Evangélikus Élet, 1997 (62. évfolyam, 1-52. szám)

1997-02-16 / 7. szám

Evangélikus Élet 1997. február 16. EB jfts GYERMEKEKNEK F 1 I O K N K Böjti jelképek Olvasva a címet, tán sokakban felmerül a kérdés: mi az a Böjt? És mik azok a jelképek? Bizonyára mindannyi­an fel tudnátok sorolni nagyobb egyházi ünne­peket. Elsőként talán mindenkinek a Kará­csony jut az eszébe, azután a Húsvét, és a Pünkösd. Valóban, ezek a legin­kább számontartott ünnepek. De van még sok más ünne­pe is az egyházi esztendőnek. Sőt beszélhetünk úgyneve­zett „ünnepkörökről” is. Ezek olyan időszakok, melyek egy-egy jelesebb ünnephez kötődnek, azt megelőzve, mintegy előkészítve. Mint például Karácsonyt a remény­teli várakozással előkészítő Ádvent, és a szintén Jézus születéséhez kötődő névadás ünnepe, a január 1., majd a január 6-i Vízkereszt. Mindezt az időszakot, tehát az Ad­venttól Vlzkeresztig tartó időt úgy hívják: Karácsonyi ün­nepkör. Egy ilyen ünnepkörnek a része a Böjt. Ahogy Kará­csonyt a négy ádventi hét előzi meg, úgy a Húsvét előtti mintegy hat hetet böjtnek nevezzük. A Böjt Hamvazó­szerdával kezdődik, ami ebben az évben február 12-re esik. Ekkor vége a farsangi mulatságoknak, a báloknak, mert a böjti idő a csendes önvizsgálat, a bűnbánat ideje. A keresztyének figyelmét a Böjt arra hivatott felhívni, mit jelent számunkra Jézus szenvedése, halála és feltá­madása, mely eseményekről a Böjtöt lezáró Nagyhét és Húsvét napjain emlékezünk meg különösképpen. A másik kérdésünk az volt, hogy mik azok a jelképek? Talán kis fantáziával azt is mondhatnánk, hogy „beszélő képek”. Azokat a képeket nevezzük jelképeknek, melyek A korona „ Tartsd meg, amid van, hogy senki el ne vegye koro­nádat!” Jelenések könyve 3,11 A királyok és feje­delmek koronát vi­selnek a fejükön. Koronájuk nem puszta dísz, hanem elsősorban erő és hatalom jele. A ko­ronájukat azonban el is veszíthetik. Isten minden em­bert gyermekévé fo­gadott. Amikor te még kis csecsemő voltál és megkereszteltek téged, akkor a lelkész háromszor vizet öntött a fejedre ezekkel a sza­vakkal: „Megkeresztellek téged az Atya, Fiú, Szentlélek nevében.” Akkor te is egy felbecsülhetetlenül értékes mennyei koronát kaptál Jézustól. De amint a földi kirá­lyoknak vigyázniuk kell értékes koronájukra, úgy neked is meg kell becsülnöd az Istentől kapott „koronádat”! Azért int téged is az ige: „Tartsd meg, amid van, hogy senki el ne vegye koronádat!” Amikor Jézus az utolsó íté­letről beszélt, akkor azt is említette, hogy mindazok, akik itt a földi életben hűségesek voltak, a mennyben elnyerik az élet koronáját. Az lesz a jele annak, hogy ők a Király, a mennyei Atya gyermekei. Mikkola Lauri VEDD ES OLVASD Játékos ismerkedés a Bibliával Ma Pál apostol levelei közül keresünk egyet. Ponto­sabban az egyik levél címzettjét. „Különös ismertetője­le”, hogy az apostol levele első soraiban megemlíti a cím­zett nagyanyjának és édesanyjának a nevét. A két asszony Lóisz és Emiiké. De kihez szól az apostol levele? Apával Mumengben Nyolc hónap várakozás után végre elmehettem apával megnézni egy projektjét Mumengbe, mert