képe és pecsétje kpzött a jelzésértékű ÖKUMENE (görög betűkkel) / unanimiter pro educatione hun- garica (egy lélekkel a magyar nevelésért ) felirat látható. Kutas László szobrász és éremművész, a soproni iskola öregdiákja - báró Podmaniczky Pál teológiai professzor unokája - számos nemzetközi verseny nyertese. Önálló kiállításokat nemcsak Európában, hanem Japánban is rendeztek számára, több nemzetközi zsűri tagja. A küldöttséget Várszegi Asztrik főapát fogadta a pannonhalmi gimnázium igazgatójának, igazgatóhelyettesének és Békés Gellért- nek, a ökumené világszerte ismert szószólójának társaságában. A találkozásnak külön színt adott, hogy a főapát a Berzsenyiben érettségizett, igaz akkor, amikor az iskola állami irányítás alatt állt. Kedves emlékek kerültek elő és sok szeretettel emlegették el azokat a tanárokat, akik a főapátot és az öregdiákokat is tanítottak. Élénk, beszélgetés alakult ki. Elsődlegesen arról, hogy milyen fontos feladat elé állítja a történelem a keresztyén egyházakat, amikor a kommunizmus több évtizedes lelki-szellemi rombolása után olyan evangélizációt kell kialakítania, ami ismét széles körben élővé teszi az emberek hitéletét. Ez a témakör természetesen magában foglalta az ökumené gyakorlatát is, melynek során Lampérth Gyula, a Berzsenyi igazgatója szerény büszkeséggel említette meg, hogy idén az iskola érettségizői közül nyolc evangélikus fiatal jelentkezett teológiára, emellett négy katolikus fiatal a szemináriumban folytatja tanulmányait. Felvetette azt a lehetőséget is, hogy csereként 1-2 hétre legyen 2-3 „cseregyerek” Pannonhalmán, illetve Sopronban, hogy egymás szellemiséget jobban megismerhessék. A találkozás azt a reményt ébreszti, hogy ez csak a kezdő lépés a két iskola szorosabb kapcsolatához, ami példaértékű lehet a magyarországi keresztyén egyházi iskolák és egyházak együttműködésere. S.Gy.