autóval lehet oda menni. Útikalauzunk egy Malac Joom nevű bácsi volt, aki jól ismeri Mumeng hegyes-völgyes vidékét. Kis­fiát is magával hozta, akivel jó barátságot kötöttem. Az út 2 óra hosszú volt és egy függőhidat mentünk fe­lülvizsgálni. A híd sürgősen javításra szorul, mert régi és rossz állapotban van. Ennek oka az, hogy mindennap 800 ember megy át rajta és ez nagyon megrongálja. Ráadásul fából és fémből van építve, de ahhoz képest, hogy 35 éves, eléggé jól tartja magát, de életveszélyes, mert ágak­kal van kitámasztva. Mumengtől egy fél órát kellett au­tózni, hogy eljussunk az úgynevezett Bulolo folyóhoz és onnan még egy 10 perces gyaloglás után elérkezzünk a hídhoz. A híd alatt egy aranymosó hely van, de most ép­pen senki sem mosott aranyat. Nagy meglepetés fogadott minket, amikor megláttuk a 60 m hosszú és 1,2 m széles hidat, sokkal kisebbre számí­tottunk. Apa első látásra megmondta, hogy új hidat kell építeni, úgy tervezi, hogy a régi híd fölé fogja majd építe­ni az újat. Egy óra méregetés után el kellett indulni, mert már kora délután volt és még egy forrást is meg kellett néznünk. Délután 2-kor indultunk vissza és én a fél utat végig­aludtam, hiszen nem vagyok még hozzászokva az őserdei sétákhoz. Szerintem nagyon hasznos és érdekes munka, amit édesapám végez. Máskor is szeretnék vele tartam. Bálint Márton 10 éves tanuló Pápua Új-Guineából A gyermekrovat készítői stábjának címe: Cselovszky Ferenc, 7064, Gyünk, Petőfi u. 359. A MÁSODIK PARANCSOLAT egy valamire nagyon jellemző dolgot ábrázolnak. Erről a valamiről ezáltal elmondanak, bemutatnak valamit. Idő­vel azután ha gyakrabban használjuk azzal a valamivel kapcsolatban ugyanazt a képet, az jelképpé lesz, és ha csak meglátjuk, már a képről eszünkbe jut az a bizonyos valami. Hű de bonyolultan írtam le! Ez azért ennél egy­szerűbb. Majd a példákon hamar világossá válik. Tehát a Böjtnek is vannak ilyen jelképei. Azaz olyan képek, áb­rák, melyeket ha megpillantunk, a Böjtöt juttatják az eszünkbe. Ezek általában olyan dolgokat ábrázolnak, melyek Jézushoz, Jézus szenvedés történetéhez kapcso­lódnak. Ma a talán legtöbbször látható böjti jelképet, a töviskoszorút mutatom be. Amikor Pilátus helytartó előtt a sokaság követelte Jézus keresztre feszítését, azzal is vá­dolták, hogy ő a „zsidók királyának” vallja magát. A Jé­zust gúnyoló katonák csúfolódásként beöltöztették Őt „királyi díszbe”. Katonaköpenyt borítottak a vállára pa­lást gyanánt, jogarként nádszálat adtak a kezébe, korona helyett pedig tövisből font koszorút nyomtak a fejére. El­képzelhetitek, micsoda fájdalmat okoztak a vékony fej­bőrt felsértő tüskék. A gúnyolók nem gondolták, hogy amit ők csúfság gyanánt tettek, azzal épp Jézus igazi nagyságát tették nyilvánvalóvá. Valódi hatalmának jele nem a gyémántokkal ékesített aranykorona, de ez a véres koszorú. Hisz maga Jézus vallotta magáról, Ő nem azért jött, hogy uralkodjon, hanem hogy az életét adja az em­berekért. A töviskoszorúból készített korona „beszéde­sen” jelképezi Jézus irántunk való szeretetét. Azt, hogy értünk micsoda szenvedést és megaláztatást vállalt. A tö­viskoszorú jelképe erre emlékeztet bennünket. Arra is fi­gyelmeztet, hogy ahogy Jézus vállalta értünk az áldoza­tot, úgy mi sem lehetünk közömbösek a másik ember nyomorúsága iránt! Cs. F. Károli-fordítással a kezében igyekszik meggyőzni, hogy Isten neve valójában Jehova, s ha én nem ezt használom - nem Őt szó­lítom, ezért nem is Hozzá imádko­zom. Jehova tanúi ezt hirdetik többek között, s kirekesztő szűkkeblűsé- gükkel önmaguk felett mondják ki az ítéletet, hiszen tudomásul kell vennünk, hogy Izráel fiai olyannyi­ra igyekeztek megtartani a 2. pa­rancsolatot, hogy az Isten nevét jelző négy szent mássalhangzót (JHVH) a szent iratok olvasása so­rán sem ejtették ki, helyette az Adonáj (ÚR) szót mondták. Majd amikor később a Szent Iratokban jelölni kezdték a magánhangzókat - addig csak mássalhangzókból állt a szöveg -, hát az Adonáj magán­hangzóit kapta a JHVH (ez a hé­berben érzékelhető igazán). A tudomány különféle leletek figyelembevételével állítja ma azt, hogy az eredeti hangzás a Jahve le­hetett, az új fordítású Biblia azért ezt használja. Ez a találékony zsidó hozzáállás is meg kell hogy erősítsen minket abban, hogy többről van szó e pa­rancsolatban, mint levegőben el­úszó szavakról. Az emberi lélek Ne vedd hiába Istened nevét! legnagyobb Szakértője, Tferemtője nem engedi, hogy nevével dobá­lózzunk. Megtiltja, hogy hiteltelen szavainkat elfedjük vele, hogy szentfazék módon mint varázsszót hajtogassuk. És nem tűri, hogy ha bosszúság ér, ocsmány szitkokat fűszerezzünk vele. ELLENBEN biztat, hogy segít­ségül hívjuk Őt ínségünkben. Hoz­zá forduljunk nehézségünkben. Hálát adjunk Neki ajándékaiért. Ahogy Jézus nem eltörölni jött a törvényt, hanem betölteni, úgy nem „hatálytalanítja” ezt a paran­csolatot sem. Helyette megtanít, sőt biztat is, hogy úgy szólítsuk meg Istent, mint Mennyei Atyán­kat. Akihez továbbra is tisztelettel, félelemmel kell járulnunk, de Aki ezzel együtt a minket oly nagyon szerető Mennyei Atya. Bár másképp, a tőle megszokott ízes fogalmazással - sőt mosolyra fakasztóan is talán, de mindenkép­pen komoly tanítási célból - Lu­ther Márton is ír a Nagykátéban e parancsolatról: „Az iljú nemzedé­ket mindennél komolyabban kelle­ne arra szoktatnunk, hogy ezen és a többi parancsolaton csüngjön a szeme. Ha pedig megszegik, rög­tön legyünk nyomukban a vessző­vel, sőt tartsuk elébük, és ismétel- tessük velük a parancsolatot...” Ne vedd hiába Istened nevét!- Schalter Bernadett teológus „Szabad lehetsz a tiszta beszédre! Engem sem kell kényszerítened, hogy segítsek neked. Nem várom el tőled, hogy kegyes imamalom legyél, hiszen Mindenhatóként is barátod vagyok és szabadon segítek neked. Nem kell átkozódnod és esküdöznöd, szavadnak önmagában hitele lehet. Ha bosszúság ér, nem kell istenkáromló szavakat kiáltanod vagy mormognod. Ha engem szeretsz, szabad lehetsz a tiszta beszédre!” Kérdezz! Felelek! Nagyon jó ifjúsági órán vettünk részt. Kérdéseket húztunk, és nemcsak a „húzó” mondta el véleményét, hanem a többiek is. Csak néhányat írunk le. Biztosan ti is beszélgettek hasonló témákról Jó lenne tudni véleményeteket. Szívesen olvasnánk az újság hasábjain. 1. Mit jelent nektek az, hogy meg vagytok keresztelve?- (néma csend) ... Tulajdonkép­pen nem tudok erre válaszolni. Ta­nultam róla, tudom, mi az, de én még nem gondolkodtam el azon, hogy nekem mit adott. Nem érzem még a többletet, amit a keresztség- ben kaptam.- Szerintem akkor tudnánk er­ről igazán beszélgetni, ha felnőtt­ként kérnénk a keresztséget, mert akkor már tudatosodna bennünk az értelme. Véleményem szerint éppen abban láthatjuk meg Isten kegyel­mét, hogy már akkor magáévá fo­gad, amikor még nem is tudunk nyilatkozni ennek érdekében. Ez ajándék, és az ajándékban az a jó, hogy azt nem kéri az ember, ha­nem kapja. 2. Milyen volt a karácsonyotok? Tudunk-e ma egyáltalán ünnepelni?- Olyan volt, mint a többi.- Üresnek tűnt! Pedig tulajdon­képpen sok volt az ajándék, jó volt a családi együttlét, de ...- Nem szeretem azt, hogy az emberek az ünnep lényege helyett a külsőségre figyelnek csupán. Egyik üzletből a másikba rohan­gálnak. Az utolsó napon szinte el­tapossák a másikat, hogy nekik még jusson az a bizonyos áru. Na­gyon szeretném, ha visszakapnák mély tartalmukat az ünnepek. . 3. Szoktatokre terveket Jcészíteni.az új évre?- Nem, ugyanisi nagyon lehango-. - ló, ha tervet készítek, és nem tu­dom megvalósítani.- Szoktam, ráadásul olyat, ami maximálisan sokat követel, így nem tunyulhatok el, húzóerőként szolgál.- Szerintem a tervkészítés nem csupán azt jelenti, hogy időpon­tokhoz fontos eseményt kötök. Az is tervkészítés, ha elhatározom, hogy ebben az évben többször jö­vök templomba, jobban odafigye­lek olyanokra, akik elmaradoznak az ifiről. Én ezt szeretném megva­lósítani, s ezt nektek is javaslom! zuglói ifi III. Keresztyén Ifjúsági Nap Nyíregyházán A Nyíregyházi Evangélikus Kossuth Lajos Gimnázium a me­gye egyházi iskoláit hívta meg ta­lálkozóra 1997. március 21-ére. Öt gimnázium (két katolikus, görög katolikus, református, evangéli­kus) és egy szakközépiskola rész­vételével egésznapos programot szerveztek a fiatalok számára: bib- liaismereti vetélk^dpvsl,T,9yj(j ir,o- dalmi bemutatkozó műsorokkal, a hittan-,' ill. rajzpályázatok ered­ményhirdetésével és jutalmak ki­osztásával. PÁLYÁZATOT hirdettek két tárgyban: hittan-pályázat kereté­ben 12 témából lehet választani, a rajzpályázatra szabadon választott bibliai témájú, tetszőleges techni­kával készített műveket várnak. A pályázatok beküldési határideje: 1997. március 1. További informá­ciót az iskola igazgatósága ad: 4400 Nyíregyháza, Szent István út 17-19. Egy Reményik-vers margójára Mára száműztem minden földi dalt, a lelkem messzi magasságba vágyott, adok az Istennek egy szerenádot S íme a felhőkárpit kissé meghasad, gyertyaláng libben a függöny alatt, hogy észrevette: jelt ád az Isten. Reményik Sándor: Szerenád Kozmikus távolság. Messzeség. A szavak visszahulla­nak rám. Kiáltok, de hangom elvész. Talán túl halk, túl erőtlen. Könyörgő vagy bűnbánó imádság panasz vagy hálaadás; úgy érzem: visszapattan az ég tükörsima pán­céljáról. Előbb kétségbeesés, majd tehetetlen düh fog el: miért nem szól az Isten ? „ Földi dalomra ” miért nem válaszol? Hiszen úgy vágyódom Hozzá. Felé nyújtom kezem, de csak az ürességet öleli át karom. Feltekintek, de hiába erőltetem a szemem, nem látok még pislákoló fényt sem. Talán még a csillagok is kialudtak? Pedig emlékszem a régi érintésre. Az „első szeretet” határtalan boldogságára, mely nincs e világ korlátái kö­zé zárva: végtelen, mint az univerzum. Emlékszem, mert részem volt benne. Kitágult a látóhatár, ragyogó színek­be öltözött a szürkeség a homályt átjárta a Fény, az 0 fénye. A csendet korábban sosem hallott hang zengése töltötte be, úgy hittem: más dimenzióba kerültem. Ami addig volt, csak halvány árnyéka lehet az újnak S hová tűnt most mindez? Ki vette el tőlem? Vagy én veszítettem el talán? Istenem, miért is nem vigyáztam rá jobban?! Mégis, újra, szólni kell. Nem az Isten néma. A régi érintés nem múlhat el, nem fáradhat el! Felidézem ma­gányomban az első találkozás pillanatait, s érzem, átjár ismét a gyönyörűséges borzongás, mint akkor, először, a Mindenható jelenlétében. S most nem nyomaszt a min­dennapok terhe, az ajtóm előtt sorakozó gondok odébb­álltak Könnyű vagyok, egyszerre üres és csodálatosan betelt: Ővele. Igen, most már kész vagyok: a lelkem sze­renádot ad Istenének Megnyugvás és hála tölt be, körül­ölel a dallam, lággyá és barátságossá teszi a légkört. Az éj függönyén át egy résen rám tekint az ég. Előbb csak pislákol, majd fellobban a gyertyaláng. Apró kis fénycsóvája megtalál engem, itt lenn. Átjárja a hideg űrt, a közömbös szíveket, legyőzi a kozmikus távolságot. Nem, nincs messzeség. Közel az Isten. Kőháti Dóra V évf. teol. hallgató Egy papköltő halálára Mert vándorút az élet, s a vándornép hazája mindig ígéret földje, míg Istent nem találja. Csanád Béla- Jobban vagyok csak kicsit lefogytam..., de igazán jól vagyok - mondta hatodik verses kötete megjelenése alkalmával rendezett irodalmi esten, amikor a kórházi napokról beszélgettünk meglepetésemre egy korábbi verséből idézett: „van olyan fa, mely ha kivágják, földre dőlve is újra hajt még, gyökértelen is újra zöldül, mert élni drága kötelesség!”- és kissé elmosolyodva másról kezdett beszélni, aztán átadta Prokop Péter „Tarkabarka” című, akkor megje­lent könyvét azzal a kéréssel, ismertessem az Evangéli­kus Életben. Többször előfordult, hogy katolikus írók müveinek ismertetését kérte az Evangélikus Életben, mert dr. Csanád Béla pápai prelátus, a Páz­mány Péter Katolikus Egyetem hittudományi karának professzora, a Keresztény Értelmiségiek Szövetsége ala­pítója és országos elnöke nemcsak beszélt az ökumeniz- musról, fontosnak tartotta az együttműködést, az egy­más segítését. Mint költő, mint ember nagyon érzékeny volt, mint beteg sem panaszkodott. Igyekezett a dolgokon felül­emelkedni, de egy-két keserűen elejtett szava utalt azok­ra az időkre, amelyekben versében tette fel a kérdést: „Ki vagyok én, Istenem? Hová lett egyetlen személyiségem? Te minek nevezel?” Hetvenedik születésnapja már búcsú volt az élettől, a mélységes hittel végigjárt életúttól. Pap volt és költő: hite vezette nem mindig könnyű napjaiban s tiszta, a szépet, az igazságot kereső költészete ad számot munkásságá­ról, mindennapjairól, érzéseiről, gondolatairól. „Csak Istennek hiányzol igazán, senki másnak. Szélfútta kóró lennél, ha nem választ magának lakóhelyet szívedben, hol mindig megtalálhat.” ,yA Szeretet nem lehet magános!” - írja más helyen -, de ő valójában magános volt, bár erről is csak verseiben szólt. Ezért szerette annyira a maga kialakította ottho­nát, az Adalbertinumot (mint egyszer tréfás-komolyán mondta „utolsó előtti otthonát”) mert a virágos teraszon ülve .................az ember oly sz ívesen mereng el életén, nézi a tájat, a fák kontúrjait, a házak elmosódó sorfalát, és önmagára gondol, életére,- mig kint szelíden szálldogál a hó - az életére gondol, amely mint a táj egyszerre fényes és homályos, egyszerre látható és láthatatlan...” Schelken Pálma „Jézus lábnyomában” Az Ökumenikus Tanulmányi Központ - Isten segítsé­gével - 1997-ben az első zarándokúját április 8-15. kö­zött tervezi a Szentföldre, amely a Jézus nevéhez kapcso­lódó bibliai helyek mellett az ismertebb zsidó, római és muzulmán emlékhelyeket is felkeresi. - Jaffa, Tel-Aviv, Caesarea, Haifán a Karmel-hegyi kolostor és a Bahai szentély. Akkón a keresztesek vára és a karavánszeráj. A Tábor-hegy után Názáret, Kána, Kapemaum, a Gene- záret-tó mellett a Kenyérszaporítás és a Boldogmondá­sok hegye, Tiberiás és Yordanit, a modem keresztelő­hely. Beth-Alpha és Beth-Sheán után Jerikó, a Pálmák városa, Masszada és Qumrán megtekintéséhez kapcso­lódóan fürdés a Holt-tengerben. Jeruzsálem látnivalói elsorolhatatlanok: az Olajfák he­gye, a Dominus flevit-templom, a Getsemáne-kert, az áru­lás barlangja, Mária sírja. A Via Dolorosa 14 stációja, köz­tük az Ecce Homo-ív, Czirénei Simon és Veronika emlék­helyei, a Golgota, a Megkenetés köve, Krisztus sírja, Dá­vid tornya, Dávid sírja, az Utolsó vacsora terme és a Dormitio, Mária elszenderülésének helye. A Siratófal, az El-Aksza mecset és a Szikladóm után Betlehemben Jézus születési és Ain Káremben Keresztelő János születési he­lye, végül az Izraeli Parlament, a Kneszet, a Menóra, a Könyv Háza és Yad-Yashem, a zsidó mártírok emlékhelye. Elszállásolás a tengerparton, majd egy kibuc kényel­mes szállodájában a Tábor-hegy tövében, végül Betlehemben, háromcsillagos szállodában, félpanzióval. A csoportot teológiailag képzett vezető kíséri. A teljes nyolcnapos út ára - ahol sem szabadnap, sem fakultatív program nincsen - jelenleg az US dollár válto­zásának függvénye. Mai árakon 850 USA dollárnak meg­felelő forintösszeg. Ebben a részvételi árban azonban minden költség benne van: repülőjegy, repülőtéri illeték, biztosítás, kétágyas fürdőszobás szállás, reggel svédasz­tal, este négyfogásos meleg vacsora, légkondicionált busszal szállítás, és mindenhova belépő. Érdeklődni és jelentkezni lehet az Ökumenikus Tanul­mányi Központban személyesen, levélben vag> telefonon (1114 Budapest, Bocskai út 15. III. 3. Tel. és fax: 166- 4790; ületve dr. Bajusz Ferenc ny. teológiai professzor te­lefonján: 287-3086.

Next

/
Oldalképek
Tartalom